Szerző: GOMPERZ TAMÁS
2020.01.17.
Még szép – bólint a kedves olvasó, vagy legalábbis a kedves olvasóknak az a része, akik a többségi véleménnyel összhangban a börtönt a sajnálatos módon nem alkalmazható kivégzések pótlására létrehozott intézménynek tartják, amely egyedül akkor működik megfelelően, ha annyi szenvedést okoz a raboknak, hogy ők maguk is inkább a kivégzést választanák.
Emberhez méltó körülmények? Hagyjuk a
Annyit azért érdemes röviden megjegyezni, hogy hiába helyeselné az összes fogvatartott kivégzését a kedves olvasó vagy annak fent körülírt része, mivel erre nem fog sor kerülni, hasznosabb abból kiindulni, hogy – a kisszámú kivételtől eltekintve – az elítéltek egyszer szabadlábra kerülnek, és minden létező tapasztalat szerint a társadalom jobban jár, ha odabent humánusan bántak velük.
Ilyenkor szokott elhangozni az az érv, hogy a jogvédők által embertelennek titulált állapotoknak legalább van visszatartó erejük. A statisztikák nem ezt mutatják. Az elrettentés mértékét nem az növeli, hogy rengeteg rabot zsúfolnak egy parányi cellába, hanem az, hogy a hatóságok az elkövetőket nagy arányban kapják el. Vegyünk egy példát. Elsőként képzeljünk el azt, hogy Németh Szilárddal kell megosztanunk a zárkánkat, aki katatón révületben kiabálja egész nap Soros György nevét. Mérlegeljük viszont azt is, hogy ennek a durva kínzásnak a bekövetkezésére minimális az esély, mert Polt Péter legfőbb ügyész az állam képtelen rendesen megszervezni a bűnüldözést. A második példában szerepeljen egy olyan börtön, amelyet a jogvédők humánusnak minősítenek. Ugyanakkor a hatóságok 10 elkövetőből 8-at elkapnak, mert az állam hatékonyan működik. Melyik esetben gondolnánk meg kétszer is, hogy belépjünk a Fidelitasba?...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.