NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.08.27.
The Washington Post
Orbán Viktor azt reméli, hogy egy rabbi megmentheti az átszámítva 23 millió dollárért megépített, ám vitatott Sorsok Házát. A 3 éve elkészült létesítmény megnyitását folyamatosan gátolják a körülötte kirobbant ellentétek. Történészek és múzeumi profik úgy értékelték az eredeti elképzelést, hogy az a holokauszt revíziójával egyenlő. A miniszterelnök ezután vonta be a programba Köves Slomót. A tudósító rámutat, hogy az intézmény különösen éles fényben láttatja, bizonyos közép-és kelet európai kormányok – Magyarországon, Lengyelországban és Litvániában - miként próbálják újraírni a náci kollaboráció történetét, hogy ily módon javítsanak hírükön a világban. Ám ezek a próbálkozások még sosem érték el a kívánt hatást. Az érintett zsidó közösségeknek viszont el kell dönteniük, hogy mi a fontosabb számukra: a fájdalmas múlt pontos megértetése a nyilvánossággal, vagy a politikai biztonság egy bizonytalan jelenben. Kövesnek semmiféle tapasztalata nincs múzeumi ügyekben. Befolyása abból ered, hogy egy engedelmes hitközség vezetője, amely azonban nem tagja a Mazsihisznak. Egyben Orbán hűséges támogatója, noha az homokzsákként használja Soros Györgyöt a migráció kapcsán, illetve a szélesebb szociális bajok leplezésére. A rabbi azt mondta a lapnak, hogy a miniszterelnök semmiképpen sem antiszemita. Ám a felmérések azt igazolják, hogy igenis van kapcsolat a Soros elleni retorika és a zsidóellenes érzelmek felerősödése között. Kőszeg Ferenc pedig egyértelműen antiszemitának minősíti a politikust. Mivel már létezik a Páva utcai központ, sokan megkérdőjelezik a Sorsok Házának értelmét, illetve úgy látják, hogy annak segítségével a hatalom igyekszik ellenőrizni, miként emlékezzenek a múltra. Ennek érdekében már megváltoztatták az alaptörvényt és olyan szobrokat állítottak, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy az ország áldozat volt, és egyáltalán nem felelős a német megszállás után történtekért. A kormány befolyásolta a vonatkozó tudományos kutatásokat is, és fasiszta írók műveit vette be a kötelező tananyagba. Továbbá megpróbálja rehabilitálni Horthyt. A Sorsok Házáról sem a kormányszóvivő, sem Schmitt Mária nem kívánt nyilatkozni. Az egyelőre nem világos, mennyi marad meg az Orbán bizalmasának számító történésznő elképzeléseiből. Ugyanakkor Heiszler András, a Mazsihisz elnöke azt mondja, az EMIH engedte, hogy a hatalom a saját céljaira használja fel. Mindenesetre Kövesnek sikerült több tekintélyes szakértőt is bevonnia az illetékes bizottságba, és azt állítja, hogy a múzeum két év múlva nyitja meg kapuit. Ám három professzort, aki nem volt hajlandó nevét adni a programhoz, kiraktak a hitközséghez tartozó Milton Friedman Egyetemről, bár a rabbi tagadja, hogy a két dolog összefügg egymással. Egyben azt közölte, hogy szerinte a zsidó érdekeket úgy lehet a legjobban megvédeni, ha együttműködnek a kormánnyal. Meg hogy a zsidó vezetőknek nem kell politizálniuk. Heiszler ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy különösen a múlt század tapasztalatai alapján nem szabad megfeledkezni a méltóságról. Hiszen éppen azt kell visszaadni a zsidóknak. Ezért kár visszariadni attól, hogy időnként más véleményen legyenek, mint a hatalom.
Az újság igen hasznosnak tartja Simonyi András most megjelent könyvét abból a szempontból, hogy bárki könnyebben megértse, miként jutottak el a volt szocialista államok a mostani külön úthoz. A volt NATO- és amerikai nagykövet azt írta meg, hogy az általa imádott rockzene miként segített megrendíteni a korábbi rendszert. Azóta azonban a térségben már elszállt a derűlátás, átadta helyét a demokratikus visszalépésnek. De érdemes felidézni a kommunizmus árnyékát és időnként zaklatott kapcsolatát a Nyugattal, mert abból sok következtetést le lehet vonni a mára nézve. A recenzió kitér arra, hogy Simonyi már azelőtt kivált a diplomáciai szolgálatból, hogy Orbán visszatért volna a hatalomba. A miniszterelnök alatt Magyarország fokozta a sajtó és az igazságszolgáltatás ellenőrzését, és próbálja átvenni a kutató intézeteket is. A kötet arra emlékeztet, hogy nem szabad biztosra venni a szabadságot.
A Magyar Nemzeti Bank visszautasítja, hogy legutóbbi kötvényvásárlási programja a kormány iparpolitikáját szolgálná, szerinte az az intézmény pénzpolitikájának szerves része. Így abba beletartozik az is, hogy a cégek által kibocsátott értékpapírok megvételével az MNB forráshoz juttassa az érintett vállalatokat. Ez ugyanis segíthet elérni az inflációs célokat. A Növekedési Kötvényprogram pontosan ezt kettős megfontolást tartja szem előtt. Ennek megfelelően számára teljesen közömbös, hogy ki a tulajdonos, melyik ágazatról van szó és mekkora az adott cég, vagyis teljesen versenysemleges. Az állásfoglalás arra is rámutat, hogy az egész konstrukció nagy mértékben igazodik az Európai Központi Bank hasonló programjához. Ideértve, hogy olyan vállalkozásokra is kiterjedhet, amelyek kockázati minősítése rosszabb, mint az országé, de a bankok számára még hitelképesek. A jegybank elismeri, hogy itt egy unortodox eszközről van szó, de fenntartja, hogy az a hagyományos módszerekkel együtt a piaci likviditás helyreállítását célozza meg.
Európában a szabadság láthatja kárát, amikor a populisták nagyobb biztonságot és egyszerű megoldásokat követelnek. Ezt emelte ki a hagyományos Alpbachi Fórumon, Tirolban a neves bolgár politológus, Ivan Krasztev. Példaként a migrációt említette, amivel bizonyos körök valóságos pánikot keltenek a lakosságban, noha azt a tényleges számok egyáltalán nem támasztják alá. Lásd Magyarországot vagy Lengyelországot, ám a következmény az, hogy nyomás alá kerülnek a demokratikus és szabadságjogok. Ezzel párhuzamosan nagyon sokan települtek át az új tagállamokból Nyugatra és ez a fajta migráció csak fokozta a válsághangulatot. Pedig az elvándorlás időzített bombával ér fel. A fejlődést ugyanis erősen hátráltatja, ha pl. hirtelen eltűnnek az orvosok. Ennek politikai következményei vannak, mivel ahol bekövetkezik, ott bizonyíthatóan nagyon feljönnek a jobboldali-radikális pártok. És a növekvő elégedetlenség, illetve félelem azután felerősíti az igényt a nagyobb biztonságra, a szabadság és a demokrácia csökkenése árán. És egyelőre nem lehet látni, mikor érnek véget a támadások Kelet-Európában a jogállam és az alapvető jogok ellen. Az EU pedig nem sokat tud tenni ellene. A tanácskozáson az osztrák kancellár kifejtette, hogy ha egy állam túlzottan épít a megfigyelő apparátusra, az veszélyezteti a szabadság, a biztonság és a demokrácia kényes egyensúlyát, legyen szó az adatok kezelésének biztonságáról vagy a migrációról. Bierlein hozzáfűzte, hogy a kormányoknak védeniük kell a lakosság biztonságát, de a szabadságjogokat is. Ám a stabilitás és a béke legfőbb biztosítékát a jogállam jelenti. A fórum megnyitóján felolvasták Heller Ágnes beszédét, amelyet ő maga már nem tudott elmondani. Eszerint az emberi civilizáció ősidők óta próbálja megtalálni a megfelelő egyensúlyt a szabadság és a biztonság között. Az biztos, hogy biztonság nem lehetséges szabadság nélkül. Utóbbihoz pedig szükséges alapként az alapjogok együttese, a jogállam. Ha megkérdőjelezik pl. az emberi jogokat, akkor ennek elsőként a szabadság és a liberális demokrácia esik áldozatául – állapította meg egyfajta szellemi végrendeletként a filozófus posztumusz dolgozata...
