NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BALOGH GYULA
2019.12.20.
Minden művészi, tudományos jelenség rendkívül érzékeny. Pillanatok alatt le lehet rombolni – véli Hegedűs D. Géza színművész, rendező, a Színház és Filmművészeti Egyetem tanára. Szerinte a színházi élet szereplőinek a tiltakozása megmutatta a szakma igazi arcát. Bátor volt, öntudatos, és méltóságteljes.
Hogy élte meg az elmúlt hetek, napok eseményeit?
A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló törvényt a köztársasági elnök aláírta. A törvénytervezetről, a módosításokról, a Magyar Színházi Társasággal, a MASZK Országos Színészegyesülettel, a Független Előadó-művészeti Szövetséggel, a magyar színházi társadalom három reprezentatív szakmai szervezetével az elfogadás előtt nem egyeztetett senki. De nem folytattak egyeztető tárgyalást, pedig törvény írja elő, a NEÉT (Nemzeti Érdekegyeztető Tanács) tagjaival sem: a zeneművészet, a táncművészet, a színházművészet szakmai képviselőivel, és a színházi városok önkormányzatainak képviselőivel. A törvényjavaslat már a parlament előtt volt, de a NEÉT ülés tagjainak csak délután háromkor osztották ki a törvényjavaslat több oldalas paragrafus-tengerét, hogy ott, azonnal egyeztettessen a tanács. Ez a megalázó eljárás teljes elutasításba torkollott, és a tanács követelte, hogy a tervezet kitalálói, kodifikálói jöjjenek oda, és adjanak számot arról, hogy miért, mi okból, milyen céllal szavazták meg, alig 50 órányi idő alatt, ezt a törvényt? Hiszen bő évtizede, az előadó-művészeti terület „alaptörvénye”, az előadó-művészeti törvény két éven át tartó nagyon alapos szakmai vita után született meg. Az említett NEÉT ülés óta a válaszadásra nem jutott ideje senkinek.
Politikusok és néhány színházi ember is azt mondják, hogy ezt a folyamatot a Gothár-ügy katalizálta.
Ez nem így van. Három éve, a debreceni országos színházi évadnyitón, az egyik kultúráért felelős politikus nyilvánosan elmondta, hogy nem lenne ördögtől való, ha az állam nagyobb befolyással bírna a színházak adminisztratív irányításában. Tehát nem hiszem, hogy ez mostani gondolat.
Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke arról is beszélt, hogy ők már régen készen álltak erre a változtatásra, de a politika most lett erre vevő. Mit gondol erről?
Nyilván erősen gyorsította ezt a döntést az október 13-i önkormányzati választás eredménye. Ez a törvénymódosítási projekt készen volt, csak meg kellett nyomni a gombot. A főváros előző főpolgármesterét korábban nem akarták előnytelen pozícióba hozni, de az új helyzet rapid döntést indukált.
És itt újra szóba kell hozni a zaklatási ügyet, amely pillanatok alatt politikai fegyverré vált.
Egyrészt minden ilyen cselekedetet egyének követnek el. E cselekmények jogi és morális kérdéseket vetnek fel. De a jog ebben az esetben színvak, nem minősíthet egy cselekményt annak alapján, hogy aki megvalósította, milyen világnézeti alapon áll. Ő egy ember. Pont. És nekünk minden körülmények között az áldozatok mellett kell kiállnunk, mert az emberi méltóság mindenek fölött áll! De az ön által említett eset jogi, és morális alapon minősítendő, és külön-külön mindig az egyes ember, az egyén felelősségét veti fel. Minden ebből levezetett, közösségeket megpecsételő, durva, rágalmazó általánosítás ugyanolyan erkölcstelen, mint a jogsértő, megalázó magatartás.
Ön és a Vígszínház is megélte korábban a Marton-ügyet, de akkoriban a zaklató színház kifejezés még nem vált divattá.
Nem is értem, mit jelent ez a szó. Gúnyt űz a magyar nyelvből. Egy nagyobb színházban dolgozik körülbelül 350 ember, nők és férfiak. És van, mondjuk 350 ezer nézője ennek a nagy színháznak évadonként. Ez a sok-sok csodálatos ember, külön-külön és együtt - alkotók, műszakiak, adminisztrátorok, és a nézők –, A SZÍNHÁZ. De ki itt a zaklató? Ezt a gyalázatot, a nézők és a támadott társulatok nevében is határozottan visszautasítom. Aki hatalmi helyzetben visszaél a szavakkal, az a hatalommal él vissza.
Ön Marton Lászlóval nagyon közeli munkakapcsolatban volt évtizedeken át, de dolgozott Gothár Péterrel is.
Igen. Gothár Pétert a közös munkák során fantasztikus érzékenységű, zseniális rendezőnek ismertem meg. A mi összetartozásunk mindig egy-egy művészi munka inspirációja alapján történt. Aztán a köztes időkben nem volt közöttünk szoros kapcsolat. De más munkái, amiket láttam, mindig lenyűgöztek. Az egyetemen is kollégák voltunk, ő a filmintézet egyik legnagyszerűbb tanára volt...