A FIDESZ MINDENT ELFOGLAL, A TÖBBIEKNEK MEG KELL MUTATNIUK, HOGY NEM VEHETIK SEMMIBE ŐKET

168 ÓRA
Szerző: SEBES GYÖRGY
2020.01.12.

A jelenlegi hatalom kilenc év alatt szavazógéppé silányította a parlamentet. Az ellenzéket ennek megfelelően a demokráciát igazoló biodíszletté kívánták tenni. A képviselők kétharmadát – ők a kormánypártiak – ez nem zavarja, sőt, remekül elvannak. A többiek pedig egyelőre különféle akciókkal tudják észrevétetni magukat. A következő összeállításban úgy készítünk mérleget az Országgyűlés elmúlt évéről, hogy közben azt is megnézzük, változhat-e ez a helyzet.

Menni vagy maradni? Nagyon leegyszerűsítve ez az a dilemma, amelyre az ellenzéknek a következő időszakban meg kellene találnia a helyes választ. Ami azonban jelenleg lehetetlennek látszik. Természetesen a parlamentről van szó. Meg arról – megint csak nagyon sarkosan fogalmazva –, hogy szükség van-e biodíszletre a kétharmados többség tombolásához. Pillanatnyilag – és már jó régóta – az a helyzet, hogy a kormánypártok azt csinálnak az Országgyűlésben, amit csak akarnak. Kedvük szerint nyújtanak be törvényjavaslatokat és -módosításokat, ha szükségesnek vélik, gyorsított eljárásban el is fogadják azokat, az ellenzék lehetőségeit egyre szűkítik, és a házelnök még meg is bünteti képviselőiket, ha renitensnek tartja a viselkedésüket.

Mindehhez lehet asszisztálni, ahogy eddig is történt. Hiszen a parlament minden tagja a választópolgárokat képviseli, ők pedig azért küldték ezeket az embereket (többnyire politikusokat) az Ország Házába, hogy ott a demokráciát gyakorolják. Az már a választás és a megfelelően kialakított választási rendszer következménye, hogy az erőviszonyok olyanok, amilyenek. De mégsem lehet az egészet otthagyni, mondván, ha nekünk nem osztanak lapot, akkor majd olyan terepet keresünk, ahol kedvünk szerint játszhatunk. Tehát maradni kell, még ebben a helyzetben is.

Csakhogy mind többen vélik úgy, hogy magukra valamit is adó pártok és emberek ezt már nem viselhetik el. Ha a hatalom rendszeresen és konzekvensen megsérti a demokratikus alapelveket – mert nyilvánvalóan ez történik –, akkor elérkezünk egy ponthoz, amikor már nincs mód a normális együttműködésre.

Új, más lehetőségeket kell keresni a politizáláshoz, ki kell menni az utcára, vagy jobban felhasználni a sok helyen ellenzéki többségűvé vált önkormányzatokat. Meg kell tehát mutatni, hogy bár a parlamentet – és vele szinte a teljes intézményrendszert – elfoglalhatta a Fidesz, azért még léteznek mások is a politikai palettán, képesek hallatni a hangjukat, és nem lehet semmibe venni őket.

E két álláspont ütközhet a következő időszakban, és egyelőre beláthatatlan, hogy melyik kerekedik felül. Nem is biztos, hogy bármelyiknek győznie kell. Bár a hatalom törvénygyára a 2018-as parlamenti választás óta is rendeltetésszerűen működött, azért történtek olyan események, amelyek felhívhatták az érdeklődők figyelmét arra, hogy ez a működés mégsem egészen helyénvaló vagy normális egy olyan államban, amely továbbra is az Európai Unió tagja, és demokráciának tartja magát...

ITT OLVASHATÓ