Szerző: DARVAS BÉLA
2020.01.11.
E sorozatban olyan darabhoz érkeztünk, amelyben nem a sensu stricto tudomány lesz hangsúlyos, hanem az azt követő vagy az azt éppen katalizáló aktivitás. A civilszervezeti (címkép) mozgalmak fontos szerepet töltenek be a társadalmainkban. Legfőképpen a konfliktusos területeken, ahol azonosított képviseleti hiány alakult ki. Nem véletlen, hogy a természet- és környezetvédelem területén igen gyakori állapot ez, hiszen a legtöbb kormány percemberei pillanatnyi gazdasági okokból szívesen spórolnak ebből a kalapból. Aztán ilyesmitől változik temetővé a Balti-tenger egy tekintélyes része, és szem sem rebben az elszennyező sertéshizlaldákban. A hazai vezető politikusainknak úgy tűnik, hogy a környezetünk kimeríthetetlen. Nem kell független tárca (környezettudományokban jártas szakemberek) a környezetvédelemnek, elégséges egy hivatalban lévő mutatványos a köztársasági elnök személyében. Még most sincs, amikor pedig a már bizonyos éghajlatváltozás a súlyos környezeti válság jövőképét vetíti fel, politikai rácsodálkozás a valóságos környezeti-ökológiai helyzetünkre. Az ENSz jelentése szerint négy országban (Szaúd-Arábia, Szomália, Tanzánia és Magyarország) nincs sem környezetvédelmi minisztérium, sem független környezetvédelmi ügynökség (pl. Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Belgium). Európában tehát egyedülálló ez a magyar modell. Hosszú távon jól működhet ez? Dehogyis! Óriási kormányzati melléfogás! A vidéki cirkuszporondokon látható persze két ló hátán álló artista (vö. agrárminiszter), aki ráadásul karikákkal zsonglőrködik. Pár percig!
A civilszervezetek éppen ilyen politikai melléfogások kikiabálására valók; mint harmadlagos nyilvánosság léphetnek fel, akik az állami és a szakmai szervezetek bénaságán átlépve elkezdenek a jövő érdekében akciózni. A hatalom most ellenfélként tekint rájuk, mint a vakbuzgó gazdaság a környezetvédelemre. Nem vitás, hogy a kormánypolitika gyöngeségeinek bírálata aktív politizálás nélkül nem megy, vagyis a civilszervezetek egy tekintélyes része a politika szerves része. Az első és harmadik nyilvánosság rétegei egyébként nem különülnek el egymástól, hiszen sokszor az állami és szakmai döntéshozásban kisebbségben maradók látják el akarva-akaratlanul mozgalmi ötletekkel a civileket. A civilszervezeti vezetők között kormányzati vezetőkkel (számukra tilos) vagy a szakma legismertebb képviselőivel (számukra méltóságon aluli) aligha találkozunk. Az utóbbiak valahogy más utakat járnak. Ambiciózus, többnyelvű kommunikációs képességekre szert tett személyekkel viszont gyakran, akik a kapcsolati tőkéjüket mozgósítani képesek. Civilszervezeti háló valóban létezik, ettől válhat a kormányok számára igazán kellemetlenné ez a tevékenység. Ha többen mondják, akkor erősebb a ráhatás, a megvalósulás valószínűbb. Ha egymás helyét átveszik időnként, akkor nem süthetik rá a bélyeget, hogy személyes érdek vezeti őket. Géntechnológiai területen most a Greenpeace, a Friends of Earth után a Corporate Europe Observatory aktivitása érzékelhető, vagyis csapatként viselkedhetnek a civilszervezeti szereplők. Világos talán, hogy itt sikeres civilszervezetekről beszélek már csak, hiszen amelyek erre nem képesek, azoknak fenntartása is értelmét veszíti. Működtetheti az alapszervezetet ettől valamilyen alapítói számítás (jellemző ez a BINGO, GONGO, PANGO képződményeire – lásd később), vagy mélységes szakmai hit is, amelynek érdekében áll a szundikáló üzemmód fenntartása.
A civilszervezeteket NGO (Non-Governmental Organization) néven ismeri a világsajtó (napjainkban a civil society organisations, CSO is terjed), és nem is vitás, hogy kiemelkedő tagjait a politikai szuperhatalmak közé emeli a valóságos demokrácia abban az értelemben, hogy kritikus esetekben a nép (vö. a szavazások kivételével eszköztelen többség) a szavát hallathatja. Kritikus nagyságú tagság nélkül persze a képviseleti felhatalmazás megkérdőjelezhető. A nemzetközi civilszervezeteket a nemzetközi vállalatokhoz is hasonlítják, teljesen alaptalanul, hiszen itt nem keletkezik gazdasági érdeket tápláló termék, csak közhasznúnak szánt érvelés és érdekképviselet. Szinte valamennyien meséken nevelkedtünk, hajlunk elhinni, amit nekünk mondanak – lehetne ennek az írásomnak a mottója. A játékstílust a civilszervezeteknek is el kellett tanulniuk a nagy cégektől, ha a nemzetközi meccseken (pl. ENSz tárgyalások, sajtóviták) partnerek akarnak lenni. Van tehát jogászhad, átgondolt felkészítő anyagok és ajánlati rendszer, továbbá zéró szintre csökkent a rögtönzés a nemzeti irodákban. Központosított fegyelem van és így érdekérvényesítés.
A nem kormányzati szervezetek nevüknek megfelelően nem függenek közvetlenül a kormányzattól, sem jogilag, sem gazdaságilag. A nagy, nemzetközi civilszervezetek ügyelnek arra, nehogy vádolhatók legyenek a függetlenségüket megkérdőjelező céges, esetleg kormányzati támogatással. Persze a kormányok tevékenységének támadása sem lehet durva, hiszen befolyásolásra törekednek, és nem megoldhatatlan konfliktushelyzetre. A tárgyalás vége, ha a civilszervezet kilép egy demokratikusnak gondolt tárgyalásból. Ilyenre példa Simon Gergely (Greenpeace) kilépése az Agrárminisztérium Növényvédelmi Bizottságából, amit vállalhatatlannak minősített.
Az apróbb nemzeti civilszervezetek nem lehetnek teljesen függetlenek, hiszen az államilag hirdetett működési pályázati támogatásokon keresztül befolyásoltak. Ezt a függést veszélyeztette volna például a kormánytól független Norvég Civil Támogatási Alap, amely Magyarországon 2017-ig támogatta az EU-hoz 2004 óta csatlakozott országokban a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését.
Itt kell említenünk az 1993-ban alapított Open Society Foundations (OSF, Nyílt Társadalom Alapítványok), ami nemzetközi pályázatok útján támogatja a világ civilszervezeteit. Soros György alapítványa (az OSF 2017-ben 18 milliárd US$ támogatást kapott tőle) az egyenlő esélyeket, az igazságos elbírálást, a közegészségügyet, a független médiát, és a politikusok számon kérhetőségét segíti. A magyar kormány ezt a tevékenységet kifejezetten sérelmezte, s 2018-ban ennek az alapítványnak az irodája Budapestről Berlinbe költözött. Az OSF-nek 37 országban van képviselete.
A civilszféra fenntartói támogatása az utóbbi évtizedben sok vitára adott lehetőséget. Eredeti értelmükben, és szerintem is helyesen csak kormánytól, pártoktól és cégektől független önszerveződések sorolhatók a valóságos civilszervezetek közé. Csak ezek működése lehet függetlenül önszabályozó. Megengedett az átlátható alapítványi támogatás, amit befolyásolási megkötöttség nélkül kell felajánlani. Nyilvános pályázati támogatások segíthetik a működést, vagy tudományos civilszervezeteknél tagdíj, esetleg adófelajánlás. Önkéntes és ingyenes társadalmi munka támogatja az eredményességet. A támogatás eredete ma nagyon kritikus nálunk. Külföldről támogatott civilszervezet lenne az, amely évente 7,2 millió forintnál nagyobb támogatást kap külföldről (listák keringenek erről). Vajon miért éppen ez a limit? Nos, mert ez a pénzmosásról szóló törvényben meghatározott minimumösszeg kétszerese...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.