NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.11.30.
Project Syndicate
A CEU volt rektora számára két tanulsággal szolgált az egyetem önkényes elűzetése Magyarországról: 1. az uniónak viszonylag kicsi a jogköre, ha a polgárok nem gazdasági jogait kell megvédenie 2. a vezető európai politikusoknak nemigen van kedvük megállítani az olyan autokratákat, mint Orbán Viktor. Bruszt László, aki 1996-97-ben állt az intézmény élén, jelenleg pedig ugyanott a politológia professzora, úgy látja, hogy az EU nagyfőnökei leginkább fülsiketítően hallgattak, amikor a szervezet történetében először emigrációba kényszerült egy egyetem. Ráadásul az a legjobbak közé tartozik mind Európában, mind a világban. Ezzel szemben a bécsi polgármester annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az iskola hozzájuk költözött. Kezdetben Brüsszel is a Közép-Európai Egyetem mellé állt, az Európai Bíróság elé vitte az ügyet. Majd az idén tavasszal a Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát, a többi közt azt sürgetve, hogy az Orbán-kormány tisztázza a jogi kérdéseket az egyetem kapcsán. Ám utána az EPP elengedte a vitát, de ami még rosszabb, a kipaterolással a miniszterelnök precedenst teremtett a hasonló gondolkodású vezetők számára az EU-ban. A kiebrudalás arról tanúskodik, hogy a magyar és a lengyel kabinet továbbra is a populista-nacionalista zászlót lengeti. Számukra a szabadság abban az értelemben fontos, hogy kényük-kedvük szerint megszeghessék a közös szabályokat. Igazából a CEU zaklatása csak egyetlen terület. A hatalom támadások sorát indította a polgárok politikai és szabadságjogai ellen. A szerző idéz egy jogtudóst, aki arra mutat rá, hogy az EU sokat dicsért demokráciája igazából a piacokat hivatott megvédeni a polgároktól, nem pedig fordítva. Majd arra emlékeztet, hogy R. Daniel Kelemen, a Rutgers Egyetem professzora szerint a Néppárt hiába profitál a Fidesz 13 EP-képviselőjének voksából, a hírnevének sokkal többet árt, hogy támogatja a magyar politikust. Azon kívül az csak a pártcsalád konzervatív erőinek jó, hogy Orbán úgy gondolja: továbbra is füstös hátsószobákban, a nemzeti kormányok közreműködésével kell meghozni a legfontosabb döntéseket. Fél a szövetségi Európától, az EP jogkörének és legitimitásának kiszélesítésétől. Az ugyanis együtt járhat az emberek jogainak fokozott védelmével. Akkor pedig rendszere mögül kiesik az uniós védelem. Amikor a miniszterelnök kikel az Európai Egyesült Államok ellen, akkor megtámogatja a nacionalista ügyet és a jobboldal pozícióit erősíti. A CEU eltávolítása szomorú és veszélyes epizód, ám nem az utolsó, ha az EU nem fordul szembe az Orbánhoz hasonló autokratákkal, és nem védi meg jobban a polgárok jogait.
A vezércikk szerint a máltai kormányfőnek sürgősen le kell mondania, az unió részéről pedig nem elég, hogy vizsgáló bizottságot küld a szigetországba az ismert tényfeltáró újságírónő két évvel ezelőtt történt meggyilkolása miatt, miután az ügyben egyre sárosabb a vallettai kormány. Hanem végig kell vinni az eljárást a 7-es paragrafus alapján, hiszen ez esetben, akárcsak a magyaroknál és a lengyeleknél, veszély fenyegeti a jogállamot. Két miniszter máris lemondott, de az ügy az egész EU számára igencsak baljós, mert egyre inkább kirajzolódnak a politikai szálak az újságírónő halála mögött, tehát, hogy összeesküvés végzett vele. Így meg kell tudni, ki rendelte meg, hogy felrobbantsák a kocsiját. Az ország egyik legismertebb üzletemberének vallomása alapján már kihallgatták a kormányfő hivatalának vezetőjét, aki azóta távozott tisztségéből. De róla és az egyik érintett miniszterről az áldozat, Caruana Galizia bebizonyította, hogy panamai offshore cégekben voltak érdekeltek. A máltai jogrendszer rejtélyes, a bankok ellenőrzése laza, ami szinte önmagában felhívás lehet a pénzmosásra. Nem beszélve a gazdag külföldiek számára kitalált útlevelekről. Márpedig ha valahol megrendül a demokrácia, az továbbterjedhet. Így ha a helyi vizsgálat nem lesz elég hatékony, az EU-nak a 7-es cikkelyhez kell folyamodnia. Az újságírónő egész szakmai pályafutása során azt tárta fel, hogy valami rohad Máltán. Élete brutálisan ért véget, de munkája folytatódik.
Az elemzés azt latolgatja, vajon nem jutott-e túl csúcspontján a neonacionalizmus, hiszen a változások szeleit érezni: Amerikában erőre kap az elnök elleni eljárás, Boris Johnson megosztja Nagy-Britanniát, miután hamar megismerte a politikai nehézségi erő törvényeit és ígérete ellenére nem tudta elérni a múlt hónap végéig a Brexitet. Matteo Salvini és Heinz-Christian Strache szintén felsült. Azaz a kérdés ezek után az, miként is áll a liberális demokrácia Laokoon-harca a populista kísértéssel. Az biztos, hogy lábra kapott az ellenmozgalom. De az is egyértelmű, hogy csakis a szavazók lázadása segít azok ellen, akik agresszív üzeneteikkel megosztanak és kigúnyolnak. De éppen a nagyszájú populisták durva nyelvezete, illetve a rendszer összeomlása miatt érzett félelem mozgósította a tömegeket. A demagógia előbb stagnált, majd visszaszorult. Különösen jól megmutatkozott ez az európai választásokon. Még a jobboldali populisták által áhított blokkoló kisebbségből sem lett semmi, mert a jelentős részvétel megakadályozta azt, főként az olyan helyeken, mint Magyarország, Lengyelország és Spanyolország. Azon kívül az eredmény ismeretében a Fidesz és a PiS képviselői nem az újonnan alakult jobbos-populista frakcióba ültek be. De a hazai választások is fordulatra utalnak, főként a földrész középső és keleti részén. Lásd Zuzana Caputová győzelmét vagy a lengyeleket, magyarokat és cseheket, akik igen nagy számban vonultak ki tüntetni a tekintélyelvű, illiberális rezsim ellen. A demagógok legalább 10 országban nagyot koppantak. Nagyon érdekes, hogy a négy visegrádi államban a fiatalabb, liberális és a világra nyitott városi polgárok tömegesen fordultak el a hatalmon lévő többségtől. Orbán Viktort, az illiberális demokrácia önmaga által kikiáltott vezetőjét kemény meglepetés érte, hiszen Budapesten Karácsony Gergely szerezte meg a főpolgármesteri tisztséget. De Pozsony, Prága és Varsó első embere is szemben áll a populista többséggel. Dahrendorf már 16 éve bebizonyította, hogy a demagógok képtelenek kormányozni, csak ellenzékben jók, pártjukra nem jellemző a program és a szervezeti fegyelem. Most azután megtapasztalták a hatalmon, hogy mennyire összetett a politika. Hoznak egy pár jelképes döntést, de ezzel részükről ki is fújt a dolog. A gondok azonban maradnak. Olyanoknak kell azokat megoldaniuk, akik keményebbek, mint a populisták, írta a német szociológus...
