Szerző: SURÁNYI GYÖRGY
2019.10.28.
A következő összejövetelünkön Inotai Andrással, a közgazdaságtudományok doktorával a globalizációról és annak gazdasági hatásairól fogunk beszélgetni. Mindenkit szeretettel várunk!
2019. november 5., kedd
RÁADÁS: SURÁNYI GYÖRGY: A MAGYAR GAZDASÁG- ÉS MONETÁRIS POLITIKA FŐ JELLEMZŐI ÉS A GAZDASÁG FEJLŐDÉSÉRE GYAKOROLT HATÁSA
BELVÁROSI SZABADEGYETEM GAZDASÁGI KLUB
Szerző: SURÁNYI GYÖRGY
2019.10.28.
A magyar gazdaság- és monetáris politika fő jellemzőiről és a gazdaság fejlődésére gyakorolt hatásáról beszélt Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke a Belvárosi Gazdasági Klub október 28-i rendezvényén.
Szerző: SURÁNYI GYÖRGY
2019.10.28.
HA EZ AZ ORSZÁG NEM POLT ÉS ORBÁN ÖRÖK, MEGBONTHATATLAN HAVERSÁGÁTÓL BŰZÖLÖGNE
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2019.11.05.
...Polt Péternek és Handó Tündének bejött az élet. Előbbi 9, utóbbi 12 évig őrködhet a maga helyén a magyar jogállamiság hullája fölött. A legfontosabb megállapítás ezzel kapcsolatban, hogy ha esetleg az elkövetkező kilenc évben a Fidesz elveszítené is a parlamenti választást, ezek a helyükön maradnak. Ez pedig nem csupán azért probléma, mert a fent nevezettek eddig is rengeteg alkalommal bizonyították (pláne Polt Péter okozott már annyi kárt, hogy évtizedekbe kerül majd kiheverni attól számítva, hogy valaha belebukik a disznóságaiba, értsd: ha elfogy mögötte a fideszes kétharmad), hogy a hivatalukat nem képesek és nem is hajlandóak pártatlan, független közszolgaként betölteni, ezzel szemben kifejezetten fideszes pártkáderként működtek és a megbízójuk/gazdájuk parancsait követték szolgai módon, hanem az is, amit Hadházy Ákos is kifogásolt tegnapi Facebook-posztjában...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2019.11.05.
KISS AMBRUS: AZ NEM TÖRTÉNHET MEG, HOGY AZÉRT NEM MŰKÖDIK A VÁROS, MERT BÉNÁZÁS VAN
MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2019.11.05.
- Kiss Ambrus, Budapest általános főpolgármester-helyettese a Mércének adta első interjúját.
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2019.11.05.
- Amiből kiderül: mögötte ugyan nem áll párt, de a főpolgármestertől jövő mandátuma erős.
- Egy város irányítása, ahogy egy országé is, sok érdek harmonizációja által tud csak működni.
- A kormánynak sem áll érdekében ellehetetleníteni Budapest életét.
- Az ellenzéki pártok számára az egyetlen járható út az, ha együttműködnek.
Diószegi-Horváth Nóra: Régóta ismeri Karácsony Gergelyt?
Kiss Ambrus: Nem is tudom pontosan. Politikai elemzőként azért van az embernek érintkezése a politika világával, talán valamelyik tévéműsorban találkoztunk, és váltottunk néhány szót. Aztán az Új Egyenlőség egyik rendezvényén vendégünk is volt.
És akkor egyszer csak csörgött a telefon, és Karácsony megkereste egy ajánlattal?
Szeptember elején csörgött a telefon, és azzal keresett meg, hogy igyunk egy kávét. Aztán elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mi lenne, ha közösen dolgoznánk. És ez aztán fokozatosan alakult, hogy a közös munka valójában, formalizáltan mit jelentene, milyen területeket érintene.
És mit jelent pontosan?
Karácsony Gergelynek az a helyettese leszek, aki nem részterületeket felügyel. Az önkormányzat összehangolt működtetéséért lesz felelősségem, illetve a költségvetés előkészítése és végrehajtása lesz a feladatom. Mindez azt is jelenti, hogy igazgatási ügyekben a főpolgármester általános helyettese leszek. Ebbe sok minden beletartozik, például a már bejelentett Fővárosi Érdekegyeztető Tanács működtetése is, ami kifejezetten a szívügyem.
Miért pont ez?
Mert hiszek abban, hogy egy város irányítása, ahogy egy országé is, sok érdek harmonizációja által tud csak működni. És ez csak úgy lehetséges, hogy ha formalizáljuk a társadalmi párbeszéd intézményeit, ha transzparens módon tesszük mindezt, a szereplők világosan vesznek részt a munkában, és a nyilvánosság számára is egyértelmű, hogy mi folyik az egyeztetéseken.
Hogy nézne ez ki a gyakorlatban?
Amikor Karácsony Gergellyel beszélgettünk arról, hogy együtt dolgozzunk, volt egy olyan felvetésem, hogy több legyen ez az 5 év, mint egy város menedzselése. Mutassuk meg, hogyan lehet kormányozni egy ekkora várost, mutassuk meg azokat a magatartási mintákat, amelyek szerintünk kívánatosak a politika világában. Ilyen magatartásminta az is, hogy egyeztessünk, folytassuk le a társadalmi párbeszéd minden formáját, és ne csak a szakszervezetekkel és munkaadókkal, de a civil szervezetek bevonásával is alakítsuk ki a döntéseket. És amit Karácsony Gergely is elmondott: hogy a budapestiek bevonásával is...
Diószegi-Horváth Nóra: Régóta ismeri Karácsony Gergelyt?
Kiss Ambrus: Nem is tudom pontosan. Politikai elemzőként azért van az embernek érintkezése a politika világával, talán valamelyik tévéműsorban találkoztunk, és váltottunk néhány szót. Aztán az Új Egyenlőség egyik rendezvényén vendégünk is volt.
És akkor egyszer csak csörgött a telefon, és Karácsony megkereste egy ajánlattal?
Szeptember elején csörgött a telefon, és azzal keresett meg, hogy igyunk egy kávét. Aztán elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mi lenne, ha közösen dolgoznánk. És ez aztán fokozatosan alakult, hogy a közös munka valójában, formalizáltan mit jelentene, milyen területeket érintene.
És mit jelent pontosan?
Karácsony Gergelynek az a helyettese leszek, aki nem részterületeket felügyel. Az önkormányzat összehangolt működtetéséért lesz felelősségem, illetve a költségvetés előkészítése és végrehajtása lesz a feladatom. Mindez azt is jelenti, hogy igazgatási ügyekben a főpolgármester általános helyettese leszek. Ebbe sok minden beletartozik, például a már bejelentett Fővárosi Érdekegyeztető Tanács működtetése is, ami kifejezetten a szívügyem.
Miért pont ez?
Mert hiszek abban, hogy egy város irányítása, ahogy egy országé is, sok érdek harmonizációja által tud csak működni. És ez csak úgy lehetséges, hogy ha formalizáljuk a társadalmi párbeszéd intézményeit, ha transzparens módon tesszük mindezt, a szereplők világosan vesznek részt a munkában, és a nyilvánosság számára is egyértelmű, hogy mi folyik az egyeztetéseken.
Hogy nézne ez ki a gyakorlatban?
Amikor Karácsony Gergellyel beszélgettünk arról, hogy együtt dolgozzunk, volt egy olyan felvetésem, hogy több legyen ez az 5 év, mint egy város menedzselése. Mutassuk meg, hogyan lehet kormányozni egy ekkora várost, mutassuk meg azokat a magatartási mintákat, amelyek szerintünk kívánatosak a politika világában. Ilyen magatartásminta az is, hogy egyeztessünk, folytassuk le a társadalmi párbeszéd minden formáját, és ne csak a szakszervezetekkel és munkaadókkal, de a civil szervezetek bevonásával is alakítsuk ki a döntéseket. És amit Karácsony Gergely is elmondott: hogy a budapestiek bevonásával is...
KARÁCSONY ÖTÖSFOGATA
HÍRKLIKK
Szerző: Hírklikk
2019.11.05.
Habár az előterjesztésből nem derült ki, az előzetesen kiszivárgott információk már megnevezték azt az öt embert, akik Karácsony Gergely főpolgármester helyetteseként dolgoznak az elkövetkező öt évben a Városházán. Az ötösfogat összetétele igen vegyes: nem szerint két nő és három férfi alkotja a csapatot; hárman nem tagjai a Fővárosi Közgyűlésnek; egy a politikába éppen hogy csak beérkezett, egy a politikába némi kitérő után visszatért, egy pedig pártoktól teljesen független szakember, míg ketten hosszú évek óta részesei a (budapesti) politikai életnek. A legfiatalabb 34, a legidősebb 57 éves. Megvan már a feladatok leosztása is.
Az öt új főpolgármester-helyettes (betűrendben):
Dorosz Dávid (Pérbeszéd): klímavédelem
Gy. Németh Erzsébet (DK): első helyettes, humán területek
Kerpel-Fronius Gábor (Momentum): korrupcióellenes harc, okosváros és részvételiség
Kiss Ambrus: általános helyettes, közigazgatás, pénzügyek
Tüttő Kata (MSZP): városüzemeltetés...
Szerző: Hírklikk
2019.11.05.
Az öt új főpolgármester-helyettes (betűrendben):
Dorosz Dávid (Pérbeszéd): klímavédelem
Gy. Németh Erzsébet (DK): első helyettes, humán területek
Kerpel-Fronius Gábor (Momentum): korrupcióellenes harc, okosváros és részvételiség
Kiss Ambrus: általános helyettes, közigazgatás, pénzügyek
Tüttő Kata (MSZP): városüzemeltetés...
EGYIK TÁRSADALMAT SEM LEHET FELKÉSZÍTENI ARRA, HOGY ENNYI BEVÁNDORLÓ ÉRKEZIK
INDEX
Szerző: JOÓB SÁNDOR
2019.11.05.
Németország sem volt felkészülve 2015-ben több mint egymillió menekült befogadására, de a helyzet az elmúlt négy évben sokat javult, a menekültek 30 százalékának, 410 ezer embernek már van állása, mondta az Indexnek Aydan Özoğuz, aki 2013 és 2018 között Angela Merkel kormányának menekültügyi és integrációs államminisztere volt. A szociáldemokrata politikus október végén a Friedrich Ebert Alapítvány meghívására érkezett egy budapesti konferenciára. Ott beszélgettünk vele arról, hogy van-e összefüggés a bevándorlás, a bűnözés és a terrorizmus között, és mi kovácsolhatja sikeres társadalommá a legkülönfélébb kultúrájú, vallású és származású embereket.
2015 szeptemberében a német kormány úgy döntött, hogy több százezer szír menekültet enged be az országba. Ha négy év elmúltával most visszatekint, hogy látja: mennyire volt ez helyes döntés?
Sokan úgy tesznek, mintha Merkel asszony szándékosan azt akarta volna, hogy a menekültek Németországba jöjjenek, de ez a sztori így nem stimmel. Ez badarság. Akkor úgy láttuk, Európában nagyon nagy problémát jelentett, hogy a balkáni útvonalon érkező menekültek elakadtak. Én úgy láttam, hogy – még ha sokan bírálták is érte – Merkel asszony nagyon bátran kimondta: mi voltunk az az ország, ami két világháborút robbantott ki, akkor most legyünk az az ország, amely megoldást keres egy ilyen feszült helyzetre, és felvállalja sok ember befogadását. Mindezt azzal a reménnyel tettük, hogy mások ugyanígy segíteni fognak. Németország mellett Svédország, Franciaország és még néhány másik ország is hasonlóan döntött, mások viszont nem akartak kezdeni semmit ezzel a kihívással. Ez pedig így nem működik.
Ha most visszatekintünk, Európának nem lett volna akkora probléma a menekültek magas száma, ha rögtön az elején azt mondják a tagországok: ezt együtt oldjuk meg. Európa ugyanis 2-3 vagy akár 4 millió menekültet is képes lett volna ellátni: nem szabad itt maradnia mindenkinek, le lehetett volna folytatni a rendes menekültügyi eljárásokat, gyorsan ellenőrizni, hogy ezek az emberek honnan jöttek. Ha a tagországok nem egymás ellen dolgoztak volna, nem lett volna ebből ekkora probléma. Ezt nagyon sajnálatosnak tartom...
Szerző: JOÓB SÁNDOR
2019.11.05.
2015 szeptemberében a német kormány úgy döntött, hogy több százezer szír menekültet enged be az országba. Ha négy év elmúltával most visszatekint, hogy látja: mennyire volt ez helyes döntés?
Sokan úgy tesznek, mintha Merkel asszony szándékosan azt akarta volna, hogy a menekültek Németországba jöjjenek, de ez a sztori így nem stimmel. Ez badarság. Akkor úgy láttuk, Európában nagyon nagy problémát jelentett, hogy a balkáni útvonalon érkező menekültek elakadtak. Én úgy láttam, hogy – még ha sokan bírálták is érte – Merkel asszony nagyon bátran kimondta: mi voltunk az az ország, ami két világháborút robbantott ki, akkor most legyünk az az ország, amely megoldást keres egy ilyen feszült helyzetre, és felvállalja sok ember befogadását. Mindezt azzal a reménnyel tettük, hogy mások ugyanígy segíteni fognak. Németország mellett Svédország, Franciaország és még néhány másik ország is hasonlóan döntött, mások viszont nem akartak kezdeni semmit ezzel a kihívással. Ez pedig így nem működik.
Ha most visszatekintünk, Európának nem lett volna akkora probléma a menekültek magas száma, ha rögtön az elején azt mondják a tagországok: ezt együtt oldjuk meg. Európa ugyanis 2-3 vagy akár 4 millió menekültet is képes lett volna ellátni: nem szabad itt maradnia mindenkinek, le lehetett volna folytatni a rendes menekültügyi eljárásokat, gyorsan ellenőrizni, hogy ezek az emberek honnan jöttek. Ha a tagországok nem egymás ellen dolgoztak volna, nem lett volna ebből ekkora probléma. Ezt nagyon sajnálatosnak tartom...
„HÁBORÚBA MEGYEK, FIAM” – LEVELEK HÁFIZNAK (11.)
VÁLASZ ONLINE
Szerző: JÁSZBERÉNYI SÁNDOR
2019.11.05.
Jászberényi Sándor író-haditudósító Egyiptomból ír Magyarországon élő kisfiának mindarról, amit apaként érdemesnek érez átadni. Ezt a levelét, a tizenegyediket, a félelemről és álmatlanságról szólót viszont csak nagyobb korában ajánljuk majd a címzettnek. Nagykorú olvasóinknak persze már most is.
A félelem a leghűségesebb társad, Háfiz.
Sötét van még, amikor ezt a levelet írom neked. A lakásban csak az asztali lámpa világít. Meleg, sárga fénye lefolyik a tömör fa íróasztalról. Csend van. Eszter alszik a hálószobában. Bevackolta magát a takaró alá. A lélegzésén hallani, hogy messze jár.
Mosolyog álmában. Néhány perccel ezelőtt érzetem a szagát is, mert mellette feküdtem az ágyban.
Az alvó nőnek megváltozik a szaga, fiam. Eszter valami különlegesen szépről álmodott, mert a bőrének savanyúcukorka illata volt. Feküdtem mellette rosszabb időben is már. Éreztem a rossz álmok ecetszagát.
Hosszasan figyeltem, ahogyan alszik. Hallgattam légzésének ritmusát. Számoltam, mikor szívja be és fújja ki a levegőt, és próbáltam utánozni. Ez általában szokott segíteni, hogy felszálljak vele az álmok gyorsvonatára. Most azonban nem működött.
*
Mire persze a nőm légzésének ritmusához folyamodtam, már túl voltam minden bevett praktikámon.
Az évek során egész repertoárt alakítottam ki, hogy meghívjam magamhoz az álmot. Mielőtt Eszter légzését kezdtem el figyelni, a plafonra szerelt ventilátor rozsdás lapátjait bámultam. Azt hiszem, bármikor le tudnám rajzolni emlékezetből a rajta lévő csíkok szerkezetét.
Mély vonalakat vésett a fémbe a sivatagi kosz. Olyan, mintha több száz kiszáradt folyómedret bámulnál a magasból, egy életidegen és földönkívüli tájon. Hosszú perceken keresztül szoktam vizsgálni. Megállapítom, hogy egyszerűen nem lehet koszosabb.
Előtte kibámultam a nyitott ablakon. Figyeltem, hogyan emeli fel, majd, mintha megunná, ejti vissza a terasz vörös sátorponyváját a Nílus felől fújó iszapos, őszi szél.
A teraszon hagyott üres gintonikos poharak villantak át az agyamon. A tonik és a belé facsart lime levét éreztem a számban. Eszembe jutott a Windsor Hotel a belvárosban. Válid, az öreg főpincér, ahogyan ezüsttálcán hozza ki a pink gin-t. Ingének vakító fehér színe, és nikotintól sárga mosolya.
A Bluebird Hotel a belvárosban. Az olcsó szobák falai, melyeket álmatlanság ellen vizsgáltam. A golyóstollal felkarcolt feliratok a falon, a világ minden nyelvén.
„You are not alone” – véste fel ezt a hazugságot valamelyik zavart lélek magányának zenitjén. Kétségbe lehetett esve, mert kivehető, hol törte bele a falba a toll hegyét. A kétségbeesés hazugságot szült. Mindannyian egyedül vagyunk az álmatlanságban fiam...
Szerző: JÁSZBERÉNYI SÁNDOR
2019.11.05.
Jászberényi Sándor író-haditudósító Egyiptomból ír Magyarországon élő kisfiának mindarról, amit apaként érdemesnek érez átadni. Ezt a levelét, a tizenegyediket, a félelemről és álmatlanságról szólót viszont csak nagyobb korában ajánljuk majd a címzettnek. Nagykorú olvasóinknak persze már most is.
A félelem a leghűségesebb társad, Háfiz.
Sötét van még, amikor ezt a levelet írom neked. A lakásban csak az asztali lámpa világít. Meleg, sárga fénye lefolyik a tömör fa íróasztalról. Csend van. Eszter alszik a hálószobában. Bevackolta magát a takaró alá. A lélegzésén hallani, hogy messze jár.
Mosolyog álmában. Néhány perccel ezelőtt érzetem a szagát is, mert mellette feküdtem az ágyban.
Az alvó nőnek megváltozik a szaga, fiam. Eszter valami különlegesen szépről álmodott, mert a bőrének savanyúcukorka illata volt. Feküdtem mellette rosszabb időben is már. Éreztem a rossz álmok ecetszagát.
Hosszasan figyeltem, ahogyan alszik. Hallgattam légzésének ritmusát. Számoltam, mikor szívja be és fújja ki a levegőt, és próbáltam utánozni. Ez általában szokott segíteni, hogy felszálljak vele az álmok gyorsvonatára. Most azonban nem működött.
*
Mire persze a nőm légzésének ritmusához folyamodtam, már túl voltam minden bevett praktikámon.
Az évek során egész repertoárt alakítottam ki, hogy meghívjam magamhoz az álmot. Mielőtt Eszter légzését kezdtem el figyelni, a plafonra szerelt ventilátor rozsdás lapátjait bámultam. Azt hiszem, bármikor le tudnám rajzolni emlékezetből a rajta lévő csíkok szerkezetét.
Mély vonalakat vésett a fémbe a sivatagi kosz. Olyan, mintha több száz kiszáradt folyómedret bámulnál a magasból, egy életidegen és földönkívüli tájon. Hosszú perceken keresztül szoktam vizsgálni. Megállapítom, hogy egyszerűen nem lehet koszosabb.
Előtte kibámultam a nyitott ablakon. Figyeltem, hogyan emeli fel, majd, mintha megunná, ejti vissza a terasz vörös sátorponyváját a Nílus felől fújó iszapos, őszi szél.
A teraszon hagyott üres gintonikos poharak villantak át az agyamon. A tonik és a belé facsart lime levét éreztem a számban. Eszembe jutott a Windsor Hotel a belvárosban. Válid, az öreg főpincér, ahogyan ezüsttálcán hozza ki a pink gin-t. Ingének vakító fehér színe, és nikotintól sárga mosolya.
A Bluebird Hotel a belvárosban. Az olcsó szobák falai, melyeket álmatlanság ellen vizsgáltam. A golyóstollal felkarcolt feliratok a falon, a világ minden nyelvén.
„You are not alone” – véste fel ezt a hazugságot valamelyik zavart lélek magányának zenitjén. Kétségbe lehetett esve, mert kivehető, hol törte bele a falba a toll hegyét. A kétségbeesés hazugságot szült. Mindannyian egyedül vagyunk az álmatlanságban fiam...
PESTY LÁSZLÓ: SOSE KÖPÖK ABBA A TÁNYÉRBA, AMIBŐL ETTEM
24.HU
Szerző: NAGY JÓZSEF
2019.11.05.
Nagyinterjú zsidómentésről és villáról, úrfiúságról és székelyszarta magyarról, jelzős és jelzőtlen Fekete Dobozról, maffiáról és frontról, Pintér Sándorról és Torgyán Jóska bácsiról, Tilosról és kerekasztalról, odaveszett barátságról és illanó álomról, gumibotozásról és rövidke párttagságról, enyhén kommunistákról és a bölcs Orbánról, finnről és svédről, Tarlósról és bukó kampányokról, a Fidesz piócáiról és potyautasairól, Gyurcsányról és indulatról, Navracsicsról és Németh Szilárdról, harcról és demokráciáról, betegségről és életről:...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: NAGY JÓZSEF
2019.11.05.
ITT OLVASHATÓ
NÉGYEZER EMBEREN LEHETETLEN SEGÍTENI, DE MINDEN KIS SIKER SZÁMÍT (VIDEÓ)
ABCÚG BLOG
Szerzők: NEUBERGER ESZTER, PIVARNYIK BALÁZS
2019.11.04.
Tisza Levente, a Máltai Szeretetszolgálat Lyukóvölgyi Jelenlét Programjának vezetője keresztényi hivatástudatból választott szakmát szociális területen, de szociálpedagógus egy apró adminisztrációs hiba miatt lett. Munkájában épp olyan jól bánik a Miskolc-széli óriás-szegregátumban élő gyerekekkel, mint a külterületeken tengődő elhagyott, elmagányosodott idősekkel. Programvezetőként pedig olyan munkahelyi környezetet képes teremteni, ahol a közmunkásként foglalkoztatott helyiek épp annyira fontosnak érzik magukat mint a diplomás szociális szakemberek. Munkájáért 2018-ban Jószolgálat-díjat érdemelt...
EZZEL KEL, EZZEL FEKSZIK – FELHÁBORODÁS BUDA LEGDRÁGÁBB USZODÁJA MIATT
KLUBRÁDIÓ / MEGBESZÉLJÜK
Szerző: BOLGÁR GYÖRGY / KLUBRÁDIÓ
2019.11.04.
Bízik benne, hogy nem egy Fidesz által hátrahagyott akna az új pesthidegkúti uszoda, csupán arról van szó, hogy a környéken kisebb botrányt okozó létesítmény ügyeit kezdő polgármesterként még nehezen látja át – mondta Őrsi Gergely, a II, kerületi önkormányzat vezetője. Az biztos, hogy a kirívóan drága belépők árát felül kell vizsgálni, a mostani helyzeten változtatni kell – tette hozzá.
A II. kerületi önkormányzat leghatározottabb célja, hogy a helyben élők és az új Gyarmati Dezső Uszodát használók tényleges bevonásával megtalálja a megoldást arra, hogy a sportlétesítmény működtetése mindenki megelégedésére szolgáljon. Az biztos, hogy az uszoda helyzete úgy nem maradhat, ahogy most van – mondta Őrsi Gergely a település új, kormányellenzék által támogatott polgármestere, aki az utóbbi napokban kis túlzással „az uszodával kel és fekszik”.
Az október 13-án megválasztott politikus annak kapcsán beszélt a két héttel korábban megnyílt pesthidegkúti uszodáról, hogy annak magas jegyárai felháborodást okoztak a környéken. A több mint 7 milliárd forintért felhúzott létesítménybe a felnőtt napi belépőjegy 4200 forintba, a teljes árú éves bérlet pedig 480 ezer forintba kerül – ahogy arról az Index is beszámolt. Ezzel a magyar vízilabda egyik legnagyobb egyéniségéről elnevezett komplexum Buda legdrágább uszodája lett – miután az átadása a korábbi fideszes polgármester, Láng Zsolt választási kampányának egyik legfontosabb eseménye volt...
Szerző: BOLGÁR GYÖRGY / KLUBRÁDIÓ
2019.11.04.
A II. kerületi önkormányzat leghatározottabb célja, hogy a helyben élők és az új Gyarmati Dezső Uszodát használók tényleges bevonásával megtalálja a megoldást arra, hogy a sportlétesítmény működtetése mindenki megelégedésére szolgáljon. Az biztos, hogy az uszoda helyzete úgy nem maradhat, ahogy most van – mondta Őrsi Gergely a település új, kormányellenzék által támogatott polgármestere, aki az utóbbi napokban kis túlzással „az uszodával kel és fekszik”.
Az október 13-án megválasztott politikus annak kapcsán beszélt a két héttel korábban megnyílt pesthidegkúti uszodáról, hogy annak magas jegyárai felháborodást okoztak a környéken. A több mint 7 milliárd forintért felhúzott létesítménybe a felnőtt napi belépőjegy 4200 forintba, a teljes árú éves bérlet pedig 480 ezer forintba kerül – ahogy arról az Index is beszámolt. Ezzel a magyar vízilabda egyik legnagyobb egyéniségéről elnevezett komplexum Buda legdrágább uszodája lett – miután az átadása a korábbi fideszes polgármester, Láng Zsolt választási kampányának egyik legfontosabb eseménye volt...
BARÁTI? TŰZ!
HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: RÉVÉSZ SÁNDOR
2019.11.05.
Horváth Csaba esete mutatja, hogy mi a különbség. Az ellenzék számára van határ, és rá lehet kényszeríteni, hogy visszakozzon.
Szerző: RÉVÉSZ SÁNDOR
2019.11.05.
Orbán Viktor nem szeretné, ha visszatérne Budapesten a Demszky-korszak. Nem csodálom. Volt ő már ellenzéki fővárossal együtt élő miniszterelnök, s abba nem a főpolgármester bukott bele, hanem ő. „Egyetlen ciklusban sem volt a fővárosnak akkora hatása az országos politikára, mint ebben. Ezekben az években Budapest volt a jobboldali kormány legerősebb ellensúlya, Budapestbe bukott bele az Orbán-kormány, Budapest adott lehetőséget a hosszú 'balliberális' kormányzás megkezdésére.”
Ezt egy hatalmas méretű, igen súlyos kötetből idéztem. „Budapest 1990-2010 - Egy szabad város 20 éve”. Ez a címe. A Főpolgármesteri Hivatal adta ki 2010 derekán, Demszky Gábor ötödik főpolgármesteri ciklusának a végén. Sokan írtuk azt a könyvet, sok neves, kiváló tollforgató. Én elemeztem benne Demszky harmadik, 1998-2002-es ciklusát. Föntebb magamtól idéztem.
Demszky hosszú főpolgármestersége reprezentatív lezárásának tekintette ezt a könyvet. Olyan is. Kezelhetetlenül reprezentatív. A3-as formátum, fényes, vastag papír, rengeteg látványos fotó, félezer oldal, majdnem négy kiló.
Ezt a könyvet természetesen nem Demszky ellenségei írták, hanem azok, akiknek ez a húsz év Budapesten jelentett valamit, s – összességében – nem éppen rosszat. Ők azonban teljes kritikai szabadsággal írták meg a magukét, másképp nem is írták volna, s ezt a kritikai szabadságot – kevés kivétellel – rendesen ki is használták. Nincs az a reprezentatív kiadvány, az a laudációra és önfényezésre hajlamosító alkalom, amely a kritikai készséget és a kritikatűrő képességet kiölné abból az értelmiségi közegből, amelyben Demszky működött.
Senkinek nem jutott eszébe, hogy ne írhatnám le ebben a reprezentatív kiadványban, hogy „a főváros sikertörténete valahol ebben a ciklusban tört meg”, hogy a hosszú távú városfejlesztési koncepciót, melynek összekalapálásával az egész cikluson át szenvedtek, „hosszú évek keserves munkájával fölpuhították, visszahizlalták, markáns rangsorait, választásait föloldották”, mígnem aztán olyan lett, hogy a konkrét döntésekre ne lehessen érdemben hatása (miként a Tarlós István idejében elfogadott 2013-as koncepciónak sincs – tehetjük hozzá most). „A főváros vezetése nem mutatott készséget rá, hogy a körülmények romlására visszafogással, lemondással válaszoljon, úgy, ahogy arra az ország népe és intézményei oly sokszor rákényszerültek.” És így tovább. Amúgy Demszky zárszavából sem hiányoznak a kritikus és önkritikus elemek.
A kötet szerzői között sokan voltunk, akiket Demszky szerencsétlen és rövid pártelnöki kalandjának kiváltképp rosszemlékű nyitó beszédében áttanácsolt a szabad demokratáktól a szocikhoz, hogy inkább az ő táborukat pusztítsuk; s akik az ő pártelnöki koncepcióját nyíltan, élesen és írásban elutasították. Demszky is derekasan ostorozta a saját pártját is, a koalíciós partnerét is. Az Orbán-kormánnyal átháborúzott ciklusa után nem habozott lenyilatkozni, hogy a Medgyessy-kormány alatt rosszabb helyzetben van pénzügyileg a főváros, mint az Orbán-kormány legrosszabb évében.
A kritika vagy igaz, vagy igaztalan. De a kritikátlanság csak hazug lehet...
Ezt egy hatalmas méretű, igen súlyos kötetből idéztem. „Budapest 1990-2010 - Egy szabad város 20 éve”. Ez a címe. A Főpolgármesteri Hivatal adta ki 2010 derekán, Demszky Gábor ötödik főpolgármesteri ciklusának a végén. Sokan írtuk azt a könyvet, sok neves, kiváló tollforgató. Én elemeztem benne Demszky harmadik, 1998-2002-es ciklusát. Föntebb magamtól idéztem.
Demszky hosszú főpolgármestersége reprezentatív lezárásának tekintette ezt a könyvet. Olyan is. Kezelhetetlenül reprezentatív. A3-as formátum, fényes, vastag papír, rengeteg látványos fotó, félezer oldal, majdnem négy kiló.
Ezt a könyvet természetesen nem Demszky ellenségei írták, hanem azok, akiknek ez a húsz év Budapesten jelentett valamit, s – összességében – nem éppen rosszat. Ők azonban teljes kritikai szabadsággal írták meg a magukét, másképp nem is írták volna, s ezt a kritikai szabadságot – kevés kivétellel – rendesen ki is használták. Nincs az a reprezentatív kiadvány, az a laudációra és önfényezésre hajlamosító alkalom, amely a kritikai készséget és a kritikatűrő képességet kiölné abból az értelmiségi közegből, amelyben Demszky működött.
Senkinek nem jutott eszébe, hogy ne írhatnám le ebben a reprezentatív kiadványban, hogy „a főváros sikertörténete valahol ebben a ciklusban tört meg”, hogy a hosszú távú városfejlesztési koncepciót, melynek összekalapálásával az egész cikluson át szenvedtek, „hosszú évek keserves munkájával fölpuhították, visszahizlalták, markáns rangsorait, választásait föloldották”, mígnem aztán olyan lett, hogy a konkrét döntésekre ne lehessen érdemben hatása (miként a Tarlós István idejében elfogadott 2013-as koncepciónak sincs – tehetjük hozzá most). „A főváros vezetése nem mutatott készséget rá, hogy a körülmények romlására visszafogással, lemondással válaszoljon, úgy, ahogy arra az ország népe és intézményei oly sokszor rákényszerültek.” És így tovább. Amúgy Demszky zárszavából sem hiányoznak a kritikus és önkritikus elemek.
A kötet szerzői között sokan voltunk, akiket Demszky szerencsétlen és rövid pártelnöki kalandjának kiváltképp rosszemlékű nyitó beszédében áttanácsolt a szabad demokratáktól a szocikhoz, hogy inkább az ő táborukat pusztítsuk; s akik az ő pártelnöki koncepcióját nyíltan, élesen és írásban elutasították. Demszky is derekasan ostorozta a saját pártját is, a koalíciós partnerét is. Az Orbán-kormánnyal átháborúzott ciklusa után nem habozott lenyilatkozni, hogy a Medgyessy-kormány alatt rosszabb helyzetben van pénzügyileg a főváros, mint az Orbán-kormány legrosszabb évében.
A kritika vagy igaz, vagy igaztalan. De a kritikátlanság csak hazug lehet...
A FÉLELEM FELFALJA A RÁDIÓKAT
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SERES GYÖRGY
2019.11.05.
Ha a média jelenlegi helyzetét vizsgáljuk, a kulcsszó: a félelem. A hatalom tart minden szabad, független hangtól, mert ezek lehetőséget kínálnak olyan vélemények megjelenítésére, amelyek szembe mennek a központi akarattal. Ezt tükrözte a médiatörvény legutóbbi – az idén nyáron – elfogadott módosítása, amely egyszerűen szembemegy az alkotmánnyal és nem illeszkedik a hazai jogrendszerbe sem. A kormánypárti többség azonban – természetesen – megszavazta, mint minden olyan salátatörvényt, amelyet lényegében nem is ismernek. „Magyarországon napjainkban nincs a hagyományos értelemben vett jogalkotás, ami van, az álca és rendeleti kormányzásnak minősíthető” – mondta lapunknak Stock Richárd, aki jogász és nem mellesleg a Klubrádió vezérigazgatója. Vele azért beszélgettünk, mert ők is érintettek lehetnek, amikor a hatalom szűkíteni próbálja az eddigi lehetőségeket. Minthogy ugyanis félnek, a másik oldalról félelemben is tartanak. Aki nem hajlandó beállni a sorba, az számíthat rá, hogy elhallgattathatják.
Szerző: SERES GYÖRGY
2019.11.05.
December végén elhallgat a Civil Rádió az FM 98-on. Miután nem hosszabbították meg a frekvencia-engedélyét, sokan aggódnak, hogy ez csak a kezdet. Ugyanígy járhat a többi közösségi rádió is.
Ha a média jelenlegi helyzetét vizsgáljuk, a kulcsszó: a félelem. A hatalom tart minden szabad, független hangtól, mert ezek lehetőséget kínálnak olyan vélemények megjelenítésére, amelyek szembe mennek a központi akarattal. Ezt tükrözte a médiatörvény legutóbbi – az idén nyáron – elfogadott módosítása, amely egyszerűen szembemegy az alkotmánnyal és nem illeszkedik a hazai jogrendszerbe sem. A kormánypárti többség azonban – természetesen – megszavazta, mint minden olyan salátatörvényt, amelyet lényegében nem is ismernek. „Magyarországon napjainkban nincs a hagyományos értelemben vett jogalkotás, ami van, az álca és rendeleti kormányzásnak minősíthető” – mondta lapunknak Stock Richárd, aki jogász és nem mellesleg a Klubrádió vezérigazgatója. Vele azért beszélgettünk, mert ők is érintettek lehetnek, amikor a hatalom szűkíteni próbálja az eddigi lehetőségeket. Minthogy ugyanis félnek, a másik oldalról félelemben is tartanak. Aki nem hajlandó beállni a sorba, az számíthat rá, hogy elhallgattathatják.
Az imént leírtakat egy konkrét eset teszi aktuálissá és igazolja is. A Civil Rádiónak ugyanis nem hosszabbították meg a frekvencia-engedélyét. Ez azt jelenti, hogy december 22-étől nem sugározhat műsort. Ez a közösségi rádió éppen 25 éve kezdte meg tevékenységét. Műsorait nyitottság és sokszínűség jellemzi, működésük önkéntesek elkötelezett munkáján alapul. Létezése lehetőséget nyújtott a civil ügyek, vagyis a társadalom közös ügyeinek bemutatására, teret adott az együttes gondolkodásra. Bizonyára ez volt a legnagyobb baj vele. A Médiahatóság tehát lépett, összhangban egyébként a rá vonatkozó – és gyakran joggal kritizált – jogi szabályozással.
Aligha valószínű, hogy Orbán Viktor akár egy szalmaszálat is keresztbe tett volna ebben az ügyben, de – ismerve a hazai viszonyokat – azért érdemes felidézni a miniszterelnök egy-két megnyilvánulását. Például azt, amit nemrég Olaszországban egy jobboldali pártalálkozón mondott. Ott azt állította, a magyar médiában a baloldalnak és a keresztény-konzervatív jobboldalnak lényegében ugyanakkora része van. Ez azt jelzi, hogy néhány hónap alatt jelentősen változott a véleménye, hiszen korábban úgy vélte, „Magyarországon ma baloldali, liberális és kormányellenes médiatöbbség van”. Ez viszont teljesen szemben áll a Mérték Médiaelemző Műhely adataival. Ők az idén tavasszal arra jutottak, hogy – az árbevételek alapján - a kormányközeli médiumok piaci aránya 77,8 százalék, míg a nem kormánytól függőké 22,2 százalék. A lényeg viszont Orbánnak abban a mondatában található, amely szerint "Magyarországon nem lehet összevissza beszélni a médiában". Tegyük hozzá: ennek érdekében a hatalom, és kiszolgálói, intézményei igyekeznek minél többet tenni is.
A Civil Rádió tavaly időben beadta kérelmét, hogy – a szabályok engedélyezte kereteken belül – további öt évig használhassa a frekvenciát. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság most arról tájékoztatta őket, hogy ez nem lehetséges. Csakhogy egy olyan paragrafusra hivatkoznak, amely később került be a szabályozásba. Eszerint kizárja a hosszabbítás lehetőségét, ha ismétlődő szabálysértéseket állapítanak meg egy adott rádiónál. Tény, hogy valóban többször elmarasztalták őket, amiért megszegtek bizonyos szabályokat. De nem véletlenül mondja most lapunknak Cserháti Ákos, a rádió ügyvezetője, hogy végül is mindez a Médiatanács szubjektív döntésének nevezhető. Többször elmaradtak például a megkövetelt adatszolgáltatással, ám az Alkotmánybíróság már 2011-ben törölte a törvényből ezt a passzust, arra hivatkozva, hogy büntetéseket generálhat (ahogy a Civil esetében meg is történt). A Médiatanács viszont azóta is mindenkit kötelez az adatszolgáltatásra. És ez csak egy példa a hatóság „túlmozgására”. Cserháti emlékezet rá, hogy ahány vizsgálatot végeztek, annyiszor találtak szabálysértést a szolgáltatóknál. A trükk az, hogy őket sokszor ellenőrizték, másokat meg sokkal kevesebbszer. „Azokat a rádiókat, amelyek a jelenlegi kurzus ízlésvilágához közel álló tartalmat közvetítenek, kevesebbet vizslatták, tehát ők kevesebbszer is sértettek szabályokat” – mondja az ügyvezető.
A Civil Rádió december 22-étől a világhálón továbbra is jelentkezik, noha tisztában vannak vele, hogy frekvencia nélkül jóval kevesebb emberhez tud majd eljutni. Eközben a Médiatanács döntése ellen közigazgatási pert indítanak. A döntést ugyanis – hiába van összhangban a hatályos jogszabályokkal - aránytalannak és méltánytalannak tartják. Azt is tudják, hogy ez rövid távon nem hozhat számukra kedvező eredményt. Viszont nagyra értékelik, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil jogvédő szervezet, valamint a Mérték Médiaelemző Műhely melléjük állt és szakmai segítséget nyújt az eljárásban...
ÉRDEN 1,2 MILLIÁRDOS HIÁNYT HAGYOTT MAGA UTÁN A FIDESZES POLGÁRMESTER
HÍRKLIKK
Szerző: KAROS ERNŐ
2019.11.05.
Az érdi polgármesteri hivatalban is megtörtént az őrségváltás. Távozott a vereséget szenvedett fideszes T. Mészáros András, a teljes ellenzék által támogatott Csőzik László pedig átvette a hivatalát. Alig fejeződött be az őrségváltás, máris robbant a politikai bomba. Ugyanis a leköszönő polgármester a Facebookon azt üzente az érdieknek, hogy a város számláján közel 40 milliárdot hagyott, viszont Csőzik a Hírklikknek azt nyilatkozta, hogy a pénz zömét Mészáros Lőrinc költheti el, illetve több mint egymilliárd hiányzik is a számláról. Ugyanis ezerkétszáz millió csak papíron létezik, valójában ennek az összegnek nincs meg a forrása.
- Csőzik úr, az ellenzék nevében nemrég képletesen átvette a város irányítását. Megnézte a papírokat? Megtalálta a pénzt, amiről az elődje az interneten is beszélt?
- Alaposan átnéztük a papírokat, több mint egymilliárd, egész pontosan ezerkétszáz millió forint hiányzik az elődöm által megnevezett összegből. Ennek nincs meg a forrása...
Szerző: KAROS ERNŐ
2019.11.05.
- Csőzik úr, az ellenzék nevében nemrég képletesen átvette a város irányítását. Megnézte a papírokat? Megtalálta a pénzt, amiről az elődje az interneten is beszélt?
- Alaposan átnéztük a papírokat, több mint egymilliárd, egész pontosan ezerkétszáz millió forint hiányzik az elődöm által megnevezett összegből. Ennek nincs meg a forrása...
CÁFOLJA AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG A NEW YORK TIMES ÁLLÍTÁSAIT
HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2019.11.05.
A közép-európai agrárbárók támogatásairól szóló cikk okozott vihart Brüsszelben.
Hosszú vita alakult ki az Európai Bizottság szóvivői és az újságírók között a testület hétfői sajtótájékoztatóján a New York Times vasárnap megjelent, magyarul is publikált cikkéről, amelynek szerzői arról írtak: a közép-európai országokban a kormányokhoz közeli oligarchákhoz vándorolnak az EU agrártámogatásai...
Szerző: hvg.hu
2019.11.05.
Hosszú vita alakult ki az Európai Bizottság szóvivői és az újságírók között a testület hétfői sajtótájékoztatóján a New York Times vasárnap megjelent, magyarul is publikált cikkéről, amelynek szerzői arról írtak: a közép-európai országokban a kormányokhoz közeli oligarchákhoz vándorolnak az EU agrártámogatásai...
Ami a lényeg:
- Az Európai Bizottság zéró toleranciát hirdetett az uniós forrásokat érintő visszaélésekkel kapcsolatban, ezzel kapcsolatban nem csak világos szabályok vannak, de a panaszokat az OLAF és maga a bizottság is vizsgálja. Az Európai Számvevőszék jelentése szerint a visszaélések aránya 2 százalék alatt volt, ami nem számít jelentősnek. A magyar kormány pedig 6,5 millió eurót vissza is fizetett a szabálytalan felhasználás miatt.
- A források kezelése közösen történik a tagállamokkal, ezért nem tehető mindenért felelőssé a bizottság.
- A jogállamisághoz köthető kérdéseket kezelheti majd az a rendszer, amelyet a bizottság javasolt, ezt azonban a tagállamoknak is jóvá kell még hagyniuk, illetve az Európai Ügyészség, amely olyan ügyekben is eljárhat majd (persze azokban az országokban, amelyek csatlakoznak hozzá), amelyekben az OLAF nem...
ITT OLVASHATÓ
ITT OLVASHATÓ
SANYARÚ HELYZETBEN A NYUGDÍJ ELŐTT ÁLLÓK - A MOSTANI SOKKAL ROSSZABB VILÁG JÖHET
Szerző: Az Én Pénzem
2019.11.05.
Az 55 évnél idősebbeknek a nagy munkaerőhiány mellett is nehéz elhelyezkedniük, a romló piaci helyzet is őket érintheti majd a legkellemetlenebbül. Közben a kormány éppen az idén szüntette meg ebben a korosztályban a foglalkoztatás támogatását.
Több olvasó is jelezte az Azénpénzem.hu-nak, hogy a maga részéről nem látja, hogy akkora lenne a munkaerőhiány. Rendre kiderült, hogy az 55 év felettieket szinte sehol sem látják szívesen, még akkor sem, ha közben vannak betöltetlen állások. Nyugdíj előtt még 10 évig kell „eladniuk” magukat a munkaerőpiacon az idősebbeknek, miközben korábban a HR-vezetők körében végzett felmérésből világosan kiderült, hogy határozottan hátrányban vannak az idősebb álláskeresők.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) legfrissebb jelentése eszerint szeptember végén a 25 éven aluli korosztályba 36,8 ezer álláskereső tartozott, az 55 éves és afelettiek száma viszont majdnem ennek duplája, összesen 60,8 ezer fő volt. Utóbbiak adják az álláskeresők negyedét. A szám értékeléséhez pedig érdemes tudni, hogy a sorozatos kudarcok után nagyon sokan fel is hagynak a próbálkozásokkal.
Több munkaközvetítő tuti tanácsként azt ajánlja ennek a korosztálynak, hogy jelentkezésükben ne írjanak életkort, és fényképet se mellékeljenek önéletrajzukhoz. Állításuk szerint a cél annak elérése, hogy legalább egyetlen személyes beszélgetésre sor kerüljön (állítólag ugyanis a valós életkor jelzése után erre csekély az esély), amin a jelentkező képes lehet meggyőzni a cég illetékesét, hogy igenis képes lehet a munkára. Jó tanácsként még azt mondják az érintetteknek, hogy minden esetben hangsúlyozzák: tökéletesen egészségesek. Nem egyszer találkoztunk azzal a tanáccsal is, hogy az idősebb álláskeresők tagadják le korábbi magasabb beosztásukat...
NORVÉGIA A MOSTANIAKÉ!
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.11.05.
Adott egy mindenféle felmérések szerint a világ élvonalába tartozó társadalom, ami az emberi jogok, a jólét és rengeteg egyéb tényező szempontjából a legjobb helyek közé számít. Mihez kezd egy ilyen ország a bevándorlókkal? A kérdés nyilván nem új, de egy sorozat most egészen érdekes megközelítésben dolgozza fel a problémát.
A minap belefutottam egy nagyon érdekes sorozatba, ami egyszerre kicsit sci-fi, nagyon krimi – de mindenekelőtt görbe tükröt tart a helyszínt adó ország (illetve általában a nyugati társadalmak) és a bevándorlás elé. Így aztán arra gondoltam, írok róla, mert szerintem a határátkelők szempontjából is érdekes.
Az alaphelyzet
A Beforeigners (magyarul Időbevándorlók címen fut, ami nem rossz, de az eredeti talán egy fokkal jobb, így maradnék annál) Norvégiában játszódik napjainkban.
Egészen pontosan Oslóban - 4 hónapos apasági szabadságuk idején férfiak tologatják a központban a babakocsit, lattét szürcsölnek egy, az erőszakot elutasító társadalomban, ahol még az alkoholfogyasztást is az állam kontrollálja.
Aztán egyszer csak történik valami: a kikötő vizében emberek jelennek meg. Nem akármilyen emberek, hanem emberek a múltból: őskoriak, vikingek és XIX. századiak egyaránt.
Emberek, akik életük során kereszteket égettek, kővel vadásztak nyúlra, mézsört ittak koponyából és verekedtek, pogány isteneket imádva. (Az egyik szereplő egy templomba tévedve megjegyzi: hogyan lehet olyan istent tisztelni, aki harc nélkül hagyja, hogy felszögezzék egy keresztre…?)
Szóval megjelennek a múlt emberei (egyébként nem csak Oslóban, hanem világszerte), nem tíz vagy ötven, hanem sok száz, majd sok ezer és hirtelen ott a feladat, befogadni és elviselni őket, hiszen ők is norvégok – csak éppen elmúlt korokból.
A sorozat rögtön az elején ugrik pár évet előre, amikor az elsőre őrületnek tűnő érkezések a mindennapok részeivé válnak. A társadalom felkészül a fogadásukra, karanténok és fogadóállomások nyílnak, majd miután az érkezők már nem jelentenek egészségügyi kockázatot, elengedik őket.
Oslo pedig megváltozik, a különböző korok olvasztótégelyévé válik. A XIX. századból érkezett lovas (mert a legtöbben saját korukra jellemző ruhákban járnak, gyakran úgy is közlekednek) fülhallgatón hallgatja a zenét, bárok nyílnak ősi viking írásjelekkel, középkori piacok az utcákon és még sorolhatnám...
Szerző: Határátkelő
2019.11.05.
A minap belefutottam egy nagyon érdekes sorozatba, ami egyszerre kicsit sci-fi, nagyon krimi – de mindenekelőtt görbe tükröt tart a helyszínt adó ország (illetve általában a nyugati társadalmak) és a bevándorlás elé. Így aztán arra gondoltam, írok róla, mert szerintem a határátkelők szempontjából is érdekes.
Az alaphelyzet
A Beforeigners (magyarul Időbevándorlók címen fut, ami nem rossz, de az eredeti talán egy fokkal jobb, így maradnék annál) Norvégiában játszódik napjainkban.
Egészen pontosan Oslóban - 4 hónapos apasági szabadságuk idején férfiak tologatják a központban a babakocsit, lattét szürcsölnek egy, az erőszakot elutasító társadalomban, ahol még az alkoholfogyasztást is az állam kontrollálja.
Aztán egyszer csak történik valami: a kikötő vizében emberek jelennek meg. Nem akármilyen emberek, hanem emberek a múltból: őskoriak, vikingek és XIX. századiak egyaránt.
Emberek, akik életük során kereszteket égettek, kővel vadásztak nyúlra, mézsört ittak koponyából és verekedtek, pogány isteneket imádva. (Az egyik szereplő egy templomba tévedve megjegyzi: hogyan lehet olyan istent tisztelni, aki harc nélkül hagyja, hogy felszögezzék egy keresztre…?)
Szóval megjelennek a múlt emberei (egyébként nem csak Oslóban, hanem világszerte), nem tíz vagy ötven, hanem sok száz, majd sok ezer és hirtelen ott a feladat, befogadni és elviselni őket, hiszen ők is norvégok – csak éppen elmúlt korokból.
A sorozat rögtön az elején ugrik pár évet előre, amikor az elsőre őrületnek tűnő érkezések a mindennapok részeivé válnak. A társadalom felkészül a fogadásukra, karanténok és fogadóállomások nyílnak, majd miután az érkezők már nem jelentenek egészségügyi kockázatot, elengedik őket.
Oslo pedig megváltozik, a különböző korok olvasztótégelyévé válik. A XIX. századból érkezett lovas (mert a legtöbben saját korukra jellemző ruhákban járnak, gyakran úgy is közlekednek) fülhallgatón hallgatja a zenét, bárok nyílnak ősi viking írásjelekkel, középkori piacok az utcákon és még sorolhatnám...
„MINDEN VASÁRNAP TÜNTETNI MENTEM”BESZÉLGETÉS JÓN KALMAN STEFÁNSSONNAL
ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
– Költőként kezdte. Nehezen tudom elképzelni, hogy Magyarországon sok főállású költő lenne. Izland törődik a költőivel?
– Megélhetés szempontjából prózaírónak lenni valamelyest könnyebb helyzet, mint a költőké. Ugyanakkor nálunk mindig nagyon fontos szerepe volt a költőknek, még ha a szegénység és a versírás kéz a kézben jártak is. Alighanem az izlandi sagákban keresendő a magyarázat. Ahogy az évszázadok során folyvást újramesélték őket, a bennük szereplők a gondolkodásunk részévé váltak. A dánok uralmával szemben a költészet fontos eszköznek bizonyult. Alig van olyan beszéd, amelyben az épp aktuális miniszterelnök ne idézné valamelyik nagy költőnket.
– Önt idézte már politikus?
– Nem tartom kizártnak, hogy valamelyik miniszter már idézett, de inkább a prózámból. Természetesen nálunk sem minden fenékig tejfel, nálunk is akadnak, akik az írást nem tartják tisztességes munkának. Azonban jó 30 éve már egy állami irodalmi alap is segíti az alkotást. Ide minden évben lehet pályázni. Ha szerencsés vagy, vagy egyszerűen úgy ítélik meg, érdemes a munkád a támogatásra, fizetést kapsz tőlük. Nem nagy összeg, de lehet rá építeni. Ezért is van, hogy Izlandon ma olyan 25–30 főállású író lehet. Költő és prózaíró. Egy focistának is jót tesz, ha nem csak mellékállásban, munka után kergeti a labdát, és így van ez az íróemberekkel is. Teljes egyetértés van nálunk az ügyben, hogy a nyelv nélkül semmik se lennénk. Ennek egyik záloga az erős irodalom. A 2008-as gazdasági összeomlás sem tudta megingatni ezt a hitet, egy fillérrel sem csökkentették az irodalmi támogatásokat. Bár voltak politikusok, akik ezt követelték, de még többen voltak az olyanok, akik kiálltak az irodalom ügye mellett. Az elmúlt 30 évben nem vettek el pénzt az íróknak járó támogatásokból. Bizonyított tény, tanulmányok szólnak arról, milyen jól jár az izlandi állam a helyi kultúra támogatásával. Minden euró, amit az irodalomba fektet, hármat hoz vissza. Amit a filmbe fektet, az ötöt-hatot fial és így tovább. És hát az sem elhanyagolható, amivel a művészet a kultúrafogyasztókat gazdagítja. Öröm, élvezet, efféle apróságok.
– A költészet és a foci állami támogatottságát tekintve nálunk a futball áll nyerésre.
– Természetesen nálunk is többen követik a kortárs focit, mint a kortárs költészetet, de ha a miniszterelnökünk szólásra emelkedik, sokkal nagyobb valószínűséggel idéz költőtől, mint focistától. Amúgy elég jól megy mostanában nekünk a foci, ez is része nemzeti büszkeségünknek...
Szerző: KÖVES GÁBOR
2019.11.31.
Izland elég távol esik Magyarországtól, a demokrácia is jobb formában van, mint minálunk, de azért az ő szigetükön is akadt olyan politikus, aki szíve szerint megregulázta volna az irodalmat. Igaz, olyan is, akit a korrupció miatt a népharag lemondásra késztetett. E nálunk hallatlan, a sarki fénynél is egzotikusabb jelenségről beszélgettünk a Margó Irodalmi Fesztiválra érkezett Jón Kalman Stefánssonnal, akinek főműve, a Menny és pokol trilógia nemrég jelent meg magyarul Egyed Veronika fordításában. JKS kivételes ismertetőjegye, hogy mindig található nála verseskötet – Budapestre Hölderlin és Tranströmer kísérte el –, mert ha tagadná is (nem teszi), akkor is teljesen világos, üssük fel bárhol a több mint ezeroldalas regénytrilógiát, hogy prózaíróként is költővel van dolgunk.
– Költőként kezdte. Nehezen tudom elképzelni, hogy Magyarországon sok főállású költő lenne. Izland törődik a költőivel?
– Megélhetés szempontjából prózaírónak lenni valamelyest könnyebb helyzet, mint a költőké. Ugyanakkor nálunk mindig nagyon fontos szerepe volt a költőknek, még ha a szegénység és a versírás kéz a kézben jártak is. Alighanem az izlandi sagákban keresendő a magyarázat. Ahogy az évszázadok során folyvást újramesélték őket, a bennük szereplők a gondolkodásunk részévé váltak. A dánok uralmával szemben a költészet fontos eszköznek bizonyult. Alig van olyan beszéd, amelyben az épp aktuális miniszterelnök ne idézné valamelyik nagy költőnket.
– Önt idézte már politikus?
– Nem tartom kizártnak, hogy valamelyik miniszter már idézett, de inkább a prózámból. Természetesen nálunk sem minden fenékig tejfel, nálunk is akadnak, akik az írást nem tartják tisztességes munkának. Azonban jó 30 éve már egy állami irodalmi alap is segíti az alkotást. Ide minden évben lehet pályázni. Ha szerencsés vagy, vagy egyszerűen úgy ítélik meg, érdemes a munkád a támogatásra, fizetést kapsz tőlük. Nem nagy összeg, de lehet rá építeni. Ezért is van, hogy Izlandon ma olyan 25–30 főállású író lehet. Költő és prózaíró. Egy focistának is jót tesz, ha nem csak mellékállásban, munka után kergeti a labdát, és így van ez az íróemberekkel is. Teljes egyetértés van nálunk az ügyben, hogy a nyelv nélkül semmik se lennénk. Ennek egyik záloga az erős irodalom. A 2008-as gazdasági összeomlás sem tudta megingatni ezt a hitet, egy fillérrel sem csökkentették az irodalmi támogatásokat. Bár voltak politikusok, akik ezt követelték, de még többen voltak az olyanok, akik kiálltak az irodalom ügye mellett. Az elmúlt 30 évben nem vettek el pénzt az íróknak járó támogatásokból. Bizonyított tény, tanulmányok szólnak arról, milyen jól jár az izlandi állam a helyi kultúra támogatásával. Minden euró, amit az irodalomba fektet, hármat hoz vissza. Amit a filmbe fektet, az ötöt-hatot fial és így tovább. És hát az sem elhanyagolható, amivel a művészet a kultúrafogyasztókat gazdagítja. Öröm, élvezet, efféle apróságok.
– A költészet és a foci állami támogatottságát tekintve nálunk a futball áll nyerésre.
– Természetesen nálunk is többen követik a kortárs focit, mint a kortárs költészetet, de ha a miniszterelnökünk szólásra emelkedik, sokkal nagyobb valószínűséggel idéz költőtől, mint focistától. Amúgy elég jól megy mostanában nekünk a foci, ez is része nemzeti büszkeségünknek...
ROMSICS IGNÁC: A FORRADALOM, A HARC NEMCSAK BEMOCSKOL, HANEM SOK EMBERT MEG IS TISZTÍT
Szerző: CSERI PÉTER
2019.11.04.
Egyszer azt nyilatkozta nekem, hogy nem szimpatizál a nemzetkarakterológiára épített történelemszemlélettel. Erre most az új könyve fókuszába emeli a magyar rebelliseket, amivel mintha éppen a nemzetkarakterológiát venné alapul. Nem így van?
Nem ez volt a tervem. Úgy gondolom, hogy sem azoknak nincs igazuk, akik a magyarság legjellemzőbb tulajdonságának a lázadást tartják, sem azoknak, akik a kompromisszumkeresést. Pontosabban: mindkét állítás igaz, de csak korlátok között, ha egyiket sem abszolutizáljuk. Valójában kiegészítik egymást, mindkét attitűd jellemzi eleinket, és talán bennünket is. A helyzetek döntik el, hogy mikor melyik kerül előtérbe. Hogy miért írtam könyvet a lázadókról? Részben, mert érdekelt a téma, másrészt a kiadómnak is tetszett az ötlet.
Azért is furcsa a dolog, mert ön egyáltalán nem tűnik rebellis alkatnak.
Pedig 25-26 éves koromig kifejezetten lázadó voltam.
Ne mondja. Romsics Ignác, a rebellis?
A rólam szóló jelentések szerint egész pontosan: Romsich! A kalocsai I. István Gimnáziumban és a Hunyadi János középiskolai fiúkollégiumban éppúgy, mint előfelvételisként az ugyancsak kalocsai Gábor Áron laktanyában, majd a szegedi Tanárképző Főiskolán is lázadónak számítottam. Erről az iskola- és katonatársaim bizonyára sokat tudnának mesélni, de írásos dokumentumok is igazolják. Az 1970-es évek elején megfigyeltek, és jelentettek rólam. Az egyik jelentés szerint „zavaros, ellenséges nézeteket képviseltem”. Egy másik szerint a leendő feleségem és én „mindenkinek panaszkodnak, szidják a Szegeden általuk tapasztalt nagyfokú protekciózást, összefonódottságot a vezetők között. Gyűjtik azokat a példákat, melyekkel igazukat bizonyíthatják.” Mindezek alapján az ügynök feladata lett „Romsich Ignác olyan irányú befolyásolása, hogy álbaloldali nézeteit feladja, a marxizmust támadó filozófusok tanulmányozását és írásaik ismertetését megszüntesse.” Az „ellenzéki tevékenységem” csúcspontja az 1972-73-as március 15-ei szegedi diáktüntetésekben való részvételem volt. Akadtak még néhányan, akik hozzám hasonlóan gondolkodtak, ám miután feljelentettek bennünket a Kádár-irodánál, és vizsgálat indult ellenünk, szétszóródtunk és „alámerültünk”. Ki így, ki úgy, ki itt, ki ott. Én Kecskemétre kerülve „integrálódtam” az 1970-es évek közepén. Ennek az egyik oka a megfigyelésem folytatódása volt, amelyről a „hírös városban” már tudtam, és ami nem töltött el örömmel. A másik, hogy az érdeklődésem szakmai irányokba fordult. A harmadik ok pedig, hogy a kecskeméti pártvezetők – Pozsgay Imre, Romány Pál, Gajdócsi István, Komáromi Attila és mások – jóval liberálisabb attitűdöt képviseltek a szegedi atmoszférát meghatározó Komócsin-klánnál. A fordulat vagy inkább az átalakulás csúcspontja az volt, amikor beléptem az MSZMP-be. Ez azonban már nem Kecskeméten, hanem Budapesten, az MTA Történettudományi Intézetében történt 1978-ban. „Ellenzékiségem”, ha annak nevezhető még egyáltalán, ezt követően kizárólag szakmai ügyekben mutatkozott meg. A rendszert nyilvánosan többé nem bíráltam, az akkori történetpolitikai kánon lebontásából azonban kivettem a részem. Ez főleg a Tanácsköztársaság időszakáról és a Horthy-korszakról írott munkáimban mutatkozott meg. Ebből adódtak ugyan problémáim, ám ezek nem jártak súlyos következményekkel...
POLT PÉTER ÉS HANDÓ TÜNDE BEMUTATJA: AZÉRT MÉG A NER AZ ÚR
MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2019.11.04.
9 évre választotta újra kétharmadának erejével a Fidesz-KDNP legfőbb ügyésznek Polt Pétert. És ugyanezen hatalmuknak köszönhetően lett ma alkotmánybíró Handó Tünde.
A független igazságszolgáltatás a demokrácia egyik alappillére. És ez nem amolyan patetikus frázis, ami mögött nincs tartalom.
Ha az igazságszolgáltatás nem független, akkor a hatalom visszaélhet vele.
Lássunk is néhány ügyet, amivel Polt Péter 9 évvel ezelőtti kinevezése óta a Legfőbb Ügyészség borzolta a kedélyeket. Ilyen volt például, amikor olyan ügyeket talált említésre nem méltónak, mint a Rogán Antal nevével fémjelzett letelepedési-kötvénybiznisz, vagy amikor vizsgálták ugyan az Elios-ügyet, de nem akadtak fenn rajta (hovatovább az OLAF szép számmal talált „problémákat”), és ugyebár Kósa Lajos és a csengeri asszony mesés öröksége körül sem találtak semmit vizsgálatra érdemesnek, hogy azt már ne is említsük, amikor egy 3 évig zajló nyomozás során sem sikerült megtalálniuk az egyébként a Parlamentben ülő Farkas Flóriánt.
És a másik irányba is tekintsünk egy pillanatra: Varju László DK-s országgyűlési képviselő mentelmi jogát éppen ma függesztette fel (újra!) a kétharmados kormány, miután Polt Péter azért kérvényezte azt, mert tavaly decemberben az MTVA-székházban több ellenzéki politikussal közösen próbáltak meg egy 5 pontos követeléslistát a köztévében. Varjut a biztonsági őrök földre teperték, később a mentő vitte el.
Vagyis Polt Péter előző 9 éves regnálása alatt láttuk, ahogy a kormány irányába elnéző, míg az ellenzéket sasszemmel regulázó ügyészségi munka folyik. Úgyhogy álljon csak itt, a biztonság kedvéért az, amit tavaly az ügyészség napján Polt Péter mondott:
„A magyar ügyészség a jogállam szilárd bázisa és az is marad.”
Khm.
De ne menjünk el szó nélkül Handó Tünde mellett sem, aki gyakorlatilag két éve folytat állóháborút a bírák önigazgatási szerveként működő Országos Bírói Tanáccsal. Az OBT-nek ugyebár elviekben épp Handó munkáját kéne ellenőriznie, de erre utóbbi vezetési stílusa nem sok lehetőséget ad. Az OBT nem csak azt rótta fel több ízben Handónak, hogy ellehetetleníti felügyeleti jogának gyakorlását, de kritizálta önkényes bírói kinevezési és előléptetési gyakorlatát is.
A bírák 2018-ban többször is tiltakoztak Handó szerintük törvénysértő ügyködésével szemben, válaszul az OBH elnöke bojkottálja az OBT ülését (pedig ezt még az igazságügyi tárca sem teszi), sőt a költségvetését is megpróbálta elkaszálni. A feszültség idén májusban odáig fajult, hogy az OBT a parlamenttől kérte Handó felmentését (képzelhetjük, mi lett annak a vége… Semmi.)...
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2019.11.04.
A független igazságszolgáltatás a demokrácia egyik alappillére. És ez nem amolyan patetikus frázis, ami mögött nincs tartalom.
Ha az igazságszolgáltatás nem független, akkor a hatalom visszaélhet vele.
Lássunk is néhány ügyet, amivel Polt Péter 9 évvel ezelőtti kinevezése óta a Legfőbb Ügyészség borzolta a kedélyeket. Ilyen volt például, amikor olyan ügyeket talált említésre nem méltónak, mint a Rogán Antal nevével fémjelzett letelepedési-kötvénybiznisz, vagy amikor vizsgálták ugyan az Elios-ügyet, de nem akadtak fenn rajta (hovatovább az OLAF szép számmal talált „problémákat”), és ugyebár Kósa Lajos és a csengeri asszony mesés öröksége körül sem találtak semmit vizsgálatra érdemesnek, hogy azt már ne is említsük, amikor egy 3 évig zajló nyomozás során sem sikerült megtalálniuk az egyébként a Parlamentben ülő Farkas Flóriánt.
És a másik irányba is tekintsünk egy pillanatra: Varju László DK-s országgyűlési képviselő mentelmi jogát éppen ma függesztette fel (újra!) a kétharmados kormány, miután Polt Péter azért kérvényezte azt, mert tavaly decemberben az MTVA-székházban több ellenzéki politikussal közösen próbáltak meg egy 5 pontos követeléslistát a köztévében. Varjut a biztonsági őrök földre teperték, később a mentő vitte el.
Vagyis Polt Péter előző 9 éves regnálása alatt láttuk, ahogy a kormány irányába elnéző, míg az ellenzéket sasszemmel regulázó ügyészségi munka folyik. Úgyhogy álljon csak itt, a biztonság kedvéért az, amit tavaly az ügyészség napján Polt Péter mondott:
„A magyar ügyészség a jogállam szilárd bázisa és az is marad.”
Khm.
De ne menjünk el szó nélkül Handó Tünde mellett sem, aki gyakorlatilag két éve folytat állóháborút a bírák önigazgatási szerveként működő Országos Bírói Tanáccsal. Az OBT-nek ugyebár elviekben épp Handó munkáját kéne ellenőriznie, de erre utóbbi vezetési stílusa nem sok lehetőséget ad. Az OBT nem csak azt rótta fel több ízben Handónak, hogy ellehetetleníti felügyeleti jogának gyakorlását, de kritizálta önkényes bírói kinevezési és előléptetési gyakorlatát is.
A bírák 2018-ban többször is tiltakoztak Handó szerintük törvénysértő ügyködésével szemben, válaszul az OBH elnöke bojkottálja az OBT ülését (pedig ezt még az igazságügyi tárca sem teszi), sőt a költségvetését is megpróbálta elkaszálni. A feszültség idén májusban odáig fajult, hogy az OBT a parlamenttől kérte Handó felmentését (képzelhetjük, mi lett annak a vége… Semmi.)...
KÉSEKET A PSZICHIÁTRIÁRA
PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2019.11.04.
A nemzet homloklebeny nélkül is bölcs Vezére bevásárolt.
Nem, nem a gyógyszertárban, hanem a nemzetközi fegyverpiacon, így aztán ma már minden magyar állampolgár bátran számíthat arra, hogy saját aknavetője lesz, ha nem tudta volna eddig, mi hiányzott neki...
A fegyverkereskedelem óriási üzlet, ha állami tulajdonban van, úgy még nagyobb, hiszen nem ellenőrzi senki.
Szóval, vettünk fegyvergyárat, hogy legyen aknavetőnk, és gyártunk kézifegyvert is a magyar fegyveres erők és szervezetek számára, de hogy minek, azt senki sem tudja, merthogy a nemzetközi fegyverpiac tele van márkás, bevált fegyverekkel.
Persze, mi majd megmutatjuk, hogy a magyar baka egy szál dióverő puskával is különb, mint ellenségei (kik is azok?) egy rakéta-arzenállal.
Villanyvonatja nem volt, dugóspuskája, kistankja se - mára lett, vettél neki komám, hadd örüljön a a pocakos vitéz!
Megszellőztették a vadászrepülők esetleges cseréjét is, úgy látszik nem találnak már zsákfalut, ahol ne építettek volna eddig stadiont.
Kell a lehetőség a lopásra, és erre évezredek óta legjobb eszköz a fegyverkezés, nem csodálkoznék, ha holnap hadat üzennénk Lichtensteinnek vagy Andorrának, felvirágzott vagonokban mehetsz majd megvédeni a hazát!
Ha a Gripenek helyett hadrendben tartottuk volna a MIG-eket, rengeteg pénz maradt volna az egészségügyre, azt oktatásra, a szegénység felszámolására, de nekünk Gripen kellett, hogy a Legfőbb Hadúr gazdagodásának ne álljon semmi útjába.
Ha egyszer ezeket bíróság elé állítjuk, mellettük kell állni a parlamenti többség tagjainak, akik kötelezettségüket megszegve a kormány ellenőrzése helyett a rucaseggű miniszterelnök tomporát nyalogatják, és mosolyognak hozzá, mint parasztica az angolvécén...
A másik zakkant, akire a bölcs magyar nép a pénztárcáját bízta, meg nekiment az €urónak.
Megmondta, hogy azért nem kell nekünk, mert az Unió nem állam, nincs közös költségvetése, közös pénzügyminisztériuma, nincs közös pénzügyminisztere.
Hát legyen, mert a legrosszabb államszövetség is jobb, mint a maffiaállam.
Hajdan meglehetősen jól elvoltunk a Monarchiában, akkor sem esett nagyobb csorba a szuverenitásunkon, közösen is remekül működtünk, fejlődtünk, pedig közös volt a pénzügy, hadügy, külügy...
Szerző: PuPu
2019.11.04.
Nem, nem a gyógyszertárban, hanem a nemzetközi fegyverpiacon, így aztán ma már minden magyar állampolgár bátran számíthat arra, hogy saját aknavetője lesz, ha nem tudta volna eddig, mi hiányzott neki...
A fegyverkereskedelem óriási üzlet, ha állami tulajdonban van, úgy még nagyobb, hiszen nem ellenőrzi senki.
Szóval, vettünk fegyvergyárat, hogy legyen aknavetőnk, és gyártunk kézifegyvert is a magyar fegyveres erők és szervezetek számára, de hogy minek, azt senki sem tudja, merthogy a nemzetközi fegyverpiac tele van márkás, bevált fegyverekkel.
Persze, mi majd megmutatjuk, hogy a magyar baka egy szál dióverő puskával is különb, mint ellenségei (kik is azok?) egy rakéta-arzenállal.
Villanyvonatja nem volt, dugóspuskája, kistankja se - mára lett, vettél neki komám, hadd örüljön a a pocakos vitéz!
Megszellőztették a vadászrepülők esetleges cseréjét is, úgy látszik nem találnak már zsákfalut, ahol ne építettek volna eddig stadiont.
Kell a lehetőség a lopásra, és erre évezredek óta legjobb eszköz a fegyverkezés, nem csodálkoznék, ha holnap hadat üzennénk Lichtensteinnek vagy Andorrának, felvirágzott vagonokban mehetsz majd megvédeni a hazát!
Ha a Gripenek helyett hadrendben tartottuk volna a MIG-eket, rengeteg pénz maradt volna az egészségügyre, azt oktatásra, a szegénység felszámolására, de nekünk Gripen kellett, hogy a Legfőbb Hadúr gazdagodásának ne álljon semmi útjába.
Ha egyszer ezeket bíróság elé állítjuk, mellettük kell állni a parlamenti többség tagjainak, akik kötelezettségüket megszegve a kormány ellenőrzése helyett a rucaseggű miniszterelnök tomporát nyalogatják, és mosolyognak hozzá, mint parasztica az angolvécén...
A másik zakkant, akire a bölcs magyar nép a pénztárcáját bízta, meg nekiment az €urónak.
Megmondta, hogy azért nem kell nekünk, mert az Unió nem állam, nincs közös költségvetése, közös pénzügyminisztériuma, nincs közös pénzügyminisztere.
Hát legyen, mert a legrosszabb államszövetség is jobb, mint a maffiaállam.
Hajdan meglehetősen jól elvoltunk a Monarchiában, akkor sem esett nagyobb csorba a szuverenitásunkon, közösen is remekül működtünk, fejlődtünk, pedig közös volt a pénzügy, hadügy, külügy...
SZABAD SZEMMEL: HEIKO MAAS BUDAPESTI ÚTJA UTÁN IS BŐVEN MARADTAK ELLENTÉTEK - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.11.05.
Die Welt
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.11.05.
Illúzió azt gondolni, hogy Kelet-Európával újra lehet kezdeni a dolgokat – mutat rá a konzervatív újság annak kapcsán, hogy Heiko Maas a kelet-nyugati megosztottság felszámolásáért kilincselt a magyar fővárosban. A barátságos szavakon túl ugyanis látszik, hogy a kulcskérdésekben elbeszél egymás mellett a két ország. A sajtótájékoztatón mindkét fél a jó szándékát hangoztatta, ám nem világos, hogy mennyire sikerül a két országnak közös nevezőre jutnia a szakkérdésekben. Ez abból is kiderült, hogy Szijjártó elsősorban a védelmi és a migrációs politikát taglalta az újságíróknak. Kollégája ezzel szemben a jogállamot és a demokratikus jogokat emlegette, azaz igencsak lényeges témakörökben nincsenek közös véleményen. Ursula von der Leyen megválasztása óta Orbán Viktor abban bízik, hogy belátóbbak lesznek vele szemben a jogállamiság ügyében. A magyar kormány az utóbbi 10 évben a kétharmad segítségével sarokba szorította és ellenőrzése alá vonta az ellenzéket, és ez vonatkozik a sajtóra, a civil szervezetekre, valamint tudományos intézményekre is. A visegrádiak azonban most abban reménykednek, hogy von der Leyen hatalomra segítéséért cserében viszonzást kapnak. Merkel is visszafogta a magát a bírálatokkal, amikor augusztusban találkozott Orbánnal. Még azt is dicsérte, ahogyan Magyarországon felhasználják az uniós alapokat. A korrupciós vádakat nem emlegette. Maas szóba hozta viszont a készülő jogállami mechanizmust, ami azt jelenti, hogy minden tagállam azonos elbánásban részesül, tehát nincs pellengérre állítás. A kelet-európaiak mégsem fogadják jó szívvel a tervet, pláne nem Magyarország, hiszen a Fidesz-kormány éppen azon van, hogy még inkább rátegye a kezét az uniós pénzekre. A Német Külpolitikai Társaság szakértője azt mondja például az MTA kutató intézeteinek átszervezéséről, hogy annak a Fidesz látja leginkább a hasznát, mert ő szabhatja meg, hogy mire fordítsák az alapokat. És aligha kaphat támogatást olyan program, amely bírálná a hatalmat. További gond, hogy az Orbán-központ évek óta megtorpedózza az EU és a NATO közös külpolitikai állásfoglalásait. Ezt nem hagyta szó nélkül ezúttal a német diplomácia vezetője sem. Oldalvágásából is az tűnt ki: alapkérdésekben továbbra is pont olyan mélyek az árkok, mint előtte.
Feltűnően előzékeny volt a hangnem a Bem téren a magyar és a német diplomácia vezetőjének sajtóértekezletén, és a két politikus láthatólag arról igyekezett beszélni, amiben egyetértés van közöttük, de az biztos, hogy bőven maradtak ellentétek Maas első budapesti útja után is. A látogatásra a Berlini fal lebontásának 30. évfordulója adott alkalmat. A vendég a Máltai Szeretetszolgálat központjában már nem volt ennyire visszafogott. Az akkori időkben nagy szerepet játszó Kozma atya jelenlétében felhozta a jogállami normákat, a szólás- és sajtószabadságot, továbbá az igazságszolgáltatás függetlenségét. Emlékeztetett arra, hogy az EU-ban most olyan rendszert dolgoznak ki, amelynek alapján évente értékelnék a demokrácia helyzetét az egyes tagállamokban. Ezzel váltanák fel a jogállami mechanizmust (amelyet a magyar és a lengyel kormány is kifogásol, mondván, hogy az kettős mércét alkalmaz – a szerk. megj.). A tudósítás biztosra veszi, hogy a színfalak mögött további vitás kérdések is terítékre kerültek a két miniszter között. Az ugyanis nem csupán Berlint, hanem több más szövetségest is kifejezetten idegesít, hogy Magyarország a NATO és Ukrajna együttműködésének lefékezésével fenyegetett. Mass alighanem egyértelművé tette, hogy megérti az ukrán nyelvtörvény miatti aggályokat, de azt már nem nézi jó szemmel, hogy egy tagállam blokkolni igyekszik Kijev közeledését a katonai szervezethez. A másik fontos vitatéma Törökország, mivel Orbán és most Szijjártó is kifejezetten védelmébe vette a Szíria elleni katonai intervenciót. A kérdés aligha került le a napirendről, annál is inkább, mert csütörtökön Budapest vendége lesz Erdogan.
A német külügyminiszter ugyan békülékenynek mutatkozott Budapesten, de látnivaló, hogy a közeledésnek vannak határai, annyira szembeötlőek voltak a véleménykülönbségek. Úgyhogy hiába próbálta meg újraéleszteni a közösségi érzést. Ez igencsak jól kirajzolódott éppen Magyarországon, ahol Orbán az illiberális demokrácia szellemében uralja az államot és a média jó részét. A berlini külpolitika persze szeretne valamilyen megoldást találni a magyar és a lengyel tekintélyelvű fejleményekre. Érezhető a törekvés, hogy a Merkel-kabinet pragmatikus együttműködést alakítson ki a nehezen kezelhető budapesti, illetve varsói vezetéssel. Maas a tárgyalások után is arra mutatott rá, hogy nem szabad megszakítani a párbeszédet. De sem ő, sem a házigazda nem tagadta, hogy a migrációs politika kapcsán milyen nagy ellentétek vannak köztük. A vendég azonban nem szerette volna, ha felmerül vele kapcsolatban, hogy szemet huny a demokrácia és a jogállam lebontása fölött. Azt hangsúlyozta, hogy a szabadságot az ellentét táplálja. A demokráciát pedig az ellenzék. Ezért – fűzte hozzá – védekezni kell, amikor Európában ismét megkérdőjelezik a korábbi vívmányokat. A megbékélés azonban hamar beleütközik az Orbán által meghúzott határokba. A kormányfő olyan, autoriter vezetőkkel rokonszenvez, mint Erdogan és Putyin. A török elnök rövidesen jön, de nem kell semmitől sem tartania a szír bevonulás ügyében, hiszen Szijjártó megerősítette: országa csakis a saját, nemzeti érdekeit követi...
IRAPUATO
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.11.05.
Polt Péter ismét legfőbb ügyész lett, semmi nem zavarja ezután sem az üzemszerű, módszeres lopást. Illetve még, amire a NER-nek szüksége van jogsértésileg, mondjuk, Varju képviselő meghurcolása, ilyenek. Ha volna olyan kártyapaklija az ellenzéknek, mint az amerikaiaknak, amelyen a főgonoszokat ábrázolták, hogy kikre vadásznak még a föld alatt is, Polt főügyész valamilyen ász lenne abban. De ilyen paklija az ellenzéknek nincsen, az ellenzék ott bólogat a parlamentben, miközben Poltokat választanak, Handókat neveznek ki, és komplett fegyvergyárakat vesznek stikában.
Polt újólagos, illetve megszakítás nélküli ügyészsége annak fényében érdekes, hogy az OLAF újra beköszönt, és vizsgálódik tátott szájjal, hogy mi folyik ebben az országban. Ezúttal bizonyos Harmadik Évezred Innovációs Alapítvány verte ki a biztosítékot, ahol félmilliárdot tüntettek el. Bár ez minálunk nem tétel, hogy mire és milyen jogcímen loptak, az mégis vérlázító. A “kevésbé fejlett” régiókban rendeztek sportnapokat a nyomorultaknak, hogy “a közösen eltöltött szabadidős tevékenységekkel gazdagabbá és színesebbé tegyék a mindennapjaikat”. Ezeken a gyerekek bagózva bicikliztek lukas kannák körül, és az ugaron rúgták a labdát.
Az ilyesmi felér azzal, mintha a koldustól lopnának, aminél alávalóbb dolog nincsen a világon, viszont Magyarország jobban teljesít és a reformok is működnek. A gazdaság olyannyira dübörög, hogy a világ minden tájáról érkeznek már rabszolgák, akik elveszik a magyarok munkáját, miközben a magyarok az ugaron fociznak. A vietnámiak fizetnek azért, hogy itt dolgozhassanak, az itt dolgozó mexikóiak viszont már tüntetnek is a magyar imperialisták ellen, mégpedig Budapesten, ami nem vicc és nem kitaláció. Csütörtökön vonultak a Váci úton mexikói zászlókat lobogtatva, hogy felhívják az őket foglalkoztató magyar cég aljas bánásmódjára a figyelmet...
Szerző: Rezeda
2019.11.05.
Polt újólagos, illetve megszakítás nélküli ügyészsége annak fényében érdekes, hogy az OLAF újra beköszönt, és vizsgálódik tátott szájjal, hogy mi folyik ebben az országban. Ezúttal bizonyos Harmadik Évezred Innovációs Alapítvány verte ki a biztosítékot, ahol félmilliárdot tüntettek el. Bár ez minálunk nem tétel, hogy mire és milyen jogcímen loptak, az mégis vérlázító. A “kevésbé fejlett” régiókban rendeztek sportnapokat a nyomorultaknak, hogy “a közösen eltöltött szabadidős tevékenységekkel gazdagabbá és színesebbé tegyék a mindennapjaikat”. Ezeken a gyerekek bagózva bicikliztek lukas kannák körül, és az ugaron rúgták a labdát.
Az ilyesmi felér azzal, mintha a koldustól lopnának, aminél alávalóbb dolog nincsen a világon, viszont Magyarország jobban teljesít és a reformok is működnek. A gazdaság olyannyira dübörög, hogy a világ minden tájáról érkeznek már rabszolgák, akik elveszik a magyarok munkáját, miközben a magyarok az ugaron fociznak. A vietnámiak fizetnek azért, hogy itt dolgozhassanak, az itt dolgozó mexikóiak viszont már tüntetnek is a magyar imperialisták ellen, mégpedig Budapesten, ami nem vicc és nem kitaláció. Csütörtökön vonultak a Váci úton mexikói zászlókat lobogtatva, hogy felhívják az őket foglalkoztató magyar cég aljas bánásmódjára a figyelmet...
33 ÉRV, HOGY POLT PÉTER MIÉRT REMEK VÁLASZTÁS A LEGFŐBB ÜGYÉSZI POSZTRA
444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2019.11.04.
...Arról, hogy Polt Péter eddigi főügyészi karrierje körül milyen botrányok merültek már fel, sok szó esett már. Kis János pár éve jogerősen is pert nyert, miután arról írt 2010-ben az Élet és Irodalomban, hogy Polt „előző hivatali ciklusa idején már bőségesen bizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be”. Polt akkor jó hírneve megsértése miatt perelt, de végül a bíróság nem neki adott igazat.
Így mi most az újraválasztás napjára készülve nem az eddigi kétes ügyeket, hanem Polt Péter kevéssé hangsúlyozott érdemeit szedtük össze, természetesen messze a teljesség igénye nélkül.
Védi kollégáit a kiégéstől
Mostanra nagyjából tudományos konszenzus van arról, hogy a túl sok munka a testi és lelki egészségünket leginkább fenyegető tényező: sok stressz, az éjszakázás, a monitorok előtt görnyedés súlyos károkat okozhat. Épp ezért egyre több munkahely van, ahol belátták, hogy nincs értelme agyonterhelni a dolgozókat, hosszabb távon is megéri, ha kíméletesen mérik ki az elvégezendő feladatokat. És mintha az elmúlt évtizedben ez a megfontolás bukkant volna fel az ügyészség feljelentési gyakorlatában is. Csak pár példa:
Nem keveri össze a munkát és a magánéletet
A család és a karrier összeegyeztetése sokak számára jelent komoly kihívást Magyarországon. De nem így Polt Péter esetében, aki legfőbb ügyészként teljesen tudta függetleníteni munkáját attól a ténytől, hogy felesége, Polt-Palásthy Marianna éveken át havi ötmillió forintért volt a Magyar Nemzeti Bank személyügyekért felelős ügyvezető igazgatója, illetve Matolcsy főiskolájáról is vitt haza fizetést. (Érdekes véletlen, de Polt Péter frissdiplomás lánya is épp az MNB jogi osztályán talált magának munkát.)
Külön érdekesség, de Polt Péter felesége ellenőrizte a Matolcsy-alapítványok gazdálkodását, mikor elkezdték szórni a pénzt. Polt szerint ez nem valami olyasmi, ami miatt neki le kellett volna mondania:
„Eddig sem azon múlt, hogy indult-e eljárás vagy sem, hogy kik vagy kinek a kijei dolgoztak egy adott helyen. Mindenkor a tények és a törvények határozzák meg, miből lesz ügy és miből nem.”.
Az MNB körül 2016-ban kezdtek sűrűsödni a viharfelhők: ekkor derült ki, hogy 250 milliárd forintot játszottak ki alapítványokba, és próbáltak megfosztani közpénz jellegétől, haverokat, rokonokat tömtek állami pénzzel, Matolcsy György jegybank elnök saját szeretőjét tette állásba és egy általa felügyelt bank vezetőjének luxuslakásában lakott máig tisztázatlan körülmények között.
Ez volt az az időszak, amikor egyik nap az ügyészséghez fordultak az MNB ügyei miatt, másnap pedig Polt Péter és Matolcsy György elmentek ebédelni egyet. És mint ekkor írtuk, szinte biztos, hogy törvénysértően gazdálkodtak Matolcsy alapítványai, mégis megúszhatják komoly következmény nélkül. Van ez így.
Polt-Palásthy Marianna idén nyáron amúgy közös megegyezéssel távozott a jegybanktól, hogy aztán augusztus végén Orbán Viktor a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnökhelyettesének nevezze ki...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: HORVÁTH BENCE
2019.11.04.
Így mi most az újraválasztás napjára készülve nem az eddigi kétes ügyeket, hanem Polt Péter kevéssé hangsúlyozott érdemeit szedtük össze, természetesen messze a teljesség igénye nélkül.
Védi kollégáit a kiégéstől
Mostanra nagyjából tudományos konszenzus van arról, hogy a túl sok munka a testi és lelki egészségünket leginkább fenyegető tényező: sok stressz, az éjszakázás, a monitorok előtt görnyedés súlyos károkat okozhat. Épp ezért egyre több munkahely van, ahol belátták, hogy nincs értelme agyonterhelni a dolgozókat, hosszabb távon is megéri, ha kíméletesen mérik ki az elvégezendő feladatokat. És mintha az elmúlt évtizedben ez a megfontolás bukkant volna fel az ügyészség feljelentési gyakorlatában is. Csak pár példa:
- Másfél éve jelentették fel a korrupcióról beszélő fideszes polgármestert, még csak ki sem hallgatták
- Annyi mindent írt a sajtó Pharaonról, hogy az ügyészség teljesen belezavarodott, ezért inkább nem is nyomoznak
- Annyi mindent írt a sajtó Pharaonról, hogy az ügyészség teljesen belezavarodott, ezért inkább nem is nyomoznak
- Újra győzött a magyar jogállam: nem nyomoz az ügyészség Rogán Antal vesztegetési ügyében
- Már nem nyomoz az ügyészség a moszkvai nagykövetségen működő vízumgyár miatt
- Sokszorosan rovott múltúak a vasárnapi zárvatartós népszavazást akadályozó kopaszok
- A kitiltási ügyben korrupciót keresett az ügyészség, de nem talált
- Már nem nyomoz az ügyészség a moszkvai nagykövetségen működő vízumgyár miatt
- Sokszorosan rovott múltúak a vasárnapi zárvatartós népszavazást akadályozó kopaszok
- A kitiltási ügyben korrupciót keresett az ügyészség, de nem talált
- Amikor Polt Péterék újságot olvasnak, akkor éppen nem ügyészek
Ha munka van, akkor viszont munka van
Szó sincs arról persze, hogy az ügyészségnek büdös lenne a munka, hiszen mint ahogy Polt Péter fogalmazott, az ügyészség a magyar jogállam szilárd bázisa. Ezért az elmúlt évekből is számos példát lehetett látni arra, hogy amikor cselekedni kellett, akkor az ügyészség fogaskerekei működésbe lendültek.
Ha munka van, akkor viszont munka van
Szó sincs arról persze, hogy az ügyészségnek büdös lenne a munka, hiszen mint ahogy Polt Péter fogalmazott, az ügyészség a magyar jogállam szilárd bázisa. Ezért az elmúlt évekből is számos példát lehetett látni arra, hogy amikor cselekedni kellett, akkor az ügyészség fogaskerekei működésbe lendültek.
Külön érdekesség, de Polt Péter felesége ellenőrizte a Matolcsy-alapítványok gazdálkodását, mikor elkezdték szórni a pénzt. Polt szerint ez nem valami olyasmi, ami miatt neki le kellett volna mondania:
„Eddig sem azon múlt, hogy indult-e eljárás vagy sem, hogy kik vagy kinek a kijei dolgoztak egy adott helyen. Mindenkor a tények és a törvények határozzák meg, miből lesz ügy és miből nem.”.
Az MNB körül 2016-ban kezdtek sűrűsödni a viharfelhők: ekkor derült ki, hogy 250 milliárd forintot játszottak ki alapítványokba, és próbáltak megfosztani közpénz jellegétől, haverokat, rokonokat tömtek állami pénzzel, Matolcsy György jegybank elnök saját szeretőjét tette állásba és egy általa felügyelt bank vezetőjének luxuslakásában lakott máig tisztázatlan körülmények között.
Ez volt az az időszak, amikor egyik nap az ügyészséghez fordultak az MNB ügyei miatt, másnap pedig Polt Péter és Matolcsy György elmentek ebédelni egyet. És mint ekkor írtuk, szinte biztos, hogy törvénysértően gazdálkodtak Matolcsy alapítványai, mégis megúszhatják komoly következmény nélkül. Van ez így.
Polt-Palásthy Marianna idén nyáron amúgy közös megegyezéssel távozott a jegybanktól, hogy aztán augusztus végén Orbán Viktor a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnökhelyettesének nevezze ki...
ITT OLVASHATÓ