Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.12.01.
„Orbán Viktor mindent elkövet azért, hogy kirakják a Néppártból, mert ugyan okos ember, de mindent a belpolitikára és saját túlélésre tett fel”. Így látja a helyzetet Dmitrisz Avramopulosz, aki öt éven át a bevándorlási ügyek felelőse volt a Bizottságban, és aki a görög Új Demokrácia egyik korifeusaként szintén a konzervatív pártcsaládhoz tartozik, ám most úgy tűnik, elvesztette a türelmét a magyar vezetővel szemben. Kifejtette, hogy 4 éve, a menekültválság csúcspontján Brüsszel magához ragadta a kezdeményezést, így bárki bármit is mond, előbbre jutottak a kérdésben. Orbán eközben a kvótát elutasító tábor élére állt, ez vezetett azután a kelet-nyugati szakadáshoz. Ám a távozó biztos szerint abba kellene hagyni a vádaskodást egymással szemben, hiszen a végén az történt, amit a tagállamok akartak. Azt pedig kifejezetten szégyenletesnek tartja, hogy milyen körülmények között él jelenleg is Görögországban 36 ezer menedékkérő. Ugyanakkor megpendítette, hogy a nemzeti hírszerző szolgálatok remekül működnek, jobb együttműködésükhöz azonban a politikai vezetésnek ki kellene adnia az utasítást. Ez esetben pár éve el lehetett volna kerülni egy pár halálos dzsihadista terrorakciót – tette hozzá.
A harcot választotta az Európai Tanács eddigi elnöke, aki mostantól az EPP vezetője, és mint ilyen, pár napja, a kereszténydemokraták kongresszusán hadat üzent Orbánnak, Johnsonnak és Kaczynskinak. Tusk telivér politikus, akinek tele van a hócipője azzal, hogy 5 éven át az EU fő bürokratájáként rágta a gittet. Ám az ő ideje alatt 100 ezrek vándoroltak az unióban keletről nyugatra, és az új tagállamokban sokan úgy érzik, hogy ők csak másodrendű polgároknak számítanak a szervezeten belül. Ennek az eredménye volt azután Orbán Viktor győzelme, aki végigvitte a tekintélyelvű illiberális demokráciát, sőt még utánzókat is talált. Mindezt az orosz fenyegetés háttere előtt, ennek ellenére a balti államok és Lengyelország csupán jelképes segítséget kaptak a Nyugattól. Ezután jött a migrációs válság, amely végképp megosztotta a kontinens két felét. Orbán drótkerítést emeltetett és a csehekkel, a szlovákokkal és a lengyelekkel együtt elzárkózott a kvóták ellen. Még a nyílt jogsértésig is eljutott. Ebben a kérdésben Tusk a Kelet oldalára állt, amivel hatalmas tiltakozást váltott ki nyugaton. A saját régiója viszont egyáltalán nem tapsolta meg. De hát a PiS utálta, mint ahogy Orbán, valamint a mind inkább román, szlovák és cseh kormány is. Sosem tekintették a politikust az övezet szócsövének, ezért azután az nem is tudott sokat tenni a régi és az új tagok összebékítéséért. Ám itt egy meggyőződéses európairól van szó, akinek célja az egységes EU.
Olaszországban alakul a tiltakozó mozgalom a jobboldali, populista Salvini és az általa vezetett Liga ellen. A halfajtáról elnevezett Szardínia-tömörülés iránt nagy az érdeklődés, mivel nem akarják, hogy olyan politikus vezesse az országot, aki gyűlöletet és széthúzást gerjeszt, csak azért, hogy hatalomra juthasson. Az egész kezdeményezés egy négytagú társaságtól indult ki Bolognában, közvetlenül azelőtt, hogy Salvini ott indította meg kampányát a jövőre esedékes 8 tartományi választás előtt. A négyeknek elegük lett abból, hogy újabb kirohanásokat kelljen végighallgatniuk az idegenek, Európa, a baloldal és a sajtó ellen, miután ezek még nem álltak a Liga oldalára. Ezért villámtüntetést hirdettek meg polgári demokrácia szétesésének és a régi-új jobboldal felemelkedésének megakadályozására. Mégpedig szándékosan egy viszonylag szűk téren, hogy a részvevők olyan szorosan legyenek, mint az olajos hal a konzervdobozban. Ráadásul a szardínia csendes és békés. Vagyis nem kelt félelmet, nem dobál tojást, nem épít barrikádot. Az ilyen, egyre sűrűbb tüntetéseken nem kívánatosak az ordítozások, a sértegetések, mint ahogy a politikai pártok lobogói és jelszavai sem. Viszont mindenki mikrofonba mondhatja, ami a szívét nyomja. Ahhoz pedig Salvini bőven szolgáltat muníciót, miközben egyre népszerűbb. A kezdeményezést a politikai színskála szinte minden oldaláról támogatják, még egyházi személyiségek is. Ugyanakkor Salvini személyes sértésnek veszi és próbál hangulatot kelteni a mozgalom ellen, de hiába, sőt. Két hét alatt 54 helyi csoport alakult, már sok helyen nem a politikus uralja az utcát. Olyannyira nem, hogy a hónap közepén Rómában, a Lateráni székesegyház előtt lesz az idei záró tüntetés. Ugyanott, ahol idáig a Liga legnagyobb megmozdulását tartották, 70 ezer emberrel. A Szardínia ennél több részvevőt akar mozgósítani. De hogy mi lesz utána, az nem világos, mert az induláskor a szervezők csak Rómáig jutottak el a tervezésben.
Az Ibizagate-et kirobbantó német újságíró tipikusnak tartja, hogy az FPÖ korábbi vezetőjét megbuktató incidens után a hatóságok azt igyekeznek nagy erőkkel kideríteni, kik készítették titokban a felvételt, pedig a lényeg az, hogy Strache készen állt a korrupcióra, hajlandó lett volna illegálisan adományt elfogadni pártja javára, ugyanakkor magyar mintára akarta átalakítani az osztrák médiát – a sajtószabadság rovására. A Süddeutsche Zeitung riportere, aki egyik közvetlen kollégájával tárta fel az esetet, amelyről most könyvet is megjelentettek, hangsúlyozta, hogy nem ők buktatták meg az előző osztrák kormányt. Arról csak a Szabadságpárt vezetője tehetett, hiszen olyanokat mondott az ibizai villában egy orosz milliárdos feltételezett unokahúgának. Ugyanakkor komolyan meg van döbbenve azon, hogy ezek után a politikus tényleg tervezheti a visszatérést. Az osztrák sajtó egy része igyekszik lejáratni az ügy kirobbantóit, hajsza folyik az érintettek ellen, így viszont gyorsan feledésbe merül maga a leleplezés. A német szakember viszont kitart amellett, hogy nem adják át a hatóságoknak a teljes filmanyagot, de azt ügyvéd bizonyítja, hogy amit közzétettek, az hiteles. Strache is csak annyi mentséget talált magának, hogy be volt rúgva. A nagyközönség által megismert hétperces részlet pedig igenis a fő témákat adta vissza. Az egész akörül forgott, hogy miként fektethet be negyedmilliárd eurót az állítólagos orosz üzletasszony úgy, hogy abból az FPÖ-nek is leessen valamicske. Mindezek alapján az osztrák választók megalapozott döntést tudtak hozni a legutóbbi választáson. A német sajtómunkás nem törődik az őt ért rágalmakkal, a fenyegetőket ugyanakkor feljelenti, Eközben keres-kutat tovább, mert a tényeket akarja megismerni. A nemzetközi oknyomozó újságíró szervezet tagjaként már eddig is több nagy leleplezésben segédkezett, pl. amikor a Panama-papírokat közzétették. Azt mondja, mind inkább kirajzolódik, hogy az ilyen ügyekben a magányos harcosok ideje lejárt, nagyon is célszerű a határon átlépő együttműködés. Az egyúttal védelmet is nyújt a részvevők számára. Hiszen újságírókat lőttek agyon Szlovákiában és Máltán. A gyűlöletet a politikusok keltik a média ellen és ilyen esetekben az érzelmek gyorsan átcsapnak erőszakba. De mint mondja, a sajtószabadságot jó pár európai államban korlátozták, ennek rettenetes és riasztó példája Magyarország. És ezt akarta lekoppintani Strache. A német riporter nem szeretne ilyen helyen élni, mert ott a demokrácia szorulna vissza a médiajog megnyirbálásával...
0
