Szerző: ÉS
2020.01.24.
Talán helyesebb volna tévékritikát írni a főpolgármester kedd esti, köztelevíziós interjújáról, de hát amit láttunk, az legföljebb annyiban volt interjú, hogy a stúdióban két ember ült egymással szemben, és beszéltek. A riporternek előre összeírt kérdései voltak, ami lehet akár hasznos is, de az már nem jó, hogy ha a fene fenét eszik is, kegyetlenül felolvassa az összeset, akár beleillik a beszélgetés folyamába, akár nem. Az interjú alapfeltétele mégiscsak az, hogy van egy érdeklődő ember (ez a riporter), és van egy másik, amelyikre kíváncsi, mert annak ismeretei, információi és az újabb szóhasználat szerint úgynevezett víziói vannak (ő lenne az alany), és ezeket szeretné megismerni a riporter. Ha bármelyik elem hiányzik, nem lesz interjú. Mint ahogy most sem lett, és ez szomorú. Ezek a fiatal emberek, mint a műsorvezető, Mészáros Kata, úgy gondolják, hogy amit ők művelnek, vagy velük műveltetnek, az az újságírás. Az a televíziózás. Ez azonban még akkor sem az, ha Mészáros Kata szilárdan meg van győződve arról, hogy amit csinál, az komoly szakmai teljesítmény.
Ahogy látom, a szerkesztők ezen az esten azzal a szándékkal küldték harci ketrecbe a riportert, hogy nyírja ki Karácsonyt, ha törik, ha szakad. A riporter fel is vette a boxert, csak hát ilyen újságírói feladat nem létezik. Ha egy műsorvezető riporter nem azzal a szándékkal ül le vendégével, hogy a lehető legtöbb információt húzza ki belőle, hanem hogy járassa le, akkor abból az lesz, amit kedd este láthattunk. A riporter nem attól kemény, hogy hülye kérdéseket mer föltenni az alanynak, hanem hogyha olyan információkat és tényeket szed ki belőle, amelyeket az nem akart elmondani...
Bócz Endre: Visszapillantás
Csillag István: Talpalatnyi föld
Gadó Gábor: Nem romantikus hely
Váncsa István: Körletrend
Tóth-Czifra András: A lehetőségek művészete
Január 15-én Vlagyimir Putyin megtartotta éves beszámolóját az Oroszországi Föderáció Szövetségi Gyűlése, azaz a közvetlenül választott Állami Dumából és a főként a régiókat képviselő Föderációs Tanácsból álló parlament előtt. A beszéd úgy indult, mint általában: Putyin a gazdaság állapotáról, a következő évekre tervezett szociális programokról beszélt, nem fukarkodva a részletes statisztikai adatokkal (Putyin nyilvános szerepléseinek évek óta lényeges eleme az elnök memóriájának csillogtatása). A hallgatóság egy része eközben szokás szerint csak színlelte az érdeklődést: az első sorban helyet foglaló Dmitrij Medvegyev miniszterelnök talán el is bóbiskolt. Nem kellett azonban sok időnek eltelnie, hogy mindenki felriadjon a teremben. Putyin ugyanis az orosz közjogi rendszer olyan gyökeres átalakítására tett javaslatot, amely alapjaiban változtathatja meg az oroszországi politika működését. De nem biztos, hogy meg is fogja. És a cél valószínűleg éppen ez a bizonytalanság...
Turbucz Péter: A bebörtönzött színházigazgató
Palágyi Lajos
Kardos András: Szembesülés és katarzis
Ungváry Krisztián: A nemzeti büszkeségről és a történelmi tényekről
Benedek Szabolcs: Három póló
Vámos Miklós 70 éves
Odze György: A Palota
Kuszálik Péter: Berta aggályai
Molnár Erzsébet: Hóesésben
Deák Dániel: Bálvány
Két köszönőlevél
Révész Béla szíves közreműködésével jutott birtokunkba az OSZ kézirattárában elfekvő levél, amit Rákosi Mátyásnak írt 59. születésnapjára Péter Gábor. Ritkán olvasható nyálas, hízelgő, szervilis szöveg. Hogy nem egyedi, annak érzékeltetésére közöljük a bírói kar huszonnégy tekintélyes tagjának tavaly ősszel Handó Tündéhez írt levelét, voltaképpen minden kommentár nélkül.
V I S S Z H A N G
Neoliberalizmus – ok, nem bűnbak
Simonovits András: Áttűnés?
Rubicsek Sándor: Kiegészítések
P Á R A T L A N
(avar): MÉGIS KINEK A BÉKÉJE?
Bakos András: MINDENKI PIRONKODIK
-hágé-: SZAVAZÁS
jos: VÁGJÁK A CENTIT
Lévai Júlia: MEGNYUGTATÓ
-y -n: BIBLIAI
A. G. úr: (KLAST)ROM
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.