Szerző: KÓSA ANDRÁS
2020.01.07.
A két és fél éves kislányt minden reggel nyolc óra körül viszik szülei a családi – vagy ahogyan a legtöbben nevezik: magán – bölcsődébe, és általában fél négykor mennek érte. Így látszólag hat-hét órát tölt a bölcsődében a gyerek. Papíron viszont a kislány januártól csak délig „bölcsis”, addig foglalkoznak vele a „bölcsis nénik”. Délutánra a gondozók „időszakos gyermekfelügyelővé” alakulnak át, a bölcsőde pedig „időszakos gyermekfelügyeleti hellyé” válik. Az eset abszurd, de nagyon is racionális okok állnak mögötte: a szabályozás kényszeríti trükközésre a bölcsőde fenntartóit.
Három éve az addig családi napköziként nyilvántartott mintegy ezer intézményt a gyermekvédelmi törvény módosításával választás elé állították: 2017 január 1-től vagy családi bölcsődeként, vagy napközbeni gyermekfelügyeleti intézményként működnek tovább. Előbbibe 3, utóbbiba akár 14 éves korig is járhatnak a gyerekek, viszont a fenntartó az utóbbiba nem kérhet az ellátásért állami normatívát. A családi bölcsődék fenntartói – szigorú feltételek mellett – gyermekenként havonta legfeljebb 58333 forintra pályázhatnak az államnál, intézményenként maximum hét gyermek után. Ez a gyakorlatban az jelenti: a magánbölcsődékben azok a szülők, akiknek gyereke ellátását támogatja az állam, „csak” a normatíva és az intézmény által kért, általában 80-100 ezer forintos térítési díj közötti különbséget fizetik. Ezt a rendszert rúgta fel idén januártól egy módosítás, amely előírja a magánbölcsődéknek: csak akkor kapják meg az 58333 forintos állami támogatást, ha vállalják, hogy legfeljebb 71250 forintos térítési díjat kérnek. Vagyis több tízezer forinttal kurtították be a magánbölcsődék bevételeit, ami a fenntartók szerint ellehetetlenítheti működésüket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.