24.HU / POSZT-ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2019.08.18.
Ádler Zsiga bácsié az ötlet.
Hétévesen döntöttem el, hogy komolyan fogok sportolni. Uszodába addig is rendszeresen jártam, imádtam a vizet, de nem voltam a szorgalom mintapéldánya, egész pontosan: lógtam az edzéseken. Ha például háromezer méter volt a délelőtti penzum, átúsztam a medence másik oldalára, azért oda, mert ott folyt be a meleg víz,
a többi Szorgos Rózsival vidáman eljátszottunk közel egy órát,aztán, mint akik jól végezték dolgukat, kijöttünk.
Mindez a BVSC Szőnyi úti uszodában történt a hatvanas évek elején. Anyu volt az edzőm, de hát edzésnek aligha nevezhető, ami zajlott.
Történt egyszer, hogy megbetegedett egy kislány, és be kellett ugranom a váltóba helyettesíteni. Megnyertük a számot, ami egy életre megváltoztatta a hozzáállásomat. Eldöntöttem, a szüleimhez hasonlóan én is nagy bajnok leszek, és ezért mindent s még azon túl is megteszek.
Ezzel a lógós, vagyis én, mondhatni, jó útra tért.
A szüleim örültek a döntésemnek, s azt szabták feltételül, hogy a sportolás nem mehet a tanulás rovására.
Soha többé nem csaltam le egyetlen métert sem az edzésből;
ma is, ha úszom, és nem emlékszem, hatszáz vagy hétszáz méternél tartok épp, a kevesebbet „szavazom meg”, s inkább ráhúzok egy fordulót.
Már keményen edzettem, amikor apu egyszer úgy döntött, edzés után moziba visz.
„Komoly sportteljesítményt úgy érhetsz el, kislányom, ha magad vagy az edző és a versenyző egy személyben, még ha hivatalosan anyu is az edződ” – ezt mondta apu a film előtt.
Nem teljesen értettem, de később persze magamtól is rájöttem a megfejtésre, hiszen nem olyan komplikált, és ráadásul nem csak a sportra érvényes: bármit csinálsz is, ha nem teljes szíveddel, lelkeddel teszed, ha nem köteleződsz el mellette, megette a fene az egészet. A tessék-lássék munka, a külső nyomásra végzett maszatolás nem hoz kiugró eredményt, s igazából örömet sem nyújt. Persze kell edző, kell szakember, aki képzett, aki tudja, mikor mi a teendő; és az is kell, hogy elhidd,
a te edződ a legjobb a világon, de belső motiváció nélkül a külső erő elillan...