- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2020.01.08.
Álmomban Greta messze földről, környezetet nem károsító járgánnyal érkezett, vagyis biciklivel. Majdnem olyannal, amilyennel a holland miniszterelnök jár dolgozni. Sok országon át karikázott az ifjú lány, egyre több követője lett, és egy idő után a Forrest Gump effektus elevenedett meg körülötte, biciklis tömegek képében. Álmomban még EU-tagország voltunk, ezért határtalan magabiztossággal kerekezett át a tömeg Ausztriából Magyarországra.
Mindeközben a budai Várban válságtanácskozások követték egymást. A fő kérdés az volt, migránsok-e ezek a ki tudja mit akaró és miért harcoló ifjak? A TEK menjen megállítani őket, vagy ki? És izzottak a telefonok, mobilok is, titkosak is, az orosz cár is jelentkezett. Álmomban nem hallottam mit mondott a magyar királytársának, de annyit sikerült meglátnom, hogy az utóbbi nagyon elsápadt, majd derékból meghajolva a készülék felé – biztos, ami biztos, hátha kamerás – befejezte a beszélgetést. Kiordított az ügyeletes seggnyalónak: – Gretát fogadni kell! Azonnal csináljatok valamit!
Álmomban azt is láttam, hogy újabb emberek érkeztek egyenruhában, öltönyben, sápadtan vagy kipirulva, de nagyon idegesen a megbeszélésre. A Vezér szólt:
– Bécs elesett. Végleg. Összeálltak a zöldekkel. Fogadnunk kell ezt a taknyos csajt, hátha később nagy befolyása lesz. Vörös szőnyeg az autópályára. Tatabányától, most azonnal. Egy stadionnal kevesebb, de majd megoldjuk, most ez a prioritás. Személyesen fogadom. Mikorra ér ide?
Kapkodó, egymás tekintetét kereső vazallusok nyökögtek álmomban, nem emlékszem a szavakra, a nevükre még annyira sem.
A következő kép: Greta és csapata a Kossuth téren. Öltönyös fütyik sorakozó hada, Greta izzadtan, bakancsban, pólóban, derekára csavart pulcsiban, nulla sminkkel leszáll a járgányáról, és a szokott, elveszettnek tűnő tekintettel néz körbe. Nem érti a felhajtást, nem szereti a kamerákat a sok, kordonon kívül rekedt, kérdéseket üvöltöző embert, de már van egy kis rutinja. Nem játssza meg magát, valakinek a kezébe nyomja a biciklijét, és elindul az impozáns budapesti Parlament főlépcsője felé.
Ahol maga a potrohos nagyság várja – még nincs korona a fején az álmomban –, és amikor Greta odaér hozzá, kezet csókol neki. Ebből a részből csak a kislány megrökönyödött arca maradt meg, amikor felébredtem.
De még álmodtam egy kicsit tovább. A sok kínos kérdés, amiket Greta feltett, ahhoz vezettek, hogy végül mindenki ki lett zavarva a találkozóról, és maradtak ők ketten. A kis király és egy svéd kislány. Innentől minden szóra emlékszem:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.