Szerző: NVZS
2019.07.28.
2019. július 28., vasárnap
A MICROSOFT-BOTRÁNY LÖKÉST ADHAT ORBÁNÉK KITILTÁSI ÜGYÉNEK (IS)
HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2019.07.28.
Orbán Viktorék számára nem feltétlenül zárul le a Microsoft korrupciós botránya a peren kívüli megállapodással és a jelentős bírság kifizetésével: arra ugyan gondolni sem merünk, hogy a magyar hatóságok alapos vizsgálatot folytatva eljutnának az összes – akár a legmagasabb rangú – felelősig, s elmeszelnék azokat, de az Egyesült Államokban lehet még olyan mellékszála, amely komoly hatással lehet a magyar miniszterelnökre és környezetére. A Microsoft-ügy ugyanis újabb adalékot – és bizonyítékot – szolgálhat annak az eljárásnak a hivatalos megindításához, amelyet a Global Magnitzky törvény alapján kezdeményezett a jobbközép értékeket képviselő Frontiers of Freedom a Radványi Miklós elnökhelyettes által jegyzett beadványban. A Microsoft-botrány az eddigiek mellé további fontos amerikai támogatókat állíthat az eljárást kezdeményezők oldalára, köztük fontos szenátorokat is...
Szerző: NVZS
2019.07.28.
RÓZSASZÍN MÁZ
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.07.28.
Már kezdek hozzászokni, hogy amikor a mélyszegénységgel kapcsolatban riportokat olvasok, azok többnyire csodás változásokról, sikerekről számolnak be. Na persze…- gondolom magamban ilyenkor, és azon morfondírozok, hogy a média nyomása viszi ebbe az irányba az illetőt, vagy egyszerűen el is hiszi, hogy neki minden megy….esetleg nem is olyan mély a probléma, ahol dolgozik, ám a cikkel általánosítják ezt, és kiterjesztik a mélyszegénységre is. Vagy egyszerűen tényleg jól csinálják, mi meg nem….bár akkor azt hiszem, ha ennyire sikeres programok futnak régóta, szerte az országban, akkor már rég megoldódott volna a probléma.
Sokszor írtam már, milyen veszélyes ez, mert úgy néz ki, hogy nem is akkora a probléma, hiszen vannak, ahol már egy-két év alatt csodás változások indulnak, néha még pénz sem kell hozzá, csak akarat, hiszen bemutatják a remek példákat, na ugye, megy ez…. Közben meg mi, akik tíz éve (sőt, az oktatásban húsz éve) dolgozunk a generációs szegénységben élő családokkal, nem így tapasztaljuk.
A héten több rózsaszín üvegen át felvett riportot olvashattam, ami szerint csak a.) elköteleződés kérdése az egész, b.) a szeretet mindent megold, c.) két éves munka után már adaptálható modell szolgál alapul máshol is a megoldáshoz, ott a bölcsek köve, legalábbis kommunikációban.
Mondom, már nem akadok ki ezeken, de ha úgy jön ki a lépés, hogy ezzel egy időben olyan problémák jönnek elő nálunk, amelyekkel mondjuk a kezdetekkor szembesültünk, akkor azért nem tudok mosolyogva túllépni az ilyen cikkeken. Néha már komolyan azt gondolom, mindenhol “normális”, változásra kész cigány emberek lakják a szegregátumokat, akik nyitottak azokra a lehetőségekre, amelyekkel a segítők megkínálják őket, és csak mi szedtük össze az összes deviáns, változásra képtelen roma családot, itt, ebben a leszakadó térségben. Hiszen mindenhol a sikerekről olvasni…
Pedig mi is elkötelezettek vagyunk, mi is szeretettel fordulunk feléjük, de mi még tíz év után is csak óvatosan merjük kimondani, hogy vannak olyan elemek, amelyek úgy tűnik, működőképesen és fenntarthatóan épülnek be a családok életébe. De kb. újabb tíz év után tudjuk majd remélhetőleg megerősíteni ezt.
Persze, ha mi is csak a jó, sikeres dolgokat kommunikálnánk, akkor biztosan nem kapnánk meg rendszeresen azt sem, hogy “bezzeg Cserdiben”, na ott megy, ott sosem hallani kudarcokról. Mutatjuk persze a sikereket mi is, főleg a facebookon (bár mi inkább a tevékenységeinket, az emberekkel, velük, nemcsak róluk), hiszen kell ez, mint egy falat kenyér, a támogatóinknak is, a támogatottjainknak is, és persze nekünk is, de e mellett, főleg, itt a közösségi médiában is megosztott blogjainkban, posztjainkban beszámolunk a kudarcokról is, mert igen van, és ez is része ennek a munkának. Közben pedig, ahogy egyre inkább gyűlölettel telik meg a világ körülöttünk, azon kapom magam, hogy vannak történetek, amiket nem osztok meg, mert azt érzem, a megértés szándéka is hiányzik már, és csak erősíteném az amúgy is népes kétkedőkben a képet: na ugye, hogy “ezekkel” semmit sem lehet kezdeni.
Vajon miért fekszünk le mindannyian a siker-kommunikációnak? Természetes emberi dolog ez? Vagy mi fejlesztjük itt tökélyre, ebben a társadalmi közegben a gondok kötelező elhallgatását, hogy egy látszat-világot építsünk ezzel, amiről mindannyian tudjuk, hogy egyszer csak összeomlik? Egy biztos: a mélyszegénység, és a roma integráció terén gátja a munkának a rószaszín máz, még, ha valaki ezt jó szándékkal teszi is. Még akkor is, ha ezzel szeretné magát megerősítendő a segítő szent glóriájával ellátni, vagy ezzel kíván adományokat, önkénteseket szerezni, vagy csak a reményt ébreszteni, jó példát mutatni, bízva abban, hogy ez majd terjedni fog. De ha csak ez van, az nem jó. Mint ahogy az sem, ha csak a negatívumot nyomjuk, túltolva azt is.
Valahogy a jó arányt kellene megtalálni. De mint lassan mindenben, úgy tűnik, itt is elveszítettük az arányérzékünket.
Nálunk pl. a héten olyan verekedés volt, szerelemféltésből kiindulva, amire vagy nyolc éve nem volt példa. Olyan hajcibálós, ordítós, utcai, amiből rendőrségi ügy lett. Pedig tíz éve dolgozunk a faluban, de vannak családok, akiket egyszerűen nem tudunk a “sodorvonalhoz” igazítani, a nehezen alakuló, de már érzékelhetően működő közösségi szabályokat rendre felrúgják, és eredményként csak annyit tudunk náluk felmutatni, hogy egyre nagyobb időintervallumokban robban ki általuk cirkusz a családok között. Persze, örülhetnénk, hogy a rendőrségnek nem lopás, rablás, kábítószer, prostitúció, uzsora, stb. miatt kell már kijönnie, “csak” ilyen szerelmi ügyek miatt, és nyilván pontosan tudjuk, hogy ezeknél a családoknál a “rád megyek”, meg a “rád hívom a rendőröket” a beépült konfliktuskezelési módszer, de azért ez nem vigasztal.
A részleteket nem írom le, legyen elég csak annyi, hogy olyan morális mélységekben történtek meg a dolgok, amit szerintem sokan elképzelni sem tudnak, mi magunk is hitetlenkedve hallgattuk különböző forrásból a történteket. Nem is akarunk belevonódni, hiszen ki tudja kibogozni az igazságot, amit mindenki a saját érdeke szerint tart igaznak? De minden ott van ebben, a tanulatlanság, az alulszocializáltság, a közösségi kontroll hiánya, a családok működésképtelensége, a pszichiátriai problémák, a nyomorúság összes hozadéka. Ám hiába döntünk úgy, hogy nem foglalkozunk vele, nem lehet, mert a hatását megszenvedjük mi is a közösségfejlesztő munkánkban. Mert minden személy, esemény hat a közösségre. És azon belül, ami a legfájóbb, a gyerekekre is.
Ez a legnehezebb, a gyerekek helyzete, hiszen előttük zajlik minden, ismerik a kiváltó okokat, látják az egymás hajába kapaszkodó, földön fetrengő asszonyokat, a verekedésbe bekapcsolódó férfiakat, ott vannak ők is a cirkusz után erődemonstráló, családi “vonulásokban”, hallják a fenyegetőzéseket, a még hetekig elhúzódó verbális erőszakot, meg a beszámolókat a kihallgatásokról, hiszen a rendőrségi ügy még csak elindult, hiába csendesedik el minden, mert ezzel az összecsapással kiengedték a gőzt, a feljelentéseket ki kell vizsgálni, az ügyeket hivatalosan végig kell vinni, le kell zárni valahogy.
És ez csak egy falu….de ott vannak a deviáns családok minden településen, akiket nagyon nehéz jól segíteni, akikkel mindig újra kell kezdeni, mert ha nem próbáljuk, a gyerekeik ugyanezt az utat fogják választani, és e minta mentén termelik újra ezeket a viszonyulásokat, élethelyzeteket. Akkor is ott vannak, és hatnak a közösségre, ha nem akarunk tudomást venni róluk. Akkor is, ha csak azokat emlegetjük a kommunikációban, akik sikeresek. Akkor is, ha azt hazudjuk, nekünk mindenkivel megy. Mert ez egyszerűen nem igaz. Nem lehet igaz.
Nem a problémáról szóló kommunikációban oldódnak meg a problémák. A kommunikáció viszont sokat segíthet a megoldásban, és az előítéletek lebontásában. De nem a rózsaszín cukormázzal bevont úton. Még akkor sem, ha azt szívesebben olvassa mindenki.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.07.28.
Sokszor írtam már, milyen veszélyes ez, mert úgy néz ki, hogy nem is akkora a probléma, hiszen vannak, ahol már egy-két év alatt csodás változások indulnak, néha még pénz sem kell hozzá, csak akarat, hiszen bemutatják a remek példákat, na ugye, megy ez…. Közben meg mi, akik tíz éve (sőt, az oktatásban húsz éve) dolgozunk a generációs szegénységben élő családokkal, nem így tapasztaljuk.
A héten több rózsaszín üvegen át felvett riportot olvashattam, ami szerint csak a.) elköteleződés kérdése az egész, b.) a szeretet mindent megold, c.) két éves munka után már adaptálható modell szolgál alapul máshol is a megoldáshoz, ott a bölcsek köve, legalábbis kommunikációban.
Mondom, már nem akadok ki ezeken, de ha úgy jön ki a lépés, hogy ezzel egy időben olyan problémák jönnek elő nálunk, amelyekkel mondjuk a kezdetekkor szembesültünk, akkor azért nem tudok mosolyogva túllépni az ilyen cikkeken. Néha már komolyan azt gondolom, mindenhol “normális”, változásra kész cigány emberek lakják a szegregátumokat, akik nyitottak azokra a lehetőségekre, amelyekkel a segítők megkínálják őket, és csak mi szedtük össze az összes deviáns, változásra képtelen roma családot, itt, ebben a leszakadó térségben. Hiszen mindenhol a sikerekről olvasni…
Pedig mi is elkötelezettek vagyunk, mi is szeretettel fordulunk feléjük, de mi még tíz év után is csak óvatosan merjük kimondani, hogy vannak olyan elemek, amelyek úgy tűnik, működőképesen és fenntarthatóan épülnek be a családok életébe. De kb. újabb tíz év után tudjuk majd remélhetőleg megerősíteni ezt.
Persze, ha mi is csak a jó, sikeres dolgokat kommunikálnánk, akkor biztosan nem kapnánk meg rendszeresen azt sem, hogy “bezzeg Cserdiben”, na ott megy, ott sosem hallani kudarcokról. Mutatjuk persze a sikereket mi is, főleg a facebookon (bár mi inkább a tevékenységeinket, az emberekkel, velük, nemcsak róluk), hiszen kell ez, mint egy falat kenyér, a támogatóinknak is, a támogatottjainknak is, és persze nekünk is, de e mellett, főleg, itt a közösségi médiában is megosztott blogjainkban, posztjainkban beszámolunk a kudarcokról is, mert igen van, és ez is része ennek a munkának. Közben pedig, ahogy egyre inkább gyűlölettel telik meg a világ körülöttünk, azon kapom magam, hogy vannak történetek, amiket nem osztok meg, mert azt érzem, a megértés szándéka is hiányzik már, és csak erősíteném az amúgy is népes kétkedőkben a képet: na ugye, hogy “ezekkel” semmit sem lehet kezdeni.
Vajon miért fekszünk le mindannyian a siker-kommunikációnak? Természetes emberi dolog ez? Vagy mi fejlesztjük itt tökélyre, ebben a társadalmi közegben a gondok kötelező elhallgatását, hogy egy látszat-világot építsünk ezzel, amiről mindannyian tudjuk, hogy egyszer csak összeomlik? Egy biztos: a mélyszegénység, és a roma integráció terén gátja a munkának a rószaszín máz, még, ha valaki ezt jó szándékkal teszi is. Még akkor is, ha ezzel szeretné magát megerősítendő a segítő szent glóriájával ellátni, vagy ezzel kíván adományokat, önkénteseket szerezni, vagy csak a reményt ébreszteni, jó példát mutatni, bízva abban, hogy ez majd terjedni fog. De ha csak ez van, az nem jó. Mint ahogy az sem, ha csak a negatívumot nyomjuk, túltolva azt is.
Valahogy a jó arányt kellene megtalálni. De mint lassan mindenben, úgy tűnik, itt is elveszítettük az arányérzékünket.
Nálunk pl. a héten olyan verekedés volt, szerelemféltésből kiindulva, amire vagy nyolc éve nem volt példa. Olyan hajcibálós, ordítós, utcai, amiből rendőrségi ügy lett. Pedig tíz éve dolgozunk a faluban, de vannak családok, akiket egyszerűen nem tudunk a “sodorvonalhoz” igazítani, a nehezen alakuló, de már érzékelhetően működő közösségi szabályokat rendre felrúgják, és eredményként csak annyit tudunk náluk felmutatni, hogy egyre nagyobb időintervallumokban robban ki általuk cirkusz a családok között. Persze, örülhetnénk, hogy a rendőrségnek nem lopás, rablás, kábítószer, prostitúció, uzsora, stb. miatt kell már kijönnie, “csak” ilyen szerelmi ügyek miatt, és nyilván pontosan tudjuk, hogy ezeknél a családoknál a “rád megyek”, meg a “rád hívom a rendőröket” a beépült konfliktuskezelési módszer, de azért ez nem vigasztal.
A részleteket nem írom le, legyen elég csak annyi, hogy olyan morális mélységekben történtek meg a dolgok, amit szerintem sokan elképzelni sem tudnak, mi magunk is hitetlenkedve hallgattuk különböző forrásból a történteket. Nem is akarunk belevonódni, hiszen ki tudja kibogozni az igazságot, amit mindenki a saját érdeke szerint tart igaznak? De minden ott van ebben, a tanulatlanság, az alulszocializáltság, a közösségi kontroll hiánya, a családok működésképtelensége, a pszichiátriai problémák, a nyomorúság összes hozadéka. Ám hiába döntünk úgy, hogy nem foglalkozunk vele, nem lehet, mert a hatását megszenvedjük mi is a közösségfejlesztő munkánkban. Mert minden személy, esemény hat a közösségre. És azon belül, ami a legfájóbb, a gyerekekre is.
Ez a legnehezebb, a gyerekek helyzete, hiszen előttük zajlik minden, ismerik a kiváltó okokat, látják az egymás hajába kapaszkodó, földön fetrengő asszonyokat, a verekedésbe bekapcsolódó férfiakat, ott vannak ők is a cirkusz után erődemonstráló, családi “vonulásokban”, hallják a fenyegetőzéseket, a még hetekig elhúzódó verbális erőszakot, meg a beszámolókat a kihallgatásokról, hiszen a rendőrségi ügy még csak elindult, hiába csendesedik el minden, mert ezzel az összecsapással kiengedték a gőzt, a feljelentéseket ki kell vizsgálni, az ügyeket hivatalosan végig kell vinni, le kell zárni valahogy.
És ez csak egy falu….de ott vannak a deviáns családok minden településen, akiket nagyon nehéz jól segíteni, akikkel mindig újra kell kezdeni, mert ha nem próbáljuk, a gyerekeik ugyanezt az utat fogják választani, és e minta mentén termelik újra ezeket a viszonyulásokat, élethelyzeteket. Akkor is ott vannak, és hatnak a közösségre, ha nem akarunk tudomást venni róluk. Akkor is, ha csak azokat emlegetjük a kommunikációban, akik sikeresek. Akkor is, ha azt hazudjuk, nekünk mindenkivel megy. Mert ez egyszerűen nem igaz. Nem lehet igaz.
Nem a problémáról szóló kommunikációban oldódnak meg a problémák. A kommunikáció viszont sokat segíthet a megoldásban, és az előítéletek lebontásában. De nem a rózsaszín cukormázzal bevont úton. Még akkor sem, ha azt szívesebben olvassa mindenki.
„JÓT AKARTUNK, DE ROSSZAT TETTÜNK. EZT A SZART MI HOZTUK ÖSSZE”
24.HU
Szerző: OROSZ R. ZOLTÁN
2019.07.28.
Tizenhat éves lányai vették rá az anyát, hogy feladja az értékeket, melyekben egész életében hitt.
Bár soha nem voltam trendfixált ember, egy dologban sikerült kissé megelőznöm a többieket. Tavaly májusban próbáltam ki azt, amitől most izzanak a közösségi portálok: igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy műanyagmentesen éljek. Igaz, akkori emberkísérletem nem egy hónapig, csak egy hétig tartott, két dologra azért rájöttem:
1. a hulladékmentes életmód sokkal nehezebb, mint elsőre gondoltam,
Szerző: OROSZ R. ZOLTÁN
2019.07.28.
Bár soha nem voltam trendfixált ember, egy dologban sikerült kissé megelőznöm a többieket. Tavaly májusban próbáltam ki azt, amitől most izzanak a közösségi portálok: igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy műanyagmentesen éljek. Igaz, akkori emberkísérletem nem egy hónapig, csak egy hétig tartott, két dologra azért rájöttem:
1. a hulladékmentes életmód sokkal nehezebb, mint elsőre gondoltam,
2. nem túl bölcs dolog úgy belevágni a dologba, mint a „cold turkey” típusú drogelvonásba:
jobb lépésről lépésre haladni, különben ha nem is annyira, mint a heroinnál, de elég kellemetlenek lehetnek az elvonási tünetek.
Az azóta eltelt tizennégy hónapban a klímaváltozás elkezdte egyre jobban megmutatni az erejét. Már 2018 őszén, miközben a rekordsekélységig apadt Duna medrén csodálkoztunk, azt írtuk, pokoli nyáron van túl Európa. Hol volt az még az idei júniushoz képest? És mindabból, ami valóban várhat ránk, még mindig nem láttunk semmit.
Ezért próbálok azóta is a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal élni. Nincs autóm, kizárólag bringával közlekedem. Igen, télen is, közel sem annyira vészes, mint amilyennek tűik, az utóbbi néhány évben meg különösen nem. Enyhébb esőkkel ugyanez a helyzet, özönvíz esetén marad a BKK. Sokat járok piacra, saját szatyorral, nem kérek zacskót, apróbb gyümölcsnek, zöldségnek saját dobozt viszek, savanyúságnak befőttes üveget, kenyérnek, péksütinek vászonzacskót. Ételt csak akkor rendelek, ha muszáj, és olyankor fontos szempont az étterem kiválasztásánál, hogy mibe csomagolnak. Vettem cserélhető pengés fémborotvát, hab helyett szappant használok. Ruhát lehető legritkábban veszek, és nem derogál, ha használt. Sörből, borból csak olyat választok, aminek visszaveszik az üvegjét, van szódagépem, egyéb üdítőkre pedig nem vágyom.
Messze nem tökéletes, de azért mégiscsak valami. Különösen ahhoz képest, hogy olvasom, Európában Magyarországnál csak a mediterrán országokban és Németországban fogy több palackozott ásványvíz. Felesleges sznobságnak tűnik úgy, hogy közben a csapvizünk kifejezetten jó minőségű. Ráadásul híresen árérzékenyek vagyunk, így végképp érthetetlen, miért fizetünk annyit a műanyag palackos vízért, miután egyszer már kifizettük a rezsit. Ezen tűnődtem az egyik reggel, miközben a budapesti dugóban vánszorgó autók között tekertem...
Az azóta eltelt tizennégy hónapban a klímaváltozás elkezdte egyre jobban megmutatni az erejét. Már 2018 őszén, miközben a rekordsekélységig apadt Duna medrén csodálkoztunk, azt írtuk, pokoli nyáron van túl Európa. Hol volt az még az idei júniushoz képest? És mindabból, ami valóban várhat ránk, még mindig nem láttunk semmit.
Ezért próbálok azóta is a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal élni. Nincs autóm, kizárólag bringával közlekedem. Igen, télen is, közel sem annyira vészes, mint amilyennek tűik, az utóbbi néhány évben meg különösen nem. Enyhébb esőkkel ugyanez a helyzet, özönvíz esetén marad a BKK. Sokat járok piacra, saját szatyorral, nem kérek zacskót, apróbb gyümölcsnek, zöldségnek saját dobozt viszek, savanyúságnak befőttes üveget, kenyérnek, péksütinek vászonzacskót. Ételt csak akkor rendelek, ha muszáj, és olyankor fontos szempont az étterem kiválasztásánál, hogy mibe csomagolnak. Vettem cserélhető pengés fémborotvát, hab helyett szappant használok. Ruhát lehető legritkábban veszek, és nem derogál, ha használt. Sörből, borból csak olyat választok, aminek visszaveszik az üvegjét, van szódagépem, egyéb üdítőkre pedig nem vágyom.
Messze nem tökéletes, de azért mégiscsak valami. Különösen ahhoz képest, hogy olvasom, Európában Magyarországnál csak a mediterrán országokban és Németországban fogy több palackozott ásványvíz. Felesleges sznobságnak tűnik úgy, hogy közben a csapvizünk kifejezetten jó minőségű. Ráadásul híresen árérzékenyek vagyunk, így végképp érthetetlen, miért fizetünk annyit a műanyag palackos vízért, miután egyszer már kifizettük a rezsit. Ezen tűnődtem az egyik reggel, miközben a budapesti dugóban vánszorgó autók között tekertem...
HAZUGSÁGGAL CSÁBÍTJÁK HOLLANDIÁBA A KELET-EURÓPAI LÁNYOKAT, AZTÁN PROSTITÚCIÓRA KÉNYSZERÍTIK ŐKET
ÁTLÁTSZÓ / OCCRP BLOG
Szerző: OCCRP
2019.07.26.
Egy magyarországi embercsempész-hálózat büntetőperének a dokumentumai alapján mutatja be az OCCRP, hogy miképp hálózzák be és kényszerítik hollandiai szexmunkára a szegény sorsú fiatal kelet-európai lányokat.
Esztert minden reggel felkeltették és sürgették, hogy induljon dolgozni. Csakhogy Eszter nem irodában dolgozott: munkahelye egy piros vagy lila fényben úszó vitrin volt Hága egyik olyan utcájában, ahol a prostitúció legális. Eszter csak akkor mehetett haza, ha már összegyűjtött 600 eurót: ehhez néha 16 órát kellett dolgoznia, miközben valaki minden mozdulatát figyelte.
Ha Eszter egy nap későn ért haza, házigazdái – egy olyan magyarországi család, melyet gyermekkora óta ismert – arra utasították, gyorsan zuhanyozzon, aztán pihenjen, hiszen másnap is dolgoznia kell. A lány ezért sokszor úgy ment reggel újból munkába, hogy kihagyta a zuhanyzást. Két évi munka után semmit nem látott a keresetéből...
Szerző: OCCRP
2019.07.26.
Esztert minden reggel felkeltették és sürgették, hogy induljon dolgozni. Csakhogy Eszter nem irodában dolgozott: munkahelye egy piros vagy lila fényben úszó vitrin volt Hága egyik olyan utcájában, ahol a prostitúció legális. Eszter csak akkor mehetett haza, ha már összegyűjtött 600 eurót: ehhez néha 16 órát kellett dolgoznia, miközben valaki minden mozdulatát figyelte.
Ha Eszter egy nap későn ért haza, házigazdái – egy olyan magyarországi család, melyet gyermekkora óta ismert – arra utasították, gyorsan zuhanyozzon, aztán pihenjen, hiszen másnap is dolgoznia kell. A lány ezért sokszor úgy ment reggel újból munkába, hogy kihagyta a zuhanyzást. Két évi munka után semmit nem látott a keresetéből...
A CSÚTI HONFOGLALÓ ÉS DNS ŐR MEGINT ERDÉLYBE MENT AHHOZ, HOGY MEGFENYEGESSE A MAGYARORSZÁGI MAGYAROKAT
KOLOZSVÁRI SZALONNA
Szerző: Swan Edgar
2019.07.28.
...Most az történt egészen pontosan, hogy ezek a gazemberek megfenyegettek mindenkit, aki nem áll be a rabszolgamenetbe. A szaros náci diktatúrájukat átkeresztelték keresztény szabadságra és most ezt fogják nyomni mindenhol. Az összes agy- és gerincnélküli bűnsegéd ezt fogja szajkózni. Dugjátok fel magatoknak a keresztény szabadságotokat, ezt csak a hozzátok hasonló hülyék veszik be. Majd vegyétek elő, és nézegessétek a börtönben. Mert ott a helyetek és oda is fogtok kerülni. Mert bűnözők vagytok. Egytől egyig...
Szerző: Swan Edgar
2019.07.28.
KIVÉTELESEK VAGYUNK
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2019.07.26.
Az adatok első pillantásra elborzasztóak. A World Justice Project nevű, washingtoni székhelyű nemzetközi civil szervezet fölmérést készített arról, milyen a joguralom helyzete a világ 126 országában (a csaknem kétszáz közül). Az összesített ranglistán Magyarország az ötvenhetedik, az „EU-, EFTA- és észak-amerikai országok” csoportjában az utolsó. Rosszabbul állunk, mint Románia, és tavalyhoz képest Bulgária is megelőzött; ők négy hellyel előreléptek, mi néggyel visszaestünk.
Mi vagyunk a Nyugat szégyene. Már amennyiben oda számítjuk magunkat.
Második pillantásra egy kicsit bonyolultabb a kép, de ez nem változtat azon, hogy Magyarországon valami kivételes mértékben nincs rendben. A pontokat nem globális jogtudományi szuperzsűri adta, hanem a helyi nyilvánosság. Országonként egy-egy közvélemény-kutató intézet – nálunk az Ipsos Hungary – végzett vizsgálatot a) egy reprezentatív lakossági mintán, b) képzett és tapasztalt jogászok körében. A lakossági felmérésben részint tapasztalatokra kérdeztek, részint arra, hogy a polgárok milyennek érzékelik az állapotokat. Vagyis nemcsak az derült ki, hogy milyen a jogállam helyzete az egyes országokban, hanem az is, hogy az adott országban az általános közvélemény és a szakemberek milyennek látják a joguralom helyzetét.
Magyarországon különlegesen pocséknak.
Nem pusztán arra világított rá a vizsgálat, hogy rosszak az állapotok, hanem arra, hogy szerintünk, laikus és jogász hivatású magyarok szerint a saját várakozásainkhoz képest nagyon rosszak – az Európai Unióban a legrosszabbak. Mondhatnánk úgy is, hogy egy vállalkozás elbukott, világra szóló puffanással.
Amikor ezt írom – szerda reggel –, még nincsenek kormányzati reakciók, talán nem is lesznek, csak a közösségi médiában kerültek elő a szokásos érvénytelenítő érvek: rossz a módszertan; Soros/nemzetközi balliberális összeesküvés; piszkálódnak, miközben épül-szépül az ország; és persze, automatikusan: az nem lehet, hogy a románok jobbak nálunk.
A Kádár-korszak talmi virágzása idején rögzült meg az a képzet, hogy nemcsak gazdagabbak, de okosabbak és jobbak is vagyunk a blokk népeinek többségénél, és ez máig meghatározza, hogyan látja a közvélemény zöme a saját élet-, kulturális és politikai színvonalunkat a tágabb térség többi országához képest. Harminc év változásai, külföldön és itthon, nem voltak elegendőek az önhittség és öncsalás eloszlatásához. És tény, ami tény, a joguralom helyzete Romániában (31. hely), Bulgáriában (54.) közismerten problémás. Lengyelország (27.) ellen pedig a 7. cikk szerinti eljárást indítottak a Legfelsőbb Bíróság elleni támadás miatt.
De ott vannak a csehek, akiket sohasem néztünk le. Prágában a bársonyos forradalom óta legnagyobb tömegtüntetést rendezték a miniszterelnök ellen, aki nagyvállalkozóként visszaélt az uniós támogatásokkal, és követelték az érdekében fellépő új igazságügy-miniszter távozását is. Csehország a tizenkilencedik a ranglistán, a világ élvonalában van. Igaz, tavaly vették föl az adatokat, de Andrej Babiš akkor már miniszterelnök volt, a nem kevésbé botránymágnes Miloš Zeman pedig köztársasági elnök. Egyikük sem a joguralom nagy híve. És mégis, egyik országban sincs olyan vereségtudat, kétségbeesés, mint Magyarországon.
Miért vagyunk kivételesek? Ebben is?
Előbb nézzük meg, mit vizsgált a World Justice Project. Szándékosan a „joguralom” szót használtam a fogalom hivatalos magyar fordítása, a „jogállamiság” helyett, az ugyanis kicsit más, kontinentális, közelebbről német jogi gondolkodást tükröz (Rechtsstaatlichkeit). A WJP eredetileg az American Bar Association elnökségének kezdeményezésére jött létre (némi egyszerűsítéssel szövetségi ügyvédi kamarának lehetne fordítani, bár nem kamaraként működik). Azaz gondolkodásának magvában az angolszáz jogrendszer és alkotmányjogi gondolkodás van, ahol a rule of law, joguralom nem „az állam”-ról mond valamit, nem állít fel viselkedési szabályokat a közhatalommal bírók számára, hanem egyszerűen azt mondja, hogy mindenki alá van vetve a jogszabályoknak és jogi eljárásoknak, még a kormány is.
Ezt a koncepciót mondta „hamis elképzelésnek”, „nem jó útnak” Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, tudtommal egyedül a magukat civilizált demokráciának nevező országokban...
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2019.07.26.
Mi vagyunk a Nyugat szégyene. Már amennyiben oda számítjuk magunkat.
Második pillantásra egy kicsit bonyolultabb a kép, de ez nem változtat azon, hogy Magyarországon valami kivételes mértékben nincs rendben. A pontokat nem globális jogtudományi szuperzsűri adta, hanem a helyi nyilvánosság. Országonként egy-egy közvélemény-kutató intézet – nálunk az Ipsos Hungary – végzett vizsgálatot a) egy reprezentatív lakossági mintán, b) képzett és tapasztalt jogászok körében. A lakossági felmérésben részint tapasztalatokra kérdeztek, részint arra, hogy a polgárok milyennek érzékelik az állapotokat. Vagyis nemcsak az derült ki, hogy milyen a jogállam helyzete az egyes országokban, hanem az is, hogy az adott országban az általános közvélemény és a szakemberek milyennek látják a joguralom helyzetét.
Magyarországon különlegesen pocséknak.
Nem pusztán arra világított rá a vizsgálat, hogy rosszak az állapotok, hanem arra, hogy szerintünk, laikus és jogász hivatású magyarok szerint a saját várakozásainkhoz képest nagyon rosszak – az Európai Unióban a legrosszabbak. Mondhatnánk úgy is, hogy egy vállalkozás elbukott, világra szóló puffanással.
Amikor ezt írom – szerda reggel –, még nincsenek kormányzati reakciók, talán nem is lesznek, csak a közösségi médiában kerültek elő a szokásos érvénytelenítő érvek: rossz a módszertan; Soros/nemzetközi balliberális összeesküvés; piszkálódnak, miközben épül-szépül az ország; és persze, automatikusan: az nem lehet, hogy a románok jobbak nálunk.
A Kádár-korszak talmi virágzása idején rögzült meg az a képzet, hogy nemcsak gazdagabbak, de okosabbak és jobbak is vagyunk a blokk népeinek többségénél, és ez máig meghatározza, hogyan látja a közvélemény zöme a saját élet-, kulturális és politikai színvonalunkat a tágabb térség többi országához képest. Harminc év változásai, külföldön és itthon, nem voltak elegendőek az önhittség és öncsalás eloszlatásához. És tény, ami tény, a joguralom helyzete Romániában (31. hely), Bulgáriában (54.) közismerten problémás. Lengyelország (27.) ellen pedig a 7. cikk szerinti eljárást indítottak a Legfelsőbb Bíróság elleni támadás miatt.
De ott vannak a csehek, akiket sohasem néztünk le. Prágában a bársonyos forradalom óta legnagyobb tömegtüntetést rendezték a miniszterelnök ellen, aki nagyvállalkozóként visszaélt az uniós támogatásokkal, és követelték az érdekében fellépő új igazságügy-miniszter távozását is. Csehország a tizenkilencedik a ranglistán, a világ élvonalában van. Igaz, tavaly vették föl az adatokat, de Andrej Babiš akkor már miniszterelnök volt, a nem kevésbé botránymágnes Miloš Zeman pedig köztársasági elnök. Egyikük sem a joguralom nagy híve. És mégis, egyik országban sincs olyan vereségtudat, kétségbeesés, mint Magyarországon.
Miért vagyunk kivételesek? Ebben is?
Előbb nézzük meg, mit vizsgált a World Justice Project. Szándékosan a „joguralom” szót használtam a fogalom hivatalos magyar fordítása, a „jogállamiság” helyett, az ugyanis kicsit más, kontinentális, közelebbről német jogi gondolkodást tükröz (Rechtsstaatlichkeit). A WJP eredetileg az American Bar Association elnökségének kezdeményezésére jött létre (némi egyszerűsítéssel szövetségi ügyvédi kamarának lehetne fordítani, bár nem kamaraként működik). Azaz gondolkodásának magvában az angolszáz jogrendszer és alkotmányjogi gondolkodás van, ahol a rule of law, joguralom nem „az állam”-ról mond valamit, nem állít fel viselkedési szabályokat a közhatalommal bírók számára, hanem egyszerűen azt mondja, hogy mindenki alá van vetve a jogszabályoknak és jogi eljárásoknak, még a kormány is.
Ezt a koncepciót mondta „hamis elképzelésnek”, „nem jó útnak” Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, tudtommal egyedül a magukat civilizált demokráciának nevező országokban...
ÉS AKKOR ÍRÁSBA ADTÁK, HOGYAN MŰKÖDIK A MAGYARORSZÁGI KORRUPCIÓ - A HVG HETI GAZDASÁGI ÖSSZEFOGLALÓJA
HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2019.07.28.
Milliárdokat fizet a Microsoft, hogy elsikálják a magyarországi korrupciós ügyét; még nincs szabály az augusztusra ígért éjjeli repülési tilalomról; elindult az újabb roham az albérletekért. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.
Összesen 7,3 milliárd forintnak megfelelő dollárt fizet a Microsoft, hogy elsikálják magyarországi korrupciós ügyét. Egy vizsgálat ugyanis, amelybe az FBI-t és az amerikai tőzsdefelügyeletet is bevonták, arra jutott: a Microsoft vezetése kenőpénzekkel vette rá az államot, hogy az ő szoftvereiket használják. Az ügyletért a cég kedvezményes árakat könyvelt el, ám az állami szervek valójában magasabb áron jutottak hozzá a programok licencéhez, a különbözetet pedig „korrupt célokra használták fel”.
A Microsoft Magyarország vezetői által aláírt vallomás két eseten mutatja be, hogyan bundáztak meg állami beszerzéseket. A két példában körbejárt vásárlásokat az állami intézmények keretszerződésein belül bonyolították, így azt nem egyszerű megmondani, mely intézményekről van szó, ezt már a magyar ügyészség feladata volna kideríteni...
Szerző: hvg.hu
2019.07.28.
Összesen 7,3 milliárd forintnak megfelelő dollárt fizet a Microsoft, hogy elsikálják magyarországi korrupciós ügyét. Egy vizsgálat ugyanis, amelybe az FBI-t és az amerikai tőzsdefelügyeletet is bevonták, arra jutott: a Microsoft vezetése kenőpénzekkel vette rá az államot, hogy az ő szoftvereiket használják. Az ügyletért a cég kedvezményes árakat könyvelt el, ám az állami szervek valójában magasabb áron jutottak hozzá a programok licencéhez, a különbözetet pedig „korrupt célokra használták fel”.
A Microsoft Magyarország vezetői által aláírt vallomás két eseten mutatja be, hogyan bundáztak meg állami beszerzéseket. A két példában körbejárt vásárlásokat az állami intézmények keretszerződésein belül bonyolították, így azt nem egyszerű megmondani, mely intézményekről van szó, ezt már a magyar ügyészség feladata volna kideríteni...
ORBÁN SOKAT ROMLOTT FEJBEN
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: ILLE ISTVÁN
2019.07.27.
...Orbán az érdekérvényesítés terén politikai zseni. No, nem az ország érdekeinek érvényesítéséről van szó, hanem az övéiről és strómanjairól, oligarcháiról. Az utat, amit máig megtett, senki sem tudta volna helyette bejárni ebben a mezőnyben. Akik meg esetleg mégis, azok elgáncsolásáról gondoskodott.
Orbán kétségtelenül tehetséges ember, csak sajnos, tehetségét saját egyszemélyi hatalmának kialakítására, direkt és indirekt meggazdagodására és a diktatúra kiépítésére használta. Persze, ez utóbbit óvatosan csinálta, éppen ebben rejlik a zsenialitása. Mert ugyan senkit nem visz el éjjel a fekete autó, senkit nem ítélnek el politikai alapon koholt perek során (nem, a fenét!), és szabad a vélemény ( a szólás már nem annyira, a véleményed meg leszarják), meg hát, kérem szépen, még vannak ellenzéki médiumok, meg a sajtó is szabad, de a jogállamiságnak és a jogbiztonságnak annyi. Ráadásul, ha nem vagy hívő, ugyan senki nem bánt érte, max. csak hazavágják az egzisztenciádat. Lettél volna okosabb!
Lássuk be, azt, hogy milliónyi ember vallásosan hisz benne, vélhetően más nem tudta volna elérni. Habár, ahogy Kertész Ákos megfogalmazta, a magyar zsigerileg alattvaló, és ezt Orbán kiválóan meglátta.
Egy biztos: elérte, hogy ismét nagyobb a hírünk a világban – csakhogy negatív értelemben. Hogy mikor lesz a magyar név megint szép, méltó régi nagy híréhez? Ez bizony, nem ma lesz. Talán akkor, ha lemossuk az orbáni gyalázatot. Amúgy a Nemzeti Dal most is érvényes.
Kétségtelen, Orbán nagyot alkotott, de sajnos, a rosszban. Ráadásul fejben is sokat romlott: demokratából leküzdötte magát zsarnokká.
Szerző: ILLE ISTVÁN
2019.07.27.
Orbán kétségtelenül tehetséges ember, csak sajnos, tehetségét saját egyszemélyi hatalmának kialakítására, direkt és indirekt meggazdagodására és a diktatúra kiépítésére használta. Persze, ez utóbbit óvatosan csinálta, éppen ebben rejlik a zsenialitása. Mert ugyan senkit nem visz el éjjel a fekete autó, senkit nem ítélnek el politikai alapon koholt perek során (nem, a fenét!), és szabad a vélemény ( a szólás már nem annyira, a véleményed meg leszarják), meg hát, kérem szépen, még vannak ellenzéki médiumok, meg a sajtó is szabad, de a jogállamiságnak és a jogbiztonságnak annyi. Ráadásul, ha nem vagy hívő, ugyan senki nem bánt érte, max. csak hazavágják az egzisztenciádat. Lettél volna okosabb!
Lássuk be, azt, hogy milliónyi ember vallásosan hisz benne, vélhetően más nem tudta volna elérni. Habár, ahogy Kertész Ákos megfogalmazta, a magyar zsigerileg alattvaló, és ezt Orbán kiválóan meglátta.
Egy biztos: elérte, hogy ismét nagyobb a hírünk a világban – csakhogy negatív értelemben. Hogy mikor lesz a magyar név megint szép, méltó régi nagy híréhez? Ez bizony, nem ma lesz. Talán akkor, ha lemossuk az orbáni gyalázatot. Amúgy a Nemzeti Dal most is érvényes.
Kétségtelen, Orbán nagyot alkotott, de sajnos, a rosszban. Ráadásul fejben is sokat romlott: demokratából leküzdötte magát zsarnokká.
MAGYARORSZÁG AZ ÚJ EURÓPÁBAN
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2019.07.28.
Megválasztották von der Leyen-t. Kicsiny többséggel és ezzel a formális gesztussal a parlamenti pártok kiadták mérgüket és ellenszenvüket egymás ellen. Ennek a Bizottság működése szempontjából nincs jelentősége. A Bizottság egy képzeletbeli európai köztársaság kormánya, ahol az elnök csak első az egyenlők között, nem az elnöknek van bizottsága, hanem a bizottságnak elnöke. A Bizottság vezetésének összetétele nyugat-európai és euró-övezeti szempontból nem is lehetne jobb. A bizottsági élcsapat – az elnök, von derLeyen, a két valószínű alelnök, Timmermans és Vestager, ill. a külügyi főtárgyaló, Borrell -, továbbá a jegybank elnök Lagarde, az Európai Tanács és az Európa Parlament elnökei Michel és Sassoli, mind-mind föderacionalisták és reform-pártiak. Nincs köztük egyetlen keleteurópai és szuverenista se...
...Megadás vagy tárgyalás
Az európai belpolitikának három válságot kell megoldania ebben a sorrendben: a brit kilépés vagy bent maradás, az olasz politikai és gazdasági összeomlás elkerülése és a keleteurópai, mindenekelőtt a lengyel és a magyar helyzet kezelése. Az európai partraszállásban írtam, az európai hatalmak megüzenik: aki mellénk áll jutalmat kap, aki szembefordul, büntetést. A macroni politika eddig diadalmaskodott: visszatartani és kiszorítani. Ha a britek menni akarnak, menjenek. Ha az olaszok Salvinit akarják, akkor ki kell zárni őket a rendszerek feletti döntésekből, Európától ne reméljenek semmit. Ha a lengyelek Kaczyńskit, a magyarok Orbánt kívánják, ne engedjük be őket Európa egyetlen intézményének vezetésébe se, és zárjuk el a forrásaikat. Ki velük Schengenből, ki velük Európa belső köréből. A cél: a feltétel nélküli megadás. Az EP bizottságai vezetőinek összetétele, az EU vezető tisztségei ezt tükrözik. A merkeli és ennek megfelelően a von der leyeni politika más: a visszatartás után tárgyalás. Igen, tárgyalás, de immár nem a megnyerésről (appeasement), hanem a megadás feltételeiről. Szükségünk van a britekre, akár mennek, akár maradnak. Tárgyaljunk velük. Meg kell oldanunk az olasz helyzetet, mert az olaszok maguktól nem tudják megoldani: ne omoljanak a fejünkre. S végül, tárgyalni kell a kelet-európaiakkal, mert Kaczyński és Orbán rendszereire Európának nincs szüksége, de Lengyelországra és Magyarországra igen.
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2019.07.28.
...Megadás vagy tárgyalás
Az európai belpolitikának három válságot kell megoldania ebben a sorrendben: a brit kilépés vagy bent maradás, az olasz politikai és gazdasági összeomlás elkerülése és a keleteurópai, mindenekelőtt a lengyel és a magyar helyzet kezelése. Az európai partraszállásban írtam, az európai hatalmak megüzenik: aki mellénk áll jutalmat kap, aki szembefordul, büntetést. A macroni politika eddig diadalmaskodott: visszatartani és kiszorítani. Ha a britek menni akarnak, menjenek. Ha az olaszok Salvinit akarják, akkor ki kell zárni őket a rendszerek feletti döntésekből, Európától ne reméljenek semmit. Ha a lengyelek Kaczyńskit, a magyarok Orbánt kívánják, ne engedjük be őket Európa egyetlen intézményének vezetésébe se, és zárjuk el a forrásaikat. Ki velük Schengenből, ki velük Európa belső köréből. A cél: a feltétel nélküli megadás. Az EP bizottságai vezetőinek összetétele, az EU vezető tisztségei ezt tükrözik. A merkeli és ennek megfelelően a von der leyeni politika más: a visszatartás után tárgyalás. Igen, tárgyalás, de immár nem a megnyerésről (appeasement), hanem a megadás feltételeiről. Szükségünk van a britekre, akár mennek, akár maradnak. Tárgyaljunk velük. Meg kell oldanunk az olasz helyzetet, mert az olaszok maguktól nem tudják megoldani: ne omoljanak a fejünkre. S végül, tárgyalni kell a kelet-európaiakkal, mert Kaczyński és Orbán rendszereire Európának nincs szüksége, de Lengyelországra és Magyarországra igen.
Ha valaki azt hiszi, hogy a von der Leyen-bizottság, a jogállamiságért továbbra is felelős Timmermans-szal, elnézőbb lesz Orbánnal és Kaczyńskival, akkor álomvilágban él. Orbán nálunk is pontosabban tudja, hogy az európai választás és ez a bizottság az európai politikájának bukását jelenti. Csak még azt nem látja világosan, hogy milyen következményekkel jár mindez magyarországi korlátlan hatalmára. Az orbáni hatalom lényege a korlátlanság és a leválthatatlanság hite. Ha ez megrendül, bármi megtörténhet. A feltétel nélküli megadás üzenetére 1944-ben, Magyarország szörnyű belső erőszakkal reagált. Látjuk, hogy az Orbán-rendszer első reakciói hasonlók: az ártatlanok és védtelenek lekaszabolása. Egyetlen célja: a korlátlan erő felmutatása. Élet és halál ura vagyok, bármit megtehetek. Európában nem történt semmi ellenünkre. Minden az én, a mi szándékunk szerint alakul. Győztünk, győzünk és győzni fogunk.
Ha Európa a közvetlen beavatkozás mellett dönt, akkor az őszi lengyel parlamenti és a magyar önkormányzati választások előtt teszi. Így a Fideszt az önkormányzati választások előtt távolítja el az Európai Néppártból, gyorsítja fel a 7. cikkely szerinti eljárást, kezdeményezi kizárásunkat Schengenből. Ez, ha tudomásukra jut, ráébresztheti az Orbán-hatalom képviselőit és választóit, hogy baj van. Amire az Orbán-rendszer a „buzizás-cigányozás-zsidózás” szentségtelen hármasával válaszolhat: semmi baj, erősek vagyunk. Ha Európa vezetői a folyamatos kivezetés, a távoli parlamenti választásokra építkezés mellett döntenek, akkor előbb a brit, az olasz, a lengyel konfliktusokkal fognak foglalkozni. 1918-19-ben és 1944-45-ben is magunktól hullottunk darabokra. A versenyfutás elkezdődött.
ORBÁN VIKTOR BEISMERŐ VALLOMÁS TETT
B1 BLOGCSALÁD
Szerző: nickgrabowszki
2019.07.27.
Tusnádfürdőn két dolog történt: egyfelől Orbán Viktor elismerte, nem teljesültek a tavalyi álmai, másrészt beismerte, hogy rezsimje a szabadságjogok korlátozásán alapuló pártállami autokrácia.
Szerző: nickgrabowszki
2019.07.27.
A vereség beismerése persze burkoltan, a sorok között történt. Csak azok értették, akik emlékeztek egy éve ilyenkor, ugyanott elmondott beszédére, amiben totális európai fordulatot és hatalomátvételt vizionált. Arról beszélt
- "nagy pillanat előtt állunk",
- "az esély itt van",
- "mi jövünk",
- "jönnek a ’90-esek, a ’68-asok helyett jönnek a ’90-esek, az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék következik most az európai politikában",
- "mi vagyunk Európa jövője".
Ehhez képest a pillanat elmúlt, az esély elszállt és nem ők jöttek, de erről most már szó se esett.
Az EP-választáson nem történt populista (valójában persze: szélsőjobboldali) hatalomátvétel. Orbán burkoltan el is ismerte a kudarcot, amikor az idén ugyanott már arról beszélt, hogy
Ehhez képest a pillanat elmúlt, az esély elszállt és nem ők jöttek, de erről most már szó se esett.
Az EP-választáson nem történt populista (valójában persze: szélsőjobboldali) hatalomátvétel. Orbán burkoltan el is ismerte a kudarcot, amikor az idén ugyanott már arról beszélt, hogy
kormánya és rezsimje defenzívára kényszerül:
Ez egy igazságtalanul nehéz küzdelem volt eddig is, és igazságtalanul nehéz küzdelem lesz ezután is. (...) Az előttünk álló 15 évet azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel, és a liberális internacionalizmussal.
Ugyanakkor arra lehet következtetni, Orbán úgy ítéli meg, a győzelem ugyan nem sikerült, de az iksz még tartható: a magyarországi pozícióból nem kell kell feladnia.
Sőt, még meg is akarja erősíteni őket, ezért nem hátrál, hanem inkább beleáll egy narratíva-vitába, és megpróbálta megvédeni az "illiberális demokráciát". Teljesen nyíltan felvállalta, hogy a rezsimje a nemzet közösségként való felfogásán alapul, azaz esze ágában sincs tiszteletben tartani
Ez egy igazságtalanul nehéz küzdelem volt eddig is, és igazságtalanul nehéz küzdelem lesz ezután is. (...) Az előttünk álló 15 évet azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel, és a liberális internacionalizmussal.
Ugyanakkor arra lehet következtetni, Orbán úgy ítéli meg, a győzelem ugyan nem sikerült, de az iksz még tartható: a magyarországi pozícióból nem kell kell feladnia.
Sőt, még meg is akarja erősíteni őket, ezért nem hátrál, hanem inkább beleáll egy narratíva-vitába, és megpróbálta megvédeni az "illiberális demokráciát". Teljesen nyíltan felvállalta, hogy a rezsimje a nemzet közösségként való felfogásán alapul, azaz esze ágában sincs tiszteletben tartani
- se az egyéni szabadságjogokat,
- se a politikai pluralizmust,
amik köztudottan a szabad egyének társulásának, a liberális demokrácia alapkövei. Eközben azt próbálta magyarázni, hogy a liberálisok gyűlölik őt, illetve őket, mert meg akarják szabni, hogy hogyan lehet gondolkodni. (Miközben persze nem: csak azt akarják megszabni, hogy hogyan nem lehet. Éspedig úgy nem, hogy elvitatod másoktól, hogy ők is gondolkodhassanak, azaz a szabadság- és politikai jogokat.)...
amik köztudottan a szabad egyének társulásának, a liberális demokrácia alapkövei. Eközben azt próbálta magyarázni, hogy a liberálisok gyűlölik őt, illetve őket, mert meg akarják szabni, hogy hogyan lehet gondolkodni. (Miközben persze nem: csak azt akarják megszabni, hogy hogyan nem lehet. Éspedig úgy nem, hogy elvitatod másoktól, hogy ők is gondolkodhassanak, azaz a szabadság- és politikai jogokat.)...
TUSVÁNYOSI EMBERÜNK: KŐMŰVESKANÁLLAL HARCOL, KARDDAL VAKOL
HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.07.28.
Orbán Viktor ezúttal kivételesen nem hazudott Tusványoson, amikor arról beszélt, hogy az egyik kezében kard van, a másikban kőműveskanál. Igaz, nem bontotta ki az igazság minden részletét, azt például elfelejtette megemlíteni, hogy a kőműveskanállal hadakozott, és a karddal próbált építeni.
Ne olyan hangosan, főnököm, mert még fölébredek! Húznám még kicsit a lóbőrt, ha szabadna bátorkodnom. Milyen harc van már megint? És úgy egyáltalán: az előző háborúnak már vége lett?
Merre lesz a menés most, főnököm? Brüsszel ellen megyünk, vagy a sajtóval küzdünk. Na azért! Már megijedtem, hogy megint a muszkákra lövünk. Az nincs benne az én zsoldomba’ főnök, meg nem is úgy vagyok szolmizálva. Szocializálódva, ha akarod, úgy is lehet mondani. Parancsodra, főnök.
Te vagy a hadvezér, te mondod meg, mi van. Megcsinálom okosba főnököm, ne aggódj. Beleverem a fejüket a pocsolyába. Megmondod, ki az ellenség, és mikor lesz az indulás, én meg már kerekedek is. Megfújom a nyergeket, kürtölök. Vagy fordítva.
Nekem ez tényleg nem egy nagy vaszisztdasz, csak mondjad, hogy mi legyen. Mikor lesz az ütközet? Hogy be bírjam írni a naptáramba. Mert már kezd betelni, alig van benne üres hely. Bankok, oligarchák, IMF, államadósság. Ápolók, tanárok, diákok. Filozófusok. Soros, Brüsszel, migránsok. Hajléktalanok, devizások. Kit nem győztünk még le, főnököm?
Alkalmas vagyok én mindenre, hadra fogható, csak mondd meg világosan, mi a cél. És akkor én arra megyek, amerre kell. Vagy arra, amerre mondod, főnököm. Mert amit te mondasz, az nekem parancs.
Napinarancs, drága főnököm, ha meg nem sértelek...
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.07.28.
Ne olyan hangosan, főnököm, mert még fölébredek! Húznám még kicsit a lóbőrt, ha szabadna bátorkodnom. Milyen harc van már megint? És úgy egyáltalán: az előző háborúnak már vége lett?
Merre lesz a menés most, főnököm? Brüsszel ellen megyünk, vagy a sajtóval küzdünk. Na azért! Már megijedtem, hogy megint a muszkákra lövünk. Az nincs benne az én zsoldomba’ főnök, meg nem is úgy vagyok szolmizálva. Szocializálódva, ha akarod, úgy is lehet mondani. Parancsodra, főnök.
Te vagy a hadvezér, te mondod meg, mi van. Megcsinálom okosba főnököm, ne aggódj. Beleverem a fejüket a pocsolyába. Megmondod, ki az ellenség, és mikor lesz az indulás, én meg már kerekedek is. Megfújom a nyergeket, kürtölök. Vagy fordítva.
Nekem ez tényleg nem egy nagy vaszisztdasz, csak mondjad, hogy mi legyen. Mikor lesz az ütközet? Hogy be bírjam írni a naptáramba. Mert már kezd betelni, alig van benne üres hely. Bankok, oligarchák, IMF, államadósság. Ápolók, tanárok, diákok. Filozófusok. Soros, Brüsszel, migránsok. Hajléktalanok, devizások. Kit nem győztünk még le, főnököm?
Alkalmas vagyok én mindenre, hadra fogható, csak mondd meg világosan, mi a cél. És akkor én arra megyek, amerre kell. Vagy arra, amerre mondod, főnököm. Mert amit te mondasz, az nekem parancs.
Napinarancs, drága főnököm, ha meg nem sértelek...
A CÉLPONT TE VAGY
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.07.28.
Megkaptuk a pofánkba a setét jövőről szóló iránymutatást. Tusványoson kaptuk meg szokás szerint, ahol államalapítóként fogadták Orbán Viktor Mihályt a kilóra megvett székelyei, Lovasi András is beállt a sorba, valamint medve hajkurászta Rogánné haverját állítólag, aki viszont minisztériumi kifizető ember is, ám nem érte utol. A világ azonban nem ezért tébolyodott, hanem, mert van benne egy Orbán Viktor Mihály, meg a rendszere és a tenyésztett alattvalók. Viszont rajtuk kívül mindenkinek jaj lesz most már. Valamint alkonyat.
Két dologról érdemes szót ejtenünk abból a katyvaszból, amit a kedves vezető elénk fosott, hogy mik a tervei még földi pályafutása alatt. Tizenöt évre tekintett előre, tizenöt év harcot vizionált, nem konkretizálva a pusztítandó vasutat vagy gyárüzemet, nem megnevezve Gyurcsányt, a Sorost vagy a gyerekeiket. Az írmagjuk, ugye, mint a mesékben és náci álladalmakban, az aggastyántól a karonülőig, nőtől partizánig bezárólag. Az ellenség a liberalizmus maga immár, mint kiderült, amely gyűlöli Orbánt Viktort többes számban.
Két dolog kiemelendő tehát, és elsőként az, ami van. Mint megtudtuk, az illiberalizmus már néven nevezhető, már működik, és keresztény szabadság a neve. Pedig jelzős szabadság nincsen, mint tudjuk a történelemből, hanem szabadság van naturálisan. A jelzős, esetünkben keresztény szabadság a más kárára működtetett szabadság, tehát elnyomás, ha úgy tetszik, diktatúra. A keresztény szabadság mibenléte sem definiált tudományosan, rosszmájú elemzők szerint a cimborák lopásának szabadságát rejti a friss, eddig nem ismert fogalom.
A másik ugye, mint említődött, ami lesz, s ez tizenöt év szünet nélküli küzdelem a liberalizmus ellen, mint Orbán Viktor Mihály élete értelme még gyalázatos megdöglése előtt. Fölteendő tehát az az aggodalom, hogy a liberalizmus elleni fenekedés úgy esszenciálisan mi ellen irányul, és ez a szabadság, mint az ember lapvető szükséglete ellen lesz. A vallás, a gondolkodás, a tanulás, a nemi irányultság etc. szabadsága ellen való küzdelem lesz, fogalmazhatnék úgy is: keresztény terror lesz. Még inkvizíció is lenne, ha lehetne...
Szerző: Rezeda
2019.07.28.
Két dologról érdemes szót ejtenünk abból a katyvaszból, amit a kedves vezető elénk fosott, hogy mik a tervei még földi pályafutása alatt. Tizenöt évre tekintett előre, tizenöt év harcot vizionált, nem konkretizálva a pusztítandó vasutat vagy gyárüzemet, nem megnevezve Gyurcsányt, a Sorost vagy a gyerekeiket. Az írmagjuk, ugye, mint a mesékben és náci álladalmakban, az aggastyántól a karonülőig, nőtől partizánig bezárólag. Az ellenség a liberalizmus maga immár, mint kiderült, amely gyűlöli Orbánt Viktort többes számban.
Két dolog kiemelendő tehát, és elsőként az, ami van. Mint megtudtuk, az illiberalizmus már néven nevezhető, már működik, és keresztény szabadság a neve. Pedig jelzős szabadság nincsen, mint tudjuk a történelemből, hanem szabadság van naturálisan. A jelzős, esetünkben keresztény szabadság a más kárára működtetett szabadság, tehát elnyomás, ha úgy tetszik, diktatúra. A keresztény szabadság mibenléte sem definiált tudományosan, rosszmájú elemzők szerint a cimborák lopásának szabadságát rejti a friss, eddig nem ismert fogalom.
MA SZÁZÉVES BÁLINT GAZDA, KÁBÉ AZ EGYETLEN MAGYAR, AKI TÉNYLEG MINDENKINEK ROKONSZENVES
444.HU
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2019.07.28.
Fura dolog, ha valakinek az a legfontosabb képessége, hogy a megnyugtató jelenlétével és kellemes hangjával a lehető legkülönbözőbb emberekben is rokonszenvet képes kelteni, de Bálint Györggyel pont ez a helyzet. Magyarországon ugyanis garantáltan nincs annyi amatőr és profi kertész, ahányan az alapvetően növénynevelgetési tanácsokkal ismertté lett egykori kertészmérnökért rajonganak.
Én például tökéletes példája vagyok a növényfüggetlen Bálint gazda-rajongóknak: felsős általános iskolás koromtól kezdve kifejezetten miatta néztem meg rendszeresen az engem egyébként tökéletesen hidegen hagyó, Ablak című tévéműsort, pedig egész gyerekoromban a harmadik és ötödik emelet között ingáztam pesti bérházakban és 40 éves koromig még cserépben sem nagyon gondoztam növényt. De valamiért irtó jó és megnyugtató érzés volt Bálint György kellemes hangját hallgatni, ahogy iszonyú lelkesen beszél a kéreg alatt megbúvó hernyók eltávolításának legegyszerűbb módjáról. Tőlem aztán beszélhetett volna esztergálásról, toronyugrásról vagy agyműtésről is, ugyanannyira élveztem volna...
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2019.07.28.
Én például tökéletes példája vagyok a növényfüggetlen Bálint gazda-rajongóknak: felsős általános iskolás koromtól kezdve kifejezetten miatta néztem meg rendszeresen az engem egyébként tökéletesen hidegen hagyó, Ablak című tévéműsort, pedig egész gyerekoromban a harmadik és ötödik emelet között ingáztam pesti bérházakban és 40 éves koromig még cserépben sem nagyon gondoztam növényt. De valamiért irtó jó és megnyugtató érzés volt Bálint György kellemes hangját hallgatni, ahogy iszonyú lelkesen beszél a kéreg alatt megbúvó hernyók eltávolításának legegyszerűbb módjáról. Tőlem aztán beszélhetett volna esztergálásról, toronyugrásról vagy agyműtésről is, ugyanannyira élveztem volna...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)