NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.06.17.
Guardian
A magyarok Nagy Imrére emlékeztek, miközben Orbán Viktor egyre keményebb kézzel irányítja az országot és az a vád ellene, hogy átírja a történelmet. A vasárnapi tiszteletadásra csupán pár százan mentek el, nem úgy, mint 30 éve, amikor jó 100 ezren voltak jelen a meggyilkolt miniszterelnök és társainak újratemetésén a Hősök terén. A mai kormány szélsőjobbos, időnként oroszbarát politikát folytat, noha Orbán 3 évtizede igencsak radikálisként indult. Adam Michnik ezt úgy fogalmazza meg, hogy akkoriban a szabadságot védelmezte, ma viszont olyan politikus, aki Putyin cimborája és felszámol mindent, ami független, civil és szabad az országban. Most azt hányják a szemére, hogy lecsap a történelem és a tudomány területén az önálló kutatásra és igyekszik tisztára mosni Horthyt, aki összejátszott a nácikkal. Nagy Imre megítélése ellentmondásos, mert az 56-os forradalomról megemlékeznek ugyan, ám vezetője elszánt kommunista volt, ezért manapság kellemetlen hős. Orbán nem volt jelen az ünnepségen, de a feleségével együtt magánemberként megkoszorúzta a sírt a 301-es parcellában. Az évforduló egybeesik az 56-os Intézet elleni fellépéssel. Az igazgató, Rainer M. János azt mondja, abba a Veritasba akarják beolvasztani őket, amelynek feladata, hogy a történelemről kreáljon és népszerűsítsen nacionalista-populista nézeteket. Őket viszont senki sem kérdezte meg, de hát Magyarországon mostanság csak így mennek a dolgok – hangsúlyozzák független kutatók. Az MTA szintén kormányellenőrzés alá került, és történészek attól félnek, hogy központosítás és cenzúra áldozata lesz a virágzó szellemi, illetve egyetemi élet egésze. A CEU már vesztett és kénytelen Bécsbe átköltöztetni az oktatás egy részét. Rainer szerint veszélyben van a tanszabadság, akár csak a szabad közösségek. Ő ezzel együtt derűlátó, hogy az igazi kutatói kollektívák folytatják munkájukat.
Magyarországon 75 évvel a holokauszt után meghamisítják a történelmet, éspedig azon az alapon, hogy a múltat a győztesek írják. Hogy az ország szembenézzen a történtekkel, azt akadályozza a magyarságot dicsőítő hivatalos emlékezetpolitika. Pedig az ország annak idején rekordot javított: ennyi embert ilyen rövid idő alatt sehol másutt nem szállítottak a lágerekbe, ami nem lett volna lehetséges a magyar államapparátus lelkes és fegyelmezett támogatása nélkül. Ám a Terror Háza is úgy tünteti fel, mintha a háborús bűnöket csakis a nyilasok idején követték volna el, noha javarészük a Horthy-rezsim idején játszódott le. A Szabadság téren a német megszállási emlékmű szintén manipulál, mert tagadja mindazt, ami Magyarországon a 2. világháború előtt és alatt, ezen belül is főként a nyilaskeresztesek uralma idején történt. Az elemzés a nacionalista emlékezetpolitika bizonyítékaként említi, hogy a Várban mellszobrot avattak Koszorús Ferenc emlékére, továbbá, hogy a politika méltatja Héjjas Ivánt, aki szimpla rablógyilkos volt az 1. világháború után a különítményesek élén. Maga Orbán pedig igyekezett elkendőzni, hogy Horthy több pogromot is eltűrt és Európában elsőként hozott törvényeket a zsidók ellen. A miniszterelnök 2010 után előbb teljesítette a vele lepaktáló szélsőjobb követeléseit, hogy azután átvegye annak ideológiáját. Most pedig már készül a Trianon-emlékmű. Ellenben nem lesz semmiféle szobor az Auschwitzba hurcolt zsidók tiszteletére. Rájuk nem akar emlékezni az orbáni Magyarország.
Magyarországon a katolikus egyház nem követi fenntartás nélkül Orbán Viktor menedékpolitikáját. A Püspöki Konferencia ugyan jóváhagyta a migránsok ellen hozott állami intézkedéseket, ám állást foglalt amellett, hogy segíteni kell a bajbajutottaknak. De mert az egyház tömegtámogatottsága nem túl jelentős, ráadásul anyagilag függ a kormánytól, ezért nem léphet fel nyíltan a miniszterelnök ellen. Ezt írja a Münsteri Egyetem egyik vallásszociológus professzora annak kapcsán, hogy a jobbos-populista pártok különösen sikeresek az olyan, katolikus gyökerű államokban, mint Olaszország, Magyarország és Lengyelország. Ám mint rámutat, ennek okai meglehetősen összetettek. Sok évszázadra tekint vissza, hogy a politika Istenhez és a szentekhez folyamodik. Az okok országról országra változnak. Az olaszoknál a hatalom összekapott a Vatikánnal a menekültek, illetve a közintézményekben kifüggesztett keresztek ügyében. A lengyeleknél a klérus felső vezetése egyértelműen a PiS mögött áll, ám a gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélések miatt az egyház védekezésre kényszerül. Főleg a fiatalok és a városlakók közül egyre kevesebben járnak templomba A katolicizmus, az állam és a politika viszonyában három modellt lehet nyomon követni. Az egyik Franciaországra jellemző, ahol történelmi vita van az egyház és a világi állam között. Az olaszoknál és a spanyoloknál a vallás szövetséget köt a hatalmon lévő pártokkal, ami azonban hosszú távon végzetesnek bizonyulhat. Végül pedig van az, amikor az idegenek elleni védekezés szempontjait követve az egyház a nemzeti identitás gyűjtőpontja lesz, ám ehhez gyakorta nemzeti mítoszok járulnak, lásd Lengyelországot, amely nyugati bástyának tartja magát az orosz ortodoxiával szemben. Mindenesetre megállapítható, hogy az állam és a jobboldali populizmus szoros kapcsolata folytán a vallási jelképek hasznosak lehetnek a hatalmi politika számára is...
