MUTASSUK MEG, HOGY MAGYARORSZÁG KORMÁNYA NEM EGYENLŐ A MAGYAR EMBEREKKEL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2019.11.03.

Mint az sokak számára vélhetően már köztudott, Vladimir Putyint követően egy újabb diktátor látogat kicsiny hazánkba. Orbán nem elégszik meg egy diktátorral, még az év vége előtt úgy érezte, hogy szorít helyet Recep Tayyp Erdogan török elnöknek, aki egyébiránt a Fidesz elnökének jó barátja. Nem ez lesz Erdogan első látogatása Budapesten és valószínűleg az utolsó sem. A november 7-én esedékes látogatás apropója a magyar-török felső szintű stratégiai tanács újabb ülése, ahol bizonyára fontos dolgokról fog majd szó esni. Az, hogy szükség van-e arra, hogy jó kapcsolatot ápoljunk Törökországgal, nem vitás, mint ahogy ez a helyzet Oroszországgal és Kínával is, azonban ez nem kellene feltétlenül azt jelentse, hogy Orbán lemegy pincsi kutyába a vezetők látogatásakor.

Itthon mostanság valamiért ez a szokás, így hát nincs választás. Azonban az, hogy a törökök szíriai offenzíváját követően szinte azonnal hozzánk látogat Erdogan, jelzés értékű, mint ahogy az is az volt, amikor Szijjártó Péter külügyminiszter egyedüliként vétózta meg, az egyébként minden más uniós ország által elfogadott állásfoglalást a török offenzívával szemben. Orbán és ezzel a magyar kormány végső soron kiáll Erdogan támadása mellett, amelyet ő természetesen másként lát. Véleménye szerint az, amit a mai napig Észak-Szíriában művelnek a török katonák nem más, mint egy biztonsági zóna létrehozása, ahova majd át tudják telepíteni a jelenleg Törökország területén tartózkodó menekültek egy részét.

Ezzel csak az a probléma, hogy ehhez az kellett, hogy az ISIS-t legyőző kurdokat egyszerűen fizikai erőszakkal eltávolítsák a régióból, ezzel veszélybe sodorva a régió stabilitását, nem beszélve az ottani börtönökben tartott egykori ISIS harcosokról. Ha ugyanis a harcok hatására ezek a harcosok kiszabadulnak, ismét igen súlyos problémát jelentenek mind Európára, mind pedig a teljes világra nézve. Az ottani börtönökben több ezer – egyes becslések szerint több mint 2000 – európai terroristát is őriznek, akik ha lehetőséget kapnak rá, gond nélkül megindulnak a kontinens belseje felé.

Erdogan döntése – bár ez ennél jóval összetettebb – veszélybe sodorta a teljes régió békéjét, ez azonban nem hozta lázba a magyar vezetést. Szerintük ugyanis a magyar nép érdeke volt az offenzíva, noha ezt egyetlen kormánytag sem volt elég bátor később elismerni. Ahányszor kérdezték őket az ügyet illetően, vagy kitérő választ adtak, vagy egyszerűen letagadták azt. Az azonban jelzés értékkel bír, hogy Erdogan hamarosan ismételten Budapestre látogat. Ez nem mindenkinek tetszik idehaza, még akkor sem, ha a magyar kormány úgy érzi, az egész magyar társadalmat képviseli döntéseivel. Egyértelműen vannak olyanok, akik ellenzik Orbán döntését.

A látogatás napján, november 7-én tüntetéseket szerveznek városszerte, amit a rendőrség nyilván megpróbál majd kordában tartani, azonban betiltani talán még ők sem tudják. Az, hogy lesznek-e civil ruhás rendőrök ismételten, akik majd egy-egy tiltakozót nyugalomra fognak inteni, szinte biztos, mint ahogy az is, hogy megtesznek majd mindent, hogy Erdogan úgy érezhesse, a magyar nép szeretettel várja őt. A magyarok nem az egyetlenek, akik tiltakoznak a látogatás ellen, így tett a Kurdish Female Fighters/YPJ nevű Facebook oldal is, amely arra kéri a magyarokat, hogy november 7-én ne engedjék be a politikust az országba, sőt, küldjék vissza oda, ahonnan jött...

ITT OLVASHATÓ

NEM NÉZIK TOVÁBB TÉTLENÜL, HOGY ELVESZIK ÉVENTE TÖBB TÍZEZER GYEREK

24.HU
Szerző: GRÁD-KOVÁCS MÁRTA
2019.11.03.

Roma szervezetek indítottak aláírásgyűjtést azért, hogy állítsák vissza a tankötelezettségi korhatárt 18 évre. Az egyik kezdeményező egyesület vezetője azt mondja, a roma fiatal nemzedék tanulni akar, csak ehhez esélyre van szükségük.

KORÁBBAN A TÉMÁBAN:

- Fiatalok munkanélkülisége: sokkal nagyobb a baj, mint amekkorának látszik

- Lehet, hogy mégsem volt jó ötlet 16 évre csökkenteni a tankötelezettséget

- NGM: nincs tervben a tankötelezettség korhatárának emelése

Közös erőfeszítést kell tenni, hogy a gyerekek benn maradjanak az iskolarendszerben, különben szembesülnünk kell azzal, hogy ezt a nemzedéket mi tesszük tönkre

– mondta Setét Jenő polgárjogi aktivista a 24.hu-nak, miután a Roma büszkeség napját szervező egyesületek aláírásgyűjtésbe kezdtek azért, hogy a tankötelezettség korhatárát állítsák vissza 18 évre.

Az Idetartozunk Egyesület és a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége az idén hetedszer megrendezett Roma Büszkeség Napján jelentették be az aláírásgyűjtés elindítását – erről először a Mérce írt. Az esemény jelmondatának azt választották:

"Tanulni akarunk!"

A polgárjogi aktivista szerint nem pusztán az államnak és a döntéshozóknak üzentek, hanem a cigány közösségnek is, hogy támogatnak minden olyan törekvést, ami a tanulásra irányul. Setét Jenő az eseményen azt mondta, a tankötelezettség visszaállítása önmagában is sok fiatalt az iskolarendszerben tartana...

ITT OLVASHATÓ

THE NEW YORK TIMES: RABLÓGAZDÁLKODÁS, MODERN FEUDALIZMUS, AHOGY AZ ORBÁN-KORMÁNY A FÖLDEKET ÁTJÁTSSZA A SZÖVETSÉGESEINEK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÁGOSTON ZOLTÁN
2019.11.03.

Hosszú cikk jelent meg vasárnap a The New York Timesban arról, hogyan élnek vissza kelet-európai tagországok az EU mezőgazdasági támogatási rendszerével. A tekintélyes amerikai lap 2019 folyamán kilenc országban végzett kutatást, a cikk gerince azonban Magyarországról szól, ahol több ezer hektár állami földhöz jutott hozzá aukciókon az Orbán-kormányhoz, illetve a miniszterelnök családjához közeli kör. 


Márpedig akié a föld, az milliókat érő támogatásra jogosult, az Európai Unió ugyanis minden évben 65 milliárd dollárnak megfelelő összeget oszt szét, mezőgazdasági támogatási rendszere a költségvetés 40 százalékát teszi ki. Ennek a pénznek egy része abban a Fejér megyébe vándorolt, ahol a miniszterelnök szűk pátriájának számító Felcsút is fekszik, és ahonnan indulva a miniszterelnök egykori iskolatársa, Mészáros Lőrinc Magyarország leggazdagabb emberévé és legnagyobb földesurává nőtte ki magát. A Talentis Agro Zrt.-ben égisze alatt működő cégei

összesen 38 ezer hektáron gazdálkodhatnak Magyarországon.

A cikkben megszólal Ángyán József, aki 2010-2012 között, a második Orbán-kormányban a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkára volt. Rá Orbán Viktornak azért volt szüksége, hogy megszerezze a vidéki voksokat, és tudta, hogy számíthat a fideszes politikusra, akinek a rengeteg gazdával ápolt kitűnő kapcsolata miatt nagy politikai súllyal rendelkezett vidéken. A miniszterelnök ekkor, 2010 februárjában egyik hűvös reggelén a felcsúti házába invitálta Ángyán Józsefet. Beszélgettek, és bár a későbbi államtitkár egy olyan Orbán-kormányt képzelt el, amelyben a kistermelőknek több politikai és gazdasági szerep jut, a miniszterelnök pedig látszólag egyetértett vele, ebből végül semmi nem lett.

Ángyán József azt javasolta, hogy darabolják fel a nagy földterületeket, és adja bérbe kis és közepes termelőknek, ami helyett az Orbán-kormány a nagy földterületeket szövetségesei kezébe játszotta át, vagyis gyakorlatilag a Fidesznek rendelte alá a vidéket. – Semmi esélyem nem volt arra, hogy megvalósítsam a tervemet – emlékezett vissza Ángyán József a The New York Times kérdésére. Ez teljesedett ki, amikor 2015-ben Orbán-kormány több százezer hektár állami földet adott el, jellemzően a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező szövetségeseinek. Gyakorlati szempontból ezek árverések voltak, de több helyi gazda is elmondta: megmondták nekik, nem is kell jönni, mert a győzteseket már előre kijelölték.

Egyszerű képlet: a gazdák többnyire annyi pénzt kapnak, amennyi földet megművelnek. Minél több földje van valakinek, annál több pénzt kap. Az új bérlők alacsony bérleti díjakat fizettek az államnak, miközben jogosulttá váltak az EU-s támogatásokra.

A The New York Times hivatkozik a 168 Óra cikkére Mengyi Rolandról is, azt írva, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei fideszes politikus „megbolygatta” a bérbeadási folyamatot egy munkatársa pedig közel 500 hektár bérletére tett szert. Mengyi Roland érdekes figura, aki „Voldemort nagyúrnak” szólíttatta magát – említi meg a 168 Óra 2016-os leleplező írását az amerikai lap...

ITT OLVASHATÓ

EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS KORRUPCIÓ

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.11.03.

Annak a felismerése, hogy ez az egész munka nem lehet egy elszigetelt “úgy csinálom, ahogy akarom” történet, elég fontos fordulópont volt a munkámban. Persze lehetett volna így hagyni, koncentrálni gyerekekre, egyengetni egyéni életutakat, személyes kapcsolatban működtetni, ez is egy út, sok civil segítő, szervezet választja ezt. Nincs minőségi különbség közte, ami más, az a célok meghatározása.

Az egyéni sorsok támogatásában a segítő az adott személyre fókuszál, neki segít, hogy boldoguljon. A másik vonal, és én ezt választottam, e mellett a problémát is fókuszba helyezi, ami miatt emberek ilyen helyzetbe kerültek, vagyis az egyéni sorsokat társadalmi beágyazottságukban értelmezi. Az egyének támogatása lebonyolítható a segítő életének részeként, hogy közben dolgozik, és a szabad idejének, energiájának egy részét fordítja erre. Persze ez is túlnőhet ezen, ha sok-sok ilyen egyéni támogatott sorsát próbálja valaki egyengetni. A társadalmi beágyazottságában értelmezett problémakezelés az egyénen túl azt az intézményrendszert is bevonja, akiknek dolga van az illetővel, és azt a közösséget is, ahol él. Ez egy komplex munka, még egy településen is teljes embert, sőt csapatot igényel, több településen meg pláne.

Én magam is egyéni sorsokkal kezdtem, ez húzott be a problémába, a nyomorúságban élő gyerekek, de ahogy egyre jobban értettem ezt az egészet, ahogy egyre jobban láttam a rendszer működési hézagait, úgy erősödött meg bennem a cél, hogy tulajdonképpen miért is kell dolgoznom. A problémára szeretnék hatni, és ebben benne van a generációs szegénységben élő családok, gyerekek szintje, a helyi intézményrendszer és a közösség szintje, és, mivel az intézmények működése döntéshozói szintről szabályozott, így nem elengedhető az újabb és újabb próbálkozás sem ahhoz, hogy erre valamilyen módon hatással legyünk. No, és ott van a tágabb társadalom, aminek a viszonyulása sajátos, többnyire sztereotípiák mentén gondolkodnak erről az egészről, mert abban az élethelyzetben, amiben élnek, nem tudják úgy látni az okokat, összefüggéseket, mint mi, akik a terepen dolgozunk. Nem segíti ezt az utóbbi évek gyűlöletkeltése, ami ellen nagyon nehéz harcolni.

Így bővült az egyetlen család felé forduló segítő szándékom az évek során egy szerteágazó munkává, melyben tanulom én is ezt az egészet, hogyan lehet jól segíteni az egyénnek, az intézményeknek, hogyan lehetne jobbá tenni ezt az egészet. Ami nehezíti ezt az egyébként sem egyszerű munkát, az a közben körülöttünk is változó közeg. Ami most nem igazán támogatja ezt a munkát, sőt, újabb és újabb nehézségeket gördít elénk.

Pár hete egy látogató azt kérdezte tőlem, ha most valaki korlátlan lehetőséget adna nekem, amiben nemcsak a pénz, hanem minden más is benne van, mivel kezdenék neki, mi lenne az első, legfontosabb lépés, amit tennék?

Nem gondolkodtam sokat. Azt mondtam, megszüntetném a szürke-fekete zónát. És ebben minden benne van, a korrupció, a feketemunka, az otthoni üzletelés, a kriminalizációs utak elzárása. Persze tudom, ez, míg ember van, nem megszüntethető, de ha megállítanánk a növekedését, és visszafele menne a mutató, sokkal hatékonyabban lehetne kezelni mindent.

Nyilván most sokan a településekre gondolnak. Persze, nagyon fontos lenne, hogy a szolgáltatásokat átlátható, legális rendszer adja, és ne az illegális dohány-italkereskedelem, és a boltocskázás, pénzért fuvarozás legyen az alapja. Hogy ne legyen lehetőség feketén napi 10 ezret keresni. Mert addig nem fog egy szakképzetlen ember minimálbéres állásba elmenni, amíg a fekete zónában kisebb idő és energiabefektetéssel többet keres. Addig, amíg így, ebből megélnek családok, nem lesz motivált a gyerek arra, hogy tanuljon. Mert az a példa van előtte, hogy tanulás nélkül is meg lehet élni. Ha elég erős és jól ügyeskedik, nem is rosszul.

Ez talán egy erősebb rendőri jelenléttel és munkaügyis ellenőrzésekkel még megoldható is lenne. De ez csak az alsó szint. Ám ahogy megyünk felfele, ott is ugyanezt látjuk, csak más megnyilvánulásokban. Van-e értelme az alsó szint megváltoztatásában gondolkodni úgy, hogy a felépítményhez nem nyúlunk? Nem hiszem. A korrupció ilyen szintű beépülése a mindennapokba, főleg az elmozdulásokért, fejlesztésekért létrehozott pályázatokba, és a megoldásokért dolgozó intézményrendszerbe, az visszahat az alsó szintre is. Így a rájuk irányuló intézkedés nemcsak hazug képmutatás lenne, de lehetetlenné is tenné a változtatásokat. Ráadásul a rendszer részeként működő, a törvényesség és a rend betartására hivatott intézmények is belevonódtak már rég a függőséget fenntartó hálózatba. Akkor ki, és hogyan tisztítja meg ezt az egészet? Ehhez tényleg valami varázslat kellene.

Na, és itt jön a nagy dilemmám. Mert miközben pontosan tudom, hogy csak akkor tudunk ténylegesen hatni a szegénység problémájára, ha növeljük az alapítványunk társadalmi beágyazottságát, vagyis minél több olyan kapcsolattal kötjük be magunkat a rendszerbe, ahol hatni tudunk, érzem azt is, hogy közben egyre nehezebb kompromisszumokat kell kötnöm. Mert az egész rendszerben ott van a korrupció, az ügyeskedés, a papíron teljesítés, a pénzlenyúlás.

Azt látom, hogy folyamatosan csökken azoknak a pályázati lebonyolításoknak a száma, ahol még az ügy a fontos. Sokkal erősebb a látszat-teljesítés, a lehető legkevesebb energiabefektetéssel, és a legtöbb pénz kivételével, az indikátorok adminisztratív módon történő igazolásával, a lefotózott táblákkal, mint maga a fejlesztés célja. És ebbe minden belefér. A túlárazott szolgáltatások, a duplán, vagy akár triplán aláírt jelenléti ívek, a meg nem valósult programok fotós “megrendezése”. Milyen üzenete van annak, amikor úgy hívnak be egy konferencia megrendezésébe, hogy az első mondat “lesz catering is, van rá bőven pénz”. Hát ez lenne a legfontosabb? A svédasztal? Mit gondolnak akik így kezdik, rólam, a szakemberekről, az ügyekről?

Iszonyúan dühít a pénz elfolyása, a magabiztosság, ahogy ezt kezelik. A múltkor valaki így védekezett: “Miért, ti nem ezt csináljátok? Mindenki így csinálja ma….” Hát mi nem.

Aztán, ahogy belegondoltam, mi is e felé sodródunk. Mert ha együtt akarunk működni azokkal, akik a problémában érdekeltek, akkor el kell néznem ezt az egészet. Ha ellenkezek, gyanús leszek. És a gyanús emberekkel nem szívesen működnek együtt. Ha viszont partner vagyok benne, vagy terepet adok ehhez, és én magam is korrumpálódok. Mert ha nem, akkor nincs együttműködés, és maradok egyedül a nagyfene becsületességemmel. Meg a problémával, mert annak a megoldása egyre kevésbé fontos ezekben a projektekben.

Már nem megoldásfókuszú a közeg, amibe be kell ágyazódnunk, hanem pénzfókuszú.

Azt azonban, hogy ezen hogyan lehetne változtatni, nem tudom. Próbálom tartani azt a határt, amit a lelkiismeretem diktál. Csak félek, ebből a végén korlát lesz. Amibe bezárom magam, és a megoldás lehetőségét is.

ITT OLVASHATÓ

VALAMI KÉSZÜL A FIDESZ BOSZORKÁNYKONYHÁJÁBAN

HÍRKLIKK
Szerző: LOVÁSZ PÉTER
2019.11.03.

Orbánisztán ura nagyon komoly, erős pozíciókat vesztett az önkormányzati választásokon. Alig több mint két hét telt el a szavazás óta, az új önkormányzatok még csak formálgatják önmagukat, a kormány pedig látszatra úgy tesz, mintha elfogadná az új világot, s a megszokott „nekünk mindent szabad“ módon viselkedik mind belpolitikában, mind a nemzetközi kapcsolatokban, de azért akadnak figyelmeztető jelek, hogy Orbán Viktor nemigen viseli el a kialakuló kettős hatalmat. Úgy tűnik, valami készül a Fidesz boszorkánykonyhájában.

Kövér László beszédeinek durva nyersesége, a szónok felbukkanó vad őszintesége az utóbbi időben talán immár nem csak a házelnök szélsőségesen goromba egyéniségének kifejezése, hanem alighanem figyelmeztetés is: a Fidesz nem tűri tovább a ... Mit is?

Október 31-én a Vértanúk terén felavatták az 1919. évi vörösterror áldozatainak emlékművét, s ez alkalommal a Csurka István által 1990-ben újraélesztett magyar divat szerint talpig Bocskaiban feszítő házelnök, (aki hivatala szerint a nemzet egységének egyik megtestesítője lenne) egyebek mellett a következőket mondta: “... az 1919-ben felszínre tört véres polgárháború más formában ..., de napjainkban is zajlik. A Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és – egyelőre még csak a virtuális világban – ott folytatják, ahol a szamuelyk és csernyk száz éve abbahagyták...Az 1919-ben gyökerező 21. századi szellemi és politikai küzdelmeket nem azzal nyerhetjük meg, ha nagyobb ütést mérünk a velünk szemben állókra, mint amekkorát kapunk tőlük. Magyarország véglegesen csak akkor nyerhet, ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy a külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni. A demokrácia eszközrendszerével meg kell tudni őrizni egy olyan cselekvőképes politikai többséget, amely az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben meg tudja védeni önmagát, nemzetét és a hazáját.“...

ITT OLVASHATÓ

MATOLCSY, KORUNK LÁTNOKA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BONTA MIKLÓS
2019.11.02.

...A Matolcsy-tézis alaptétele, hogy lassan lezárjuk az atlanti korszak 500 évét, és belépünk az eurázsiai korba, amely ugyancsak több száz évig fog tartani. Szeretném megismételni, hogy ami most következik, csorbítatlanul Matolcsy György szellemi terméke, beleértve a logikai bukfenceket is. Az új korszak a kínai Egy Övezet Egy Út kezdeményezés 2013-as bejelentésével kezdődött, de már azt megelőzően is voltak erre mutató jelek. Meglepő módon ilyen volt az európai "egyesülés" is. (Úgy tűnik, az Európai Unió megnevezés a jövőben az MNB-elnök környezetében kerülendő, s csak remélni merjük, hogy így járt a lejárató célzatú brüsszelezés is.) Még az euró bevezetése (mármint más országokban) is főként azt szolgálta, hogy elősegítse az Eurázsiai kontinens egységének egyre szorosabbá válását. (Felettébb kíváncsi vagyok, hogy hasonlóképpen gondolkodnak-e erről példának okáért Kínában, Japánban, Pakisztánban vagy mondjuk Iránban is?) De mielőtt az európai közös pénz megalkotói és felhasználásának folyamatos csiszolói elbíznák magukat, jó tudni: az euró az új periódusban el fog tűnni, s átadja majd a helyét az új közös eurázsiai pénznek. Ennek elnevezésére lenne is egy javaslatunk: turán, amely kapocs lehet Ázsia és Európa (Magyarország) között. Annyit már sejt Matolcsy György, hogy ez a fizetőeszköz digitális lesz, és "az aranynak és az elektromos áramnak is része lesz benne." 

Ha az MNB elnökének jóslatai beválnak, akkor e század végéig be is vezethetik az új pénzt. Demográfiai okokból sajnos az új korszak mai krónikásai ennek már aligha lehetnek tanúi. De búslakodásra semmi okunk nincs, mert korunk nagy látnoka bejelentette: "közgazdasági szempontból a hiányok korszakának vége, és a bőség korszakának kezdete jellemzi a mostani periódust." (Csak bizonytalanul jegyezzük meg, hogy tán még a klímakatasztrófa jót is tesz ennek a XXI. századi Eldorádónak.)

Nem vitatjuk: kis országban is lehet nagyot álmodni. Vajon szkepticizmusról vagy józanságról tanúskodik-e, hogy mégis azt gondoljuk: az új világrend dolgában sajnos nekünk nem osztanak lapot?

ITT OLVASHATÓ

ELFOGY A NYUGATON FELSZEDETT OPTIMIZMUS

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.11.03.

Vajon mennyire hat ránk a környezet? Meg tudjuk tartani a nyugaton felszedett pozitív hozzáállást, pörgést Magyarországon is vagy egy idő után idomulunk a körülöttünk élőkhöz?

Zsófi több mint egy éve él már Budapesten, ahová Franciaországból költöztek férjével, túl van hazaköltözésen, az adminisztráció útvesztőin, szülésen. De hova lett a kezdeti, hazahozott lendület? Az országok közti ugrabugra hátránya…

„Iszom a kávémat, hallgatom Korina reggeli csicsergését iskola előtt és arra gondolok, hogy ezek a napok tökéletesen egyformák. Semmivel nem tudom megkülönböztetni a hétfőt a keddtől.

Csak amiatt tudom, hogy hétköznap van vagy hétvége, hogy Korina elkezdte az iskolát és ott már észnél kell lenni. Ez a feladatom, egy elsős nyomon követése és a pelenkatartalom-éhség-alvás triumvirátusának figyelése. Mit kellene ma csinálni, hogy jobb kedvem legyen? (...)

Kedden nincs semmilyen baba-mama program, na nem mintha beváltották volna a hozzá fűzött reményeimet, de azért ott mégis lehet emberekkel találkozni. Ha szerencsém van nem csak az éjszakai alvásról és a bölcsődei helyzetről beszélgetünk. Általában nincs szerencsém. (...)

Nehéz vidékiként beintegrálódni itt, ha már az ember nem az egyetemista éveit tölti. Nulla kapcsolati háló a gyerekezéshez, de a munkához is csak minimálisan van több négy budapesti munkás évvel mögöttem.

Ez a sok jövés-menés és oszágok közti ugrabugra hátránya. A nemzetközi mamis csoportokban legalább gyakorlom az angolt és érdekes, hogy ki miért és hogy került Budapestre és milyennek látják Magyarországot a saját hazájukhoz képest.

Ott még egy-két tanácsot is tudok néha adni és akkor legalább úgy érzem, hogy valakinek segíteni tudtam egy kicsit és nem uralkodik el rajtam a hasznavehetetlenség érzése.

A szervezéssel viszont felhagytam, van elég csoport, legalábbis számomra elég. Keresem a helyemet. Budapesten nem vagyok igazi, hiteles tagja a külföldi csoportoknak, mert én nem úgy szenvedek, mint ők, hiszen én otthon vagyok, ők pedig idegenben.

Nantes-ban én is egy külföldi voltam a sok közül, ugyanazokkal a kínokkal megáldva, mint a többiek. Ott ez volt a közösség, ahova tartozhattam a nyelviskolán kívül. Persze ez így normális.

Több mint három éve, hogy otthon dolgozom, tanulok, gyereket nevelek. Sosem lógatom a lábam, de úgy érzem, hogy mégsem jutok egyről a kettőre. Mintha az élet mindig csak azt mondaná: Zsófia, próbálkozz csak tovább, ez még egy picit kevés...

ITT OLVASHATÓ

PARLAMENTI SZÍNES (9.)

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MELLÁR TAMÁS
2019.10.31.

Szeptemberben az Európai Parlamentben tettem látogatást. A brüsszeli útra annak következtében kerülhetett sor, hogy a mi Gazdasági Bizottságunk is meghívást kapott a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (Committee on Economic and Monetary Affairs, ECON) ülésére, amelyen országspecifikus ügyek megtárgyalására került sor. S mivel bizottságunk elnöke más irányú elfoglaltsága miatt nem tudta elfogadni a meghívást, a bizottság alelnökeként én mehettem. A tanácskozásra kijelölt ülésterem egyébként az Európai Unió Antall József miniszterelnökünkről elnevezett épületében volt. Ez külön örömet jelentett számomra, mivel 1992 és 1994 között kormány-főtanácsadóként segíthettem az első szabadon választott kormány miniszterelnökének munkáját.

Az ottani bizottsági ülés sok mindenben hasonlított a miénkre, de legalább ugyanennyi dologban különbözött is attól. A levezető elnök törekedett a tárgyszerűségre és a pártatlanságra, ami az esetek többségében sikerült is neki, csak a hozzászólások időtartamát korlátozta, a témáját nem. Ennek megfelelően sok mindenről volt szó az ülésen. Az országok európai uniós és nemzeti képviselőinek hozzászólásaiból számomra egy igen fontos problémakör körvonalazódott, ami most leginkább izgatja a gazdasági szakértőket, ez pedig az újabb gazdasági válságtól való félelem. Ezt az táplálja, hogy tovább lassul a gazdasági növekedés az EU tagországainak többségében és még azon túl is, kiterjedve az egész világgazdaságra. Ez alól a gazdasági lassulás alól üde kivételt képez hazánk, de hogy ennek miért nem lehet nagyon örülni, az majd a későbbiekben fog kiderülni.

Hogy miért lassul a gazdasági növekedés a fejlett nyugati országokban, arra a választ egy – már igen régen, 1948-ban elhunyt – neves közgazdász, John Maynard Keynes munkáiból olvashatjuk ki. A 2008-as válság utáni időszak egyik meghatározó jellemzője volt, hogy az addig alkalmazott termelési technikák és technológiák már nem voltak képesek további dinamikus bővülést biztosítani a magángazdaságok számára. Nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős változásra van szükség. A változások irányát a negyedik ipari forradalom név alatt foglalták össze a szakértők, és olyan dolgokat említettek, mint a megújuló energiahordozók, az elektromos autó, az internet térnyerése a vásárlás, ügyintézés és munkavégzés területén, a közlekedés és szállítás átalakulása, hogy csak néhányat említsünk közülük.

A változás iránya tehát adott, de továbbra is ott a megválaszolatlan kérdés, hogy mindezt miként, milyen módon lehet és kell megvalósítani. A nagy befektetésekről döntő tőkések jól tudják, hogy ezekbe az új szektorokba kell beruházniuk, de azt nem tudják, milyen platformokat, konkrét technológiai megvalósítási módokat lenne célszerű választaniuk, amelyekkel megfelelhetnének az együttműködő partnereknek, és eredményesen szállhatnának harcba a konkurenciával a vásárlók kegyeiért. Ha elköteleződnek egy eljárás (mondjuk egy bizonyos típusú elektromos autó vagy akkumulátor) mellett, és annak megfelelő beruházásokat indítanak, akkor már nincs visszaút, azt végig kell csinálniuk, módosításra csak jóval később és igen nagy többletköltséggel lesz csak lehetőségük.

Ezért kivárnak, hogy kiderüljön, melyik konkrét típusú termékek és technológiai eljárások lesznek a nyerők a következő öt–tíz esztendőben. Keynes egy egyszerű példán szemléltette ezt a dilemmát, egy hetilap által meghirdetett szépségverseny példáján keresztül. A laphoz a fiatal lányok beküldték a fényképeiket, amelyeket a lap közzétett, és az olvasókat arra kérte, hogy válasszák ki a szerintük legszebb hat lányt a képek alapján. Hogy sokan részt vegyenek a szavazáson (és persze így sokan vegyék a lapot), a szerkesztőbizottság versenyt ajánlott: az a szavazó, aki eltalálja (vagy legjobban megközelíti) a végeredményt, a legszebb hat lány sorrendjét, az tengerentúli utazást nyer. Nos, ezek után tehát a szavazók nem feltétlenül arra szavaztak, aki nekik tetszett, hanem azokra, akik a feltételezéseik szerint a közízlésnek leginkább megfeleltek. A beruházók ugyanezen dilemma előtt állnak, nem a legjobb terméket vagy termelési eljárást kell kiválasztaniuk, hanem azt, amelyik a legnépszerűbb lesz, leginkább megfelel a közízlésnek, illetve a leginkább elfogadott technológiai platformoknak.

A magyar gazdaságot azonban ez a dilemma nem igazán foglalkoztatja, mivel az elmúlt időszakban a legnagyobb beruházó az állam volt, számára ez a fajta dilemma és kockázat fel sem merülhetett. Már csak azért sem, mert alapvetően az építőiparra koncentrálódott az állami megrendelések köre, amely így a gazdasági fellendülés motorjává vált. Ennek a megoldásnak a pozitívuma az, hogy az állami kiadások fokozása révén mérsékelni lehet a gazdasági visszaesést, fokozni lehet a gazdasági növekedést. Ezért lettünk mi, magyarok most az Európai Uniós országok élenjárói a gazdasági növekedés tekintetében. Ugyanakkor viszont az a veszélye is megvan az erőteljes állami beavatkozásnak, hogy háttérbe szorítja a magángazdaságokat, elszívja előlük az erőforrásokat. Ennek következtében pedig megfosztja a gazdaságot attól, hogy a technikai változás, a szerkezeti átalakulás végbemenjen a versenyszférában. Az állam mint nagybefektető képes a beruházások felpörgetésére, de éppen a nagyságából következően nagy hibák elkövetésére is, rossz fejlődési irányok kijelölésére, ahonnan aztán csak nagyon nagy áldozatok árán tud visszatérni a gazdaság a helyes útra. A magánbefektetők ezzel szemben a próbálkozások és korrekciók révén mintegy kitapogatják a járható utat, a technológiai fejlődés fő irányát...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/44. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/44. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

A MORATÓRIUM CSAK AZ ELSŐ LÉPÉS, MIT TEHETNEK MÉG AZ ÖNKORMÁNYZATOK A HAJLÉKTALANSÁG MEGFÉKEZÉSÉÉRT?

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2019.11.03.

November 15-én kezdődik a kilakoltatási moratórium, melynek célja, hogy a leghidegebb hónapokban ne kerülhessen senki sem utcára. A moratórium végével, májusban azonban újra teljes fordulatszámra kapcsolnak a végrehajtó cégek: az elmúlt három évben körülbelül tízezer család kényszerült otthona elhagyására végrehajtási eljárás keretei között.

Ez átlagosan évi több mint háromezer kilakoltatás eredménye – melyeknek a fele(!) Budapesten történik. Önkormányzati, illetve állami segítség híján a moratórium legfeljebb eltolja pár hónappal a menthetetlenül eladósodottak lakásvesztését, akik ez idő alatt nem képesek önerőből adósságaikat rendezni. A helyzetük így jó eséllyel tovább romlik, a következő telet pedig lehet, hogy már az utcán töltik.

Az önkormányzati választásokat követően Karácsony Gergely bejelentette: felfüggesztik a fővárosi tulajdonban álló bérlakásokból való kilakoltatásokat, a kezdeményezés pedig úgy tűnik, egyelőre csak Budapesten, kerületi szinten folytatódik. Az utóbbi hetekben Józsefvárosban, Újbudán, Pesterzsébeten és Budafokon is bejelentette az új városvezetés az önkormányzati bérlakásokból való kilakoltatások leállítását.

A fogadtatás vegyes volt: van, aki szerint a kilakoltatások leállítása minden önkormányzat részéről a minimum kell, hogy legyen, és van, aki szerint a bérlők vissza fognak élni a helyzetükkel, és innentől még több tartozást fognak felhalmozni annak tudatában, hogy úgysem lakoltathatják ki őket.

A lehetséges további lépésekről és a kilakoltatások elleni harc legnagyobb kihívásairól beszélgetett csütörtök este az Aurórában a Mérce szerkesztője, Pap Szilárd István moderálásával Bognár Eszter, az Utcajogász tagja, Pósfai Zsuzsanna, a Periféria Központ munkatársa, Csepregi Dorka, A Város Mindenkié tagja és Pikó András, Józsefváros polgármestere...

ITT OLVASHATÓ

LEHET, HOGY MOSTANTÓL NEM A SAJÁT TULAJDONAKÉNT RENDELKEZIK A KOCAFOCISTA AZ EGÉSZ VÁRRAL ÉS KÖRNYÉKÉVEL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.11.03.

Jó reggelt! Remélhetőleg ma nem csak én kelek fel, hanem a Nap is, mert tegnap valahogy nem sikerült neki. Bezzeg az emberi ostobaság nem szunnyadt el egy pillantra sem. Sőt, mintha tegnap valami titokzatos erő még felis kavarta volna a hülyeséget, holott már eddig is bőven az egészségre káros küszöbérték felett volt jelen Mária rántott csirkefarhát-szagú tündérországában.



"Ha libsi vagy, jobb, ha most elfordulsz: soha nem látott béremelés jön a szakképzésben"

Ez itt fentebb a nyolcaskáról egy cím. Ha hirtelen össze kellene számolnom, hány hasonló kettő az egyben – uszító gyűlöletkeltés az egyik irányba, csontig benyalás a másikba – címet láttam már ott, nincs annyi ujjam, hogy sikerülne. A lényege mindenek ugyanaz: a libsik a jómagyaremberek ellen élnek és halnak, de a jó orbánviktor csak emeli a béreket, az életszínvonalat, a foglalkoztatást, a szellemi szintet, mindent és folyamatosan, hogy az valami beszarás. Ha annyiszor valóban emelkedtek volna a különféle szakmában dolgozó közalkalmazottak bérei és annyival, ahányszor és amennyit ezek a szerencsétlen szervilis puhapöcsök ilyen módon beharangoztak, akkor már nemhogy utolértük volna Ausztriát, de háromszor le is köröztük volna. Ehhez képest változatlanul szarul keresnek a pedagógusok, a tűzoltók, a rendőrök, a mentősök, a nővérek, a könyvtárosok és még sorolhatnám. Be kellene már fejezni ezt a hazudozással egybeépített áskálódást, mert baromira nehéz lesz majd letagadni. Az internet nem felejt, de mi sem felejtünk.

Megjelent The Guardian című lapban egy interjú Soros Györggyel. Ez nem kerülte el a magyar fősodratú média figyelmét sem. Soros György fél Magyarországra jönni/nem jön, ameddig Orbán Viktor a miniszterelnök. Ezt valamennyi portál megírta, de merem állítani, hogy nem vette a faáradságot egyikük sem, hogy végig is olvassa azt a cikket. Valaki kimarta ezt a – a cikk szempontjából teljesen jelentéktelen – részt, és valószínűleg egymástól vették át, mint egy narkósbrigád a spanglit. De még a PestiSrácok is a 444.-re hivatkozott. Holott ez egy iszonyat hosszú interjú, tele nagyon érdekes dolgokkal. Ebből a hazajövetelre vonatkozó rész két mondat. És messze nem két kulcsmondat...

ITT OLVASHATÓ

HARCOLÓ KURD NŐK ÜZENTEK A MAGYAR NÉPNEK

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2019.11.02.

Egyben nemes egyszerűséggel dzsihadista terroristának nevezik a török elnököt.

November 7-én érkezik Budapestre Recep Tayyip Erdogan török államfő, hogy a magyar miniszterelnökkel, Orbán Viktorral tárgyaljon. A Mérce szúrta ki, hogy ehhez kapcsolódva a Kurd Női Harcosok (YPJ) felhívást tettek közzé a Facebookon. A poszt címzettje a magyar nép: 

ITT OLVASHATÓ

INDEX: MIRŐL SZÓL A TÖRÖK-KURD HÁBORÚ?

A NEMZETI BÁNTALMAZÁS RENDSZERE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BALASSA TAMÁS
2019.11.03.

Kiverték két fogát és eltörték több bordáját egy 15 éves fiúnak egy fiatalkorú banda tagjai a Széll Kálmán téren, kés is volt náluk. De ez a riport nem róluk szól. Nem is arról a 11 éves lányról, aki talán éppen a fogtörés, vérömlés idején ugrott le 15 éves szexpartneréről, amikor rájuk nyitott a gyermekfelügyelő. És nem is arról a fogyatékos óvodáskorúról, aki nevelőotthoni társai életét pokoli nyüszítéssel keseríti, de ha kiszabadul a rácsok közül, akkor máshogyan is. Ez a riport arról a gyermekvédelemről szól, amely újratermeli a nyomorúságot, erkölcs és gátlás nélküli fiatalokat nevel, túl nagy eséllyel prostituáltakat és börtönlakókat. Miközben a létező legjövedelmezőbb befektetés volna a szegénység és a tudatlanság felszámolására költeni az adóforintokat.

Nem tudjuk, mi történt azóta a súlyosan sérült fiúval, aki a forró augusztusi éjjelt a rendőrségen és a kórházban töltötte (édesapja elutasította az érdeklődést, már múlt időbe temették a történteket), de feltesszük, hogy amint a közösségi média haragra gyúló tagjaiban, úgy benne is elolvadt az elfogadás cigányokkal, intézetis (gyerekkori nevén zacis) verekedőkkel szemben. Nem tudjuk elítélni ezért. Más a helyzet a közönyös körmagyar fehérgallérosaival, akik úgy költenek 20 milliárddal többet az idei kormánypropagandára és szintén ennyivel többet a pénzügyi tárca Várba költözésére, hogy ennyiből vígan megoldhatnák azok boldogulását, akiknek a Jóisten fukarul mérte a javakat. Ennyit a költségvetési számmisztikáról, amit persze demagógiaként kezel az állam működésével megengedőbbek hányada. 

Herczog Mária családszociológus, gyermekvédelmi szakember lesújtó véleménnyel van a kormány szociális és gyermekvédelmi intézkedéseiről, és úgy általában a szegénypolitikájáról. Azt mondja, a számvevőszék már 2000-ben megállapította, hogy nincs elég erőforrás az 1997-es gyermekvédelmi törvény végrehajtására, és a helyzet azóta csak romlott. „Egymásra rakódtak az évek, évtizedek bűnei, és ez az utóbbi tíz évben egészen katasztrofális mértékeket öltött. Ahogy az egészségügyet és az oktatást, úgy a gyermekvédelmet is lerohasztotta az erőforráshiány és a cinizmus, amivel a kormányzat ezeket a kérdéseket kezeli.” 

A szakember egyetért több, az ágazatban dolgozó pszichológus véleményével, amely szerint a jelenlegi gyermekvédelem bántalmazó. „Ezt hívjuk intézményi vagy rendszerbántalmazásnak, ami sajnos minden pillanatban tetten érhető. Miután nagy a szakemberhiány, a dolgozók egy része kiégett, nélkülözi azokat a speciális felkészültségeket és lehetőségeket, amelyek ebben a helyzetben segítséget jelentenének a gyerekeknek. A fizikai feltételek is nagyon gyengék, ezért maga a rendszer is nagyon súlyosan bántalmazó, sokszor többet árt, mint az a környezet, ahonnan a gyerekeket kiemelték, mondja a családszociológus...

ITT OLVASHATÓ

STADIONOKKAL NEM LEHET VÁLASZTÁST NYERNI

444.HU
Szerző: haszanz
2019.11.02.

Az önkormányzati választás jó tesztje volt annak, mennyire hálásak a stadionépítésekért azok, akiknek a kormány szerint felhúzták az új arénákat. Akik elvileg nem a szép díszletek között labdázgató játékosok, hanem a helyiek. Nagyon úgy néz ki, hogy új szavazatokat ezzel nem sikerült szerezni. Több várost is frissen avatott stadionnal bukott a Fidesz.

A stadionokat a települések ajándékba kapják, azt az országos közösből fizeti ki a kormány. Ahol nem, ott a taó-rendszeren keresztül ide terelt adóforintokból finanszírozzák az építkezéseket.

Az hamar kiderült, hogy a szurkolók nem hálásak az ajándékért. Orbán Viktort kifütyülték 2014-ben a Fradi új arénájának avatóján, pedig azt a Jóistennek köszönte meg:...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

EZEK A GYEREKEK TÉGED IS TÁNCBA VINNÉNEK, MIELŐTT KIVÉGEZNEK

24.HU
Szerző: KRÁNICZ BENCE
2019.11.03.

Az sem volna kis teljesítmény, ha Alejandro Landes rendező egyszerű, dokumentarista eszközökkel bemutatta volna, milyen pokoli dolgok történnek Kolumbiában. A Monos azonban még szebb és ravaszabb film, kétségtelenül az év egyik legjobbja.

Igazán udvarias volt Alejandro Landes, a Monos rendezője, amikor igyekezett közös nevezőt keresni Kolumbia és Magyarország között annak apropóján, hogy filmjével elnyerte a miskolci Cinefest fődíját. Azt mondta, mindkét ország lakóinak fel kell tenniük a kérdést, „hogyan tovább”. Nos, ennek a kérdésnek valójában egészen más tétje van Kolumbiában, ahol évtizedek óta dúl a polgárháború, és a háborús film műfajának újabb és újabb felelevenítése voltaképpen azt jelenti, hogy az alkotók napjainkban játszódó, realista filmeket készítenek.

Az idei év egyik kétséget kizáróan legjobb filmje, a Monos éppen azt mutatja meg, hogy Kolumbiában a háború valósága legalább egy nemzedék számára már az egyetlen elképzelhető valóság. Amit látunk, nem disztópia. A fegyveres szabadcsapattá szerveződő gyerekek története sokkal több hasonlóságot mutat a neorealizmus gyerektörténeteivel (a Németország, nulla évtől A fehér léggömbig),

a kiszolgáltatottság, a kifosztottság egyetemes érvényű példázata azonban még kíméletlenebbnek tetszik azáltal, hogy a kisemmizettek immár maguk is az elnyomó, erőszakos rendszer fogaskerekei, áldozatok és bűnösök egyszerre.

A címbeli Monos gyerekkatonák közössége, akik valahol a kolumbiai dzsungelben élnek és gyakorlatoznak. Többnyire magukra vannak hagyva, de néha meglátogatja őket egy törpenövésű, roppant zavarbaejtő és ellenszenves férfi, aki csuklóztatja őket egy kicsit, és minden eszközzel azon van, hogy érvényesítse vezetői pozícióját. A kis csapat nyolc főből áll, tíz év körüli gyerekektől nagykamaszokig, és teljesen normális dolgokat is csinálnak: fociznak, táncolnak, a nagyobbak szerelmesek egymásba – már ha erre engedélyt ad a vezetőjük. Van viszont egy feladatuk, őrizniük kell a Doktornőnek nevezett, amerikai nőt, akiről nem tudunk meg semmit, azt sem, hogyan lett a Monos foglya. De nagyon hamar egyértelművé válik, hogy a Doktornő nem szabad akaratából van itt, a szedett-vedett gyerekbanda szeleburdi játékai pedig bármelyik pillanatban életveszélyessé válhatnak...

ITT OLVASHATÓ

EGY NŐ, AKIRE FELNÉZHETNEK, CSODÁKAT TEHETNE AZ ÁLLAMI GONDOZOTT LÁNYOKKAL

ABCÚG BLOG
Szerző: NEUBERGER ESZTER
2019.10.28. 

Úgy kerülnek állami gondozásba, hogy azt hiszik, egy fabatkát sem érnek, és 18 évesen úgy kerülnek ki a rendszerből, hogy nem volt, aki meggyőzte volna őket az ellenkezőjéről. Ez az alapja a gyermekotthonban nevelkedő lányok legtöbb problémájának, ettől lesznek különösen kiszolgáltatottak az őket szexuálisan kizsákmányoló férfiaknak. Óriási munka ez ellen dolgozni, és szinte csak a gyermekotthonok mindennapjaiból kiszakadva végezhető. Két, Vas megyei pszichológus a nővé válás témája köré szervezett élményterápiás tábort egy idilli őrségi kistelepülésen. Munkájukról egy őszi visszalátogatáson meséltek nekünk.

“Te ennyi idősen már sütni-főzni is tudsz?”

A 12 éves, talpig farmerba öltözött kislány a kérdésemre nem magát kihúzva, büszkén válaszolt, inkább csak megrántotta a vállát. Aztán a konyhában ülő felnőttek találgatni kezdték, honnan ez a képesség, és bár valódi választ nem kaptak, megállapodtak abban, hogy biztos az öt idősebb fiútestvér teszi, akikről a kislány épp az imént beszélt.

Barátkozni próbáltam, azzal, hogy én is viszonylag korán kezdtem a konyhában alkotást, mert nekem meg a kisebb testvéreimre kellett főznöm kamaszkoromtól kezdve, de hamar elvesztettem a lány figyelmét. Ahogy telt az idő, később még kaptam tőle néhány epés megjegyzést a “túl fiús” felnyírt hajamra, de valamiért mégis azt éreztem, ez a szimpátiája jele.

A cserfes lány egyike volt annak a nyolc fős kis csoportnak, amelyik másfél órát utazott Márokföldre, egy kis faluba az osztrák-magyar határvidéken húzódó Őrség déli csücskében, hogy újra kedves ismerősökkel találkozzanak. A csoport tagjai egytől egyig kora kamaszkorukat élő állami gondozott lányok, legtöbbjük a Vas megyei Gencsapátiban, ketten pedig Kőszegen élnek gyermekotthonokban

A kedves ismerősök pedig egy márokföldi gazdálkodó család, de talán annál is inkább az állataik: nyulak, pónik, cicák és tehenek, akiket egész álló nap simogattak volna a lányok, ha az őket kísérő felnőttek nem szerveznek nekik más programokat is...

ITT OLVASHATÓ

SÍNEN VAGYUNK – A MÁV ZRT. VASÚTI SZOLGÁLTATÁSA MOZGÁSKORLÁTOZOTT SZEMSZÖGBŐL

MÉRCE
Szerzők: KISFALUDI JUDIT, BALÁZS PÉTER
2019.11.02. 

Csoportunk, az Önállóan lakni – közösségben élni fő fókuszai közé tartozik az akadálymentes közlekedés szempontjából kulcsfontosságú helyek fejlődésének nyomon követése. Ennek megfelelően a 3-as metró felújításának menetét bemutató cikkünk után, most a mozgáskorlátozottként, kerekesszékkel történő vasúti közlekedés rejtelmeibe avatjuk be az olvasókat, előnyökre, hátrányokra és néhány személyes tapasztalatra is kitérve.

Sokan tudják, hogy két hazai vasúttársaság szolgáltat személyszállítást, a MÁV-START Zrt. és a GYSEV. Most az előbbiről lesz szó. Magyarország városainak és nagyközségeinek száma egy 2012-es KSH adat szerint 114.

Ebből mindössze 34 település rendelkezik saját, általunk is igényelhető emelőberendezéssel.

Ha kerekesszékkel szeretnénk utazni, az minden esetben alapos tervezést és megfontolást igényel. Spontán döntés csak néhány esetben lehetséges, mint pl. a Budapest – Székesfehérvár vonalon, ahol óránként indulnak zónázó vonatok, minden szerelvény alacsonypadlós és minden állomás akadálymentes.

A legtöbb vonalon azonban a MÁV honlapján is olvasható tájékoztatás alapján 48 órás előzetes bejelentést igényel a szolgáltató, de elvileg, ha megoldható, utazhatunk anélkül is, csupán számtalan feltétel egyidejű teljesülésére van szükség.

2017. május 26-tól a budapesti elővárosi forgalomban közlekedő, önemelővel felszerelt vonatokon szolgálatot teljesítő jegyvizsgáló rendelkezik a szerelvényében közlekedő önemelős berendezés kulcsával.

Ezzel az esetlegesen be nem jelentett utazásokat is teljesíteni tudják, amennyiben az utazás az összes többi feltételnek megfelel.

A feltételek közt szerepel, hogy:

- van-e valamilyen korlátozás/kizáró tényező az útvonalon (pl. vágányzár, vonatpótló autóbusz),

- az állomáson van-e működőképes állomási emelő berendezés,

- a vonat szerelvényében rendelkezésre áll-e kerekesszék szállítására alkalmas jármű,

- az átszálló- illetve célállomáson rendelkezésre állnak-e az infrastrukturális feltételek (pl. rendelkezik-e állomási emelővel)

- és hogy azok működtetéshez rendelkezésre áll-e a megfelelő személyzet...

ITT OLVASHATÓ

HETI ABSZURD: FELPERZSELT FÖLD

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: ANDRÁS RÓBERT
2019.11.03.

...A királyi vár főbérlője (vagy már tulajdonosa?), a minimum két számmal nagyobb zakók viselője, kamerák által dokumentálva, térdre rogyva mutatta meg, milyen az, amikor valaki mélyen hisz, erkölcsben, Istenben, hazában (előzőek áthúzva) a pénzben. A motivációs trénerrel tartott közös imájuk nyilván nem ingyen volt, de valamit mégiscsak mutatni kell az elbizonytalanodott alattvalóknak. Jobb ma egy vallásos uralkodó, mint holnap egy hitetlen. Ha pedig két miatyánk elrebegése után arra is van energiája, hogy a futballvilág (korrupció miatt megbukott) egykori mindenhatójával, Sepp Blatterrel találkozzon, ölelkezzen, nos, erre már nincsenek szavak. Blatter, a korábbi súlyos évek tapasztalatából ítélve, bizonyára szaktanácsadóként érkezett, és egy közös, alsónadrágos, jó hangulatú traccsparti közepette véleményezze a fővárosban építendő, a világ első, tízemeletes stadionjának makettjét. Erre azért van szükség, mármint a zanzásított betonkolosszusra, mert a Pista legyőzője nem akar több stadionnak helyet adni a fővárosban, de egy dakota közmondást idézve, ahova lépek (téglát rakok), ott fű nem terem, ezért a már megépült stadionra, következmények nélkül, bármit fel lehet rá építeni. Így a Puskás stadionra még felhúznak néhány szintet. A második emeleten világbajnokság megrendezésére képes atlétikai stadion, a hamadikon teniszakadémia, a negyediken kézilabdacsarnok, a felsőbb szinteken pedig evezőspálya, uszoda, korcsolyapálya, lövészcentrum, lovasközpont, szárnyasruha-ugróbázis lesz. Pénz nem számít. 

Amúgy is, ép testben ép lélek, ezért a stadionépítésé a jövő. Amit pedig ma megépíthetsz, ne halaszd holnapra (vedd ki a hasznot), mert ha nem vagy elég gyors, jön egy másik harcos, te pedig kereshetsz egy újabb grundot magadnak. Ha ez megtörténne, ne feledd a felperzselt föld taktikáját! Semmi sem maradhat! Igaz, ezt éppen neked magyarázzam?

ITT OLVASHATÓ

ÉS AKKOR MATOLCSY MEGÁLMODTA AZ EURÁZSIAI KÖZÖS PÉNZT- A HVG HETI GAZDASÁGI ÖSSZEFOGLALÓJA

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2019.11.03.

Egymás után függesztik fel a kilakoltatásokat az ellenzéki kerületi polgármesterek; létszámleépítésre kényszerülhet a Dunaferr; Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal tárgyalt Budapesten. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója:...

ITT OLVASHATÓ

ILYEN JÓ KORMÁNYZÓ URUNK NEM VOLT HORTHY ÓTA

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.11.03.

Siker, siker hátán, a világ irigyel bennünket, rajtunk kívül már mindenki gyarmat, egyedül mi tartjuk magunkat, hála a Turulban Született útmutatásainak. Lám, Brüsszelt is milyen jól megállítottuk, azóta is csak kapkodják a levegőt.

Tombol a keresztény szabadság, győzelemre áll az ország. Soha még ennyire tekintélyes nem volt a magyar, utoljára talán a lóról történő hátrafelé nyilazás idején volt ilyen ázsiánk. (Pardon: ázsiónk.)

Akkor legalább féltek tőlünk, ma meg csak röhögnek rajtunk. Ez is siker persze, mert minden jobb cirkuszba kell egy bohóc, aki a tűznyelő és a hasbeszélő mutatványa között, de még azelőtt, hogy a bűvész kilopná a kalapból a közös nyulat, szórakoztatja valamivel a közönséget.

Idehaza viszont egyre ritkább a vidámság, a régió szamárpadjába száműztek bennünket, mi vagyunk a legszomorúbb barakk. Pedig lenne ok a derűlátásra: igaza lehetett annak a parasztembernek látszó nyilatkozónak, aki néhány évvel ezelőtt belemondta a kamerába: azért áll Orbán mellett, mert „ilyen jó kormányzó urunk nem volt Horthy óta”.

ITT OLVASHATÓ

A VILÁG KORALLZÁTONYAINAK FELÉT MÁR ELPUSZÍTOTTUK

ÁTLÁTSZÓ / ADATÚJSÁGÍRÁS
Szerző: GALAMBOSI ESZTER
2019.11.01.

...Lesz verandánk? / Visual Capitalist

Hogyan képzeljük el nyugdíjas éveinket? Természetesen úgy, hogy akkor majd végre mindent megcsinálunk, amire most még nincs időnk: kiolvassuk a házi könyvtárat, rendet teszünk a padláson, megtanulunk sajtos pogácsát sütni, a maradék időben körbeutazzuk Afrikát, rockzenekart alapítunk, esetleg horgászni járunk a velünk egyformán ráncosodó gyerekkori barátainkkal.

Nem mindenkinek adatik meg azonban, hogy élete alkonya a valóságban ilyen álomszerűen teljen. A Visual Capitalist azt mutatja meg, hogy harminc különböző ország 55 év fölötti lakossága milyen nyugdíjaskori bevételre számít; ehhez képest mennyi pénz üti a markát évente; ezt elegendőnek értékeli-e; és mire költene legszívesebben. A cikk további részéből kiegészítő információkhoz juthatunk, megtudhatjuk például, hogy a 22 000 válaszadó éves fizetésének hány százalékát teszi félre jelenleg...

ITT OLVASHATÓ

KOSÁRLABDA ÉS MÁS MELANKÓLIÁK

REZEDA VILÁGA BLOG

Szerző: Rezeda

2019.11.03.

Az már sajnálatos nívó, elmélázásra való dolog, amikor egy ország sportközvetítéseire a vezér gusztusa nyomja rá a bélyegét. Akárhogyan is, kézzel vezérelve, vagy a szervilizmus okán észre sem véve, pénzügyek miatt, esetleg elveszítve a józan észt. De egy diktátor bukásához ez is hozzájárulhat, mert soha nem lehet tudni, mikor és mitől, milyen apróságtól pattan el egy húr, és keletkezik mahomet nagy vihar. Olykor az is elég, hogy csálé az ügyintéző füle a hivatalban, vagy netán penészes a kenyér a boltban, vagy romlott a sör esetleg.

Ez itt most szubjektív történet lesz történelembe ágyazva, csapongva múlt, jelen, jövendő, színház és sport, zene is divat útvesztőiben, amelyek egységbe rendeződve azt mutatják meg nekünk, hogy új elitünk nagyjából az üzemi párttitkárok nívóján leledzik, akik fekete makkos cipőt húznak a barna öltönyhöz, aminél nagyobb vétség nem létezik. Csak az, ha közben magyar nótát hallgatnak. Én boldogult úrfikoromban kosárlabdáztam sokat és alaposan, ebből fakad, hogy számomra ez a sportok sportja, a mozgásművészet netovábbja.

Mert valljuk be, nincs annál csodálatosabb, mint amikor kétméteres emberek mozognak légies könnyedséggel, és úgy bánnak a labdával, hogy a kiskölkeknek tátva marad a szája. Aki kézzel labdaügyes, az lábbal is az. Annak idején kispályás futballban elvertük a város első osztályú láblabdásait, amikor pedig edzőtáborban a futballisták kiálltak ellenünk basketbálozni, a fülükön szedték a levegőt, és az edzőjük bevallotta, azt tudta, hogy a kosárlabdában többet kell futni, mint a futballban, de, hogy ennyivel, azt nem sejtette.

Egyáltalán, legalább három-négy év edzés szükséges csak ahhoz, hogy a kosárlabda pályára lépve a delikvens minden második lépése ne legyen szabálytalan, míg futballozni meg mindenki tud, csak Orbán nem, de ez az ő baja. És most, hogy elmeséltem az ifjúkoromat, elmondom azt is, hogy tegnap nem láthattam városom csapatának első osztályú mérkőzését sehol. Azét a csapatét, amelynek alapítója voltam úgy harminc-harmincöt éve, most pedig bajnok, a BL-ben játszik, az vesse rám az első követ tehát, akinek nem fájna a közvetítés hiánya...

ITT OLVASHATÓ

LÉTÜNK LÁNCSZEMEI

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2019.11.02.

Akiket nem is ismertünk, jobb esetben csak hallottunk róluk.
Az apai nagymama nagypapája, aki afféle rendes dzsentri módjára elkártyázta az elődei által összeragasztott birtokot, aztán - mintha csak egy Szabó Magda regényből lépett volna ki - nem bírván megbirkózni a szégyennel, hogy fizetéssel járó állást kell vállalnia - illemtudó módon fel is akasztotta magát.
Lánya - amikor saját kislányát kézenfogva kiment a határba kapálni mindig mutogatta a nagymamámnak: ez a föld is a mienk volt, az a föld is a mienk volt - a fél falu az övék volt, merthogy az elődök, akik nem kártyáztak, azok felettébb dolgos népek voltak.
Aztán apai nagyapám apja, akiben költői véna munkálkodott - verseket írt egy füzetbe Fényes István néven jegyezve azokat.
A versek az évek során eltűntek, csak a kétely maradt - lehet, hogy nagyanyám a világirodalom legszebb verseiből csinált fidibuszt az ostrom alatt a sparhelt begyújtásához?
Ki tudja?
Nagyapámra rendszeresen ráhozta a frászt, ugyanis náluk élt élete utolsó éveiben, és hiába invitálták ebédlőasztalhoz, mindig megvárta ameddig a többiek befejezik az ebédet, majd megkérdezte, hogy jut-e számára is kis maradék, ennek utána nagyapámék önfegyelmi gyakorlatokat tartottak, vagy éppen veszekedtek vele, de a költőóriást nem lehetett kibillenteni önmaga által kreált pozíciójából, maradt továbbra is szegény eltartott rokon...

ITT OLVASHATÓ