Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2019.10.12.
„Egy ellenzéki előretörés több dolgot is megmutatna: egyrészt, hogy Magyarországon a demokrácia nem halott, másrészt, hogy Magyarország mégsem Oroszország, harmadrészt pedig ez lehetne az első olyan komoly jelzés arra – a reményeim szerint – , hogy Magyarország szép lassan visszatér a ténylegesen működő demokráciák sorába” – szögezte le Simonyi András volt magyar NATO- illetve washingtoni nagykövet, a George Washington Egyetem munkatársa. A vasárnapi választás arról szól, hogy „Magyarországnak erőt kell mutatnia... hogy kiderüljön, totálkáros-e a magyarországi demokrácia immunrendszere, vagy a demokrácia ismét működésbe hozható-e bizonyos lépésekkel – mondja, hozzátéve: reméli, Budapest követi Isztambul példáját.
Milyennek látja a mostani magyar választási kampányt az amerikai kampányokkal összehasonlításban?
Az első, ami az eszembe jut ezzel kapcsolatban, hogy a ma Magyarországán az már önmagában tiszteletre méltó, ha valaki ellenzékiként politikai szerepet vállal. Egzisztenciálisan nem segíti, ugyanakkor számos hátrány éri emiatt. Eleve hátrányos helyzetből indul egy ellenzéki, különösen azok, akik mostanában vágtak-vágnak bele a politizálásba. A másik, hogy talán sehol a nyugati világban nincs egyetlen olyan ország sem, ahol olyan sanyarú lenne a média helyzete, mint Magyarországon, ahol olyan mértékben tesznek meg mindent annak érdekében, hogy az ellenzéki média ne kapjon hangot és ahol egészen elképesztő módon az állami média gyakorlatilag kormánymédiaként funkcionál. A BBC ugyan szintén állami, ám megfelelően hangot ad mind a Brexit-pártiaknak, mind a Brexitet ellenzőknek, s nagyon ügyel arra, hogy semmiképpen ne lehessen azzal vádolni, hogy valamelyik oldal mellett foglal állást. Ugyanis egyszerűen nem ez a dolga. Ezzel szemben nálunk a közmédia gyakorlatilag nézhetetlen az elképesztő egyirányúsága miatt...