ABCÚG BLOG
Szerző: NEUBERGER ESZTER
2019.12.30.
Mihez vezet az egyre elharapódzó óvónőhiány? Mit kezd a társadalom és a szociális ellátórendszer az egyre hosszabb időre gondozásra szoruló időseivel? Ezek a kérdések, és az oktatási rendszer problémái tartották leginkább lázban az Abcúg olvasóit idén. Elevenítse fel 2019 tíz legolvasottabb cikkét, amelyeket a címekre kattintva érhet el!
10. Ne kizsákmányolt nőkre sózzuk az idősek ápolását
Milánovics Kinga önkénteskedett hospice-ban, hogy jobban megértse a halált, majd egy máltai luxus idősotthonban sajátította el a szakma alapjait. A vidékfejlesztőből lett idősápoló négy éve dolgozik Angliában, és az Abcúgnak adott interjújában mesélt a brit idősápolási rendszerről. Az általa lefestett kép nagy kontrasztban áll a hazai helyzettel, ahol szerinte nincs rendszere az idősgondozásnak, a családokat teljesen magukra hagyták a bajban. Az ápolók képzetlenek és alulfizetettek, jobbára kizsákmányolt nőkre marad az idősek ellátása...
2019. december 31., kedd
ORBÁNT EL FOGJA HAGYNI A SZERENCSÉJE
HÍRKLIKK
Szerzők: N. VADÁSZ ZSUZSA, NÉMETH PÉTER
2019.12.31.
Petschnig Mária Zita és Kéri László szerint Orbán már csak nemzetközi szereplőként látja önmagát, és eddig szinte mindenben szerencséje volt, de közeleg a gazdasági lanyhulás, és Magyarország a perifériára fog sodródni. Az interjú eredetileg február 16-án jelent meg a Hírklikken, ennek a szerkesztett változatát olvashatják most.
Nagyon szembetűnő volt Orbán évértékelőjénél a Várkert Bazár elé felhúzott fekete lepel. Az embernek nagyon sok minden az eszébe juthat róla. Mit akartak vele üzenni, illetve mit mutat ez magáról a rezsimről, s mit szimbolizál?
Petschnig Mária Zita, PMZ: Én is elgondolkodtam azon, hogy miért éppen a fekete színt választották? Lehet, hogy attól tartottak, hogy ha világosabb színű a takarás, akkor azon át még lehet valamit látni? Az is az eszembe jutott, hogy a fekete nálunk a gyász színe, de az ünnepélyességé is, bár feketével kerítést borítani inkább gyászos, mintsem ünnepi. S hogy mi volt a célja a takarásnak? Nem akarták, hogy belássanak az emberek, meg akarták akadályozni, hogy kifigurázzák őket...
Szerzők: N. VADÁSZ ZSUZSA, NÉMETH PÉTER
2019.12.31.
Petschnig Mária Zita és Kéri László szerint Orbán már csak nemzetközi szereplőként látja önmagát, és eddig szinte mindenben szerencséje volt, de közeleg a gazdasági lanyhulás, és Magyarország a perifériára fog sodródni. Az interjú eredetileg február 16-án jelent meg a Hírklikken, ennek a szerkesztett változatát olvashatják most.
Nagyon szembetűnő volt Orbán évértékelőjénél a Várkert Bazár elé felhúzott fekete lepel. Az embernek nagyon sok minden az eszébe juthat róla. Mit akartak vele üzenni, illetve mit mutat ez magáról a rezsimről, s mit szimbolizál?
Petschnig Mária Zita, PMZ: Én is elgondolkodtam azon, hogy miért éppen a fekete színt választották? Lehet, hogy attól tartottak, hogy ha világosabb színű a takarás, akkor azon át még lehet valamit látni? Az is az eszembe jutott, hogy a fekete nálunk a gyász színe, de az ünnepélyességé is, bár feketével kerítést borítani inkább gyászos, mintsem ünnepi. S hogy mi volt a célja a takarásnak? Nem akarták, hogy belássanak az emberek, meg akarták akadályozni, hogy kifigurázzák őket...
A TÉVEDÉSEK ÉVE VOLT A FIDESZ SZÁMÁRA 2019
SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2019.12.31.
Egész jól megúszta Orbán tévedéseit eddig a Fidesz, de jól látszanak a párt köreiben a pánik jelei. A nagy stratégiai hibák mellett az sem játszott a kormánypárt kezére, hogy az ellenzék ráérzett a siker ízére. Már sokkal kevésbé szólnak a hírek a kis pártocskák egymás elleni csatározásairól, mint a közös jelöltek kereséséről, és ez megrettentette a Fidesz stratégáit. A következő év nagy kérdése az lesz, hogy Orbán Viktor lelassult birodalmi lépegetőjével szemben milyen fegyvereket tud bevetni a magyar ellenzék, és elbizonytalanodhat-e a kormánypárti tömeg az egyre erősödő ellenállás láttán.
Amikor arról írunk, hogy a Fideszben tévedések sorát követték el, akkor lényegében arra célzunk, hogy Orbán Viktor rosszul érzékelte a politikai széljárást az idén. A királyi többes tehát indokolt, hiszen a kormánypártban ennek ellenére tartja magát az a nézet, hogy a miniszterelnök tévedhetetlen, és ha most úgy is néz ki, hogy mellélőtt néhány ügyben, az idő majd igazolja a párt és a kormány első emberét. Kétségtelen, hogy Orbán hihetetlen magabiztosan vezette az övéit az utóbbi kormányzati ciklusokon át, ám a tévedhetetlenségébe vetett hit már akkor megrendült sok korábbi hívében és harcostársában, amikor pártját a szélsőjobb felé kezdte navigálni, és tulajdonképpen meg is feneklett ezekben a sekély vizekben a Fidesz hajója.
Jól látható, hogy a korábban nyerőnek bizonyuló migránsozó, Brüsszelt ostorozó, a keleti autokráciákkal parolázó, a kereszténydemokrata testvérpártokat lefitymáló, magyar gazdasági teljesítményt erősen felnagyító, a rezsicsökkentés megvédésének szükségességét a legváratlanabb pillanatokban is felböfögő kommunikáció amellett, hogy még jól összetartja a párt leghűségesebb szavazóit, sokak számára már nem igazán innovatív, és a legkevésbé sem hiteles. Már az év elején is voltak intő jelek, de az uniós választásokon (az ellenzéki összefogás hiányában) nagy diadalt arató kormánypárt vezetőit és híveit ekkor még elvakította a siker, és ezért nem látták be, hogy ez a nyomvonal már nem járható...
Szerző: SZEKA
2019.12.31.
Egész jól megúszta Orbán tévedéseit eddig a Fidesz, de jól látszanak a párt köreiben a pánik jelei. A nagy stratégiai hibák mellett az sem játszott a kormánypárt kezére, hogy az ellenzék ráérzett a siker ízére. Már sokkal kevésbé szólnak a hírek a kis pártocskák egymás elleni csatározásairól, mint a közös jelöltek kereséséről, és ez megrettentette a Fidesz stratégáit. A következő év nagy kérdése az lesz, hogy Orbán Viktor lelassult birodalmi lépegetőjével szemben milyen fegyvereket tud bevetni a magyar ellenzék, és elbizonytalanodhat-e a kormánypárti tömeg az egyre erősödő ellenállás láttán.
Amikor arról írunk, hogy a Fideszben tévedések sorát követték el, akkor lényegében arra célzunk, hogy Orbán Viktor rosszul érzékelte a politikai széljárást az idén. A királyi többes tehát indokolt, hiszen a kormánypártban ennek ellenére tartja magát az a nézet, hogy a miniszterelnök tévedhetetlen, és ha most úgy is néz ki, hogy mellélőtt néhány ügyben, az idő majd igazolja a párt és a kormány első emberét. Kétségtelen, hogy Orbán hihetetlen magabiztosan vezette az övéit az utóbbi kormányzati ciklusokon át, ám a tévedhetetlenségébe vetett hit már akkor megrendült sok korábbi hívében és harcostársában, amikor pártját a szélsőjobb felé kezdte navigálni, és tulajdonképpen meg is feneklett ezekben a sekély vizekben a Fidesz hajója.
Jól látható, hogy a korábban nyerőnek bizonyuló migránsozó, Brüsszelt ostorozó, a keleti autokráciákkal parolázó, a kereszténydemokrata testvérpártokat lefitymáló, magyar gazdasági teljesítményt erősen felnagyító, a rezsicsökkentés megvédésének szükségességét a legváratlanabb pillanatokban is felböfögő kommunikáció amellett, hogy még jól összetartja a párt leghűségesebb szavazóit, sokak számára már nem igazán innovatív, és a legkevésbé sem hiteles. Már az év elején is voltak intő jelek, de az uniós választásokon (az ellenzéki összefogás hiányában) nagy diadalt arató kormánypárt vezetőit és híveit ekkor még elvakította a siker, és ezért nem látták be, hogy ez a nyomvonal már nem járható...
A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS HITÉVEL SZIJJÁRTÓÉK AZ EGÉSZ TÁRSADALMAT VERIK ÁT
MÉRCE
Szerző: VARGA ZSÓFIA
2019.12.31.
„Magyarország egyértelműen az új világgazdasági korszak nyertesei közé tartozik”
illetve
a kormány továbbra sem az oktatás megreformálásában érdekelt, hanem a vállalatokat kiszolgáló, egy bizonyos részmunkát elvégezni képes munkások kitermelésében.
Ezzel Magyarország nem az „új világgazdasági korszak nyertese”, hanem éppen leendő áldozata lett: bár egyelőre egy gazdasági fellendülés keretében a centrumországokból egyre hangsúlyosabban helyeződnek át ide a termelési kapacitások a leépített munkavállalói jogok, a rendkívül alacsony társasági adók és a magas állami támogatások miatt, ez csak egy ideiglenes állapot, és az állam hosszú távon csak a saját népének elárulásával tudja fenntartani.
Varga Mihály hétfőn bejelentette, hogy növekednek a minimálbérek és az államháztartás is jó évet tudhat maga mögött, de ez nem jelenti azt, hogy a „kiemelkedő gazdasági fejlődés” idilljéből táplálkozva jobban járnának a dolgozók, az oktatás, vagy éppen az egészségügy, mint az elmúlt években. De még csak azt sem, hogy a minimálbér ténylegesen irányadó lenne – valójában egymillió magyar dolgozik a minimálbérért kevesebbért. A kikozmetikázott számokból, a GDP-ből és a garantált bérminimum összegéből ugyanis nem látszik, hogy a növekvő termelés profitja valójában egy nagyon szűk rétegnek jut csak, mint ahogy nem látszanak a vagyoni egyenlőtlenségek, és az sem, hogy a magyar társadalom gyakorlatilag kettészakad, és persze könnyű kiváló foglalkoztatottsági statisztikákról beszélni úgy, hogy beleszámítjuk a közmunkát is...
Szerző: VARGA ZSÓFIA
2019.12.31.
„Magyarország egyértelműen az új világgazdasági korszak nyertesei közé tartozik”
illetve
„A folyamatosan magas színvonalon teljesítő magyar munkaerőnek, Európa legalacsonyabb adóinak és az új támogatási rendszernek köszönhetően minden idők legtöbb beruházása érkezett idén Magyarországra”
– örvendezett a minap Szijjártó Péter. Örülhet is, ő tényleg a korszak nyertese.
– örvendezett a minap Szijjártó Péter. Örülhet is, ő tényleg a korszak nyertese.
Csak éppen a magyar emberek többsége nem.
Például hogy mi csábítja ide „minden idők legtöbb beruházását”, arról már kényelmetlenebb beszélni, és a Pesti Srácokon csak a fenti felületes módon jelenik meg. Szomorú valóság, de nőjünk fel hozzá: az effajta változások nem jönnek létre csak úgy, hanem valójában
Például hogy mi csábítja ide „minden idők legtöbb beruházását”, arról már kényelmetlenebb beszélni, és a Pesti Srácokon csak a fenti felületes módon jelenik meg. Szomorú valóság, de nőjünk fel hozzá: az effajta változások nem jönnek létre csak úgy, hanem valójában
ami vonzóvá teszi Magyarországot „minden idők legtöbb beruházása” szempontjából, az épp ugyanaz, ami élhetetlenné teszi a hétköznapokat a dolgozó emberek számára. Az érmének nincs két oldala, minden ugyanaz az érme.
A kormány ugyanis ebben az évtizedben a sztrájktörvény 2010-es módosításától a rabszolgatörvény 2018 végi bevezetéséig terjedő ívben mindent megtett azért, hogy az állam eszközeivel minél több közösen megtermelt javat osszon felfele, a leggazdagabbak felé, és hogy a hétköznapi emberekkel szemben tényleg a nagyvállalatoknak legyen kedvezőbb a magyar levegő. Esetenként sajnos szó szerint. Vagy esetleg egy másik szemléletes példa: a Szijjártó által büszkén emlegetett legalacsonyabb európai adók éppen a vállalati, társasági adók, amik pont azoknak kedveznek, akiknek lenne fizetni miből, míg a szegények adója, az áfa továbbra is nálunk a legmagasabb. Magyarországon a nagyvállalati érdekek előtt teljesen lehajolva
A kormány ugyanis ebben az évtizedben a sztrájktörvény 2010-es módosításától a rabszolgatörvény 2018 végi bevezetéséig terjedő ívben mindent megtett azért, hogy az állam eszközeivel minél több közösen megtermelt javat osszon felfele, a leggazdagabbak felé, és hogy a hétköznapi emberekkel szemben tényleg a nagyvállalatoknak legyen kedvezőbb a magyar levegő. Esetenként sajnos szó szerint. Vagy esetleg egy másik szemléletes példa: a Szijjártó által büszkén emlegetett legalacsonyabb európai adók éppen a vállalati, társasági adók, amik pont azoknak kedveznek, akiknek lenne fizetni miből, míg a szegények adója, az áfa továbbra is nálunk a legmagasabb. Magyarországon a nagyvállalati érdekek előtt teljesen lehajolva
a kormány továbbra sem az oktatás megreformálásában érdekelt, hanem a vállalatokat kiszolgáló, egy bizonyos részmunkát elvégezni képes munkások kitermelésében.
Ezzel Magyarország nem az „új világgazdasági korszak nyertese”, hanem éppen leendő áldozata lett: bár egyelőre egy gazdasági fellendülés keretében a centrumországokból egyre hangsúlyosabban helyeződnek át ide a termelési kapacitások a leépített munkavállalói jogok, a rendkívül alacsony társasági adók és a magas állami támogatások miatt, ez csak egy ideiglenes állapot, és az állam hosszú távon csak a saját népének elárulásával tudja fenntartani.
Varga Mihály hétfőn bejelentette, hogy növekednek a minimálbérek és az államháztartás is jó évet tudhat maga mögött, de ez nem jelenti azt, hogy a „kiemelkedő gazdasági fejlődés” idilljéből táplálkozva jobban járnának a dolgozók, az oktatás, vagy éppen az egészségügy, mint az elmúlt években. De még csak azt sem, hogy a minimálbér ténylegesen irányadó lenne – valójában egymillió magyar dolgozik a minimálbérért kevesebbért. A kikozmetikázott számokból, a GDP-ből és a garantált bérminimum összegéből ugyanis nem látszik, hogy a növekvő termelés profitja valójában egy nagyon szűk rétegnek jut csak, mint ahogy nem látszanak a vagyoni egyenlőtlenségek, és az sem, hogy a magyar társadalom gyakorlatilag kettészakad, és persze könnyű kiváló foglalkoztatottsági statisztikákról beszélni úgy, hogy beleszámítjuk a közmunkát is...
ELLENTMONDÁSOS RENDELETEK JELENTEK MEG A FÜGGETLEN SZÍNTÁRSULATOK TÁMOGATÁSÁRÓL
HVG ONLINE / ITTHON
Furcsa helyzet állt elő tegnap éjjel: két, egymásnak ellentmondó Magyar Közlöny jelent meg a független színházak támogatásával kapcsolatban. Mint az Index észrevette, a korábbi sorszámú, vagyis 221-es számú Magyar Közlönyben megjelent táblázat alapján továbbra is jár működési támogatás a független színházaknak, azonban a rá következő, 222-es számú Magyar Közlönyben megjelent végrehajtási rendelet alapján viszont kérdéses a helyzet.
Azzal a rendeletmódosítással ugyanis a kormány kiszedte ezt a két szót:
"és működés".
Az előadóművészeti szervezetekről szóló törvény 2016-os végrehajtási rendelete eddig ugyanis ezt mondta: „A nemzeti előadó-művészeti szervezetnek vagy kiemelt előadó-művészeti szervezetnek nem minősített szervezetek a … szakmai programmegvalósítás és működés támogatására irányuló pályázatokról történő döntés megalapozásához a miniszter az érintett előadó-művészeti bizottság – az érintett előadó-művészeti szervezetek szakmai érdekképviseleti szervezetei által véleményezett – javaslata figyelembevételével szakmai kuratóriumot kér fel.” Az „és működés” szavak törlésével tehát előfordulhat, hogy csak „szakmai programmegvalósításra” lehet érdemben pályázni, ám ha nincs miből működtetni a társulatot, akkor nehéz bármilyen programot megvalósítani. A nem kiemelt szervezetek így nehéz helyzetbe kerülhetnek...
Szerző: DOMÁNY ANDRÁS
2019.12.31.
Egymásnak ellenmondó rendeletek jelentek meg, az egyik lehetetlen helyzetbe hozná a független színtársulatokat. Az Emmi szerint továbbra is jár működési támogatás, a Független Előadó-művészeti Szövetség szerint viszont ellentmond a rendelet a törvénynek, így levelet írnak Kásler Miklósnak.
Furcsa helyzet állt elő tegnap éjjel: két, egymásnak ellentmondó Magyar Közlöny jelent meg a független színházak támogatásával kapcsolatban. Mint az Index észrevette, a korábbi sorszámú, vagyis 221-es számú Magyar Közlönyben megjelent táblázat alapján továbbra is jár működési támogatás a független színházaknak, azonban a rá következő, 222-es számú Magyar Közlönyben megjelent végrehajtási rendelet alapján viszont kérdéses a helyzet.
Azzal a rendeletmódosítással ugyanis a kormány kiszedte ezt a két szót:
"és működés".
Az előadóművészeti szervezetekről szóló törvény 2016-os végrehajtási rendelete eddig ugyanis ezt mondta: „A nemzeti előadó-művészeti szervezetnek vagy kiemelt előadó-művészeti szervezetnek nem minősített szervezetek a … szakmai programmegvalósítás és működés támogatására irányuló pályázatokról történő döntés megalapozásához a miniszter az érintett előadó-művészeti bizottság – az érintett előadó-művészeti szervezetek szakmai érdekképviseleti szervezetei által véleményezett – javaslata figyelembevételével szakmai kuratóriumot kér fel.” Az „és működés” szavak törlésével tehát előfordulhat, hogy csak „szakmai programmegvalósításra” lehet érdemben pályázni, ám ha nincs miből működtetni a társulatot, akkor nehéz bármilyen programot megvalósítani. A nem kiemelt szervezetek így nehéz helyzetbe kerülhetnek...
A MAGYARSÁGKUTATÓ INTÉZET LEGNAGYOBB TUDOMÁNYOS SIKERE, HOGY PÁPÁN MÁR NINCS SZABÓ ERVIN UTCA
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2019.12.29.
A Magyarságkutató Intézetnek nevezett, s tudományos intézménynek álcázott sarlatán sámánközpont, a Facebook oldalán adja hírül a sikert, miszerint “Magyarországon elsőként Pápán már nincs Szabó Ervin utca”. Ha ez ekkora öröm számukra, akkor szívből kívánjuk, hogy soha életükben ennél nagyobb örömük ne legyen. Diktatúrák járnak élen abban, hogy a múltat “végképp” eltöröljék, a nemzet életéből és múltjából kiretusáljanak mindent és mindenkit, ami nem illeszkedik a diktatúra korlátolt és szektás ideológiájába.
Az Orbán-rendszer az alapvető demokratikus jogok eltiprása, a fékek és ellensúlyok rendszerének megszüntetése, a szabad és egyenlő választások felszámolása után elérkezett a kulturális inkvizícióhoz. Épp a magyar kultúra, a tudomány legyilkolása és elpusztítása zajlik “nemzeti” lózungok alatt. Felszámolták a Magyar Tudományos Akadémiát, minden valódi tudományos intézetnek és műhelynek létrehozták a gagyi, hamis, áltudományos alternatíváját, amely a politika szolgálólenyává aljasítja a tudományt, és lassan átveszi az igazi helyét, s felszámolja annak minden szakmai és tudományos tevékenységét.
Helyette a szélsőjobb sámánista, ősmagyar kultuszát keverik a keresztény frazeológiába öltöztetett bálványimádó hamis államvallással, és ami korábban az ezoterikus szennyirodalom részeként a társadalom perifériájára szorított butítás volt, ma a főáramú magyar tudományos élet. Ennek része a Magyarságkutató Intézetnek nevezett förtelem, egy náci utánérzést keltő névvel, amelyben a világon semmiféle valódi tudományos tevékenység nem zajlik, hanem a lasszóval összevadászott idióták adják elő iszonyat elméleteiket gyakorló elmebetegek számára. Ezekhez képest az ufóhívők tudományos professzorok.
Az említett Facebook-bejegyzés szerint egy Babucs Zoltán nevű senki, hivatalos titulusa szerint “az MKI Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője”, egy magyarkodó pödrött bajuszú barom, aki nyilván az idióta bajusza és bőszen hangoztatott “jászkun” származása miatt munkatársa a náci nevű intézetnek, a Kossuth Rádióban ad “élőben interjút” arról, hogy “Magyarországon elsőként Pápán már nincs Szabó Ervin utca”. Hogy mi köze ennek a tudományhoz, azt normális ember meg sem kérdezi, de azt, hogy mi köze van ehhez a fajta “magyarsághoz” és a “magyarságkutatáshoz”, azt szívesen eláruljuk: Szabó Ervin eredeti neve Schlesinger Sámuel Ármin. Vagyis Szabó Ervin egy baloldali zsidó. Ergo: nem magyar, a magyarságkutató pedig ezt kikutatja, és az ilyenről nem lehet utca elnevezve. Ez az ő tudományuk...
Szerző: Amerikai Népszava
2019.12.29.
A Magyarságkutató Intézetnek nevezett, s tudományos intézménynek álcázott sarlatán sámánközpont, a Facebook oldalán adja hírül a sikert, miszerint “Magyarországon elsőként Pápán már nincs Szabó Ervin utca”. Ha ez ekkora öröm számukra, akkor szívből kívánjuk, hogy soha életükben ennél nagyobb örömük ne legyen. Diktatúrák járnak élen abban, hogy a múltat “végképp” eltöröljék, a nemzet életéből és múltjából kiretusáljanak mindent és mindenkit, ami nem illeszkedik a diktatúra korlátolt és szektás ideológiájába.
Az Orbán-rendszer az alapvető demokratikus jogok eltiprása, a fékek és ellensúlyok rendszerének megszüntetése, a szabad és egyenlő választások felszámolása után elérkezett a kulturális inkvizícióhoz. Épp a magyar kultúra, a tudomány legyilkolása és elpusztítása zajlik “nemzeti” lózungok alatt. Felszámolták a Magyar Tudományos Akadémiát, minden valódi tudományos intézetnek és műhelynek létrehozták a gagyi, hamis, áltudományos alternatíváját, amely a politika szolgálólenyává aljasítja a tudományt, és lassan átveszi az igazi helyét, s felszámolja annak minden szakmai és tudományos tevékenységét.
Helyette a szélsőjobb sámánista, ősmagyar kultuszát keverik a keresztény frazeológiába öltöztetett bálványimádó hamis államvallással, és ami korábban az ezoterikus szennyirodalom részeként a társadalom perifériájára szorított butítás volt, ma a főáramú magyar tudományos élet. Ennek része a Magyarságkutató Intézetnek nevezett förtelem, egy náci utánérzést keltő névvel, amelyben a világon semmiféle valódi tudományos tevékenység nem zajlik, hanem a lasszóval összevadászott idióták adják elő iszonyat elméleteiket gyakorló elmebetegek számára. Ezekhez képest az ufóhívők tudományos professzorok.
Az említett Facebook-bejegyzés szerint egy Babucs Zoltán nevű senki, hivatalos titulusa szerint “az MKI Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője”, egy magyarkodó pödrött bajuszú barom, aki nyilván az idióta bajusza és bőszen hangoztatott “jászkun” származása miatt munkatársa a náci nevű intézetnek, a Kossuth Rádióban ad “élőben interjút” arról, hogy “Magyarországon elsőként Pápán már nincs Szabó Ervin utca”. Hogy mi köze ennek a tudományhoz, azt normális ember meg sem kérdezi, de azt, hogy mi köze van ehhez a fajta “magyarsághoz” és a “magyarságkutatáshoz”, azt szívesen eláruljuk: Szabó Ervin eredeti neve Schlesinger Sámuel Ármin. Vagyis Szabó Ervin egy baloldali zsidó. Ergo: nem magyar, a magyarságkutató pedig ezt kikutatja, és az ilyenről nem lehet utca elnevezve. Ez az ő tudományuk...
MILLIÁRDOKAT SZÓRT SZÉT A KORMÁNY A SZÍNHÁZAK PÉNZÉBŐL, A SZÍNHÁZAK FORRÁSHIÁNY MIATT NEM KAPTAK
INDEX
Szerző: -KB-
2019.12.30.
Az év utolsó előtti napján több színház megkapta a kormánytól a kultúrtao pótlására benyújtott pályázata elutasítását: miután a kormány milliárdokat osztott szét az arra a saját pályázati kiírása alapján sem jogosult szervezetek, például önkormányzatok, tűzoltó egyesületek vagy az Egységes Magyar Izraelita Hitközség között, az indoklás szerint
FORRÁSHIÁNY
miatt nem jutott az előadó-művészeti szervezeteknek az előadó-művészeti többlettámogatásból.
Az Index információi szerint több színház is kapott az azonos szövegű elutasításból; a kultúrtao megszüntetésének egyik legnagyobb vesztese, az Átrium közzé is tette a nekik írt levelet:
Tárgy: Értesítés elutasított egyedi támogatási kérelemről
Tisztelt Szervezet!
Tájékoztatjuk, hogy az 2019. évi Előadó-művészeti szervezetek többlettámogatása program keretében benyújtott, EMT-TE-19-0581 azonosítószámon nyilvántartásba vett egyedi támogatási kérelme a Támogató fejezeti kezelésű előirányzatok gazdálkodási, kötelezettségvállalási és utalványozási, felosztási szabályzatában meghatározott döntéshozó által meghozott döntése alapján elutasításra került.
Az elutasítás indoka: forráshiány.
A döntéssel kapcsolatban kifogás, méltányossági kérelem nem nyújtható be.
A levelek ironikus módon ugyanaznap érkeztek meg, amikor az előadó-művészeti szervezeteknek szánt támogatásból félmilliárd forintot kapott a fideszes vezetésű 17. kerület önkormányzata, valamint a nemrég kormánypárti irányba állított Petőfi Irodalmi Múzeumnak is jutott 415 millió forint, noha a pályázati kiírás szerint egyikük sem pályázhatott volna...
Szerző: -KB-
2019.12.30.
Az év utolsó előtti napján több színház megkapta a kormánytól a kultúrtao pótlására benyújtott pályázata elutasítását: miután a kormány milliárdokat osztott szét az arra a saját pályázati kiírása alapján sem jogosult szervezetek, például önkormányzatok, tűzoltó egyesületek vagy az Egységes Magyar Izraelita Hitközség között, az indoklás szerint
FORRÁSHIÁNY
miatt nem jutott az előadó-művészeti szervezeteknek az előadó-művészeti többlettámogatásból.
Az Index információi szerint több színház is kapott az azonos szövegű elutasításból; a kultúrtao megszüntetésének egyik legnagyobb vesztese, az Átrium közzé is tette a nekik írt levelet:
Tárgy: Értesítés elutasított egyedi támogatási kérelemről
Tisztelt Szervezet!
Tájékoztatjuk, hogy az 2019. évi Előadó-művészeti szervezetek többlettámogatása program keretében benyújtott, EMT-TE-19-0581 azonosítószámon nyilvántartásba vett egyedi támogatási kérelme a Támogató fejezeti kezelésű előirányzatok gazdálkodási, kötelezettségvállalási és utalványozási, felosztási szabályzatában meghatározott döntéshozó által meghozott döntése alapján elutasításra került.
Az elutasítás indoka: forráshiány.
A döntéssel kapcsolatban kifogás, méltányossági kérelem nem nyújtható be.
A levelek ironikus módon ugyanaznap érkeztek meg, amikor az előadó-művészeti szervezeteknek szánt támogatásból félmilliárd forintot kapott a fideszes vezetésű 17. kerület önkormányzata, valamint a nemrég kormánypárti irányba állított Petőfi Irodalmi Múzeumnak is jutott 415 millió forint, noha a pályázati kiírás szerint egyikük sem pályázhatott volna...
A KULTÚRHARC NYILVÁNVALÓAN FOLYTATÓDIK
168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÓTA GÁBOR
2019.12.30.
Na, azért csak középpontba került a kultúra is! Persze a maradványelv alapján, ahogy az nálunk általában lenni szokott. Az egészségügy, az oktatás, a sajtó nagy része már mellényzsebben, most így év végén csak-csak sorra került a kultúra. Valószínűleg kihagy a memóriám, de
arra nemigen emlékszem, hogy bármelyik politikusnak is eszébe jutott akár az országos, akár az önkormányzati választásokon kultúrával kampányolni. Valahogy senki nem mondta, hogy ha ő hatalomra kerül, már tutira belátható időn belül megnyílik az Operaház,
amelynek megmagyarázatlanul hosszúra nyúlik a felújítása, vagy egy élete, egy halála, de ő azt eléri, hogy a művelődési házakban, könyvtárakban, múzeumokban dolgozók legyenek végre tisztességgel megfizetve, netán ezentúl megint temérdek tévéjáték készül. És hogy például a derék kampányoló olyan viszonyokat teremt, hogy mind több színvonalas könyv jelenhessen meg olyan áron, amit esetleg még a pedagógusok is könnyedén meg tudnak fizetni.
De most év végére koncentráltan, az elkésettség okozta rohamtempóban, hogy valamennyire azért csak be lehessen hozni az elmaradást, mégis sikerült a magasságos politikusok figyelmét kellőképpen a kultúrára összpontosítani. A módszer amúgy már jól bevált, kiszivárog egy salátatörvény-tervezet, a rút ellenzék meg azok a fránya szakmabeliek, akikkel mindig csak a baj van, mert nem győznek kukacoskodni, az egyeztetés hiányára panaszkodnak hálátlanul, ugyanis a szemüket nem szúrja ki a jobbító szándék. A kormányoldal pedig taglalja, hogy ugyan már, hogyne lett volna egyeztetés, ők azt soha, de soha, a világ minden kincséért el nem mulasztanák, a maguk részéről anélkül egy tapodtat sem...
Szerző: BÓTA GÁBOR
2019.12.30.
Na, azért csak középpontba került a kultúra is! Persze a maradványelv alapján, ahogy az nálunk általában lenni szokott. Az egészségügy, az oktatás, a sajtó nagy része már mellényzsebben, most így év végén csak-csak sorra került a kultúra. Valószínűleg kihagy a memóriám, de
arra nemigen emlékszem, hogy bármelyik politikusnak is eszébe jutott akár az országos, akár az önkormányzati választásokon kultúrával kampányolni. Valahogy senki nem mondta, hogy ha ő hatalomra kerül, már tutira belátható időn belül megnyílik az Operaház,
amelynek megmagyarázatlanul hosszúra nyúlik a felújítása, vagy egy élete, egy halála, de ő azt eléri, hogy a művelődési házakban, könyvtárakban, múzeumokban dolgozók legyenek végre tisztességgel megfizetve, netán ezentúl megint temérdek tévéjáték készül. És hogy például a derék kampányoló olyan viszonyokat teremt, hogy mind több színvonalas könyv jelenhessen meg olyan áron, amit esetleg még a pedagógusok is könnyedén meg tudnak fizetni.
De most év végére koncentráltan, az elkésettség okozta rohamtempóban, hogy valamennyire azért csak be lehessen hozni az elmaradást, mégis sikerült a magasságos politikusok figyelmét kellőképpen a kultúrára összpontosítani. A módszer amúgy már jól bevált, kiszivárog egy salátatörvény-tervezet, a rút ellenzék meg azok a fránya szakmabeliek, akikkel mindig csak a baj van, mert nem győznek kukacoskodni, az egyeztetés hiányára panaszkodnak hálátlanul, ugyanis a szemüket nem szúrja ki a jobbító szándék. A kormányoldal pedig taglalja, hogy ugyan már, hogyne lett volna egyeztetés, ők azt soha, de soha, a világ minden kincséért el nem mulasztanák, a maguk részéről anélkül egy tapodtat sem...
A 19 LEGJOBB G7-CIKK 2019-BŐL
G7.HU
Szerző: KASNYIK MÁRTON
2019.12.30.
2019 összességében nem volt túlzottan szívderítő, folyamatosan jöttek az aggasztó és lehangoló hírek, de a G7.hu-nak szerencsére remek éve volt. Alig két évvel az indulásunk után már elég sokan ismernek minket, ami meglátszik az olvasottsági adatainkon is, de nem ez a legfontosabb. A G7 missziója továbbra is az, hogy hülyeségektől mentesen, de érthetően írjon a fontos dolgokról, és ebből a szempontból visszanézve erősnek tűnik az év. Születtek olyan cikkek is, amelyek ma is ugyanolyan aktuálisak, mint amikor megjelentek:...
ITT OLVASHATÓK
Szerző: KASNYIK MÁRTON
2019.12.30.
2019 összességében nem volt túlzottan szívderítő, folyamatosan jöttek az aggasztó és lehangoló hírek, de a G7.hu-nak szerencsére remek éve volt. Alig két évvel az indulásunk után már elég sokan ismernek minket, ami meglátszik az olvasottsági adatainkon is, de nem ez a legfontosabb. A G7 missziója továbbra is az, hogy hülyeségektől mentesen, de érthetően írjon a fontos dolgokról, és ebből a szempontból visszanézve erősnek tűnik az év. Születtek olyan cikkek is, amelyek ma is ugyanolyan aktuálisak, mint amikor megjelentek:...
ITT OLVASHATÓK
TGM: NÉGY VÁLASZTÁS EURÓPÁBAN (2)
MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.12.31.
Azok a társadalmi átalakulások, amelyek ’68-ban, majd az olaszországi osztályküzdelmekben[1] szembeállították az új baloldalt a „jóléti állammal” és a „fogyasztói társadalommal”, azaz a keynes-i gazdaságpolitika kompromisszumával, tehát a nyugati kommunista és szociáldemokrata pártokkal és szakszervezetekkel (s ezért végső soron a Szovjetunióval) – tehát a marxi kommunizmus eszméje elszakadt (megint) az empirikus osztálytudattól, mint a II. Internacionálé idején – , végül odavezettek, hogy mind az új baloldal, mind a tradicionális munkásmozgalom fölbomlott, ráadásul a baloldali értelmiség masszívan átvonult jobbra (annak idején beleértve engem egy darabig).
Ami akkor megalkuvásnak tetszett (compromesso storico), az ma „radikalizmus”-nak látszik (részleges államosítások, progresszív adózás, kiterjesztett társadalombiztosítás: Corbyn, Sanders).
A mai baloldali társadalomtudomány és publicisztika zöme megfeledkezik róla, hogy amit Mannheim Károly és Polányi Károly[2] a XX. század első harmadában megírt – azaz hogy a szabadkereskedelmi („piaci”) és védővámos-etatista-tervező gazdaságpolitikai ciklusok hullámzóan váltakoznak, ez a modern kapitalizmus két ismétlődő változata, és hogy a tervező-újraelosztó, a gazdaságba egyenlősítő céllal beavatkozó, államosító kapitalizmus is kapitalizmus – ma is érvényes.
Rendkívül jellemző, hogy a kurrens baloldali retorika szerint – majdnem pontosan úgy, ahogyan a szélsőjobboldalon – az ellenfél nem a kapitalizmus mint olyan, hanem a „neoliberalizmus”, a „globalizáció”, a „multinacionális vállalatok” (kulturális megfelelőik: a „multikulturalizmus”, a „kozmopolita elitek” stb., tartalmilag ugyanezt nevezi „kulturális marxizmusnak”, Romániában „szexomarxizmusnak” [!] vagy újabban „zöld kommunizmusnak” a szélsőjobb), azaz minden, ami nemzetközi, mintha a tőke nem lett volna mindig nemzetközi (a „nemzetinek” tetsző imperialista konfrontációk is nemzetköziek, csak másképp)...
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.12.31.
Azok a társadalmi átalakulások, amelyek ’68-ban, majd az olaszországi osztályküzdelmekben[1] szembeállították az új baloldalt a „jóléti állammal” és a „fogyasztói társadalommal”, azaz a keynes-i gazdaságpolitika kompromisszumával, tehát a nyugati kommunista és szociáldemokrata pártokkal és szakszervezetekkel (s ezért végső soron a Szovjetunióval) – tehát a marxi kommunizmus eszméje elszakadt (megint) az empirikus osztálytudattól, mint a II. Internacionálé idején – , végül odavezettek, hogy mind az új baloldal, mind a tradicionális munkásmozgalom fölbomlott, ráadásul a baloldali értelmiség masszívan átvonult jobbra (annak idején beleértve engem egy darabig).
Ami akkor megalkuvásnak tetszett (compromesso storico), az ma „radikalizmus”-nak látszik (részleges államosítások, progresszív adózás, kiterjesztett társadalombiztosítás: Corbyn, Sanders).
A mai baloldali társadalomtudomány és publicisztika zöme megfeledkezik róla, hogy amit Mannheim Károly és Polányi Károly[2] a XX. század első harmadában megírt – azaz hogy a szabadkereskedelmi („piaci”) és védővámos-etatista-tervező gazdaságpolitikai ciklusok hullámzóan váltakoznak, ez a modern kapitalizmus két ismétlődő változata, és hogy a tervező-újraelosztó, a gazdaságba egyenlősítő céllal beavatkozó, államosító kapitalizmus is kapitalizmus – ma is érvényes.
Rendkívül jellemző, hogy a kurrens baloldali retorika szerint – majdnem pontosan úgy, ahogyan a szélsőjobboldalon – az ellenfél nem a kapitalizmus mint olyan, hanem a „neoliberalizmus”, a „globalizáció”, a „multinacionális vállalatok” (kulturális megfelelőik: a „multikulturalizmus”, a „kozmopolita elitek” stb., tartalmilag ugyanezt nevezi „kulturális marxizmusnak”, Romániában „szexomarxizmusnak” [!] vagy újabban „zöld kommunizmusnak” a szélsőjobb), azaz minden, ami nemzetközi, mintha a tőke nem lett volna mindig nemzetközi (a „nemzetinek” tetsző imperialista konfrontációk is nemzetköziek, csak másképp)...
TARLÓS ELŐKÉSZÍTETTE A TEREPET, AZ EGYKORI PINTÉR-KÖZELI CÉGEK BENYOMULTAK KARÁCSONY PIACAIRA
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KONCZ TAMÁS
2019.12.31.
Közel 1,2 milliárd forintba kerül a fővárosi piacterek őrzése, a pályázaton a belügyminiszter bizalmi emberének cége is befutott.
Ha sok nullás biztonsági tenderről van szó, mára gyakorlatilag megkerülhetetlennek számítanak az egykor Pintér Sándor érdekeltségébe tartozó vagyonvédelmi cégek. Ezt mutatja a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága, egyszerűbben CSAPI új pályázatának eredménye is, amit december 20-án az uniós közbeszerzési értesítő közölt. A fővárosi tulajdonú CSAPI közel 1,2 milliárd forint értékű szerződést kötött az ESG Holding Zrt. és az MPT Security Magyar Posta Takarék Biztonsági és Logisztikai Zrt. alkotta cégtandemmel.
Szerző: KONCZ TAMÁS
2019.12.31.
Közel 1,2 milliárd forintba kerül a fővárosi piacterek őrzése, a pályázaton a belügyminiszter bizalmi emberének cége is befutott.
Ha sok nullás biztonsági tenderről van szó, mára gyakorlatilag megkerülhetetlennek számítanak az egykor Pintér Sándor érdekeltségébe tartozó vagyonvédelmi cégek. Ezt mutatja a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága, egyszerűbben CSAPI új pályázatának eredménye is, amit december 20-án az uniós közbeszerzési értesítő közölt. A fővárosi tulajdonú CSAPI közel 1,2 milliárd forint értékű szerződést kötött az ESG Holding Zrt. és az MPT Security Magyar Posta Takarék Biztonsági és Logisztikai Zrt. alkotta cégtandemmel.
A két nyertes a pályázat keretében 48 hónapos időtartamban vállalta nyolc fővárosi vásárcsarnok és piac őrzését – hogy milyen arányban részesülnek a díjból, azt a tender nem tartalmazza. Így ők vigyáznak majd többek között a Bosnyák téri, a Vámház körúti és a Rákóczi téri csarnok biztonságára is...
A VÉSZJELZŐ
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RÉVAY ANDRÁS
2019.12.29.
Téved, aki a cím olvasatán valami közlekedési vagy lakásbiztonsági berendezésre gondol. Ezt a kifejezést egy ember magára alkalmazva használta – és bizony nem kicsi veszedelem az, amit feltárt. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: halálos veszedelembe sodorja általa önmagát. Ismereteink szerint még él, feltehetően Moszkvában. Az Egyesült Államok Észak-Karolina államából Moszkváig vezető útjáról könyvet írt, mely magyarul Rendszerhiba címen jelent meg.
Akinek 10-12 éves gyereke máris órákat tölt a számítógépe előtt és – hamar kiderül; nem csak a házi feladat megoldásához keres segítséget, az jól teszi, ha elolvassa ezt a könyvet. Aki pedig rászánja magát és úgy gondolja, eligazodik a rövidítések világában, tudja, hogy az ENSZ ugyanaz, mint az UNO, tudja, mit jelent az FBI, a CIA, hát az is jól teszi, ha a könyv olvasásának kezdetétől fogva jegyzetet készít magának. Különben ötpercenként lapozhat vissza, ha meg akarja érteni, mit takar az NSA, a TISO, a HUMINT, a TOR, a TAO és meg egy tucat más, sűrűn előforduló betűszó. A könyv 5. fejezete nagyon érdekes megállapítással kezdődik: „Minden tizenéves hacker. Muszáj annak lenniük, mert az életkörülményeik tarthatatlanok. Felnőttnek gondolják magukat, a felnőttek azonban úgy gondolják, hogy gyerekek. […] De minél több időt töltöttem a neten, annál inkább mellékes dolognak éreztem az iskolát.”
Aki pedig mindezt leírta magáról, Edward Joseph Snowden, 1983. június 21-én született az észak-karolinai Elizabeth Cityben. A többi adatának – akit érdekel – bárki könnyen utánanézhet. Könyvének első 126 oldala nem más, mint egy részletes önéletrajz a szerző életútjának, gondolkodásának változásairól. Csöppet sem unalmas! A következő 130, az olvasó szórakoztatóan megírt informatikai továbbképzésének tekinthető, meglepő érdekességekkel szolgál. Végül a harmadik 140 oldal – mely az első két részre alapozva, egyre izgalmasabbá válik – elgondolkodtató képet fest korunk technikai lehetőségeiről, a mindannyiunkra leselkedő, általunk elháríthatatlannak látszó veszélyekről. A fordító, Tomori Gábor remek munkát végzett. Ráérzett a stílusra, ahogy a fiatal amerikai értelmiség beszél. Ötletes nyelvi leleményekkel érzékletessé teszi, és ez úgy van jelen a magyar szövegben, mintha mi is ott ülnénk az egyik gépszobában. Bennfentesek vagyunk. A könyv olvasásához persze nem árt néhány alapszó ismerete, mert például egy cégről szólva ilyenek fordulnak elő benne: „…tipikus alagsori startup volt a dotcom boom elején.”
Snowden roppant elgondolkodtató kérdéseket tesz fel. Mi tesz ki egy életet? – és a saját szempontjai szerint válaszol is rá. Több, mint amit mondunk, még annál is több, mint amit csinálunk. Az is része az életnek, amit szeretünk, és amiben hiszünk. Számára ez a kapcsolat, az emberi kapcsolatok és a technológia, amely ezeket lehetővé teszi. Szerinte egy ország szabadsága csakis abban mérhető, mennyire tiszteli polgárai jogait, mert ezek a jogok az államhatalom korlátai. Pontosan meghatározzák, hol, mikor nem szabad egy kormányzatnak megsértenie a személyes vagy egyéni jogok azon területét, melyet az amerikai polgári forradalom időszakában „szabadságjogoknak” neveztek, az internet forradalmának korában pedig „magánszféra” néven emlegetnek. Megértette, hogy a kommunikációs technológiának esélye van sikert elérni ott, ahol az erőszak technológiája kudarcot vallott. Így hát elkezdte ezt tanulni és 22 évesen – megszerezve a legmagasabb biztonsági minősítést – előbb a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), később a CIA munkatársa lett. Gyorsan rájött, hogy a hírszerzésnél dolgozni annyit jelent: az országban és a világban mindenkivel összemérik a tudását, és ha meg akarja állni a helyét, specializálódnia kell. Leginkább a hálózatok érdekelték, rendszermérnök lett...
Szerző: RÉVAY ANDRÁS
2019.12.29.
Téved, aki a cím olvasatán valami közlekedési vagy lakásbiztonsági berendezésre gondol. Ezt a kifejezést egy ember magára alkalmazva használta – és bizony nem kicsi veszedelem az, amit feltárt. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: halálos veszedelembe sodorja általa önmagát. Ismereteink szerint még él, feltehetően Moszkvában. Az Egyesült Államok Észak-Karolina államából Moszkváig vezető útjáról könyvet írt, mely magyarul Rendszerhiba címen jelent meg.
Akinek 10-12 éves gyereke máris órákat tölt a számítógépe előtt és – hamar kiderül; nem csak a házi feladat megoldásához keres segítséget, az jól teszi, ha elolvassa ezt a könyvet. Aki pedig rászánja magát és úgy gondolja, eligazodik a rövidítések világában, tudja, hogy az ENSZ ugyanaz, mint az UNO, tudja, mit jelent az FBI, a CIA, hát az is jól teszi, ha a könyv olvasásának kezdetétől fogva jegyzetet készít magának. Különben ötpercenként lapozhat vissza, ha meg akarja érteni, mit takar az NSA, a TISO, a HUMINT, a TOR, a TAO és meg egy tucat más, sűrűn előforduló betűszó. A könyv 5. fejezete nagyon érdekes megállapítással kezdődik: „Minden tizenéves hacker. Muszáj annak lenniük, mert az életkörülményeik tarthatatlanok. Felnőttnek gondolják magukat, a felnőttek azonban úgy gondolják, hogy gyerekek. […] De minél több időt töltöttem a neten, annál inkább mellékes dolognak éreztem az iskolát.”
Aki pedig mindezt leírta magáról, Edward Joseph Snowden, 1983. június 21-én született az észak-karolinai Elizabeth Cityben. A többi adatának – akit érdekel – bárki könnyen utánanézhet. Könyvének első 126 oldala nem más, mint egy részletes önéletrajz a szerző életútjának, gondolkodásának változásairól. Csöppet sem unalmas! A következő 130, az olvasó szórakoztatóan megírt informatikai továbbképzésének tekinthető, meglepő érdekességekkel szolgál. Végül a harmadik 140 oldal – mely az első két részre alapozva, egyre izgalmasabbá válik – elgondolkodtató képet fest korunk technikai lehetőségeiről, a mindannyiunkra leselkedő, általunk elháríthatatlannak látszó veszélyekről. A fordító, Tomori Gábor remek munkát végzett. Ráérzett a stílusra, ahogy a fiatal amerikai értelmiség beszél. Ötletes nyelvi leleményekkel érzékletessé teszi, és ez úgy van jelen a magyar szövegben, mintha mi is ott ülnénk az egyik gépszobában. Bennfentesek vagyunk. A könyv olvasásához persze nem árt néhány alapszó ismerete, mert például egy cégről szólva ilyenek fordulnak elő benne: „…tipikus alagsori startup volt a dotcom boom elején.”
Snowden roppant elgondolkodtató kérdéseket tesz fel. Mi tesz ki egy életet? – és a saját szempontjai szerint válaszol is rá. Több, mint amit mondunk, még annál is több, mint amit csinálunk. Az is része az életnek, amit szeretünk, és amiben hiszünk. Számára ez a kapcsolat, az emberi kapcsolatok és a technológia, amely ezeket lehetővé teszi. Szerinte egy ország szabadsága csakis abban mérhető, mennyire tiszteli polgárai jogait, mert ezek a jogok az államhatalom korlátai. Pontosan meghatározzák, hol, mikor nem szabad egy kormányzatnak megsértenie a személyes vagy egyéni jogok azon területét, melyet az amerikai polgári forradalom időszakában „szabadságjogoknak” neveztek, az internet forradalmának korában pedig „magánszféra” néven emlegetnek. Megértette, hogy a kommunikációs technológiának esélye van sikert elérni ott, ahol az erőszak technológiája kudarcot vallott. Így hát elkezdte ezt tanulni és 22 évesen – megszerezve a legmagasabb biztonsági minősítést – előbb a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), később a CIA munkatársa lett. Gyorsan rájött, hogy a hírszerzésnél dolgozni annyit jelent: az országban és a világban mindenkivel összemérik a tudását, és ha meg akarja állni a helyét, specializálódnia kell. Leginkább a hálózatok érdekelték, rendszermérnök lett...
BŐSÉGES ÚJ ESZTENDŐ? A BABONÁSOK TUDJÁK, MIT KELL TENNIÜK! - PÉNZT TERMŐ HIEDELMEK
AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.12.31.
A szilveszteri bulikon, de a másnapos ébredések után is célszerű lehet ügyelni arra, mit eszünk. Számos babona kapcsolódik ahhoz, mit kell tenni annak érdekében, hogy bőséget hozzon az új esztendő. Összeszedtünk belőlük egy csokorra valót.
Egy kis pezsgőt önteni a földre azt jelentheti, hogy egész évben „dőlni fog a lé”, vagyis az új évben jó anyagiakra számíthatnak – olvasható például Rosta Erzsébet és Rábai Attila „Hiedelmek, hagyományok babonák a világ minden tájáról” című könyvében. Újév napján az üres zsebek, szekrények vagy polcok a következő évre szegénységet vetítenek előre. Ezért a kamrát, zsebeket meg kell tölteni, a pénztárcákat tele kell rakni pénzzel, hogy az év során ez legyen a jellemző.
Egész évben lesz pénze annak, aki szilveszter éjfélkor a kezébe vesz egy pénzdarabot, letérdel és imádkozik, illetve aki az újév napján kapott pénzt nem költi el. Rengeteg dologra kell még a babonásoknak figyelniük ilyenkor. Nem száradhat ruha, sőt edény sem. Rossz ómen, ha boldog újévet először asszony vagy lány kíván, de az sem jó, ha elsőként ők érkeznek vendégként.
A hiedelem szerint szilveszter éjszakán különösen sok szellem van az emberek körül, ezért, hogy elriasszák őket, az emberek álarcot húznak, ostort pattogtatnak, petárdát robbantgatnak, kolompolnak. Már az ókori Rómában óriási zajjal próbálták elűzni a gonoszt. Az évkezdés egyébként akkor még március 1-jére esett. A Gergely naptár 1582-ben nyilvánította az év kezdetének január 1-jét.
Újév napján semmi (még a szemét sem) hagyhatja el a házat, a portörlő rongyot sem szabad kirázni. Ollót kézbe venni a szerencse elvágását jelentheti. A hiedelem szerint eleve célszerű odafigyelni, mit csinál valaki az újév első napján, mert az az egész évére hatással lesz...
Szerző: Az Én Pénzem
2019.12.31.
A szilveszteri bulikon, de a másnapos ébredések után is célszerű lehet ügyelni arra, mit eszünk. Számos babona kapcsolódik ahhoz, mit kell tenni annak érdekében, hogy bőséget hozzon az új esztendő. Összeszedtünk belőlük egy csokorra valót.
Egy kis pezsgőt önteni a földre azt jelentheti, hogy egész évben „dőlni fog a lé”, vagyis az új évben jó anyagiakra számíthatnak – olvasható például Rosta Erzsébet és Rábai Attila „Hiedelmek, hagyományok babonák a világ minden tájáról” című könyvében. Újév napján az üres zsebek, szekrények vagy polcok a következő évre szegénységet vetítenek előre. Ezért a kamrát, zsebeket meg kell tölteni, a pénztárcákat tele kell rakni pénzzel, hogy az év során ez legyen a jellemző.
Egész évben lesz pénze annak, aki szilveszter éjfélkor a kezébe vesz egy pénzdarabot, letérdel és imádkozik, illetve aki az újév napján kapott pénzt nem költi el. Rengeteg dologra kell még a babonásoknak figyelniük ilyenkor. Nem száradhat ruha, sőt edény sem. Rossz ómen, ha boldog újévet először asszony vagy lány kíván, de az sem jó, ha elsőként ők érkeznek vendégként.
A hiedelem szerint szilveszter éjszakán különösen sok szellem van az emberek körül, ezért, hogy elriasszák őket, az emberek álarcot húznak, ostort pattogtatnak, petárdát robbantgatnak, kolompolnak. Már az ókori Rómában óriási zajjal próbálták elűzni a gonoszt. Az évkezdés egyébként akkor még március 1-jére esett. A Gergely naptár 1582-ben nyilvánította az év kezdetének január 1-jét.
Újév napján semmi (még a szemét sem) hagyhatja el a házat, a portörlő rongyot sem szabad kirázni. Ollót kézbe venni a szerencse elvágását jelentheti. A hiedelem szerint eleve célszerű odafigyelni, mit csinál valaki az újév első napján, mert az az egész évére hatással lesz...
EGY CSEPPNYI JÓZANSÁG: VARGA MIHÁLY
HVG ONLINE
Szerző: FARKAS ZOLTÁN
2019.12.30.
Egy kis kibeszélőshow, óvakodás a túlzásoktól, nyugatias arcél, rugalmas elszakadás – ezzel érdemelte ki a pénzügyminiszter, hogy kollégánk, Farkas Zoltán szemében a kormányzaton belül ő legyen az év embere.
Néha egy apró gesztus is elég lehet az arcvesztés elkerüléséhez. Ezzel próbálkozott meg Varga Mihály pénzügyminiszter Nyíregyházán a Magyar Közgazdasági Társaság szokásos éves vándorgyűlésén, ahol népes közönség előtt szólt oda gazdaságpolitikai riválisának, Matolcsy György jegybankelnöknek, akinek légvárépítési aktivitása szemlátomást felbosszantotta.
Néhány nappal korábban Matolcsy ugyanis a magyar gazdasági modell teljes átszervezését szorgalmazta, aktuálisan pedig általános konjunktúraépítő programot kezdeményezett. Ennek részeként néhány iparág célzott megerősítését is szükségesnek tartotta, nehogy egy eljövendő recesszió a mélybe rántsa a magyar gazdaságot is. Mondani sem kell, hogy Matolcsy ötletei kifejezetten a pénzügyminiszter hatáskörébe tartoznak.
Matolcsy amúgy is nagy formát futott 2019-ben. Egyebek mellett nemzetközi fórumokon becsmérelte az euró bevezetését, méltatott egy nem létező eurázsiai valutauniót, világelsőségről álmodozott, fő egészségügyi refomerként lépett fel a Semmelweis Egyetemen, majd a klímaváltozás megfékezőinek bajnokaként is letette névjegyét. Univerzális tehetségként járta be a legkülönbözőbb fórumokat, és egyáltalán nem zavarta, hogy megannyi téren laikus benyomást kelt, pénzügypolitikai közhelyeket pufogtat, megalapozatlan fantazmagóriákkal áll elő, és akár egyetlen ötlethalmazzal több évben megtermelhető hazai összterméket költ el. Közben tehetséges, fiatal apparátusa egy részét arra fogja be, hogy az ő nagyszerűségét dicsérjék. Csak éppen a forint árfolyama védelmében nem szólalt meg, ezt alelnökének, Nagy Mártonnak delegálta...
Szerző: FARKAS ZOLTÁN
2019.12.30.
Egy kis kibeszélőshow, óvakodás a túlzásoktól, nyugatias arcél, rugalmas elszakadás – ezzel érdemelte ki a pénzügyminiszter, hogy kollégánk, Farkas Zoltán szemében a kormányzaton belül ő legyen az év embere.
Néha egy apró gesztus is elég lehet az arcvesztés elkerüléséhez. Ezzel próbálkozott meg Varga Mihály pénzügyminiszter Nyíregyházán a Magyar Közgazdasági Társaság szokásos éves vándorgyűlésén, ahol népes közönség előtt szólt oda gazdaságpolitikai riválisának, Matolcsy György jegybankelnöknek, akinek légvárépítési aktivitása szemlátomást felbosszantotta.
Néhány nappal korábban Matolcsy ugyanis a magyar gazdasági modell teljes átszervezését szorgalmazta, aktuálisan pedig általános konjunktúraépítő programot kezdeményezett. Ennek részeként néhány iparág célzott megerősítését is szükségesnek tartotta, nehogy egy eljövendő recesszió a mélybe rántsa a magyar gazdaságot is. Mondani sem kell, hogy Matolcsy ötletei kifejezetten a pénzügyminiszter hatáskörébe tartoznak.
Matolcsy amúgy is nagy formát futott 2019-ben. Egyebek mellett nemzetközi fórumokon becsmérelte az euró bevezetését, méltatott egy nem létező eurázsiai valutauniót, világelsőségről álmodozott, fő egészségügyi refomerként lépett fel a Semmelweis Egyetemen, majd a klímaváltozás megfékezőinek bajnokaként is letette névjegyét. Univerzális tehetségként járta be a legkülönbözőbb fórumokat, és egyáltalán nem zavarta, hogy megannyi téren laikus benyomást kelt, pénzügypolitikai közhelyeket pufogtat, megalapozatlan fantazmagóriákkal áll elő, és akár egyetlen ötlethalmazzal több évben megtermelhető hazai összterméket költ el. Közben tehetséges, fiatal apparátusa egy részét arra fogja be, hogy az ő nagyszerűségét dicsérjék. Csak éppen a forint árfolyama védelmében nem szólalt meg, ezt alelnökének, Nagy Mártonnak delegálta...
AZ ÉV LEGROSSZABB HÍRE: ORBÁN VIKTORT MÁR MEG SEM AKARJÁK ÖLNI - ORBÁN VIKTORT MEGAKADÁLYOZZA A GYÁVASÁGA, HOGY JELENTÉKENY SZEMÉLYISÉG LEGYEN, MÉG ZSANOKNAK IS KICSINYES ÉS KÖZÉPSZERŰ
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2019.12.29.
Egy nagyravágyó ember számára nincs kínzóbb dolog, mint a jelentéktelenség. Orbán Viktornak pedig már sikerült elhitetnie magával és országával, hogy jelentős személyiség, aki a világpolitikát alakítja. Olyan ember, akinek rettegik a nevét, mint az Európát kifosztó kalandozó magyarokét. Azok ugyanúgy hátrafelé nyilaztak, mint Orbán, aki ugyanúgy megfutamodást színlel, ha túlerővel találja szemben magát, hogy aztán Szijjártó, Kovács, a dekázó nő, Szájer és Deutsch ugorjanak ki a bokrokból és újra ellentámadásba lendüljenek. Mégsem rettegik Orbán nevét Európában. Szánalmas a produkció, nem félelmetes.
A brit tekintélyes üzleti lap, a Financial Times közzétette az évtized legjelentősebb és legbefolyásosabb embereinek 50 fős listáját, és abban Orbán Viktor nem szerepel. Nem arról van szó, hogy a listára csak tisztességes, korrekt és becsületes emberek kerülhettek fel, mert az megfelelő magyarázat lenne a mellőzésére. A lista tele van gonosz, kapzsi, kicsinyes, bosszúálló és sötét alakokkal is. Orbán mégsem került fel a listára. Nem fért be az első 50 ember közé, akinek volt valamiféle szerepe, jelentősége az elmúlt évtized alakításában. Márpedig a NER éppen egyidős a vizsgált intervallummal. Az értékelés: 0.
Ismert jelenség, amikor valaki a jóságával és rendkívüli pozitív tulajdonságával, karizmáival nem tud kitűnni és élre törni, az ambíciói viszont túl erősek, ezért frusztrált lesz, és bosszút áll a jó oldalon, azt rossznak állítva be. Így lesznek a liberálisokból illiberális fasiszták. Semmi új nincs ebben. A frusztrációból származó gyűlölet hazug prófétái a szabadság, a liberális jogállam és a demokrácia pusztításával próbálnak bosszút állni és kitörni a jelentéktelenségből, a középszerűségből. Orbán is ezt a pályát futotta be: a jót rossznak mondja, a rosszat jónak, mert nem volt elég tehetséges ahhoz, hogy az ambícióinak megfelelő sikert érjen el. Ezért pedig a liberalizmust, a szabad világot tette felelőssé. Egy gyenge és gyáva Hitler...
Szerző: Amerikai Népszava
2019.12.29.
Egy nagyravágyó ember számára nincs kínzóbb dolog, mint a jelentéktelenség. Orbán Viktornak pedig már sikerült elhitetnie magával és országával, hogy jelentős személyiség, aki a világpolitikát alakítja. Olyan ember, akinek rettegik a nevét, mint az Európát kifosztó kalandozó magyarokét. Azok ugyanúgy hátrafelé nyilaztak, mint Orbán, aki ugyanúgy megfutamodást színlel, ha túlerővel találja szemben magát, hogy aztán Szijjártó, Kovács, a dekázó nő, Szájer és Deutsch ugorjanak ki a bokrokból és újra ellentámadásba lendüljenek. Mégsem rettegik Orbán nevét Európában. Szánalmas a produkció, nem félelmetes.
A brit tekintélyes üzleti lap, a Financial Times közzétette az évtized legjelentősebb és legbefolyásosabb embereinek 50 fős listáját, és abban Orbán Viktor nem szerepel. Nem arról van szó, hogy a listára csak tisztességes, korrekt és becsületes emberek kerülhettek fel, mert az megfelelő magyarázat lenne a mellőzésére. A lista tele van gonosz, kapzsi, kicsinyes, bosszúálló és sötét alakokkal is. Orbán mégsem került fel a listára. Nem fért be az első 50 ember közé, akinek volt valamiféle szerepe, jelentősége az elmúlt évtized alakításában. Márpedig a NER éppen egyidős a vizsgált intervallummal. Az értékelés: 0.
Ismert jelenség, amikor valaki a jóságával és rendkívüli pozitív tulajdonságával, karizmáival nem tud kitűnni és élre törni, az ambíciói viszont túl erősek, ezért frusztrált lesz, és bosszút áll a jó oldalon, azt rossznak állítva be. Így lesznek a liberálisokból illiberális fasiszták. Semmi új nincs ebben. A frusztrációból származó gyűlölet hazug prófétái a szabadság, a liberális jogállam és a demokrácia pusztításával próbálnak bosszút állni és kitörni a jelentéktelenségből, a középszerűségből. Orbán is ezt a pályát futotta be: a jót rossznak mondja, a rosszat jónak, mert nem volt elég tehetséges ahhoz, hogy az ambícióinak megfelelő sikert érjen el. Ezért pedig a liberalizmust, a szabad világot tette felelőssé. Egy gyenge és gyáva Hitler...
A MOMENTUM GAZDASÁGPOLITIKÁJÁRÓL: MILLIÓ, MILLIÓ, MILLIÓ RÓZSASZÁL
1000 LEÜTÉS BLOG
Szerző: HaFr
2019.12.30.
Először is, a Momentum számára harmadlagos kérdés a gazdaságpolitika, mert az egész politikai valósága -- amely sikerrel járult hozzá az ellenzéki erőviszonyok átrendezéséhez -- a választói érzelmi elkötelezettségének kialakításáról szól, nagyon kevés megfogható üzenettel, esztétizáló üzemmódban. Az esztétizáló populizmus (jelszavai: fiatalság, dizájn, lájfsztájl, képzelőerő, szépség, Sturm und Drang [vihar és vágy]) azt jelenti, hogy a vele való azonosulás kevésbé terheli meg az értelmet és az argumentatív képességet, mint amennyire jólesően helyettesíti éppen az ezek míveléséhez szükség individualizmust az új érzelmi közösséggel. A Mometum nem megértést, hanem ráérzést vár el a választóitól -- és ismerve a választói képességeket, ez nem is olyan rossz döntés. Egy ilyen politikai stratégiában azonban nincs túl sok helye a gazdaságpolitikai témáknak.
Ezért amikor a Momentum gazdaságpolitikai szakkolégiumának két tagja, jelen esetben Naszádos Zsófia és Prinz Dániel publicisztikában próbálják vázolni pártjuk ez irányú elképzeléseit, ott lappanghat a gyanú az olvasóban, hogy ennek nem is szabad nagyon egzakt, világos műnek lennie, mert az rombolná az adott politikai stratégiát. És így is esik. Amikor azzal vezetik be az írást, hogy ha a gazdaságpolitikát nézzük, "a kormány az NB1-ben focizik, az ellenzék a megye kettőben", akkor a saját pártjukról is beszélnek, kivéve, hogy a Momentum esetében a megye kettő szándékos választás. Nézzen magába az olvasó: mit tud a Momentum gazdaságpolitikájáról immár túl egy országgyűlési és egy önkormányzati választási kampányon? Na ugye.
Pedig amikor a szerzők előtérbe helyeznék a gazdaságot a választókkal való kommunikációban, jó okkal tennék. "Itt az ideje szabadulni attól az illúziótól, hogy pusztán hatékony (vagy annak tűnő) technikai koalíciókkal és rövid lejáratú szlogenekkel le lehet győzni a Fideszt" -- írják, ami egyszersmind annak a belátását is tükrözhetné, hogy amit a Momentum elért idáig az esztetizáló populizmussal, az csak az ellenzéken belüli erőviszonyok átalakításához volt elég (az elaggott vagy botrányhős pártok kárára), a Fidesz szavazótáborát elhanyagolhatóan érintette meg...
Szerző: HaFr
2019.12.30.
Először is, a Momentum számára harmadlagos kérdés a gazdaságpolitika, mert az egész politikai valósága -- amely sikerrel járult hozzá az ellenzéki erőviszonyok átrendezéséhez -- a választói érzelmi elkötelezettségének kialakításáról szól, nagyon kevés megfogható üzenettel, esztétizáló üzemmódban. Az esztétizáló populizmus (jelszavai: fiatalság, dizájn, lájfsztájl, képzelőerő, szépség, Sturm und Drang [vihar és vágy]) azt jelenti, hogy a vele való azonosulás kevésbé terheli meg az értelmet és az argumentatív képességet, mint amennyire jólesően helyettesíti éppen az ezek míveléséhez szükség individualizmust az új érzelmi közösséggel. A Mometum nem megértést, hanem ráérzést vár el a választóitól -- és ismerve a választói képességeket, ez nem is olyan rossz döntés. Egy ilyen politikai stratégiában azonban nincs túl sok helye a gazdaságpolitikai témáknak.
Ezért amikor a Momentum gazdaságpolitikai szakkolégiumának két tagja, jelen esetben Naszádos Zsófia és Prinz Dániel publicisztikában próbálják vázolni pártjuk ez irányú elképzeléseit, ott lappanghat a gyanú az olvasóban, hogy ennek nem is szabad nagyon egzakt, világos műnek lennie, mert az rombolná az adott politikai stratégiát. És így is esik. Amikor azzal vezetik be az írást, hogy ha a gazdaságpolitikát nézzük, "a kormány az NB1-ben focizik, az ellenzék a megye kettőben", akkor a saját pártjukról is beszélnek, kivéve, hogy a Momentum esetében a megye kettő szándékos választás. Nézzen magába az olvasó: mit tud a Momentum gazdaságpolitikájáról immár túl egy országgyűlési és egy önkormányzati választási kampányon? Na ugye.
Pedig amikor a szerzők előtérbe helyeznék a gazdaságot a választókkal való kommunikációban, jó okkal tennék. "Itt az ideje szabadulni attól az illúziótól, hogy pusztán hatékony (vagy annak tűnő) technikai koalíciókkal és rövid lejáratú szlogenekkel le lehet győzni a Fideszt" -- írják, ami egyszersmind annak a belátását is tükrözhetné, hogy amit a Momentum elért idáig az esztetizáló populizmussal, az csak az ellenzéken belüli erőviszonyok átalakításához volt elég (az elaggott vagy botrányhős pártok kárára), a Fidesz szavazótáborát elhanyagolhatóan érintette meg...
HAZAKÖLTÖZÉS ÉS MAGYARORSZÁG HATÁRÁTKELŐ SZEMMEL
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.12.31.
Év végén az ember jellemzően leltárt készít, végiggondolja, mi minden történt vele, kicsit visszatekint. Igaz ez persze egy blog esetében is, így aztán az jutott eszembe, érdekes lenne megnézni, melyik volt az a tíz poszt, ami a legnagyobb érdeklődést generálta.
Ráadásul amikor végigfutottam az év posztjait, elég világosan kirajzolódott az is, melyek azok a témák, amik a leginkább érdekelnek titeket – legalábbis ha az olvasottságot egyfajta fokmérőnek vesszük.
Persze pusztán a számok nem mutatnak meg mindent, hiszen rengeteg tényező alakítja azt, hányan kattintanak egy posztra, de azért a TOP10-et elnézve elég jól látszik, mi az, ami megmozgat titeket.
Például az egyik legizgalmasabb és legkevésbé kibeszélt téma, a hazaköltözés kérdése. Ami azért izgalmas számomra, mert nagyon nehéz szóra bírni a hazaköltöző határátkelőket, annak ellenére, hogy a jelek szerint nagyon sok embert érdekel a téma – vagy azért, mert érintett, vagy azért, mert tervezgeti a hazatérést.
Az is látszik (és teljesen érthető), hogy Ausztria és Németország népszerű téma (a TOP10-be be nem férő, de sok olvasót hozó írások közül is jó pár ebből vagy erről a két országról íródott), emellé még pár érdekesség fért be a legolvasottabb 10 poszt közé.
Lássuk hát a listát egy-egy rövidebb idézettel (zárójelben a kattintásszámmal, az eredeti posztot a címre kattintva éritek el)!
Magyarország egy ausztriai magyar szemével (78 563)
Szerző: Határátkelő
2019.12.31.
Év végén az ember jellemzően leltárt készít, végiggondolja, mi minden történt vele, kicsit visszatekint. Igaz ez persze egy blog esetében is, így aztán az jutott eszembe, érdekes lenne megnézni, melyik volt az a tíz poszt, ami a legnagyobb érdeklődést generálta.
Ráadásul amikor végigfutottam az év posztjait, elég világosan kirajzolódott az is, melyek azok a témák, amik a leginkább érdekelnek titeket – legalábbis ha az olvasottságot egyfajta fokmérőnek vesszük.
Persze pusztán a számok nem mutatnak meg mindent, hiszen rengeteg tényező alakítja azt, hányan kattintanak egy posztra, de azért a TOP10-et elnézve elég jól látszik, mi az, ami megmozgat titeket.
Például az egyik legizgalmasabb és legkevésbé kibeszélt téma, a hazaköltözés kérdése. Ami azért izgalmas számomra, mert nagyon nehéz szóra bírni a hazaköltöző határátkelőket, annak ellenére, hogy a jelek szerint nagyon sok embert érdekel a téma – vagy azért, mert érintett, vagy azért, mert tervezgeti a hazatérést.
Az is látszik (és teljesen érthető), hogy Ausztria és Németország népszerű téma (a TOP10-be be nem férő, de sok olvasót hozó írások közül is jó pár ebből vagy erről a két országról íródott), emellé még pár érdekesség fért be a legolvasottabb 10 poszt közé.
Lássuk hát a listát egy-egy rövidebb idézettel (zárójelben a kattintásszámmal, az eredeti posztot a címre kattintva éritek el)!
Magyarország egy ausztriai magyar szemével (78 563)
...
TITKOK ÉS PRECEDENSEK
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: TÓTH MIHÁLY
2019.12.19.
A mögöttünk hagyott évet értékelve rövid s nyilván nem is minden aktuális büntetőjogi kérdést érintő zárszámadásra vállalkozom. Két, különböző tárgykört érintő törvénymódosításról lesz szó. Mindkettő a kormány jogalkotáson keresztül érvényesülő erős központosító törekvéseit tükrözi: egyik a titkos nyomozások felügyelet nélküli lehetőségének újabb kiterjesztését érinti, a másik a „korlátozott precedensjog” elvének és gyakorlatának meghirdetésével kapcsolatos. Az is közös jellemzőnek tekinthető, hogy ezúttal is mellőzték a javaslatok érdemi szakmai egyeztetését és vitáját.
Örök módszerek, lassú változások
Az első kérdéskör megérdemel egy rövid visszapillantást.
A titkos vizsgálódások, rejtett kihallgatások, lopva szerzett értesülések mindig az emberi kapcsolatokkal járó intrikák, leleplezési kísérletek velejárói voltak, s az ilyen esetek irodalmi, művészeti feldolgozása sem ritka. Elég a rabok kihallgatását módszeresen végző Dionüszioszra, Mozart Varázsfuvolájában Monostatosra vagy Jókai Aranyemberére gondolnunk.
A hasonló módszerek vélt vagy valódi bűnök nyomozásában is gyorsan elterjedtek. Évszázadokon keresztül legfeljebb a módszerek finomodtak, s bővültek persze a technikai lehetőségek is. A titkos eszközök rendszeres alkalmazását az ezt leplezni próbáló formális jogi kirakatok mögé rejtették.
Nálunk a múlt század utolsó évtizedéig a rendőrség magánszférát érintő titkos technikai eszközeiről és módszereinek alkalmazásáról stílszerűen titkos jogszabályok rendelkeztek. A részletes szabályozás több mint száz (!), szintén a titkos ügykezelés előírásai szerint készült és használt parancs, utasítás, módszertani útmutató feladata volt a rendőrségen, a határőrségnél és az ügyészségen. A rendszerváltozás ezen a területen sem egyik napról a másikra következett be. A Legfőbb Ügyészség 1988 őszén tudományos konferenciát rendezett a vádhatóság aktuális feladatairól, s ezen már felvetették, hogy a rendőrség büntetőeljáráson kívüli, különösen „nyílt nyomozással párhuzamosan folytatott” felderítő tevékenysége „nemcsak eszközeit és eredményeit, hanem létét és alkalmazását tekintve is eltitkolt még az ügyész előtt is”...
Szerző: TÓTH MIHÁLY
2019.12.19.
A mögöttünk hagyott évet értékelve rövid s nyilván nem is minden aktuális büntetőjogi kérdést érintő zárszámadásra vállalkozom. Két, különböző tárgykört érintő törvénymódosításról lesz szó. Mindkettő a kormány jogalkotáson keresztül érvényesülő erős központosító törekvéseit tükrözi: egyik a titkos nyomozások felügyelet nélküli lehetőségének újabb kiterjesztését érinti, a másik a „korlátozott precedensjog” elvének és gyakorlatának meghirdetésével kapcsolatos. Az is közös jellemzőnek tekinthető, hogy ezúttal is mellőzték a javaslatok érdemi szakmai egyeztetését és vitáját.
Örök módszerek, lassú változások
Az első kérdéskör megérdemel egy rövid visszapillantást.
A titkos vizsgálódások, rejtett kihallgatások, lopva szerzett értesülések mindig az emberi kapcsolatokkal járó intrikák, leleplezési kísérletek velejárói voltak, s az ilyen esetek irodalmi, művészeti feldolgozása sem ritka. Elég a rabok kihallgatását módszeresen végző Dionüszioszra, Mozart Varázsfuvolájában Monostatosra vagy Jókai Aranyemberére gondolnunk.
A hasonló módszerek vélt vagy valódi bűnök nyomozásában is gyorsan elterjedtek. Évszázadokon keresztül legfeljebb a módszerek finomodtak, s bővültek persze a technikai lehetőségek is. A titkos eszközök rendszeres alkalmazását az ezt leplezni próbáló formális jogi kirakatok mögé rejtették.
Nálunk a múlt század utolsó évtizedéig a rendőrség magánszférát érintő titkos technikai eszközeiről és módszereinek alkalmazásáról stílszerűen titkos jogszabályok rendelkeztek. A részletes szabályozás több mint száz (!), szintén a titkos ügykezelés előírásai szerint készült és használt parancs, utasítás, módszertani útmutató feladata volt a rendőrségen, a határőrségnél és az ügyészségen. A rendszerváltozás ezen a területen sem egyik napról a másikra következett be. A Legfőbb Ügyészség 1988 őszén tudományos konferenciát rendezett a vádhatóság aktuális feladatairól, s ezen már felvetették, hogy a rendőrség büntetőeljáráson kívüli, különösen „nyílt nyomozással párhuzamosan folytatott” felderítő tevékenysége „nemcsak eszközeit és eredményeit, hanem létét és alkalmazását tekintve is eltitkolt még az ügyész előtt is”...
Az évezred utolsó évtizedébe lépve nálunk is elkerülhetetlenné vált a titkos nyomozási tevékenység törvényi keretek közé szorítása. Valóságos jogszabálydömpinggel próbálták legalizálni a titkos eszközök változatlan prosperálását, az ezek igénybevételére jogosító különleges felhatalmazás szinte „státusszimbólummá” vált. Úgy vélték, a jogi háttér, az „alkalmazás nyílttá tétele” igazolhatóvá teszi, hogy a következő években öt nyomozati feladatokat ellátó szerv, öt titkosszolgálat és a rendőrség belső elhárítása (összesen tehát 11 szervezet!) kapjon jogosultságot titkos eszközök igénybevételére. A maival lényegében azonos törvényi feltételek mellett kialakult az engedélyhez nem kötött, az ügyészi engedély alapján gyűjthető és a bíró, illetve igazságügy-miniszter engedélyével beszerezhető bizonyítékok rendszere. A büntető eljárásban „titkos adatszerzés” folyt, eljáráson kívül (jellemzően azt megelőzően) a bűnügyekkel kapcsolatba hozható bizonyítékokat „titkos információgyűjtés” keretében rögzítették, és későbbi bírósági felhasználásukat, határidejüket bonyolult, folyamatosan vitatott előírásokkal szabályozták.
A másfél éve hatályba lépett új büntetőeljárási törvényünk kétségtelenül pozitív változást hozott azzal, hogy tartalmilag is fontos „profiltisztítást” végezve a különböző törvényekben szereplő bűnüldözés célú titkos eszközöket lényegében egységesen az eljárási kódexbe iktatta, egyben lehetővé téve, hogy már a bűncselekmény gyanúját megelőző, újonnan bevezetett ún. előkészítő eljárásban – a nyomozás megalapozása vagy kizárása érdekében – ilyen eszközöket vehessenek igénybe.
Finnyáskodhatunk persze, hogy erősen aggályos lehet az előkészítés során, tehát már a gyanú gyanújának körében akár bírói engedélyhez kötött lehallgatásokat végezni, ám mégis, e szabályozással valamelyest előbbre léptünk a korábbi helyzethez képest, amikor büntető eljáráson kívül beszerzett bírói engedélyt semmiféle későbbi ellenőrzési lehetőség, felügyelet nem kísérte. Az előkészítő eljárásban alkalmazható eszközök ma már elvileg ügyészi felügyelet alá tartoznak.
Sajnos azonban ez év elejétől ezen a (még távolról sem tökéletes) szabályrendszeren is rést ütöttek. Egyes titkos eljárások ismét kikerültek, kikerülnek a büntető eljárásból, s amik maradnak, azok is általában nélkülözik a megfelelő törvényességi kontrollt...
A másfél éve hatályba lépett új büntetőeljárási törvényünk kétségtelenül pozitív változást hozott azzal, hogy tartalmilag is fontos „profiltisztítást” végezve a különböző törvényekben szereplő bűnüldözés célú titkos eszközöket lényegében egységesen az eljárási kódexbe iktatta, egyben lehetővé téve, hogy már a bűncselekmény gyanúját megelőző, újonnan bevezetett ún. előkészítő eljárásban – a nyomozás megalapozása vagy kizárása érdekében – ilyen eszközöket vehessenek igénybe.
Finnyáskodhatunk persze, hogy erősen aggályos lehet az előkészítés során, tehát már a gyanú gyanújának körében akár bírói engedélyhez kötött lehallgatásokat végezni, ám mégis, e szabályozással valamelyest előbbre léptünk a korábbi helyzethez képest, amikor büntető eljáráson kívül beszerzett bírói engedélyt semmiféle későbbi ellenőrzési lehetőség, felügyelet nem kísérte. Az előkészítő eljárásban alkalmazható eszközök ma már elvileg ügyészi felügyelet alá tartoznak.
Sajnos azonban ez év elejétől ezen a (még távolról sem tökéletes) szabályrendszeren is rést ütöttek. Egyes titkos eljárások ismét kikerültek, kikerülnek a büntető eljárásból, s amik maradnak, azok is általában nélkülözik a megfelelő törvényességi kontrollt...
KARAFIÁTH: SOSE BOCSÁTOM MEG MAGAMNAK, HOGY NEM VITTEM MAGAMMAL AZ AJÁNDÉKOT
24.HU / POSZT-ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2019.12.30.
...Nem tudtam bemenni az otthonba az ünnep egyik napján sem. Ilyen még nem fordult elő soha, hiszen tudtuk, a karácsony az karácsony, aki ilyenkor nem tolja oda a képét akár csak egy közös éneklésig, egy jókívánságig, egy futó ölelésig a családjához, az gonosztevő, utolsó gazember, az év közben se várjon se figyelmet, se almáspitét, se a piacon vásárolt ezt meg azt. Mert azt megemészti az ember, szónokolt a nagyi, hogy pogány banda lett az ivadékaiból, akik a templom közelébe se néznek, még ilyenkor sem; és azt is igyekszik elfogadni, hogy senkinek nincs ideje, mindenki rohan, lót meg fut, hogy ide ugrunk, oda ugrunk,
mint akiknek bolhacsalád költözött a valagukba,
de hát mire való ez a nagy rohanás, ő ezt soha nem értette, mert bár igaz, hogy ő már csak egy öregasszony, de azért képben van, okosabb is, mint sok fiatal, mégsem látja e rohangászás közepét; mitől rettegnek, miről maradnak le, jaj már!
Persze legyintettünk, hogy nagyi, megváltozott a világ, hogyan is láthatnád innen, a lakásodból. Mire felhördült, hogy nem csak itthon vagyok, megyek én a doktorhoz, a piacra és a templomba is; ami ezeken a helyeken nincs, az nem is létezik.
Ezzel a vitát lezártnak tekintette.
Amikor bekerült az otthonba, annyiban változott a párbeszéd, hogy azt kapta tőlünk: hogyan látnád innen a világ változását. Erre még csak nem is válaszolt, én meg rendre arra jutottam, hülye voltam, hogy egyáltalán felvetettem a dolgot.
A lényeg, hogy már az otthonban élt, amikor egy karácsonyon nem látogattam meg őt: bűn.
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2019.12.30.
...Nem tudtam bemenni az otthonba az ünnep egyik napján sem. Ilyen még nem fordult elő soha, hiszen tudtuk, a karácsony az karácsony, aki ilyenkor nem tolja oda a képét akár csak egy közös éneklésig, egy jókívánságig, egy futó ölelésig a családjához, az gonosztevő, utolsó gazember, az év közben se várjon se figyelmet, se almáspitét, se a piacon vásárolt ezt meg azt. Mert azt megemészti az ember, szónokolt a nagyi, hogy pogány banda lett az ivadékaiból, akik a templom közelébe se néznek, még ilyenkor sem; és azt is igyekszik elfogadni, hogy senkinek nincs ideje, mindenki rohan, lót meg fut, hogy ide ugrunk, oda ugrunk,
mint akiknek bolhacsalád költözött a valagukba,
de hát mire való ez a nagy rohanás, ő ezt soha nem értette, mert bár igaz, hogy ő már csak egy öregasszony, de azért képben van, okosabb is, mint sok fiatal, mégsem látja e rohangászás közepét; mitől rettegnek, miről maradnak le, jaj már!
Persze legyintettünk, hogy nagyi, megváltozott a világ, hogyan is láthatnád innen, a lakásodból. Mire felhördült, hogy nem csak itthon vagyok, megyek én a doktorhoz, a piacra és a templomba is; ami ezeken a helyeken nincs, az nem is létezik.
Ezzel a vitát lezártnak tekintette.
Amikor bekerült az otthonba, annyiban változott a párbeszéd, hogy azt kapta tőlünk: hogyan látnád innen a világ változását. Erre még csak nem is válaszolt, én meg rendre arra jutottam, hülye voltam, hogy egyáltalán felvetettem a dolgot.
A lényeg, hogy már az otthonban élt, amikor egy karácsonyon nem látogattam meg őt: bűn.
Csak Szilveszterkor jutottam be hozzá, nem is szóltam oda előtte, nehogy felhúzza magát a megérkeztemig. Hátha hat a meglepetés ereje, hátha elfelejt méltatlankodni. Az egyik ápoló elkapott a kapuban, hogy a nagyi nagyon feldúlt volt az ünnepségen, kitépte magát a forgatagból, azóta nem mozdul a szobából, nem a régi...
A MAGYAR POPZENETÖRTÉNET HELYE A NER EMLÉKEZETPOLITIKÁJÁBAN
ÚJ EGYENLŐSÉG
Szerző: RADNAI DÁNIEL SZABOLCS
2019.12.29.
Milyen politikai lehetőségek rejlenek a populáris kultúra retrospektív kisajátításában? Hogyan vált a Kádár-kori popzene a NER emlékezetpolitikájának állatorvosi lovává? Mi történik a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek nemzedéki zenéjével a szimbolikus politika játékterében? Milyen társadalmi energiákat csendesít el a mediális térben végigsöprő retróhullám?
Szinte közhelyszerű megállapításnak tűnik az a felismerés, hogy a későmodern társadalmakban az egyén és a közösség által megélt vagy meg nem élt (elképzelt) múlt különböző darabjai ugyanolyan piaci termékké válnak, mint az élelmiszerek vagy a szépészeti cikkek. A múlt azonban nemcsak megvehető és értékesíthető, hanem a róla való beszédnek, a múltról szóló diskurzus fölötti uralom megszerzésének is hatalmas tétje van.
A társadalmi emlékezet kisajátításának és politikai haszonra fordításának (az ún. emlékezetpolitikának) igen sajátos, diverz változatai, programjai jöttek létre a rendszerváltás utáni Magyarországon, az azonban vitathatatlan tény, hogy a 2010 óta regnáló Fidesz–KDNP kormány (a „Nemzeti Együttműködés Rendszere”) soha nem látott hatékonysággal tudta és tudja kreatívan felhasználni a nem is olyan távoli múltban rejlő energiákat.
A NER emlékezetpolitikai programja egy igen tág célrendszerbe illeszkedik, amelyben szoros egységet alkot a tudomány ellehetetlenítése, az oktatás lezüllesztése és általánosságban a kritikus gondolkodás kiirtása; jelen írásban csupán egyetlen elemét – ugyanakkor egy igen látványos kicsúcsosodását – emeljük ki e tendenciáknak: a NER viszonyát a Kádár-rendszer popzenéjéhez, annak történeti elbeszéléséhez és értelmezéséhez, illetve ma is virulens népszerűségéhez...
Szerző: RADNAI DÁNIEL SZABOLCS
2019.12.29.
Milyen politikai lehetőségek rejlenek a populáris kultúra retrospektív kisajátításában? Hogyan vált a Kádár-kori popzene a NER emlékezetpolitikájának állatorvosi lovává? Mi történik a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek nemzedéki zenéjével a szimbolikus politika játékterében? Milyen társadalmi energiákat csendesít el a mediális térben végigsöprő retróhullám?
Szinte közhelyszerű megállapításnak tűnik az a felismerés, hogy a későmodern társadalmakban az egyén és a közösség által megélt vagy meg nem élt (elképzelt) múlt különböző darabjai ugyanolyan piaci termékké válnak, mint az élelmiszerek vagy a szépészeti cikkek. A múlt azonban nemcsak megvehető és értékesíthető, hanem a róla való beszédnek, a múltról szóló diskurzus fölötti uralom megszerzésének is hatalmas tétje van.
A társadalmi emlékezet kisajátításának és politikai haszonra fordításának (az ún. emlékezetpolitikának) igen sajátos, diverz változatai, programjai jöttek létre a rendszerváltás utáni Magyarországon, az azonban vitathatatlan tény, hogy a 2010 óta regnáló Fidesz–KDNP kormány (a „Nemzeti Együttműködés Rendszere”) soha nem látott hatékonysággal tudta és tudja kreatívan felhasználni a nem is olyan távoli múltban rejlő energiákat.
A NER emlékezetpolitikai programja egy igen tág célrendszerbe illeszkedik, amelyben szoros egységet alkot a tudomány ellehetetlenítése, az oktatás lezüllesztése és általánosságban a kritikus gondolkodás kiirtása; jelen írásban csupán egyetlen elemét – ugyanakkor egy igen látványos kicsúcsosodását – emeljük ki e tendenciáknak: a NER viszonyát a Kádár-rendszer popzenéjéhez, annak történeti elbeszéléséhez és értelmezéséhez, illetve ma is virulens népszerűségéhez...
SCHMIDT MÁRIA: A KLÍMASEMLEGESSÉG AZT JELENTI, HOGY BETILTJÁK AZ IDŐJÁRÁST?
444.HU
Szerző: BOTOS TAMÁS
2019.12.30.
Az európai baloldali elit "ottmaradt ideológia nélkül, és erre használja most ezt a klímát, ezt a klímavészhelyzetet, klímakatasztrófát," mondta Schmidt Mária a HírTV vasárnap esti műsorában. A XXI. Század Intézet és a Terrorháza vezetője hozzátette:
"nem tudom, hogy mi az, hogy klímaváltozás. Hát, minden változik a világban. Pont a klímának kéne állandónak lenni?
Szerző: BOTOS TAMÁS
2019.12.30.
Az európai baloldali elit "ottmaradt ideológia nélkül, és erre használja most ezt a klímát, ezt a klímavészhelyzetet, klímakatasztrófát," mondta Schmidt Mária a HírTV vasárnap esti műsorában. A XXI. Század Intézet és a Terrorháza vezetője hozzátette:
"nem tudom, hogy mi az, hogy klímaváltozás. Hát, minden változik a világban. Pont a klímának kéne állandónak lenni?
Még a szavakat sem értem, amit beszélnek."
"Nem értem, hogy mi az, hogy klímasemlegesnek kéne lenni. Ez azt jelenti, hogy betiltják az időjárást?"
- mondta. Schmidt szerint a közös uniós környezetvédelmi akcióterv semmire sem jó, hiszen a legnagyobb kibocsátókra, Indiára, Kínára, nincsen semmilyen hatással. Szerinte az Európai Unió azt fogja kikísérletezni, hogy hogyan tudja magát tönkretenni...
"Nem értem, hogy mi az, hogy klímasemlegesnek kéne lenni. Ez azt jelenti, hogy betiltják az időjárást?"
- mondta. Schmidt szerint a közös uniós környezetvédelmi akcióterv semmire sem jó, hiszen a legnagyobb kibocsátókra, Indiára, Kínára, nincsen semmilyen hatással. Szerinte az Európai Unió azt fogja kikísérletezni, hogy hogyan tudja magát tönkretenni...
HORTHY, AZ ÁRTATLAN BÁRÁNY
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: ILLE ISTVÁN
2019.12.30.
A jobboldal ikonja, Orbán idolja, követendő példa, és egyáltalán, ő az orbánisták emlékezetpolitikájának éke.
Lázár János a minap megkoszorúzta sírját. Hogy milyen apropóból, senki nem tudja. Mondjuk, most ért rá. Nomeg, most 100 éve vonultak be Budapestre Horthy különítményesei, akik ennek apropójából legalább ezer kommunistát, zsidót és egyéb, nekik nem tetsző polgárt gyilkoltak meg játékos pogromjaik során. Ezek szerint ez kétségtelenül megemlékezésre méltó esemény volt Orbánéknak.
1945-46-ban azért sikeresen elnyerte a legnépszerűtlenebb államférfi kitüntető címet, csak – igaz, szoros versenyben – Szálasi előzte meg. De mára a rendszerváltás prominensei – kezdve Antallal – eredményesen dolgoztak történelmi szerepének kifényesítésén és a II. Vh-ban betöltött szerepe átszerkesztésén.
Pedig Horthy volt, aki terület- és zsákmányszerző mohóságtól vezérelve belevitte az országot a vh-ba, holott ezt Hitler se nem követelte, se nem kérte tőle, ő ugyanis tisztában volt a magyar hadsereg állapotával és képességeivel, így teljesen értelmetlennek tartotta bevetésüket. Rossz duma tehát a „szövetséges” kényszerítésére hivatkozni. Ráadásul a német támadás után Molotov külügyi népbiztos behívatta a magyar nagykövetet, és értésére adta, hogy ha Magyarország nem vesz részt a német intervencióban, a háború befejezése után Erdéllyel kapcsolatos igénye a Szovjetunió által pozitív elbírálásra fog kerülni. Molotov már akkor sejtette, hogy a németek nem fognak győzni, ezért merte ezt a megvesztegetést bevállalni.
Summa summárum, Horthy minden kényszerítés nélkül, önként és dalolva küldte vágóhídra a magyar bakákat és munkaszolgálatosokat, ami azért érdekes, mert se politikai, se személyes haszna nem származott belőle.
Lássuk most a szerecsenmosdatás kedvenc témáját, hogy de hát Horthy uralma alatt a zsidók viszonylag békében létezhettek! Ja, Magyarországon. 1942 végéig a holocaust kb. 6 millió zsidó áldozatából 4 millió már az enyészeté lett, első sorban a Szovjetunióbeli és Lengyelországi szorgoskodásának köszönhetően. Horthyék ezt tudták. Naná, majd nem! Horthy egyetlen pozitívuma, hogy a következő évek németországi megsemmisítő folyamatait nem nézte jó szemmel. A lelkiismerete szólalt volna meg? Aligha. Inkább csak a katona korrektsége: mégsem járja, hogy embereket pusztán azért, mert zsidónak születtek, megfosszanak jogaiktól, javaiktól és életüktől! Ez nem korrekt!
Az pedig, hogy nem tudott a szörnyűségekről, megint csak rossz duma. Ottlik György, a kormányzati Pester Lloyd főszerkesztője és Sztójay Döme berlini magyar nagykövet Berlinben azon polemizált, hogy eleget kellene tenni a német követeléseknek, mi szerint 300ezer zsidót deportálni kellene. De hát azokat megölik! Valóban. De akkor legalább 100ezret, mert akkor mégiscsak jobb szemmel néznének ránk! Mindez eltitkolták volna Horthy előtt? Ugyan, kérem! Azon kívül általa is ismert adat volt, hogy 1943 nyarán Lengyelországban 600ezer zsidó él, ugyanakkor 1939-ben ez a szám még 3.3millió volt. Ugyan, tessék már mondani, hová lett a különbség? Vagy ez statisztikai hiba?
Horthy ennek ellenére nem adta ki a zsidókat, ez kétségtelen pozitívum. Azonban a miértje sem akármi. Horthy nem volt buta ember, mi több, jól tájékozott is volt. Körülnézett, és azt látta, hogy se Mussolini, se Petain, se Antonescu, se Tiso ’42 után nem deportál. Mivel meglehetősen hiú is volt, úgy vélte, személyére nem vetne jó fényt, ha ő deportáltatna...
Szerző: ILLE ISTVÁN
2019.12.30.
A jobboldal ikonja, Orbán idolja, követendő példa, és egyáltalán, ő az orbánisták emlékezetpolitikájának éke.
Lázár János a minap megkoszorúzta sírját. Hogy milyen apropóból, senki nem tudja. Mondjuk, most ért rá. Nomeg, most 100 éve vonultak be Budapestre Horthy különítményesei, akik ennek apropójából legalább ezer kommunistát, zsidót és egyéb, nekik nem tetsző polgárt gyilkoltak meg játékos pogromjaik során. Ezek szerint ez kétségtelenül megemlékezésre méltó esemény volt Orbánéknak.
1945-46-ban azért sikeresen elnyerte a legnépszerűtlenebb államférfi kitüntető címet, csak – igaz, szoros versenyben – Szálasi előzte meg. De mára a rendszerváltás prominensei – kezdve Antallal – eredményesen dolgoztak történelmi szerepének kifényesítésén és a II. Vh-ban betöltött szerepe átszerkesztésén.
Pedig Horthy volt, aki terület- és zsákmányszerző mohóságtól vezérelve belevitte az országot a vh-ba, holott ezt Hitler se nem követelte, se nem kérte tőle, ő ugyanis tisztában volt a magyar hadsereg állapotával és képességeivel, így teljesen értelmetlennek tartotta bevetésüket. Rossz duma tehát a „szövetséges” kényszerítésére hivatkozni. Ráadásul a német támadás után Molotov külügyi népbiztos behívatta a magyar nagykövetet, és értésére adta, hogy ha Magyarország nem vesz részt a német intervencióban, a háború befejezése után Erdéllyel kapcsolatos igénye a Szovjetunió által pozitív elbírálásra fog kerülni. Molotov már akkor sejtette, hogy a németek nem fognak győzni, ezért merte ezt a megvesztegetést bevállalni.
Summa summárum, Horthy minden kényszerítés nélkül, önként és dalolva küldte vágóhídra a magyar bakákat és munkaszolgálatosokat, ami azért érdekes, mert se politikai, se személyes haszna nem származott belőle.
Lássuk most a szerecsenmosdatás kedvenc témáját, hogy de hát Horthy uralma alatt a zsidók viszonylag békében létezhettek! Ja, Magyarországon. 1942 végéig a holocaust kb. 6 millió zsidó áldozatából 4 millió már az enyészeté lett, első sorban a Szovjetunióbeli és Lengyelországi szorgoskodásának köszönhetően. Horthyék ezt tudták. Naná, majd nem! Horthy egyetlen pozitívuma, hogy a következő évek németországi megsemmisítő folyamatait nem nézte jó szemmel. A lelkiismerete szólalt volna meg? Aligha. Inkább csak a katona korrektsége: mégsem járja, hogy embereket pusztán azért, mert zsidónak születtek, megfosszanak jogaiktól, javaiktól és életüktől! Ez nem korrekt!
Az pedig, hogy nem tudott a szörnyűségekről, megint csak rossz duma. Ottlik György, a kormányzati Pester Lloyd főszerkesztője és Sztójay Döme berlini magyar nagykövet Berlinben azon polemizált, hogy eleget kellene tenni a német követeléseknek, mi szerint 300ezer zsidót deportálni kellene. De hát azokat megölik! Valóban. De akkor legalább 100ezret, mert akkor mégiscsak jobb szemmel néznének ránk! Mindez eltitkolták volna Horthy előtt? Ugyan, kérem! Azon kívül általa is ismert adat volt, hogy 1943 nyarán Lengyelországban 600ezer zsidó él, ugyanakkor 1939-ben ez a szám még 3.3millió volt. Ugyan, tessék már mondani, hová lett a különbség? Vagy ez statisztikai hiba?
Horthy ennek ellenére nem adta ki a zsidókat, ez kétségtelen pozitívum. Azonban a miértje sem akármi. Horthy nem volt buta ember, mi több, jól tájékozott is volt. Körülnézett, és azt látta, hogy se Mussolini, se Petain, se Antonescu, se Tiso ’42 után nem deportál. Mivel meglehetősen hiú is volt, úgy vélte, személyére nem vetne jó fényt, ha ő deportáltatna...
A NÉP HANGJA – HOFI GÉZA, A PROLI, A BOHÓC ÉS A FILOZÓFUS
168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2019.12.31.
Az egész ország röhögött a poénjain. Ha
az emberek meg akarták tudni, mi történik
valójában itthon és a világban, azt
mondták: hallgassuk meg Hofit! Ő a
rendszerváltás után is ugyanaz maradt,
mint előtte: a kőbányai melós, aki a
hatalomból is paródiát csinál. Bohóc volt,
és radikálisan szókimondó filozófus, aki
már a kilencvenes évek elején
megjósolta: az újraéledő Horthy-kultusz
és az önmagát istennek képzelő vezér
jelentheti az országnak a legnagyobb
veszélyt. Félelmetesen aktuális ma is.
Hofi Gézát újra meg újra felfedezi az
utókor. Tavaly jelent meg a Hofi megmondja című kötet, amely a legjobb idézeteinek gyűjteménye. A Hungarotonnál kiadott lemezeiből készült el a Best of Hofi válogatás, és nemrég került a könyvesboltokba Hofi naplója, amelyből az is kiderül: a komikus remek karikaturista is lehetett volna.
„A szobor, ha jó, ha rossz, megmarad. Amit én csinálok, az véget ér aznap este” – nyilatkozta egyszer Hofi Géza. S bár minden idők legnagyobb s tán legbölcsebb magyar komikusa volt, ebben az egyben tévedett. A halála óta eltelt 17 évben politikai vezényszóra építettek, bontottak és költöztettek szobrokat ide-oda. Sőt vandálok még Hofi Géza – az egykori Mikroszkóp Színpad előtt álló – szobrát is megrongálták 2017-ben. Azonban a komikus emlékét, hírnevét nem sikerült megrongálni, mert az az ércnél is maradandóbb.
– Döbbenetes, hogy a közönség milyen gyorsan megfeledkezik olyan zseniális művészekről, akik évtizedeken át meghatározói voltak a magyar színészetnek – mondja a komikus egykori kollégája, Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház jelenlegi igazgatója. – Hofi azonban továbbra is elevenen él bennünk. Ő volt a nép hangja. Az emberek úgy érezték: Hofi egy közülük. Barátjuknak, családtagjuknak tekintették. Ezért is szerették őt sokkal jobban, mint más előadóművészeket...
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2019.12.31.
az emberek meg akarták tudni, mi történik
valójában itthon és a világban, azt
mondták: hallgassuk meg Hofit! Ő a
rendszerváltás után is ugyanaz maradt,
mint előtte: a kőbányai melós, aki a
hatalomból is paródiát csinál. Bohóc volt,
és radikálisan szókimondó filozófus, aki
már a kilencvenes évek elején
megjósolta: az újraéledő Horthy-kultusz
és az önmagát istennek képzelő vezér
jelentheti az országnak a legnagyobb
veszélyt. Félelmetesen aktuális ma is.
Hofi Gézát újra meg újra felfedezi az
utókor. Tavaly jelent meg a Hofi megmondja című kötet, amely a legjobb idézeteinek gyűjteménye. A Hungarotonnál kiadott lemezeiből készült el a Best of Hofi válogatás, és nemrég került a könyvesboltokba Hofi naplója, amelyből az is kiderül: a komikus remek karikaturista is lehetett volna.
„A szobor, ha jó, ha rossz, megmarad. Amit én csinálok, az véget ér aznap este” – nyilatkozta egyszer Hofi Géza. S bár minden idők legnagyobb s tán legbölcsebb magyar komikusa volt, ebben az egyben tévedett. A halála óta eltelt 17 évben politikai vezényszóra építettek, bontottak és költöztettek szobrokat ide-oda. Sőt vandálok még Hofi Géza – az egykori Mikroszkóp Színpad előtt álló – szobrát is megrongálták 2017-ben. Azonban a komikus emlékét, hírnevét nem sikerült megrongálni, mert az az ércnél is maradandóbb.
– Döbbenetes, hogy a közönség milyen gyorsan megfeledkezik olyan zseniális művészekről, akik évtizedeken át meghatározói voltak a magyar színészetnek – mondja a komikus egykori kollégája, Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház jelenlegi igazgatója. – Hofi azonban továbbra is elevenen él bennünk. Ő volt a nép hangja. Az emberek úgy érezték: Hofi egy közülük. Barátjuknak, családtagjuknak tekintették. Ezért is szerették őt sokkal jobban, mint más előadóművészeket...
MOST AKKOR VÉGE VAN MÁR AZ ÉVTIZEDNEK?
MA IS TANULTAM VALAMIT
Szerző: NYG
2019.12.31.
2019 vége van, jönnek sorra a cikkek az évtized összegzésével, legjobb fényképeivel, sorozataival, albumaival, tudományos áttöréseivel, tőzsdei részvényekkel, egyéb legjeivel, legutolsóival, legnagyobb veszteseivel.
Aztán meg jönnek a kommentek és olvasói levelek, amik elmagyarázzák, mint türelmes atya az intellektuális kihívásokkal küzdő kiskorú gyermekének, hogy
"Bocs, de az évtized utolsó ülésnapja jövő év decemberére várható, mivel az évtized 1-10-ig, majd 11-20-ig tart."
vagy
"Az Index is – felszáll az „évtized végén” vonatra, pedig 2020 december 31 lesz az."
esetleg
"Ugyanezt felfokozva eljátszottuk 1999-ben is, amikor nagy zajjal zártunk évtizedet/-századot/-ezredet, pedighát."
Kinek van igaza?
Szerző: NYG
2019.12.31.
2019 vége van, jönnek sorra a cikkek az évtized összegzésével, legjobb fényképeivel, sorozataival, albumaival, tudományos áttöréseivel, tőzsdei részvényekkel, egyéb legjeivel, legutolsóival, legnagyobb veszteseivel.
Aztán meg jönnek a kommentek és olvasói levelek, amik elmagyarázzák, mint türelmes atya az intellektuális kihívásokkal küzdő kiskorú gyermekének, hogy
"Bocs, de az évtized utolsó ülésnapja jövő év decemberére várható, mivel az évtized 1-10-ig, majd 11-20-ig tart."
vagy
"Az Index is – felszáll az „évtized végén” vonatra, pedig 2020 december 31 lesz az."
esetleg
"Ugyanezt felfokozva eljátszottuk 1999-ben is, amikor nagy zajjal zártunk évtizedet/-századot/-ezredet, pedighát."
Kinek van igaza?
...
ÍGY ÍRTUNK MI – HVG-LELTÁR 2019
HVG360
Szerző: HVG
2019.12.30.
A HVG hetilapban idén több mint 4000 önálló cikk jelent meg, ennél is több fotóval és félezer ábrával, illetve grafikonnal illusztrálva. Most szemléletesen igyekszünk bemutatni, mely témák, helyszínek és szereplők tűntek fel legtöbbször a lapban...
Szerző: HVG
2019.12.30.
A HVG hetilapban idén több mint 4000 önálló cikk jelent meg, ennél is több fotóval és félezer ábrával, illetve grafikonnal illusztrálva. Most szemléletesen igyekszünk bemutatni, mely témák, helyszínek és szereplők tűntek fel legtöbbször a lapban...
TERMÉSZETESEN A BORKAI-HAJÓ IS ELKÉSZÜLT LEGÓBÓL
444.HU
Szerző: haszanz
2019.12.31.
Erős pályázó jelentkezett be az építsd meg Magyarországot Legóból felhívásunkra, aki mint írja „dühkezelési terápia gyanánt kezdtem pár hónapja politikai, közéleti témájú diorámákat építeni legóból”.
Korábban Polibrick néven blogot is indított, pár kezdeti munka ott megtalálható, de a blogolást abbahagyta. A közéleti diorámákat a Facebookján osztja meg, „igazából csak magamat, meg az ismerőseimet szórakoztatom a hülyeségeimmel”. Nem is akarta, hogy linkeljük...
Szerző: haszanz
2019.12.31.
Erős pályázó jelentkezett be az építsd meg Magyarországot Legóból felhívásunkra, aki mint írja „dühkezelési terápia gyanánt kezdtem pár hónapja politikai, közéleti témájú diorámákat építeni legóból”.
Korábban Polibrick néven blogot is indított, pár kezdeti munka ott megtalálható, de a blogolást abbahagyta. A közéleti diorámákat a Facebookján osztja meg, „igazából csak magamat, meg az ismerőseimet szórakoztatom a hülyeségeimmel”. Nem is akarta, hogy linkeljük...