2020. január 30., csütörtök

CSODAGYEREKTŐL CSODAFELNŐTTIG

ÉLET ÉS IRODALOM / FEUILLETON
Szerző: HALÁSZ LÁSZLÓ
2020.01.24.


Jöjjön hát Wolfgang Amadeus Mozart. Elég felidéznem, hogy ötéves korában már kisebb darabokat komponál. Első szimfóniáját nyolcévesen írja. Tízes évei közepén a híres bolognai Accademia Filarmonica tagja. Egy-két év, és öt hegedűversenyét, több zongoraversenyét komponálja. Húszas, illetve harmincas éveibe lépő felnőttként produktivitása önmagában is csodaszámba megy: több mint hatszáz zeneművel. Közülük hosszú sort alkotnak azok, amelyek a szimfonikus, koncert-, kamara-, egyházi és operazene – ma is a világ minden részén játszott – csúcsteljesítményei. Utókora száz éven belül ilyen tehetséget nem lát, vélte Haydn. Akár két és félszáz évet is mondhatott volna.

Neumann János hatévesen nyolcjegyű számokat oszt fejben és az ókori görögök nyelvén társalog. Nyolcévesen már ismeri a differenciál- és integrálszámítást. A tizenötéves fiú felsőfokú tanítására felkért matematikai analízis szakembere könnyezni kezd, amikor Neumann tehetségének tudatára ébred. Huszonnégy évesen havonta egy alapvető matematikai munkát közöl – de ez már jócskán a felnőtt teljesítménye. Tudósként ugyanolyan csoda, mint gyerekként. Az önreplikáció struktúrájának analízisétől a játékelmélet megalkotásáig. „Olykor elcsodálkozom – így a Nobel-díjas Hans Bethe –, vajon a Neumannéhoz hasonló agy az emberi agynak nem felsőbbrendű fajtája-e?

Amin alkalom adtán csodálkozunk, gyakran egyáltalán nem csodálatra méltó, nemhogy csoda volna. A csoda fantasztikum, valami, aminek megtörténte hiába elképzelhető, nem csak valószínűtlen: lehetetlen. A csodagyerek viszont kivételes hús-vér személy, aki már tízéves kor alatt tehetséges felnőttől is dicséretes művészi vagy tudományos teljesítményt mutat fel. Ez azonban nem garantálja, hogy a későbbi teljesítmény is hasonképpen kiemelkedő; a remeklést és ne a semmibe veszést véssük emlékezetünkbe. Ezért először arra gondoltam, hogy az abszolút és jól ismert megtestesüléssel, Mozarttal kezdem. De úgy döntöttem, hogy provokatívabb, ha e ritka jelenséget egy vele határos, ám még ritkább jelenségen keresztül közelítem meg. Nem a kuriózumvadászat kedvéért, hanem az emberi természet=lehetőség bemutatása/megértetése céljából. A csodagyerekek különös változatai a „tudós idióták”. (Az elnevezés: idiots savants, az amerikai Down doktortól való; a XIX. század végén számolt be róluk.) Maguk a két lábon járó, hihetetlennek tűnő ellentmondás megtestesítői. Miközben kiáltó értelmi fogyatékosságaik vannak, némely képességük egészen bámulatos. Kiválóságuk általában az emlékezettel kapcsolatos: képző- vagy zeneművészi, illetve téri teljesítményben nyilvánulhat meg...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.