NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.07.06.
Die Presse
Újabb összecsapás bontakozik ki az EU és Magyarország között, ezúttal azért, mert az Orbán-kormány kantárra akarja venni a tudományt. A Bizottság szóvivője azt közölte, hogy megvizsgálják az MTA ügyében hozott törvényt, de általában véve is figyelik, mi történik a magyar tudomány területén. A nyilatkozat rámutatott, hogy nagyot lendít a tudomány eredményein, ha nyílt eljárásban döntenek a támogatásokról. Továbbá az unió alapjogi chartájában szerepel a művészetek és a tudományok szabadsága, amellett Brüsszel kiáll. A tudósítás rámutat, hogy a jobboldali-nemzeti hatalom igyekszik kiterjeszteni befolyását a kutatásra.
Az osztrák konzervatívok régi-új strasbourgi frakcióvezetője, egyben az EP egyik újjáválasztott alelnöke azt mondta, hogy mind Macron, mind Orbán meggyengítené az uniót, illetve az Európai Parlamentet. Othmar Karas szerint ezért most olyan körülményeket kell teremteni, hogy ne ez a szövetség diktáljon a többieknek. Ő maga egyébként cseppet sem érti, hogy a francia elnök miként bújhat ágyba a jobboldali populistákkal. A politikus nincs oda von der Leyenért sem. Szükségmegoldásnak minősítette, akit azonban addig nem lehet megszavazni, amíg nem terjeszti elő a programját. Hozzátette, hogy az állam- és kormányfők elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan módon hozták meg a személyi döntéseket, ez az eljárás visszalépést jelent. Szerinte a politikus mögött nincs meg a szükséges többség, mert az EP-ben nagy a felháborodás és a kiábrándultság. Ő maga azonban rá fog voksolni.
A kommentár arra igyekszik választ találni, megmentheti-e von der Leyen a transz-atlanti kapcsolatokat, miután azok páratlan mélypontra süllyedtek. A szerző, Judy Dempsey rámutat, hogy Trump minden tőle telhetőt megtett a szövetség egységének megbontására, megkérdőjelezi az elveket. A többi közt a magyar és lengyel populista, migrációellenes politikát méltatja. Ugyanakkor sokszor bírálja Merkelt, őt teszi felelőssé a többi közt a migrációs válságért, de kevesli a német védelmi kiadásokat is. Macron hiába próbálta megjavítani a viszonyt az Atlanti-óceán két partja között. A Bizottság leendő elnökének előélete kiválóan alkalmassá teszi a politikust arra, hogy szembenézzen a Trump jelentette kihívásokkal. Junckertől eltérően meggyőződéses atlantista. Azt is tudja, hogy amíg az európaiak nem költenek többet katonai célokra, addig nem lesz szavuk Washingtonban, ahol viszont von der Leyen sok barátot szerzett miniszterként az elmúlt 6 évben. Euro-atlanti háttere jól jön neki nem csak az USÁ-ban, hanem Északon, a Baltikumban, valamint Közép-Európában is. De a védelemnél sokkal fajsúlyosabb kérdés, minként lehet megerősíteni a nemzetközi szervezeteteket, amelyek ellen Trump hadjáratot folytat. Von der Leyen sokat tudna tenni például a klímaváltozás területén, ez a kérdés az élre ugrott a legtöbb tagállamban. Azon kívül még több kereskedelmi megállapodást köthetne 3. országokkal. Az eddigi egyezmények mutatják, hogy sok kormány akar szabályokra épülő rendet, demokratikus elveket, átláthatóságot. Délkelet-Ázsia és Csendes-óceán térsége pl. nagyon hevesen jelentkezik ehhez partnernek. De legfőképpen azért tehetne sokat, hogy megszűnjön a holtpont Amerika és Kína között. Von der Leyenre nem jellemző, hogy a partvonalról követné a fejleményeket.
Von der Leyen ugyan német, de ahogy az unióról vélekedik, az nagyon is megfelel Franciaországnak. Egy párizsi forrás azt közölte, hogy Macron már hetekkel ezelőtt bedobta a nevét. Hazai helyzete folytán Merkel nem támogathatta a politikust a döntő brüsszeli szavazáson, de nagyra értékeli. Így amikor kudarcot vallott a kancellár elképzelése Timmermans előléptetésére, a francia elnök gyorsan újra előkapta az ötletet. Ha most a kiszemelt vezető veszi az akadályt Strasbourgban, akkor mintaszerűen testesíti meg az integrált Európát, ahol ellenőrzés alatt tartják a nemzeti érdekeket. Akik mindkettejüket jól ismerik Macront és őt is, azok azt mondják, sok bennük a közös vonás: kemény, jövőképpel rendelkező reformpárti politikusok. Von der Leyen már a görög válság idején az Európai Egyesült Államokat szorgalmazta, utóbbi jelenleg tabu a Brexit és a populizmus miatt. Ezért legfeljebb csupán burkoltan találni meg Marcon terveiben. Nagy kérdés, hogy a kiszemelt politikus képes lesz-e előre lépni ebben a kérdésben, amikor Olaszország fel akarja rúgni a közösség pénzügyi szabályait, a keleti populisták pedig megszegik a bíróságok függetlenségét...
