CSALÁDVÉDELEM A NŐK ÉS A GYEREKEIK VÉDELME NÉLKÜL

MÉRCE
Szerző: NÓGRÁDI W. NOÁ
2019.11.22.

Szombaton lesz az idei Néma Tanúk felvonulás, a nők elleni erőszak felszámolásáért világszerte megrendezett 16 akciónap nyitóeseménye. Ismét megemlékezünk majd azokról a nőkről és lányokról, akiket az elmúlt évben meggyilkolt a partnerük, ex-partnerük, vagy egy általuk visszautasított férfi, és azokról a nőkről, akiknek a meggyilkolása csak idén került nyilvánosságra a holttestük sikeres eltüntetése, vagy a körülmények felderítésének elhúzódása miatt. Ismét számon kérjük az államon és az intézményeken, hogy miért nem teljesítették a kötelezettségeiket, és védték meg ezeket az állampolgárokat.

Tavalyi cikksorozatunkat a nők elleni erőszak témájában itt olvashatjátok.

2019-ben több eset is számot tartott a sajtó érdeklődésére. Ezt magyarázhatja egyrészt a gyilkosságok brutalitása, másrészt pedig az is, hogy a bántalmazó férfi több esetben nem csak a nőt, hanem a gyerekét is megölte. Sőt, magát is, ami a népszerű keretezésekkel ellentétben nem annak köszönhető, hogy az elkövetők segítségre szoruló, súlyos mentális betegséggel küzdő emberek voltak, akik öngyilkosságba menekültek, csak úgy alakult, hogy közben mást is megöltek.

Hanem annak, hogy az ilyen elkövetők irgalmatlan jogosultságtudata a birtokuknak tekintett nők és gyerekek felett párosul azzal, hogy a felelősségre vonást és a következményeket el akarják kerülni, bármi áron. Azok pedig, akiknek van módjuk eltüntetni a nyomokat, például gondosan feldarabolva volt feleségük holttestét, és feltételezik, hogy nem kell szembesülniük következményekkel, általában nem lesznek öngyilkosok. És sokszor igazuk is van a feltételezésükben: a „darnózseli hentest” például csak súlyos testi sértésért és „kegyeletsértésért” ültetik le, hiszen „nem lehet teljes bizonyossággal kimondani”, hogy meg szándékozta-e ölni a nőt, akit feldarabolt.

Az is emelte az idén nagy nyilvánosságot kapott ügyek profilját, hogy volt olyan eset, ami Budapest 2. kerületében történt: kiderült, hogy a jobb módú bántalmazók is tudnak ölni. És az is kicsapta a biztosítékot, hogy épp erről az esetről tudni lehet, hogy a rendőrség közvetlenül tudott a helyzetről, és időben közbeavatkozhatott volna, ha megfelelően (fel)ismernék a családon belüli erőszak jelenségét, tudnák, hogyan kell ilyenkor eljárni, és el is járnának.

Ez nem egyedi: a nők és a gyerekek élete és testi épsége láthatólag nem elég fontos ahhoz, hogy megfelelő és átfogó rendőri és bírói képzéssel, fellépéssel, az elkövető eltávolításával, menedéket és hatékony segítséget nyújtó intézményes infrastruktúrával és szolgáltatásokkal szöszörésszen az állam.

Meg még pénzbe is kerülne ez az egész. A több mint 200 000 jelenleg is fizikailag bántalmazott nő és a gyerekeik még beleférnek a morális és az anyagi büdzsébe. Remélhetőleg úgyis félnek elmenni az orvoshoz, meg hát mikor kerülnének sorra.

Az állami intézmények azonban nem csak abban vétkesek, hogy nem védik meg az áldozatokat: gyakran egyenesen a bántalmazók hasznos és készséges eszközeivé válnak...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN A KŐKEMÉNY LÁGY SAJT, VAGY MI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
 - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2019.11.22.

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

Tegnap este hallgattam Az Estét. Rájöttem, mégis csak érdemes bekapcsolni a kakukk közpénzlopó rádiót, mert népnevelő és felvilágosító küldetése is van. Igaz, legtöbbször, mindig pártunk és kormányunk dicsőítésére nevel. De legalább olyasmit is megtudhat a türelmes hallgató, amit máshonnan csak nagyon-nagyon elvétve. Van ez Az Este nevű műsor – minden este – elég kacifántos szerkesztésben. Három ember kell a nagy igazságok kimondásához, segítendő a kedves vendéget.

Van egy szerkesztő-műsorvezető, úgy hívják, hogy Marton Adrienn. Ez a műsorvezető meghív plusz egy műsorvezetőt. Tegnap este ez a kettes számú, amúgy házigazda – éppen olyan objektív, mint az egyes számú – ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány jogi szakértője volt. És akkor ez a kettes számú barátilag kérdező, mikrofontartó meghívta kedves vendégnek G. Fodor Gábor politológust, a Századvég Alapítvány elnökét.

Lószart politológus, már itt leesett az állam, mert megmondta rögtön az elején Lomnici, hogy vannak politológusok meg politikai elemzők, de… Felnőtt egy nemzedék, akik közül többen nem csak a felszíni összefüggéseket bírják meglátni, hanem stratégák. És a stratégák nem egyszerű politológusok. Ilyen stratéga G. Fodor Gábor. Felnőve mind a negyvennégy évével.

Mert ő például a politikában demokratikus elvek szerint egyeztetési pontokat bír keresni. Itt a demokratikus szónál nem szólt senki egy rohadt szót sem. Haladjunk. Sok szót arra nem fecsérelnék, miről bájologtak nagy kiegyensúlyozottságukban ottan hárman. Európáról meg nanézdcsak, a migránsokról mondtak milliószor ismételt szószokat, csak ezt most egészen tudományosan, hogy a hülye hallgató is okosodjon fölfogásilag. Hanem, most jön az igazi...

ITT OLVASHATÓ

ROHAMOS TEMPÓBAN FEJLŐDIK A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2019.11.22.

"Magyarország rohamos tempóban lép előre a digitális technológia felhasználásában az egészségügy területén, s a kormány már a jövő év végére teljes körűvé akarja a tenni a digitális képalkotó leleteknek a szolgáltatók közötti továbbküldését és elérhetőségét – közölte Szigeti Szabolcs, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) helyettes államtitkár csütörtökön egy szakpolitikai fórumon Koppenhágában".


Az mondjuk igaz is, hogy rohamtempóban lépünk előre a digitális technológia felhasználásában, hiszen olyan gyorsan haladunk, hogy a változást ma még nem is lehet látni. Hogy ez azért van, mert az egyszerű állampolgár még nem fogta fel a hihetetlen mértékű fejlődést, vagy pedig azért, mert ilyen fejlődésről szó sincs, az úgy hiszem, nem kérdéses. Ma a magyar egészségügyben a legnagyobb problémát nem a digitális techonlógia fel nem használása jelenti – noha ezen javítani persze sosem árt –, hanem az, hogy egyfelől nincs elég orvos és nővér, másfelől pedig a múltban élünk. Olyan kórházakban kénytelenek dolgozni a szakemberek, amelyek már 20-30 évvel ezelőtt is elavultak voltak, nemhogy most, 2019-ben.

Nem digitális technikáról kellene diskurálni, hanem arról, hogy mikor lesz már végre elegendő mennyiségű kézfertőtlenítő a magyar kórházakban, esetleg arról, hogy mikor lesz végre megoldva a kórházak klimatizálása, vagy talán arról, hogy mégis miért van országos vérhiány és miért könyörögnek hozzátartozók azért a közösségi médiában, hogy valaki adjon vért az éppen arra rászoruló családtagjuknak, irányított véradással. De el lehetne azon is gondolkodni, hogy miért nincs infúziós állvány, kötszer, vagy éppen wc papír elegendő mennyiségben a legtöbb hazai kórházban? Miért kell retkes, mocskos, omladozó, húgy- és hányásszagú kórtermekben lábadozniuk a betegeknek? Miért halnak meg évente tízezrek kórházi fertőzésben és gyógyítható betegségekben? Miért kell hónapokat várni egy ultrahang vagy CT vizsgálatra? Miért nincsenek ágyak a kórházak gyermekosztályain?

...

ITT OLVASHATÓ

KETTŐS MÉRCE A HAZAI DEVIZA¬PIACON – A 168 ÓRA 2019. NOVEMBER 21-I SZÁMÁNAK LAPAJÁNLÓJA

168 ÓRA
Szerző: 168 Óra
2019.11.21.

  Nem csak sok tízezer lakossági, de 
  számos vállalati hitelt nyújtottak a bankok 
  a pénzügyi válság előtt, csak erről 
  keveset tudtunk eddig.

  Kettős mérce a hazai devizapiacon

  Nem csak sok tízezer lakossági, de számos 
  vállalati hitelt nyújtottak a bankok a pénzügyi 
  válság előtt, csak erről keveset tudtunk 
  eddig. A 168 óra tényfeltáró újságírója, 
  Rajnai Attila olyan drámára bukkant, amely 
  során egy cég ügyvezetője akkor szembesült 
  a hatalmas veszteséggel, amikor kikérte a banktól az ügylet dokumentumait. Elképedve látta, hogy dokumentumokban, nemkülönben magán az aláírási kartonokon nem a saját aláírása szerepelt.

Orbán Viktor migránsai

Barát József ukrán és mongol vendégmunkásokat is felkeresett, miközben feltérképezte, hogy a magyar gazdaság kulcságazatai becsukhatnák a kaput külföldi munkaerő nélkül.

A Pécs Kft., köszöni, működik

Páva Zsolt és fideszes többségű önkormányzata 18 milliárdos hitelállománnyal, összességében majdnem 23 milliárd forintos konszolidált adóssággal és tartozással, csődközeli állapotban csukta be maga mögött a kaput. Utóda, Péterffy Attila, a Pannon Hőerőmű Zrt. korábbi elnök-vezérigazgatója polgármesterként úgy kezeli a helyzetet, mintha egy rosszul működő kft.-t kellene talpra állítania.

Amikor a vízmű „kivásárlása” zajlott, már akkor is magánérdekeket sejtettek az ügylet mögött, később, amikor a közvilágítás korszerűsítését Tiborczéktól rendelték meg, már senki sem csodálkozott. Aztán jött a Zsolnay gyár eladásának zavaros ügylete, a meglehetősen drágán, jókora felárral megvett holland buszok körüli balhé. Egyik-másik mögött a megyében érdekelt fideszes erős emberek személyes és családi érdekeit gyanítják.

Szürke eminenciás szeretnék lenni

Várhatóan január közepén ül össze az új Fővárosi Érdekegyeztető Tanács – mondja Kiss Ambrus általános főpolgármester-helyettes, aki levelet írt a vasárnapi boltzárat kezdeményező szakszervezetnek, hogy először konföderáción belül vitassák meg a javaslatukat. Azt mondja, Kiss Péter néhai szocialista kancelláriaminisztertől tanulta meg, hogy egy rendszer működtetése nem látványos munkából áll, ezért ő is a háttérfeladatokra koncentrál majd. A kormány ötletéről, mely szerint az iparűzési adót elsősorban a tömegközlekedésre kell fordítani, azt mondja, nem lehet egy várost veszélyeztetni, a javaslat gazdasági károkat okoz az egész országnak.

Menekülés a győzelembe

Az elemzők többsége az uniós választások kudarca után októberben nem számított jelentős ellenzéki sikerekre. „Budapest váratlan eleste” 2006 óta tartó fideszes veretlenségi sorozatot tört meg. Hogy ezt senki sem várta, nem kétséges. Mások szerint nem történt lényeges változás, 2018-ban látszott, az ellenzék, ha egy jelöltet állít egyetlen NER-exponenssel szemben, a legképtelenebb helyeken (például a budai zöld szigeten) is nyerhet. Hogy ezt egyúttal áttörésnek, új kezdetnek, az Orbán-rendszer megtörésének mondjuk-e, kérdéses. Láthatóan a Fidesz is zavarban van. Nem tudják sem értelmezni, sem megemészteni a történteket. Mi kell ahhoz, hogy a parlamenti váltógazdaság 2022-ben rendszerszerszerűvé váljon? Mi látható a felszínen és mi zajlik a lelkekben, a „mélyben”? Elsőként Szelényi Iván szociológust, az MTA rendes tagját, a Yale Egyetem volt tanárát kérdeztük.

Podemos! – üzente Bokros Lajos

Oké, akkor kimegyek Bécsbe. Hálás lehetek az egyetemnek. Mégiscsak a CEU-n végeztem mesterszakon, azért vagyok most PhD-s végzős hallgató. Az is jó dolog, hogy már harminc éve minden alkalommal Soros maga adja át a végzetteknek a diplomát, és elmondja: fontos megtanulni, hogy minden nézetben van igazság, ezért nyitottnak kell maradnunk egymás iránt. Ha sikerülne vele beszélnem, megkérdezném, mit válaszolt Konrád leveleire, aki húsz éve írt neki arról, hogy miért nem lehet a muszlim extremizmus része az EU-nak.

A Brotfabrikban tartják az ünnepséget, ez egy bérelt rendezvényhely, nagyterme még a múlt században épült, az egyik legnagyobb fesztávolságú helyiség a városban. Minden megy, mint a karikacsapás, tökéletes a szervezés, leolvassák a mobilról a belépőmet, mehetek a ruhatárba.

Még nagyrészt üres a hatalmas terem, de Bokros Lajos már ott van.

– Ha újságíróként kérdezném, mit üzenne haza?

– Podemos – feleli. – De mondhatnám másként is: Képesek vagyunk. Tudjuk, merjük, tesszük. Yes, we can…

Ez a harc lesz a végső?

A Macron-féle neoliberális, egész pályás letámadás magasabb fokozatba kapcsolt Franciaországban. A jóléti, szociális mintaállamnak számító ország egész társadalmi berendezkedése a tét, a politika fő kérdése. A Munka törvénykönyvének módosítása, a vasúti közlekedés piacosítása után a nyugdíjrendszer, a munkanélküleik jogai, az egyetemek, a kórházak, a közoktatás is sorra került. A francia jóléti állam pillérei recsegnek-ropognak.

Szabad emberek Erdélyben

Orbán Viktor szerint vegyes pártok nem, csakis tisztán magyar etnikai pártok tudják megfelelően képviselni a magyar közösségek érdekeit a szomszédos országokban. A miniszterelnök néhány nappal ezelőtt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülésén tartotta fontosnak, hogy ezt hangsúlyozza, talán azért, mert fölmerülhet a kérdés: mi lesz, ha az erdélyi magyar választók jelentősebb része átszivárog a Fidesz által támogatott RMDSZ mögül valamilyen más párthoz? A jövő nyáron helyhatósági, majd az év végén parlamenti választások lesznek Romániában.

Az európai Donald

„Ma már túl késő lenne megvádolni Donaldot. Legalábbis az európait” – ezzel indokolta hirtelen támadt szókimondását Donald Tusk, az Európai Tanács távozó vezetője, egyben az Európai Néppárt elnöki posztjának várományosa, amikor arról beszélt, hogy az unióból való távozással a britek „másodosztályú kívülállóvá” válnak a világpolitikában. Eddig ilyesmit nem mondhatott volna a nyilvánosság előtt, mert az EU-országok csúcsvezetőit összefogó testület élén patikamérlegen kellett megválogatnia a szavait. Persze a kereszténydemokrata pártcsalád vezetőjeként sem fogalmazhat majd meggondolatlanul, hiszen az Európai Néppártban meglehetősen eltérő szellemiségű politikai szervezetek tömörülnek – a skála a liberalizmussal teljes mértékben összeegyeztethető benelux és skandináv tagpártoktól az – egyébként tagsági jogaiban felfüggesztett – Fideszig terjed

Végjáték Bolíviában

Evo Morales nagy meglepetésre nyerte meg a 2005-ös elnökválasztást, 53 százalékos többséggel. Első elnöksége vitathatatlanul sikeres volt, így 2009-ben már kétharmados többséggel választották újra az ország vezetőjévé. Ekkor volt népszerűsége csúcsán. Mára mindez megsemmisült, az elnök a súlyos zavargások közepette lemondott, majd Mexikóba menekült.

„Még dolgozgatok ezen-azon”

November 22-én ünnepli kilencvenedik születésnapját Görgey Gábor. A Horthy-korszakban született, a Rákosi-korszakban volt fiatal, a Kádár-korszakban felnőtt, s aktív maradt a rendszerváltás után is, sőt akkor lett a Magyar Televízió művészeti vezetője, a Magyar PEN Club elnöke, nem különben néhány hónapra a Medgyessy-kormányban a nemzeti kulturális örökség minisztere. Noha lezártnak is tekinthetné az életművét, változatlanul dolgozik. Legfontosabb alkotásainak az Egy vacsora anatómiája című, Graves-díjas, 1976-ban az év versének választott költeményét, Utolsó jelentés Atlantiszról című regényciklusát és mindig sikerrel játszott 1966-os drámáját, a Komámasszony, hol a stukkert tekinti. Tavaly jelent meg új kötete a Szépmívesnél, a Görgey, amelyben apai dédapjának testvérével, Görgey Artúrral kapcsolatos írásait gyűjtötte össze. Köztük a legfontosabb a 2012-es, eddig Egerben és Révkomáromban bemutatott dráma, amelynek címe az 1848–49-es szabadságharc fővezérének vezetékneve.

A művészet a társadalom egészsége

Hollerung Gábor nemcsak karmester, hanem olyan zenepedagógus, aki azzal is megszeretteti a muzsikát, aki esetleg enélkül nem lenne vevő a komolyzenére. Művészetet csinál abból, miként lehet pedagógiai eszközökkel megszerettetni a zenét. A 26 éves Budafoki Dohnányi Zenekar minden hangversenye szellemi időutazás és lelki tisztítókúra.

Egy lány a toplistán

Kicsit nehezebb időszakot vészelek át, ezerszer könnyebben. Mert állandóan a dalod van a fejemben.” „Több hónapja ez az ébresztőm, a buszon is ezt hallgatom, sokkal jobban indul tőle a nap!” „Ennél egyszerűen nincs jobb zene. Folyamatos lejátszásra raktam.” „Ez egy istenkirálycsászár muzsika.” „Gyönyörű lány! Elképesztő dal!” „Óriási! Hiánypótló a cucc.” „Hogy a retekbe lehet, hogy én ezt még csak most hallottam először?! Ez a zene zseniális!” „Bigbigbiglájk.”

Kamionszínház kompromisszumok nélkül

Hegymegi Máté rendező, színész, koreográfus és táncos öt éve végzett színházrendezői szakon. Már az egyik első munkájáért, a Szkénében bemutatott Kohlhaasért elnyerte a Színikritikusok díját a legjobb független előadás kategóriájában. Junior Príma-díjas és az elmúlt év Kult50-es mezőnyébe is beválogatták. A Radnóti Színházban nemrég a Molière – the passion előadását rendezte, decemberben pedig új bemutatója lesz az Örkény Színházban: Sartre A legyek című művét állítja színpadra. Közben három fiatal rendezőtársával összefogva megalapították a Narratívát, amely új csatornákon szeretne eljutni a nézőkhöz és új színházi közösségben gondolkodik...

ITT OLVASHATÓ

FELKÉSZÜL...- A HVG SZUBJEKTÍV LAPAJÁNLÓJA

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: DOBSZAY JÁNOS
2019.11.21.

Miután a kampányban csődöt mondott a Fidesz csodafegyvere – az éjjel-nappal, minden hullámhosszon folyó szajkózással sem lehetett meggyőzni a választókat az ellenzéki jelöltek alkalmatlanságáról –, a kormány keményebb eszközökhöz folyamodott, hogy

"a hazug állítást önmagát beteljesítő jóslattá változtassa".

Az elv – mint címlapsztorinkból kiderül – egyszerű. Ha nincs pénz, csak feladat, és az önkormányzatok még a saját bevételeiket is csak a kormány által meghatározott területre fordíthatják, idő kérdése csupán, hogy beigazolódjon: az ellenzék még egy települést sem tud működtetni, nemhogy egy országot. Odáig egyelőre még Orbán sem merészkedett, mint török barátja, Erdogan, aki – mint Világ rovatunk ismerteti – attól sem riad vissza, hogy a választók akaratából polgármesterséget elnyert politikusokat menesszen, sőt börtönbe küldjön, s a helyükre állami kinevezetteket ültessen.

Ha fék vagy ellensúly szerepében a NER-ben nincs is szükség az ellenzékre, biodíszletként igen. Bár a jövőben akár 60 napra is kitilthatók a Házból a renitens képviselők, szigorúan büntetnék az igazolatlan hiányzást a szavazásokról. Csoda-e, ha

"a „hallgass a neved” ellenzék eszköztelennek érzi magát, és időnként robban?"

Mint Tisza István idején. Napirend előtti felszámolás című cikkünk idézi fel, mi vezetett az ellenzék 1912-es parlamenti obstrukciójához, amit a házelnök Kövér az „ellenzéki felelőtlenség, ostobaság, hazafiatlanság” példájaként állított párhuzamba a mai történésekkel.

Nem mindig volt ilyen finnyás a Fidesz a parlamenti performance-okra, csakhogy akkor még maga is az ellenzékiek keserű kenyerét ette. A kínaiak magyarországi megjelenésében is csak addig érzékelt kockázatot, amíg az idehozott befektetésekből nem részesedett a holdudvara. Édes-savanyú című írásunkból kiderül, az önkormányzati választások előtt célzott kampány folyt, hogy a Magyarországon élő kínaiakat a fideszes jelöltek támogatására bírják. A kormány kegyeibe fogadott kínaiak vállalkozásai által elért üzleti sikerekhez fogható karriert azonban kevesen tudnak felmutatni. A kivételek egyike Rogán Cecília. A kérdés csak az, mi lesz a miniszterfeleségből üzletasszonnyá változott, válófélben lévő társ eddig fénysebességgel hasító vállalkozásaival (lásd Ki marad a boltban? című írásunkat). A rendszer működését mindenesetre jól mutatja, milyen gyorsan felszívódtak az eddig Rogán Cecília nevén futó rendezvények, szépségversenyek, divatbemutatók mögül a magánbizniszt közpénzmilliókkal támogató állami szponzorok.

Külön fejezetet érdemelne persze az is, hogy a NER luxusfeleségeinek, pufidzsekis Tiborczainak a vállalkozásai miért mindig az együnk-igyunk, járjunk trendi cuccokban tematikája, és még véletlenül sem mondjuk a művészetek, a kultúra körül forognak. De talán egyszer még az is kiderül, ki és miért tiltotta ki a HVG plakátjait a hirdetőoszlopokról véletlenül épp a Rogán Cecília-félék meggazdagodását bemutató lapszámunk megjelenése idején. Ám (Esterházy Péterrel szólva) az erő képzetét keltő magabiztos pofátlanságnak egyszer vége kell legyen. Egy másik klasszikus, a Borkai-ügyet a nyilvánosság elé táró Ördög ügyvédje már jó egy hónapja megjelent, legutolsó bejegyzésében jelezte: „Felkészül Rogán Antal.” Javaslom: olvassunk klasszikusokat, ha ismerni szeretnénk a jövőt!

ITT OLVASHATÓ

KALANDOK EURÓPA TETEJÉN

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2019.11.22.

Már éppen kezdtem volna aggódni, amikor megérkezett Harri Seldon beszámolója arról, milyen kalandjaik voltak az Alpokban, ezen belül is Európa egyik legmagasabban fekvő városában. Így aztán idén sem marad el a szokásos útibeszámoló.

„Idén az Alpokban nyaraltunk. Ezúttal Briançonba mentünk. Ez Európa egyik legmagasabban fekvő városa. Hogy miért oda, miután tavaly a félig városnézős-félig tengerparti nyaralás nagy siker volt a lányok körében?

Mert én vagyok „le monsieur qui n’aime pas la chaleur” Ezt a jellemzést adta rólam a lányok osztálytársának az apja. Szóval nem szeretem a hőséget, így azt gondoltam talán idén lesz az utolsó alkalom, amikor még inkább mi találjuk ki az úti célt. Jövőre biztos, hogy a lányok is kitalálnak valamit.

Az Alpok Franciaországon belül a térképen nem tűnik nagy területűnek, de valójában Lyontól legalább három és fél órát kellett autózni, míg odaértünk a szállásra. Torinótól viszont csak másfél órára van.

A hegység fő vízválasztója közel van a városhoz, és az olasz oldalon hirtelen szakad le a hegység, és gyorsan ki lehet érni a Pó-alföldre. A környéken a második világháború után Franciaország itt is szerzett pár hegyet, leginkább stratégiai céllal.

A másik érdekesség, hogy Briançon a legmagasabban fekvő város Európában, 1320 méterrel van a tengerszint felett.

Mi „aoûtien”-ek vagyunk, így hívják azokat, akik augusztusban mennek el nyaralni. A nyaralás nem indult a legjobb előjelekkel, mert Melinda előző napokban beteg volt, sőt az útra is vittünk magunkkal zacskót, ha valami baj történne az úton. Történt is baj, bár más jellegű, mint amire számítottunk.

Hajnali indulás

Reggel hajnali három körül indultunk. Ilyenkor még alig van autó, és én amúgy is ilyenkor felébredek indulás előtt és nem tudok visszaaludni. Legjobb ilyenkor megindulni, aztán majd a lányok alszanak az autóban.

Hogy elkerüljük a holland lakókocsis áradatot, és a párizsiak délre vonulását, úgy gondoltam, jó lesz elkerülni az A6-ost Lyon felett, ezért az A31-esről Dijon-nál keletre fordultam az A39-re, majd az A40 és A42 irányából közelítem meg Lyon keleti elkerülőt.

A továbbiakban nem fárasztok senkit az útszámozással, csak azért írtam le, hogyha esetleg valaki észak felől az Alpok felé venné az irányt, tudja, hogy van kellemesebb, mint dugóban ülni...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/47. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM /  PUBLICISZTIKA
Szerző: ÉS
2019.11.22.

P U B L I C IS Z T I K A

Kovács Zoltán: Kósa

Nem tudom, vajon értesülnek-e a világ más országaiban, de mondjuk akár csak Nyugat-Európában arról, miket beszélnek itthon vezető magyar politikusok. Legyen szó bármiről is. Most például Kósa Lajosnak arra a gondolatára utalnék, amit az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságában a hét elején Szél Bernadett és Szabó Szabolcs független képviselők törvényjavaslatának tárgyalásakor fejtett ki, ami amúgy a tranzitzónában tapasztalt embertelen gyakorlat megszüntetését célozta. Kósa ellenezve a tárgysorozatba vételt, rámutatott: „Az a tízmillió turista, aki belép Magyarországra, sem kap enni a magyar államtól, ők sincsenek éheztetve.”

Ilyen olvastán az ember mégiscsak ölébe ejti az újságot, fölnéz, és szemével távoli pontot kutat. Hogy a turisták nincsenek éheztetve, ízlelgeti a gondolatot, és nem képes más az eszébe jutni, mint hogy ezt egy vezető párt vezető embere az Országházban mondta, bizottsági vitában érvelve. Kósa arra a keserves tényre utalt, amit a Magyar Helsinki Bizottság tavaly augusztus óta állapított meg: dokumentáltan 17 alkalommal 27 embert éheztettek a magyar hatóságok a tranzitzónákban. A Helsinki Bizottság minden esetben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ez a bíróság pedig minden esetben utasította a magyar államot az eljárás alatt álló külföldiek élelmezésére...

Várhegyi Éva: Konfliktus vagy skizofrénia?

Amikor Orbán Viktor idén tavasszal újabb hat évvel meghosszabbította Matolcsy György mandátumát, egyúttal a jegybankelnök és a pénzügyminiszter konfliktusának továbbéléséhez is teret nyitott. A kormányfőnek láthatóan jól jön, hogy a gazdaságpolitika alakítói egy sor fontos kérdésben eltérő véleményen vannak, hiszen így neki sem kell elköteleződnie: hol az egyikük, hol a másikuk álláspontját húzhatja elő a nemzetközi és hazai színtereken. Az egyértelműség hiánya amellett, hogy megzavarja a gazdaság szereplőit, az ország megítélését is rontja...

Gadó Gábor: Tanulmányi kirándulás

Széchenyi Ágnes: Görgey Gábor – 90

Levél a hercegprímáshoz

Az alábbi, Serédi Jusztiniánhoz írt levél jó példa arra, milyen könnyű volt még egy hosszú évtizedek óta megkeresztelkedett zsidónak is az egyesek szerint normális, polgári demokratikus Horthy-rendszerben egyik pillanatról a másikra nem egyszerűen az utcára, hanem a teljes létbizonytalanságba, halálos veszélybe kerülni. A levél írója, Fischer Gabriella 1887-ben zsidó családban született, 1904-ben szüleivel együtt katolikus hitre tért. Bécsben élt 1934-ig, és ott is ment férjhez, ezzel osztrák állampolgár lett. Hazatért Magyarországra, elvált, ezért elveszítette ekkor már, az Anschluss után a német állampolgárságát, és 1942 tavaszán a német hatóságok az útlevelét nem hosszabbították meg. Ettől a pillanattól kezdve veszi kezdetét az „idegenrendészeti eljárás”.

A kézzel, tintával írott levél eredeti példánya a Prímási Levéltár Esztergomban (PLE)) található: Archivum Privatum Cardinal Serédi, 75. d. Maresch Guidóné. Az elütéseket, hiányzó betűket szögletes zárójelben pótoltam. Közreadja: Karsai László.

Vásárhelyi Mária: „Rendezni végre közös dolgainkat”

Benda László: Ki nyer ma
– az amerikai–kínai „kereskedelmi háborúban”?

Hunyady György: Hogyan (ne) válasszunk akadémiai vezetőket?

Halász László: A választó esze

„A szakapparátusunk által lebutított nép várakozásunknak megfelelően szavazott” – nyilatkozta elégedetten a győztes párt vezetője. „A nép bölcsessége ismét megmutatkozott” – voltak az első szavai az elveszített választás után a megbukott kormánypárt eddigi irányítójának. Természetesen ilyen kijelentések csak az én fantáziám termékei. De nem azért, mert feltétlenül ellentmondanak a tényeknek. Sőt, éppen fordítva: minél inkább megfelelnek azoknak, annál inkább csak fordított szereposztásban történhetnek meg. Merthogy így kívánják meg a pártok politikai-gazdasági stb. érdekei. Ezért a legkevésbé sem alkalmasak, hogy választ kapjunk, abból kell-e kiindulni, hogy a választó (a nagy átlag, a többség) buta: nagyon, közepesen, kicsit vagy sem...

Darvas Béla: Az Európai Bizottság és a méhek
Homo absurdus

Váncsa István: Nem herélne, hanem herél

Papp Lídia: Nápolyt látni

V I S S Z H A N G

Huszár Ágnes: Egy elfeledett kiállítás

Dés László: Hogy gondozd?

Pankovits József: D’Annunzio és Fiume

Lázár György: Kun Béla Amerikában

Hibaigazítás

P Á R A T L A N

pá-ti-: LÁTVÁNYOS PATTOGÁS

Dobozi István: INKOMPETENCIA

-tig-: KULTURISZTIKA

E. A.: NARANCSÍZŰ RÁGÓDÁSOK

-hg-: AVATÁSOK

B. A.: JÁNOS JELENÉSEI

Szabó Gábor: MESEBELI LÉZER

Ladányi András: LAPZÁRTA?

Dáva Iván: READY MADE

(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/47. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.11.22.

I N T E R J Ú

Fóti Tamás: A „létező szocializmus” árnyékában
Beszélgetés Dalos Györggyel

F E U I L L E T O N

Magyar Miklós: Mi köze a gatyának a kendőhöz?
François Villonról

K R I T I K A

Csuhai István: Kész képregény

Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai I-II. Fordította Soproni András. 21. Század Kiadó, Budapest, 2019, 383+463 oldal, 5990 Ft

Valójában ez a képregényre koncentráltság magyarázza a Kavalier és Clay bámulatos kalandjai generális narratív megoldását is – egyáltalán nem biztos, hogy egy képregényben az utolsó kocka vagy az utolsó kockák hozzák el az igazságot, egyáltalán nem biztos, hogy tényleg létezik egyenes vonalú igazság; a lényeg gyakran közép tájt vagy éppen a felvezetésben, és szinte kivétel nélkül a részletekben rejlik...

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...

Mezei Gábor: Ex libris

Xaver Bayer: Az átlátszó kezek
Bodor Ádám: Sehol
Lesi Zoltán: Magasugrás
Varga Zoltán Tamás: a fényrajzoló

Vajda Barnabás: A hidegháború mint újrarakott puzzle

Békés Csaba: Enyhülés és eman­ci­páció. Magyarország, a szovjet blokk és a nemzetközi politika, 1944–1991. Osiris Kiadó–MTA TK, Budapest, 2019, 397 oldal, 4980 Ft

A könyv legfőbb tétele kétségtelenül a hidegháború és az enyhülés egymáshoz való viszonyának radikális újraértelmezése. Ezek alapján 1953-ig, de legkésőbb 1956-ig tartott az első hidegháború. Ezután viszont új történelmi korszak kezdődött a kelet–nyugati viszonyban: a második hidegháború, és ekkortól szinte mindent e tartós szuperhatalmi együttélési modell részeként kell vagy érdemes értelmeznünk. A hidrogénbomba 1952–1953-ban történt tesztelése, vagyis a termonukleáris korszak kezdete után ugyanis mindkét oldalon gyorsan világossá vált, hogy egy közvetlen szuperhatalmi katonai összecsapás többé egyszerűen nem lehet opció, mivel az az egész emberiség pusztulását okozhatná...

Deczki Sarolta: A pontatlanság képlete

Vásári Melinda: Hangzó tér. Az érzékiség dimenziói Mészöly, Nádas és Ottlik műveiben. Kijárat Kiadó, Budapest, 2019, 285 oldal, 3400 Ft

Vásári Melinda a kimondhatóság lehetőségfeltételeit vizsgálta, ennek különböző módjait a matematikától a kvantummechanikán át a kanti fenséges kategóriájáig, meggyőzően bizonyítva, hogy a hangulat fogalmának bizony nem csak cégtáblákon, hanem az irodalomtudományban is fontos helye lehet...

Schüttler Tamás: Szöktetés a koncertteremből

Szántó T. Gábor: Európa szimfónia. Scolar Kiadó, Budapest, 2019, 316 oldal, 3999 Ft

Úgy tűnik, mintha Szántó az 1945 nagysikerű filmjének alapjául szolgáló irodalmi anyag után már eleve egy újabb, minden bizonnyal hasonló európai sikerre számítható film anyagának szánta ezt a művet. A regény talán ezért is koncentrál olyan erőteljesen a helyszínek utcáinak, épületeinek, metróállomásainak leírására. S ugyancsak ez a filmes karrierre való törekvés állhat a regény utolsó harmadában érezhető feszültségfokozás, időnkénti késleltetés hátterében. A Hazatérés című nagy sikerű novella jóval megelőzte az 1945 című filmet. Talán szerencsésebb lett volna az Európa szimfónia esetében is ez a szétválasztás...

Zelei Dávid: Spanyol asztalos válságban

Az ÉS könyve novemberben – Rafael Chirbes: A parton. Fordította Pávai Patak Márta. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 405 oldal, 5499 Ft

Emlékeznek még a ’29‑es gazdasági világválság nagyregényére? Nekem, bevallom őszintén, nagyságrendekkel nehezebben ugrik be róla az Érik a gyümölcs, mint az első világháborúról a Nyugaton a helyzet változatlan, vagy a másodikról A Gulag szigetcsoport – arról pedig már ne is beszéljünk, mennyit kéne gondolkodnom, ha a napóleoni háborúk (Vietnam, a spanyol polgárháború stb.) helyett mondjuk a ’73‑as olajválság nagyregényét kéne megneveznem. De vajon ez jelenti‑e azt, hogy a katonai katasztrófák sokkal jobban regényesíthetők, mint a gazdaságiak? És ha igen, lehet‑e izgalmasabb annál, mintha egy nap arra ébredünk, hogy a legutóbbi gazdasági világválságnak nemcsak hogy van nagyregénye, de ráadásként magyarul is elérhető?

Márpedig első ránézésre pontosan erről van szó: miután 2013‑ban Rafael Chirbes kilencedik regényét a tekintélyes El País a „a válság nagyregényeként” harangozta be, a világ hirtelen felkapta a fejét: hát ki beszélhetne autentikusabban a válságról, ha nem egy spanyol? Végre nem csak számokkal bűvészkedő nyugati fotelközgazdászoktól hallhatunk a krízisről, hanem tapasztalt búvároktatóval merülhetünk alá Hispánia lápvilágába: a bennszülött adatközlő végre kicsavarja a tollat az antropológus kezéből, és elvezet oda, ahova külsősnek eszébe se jutna menni – vagyis megírja belülről, amit mi, szenvedésre éhes katasztrófaturisták mind ez idáig csak kívülről karcolgattunk. Chirbes könyvének megjelenése ennek megfelelően egy rövidke pillanatra átkeretezte Spanyolország katasztrofális közelmúltját: a beszakadó gazdaság és egekbe szökő munkanélküliség a könyv első számú hitelesítő pecsétje és marketingfegyvere lett, jogait így világszerte hamar eladták, a rangos spanyol díjak mellett a Guardian, a Figaro és a New York Book Review is moderált elismeréssel nyilatkozott meg róla, és a válság irodalmával foglalkozó szakmunkák kánonába is bekerült. A globális problémára reflektáló regényből így globális regény lett, a honi olvasót pedig, hála a Magvetőnek és Pávai Patak Márta fordítónak, immár csak a magyar kiadás nem épp válságra kalibrált ára fékezheti meg, hogy a kezébe vehesse...

Ruff Borbála: Haver, haver

(Best of Hofi. Hungaroton, 2019)

A csak körülírható Hofi-jelenség, a spontaneitás, a nyelvi humor, a gyári munkás karakterének megtévesztésig hiteles eljátszása a kimagaslóan erős színpadi jelenléttel, valamint a rendszer és a magyar ember egészen egyedi paródiája visszahozhatatlan. Hogy kicsoda Hofi, és ki állt mögötte, ma csak sejthető, és ez a kérdés talán leginkább az újabb generációkat foglalkoztatja, de egy biztos, felülmúlhatatlan tehetség volt. Vannak kísérletek az életre keltésére – a tévé csak ritkán sugározza, vajon miért? –, amelyek közül a bakelit utódja jár a legközelebb ahhoz, hogy visszaadjon valamit Hofiból, bízva a hallgató emlékezetében...

György Péter: A mi világunk

(Nemes Csaba kiállítása a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben december 20-ig látható.)

A társadalomkritikus művészet egyértelműsége vagy bonyolultsága mindig összefüggésben áll az adott társadalom politikai viszonyrendszereinek mintázatával. A kormánypárt hosszú éveken át egy virtuális ellenség, ugyanis a migránsok elleni „küzdelmet” használta az egyértelmű viszonyrendszereket fenntartó, félelemből fakadó lojalitás biztos megszerzésére. Nemes Csaba pontosan megértette, mi a különbség a valóság és annak ideológiai másolata között, s ennek megfelelően rendezte át munkássága súlypontjait...

Báron György: A gyanú árnyékában

(Szép csendben. Magyar film. Rendező: Nagy Zoltán.)

Maradjunk hát abban, hogy nem az első, nem is a második, ám a nagyobbik gond, hogy – szemben kvalitásos elődeivel – nem is #metoo-film, még ha ez a címke manapság divatos, s jól cseng a promóciókban. Mert míg az említett hasonló tárgyú mozgóképekből nyíltan és világosan kiderül, mi történt, a Szép csendben vékonyka története megreked a sejtetések-lebegtetések-pusmogások szintjén. Márpedig erről a témáról csak nagyon nyíltan és világosan – azt is mondhatjuk: radikálisan – szabad szólni, másképp nem. Annak a filmesnek, akinek ehhez nincs bátorsága-képessége, tanácsos más történethez nyúlnia.

Végső Zoltán: Csodahangok

(Lizz Wright – MOMkult, Get Closer koncertek, november 11.; Cécile McLorin Salvant és Sullivan Fortner – Müpa, november 18.)

Lizz Wright és Cécile McLorin Salvant okos, intelligens előadók, akik abban az egy-két-három évben is fejlődtek, alakultak, gyúrták magukat, mióta legutóbb itt jártak. Pedig egyiküké sem a ma zenéje, ők mégis kitalálták, hogyan tegyék azzá.

Molnár Zsófia: Komitragédia

(Molière: Tartuffe, Nemzeti Színház, október 19.)

„Mivel a vígjáték feladata az: hogy megjavítsa az embereket, miközben mulattatja őket, úgy véltem, hogy mesterségemmel nem is kezdhettem volna jobbat, minthogy nevetséges ábrázolással támadom a kor visszásságait” – olvassuk Molière credóját a honlapon közölt rövid háttéranyagban. Nos, mindezek értelmében és ellenére úgy tűnik, Doiashvili rendezésében nincs világjobbító szándék. Ugyanis a Nemzetiben nem fanyar komédiát, hanem keserű tragédiát adnak. És bár a figurák bizonyos szempontból nevetségesek, nem mulatságosak – talán azért, mert nincs bennük semmi szerethető, egyikükben sem. A rendező mintha kilúgozná a humort a darabból, hogy csupán egy-egy kiszólásban – vagyis amikor a színészek nem a szerepet, hanem önmagukat játsszák – és néhány huncut(kodó) megoldásban csempésszen vissza belőle apró, alig észrevehető morzsákat a színpadra...

Fáy Miklós: Vilde füle mellett

(Paganini – Schubert – Warner, 2019)

Szép vállalás, ha ez volt Vilde Frang célja. Mindenesetre olyan, mintha ez volna, mert nem csak Schubert és Paganini, de a művek az ihletet énekelt dallamokból merítik. Schubert C-dúr dantáziája, amelyben elhangzik a Sei mir gegrüsst című dal, és a rá írott variációk, Paganinitől pedig két operaária hegedűs feldolgozása, az I palpiti és a Nel cor piu non mi sento. Persze az a trükk már nem sikerül tökéletesen, hogy Paganiniből Schubert legyen, Schubertből meg Paganini, mert ahhoz Vilde Frang maga túlságosan Schubert-barát...

Grecsó Krisztián: Székely akcentus

(A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, Kovács András Ferenc videói, 2019 novembere, Facebook)

A marosvásárhelyi könyvvásáron találkoztam egy régi évfolyamtársammal, aki amint tehette – nagyjából húsz éve –, röviddel a diplomázás után elköltözött (disszidált/emigrált/alijázott) Erdélybe. És most, két évtizednyi asszimiláció után óvatos, sőt, diszkréten takargatott, kontrolállt, mégis észrevehető, ösztönös székely akcentussal beszélgetett velem a puritán, alkalmi kávézóban. Az akcentus főnévvel nem eltévedtem, nem azt akartam mondani, hogy az udvarhelyi – merthogy a kollégám ott él –, székely tájszólás perifériáján lenne az irodalmi magyar nyelvnek, éppen ellenkezőleg. Hanem azt, hogy a volt gimnáziumi évfolyamtársam, és erre pontosan emlékszem, nem így beszélt az érettségi előtt...

Károlyi Csaba: „Második természetünk”

(Utcafront. Klubrádió, szombat 17.00. Szerkesztő Árva Brigitta, műsorvezető Rózsa Péter)

Szenvedélyes és szakszerű a műsor. Azt érzékelem, hogy itt fontos dolgokról beszélnek. És mivel a beszélők komolyan gondolják, képesek a lehetetlenre: tényleg elmondják azt, amit látni kellene. Olyan ez, mint amikor eltáncolják az érzelmeiket a táncosok, eléneklik az énekesek. Azért a honlapra meg a fb-oldalra kitesznek néhány képet. Nyugodtan lehetne többet is.

I R O D A L O M

Szív Ernő: A halálmegmondó

Aztán egyszerre váratlan megbízást kapott, kicsit rosszulesett neki, de nem volt mit tenni, meg kellett mondani. Mondta is a fiatalnak, hogy üzenete lenne a számára. A fiatal fölhúzta a szemöldökét, nahát, neki lenne üzenete az ő számára. Mondják ki együtt. Egyszerre.

Így történt, hogy kimondták egymás nevét, a dolog idejét, helyét, és ez a mínuszos sorsüzenet mégis egynek hangzott. Picit csodálkoztak, aztán nevetni kezdtek. Úgy nevettek, mint a szél. Mert a szél nevetni is képes. Csakhogy ők ezután már nem tudták abbahagyni...

Beck Zoltán: a nemzedék nélküli ember
(interjú – rögzítés dátuma, helye, időtartam, lejegyző, blabla)

joggal állítasz meg, hogy kik is az igazi felnőttek. nem mintha nem tudnád, kikre gondolok. pontosan tudnád mondani a nevüket, nem igaz? csak a fene nagy definícióéhséged, hogy nevezzük nevén a dolgot. hát jó, nevezzük nevén, és adjunk nevet akkor az okostojás rátarti viselkedésednek, többször voltál pesten, mint egyszer, hazajössz a savaria expresszel, azt ismételgeted, hogy lejöttél vidékre. hát apádhoz jöttél, meg anyádhoz, és nem le, és úgy rúglak seggbe – ezt már tisztáztuk: valagba, inkább mondja így, ha arra törekednék, hogy szó szerint adjam vissza, amit abban a pillanatban mond, amikor belépek a lakásba –, ha megint ezzel jössz. az igazi felnőttek, arra térek vissza. úgy képzeltem mindig, hogy egy család három generációt bír el. négyet is. persze, bazmeg, vitatkozz megint, de a négy az inkább kivétel, mintsem a standard. mert a négy nemzedék az már olyan, hogy az egyik oldalon csonkul. mondom a példát. hogy a dédi él, de a sok dédiből akárhogy osztol-szorzasz, azért a kisebb hányada van még ezen az oldalon, hogy meg ne bántódjál, mondom ilyen finomkodva. így aztán ez a nemzedék már korántsincs jelen...

Frideczky Katalin: A hakni

Lola nem volt szép nő. Egyedüli ékessége a derékig érő dús, gesztenyeszín haja, amit kibontva hordott, hogy még jobban érvényesüljön. Bánatos tehénszemei voltak, és az alakja is némileg emlékeztetett a tehénére. Többnyire hosszú, bő ruhákban járt, hogy palástolja egybeszabott derekát, vastag csípőjét. A fogai viszont szépek voltak. Mikor mosolygott, a szája sarka felnyílt, mint a tátogó madárfiókáknak. A gimnáziumban inkább látszott zárdaszűznek, mint majdani buja nősténynek. Kivirágzott volna, mint a lótusz, az éjszaka virága? Vajon miért szállt ki a hakniból? És hogyhogy éppen őrá gondolt? Ki ez a színész? A kérdésekre csak később kapott választ. Még többet is megtudott, mint szeretett volna. Magas, ötven év körüli, ősz hajú férfi nyitott ajtót. Zsoli vagyok, gyere be! Janka első pillantásra felmérte, hogy egy hajdani playboy felpuhult mutáció­jával áll szemben. Egy kivénhedt bonviván, aki azt hiszi magáról, hogy még mindig ellenállhatatlan. A bemutatkozás után a férfi végigvezette Jankát a hatalmas lakáson, alig leplezett büszkeséggel mutogatva a berendezést, a dísztárgyakat, a festményeket, régiségeket. Valósággal hencegett. Vendégén azonnal megérezte a szegényszagot. El akarta kápráztatni. Íme, a haknik hozadéka! Ha velem társulsz, neked is lesz, sugallta minden gesztusa. Ha beválsz, megtartalak...

Fecske Csaba: Örökös menyasszony

Maris, örökös menyasszony, könyököl a gangon harminc éve már, bámulja a tovabotladozó patak fölött a hidat, ahol eltávozott a vőlegény, akkor még nem lehetett tudni, hogy örökre. Kitűzték az esküvő időpontját, jöttek is a vendégek, volt étel, ital. Egy másfél mázsás hízó áldozta életét a népes vendégsereg kedvéért. Több tucat tyúk végezte a főzőasszonyok üstjében, a sózótekenő tele volt fasírttal, rántott hússal ki lehetett volna tapétázni a házat. Folyt a bor meg a pálinka, mint a ház előtt a patak. Elszaladt az idő, egyik-másik vendég már túl volt az első hányáson, de a vőlegény nem mutatkozott. Maris sokadszor próbálta fel a menyasszonyi ruhát, olyan ideges volt, hogy hasmenése lett. Bezárkózott a tisztaszobába, onnét bámult ki az útra. Idő után a vőlegény rokonsága szép lassan elszivárgott. Megsejtették, hogy itt botrány készülődik. Szégyenükben elsunnyogtak köszönés nélkül. Egyetlen részeg férfi maradt mutatóba...

Kürti László: tartozni valahová

László Noémi: De igen, de nem

ITT OLVASHATÓ

„NEM MONDJÁK EL AZ IGAZSÁGOT, HOGY JÁRJUNK BE, DE ITT MÉRGEZNEK MEG MINKET”

G7
Szerző: FABÓK BÁLINT
2019.11.22.

Két héttel ezelőtt nagyjából 15-20 ember dolgozott a Mátrai Erőmű egyik gázturbinájának felújításán. Az addigi széljárás hirtelen megfordult, a gázturbinán keresztül pedig iszonyatos bűz csapta meg a szűk térben dolgozók orrát. Az embereknek hirtelen megfájdult a fejük, hányingerük lett, légszomjjal küzdöttek, a levegőben lévő gázok irritálták a szemüket és a bőrüket. A csapatnak azonnal el kellett hagynia a helyszínt.

A rémisztő eset ellenére a katasztrófavédelem csak három nappal később, múlt hét kedden vonult ki a Mátrai Erőműhöz, amely a magyar áramtermelés nagyjából húsz százalékát adja. Azóta több cikk is megjelent, amelyekben a környéket ellepő orrfacsaró szagról, tömeges rosszullétről, véres székletről vagy elszíneződő érmékről írtak, az Átlátszó által megszerzett dokumentum szerint több mérgező gáz koncentrációja is meghaladta az egészségügyi határértéket.

Hivatalosan viszont továbbra is meglehetősen homályosan fogalmaznak az erőműben lévő szennyezésről, és bagatellizálják a történteket. A katasztrófavédelem szerint ugyan a felszabaduló gáz valóban erőteljes szagú volt, de a lakosságra nézve nem jelentett veszélyt. A Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely szerint rémhírek jelentek meg a sajtóban, egyszeri esetről beszélt, és szerinte a hatóságok összes mérése határérték alatti eredményt hozott...

ITT OLVASHATÓ

AZ ERZSÉBETVÁROSI FIDESZESEK MÉG A VÁLASZTÁSOK ELŐTT FELÁLLÍTOTTÁK A PARKOLÁSI CSAPDÁT, AMIBE MOST NIEDERMÜLLERÉK KÉNYTELENEK LESZNEK BELELÉPNI

444.HU
Szerző: ÁCS DÁNIEL
2019.11.22.

Úgy tűnik, nem lesz könnyű megszabadulni a fővárosi kerületeket megkárosító parkolási rendszerektől. November 4-én állt fel az új erzsébetvárosi önkormányzat; Niedermüller Péteréknek azonnal a nyakukba szakadt a korábbi városvezetés hagyatéka, a Kupper András-féle centrumos parkolási rendszer. Pont Kupper miatt áll a bál Zuglóban is, ahol Horváth Csabáék az előző városvezetés által elindított közbeszerzést próbálnak lezárni, aminek az lehet a következménye, hogy újabb szerződést kötnek a terhelt múltú parkolási vállalkozóval.

„Alig tudok mással foglalkozni”

– nyilatkozta Niedermüller, Erzsébetváros új, DK-s polgármestere. 2019. december 23-án lejár a Centrum-birodalommal (ER-Park Kft. néven futnak a 7. kerületben) 2009-ben kötött 10 éves szerződés. A korábbi városvezetés, a fideszes Vattamány Zsolték viszont nem írtak ki új közbeszerzést, és arra sem tettek előkészületeket, hogy saját kezükbe vegyék a feladatot, hozzá sem nyúltak a problémához. Tehát úgy áll a dolog, hogy a hetedik kerület vagy szerződést hosszabbít Kupperékkal, ami nyilván nehezen vállalható lépés lenne, vagy januártól egyszerűen nem lesz üzemképes fizetős parkolási rendszer Erzsébetvárosban. Ez nem csak azt jelentené, hogy elmaradnak a bevételek, hanem azonnal közlekedési káoszt okozna a forgalmas kerületben...

Miért necces szerződést hosszabbítani Kupper András tulajdonában álló cégekkel?

ITT OLVASHATÓ

TÉNYLEG MI VAGYUNK A LEGNAGYOBB LÚZEREK AZ EB-MECCSET RENDEZŐK KÖZÖTT?

HVG ONLINE
Szerző: SZTOJCSEV IVÁN
2019.11.22.

Hiába költöttek el legalább 150 milliárd forint közpénzt a budapesti Eb-rendezésre, ha a válogatott nem jut ki a Nemzetek Ligájából, akkor a magyar foci igazi alternatív himnusza nem a Nélküled lesz, hanem a Money for Nothing. De vajon egyedül vagyunk ezzel? Körbenéztünk, mennyi pénzt költött a 12 rendező, és hogy állnak most az előkészületekkel.

Az Eb-t most először nem egy vagy két országban tartják meg, hanem Európa-szerte 12 nagyvárosban lesznek meccsek. A hivatalos indoklás szerint azért, hogy megünnepeljük a legelső Európa-bajnokság 60 éves évfordulóját. Ez pontosan akkora nonszensz, mint amilyennek hangzik. Az igazságot az UEFA döntéshozóinak első nyilatkozataiban érdemes keresni, amiket akkoriban mondtak, amikor kitalálták ezt a lebonyolítási formát:

"nem volt pénz másra".

Az ötletet 2012-ben dobta be Michel Platini és fogadta el az UEFA. Márpedig akkoriban pangott az EU gazdasága, az eurót a széteséstől féltették, alig volt ország, ahol szerettek volna a focira költeni. Törökország lett volna az egyetlen, amely vállalta, hogy megrendezné egyedül az Eb-t, az UEFA viszont inkább azt mondta, játsszák a meccseket Európa-szerte.

Ez nem csak azért jelent könnyebbséget, mint amit elsőre gondolnánk, hogy a stadionokból nem kell egynél többet megépíteni vagy renoválni országonként.

Ennél is fontosabb az, hogy a rendező országokban többségben a saját válogatott szurkolói lesznek, nem kell egyszerre több százezer, 23 másik országból érkező drukker fogadására és ellátására költeni...

ITT OLVASHATÓ

MEGINT MEGRÖVIDÍTETTÉK A NYUGDÍJASOKAT- TÍZEZREKKEL KAPTAK KEVESEBBET AZ IDŐSEBBEK

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.11.22.

A tervezettnél nagyobb növekedésből sem tavaly, sem az idén nem részesültek a nyugdíjasok, ami nagyjából egy teljes prémiummal megrövidítést jelenthet. Pedig a korábbi nyugdíjasok számára tulajdonképpen ez adhat némi gyógyírt azért, mert juttatásuk és a bérek közötti olló egyre szélesebbre nyílik.

A kancelláriaminiszter egy évvel ezelőtt beszélt arról, hogy ha az eredetileg kalkuláltnál nagyobb lesz a magyar növekedés, akkor kiegészítést kapnak a nyugdíjasok. Mint azonban kiderült, Gulyás Gergely szavaira sem szabad mérget venni. A nyugdíjprémium beígért kiegészítése ugyanis elmaradt. Mint a 24.hu felhívta a figyelmet, a várakozások alapján a kormány 2019-ben ismét nagyjából 0,5 százalékkal becsülte alá a nyugdíjprémium kiszámításánál a GDP-növekedést, akárcsak tavaly.

Az idén novemberben a nyugdíjasok minden korábbinál nagyobb prémiumot és októberi, illetve novemberi járandóságuk 8,4 százalékának megfelelő plusz összeget kaptak. A prémium szorzószámát az eddigi legmagasabb értékben, 1,1-ben szabták meg. Ez azt jelenti, hogy az éves GDP 4,6 százalékos növekedésével kalkulálták 2019-re.

Az áremelkedések ellentételezésére kialakított mostani (utólagos kompenzáció) rendszerében is veszítenek a nyugdíjasok. Egyébként az infláció egyetlen tized százaléknyi változása – számoltuk ki korábban – 3,6 milliárd forinttal növelheti az állami kiadásokat. Ennyit spórolhat meg a költségvetés, másrészt pedig ennyivel rövidülhetnek meg az idősebbek.

A KSH november 14-i első becslése szerint viszont a magyar gazdaság az első három negyedévben 5,1 százalékkal bővült. Az MTI által megkérdezett elemzők az egész évre 5 százalék körüli értéket várnak. Mint a 24.hu felidézte: szerdán arról beszélt a Kossuth Rádió Jó reggelt című műsorában az Innovációs és Technológiai Minisztérium európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkára, Perényi Zsigmond, hogy 5-5,2 százalék lehet a magyar gazdaság idei növekedése.

Tavaly az éves növekedés a nyugdíjprémium számításához használt 4,4 százalék helyett 4,9 százalék lett, az idén pedig egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a 4,6 százalék helyett inkább az 5,1 százalék a reális. Két év alatt így 43 milliárd forintot csíphettek le a nyugdíjasok plusz juttatásából, amiből – emelte ki a portál – lassan kitelne még egy prémium...

ITT OLVASHATÓ

„KÁR LENNE A KULTÚRÁNKÉRT, FIAM” – LEVELEK HÁFIZNAK (13.)

VÁLASZ ONLINE
Szerző: JÁSZBERÉNYI SÁNDOR
2019.11.19.

...Túl sok az ember, Háfiz.

Túl sok a lélegző ezen a világon. Sokan vannak a szerencsétlenek és a nyomorultak, akiknek nincs jövőjük, csak jelenük. A nyugati világban előszeretettel beszélünk arról, hogy a globális klímakatasztrófa megállításának egyik módja az lenne, ha kevesebb szarvasmarhát tenyésztenének. Azért, mert a szarvasmarha rettenetesen sok szén-dioxidot bocsát ki élete során. Ha kevesebb a szarvasmarha, kevesebb a szén-dioxid. Ez ennek az elgondolásnak az alapja.

Ezeknek a dolgoknak a fejtegetése során persze bölcsen hallgatunk arról, hogy van még egy élőlény, amely élete során ugyanannyi vagy több szén-dioxidot termel, mint a szarvasmarhák. Ez az élőlény: az ember. Valószínűleg szó sem lenne katasztrófáról, ha nem lennénk hétmilliárdan a Földön. Valószínűleg nem lenne ilyen reménytelen a küzdelem, ha nem lenne egészen biztos, hogy tíz éven belül tízmilliárdan leszünk.

Tízmilliárd lélek, botladozva ezen a törékeny kis bolygón. Lélek, hiszen a nagy vallások tanítása, hogy egyedül az ember rendelkezik bármivel, ami túlmutat a húson. Tízmilliárd ember, aki ettől függetlenül mégiscsak enni, inni, élni akar.

Nem tudunk semmit sem tenni az ellen, hogy ennyien legyünk. Az egész emberiségben kódolva van a gondolat, hogy egy új ember születése ajándék, bármilyen módon akadályozni ezt pedig halálos bűn. „Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!” – mondá az Úr. Arról azonban nem beszélt, hogy mikor húzhatjuk le ezt a munkát a ránk rótt feladatok listájáról. Merthogy a világ közben megtelt, kisfiam.

Évszázadokon keresztül dolgoztunk azon, hogy kiiktassuk az egyébként minket is érintő természetes szelekciót. És tessék: a XXI. századra nincs olyan betegség, mely megtizedelné az emberiséget. A nagy pestis-, lepra-, és influenzajárványok már a tankönyvek lapjairól bámulnak vissza ránk.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek új betegségek. A hatásuk azonban elenyésző az egész emberiségre nézve, amely évről évre szaporább. És senki sem tesz ellene semmit.

Ebből a szempontból nézve a Föld bolygó legnagyobb oltalmazója Dzsingisz Kán volt. Amikor 1206-ban a mongol hordák végigtarolták az ismert világot, mindenkit megöltek, embert és állatot. Most olvastam egy cikkben, hogy ennek az eredménye olyan globális lehűlés lett, mely évtizedeken keresztül tartott...

ITT OLVASHATÓ

A NER-PEREPUTTY MINDEN FRONTON TAROL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2019.11.22.

Hejjhó! Borzasztóan jó reggelt kívánok kivétel nélkül mindenkinek! Megint az van, hogy fogalmam nincs, ha már megragadtam, milyen irányba kezdjem el tolni a talicskát. Mert attól tartok, ma sem cuki állatokról és bulvárcelebek magánéleti lírájáról lesz szó, ezzel szemben.

Ezzel szemben kezdjük távolabbról és onnan közeledjünk a saját közvetlen nyomorunk felé. Itt van például nekünk (vagyis leginkább nekik, akik megválasztják) Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, mellékállásban Orbán Viktor egyik legnagyobb cimborája és szövetségese, aki ellen csalás, vesztegetés és hivatali visszaélés miatt emeltek vádat. Jó, tudom, ez már a politikai sci-fi kategóriája, amit mi el sem tudunk képzelni, de tényleg van ilyen. Hogy egy miniszterelnököt vád alá helyeznek. Ráadásul három különböző ügyben: szívességekért cserébe külföldi milliárdosoktól fogadott el ajándékokat; felajánlotta az egyik legnagyobb izraeli lapnak, hogy csökkenti a versenytársuk példányszámát, ha pozitívabban írnak róla; kedvezményeket ajánlott a Bezeq nevű izraeli internetszolgáltatónak, ha rá nézve kedvezőbb híreket jelentetnek meg az oldalukon. Nem könnyű eldönteni, hogy sírni vagy röhögni volna ildomosabb ezeknek a vádpontoknak és a NER valóságának ismeretében, mindenesetre Netanjahu pont úgy viselkedett, ahogy egy dörzsölt, korrupt politikustól elvárható: puccskísérletnek nevezte a vádemelést, abszurdnak nevezte a vádakat, továbbá az izraeli jogrendszert, a rendőrséget és az ügyészséget vádolta hibás nyomozati és ügyészségi döntésekkel, és világossá tette, hogy nem mond le. Hátradőlhetünk: minket nem fenyegetnek ilyen borzasztó lehetőségek, hogy a független igazságszolgáltatás és a független rendőrség ilyen hatalmas hibákat kövessen el, hogy a drága miniszterelnök urat megpuccsolja. Polt Péter kiváló egészsége és alázatos szolgasága, a Pintér-féle karhatalom ébersége a garancia arra, hogy ne történhessenek ilyen sajnálatos balesetek.

A saját nyomorunk felé közeledés jegyében: utaltam tegnap reggel az Európai Néppárt új elnökének, a pártszövetség zágrábi kongresszusán elhangzott beszédére is, amelyben Donald Tusk harcot hirdetett a populisták, manipulátorok és autokraták ellen, és azt mondta, „de facto ki lesznek zárva a pártcsaládból” azok, akik nem tudják elfogadni, hogy a polgári szabadságjogok, a jogállamiság és a tisztességes nyilvános viselkedés nem áldozhatók fel a biztonság és a rend oltárán, mert erre nincs szükség. Mint említettem, kurvajól hangzik ez az egész, a sajtó nagy része úgy értelmezte, hogy ezzel Tusk félreérthetetlenül üzent Orbánnak. Hogy élő klasszikusokat idézzek: a lónak a faszát...
ITT OLVASHATÓ

APÁTLANUL

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.11.22.

Már csak két és félmillió fideszista van kies hazánkban mint tegnap kiderült, ez az egy a tábor. Igazából egy is sok lenne, ez meg így rengeteg, épp elég egy kétharmadra, háromnegyedre vagy polgárháborúra. Ők mind a nemzet. A maradék kábé hét és félmillióról nem tudjuk, micsoda, kövéri felfogásban nagyjából liberálkomcsi féreg, leninfiú vagy kunbélagyerek. Bevándorláspárti buzi, részeges bölcsész, darwinista hitetlen keresztény hazánkban, heliocentrikus pöcs.

Uszkve háromszázezren világosodtak meg, ennyivel csökkent az egy a tábor létszáma, viszont a Bözsi utalványosok, a krumpliosztások népe körében, meg azok között, akiknek tizenhét évesen már nem kell iskolába járni, még növekedett is. Ha most sarkítani akarnék, akkor azt mondanám, a két és félmillió ostoba, illetve nyomorult tartja sakkban az országot, de ez így nem lenne teljesen igaz. Még olyanok is kitartanak, akik tudnak írni meg olvasni.

Mint például Pilhál György, aki a Magyar Nemzetben pityergett pár napja, hogy elhagyta őtet az apukája. Pilhál nagy gondolkodó, mérvadó publicista a saját szemében, komoly, elmélyült pennája van, és a vasárnapi szentmise után egy islerre a cukiba térő festett hajú, a rúzsból a protkóra is csúszó úrasszonyoknak olvasmány és bólogatni való feladat beszíni a mondandóját, megvitatni azt, helyeslőleg bólogatni, mielőtt kezet csókolnak Orbán Viktornak. Ez a polgári miliő Rákosi szalonjában.

Pilhál nyelve a Szabad Nép nyelve, a vezércikk Rákosi elvtárs születésnapjára, amikor mint testvért, apát szólítja meg a kedves vezetőt per tu, az olvasóban a bennfentes barát képzetét keltve, akinek adni kell a szavára. “Ezt most végre meg kell beszélnünk!” – írja dolgozatában Pilhál György, amiből kitetszik, ő Orbánnal maximum a direktívák szintjén találkozik, nem beszél ő meg semmit vele, mert örül, hogy luk van a seggén, és jól él a vezér szemetes kannájából...

ITT OLVASHATÓ

VOLT TANÁR, BARKÁCSBOLTI ELADÓ ŐRZI A VESZÉLYES "TERRORISTÁKAT" A TRANZITZÓNÁBAN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BATKA ZOLTÁN
2019.11.22.

A kormánypropaganda összemossa a menedékkérőket a terroristákkal, a röszkei és tompai tranzitzónákat mégis csak rövid gyorstalpaló után szolgálatba helyezett biztonsági őrök felügyelik. A propaganda ellenére persze nincs is szükség komolyabb felügyeletre, a kerítések, mozgásérzékelők és kamerák között élő menekültek többsége ugyanis 18 év alatti.

A kormánypropaganda évek óta egyenlőségjelet tesz a menekültek és a terrorizmus között, a tranzitzónákat mégis olyan fegyveres biztonsági őrökkel védik, akik biztonsági képzettséggel alig, terrorelhárító képzettséggel pedig egyáltalán nem rendelkeznek, és mindössze egy néhány hetes gyorstalpaló után állnak szolgálatba. 

Ottjártunkkor rendőrségi jármű is feltűnt a két tranzitzónánál, ám információink és a látottak alapján egyértelműnek tűnik: a tábor területén szinte kizárólag „fegyveres biztonsági őrség” feliratú, kék munkaruhába bújtatott őrök járőröznek. Képzettségükre jellemző lehet, hogy a beengedőkapuknál kinyomtatva látható a megyei rendőrségi vezetőik arcképe, hogy legalább őket megismerjék a fegyveres őrök. Ruhájukon egyébként semmiféle utalás nem volt arra, hogy valamelyik céghez kötődnének. 

Érdeklődésünkre egyelőre sem a Csongrád Megyei Rendőr-Főkapitányság, sem az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság nem kívánta elmagyarázni, hogy pontosan kik teljesítenek szolgálatot Röszkén és Tompán. A legvalószínűbb, hogy egy 1997-es jogszabály alapján a rendőrség alkalmazza őket. Más fegyveres testület mellett ugyanis a rendőrségnek is lehetősége van arra, hogy „az állam biztonsága, valamint a honvédelem szempontjából fontos létesítményt” fegyveres biztonsági őrséggel védjen. A jogszabály szerint az ilyen őröknek joguk van igazoltatni, a tetten ért személyt a rendőrség érkezéséig visszatartani, valamint az arányosság elvének betartásával kényszerítő eszközt, akár lőfegyvert is alkalmazni. Eljárásukkal kapcsolatban a rendőrségnél lehet panaszt tenni, a jogszabály azonban nem részletezi az alkalmazás feltételeit...

ITT OLVASHATÓ

CSALÁDI KÖR: ORBÁN AZ ÖCCSÉNEK IS JUTTAT A JÓBÓL

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.11.21.

„Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek”. Arany János Családi kör című verséből idéztünk, de Orbán Viktor egy-egy szárnynál, combnál többet juttat az övéinek. Öccse, Ifj. Orbán Győző egy olyan informatikai cégben érdekelt, mely cég annyira szerencsés, hogy sorra kapja az állami megrendeléseket. Meg hát nem csak a miniszterelnöknek van veje, az öcskös is büszkélkedhet ilyennel. Kovács Viktornak hívják ifj Orbán Győző lányának férjét, neki is van érdekeltsége a Szentgyörgyi Gáborral közös cégben. Mindezt a Direkt 36 oknyomozó újságíró tudták meg.

Mindenki dolgozik valahol, nem is volna ezzel semmi baj, hanem hát Szentgyörgyi Gábor vállalkozása hét évvel ezelőtt még mindössze 46 millió forintot árbevételt produkált, ám tavaly már majdnem tízmilliárdot. Szép ez a fejlődés, de nem kell irigykedni, mert mindenkinek a tarsolyában van a marsallbot. Van annak, aki el nem issza. Meg annak is, akinek miniszterelnök a testvére.

A szocializmusban volt egy vicc, így hangzott: - Igaz, hogy három gyerek után lakáshoz lehet jutni? A válasz: - Igen, ha az egyik gyerek miniszter...

ITT OLVASHATÓ