„A BEZÁRKÓZÁS NEM VEZET SEHOVÁ”

444.HU / NÉGYNEGYED BLOG
Szerző: FAZEKAS GERGELY
2020.01.05.

Három világhírű karmester van a családjában, az apja, a bátyja, és ő, ez azonban cseppet sem zavarja Kristjan Järvit, a klasszikus zenei élet egyik legizgalmasabb és leginspiratívabb alakját. Észtországban született, de hétéves korában Amerikába költözött a családjával, New Yorkban nőtt fel. A Manhattan School of Music diákjaként zongoristának készült, a sorsát azonban végül nem tudta elkerülni, belőle is karmester lett. Két évig a Los Angelesi Filharmonikusok zeneigazgatója, Esa-Pekka Salonen mellett volt asszisztens, 2004-től öt évig a bécsi Tonkünstler Orchestert vezette, majd 2012 és 2018 között a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestereként működött, de a valódi világát a saját együttesei jelentik. Egyrészt a Gene Pritsker zeneszerzővel együtt alapított, kortárs zenét játszó Absolute Ensemble, amelyben a kortárs zenétől a jazzen át a hip-hopig műfaji határok nélkül csatangolnak, másrészt a 2008-ban alapított Baltic Sea Philharmonic zenekara, amellyel november 19-én adott koncertet a Müpában. A zenekar kotta nélkül játszott, Grieg Peer Gynt-szvitjének tételeit keverték az a-moll zongoraversennyel (a szólista Balog József volt), majd eljátszották (fejből!) Stravinsky Tűzmadár-szvitjét. Ahogy ez lenni szokott, a közönség megőrült a lelkesedéstől, a kritikusok meg szívták egy kissé a fogukat (és a maga módján mindenkinek igaza volt). A koncert előtt két nappal egy próba szünetében beszélgethettünk Kristjan Järvival. Szóba került a klasszikus hagyomány, hogy miért játszik a zenekara kotta nélkül, hogy kik a zenetörténet valódi forradalmárai, és hogy milyen viszony fűzi a popzenéhez (spoiler: szoros). 

Nem a klasszikus repertoárról vagy ismert, mennyire érzed magad otthon egy Grieg-Stravinsky műsorban?

Nemrég turnéztam Japánban a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarával, és a koncerteken kizárólag klasszikus darabokat játszottunk, Beethoven 5. és Brahms 1. szimfóniáját, Bach D-dúr zenekari szvitjét Mendelssohn átiratában, Mozart C-dúr zongoraversenyét, Mendelssohn hegedűversenyét. Remekül érzem magam ebben a repertoárban, ezen nőttem fel, valójában számomra ezt a legkönnyebb vezényelni. Azzal persze semmi bajom, ha nem erről vagyok ismert. A klasszikus zenei élet rendkívül töredezetté vált: vannak specialistái a régizenének, a klasszikának, a romantikának, a kortárs zenének, ami egyáltalán nem baj, de számomra minden zene érdekes. A zenélésre úgy tekintek, mint egyfajta felfedezőútra, és ugyanezt jelenti nekem a Baltic Sea Philharmonic is. Eredetileg nem is elsősorban zenei, sokkal inkább társadalmi céllal alapítottuk az együttest ifjúsági zenekarként, hogy Norvégiától Oroszországig a Balti-tengert övező tíz országból hozzunk össze együtt zenélő fiatalokat, hogy megmutassuk: a zene nem ismer határokat...

ITT OLVASHATÓ