Szerző: HARKAI PÉTER
2020.01.20.
Nem kisebb horderejű esetről van szó, mint ami akár a Szentszék és az egyház súlyos válságához is vezethet. S hiába repült rá erre Hollywood: A két pápa című film csak botrányos és felháborító hatásvadászat – Gábor György vallástörténészt kérdeztük az aktuális vatikáni földindulásról.
- A témával jelenleg az összes nyugati lap tele van, a héten többek között a Le Figaro első 4-5 oldala csak ezt a történetet taglalta, ami meglepő módon itthon gyakorlatilag semmilyen érdemi figyelmet nem kapott, pedig egy határvonalhoz érkezett ismét a vatikáni történetírás.
- A történet lényege, hogy Ferenc pápa egy éve, Panamából hazafelé tartva egy nyilatkozatot adott, amiben elmondta, hogy a cölibátus egy ajándék az egyháznak, s nem tehető választhatóvá, továbbra is kötelező marad. VI. Pál híres szavait idézte: inkább adom az életem, semmint megváltoztassam a cölibátus törvényét. De ugyanebben a nyilatkozatban kitért arra is, hogy földrajzilag távoli, egyre ritkábban lakott területeken – például az Amazonas környéke - felmerülhetnek alternatív lehetőségek, ahol annyira nincs a katolicizmust életben tartó pap, hogy már a vallási lét elsorvadásától lehet tartani. Az ilyen vallási elsivárosodástól veszélyeztetett területeken teoretikusan megengedőnek véli elgondolkodni azon, hogy akár házas, tisztességükben makulátlan, idősebb férfiakat is fel lehetne szentelni, hogy gyakorolhassák a papi hivatást a katolicizmus megóvása érdekében, s hogy a pap megszentelői tevékenységét végezve kiszolgáltathassák a szentségeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.