Szerző: BUJÁK ATTILA
2020.01.17.
A pálya maratoni hosszúságú. Kövér László (minimum) harmincegy éve mozog a politikai színtéren, és ezzel már Szent István-i időtávokhoz közelít. Magunk sem hittük volna, de Magyarországon meglepően hosszú életűek a feltelepített, represszív rezsimek, százötven, negyven, Ferenc József-i hatvannyolc évben mérhetők, gerontológiai okból roppannak meg. Kövér most mégis mintha megrendülne. Maga sem tudja, miért érzi magát olyan rosszul, mint a hanyatló nyolcvanas évek derekán. Pedig az táguló, bontakozó világ volt. A párhuzam (rossz és új rossz között) megfontolásra érdemes, és Kövér érzelmi észlelései pontosak szoktak lenni.
Kövér esete a parlamenttel korántsem véletlenszerű. Hogy a Fidesz egyes számú tagkönyvének tulajdonosától nem idegenek a depresszív jövőképek, az apokaliptikus víziók, hogy a „népbarát sikerkormány” imázs nehezen egyeztethető össze a házelnök indulatkitöréseivel, legfőképpen a humora (lásd: köteles beszéd) önveszélyes, már az első orbáni ciklusban látható volt. 2000-ben lemondott a titkosszolgálatokat ellenőrző miniszter posztjáról, és nem vállalt többé kormányzati funkciót. Kövér emésztő szenvedélye, a bolsevik összeesküvések sejtése és leleplezése már-már az optimális működést veszélyeztette, felesleges (és vesztes) konfliktusokhoz vezetett. Erről a narkóról később sem tudott lemondani. (Titokgyárak, UDZ Rt., megfigyelési ügyek.) Kövér
igazi szakterülete, belső, lelki igénye a rendcsinálás, a rendcsinálással kombinált „megelőző csapás”.
S mivel a rendcsinálás jól látható helyen, a parlamenti nyilvánosság előtt zajlik, az elnök hangulatváltozásait egyenes adásban láthatjuk.
2010 júliusában, Schmitt Pál elnökké avatása után Kövér László lett az Országgyűlés elnöke. Az alkotmányozás levezénylése mellett a parlamentre akart új formaruhát (arculatot) szabni. Ezt már harmadik ciklusában, nyolc és fél éve gyakorolja. Az állampárti álparlament viharos felbomlása, a rendszerváltás zavaros bája az Országgyűlés működőképességét is próbára tette. A magyar parlament Európa legkevesebbet ülésező, legtunyább parlamentje. A szakmai (tehát lényegi) viták a bizottságokban folynak, ha folynak. Fő műfaja az 1994-ben bevezetett, ordítozással kombinált „azonnali kérdés show”. Valóban lett volna mit tenni. Kövért a téma (egyfajta szoft reform) valóban foglalkoztatta. Balhé lett még a felvetésből is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a közvélekedés szerint a képviselői kaszt mamelukostól, ellenzékestől alkalmatlan, élveteg társaság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.