Szerző: MARNITZ ISTVÁN
2020.01.18.
Ül a miniszterelnök felcsúti magányában, nézi a lécek résein át a stadionját, és azon gondolkodik, mi a francot kezdjen ezzel az átkozott klímabalhéval. Idegesíti. Rendben, nézzük meg, fejtsük fel. Voltaképp mi is ebben az idegesítő? Az, hogy nem ő találta ki. Ezt a politikai terméket a komcsik meg a – lelkükben szintúgy vörös – zöldek fejlesztik, fújják egyre nagyobbra. De hogy kéne rajta változtatni? Nos, mi egy pártelnök-kormányfő feladata? Irányt szabni. Akkor itt milyen irányt szabjunk? Milyet, hát kereszténydemokratát. Na de az milyen? Milyen az a kereszténydemokrata környezetvédelem? Milyen, milyen, hát kereszténydemokrata.
És készen is vagyunk. A részleteket ez alapján az apparátus már könnyen kidolgozhatja. És Orbán Viktor évi egyetlen érdemi sajtótájékoztatóján a maga teljességében ki is bontotta a kereszténydemokrata – vagy más néven: biblikus – klímapolitika lényegét, hasonló alapossággal vázolva a baloldali-zöld keretrendszerrel szembeni éles különbségeket is. (Csak Áder Jánost sajnálom, aki minden igyekezete ellenére most megint szembekerült a főnivel. Pedig az államfő hónapok óta mást sem csinál, mint fűnek-fának bizonygatja, attól, mert ő úgymond „zöld”, még résmentesen fideszes. A legnagyobb szorgalommal vezet le a pártközpont utasításainak megfelelő, Magyarország környezetvédelmi teljesítményét kedvező színben feltüntető mágikus számszeánszokat, mélyen hallgatva a valós helyzetet bemutató tanulmányhegyekről. De az eddig még belefért részéről, hogy „nincs jobb- és baloldali klímaváltozás”: egy éghajlat van, ami pártsemlegesen, mindannyiunkra hat, tehát összefogva kellene kivédeni a változásait. Erre jön Orbán és hosszasan fejtegeti, hogy ő igenis jobboldali klímapolitikát csinál, mi több, puhány, megalkuvó, sodródó nyugati párttársai helyett maga ki is dolgozta ennek eszmei alapjait. Szegény Áder, most már ezt is ki kell húznia a beszédeiből. Menni fog.)
De mégis, miben áll Orbán biblikus-kereszténydemokrata klímapolitikája? Az első és legfontosabb, hogy a klíma- vagy környezetvédelem kifejezés helyett mostantól azt kell mondani, hogy „a teremtett világ védelme”. Nagyjából ennyi. Innentől minden mehet a maga világi útján, feltéve, ha időnként hangsúlyozzuk, hogy minden létezőre (így nyilván a fosszíliákból képződött kőolajra, meg a tengernyi szennyre, amit az emberiség összehordott) teremtés eredményeként tekintünk. Rendben. Kétségtelen, ez a politikai termék sem új, egyesek szerint van vagy hatezer éves. Hisz a teremtett világot úgymond a kezdetektől óvni, védeni szükséges. A közelmúltban számos egyházi vezető, így Ferenc pápa is többször kifejezetten hitet tett a teremtett világ védelme mellett, egyértelműsítve, hogy ez a környezetvédelem katolikus olvasata. Alighanem a Fidesz PR-osztálya is leginkább innen töltekezett. (De ne feledkezzünk meg a KDNP bizonyára pótolhatatlan tanácsairól sem.) Egy ilyen központi kommunikációs újítás egyébként tényleg szigorú: a kormány klímavédelemmel kapcsolatos parlamenti válaszainak láthatóan copy-paste-tel készülő paneleiben a környezetvédelem helyett tavaly év vége óta következetesen a teremtett világ védelme olvasható. Fideszesnek, KDNP-snek most ez a kötelező fordulat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.