Szerző: RICK STEVES
?
ITT NÉZHETŐK MEG
2019. május 5., vasárnap
A MEGVILÁGOSODÁS NEM MARADT EL
KLUBRÁDIÓ
Szerző: KLUBRÁDIÓ
2019.05.04.
A Kinevetsz a végén?! a Klubrádió közéleti élő dumapartija a Hatszín Teátrumban. Ezúttal az április 27-i felvétel rádiós adását hallgathatja meg.
Tudósítónk kinevette, sőt kinevettette, hiszen azért volt ott, mint mindig. „A megvilágosodás annak ellenére nem maradt el, hogy ezúttal Borgula nem szállította a híreket, sőt semmit sem szállított. Kálmán László kitűnően, tökéletes nyelvhelyességgel helyettesítette a volt katonát, miközben Csepeli, Péterfy, Arató és Kovács M. Vera is meglehetős könnyedséggel hitették el a közönséggel, hogy ők ők.
A résztvevők nagy beleéléssel vitatták meg a hazánkat szűnni nem akaró támadásokkal szembeni kormányzati védelem legújabb vívmányait. Többek között szó esett a sajtószabadság ellen vívott szüntelen éberség fontosságáról, bár még mindig jelentős nálunk e területen a liberális túlsúly miniszterelnöki érzete. A lakástámogatás is hatalmas csúcsokat döntöget, csak a gonosz, sajnálatosan még mindig létező ellenzéki hangok vetik fel, hogy nem a lakásokat, hanem a lakókat kellene támogatni. A repatriált patkányok jogainak védelme lassan megoldódik, de a főpolgármester még mindig nem elégedett a lélekszámukkal. A gyermekvállalási kedv és az óvszerfogyasztás közötti nemlineáris disszonancia korrekcióját megkezdte a KSH. Nincs most sem hely, sem idő a közelgő lapzárta miatt teljességre törekedni, meg el is felejtettem szinte mindent, de annyit még kiemelnék, hogy hazánk nagyjai közül számosan kiemelkedő intellektuális melléktermékékekkel álltak elő, elsősorban is a Notre Dame katasztrófájával összefüggésben. Közöttük is óriás a keresztény- és mindenügyi miniszterelnök helyettes produktuma, akinek az elméjét fáklyaként lehetne használni, ha nem vesszük figyelembe a „ne játssz a tűzzel” ősi intelmét. Az ő IQ-jának a reciproka a végtelent nyaldossa.”
Szerző: KLUBRÁDIÓ
2019.05.04.
A résztvevők nagy beleéléssel vitatták meg a hazánkat szűnni nem akaró támadásokkal szembeni kormányzati védelem legújabb vívmányait. Többek között szó esett a sajtószabadság ellen vívott szüntelen éberség fontosságáról, bár még mindig jelentős nálunk e területen a liberális túlsúly miniszterelnöki érzete. A lakástámogatás is hatalmas csúcsokat döntöget, csak a gonosz, sajnálatosan még mindig létező ellenzéki hangok vetik fel, hogy nem a lakásokat, hanem a lakókat kellene támogatni. A repatriált patkányok jogainak védelme lassan megoldódik, de a főpolgármester még mindig nem elégedett a lélekszámukkal. A gyermekvállalási kedv és az óvszerfogyasztás közötti nemlineáris disszonancia korrekcióját megkezdte a KSH. Nincs most sem hely, sem idő a közelgő lapzárta miatt teljességre törekedni, meg el is felejtettem szinte mindent, de annyit még kiemelnék, hogy hazánk nagyjai közül számosan kiemelkedő intellektuális melléktermékékekkel álltak elő, elsősorban is a Notre Dame katasztrófájával összefüggésben. Közöttük is óriás a keresztény- és mindenügyi miniszterelnök helyettes produktuma, akinek az elméjét fáklyaként lehetne használni, ha nem vesszük figyelembe a „ne játssz a tűzzel” ősi intelmét. Az ő IQ-jának a reciproka a végtelent nyaldossa.”
MIT TEGYÜNK, HA GYEREKET VÁLLALUNK A KLÍMAVÁLTOZÁS KORÁBAN?
QUBIT
Szerző: MIHÁLYI DÁVID
2019.05.03.
Újdonsült apaként mélyen megérintett Kapelner Zsolt cikke a Qubiten arról, hogy szabad-e a globális klímakatasztrófába menetelve gyereket vállalni. Engem most az foglalkoztat, hogy mit kezdjünk azzal a felelősséggel, hogy újabb szén-dioxid-kibocsátó lényt hoztunk a világra.
A helyzet valóban drámai. A bolygó lakossága és az üvegházhatású gázok kibocsátása egyre nő, miközben a klímakatasztrófa elkerüléséhez (legfeljebb 1,5 fokos átlagos felmelegedés az iparosodás előtti szinthez képest) 2040-re meg kellene felezni az egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás jelenlegi mértékét.
A 16 éves svéd Greta Thunberg ezért is kéri számon a mi generációnk tétlenségét. 2017-ben nagy visszhangot váltott ki egy tanulmány, amely azt állította, hogy egy új autó üzembe állításához képest több mint hússzoros többletkibocsátást okoz minden egyes, a fejlett világba születő extra gyermek. (Igaz, a tanulmány a gyermek egész életében és várható további gyerekeinek kibocsátásával is számol.) Egyesek például erre a munkára is hivatkoznak, amikor megfogadják, hogy nem vállalnak gyereket.
Először is leszögezem, hogy szerintem mindenkinek a saját dolga eldönteni, hogy hány gyereket szeretne, én se rá-, se lebeszélni nem szeretnék senkit. És bár elfogadom a fenti érvek súlyát, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a meccs nincs lefutva: legalább három útja van a probléma enyhítésének:...
Szerző: MIHÁLYI DÁVID
2019.05.03.
A helyzet valóban drámai. A bolygó lakossága és az üvegházhatású gázok kibocsátása egyre nő, miközben a klímakatasztrófa elkerüléséhez (legfeljebb 1,5 fokos átlagos felmelegedés az iparosodás előtti szinthez képest) 2040-re meg kellene felezni az egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás jelenlegi mértékét.
A 16 éves svéd Greta Thunberg ezért is kéri számon a mi generációnk tétlenségét. 2017-ben nagy visszhangot váltott ki egy tanulmány, amely azt állította, hogy egy új autó üzembe állításához képest több mint hússzoros többletkibocsátást okoz minden egyes, a fejlett világba születő extra gyermek. (Igaz, a tanulmány a gyermek egész életében és várható további gyerekeinek kibocsátásával is számol.) Egyesek például erre a munkára is hivatkoznak, amikor megfogadják, hogy nem vállalnak gyereket.
Először is leszögezem, hogy szerintem mindenkinek a saját dolga eldönteni, hogy hány gyereket szeretne, én se rá-, se lebeszélni nem szeretnék senkit. És bár elfogadom a fenti érvek súlyát, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a meccs nincs lefutva: legalább három útja van a probléma enyhítésének:...
AZ UEFA NAGYÍTÓVAL FIGYELI MAGYARORSZÁGOT, MÉG AZT IS ELLENŐRZI, MILYENEK A FŰSZÁLAK
24.HU
Szerző: FUTÓ CSABA
2019.05.05.
Az európai szövetség egy földtől elrugaszkodott ötlettel állt elő, amikor kitalálta, hogy a 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokságot tizenkét különböző ország rendezze. A helyszínek között Budapest is szerepel az új Puskás Ferenc Stadionnal, ahol három csoportmérkőzést és egy nyolcaddöntős meccset bonyolítanak majd. A 190 milliárdos stadionnal már foglalkoztunk, a szervezés sokrétűségéről azonban kevesebb szó esik, így az MLSZ projektvezetőjével, Szabó Vilmossal beszélgettünk. Interjú.
32 évesen elég komoly feladatot kapott: az MLSZ Eseményszervezési Osztály vezetőjeként a 2020-as Európa-bajnokság magyarországi projektvezetője. Az Eb budapesti mérkőzéseiért is felel, ami három csoportmeccset és egy nyolcaddöntős összecsapást jelent. Hogy került képbe?
2013-ban a női válogatott menedzsereként kezdtem dolgozni, majd egy évvel később az U19-es Európa-bajnokság döntő tornáját rendeztük itt Budapesten, ahol már tornaigazgató-helyettesként tevékenykedtem és mellette eseményszervező voltam, az A-válogatott meccsmenedzseri pozícióját töltöttem be. 2015-ben kerültem a mostani pozíciómba – minden válogatott esemény, kezdve az utánpótlástól az A-válogatottig, hozzánk tartozik. Mivel az MLSZ a 2020-as Eb magyarországi felelőse, egyértelmű volt, hogy az általam vezetett osztály felel a teljes projektért...
Szerző: FUTÓ CSABA
2019.05.05.
32 évesen elég komoly feladatot kapott: az MLSZ Eseményszervezési Osztály vezetőjeként a 2020-as Európa-bajnokság magyarországi projektvezetője. Az Eb budapesti mérkőzéseiért is felel, ami három csoportmeccset és egy nyolcaddöntős összecsapást jelent. Hogy került képbe?
2013-ban a női válogatott menedzsereként kezdtem dolgozni, majd egy évvel később az U19-es Európa-bajnokság döntő tornáját rendeztük itt Budapesten, ahol már tornaigazgató-helyettesként tevékenykedtem és mellette eseményszervező voltam, az A-válogatott meccsmenedzseri pozícióját töltöttem be. 2015-ben kerültem a mostani pozíciómba – minden válogatott esemény, kezdve az utánpótlástól az A-válogatottig, hozzánk tartozik. Mivel az MLSZ a 2020-as Eb magyarországi felelőse, egyértelmű volt, hogy az általam vezetett osztály felel a teljes projektért...
VÉGIG ORBÁNNAK VOLT IGAZA, VAGY HOGY VAN EZ?
INDEX
Szerző: RA
2019.05.05.
2010 óta hullámszerűen fordul elő, hogy a Fidesz-kormány óriási ellenkezés, tüntetések, bírálatok közepette átnyom egy intézkedést, amely korábbi évtizedeken át elfogadott állapotokat felrúg, akár jogokat is csorbít. Orbán bírálói minden ilyen alkalommal azt mondják, hogy újabb lépés a diktatúra felé, az ország másik fele meg pont ellenkezőleg gondolja: stabilabb, jobb lesz az ország, megszabadulunk a megcsontosodott rossz gyakorlattól, mondják. Aztán minden elcsendesedik, a dolgok mennek tovább. Mivel mindig utólag lehet csak eldönteni, kinek volt igaza, összeszedtük a legemlékezetesebb ilyen ügyeket, szavazzák meg, hogy visszatekintve hogy látják a dolgokat - továbbra is aggályos lépések ezek, csak már mindenki beletörődött, vagy feleslegesen kiabált az ellenzék?
Szerző: RA
2019.05.05.
...
HETI 80 EZER EMBERT VÁRTAK AZ ÚJ STADIONOKBA, A NEGYEDE SEM JÖTT ÖSSZE
G7
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2019.05.05.
„Az MLSZ egyik legfontosabb célja a hazai bajnoki mérkőzéseken a nézőszám jelentős emelése. A jelenlegi mintegy 2800 fős átlagos nézőszámot fokozatosan emelve 2014. évben már el kell érnünk a mérkőzésenkénti 6000 fős átlagot, amelyet 2018. évre 10 000 fő fölé kell emelni.” Ezzel a kifejezetten optimista célkitűzéssel vágott neki a 2010-es éveknek a Magyar Labdarúgó Szövetség, legalábbis a 2011-es stratégiájuk első vitaanyaga szerint. A stratégia végső verziójában már kissé óvatosabbak voltak, és csak 8000 nézőt vártak egy átlagos NB I-es meccsre, de még ennek sem sikerült a közelébe jutni.
Az MLSZ stratégiája ugyanis az alapok letételénél elakadt. Ahogy a magyar futball elmúlt kilenc évéről szóló cikksorozatunk első részében bemutattuk, a tömegbázist még sikerült megteremteni, az infrastruktúra fejlesztésére pedig annál is sokkal több pénzt kapott a sportág, mint amennyit eredetileg az MLSZ kért...
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2019.05.05.
Az MLSZ stratégiája ugyanis az alapok letételénél elakadt. Ahogy a magyar futball elmúlt kilenc évéről szóló cikksorozatunk első részében bemutattuk, a tömegbázist még sikerült megteremteni, az infrastruktúra fejlesztésére pedig annál is sokkal több pénzt kapott a sportág, mint amennyit eredetileg az MLSZ kért...
AZ ORBÁN-KORMÁNY SZÉTVERI A KÚTVÖLGYI KLINIKAI TÖMBÖT, TILTAKOZNAK AZ ORVOSOK
168 ÓRA ONLINE
Szerző: KUN J. VIKTÓRIA
2019.05.05.
Orbán Viktor miniszterelnöknek, Kásler Miklós emberi erőforrás miniszternek és a Semmelweis Egyetem rektorának írt levelet a minap a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezete, miután a kormányülésen elfogadták az Észak- és Közép-budai egészségügyi ellátások fejlesztésének tervét, ezen belül pedig a Szent János Kórházban lévő Tüdőklinika és a Kútvölgyi Klinikai Tömb elköltöztetését. A szervezet szerint mindezt úgy fogadták el, hogy az ellátás új helye nincs kialakítva és forrásokat sem rendeltek ehhez.
Levélben kéri jobb belátásra a kormányt a Magyar Orvosi Kamara a Pulmonológiai Klinika és a Kútvölgyi Kórház elköltöztetésének most elfogadott tervével kapcsolatban. Orbán Viktornak, Kásler Miklósnak és Merkely Bélának címzett levelében a kamara Budapesti Területi Szervezete azt írja, sajnálatosnak tartja, hogy az Orbán-kormány úgy döntött a költöztetéséről, hogy a szervezet nem gyakorolhatta törvényben biztosított jogát, és nem véleményezhette a határozatot.
A tiltakozásban két fő aggályuknak adnak hangot, szerintük ugyanis a döntés nemcsak a betegellátást veszélyezteti, hanem a dolgozók egzisztenciáját is. Úgy kellene ugyanis elköltöznie a Semmelweis Egyetem részlegeinek, hogy a több mint 400 ágy és személyzete számára egyelőre nincs meg az új hely.
„A Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjéből távoznia kellene a II. sz. Sebészeti Klinika, III. sz. Belgyógyászati Klinika, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika és a Pszichiátriai Klinika részlegeinek. Mivel az egyetem nem rendelkezik 400 szabad ágy és azokat ellátó személyzet befogadására alkalmas szabad épületekkel, így ez csak szétdarabolással menne, szétesnének most jól működő csapatok, közösségek, de a befogadó klinikákon is zsúfoltság alakulna ki. Ráadásul teszik ezt úgy, hogy nincsenek meg az új, korszerű intézmények, hanem az elavult rendszerekbe vinnék át ezeket az ellátásokat. Ez bizonytalanságot szül, és akár azt is felveti, hogy elbocsátások várhatóak – és természetesen a betegellátás színvonalát sem javítaná” – fogalmaznak levelükben. A tervek szerint az intézmény 40 ágyas sebészete a Sebészeti Klinika Korányi tömbjébe, a belklinika három különböző területre kerülne, míg a 80 ágyas pszichiátria sorsa egyelőre bizonytalan. A MOK most azt kéri a kormánytól, hogy fontolja meg: addig ne költözzön ki a Kútvölgyi Tömb, amíg nem épülnek meg a tervezett új szuperkórházak...
Szerző: KUN J. VIKTÓRIA
2019.05.05.
Levélben kéri jobb belátásra a kormányt a Magyar Orvosi Kamara a Pulmonológiai Klinika és a Kútvölgyi Kórház elköltöztetésének most elfogadott tervével kapcsolatban. Orbán Viktornak, Kásler Miklósnak és Merkely Bélának címzett levelében a kamara Budapesti Területi Szervezete azt írja, sajnálatosnak tartja, hogy az Orbán-kormány úgy döntött a költöztetéséről, hogy a szervezet nem gyakorolhatta törvényben biztosított jogát, és nem véleményezhette a határozatot.
A tiltakozásban két fő aggályuknak adnak hangot, szerintük ugyanis a döntés nemcsak a betegellátást veszélyezteti, hanem a dolgozók egzisztenciáját is. Úgy kellene ugyanis elköltöznie a Semmelweis Egyetem részlegeinek, hogy a több mint 400 ágy és személyzete számára egyelőre nincs meg az új hely.
„A Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjéből távoznia kellene a II. sz. Sebészeti Klinika, III. sz. Belgyógyászati Klinika, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika és a Pszichiátriai Klinika részlegeinek. Mivel az egyetem nem rendelkezik 400 szabad ágy és azokat ellátó személyzet befogadására alkalmas szabad épületekkel, így ez csak szétdarabolással menne, szétesnének most jól működő csapatok, közösségek, de a befogadó klinikákon is zsúfoltság alakulna ki. Ráadásul teszik ezt úgy, hogy nincsenek meg az új, korszerű intézmények, hanem az elavult rendszerekbe vinnék át ezeket az ellátásokat. Ez bizonytalanságot szül, és akár azt is felveti, hogy elbocsátások várhatóak – és természetesen a betegellátás színvonalát sem javítaná” – fogalmaznak levelükben. A tervek szerint az intézmény 40 ágyas sebészete a Sebészeti Klinika Korányi tömbjébe, a belklinika három különböző területre kerülne, míg a 80 ágyas pszichiátria sorsa egyelőre bizonytalan. A MOK most azt kéri a kormánytól, hogy fontolja meg: addig ne költözzön ki a Kútvölgyi Tömb, amíg nem épülnek meg a tervezett új szuperkórházak...
ELSZÁLLT ALBÉRLETI ÁRAK, KOLLÉGIUMI FÉRŐHELYHIÁNY: EZ NEHEZÍTI MEG A FELVÉTELIZŐK DOLGÁT
EDULINE
Szerző: SZABÓ FRUZSINA
2019.05.05.
Mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk azoknak az érettségizőknek, akik a következő tanévben – elsőéves egyetemistaként – nem kapnak kollégiumi helyet, ezért kénytelenek lakást vagy szobát bérelni Budapesten. Egy 50 négyzetméteres fővárosi lakás átlagos albérleti díja 160 ezer forint, ám van néhány olyan kerület, ahol ennél valamivel alacsonyabb a lakbér – ha egy hallgató hajlandó néhány metrómegállóval kintebb költözni, havi tíz-húszezer forintot is spórolhat.
„Budapesten az 50 négyzetméteres lakásos átlagos albérleti díja 158-160 ezer forint. Ha ehhez a rezsit hozzáadjuk, illetve a kauciót – kéthavi kaució az általános, de Budapesten nem ritka az sem, hogy háromhavit kérnek –, az már jelentős összeg” – mondja Mester Nándor, a Portfolio ingatlanpiaci vezető elemzője. Vagyis egy hallgató még akkor is legalább 50-60 ezer forintos alapkiadással számolhat havonta, ha két másik egyetemistával együtt bérel lakást – ehhez az összeghez jön még a bérleti szerződés megkötésekor kifizetett kaució, illetve a havi rezsi, az utazási költségek, a mindennapos kiadások és az esetleges tandíj.
Ennél jóval kisebb kiadásokra készülhetnek azok, akik kollégiumba költöznek – az átlagos díj havonta ugyanis 9 és 30 ezer forint között mozog. Ám a hallgatóknak csak egy része kap kollégiumi helyet. Országszerte 54 500 férőhelyet tartanak fenn az állami, magán- és egyházi intézmények, ám míg a kisebb vidéki intézményekben a csökkenő hallgatói létszám miatt a kapacitás nagyobb a jelentkezők számánál, Budapesten – ahol körülbelül 14 ezer férőhely van – 20-25 százalékos a túljelentkezés. A vidéki egyetemvárosokban is több a jelentkező, mint a kollégiumi hely...
Szerző: SZABÓ FRUZSINA
2019.05.05.
„Budapesten az 50 négyzetméteres lakásos átlagos albérleti díja 158-160 ezer forint. Ha ehhez a rezsit hozzáadjuk, illetve a kauciót – kéthavi kaució az általános, de Budapesten nem ritka az sem, hogy háromhavit kérnek –, az már jelentős összeg” – mondja Mester Nándor, a Portfolio ingatlanpiaci vezető elemzője. Vagyis egy hallgató még akkor is legalább 50-60 ezer forintos alapkiadással számolhat havonta, ha két másik egyetemistával együtt bérel lakást – ehhez az összeghez jön még a bérleti szerződés megkötésekor kifizetett kaució, illetve a havi rezsi, az utazási költségek, a mindennapos kiadások és az esetleges tandíj.
Ennél jóval kisebb kiadásokra készülhetnek azok, akik kollégiumba költöznek – az átlagos díj havonta ugyanis 9 és 30 ezer forint között mozog. Ám a hallgatóknak csak egy része kap kollégiumi helyet. Országszerte 54 500 férőhelyet tartanak fenn az állami, magán- és egyházi intézmények, ám míg a kisebb vidéki intézményekben a csökkenő hallgatói létszám miatt a kapacitás nagyobb a jelentkezők számánál, Budapesten – ahol körülbelül 14 ezer férőhely van – 20-25 százalékos a túljelentkezés. A vidéki egyetemvárosokban is több a jelentkező, mint a kollégiumi hely...
KABLIS: NEM LEHET ÁLTALÁBAN TILTANI A TÜNTETÉSEKET, BLOGPOSZTOKAT CSAK NAGYON SÚLYOS ESETBEN LEHET CENZÚRÁZNI
ÁTLÁTSZÓ / STRASBOURGI FIGYELŐ
Szerző: G. SZABÓ DÁNIEL
2019.05.05.
Nem lehet olyan törvényt hozni, ami általános jelleggel tiltja a tüntetéseket bizonyos helyeken, például bíróságok környékén vagy egy konkrét utcán. Egy betiltott és ezért formálisan jogszerűtlen tüntetésen való részvételre buzdító blogposztok és közösségi médiában megjelenő írások blokkolása szintén nem megengedett, mert ilyen kismértékű jogszerűtlenség nem elegendő indok arra, hogy fontos közügyekről szóló vitát radikális eszközökkel lehetetlenné tegyen az állam.
Az ügy előzményei
2015 szeptemberében az orosz Szövetségi Nyomozó Iroda (az FSZB) és egy másik hatóság nyilvánosságra hozta, hogy a Komi Köztársaság számos magas rangú vezetője ellen indítanak nyomozást bűnszervezetben való részvétel és csalás miatt. Komiföld kormányzója, az egyik kormányzóhelyettes, a tartományi kormány több tagja és a tartományi és a szövetségi parlament tagjai ellen indult nyomozás és mindannyiukat le is tartóztatták.
A kérelmező, Grigorij Nyikolajevics Kablisz és egy másik ember néhány nappal később értesítette Komiföld fővárosa, Sziktivkar hatóságait, hogy tüntetést szeretnének tartani a Lenin-szobornál abból a célból, hogy “megvitassák Komi Köztársaság kormányának letartóztatását”. A bejelentést publikálta a blogjában is, és megjegyezte, hogy ha nem hagyják jóvá a bejelentést, akkor egy “népgyűlést” tartanak ugyanott, ami nem bejelentéshez kötött esemény. A blogposztban Kablisz kritizálta, hogy a kormányzókat az elnök nevezi ki és nem az emberek választják, és azt a kérdést is feltette, hogy 2010-ben miért nevezték ki a kormányzót, miközben a nyomozati iratok szerint 2006-tól tagja volt a bűnszervezetnek. Kablisz szerint a vád nagyon gyenge lábakon állt, és politikailag motivált volt, aminek csak az volt a célja, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök más kormányzókat félemlítsen meg és így kényszerítse őket feltétlen engedelmességre.
Még ugyanazon a napon elutasították a tüntetésről szóló bejelentést, mert azt olyan helyen akarta megtartani a kérelmező, ahol a Komi Köztársaság kormánya megtiltotta a tüntetéseket. Másnap, amikor a Kablisz megkapta a tiltó határozatot, új blogposztot írt, amiben beszámolt a tiltásról, és leírta, hogy így a “népgyűlést” fogják megtartani. A blogposzt szerint ez egy olyan esemény, amit senki sem szervez, és ahol az emberek beszélgetni gyűlnek össze, és itt tilos táblákat felmutatni. Később az orosz Facebookon, a VKontaktén is hívta az embereket a rendezvényre.
A hatóságok elrendelték a Kalbisz VKontakte oldalának blokkolását és a poszt közzététele után már másnap le is tiltották a felhasználói fiókját. Az ügyész szerint a poszt egy jogellenes tüntetésről szólt...
Szerző: G. SZABÓ DÁNIEL
2019.05.05.
Az ügy előzményei
2015 szeptemberében az orosz Szövetségi Nyomozó Iroda (az FSZB) és egy másik hatóság nyilvánosságra hozta, hogy a Komi Köztársaság számos magas rangú vezetője ellen indítanak nyomozást bűnszervezetben való részvétel és csalás miatt. Komiföld kormányzója, az egyik kormányzóhelyettes, a tartományi kormány több tagja és a tartományi és a szövetségi parlament tagjai ellen indult nyomozás és mindannyiukat le is tartóztatták.
A kérelmező, Grigorij Nyikolajevics Kablisz és egy másik ember néhány nappal később értesítette Komiföld fővárosa, Sziktivkar hatóságait, hogy tüntetést szeretnének tartani a Lenin-szobornál abból a célból, hogy “megvitassák Komi Köztársaság kormányának letartóztatását”. A bejelentést publikálta a blogjában is, és megjegyezte, hogy ha nem hagyják jóvá a bejelentést, akkor egy “népgyűlést” tartanak ugyanott, ami nem bejelentéshez kötött esemény. A blogposztban Kablisz kritizálta, hogy a kormányzókat az elnök nevezi ki és nem az emberek választják, és azt a kérdést is feltette, hogy 2010-ben miért nevezték ki a kormányzót, miközben a nyomozati iratok szerint 2006-tól tagja volt a bűnszervezetnek. Kablisz szerint a vád nagyon gyenge lábakon állt, és politikailag motivált volt, aminek csak az volt a célja, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök más kormányzókat félemlítsen meg és így kényszerítse őket feltétlen engedelmességre.
Még ugyanazon a napon elutasították a tüntetésről szóló bejelentést, mert azt olyan helyen akarta megtartani a kérelmező, ahol a Komi Köztársaság kormánya megtiltotta a tüntetéseket. Másnap, amikor a Kablisz megkapta a tiltó határozatot, új blogposztot írt, amiben beszámolt a tiltásról, és leírta, hogy így a “népgyűlést” fogják megtartani. A blogposzt szerint ez egy olyan esemény, amit senki sem szervez, és ahol az emberek beszélgetni gyűlnek össze, és itt tilos táblákat felmutatni. Később az orosz Facebookon, a VKontaktén is hívta az embereket a rendezvényre.
A hatóságok elrendelték a Kalbisz VKontakte oldalának blokkolását és a poszt közzététele után már másnap le is tiltották a felhasználói fiókját. Az ügyész szerint a poszt egy jogellenes tüntetésről szólt...
HOGY KERÜL A MOZSÁRÁGYÚ A TOLDY GIMNÁZIUM ABLAKÁBA?
KLUBRÁDIÓ / UTCAFRONT
Szerző: KLUBRÁDIÓ / RÓZSA PÉTER
2019.05.04.
Az Utcafront májusi első adásában újabb meglepő tudnivalókkal gazdagodhattak az építészet iránt érdeklődők.
- Tovább vezetett a barcelonai sétánkon Sylvester Ádám.
- Weimarba kalauzolt Kozár Alexandra, az új Bauhaus Múzeumba.
- A magyar Notre Dame, avagy a fóti templom volt a téma Torma Tamás hangos építészeti jegyzetében.
- Hogy kerül a mozsárágyú a Toldy Ferenc Gimnázium ablakába? – Laczik Bálint meglepő történetei.
- Kelecsényi Kristóf történelmi Budapesti sétája pedig ezúttal a Szabadság téri tőzsdepalotába vezetett.
Szerző: KLUBRÁDIÓ / RÓZSA PÉTER
2019.05.04.
- Tovább vezetett a barcelonai sétánkon Sylvester Ádám.
- Weimarba kalauzolt Kozár Alexandra, az új Bauhaus Múzeumba.
- A magyar Notre Dame, avagy a fóti templom volt a téma Torma Tamás hangos építészeti jegyzetében.
- Hogy kerül a mozsárágyú a Toldy Ferenc Gimnázium ablakába? – Laczik Bálint meglepő történetei.
- Kelecsényi Kristóf történelmi Budapesti sétája pedig ezúttal a Szabadság téri tőzsdepalotába vezetett.
CSALÁD NÉLKÜL
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.05.04.
A két nő lelkesen üdvözölte egymást a kis kézművesműhelyünkben, ahol egymás mellett van az asztaluk. “Jól megleszünk majd.”-mondták- “A gyermekotthonban is együtt voltunk, egy szobában laktunk”.
Mert mindketten állami gondozottak voltak. Egyiküket 14 évesen emelték ki a testvéreivel, addig a nagybeteg anyját ápolta, de amikor ő a végső szakaszra kórházba került, a gyerekeket állami gondozásba vették. Az apjuk nem törődött velük. Nem volt jó ember. Az anyjukat is verte, és a gyerekeket sem kímélte. A másik asszony öt évesen került be, ő is a testvéreivel. “Anyám alkoholista volt”.-mondja. “Apámat nem is ismertem”.
Nehéz sorsok. Néha jobb lenne nem tudni, milyen életút van egy-egy nő mögött.
A szegénység, annak okaival, azzal a bonyolult problémarendszerrel, ami benne tartja a beleszületőt, gyakran hozza magával a gyerekek kiemelését is. A sikertörténet azonban innen sem több, mint az otthon maradóknál. A lelki sérülések kezeletlen maradnak, az életutak pedig itt is kísértetiesen ismétlik magukat.
Sok ilyen történet van körülöttem. Volt állami gondozott anyák, akik maguk is megfogalmazzák az igazolását annak, miért nem tudnak felelős anyák lenni: “Én is állami gondozott voltam, ott mindenük megvan, rendes étel, ruha, nem fáznak, nem éheznek, én nem tudom ezt megadni nekik, jobb, ha ott vannak, mint itthon.”- mondja egyikük, egy sokgyerekes asszony. Mintha a család, az anyai szerep ennyi lenne csak, a fizikai szükségletekről szólna. Mert neki ebből csak ennyi jutott. Ennyi volt a megtapasztalása. Így is élt velük, gyakran hagyta ott őket, és ment el hetekre máshoz, ha éppen összebalhézott a gyerekek apjával. Ha pedig otthon volt, néha eszeveszett módon szidta, átkozta őket, máskor könnyes szemmel bizonygatta, mennyire szereti mindet. Az ellentmondásokban lassan értettem meg őt. A teátrális jelenetek, a mindig akkor előhúzott rosszullétek, mikor nem tudott megoldani valamit, lassan világossá tették számomra, hogy ő ezt a hiányt, ezt a sérülést hozta magával. Amiben nem tud mással törődni, csak magával.
A másik asszony hosszan mesélte nekem, hogy az anyja őt eldobta magától, így került állami gondozásba, és ő nem tud ezért olyan anya lenni, mint más. Csapódik ide-oda, költözik férfiakhoz, majd vissza, többnyire terhesen. Kötődne valahova, de nem tud, nincs kihez, nem köti hát magához ő sem a gyerekeit, a sérültet otthonba adja, nem látogatja, a másikat, aki már felnőtt, és a kábítószer miatt gondokság alá kellett venni, ő, az anyja nem vállalja. Nem kell neki. Mintha köze sem lenne hozzá. Egykedvű, mosolytalan, azt hallani, néha iszik is. Ő még magával sem tud mit kezdeni. Annyira nem fontos neki semmi, hogy ő sem fontos, még magának sem. Minden visszatérésnél elmeséli, milyen rossz döntéseket hozott. Kérdezni sem kell tőle semmit. Mindent feltár, ok-okozati kapcsolattal, és úgy tűnik, ebben az önigazolásban fel is menti magát minden alól. Ő ezt az utat járja. . “Nem tanultam meg más lenni.”- mondja végül. “Hát ezért van minden. Mert eldobott az anyám.”
Volt egy lány, akit én emeltettem ki, mikor már tarthatatlan volt a helyzete. Akarta ő is, otthon nem akart maradni, de a lakásotthonban sem maradt meg. Szinte állandó szökésben volt, bujkált, néha visszament, pár napra, aztán újra el. Végig kapcsolatban voltunk, tudtam, néha csak én tudtam, mikor, merre jár. Próbáltam segíteni, megmenekült a kriminalizációtól, és végül egy abortusszal megúsztuk a serdülőkort. Az általános iskolát nem fejezte be, hat osztálya van, gyorsan férjhez is ment egy másik állami gondozotthoz, de a házasság nem működött. Aztán lett egy másik kapcsolat, most kisbabájuk van, úgy néz ki, stabil élete lehet. Neki talán sikerül.
Sokat tanultam ebből a kapcsolatból, míg állami gondozott volt. Láttatta velem a lelki hátterét ennek az egésznek. Az állandó bizonytalanságot, bizalmatlanságot, azt, milyen az, mikor csak azt tudja megfogalmazni valaki, mit nem akar. De azt, hogy mit szeretne, az nem megy. Jövőkép nincs. Csak sodródás van.
Van szomorúbb történetem is, mikor prostitúcióból kerültek lányok állami gondozásba. Eddigi munkám talán legkeservesebb esete volt, amiben még mindig, ennyi év után is mar belül a kérdés, miért nem léptem hamarabb, miért hallgattam másra? Az akkor 11 évessel nemrég találkoztam újra. Már 17 éves. Ölel, boldog a találkozástól ő is. Határozottnak tűnik, mesél a terveiről. De a hat évvel ezelőtti történetek nem múltak el nyomtalanul. A prostitúció olyan megtapasztalás, ami egy életre meghatározza egy lány viszonyulását. Szeretném hinni, hogy nem így van, és ő kivétel lesz. De tudom, erre az esély gyakorlatilag nulla.
A legfrissebb kiemelések egyike a kapcsolatrendszerünkből serdülő lányokat érintett. Három nagylányt, és mellettük még két kisebb testvért. Ketten estek teherbe az állami gondozásban. Mindketten megszülték. Egyikük ott is hagyta már a babát, az anyaotthonban, és elszökött egy férfival. A másik most lett 18 éves. Hazamehetett a kicsivel az anyjához. Segítjük, mert a családi pótlékot még nem kapja, az adminisztráció ilyenkor hosszú ideig tart, és addig is élniük kellene valamiből. Még vele van a kicsi, neveli, szeretettel. Megveti a testvérét, aki otthagyta a babát. Ő nem tenne ilyet, mondja. De vajon meddig ragaszkodik hozzá? Az anyjuk nekik is állami gondozott volt. Különösebben nem zaklatta fel, mikor kiemelték a gyerekeit. Vele is ez történt. Ilyen az élet. Hagyja, hogy megtörténjen velük is, ami vele megtörtént. Nem tesz ellene, hogy ne így legyen.
Sokat gondolkodom a kiemelésekről. Nyilván, ha egy gyereket abúzus ér, én is azt mondom, ki kell emelni. De minden más esetben azt hiszem, a családot kell képessé tenni arra, hogy felneveljék a gyerekeket. Mert a családban lehet csak elsajátítani a szülői viszonyulásokat, a gyerekéért felelős anyai magatartást is.
Biztosan van, ahol ez sikerül az állami gondoskodásban is. De én azt látom, legtöbbször nem. A sorsok pedig ismétlődnek. Előbb-utóbb anyák lesznek ők is, a családból kiemelt lányok. Az állami gondozott anya könnyedén lemond a gyerekiről. Ők bekerülnek a rendszerbe, és vagy azon belül szülnek, és hagyják ott a kicsit, vagy azon kívül, már felnőttként, de szinte mindannyian a szociális gondoskodás célcsoportjai lesznek. Vagy eléri őket a bűnözés, a kábítószer, a prostitúció, és a rendőrségé.
Mit lehetne tenni? Ha már megtörtént, érzelmi biztonságot, követhető mintát adni a kiemelt lányoknak. Megérteni, és megvédeni őket. Ma ettől nagyon távol vagyunk. Pedig egyszer jó lenne megszakítani az újratermelődésnek ezt a vonalát is.
De biztosan érzem, tudom, hogy nem a kiemelés, az állami gondoskodás a megoldás. A gyereknevelésre alkalmas családi élet biztosítása lehet csak a járható út, a társadalom minden rétegében. Tudom, mindig lesz, ahol ez megteremthetetlen. De az arány nem mindegy. Oka van annak is, hogy ma rengeteg olyan család van, ahol nem tudnak a gyerekeknek megfelelő alapot adni egy másfajta élethez. Az okok pedig sokkal inkább keresendők a politika, az állam oldalán, és nem az egyénén. Politikai szándék azonban ma nem mutatkozik arra, hogy velük is gondolkodnának.
Ahhoz, hogy itt is működőképes családok legyenek, egy nagyon komoly állami stratégia kellene. Megfelelő oktatással a gyerekeknek, és közösségfejlesztéssel, felnőttoktatással, családgondozással, munkahelyteremtéssel a felnőtteknek. Egyszer be kellene pótolni náluk mindazt, amit generációkon keresztül elmulasztottunk.
A működőképes család az olyan minta, amiből a gyerekeknek esélye lehet egy élhető jövőre. Esélye lehetne. De ezek a családok segítség nélkül már nem tudnak működőképessé válni. Ha magukra hagyjuk őket, a gyerekeiktől vesszük el az esélyt. És ez nemcsak ennyi. Mert ez a mi gyerekeink jövőjét is befolyásolja majd.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.05.04.
Mert mindketten állami gondozottak voltak. Egyiküket 14 évesen emelték ki a testvéreivel, addig a nagybeteg anyját ápolta, de amikor ő a végső szakaszra kórházba került, a gyerekeket állami gondozásba vették. Az apjuk nem törődött velük. Nem volt jó ember. Az anyjukat is verte, és a gyerekeket sem kímélte. A másik asszony öt évesen került be, ő is a testvéreivel. “Anyám alkoholista volt”.-mondja. “Apámat nem is ismertem”.
Nehéz sorsok. Néha jobb lenne nem tudni, milyen életút van egy-egy nő mögött.
A szegénység, annak okaival, azzal a bonyolult problémarendszerrel, ami benne tartja a beleszületőt, gyakran hozza magával a gyerekek kiemelését is. A sikertörténet azonban innen sem több, mint az otthon maradóknál. A lelki sérülések kezeletlen maradnak, az életutak pedig itt is kísértetiesen ismétlik magukat.
Sok ilyen történet van körülöttem. Volt állami gondozott anyák, akik maguk is megfogalmazzák az igazolását annak, miért nem tudnak felelős anyák lenni: “Én is állami gondozott voltam, ott mindenük megvan, rendes étel, ruha, nem fáznak, nem éheznek, én nem tudom ezt megadni nekik, jobb, ha ott vannak, mint itthon.”- mondja egyikük, egy sokgyerekes asszony. Mintha a család, az anyai szerep ennyi lenne csak, a fizikai szükségletekről szólna. Mert neki ebből csak ennyi jutott. Ennyi volt a megtapasztalása. Így is élt velük, gyakran hagyta ott őket, és ment el hetekre máshoz, ha éppen összebalhézott a gyerekek apjával. Ha pedig otthon volt, néha eszeveszett módon szidta, átkozta őket, máskor könnyes szemmel bizonygatta, mennyire szereti mindet. Az ellentmondásokban lassan értettem meg őt. A teátrális jelenetek, a mindig akkor előhúzott rosszullétek, mikor nem tudott megoldani valamit, lassan világossá tették számomra, hogy ő ezt a hiányt, ezt a sérülést hozta magával. Amiben nem tud mással törődni, csak magával.
A másik asszony hosszan mesélte nekem, hogy az anyja őt eldobta magától, így került állami gondozásba, és ő nem tud ezért olyan anya lenni, mint más. Csapódik ide-oda, költözik férfiakhoz, majd vissza, többnyire terhesen. Kötődne valahova, de nem tud, nincs kihez, nem köti hát magához ő sem a gyerekeit, a sérültet otthonba adja, nem látogatja, a másikat, aki már felnőtt, és a kábítószer miatt gondokság alá kellett venni, ő, az anyja nem vállalja. Nem kell neki. Mintha köze sem lenne hozzá. Egykedvű, mosolytalan, azt hallani, néha iszik is. Ő még magával sem tud mit kezdeni. Annyira nem fontos neki semmi, hogy ő sem fontos, még magának sem. Minden visszatérésnél elmeséli, milyen rossz döntéseket hozott. Kérdezni sem kell tőle semmit. Mindent feltár, ok-okozati kapcsolattal, és úgy tűnik, ebben az önigazolásban fel is menti magát minden alól. Ő ezt az utat járja. . “Nem tanultam meg más lenni.”- mondja végül. “Hát ezért van minden. Mert eldobott az anyám.”
Volt egy lány, akit én emeltettem ki, mikor már tarthatatlan volt a helyzete. Akarta ő is, otthon nem akart maradni, de a lakásotthonban sem maradt meg. Szinte állandó szökésben volt, bujkált, néha visszament, pár napra, aztán újra el. Végig kapcsolatban voltunk, tudtam, néha csak én tudtam, mikor, merre jár. Próbáltam segíteni, megmenekült a kriminalizációtól, és végül egy abortusszal megúsztuk a serdülőkort. Az általános iskolát nem fejezte be, hat osztálya van, gyorsan férjhez is ment egy másik állami gondozotthoz, de a házasság nem működött. Aztán lett egy másik kapcsolat, most kisbabájuk van, úgy néz ki, stabil élete lehet. Neki talán sikerül.
Sokat tanultam ebből a kapcsolatból, míg állami gondozott volt. Láttatta velem a lelki hátterét ennek az egésznek. Az állandó bizonytalanságot, bizalmatlanságot, azt, milyen az, mikor csak azt tudja megfogalmazni valaki, mit nem akar. De azt, hogy mit szeretne, az nem megy. Jövőkép nincs. Csak sodródás van.
Van szomorúbb történetem is, mikor prostitúcióból kerültek lányok állami gondozásba. Eddigi munkám talán legkeservesebb esete volt, amiben még mindig, ennyi év után is mar belül a kérdés, miért nem léptem hamarabb, miért hallgattam másra? Az akkor 11 évessel nemrég találkoztam újra. Már 17 éves. Ölel, boldog a találkozástól ő is. Határozottnak tűnik, mesél a terveiről. De a hat évvel ezelőtti történetek nem múltak el nyomtalanul. A prostitúció olyan megtapasztalás, ami egy életre meghatározza egy lány viszonyulását. Szeretném hinni, hogy nem így van, és ő kivétel lesz. De tudom, erre az esély gyakorlatilag nulla.
A legfrissebb kiemelések egyike a kapcsolatrendszerünkből serdülő lányokat érintett. Három nagylányt, és mellettük még két kisebb testvért. Ketten estek teherbe az állami gondozásban. Mindketten megszülték. Egyikük ott is hagyta már a babát, az anyaotthonban, és elszökött egy férfival. A másik most lett 18 éves. Hazamehetett a kicsivel az anyjához. Segítjük, mert a családi pótlékot még nem kapja, az adminisztráció ilyenkor hosszú ideig tart, és addig is élniük kellene valamiből. Még vele van a kicsi, neveli, szeretettel. Megveti a testvérét, aki otthagyta a babát. Ő nem tenne ilyet, mondja. De vajon meddig ragaszkodik hozzá? Az anyjuk nekik is állami gondozott volt. Különösebben nem zaklatta fel, mikor kiemelték a gyerekeit. Vele is ez történt. Ilyen az élet. Hagyja, hogy megtörténjen velük is, ami vele megtörtént. Nem tesz ellene, hogy ne így legyen.
Sokat gondolkodom a kiemelésekről. Nyilván, ha egy gyereket abúzus ér, én is azt mondom, ki kell emelni. De minden más esetben azt hiszem, a családot kell képessé tenni arra, hogy felneveljék a gyerekeket. Mert a családban lehet csak elsajátítani a szülői viszonyulásokat, a gyerekéért felelős anyai magatartást is.
Biztosan van, ahol ez sikerül az állami gondoskodásban is. De én azt látom, legtöbbször nem. A sorsok pedig ismétlődnek. Előbb-utóbb anyák lesznek ők is, a családból kiemelt lányok. Az állami gondozott anya könnyedén lemond a gyerekiről. Ők bekerülnek a rendszerbe, és vagy azon belül szülnek, és hagyják ott a kicsit, vagy azon kívül, már felnőttként, de szinte mindannyian a szociális gondoskodás célcsoportjai lesznek. Vagy eléri őket a bűnözés, a kábítószer, a prostitúció, és a rendőrségé.
Mit lehetne tenni? Ha már megtörtént, érzelmi biztonságot, követhető mintát adni a kiemelt lányoknak. Megérteni, és megvédeni őket. Ma ettől nagyon távol vagyunk. Pedig egyszer jó lenne megszakítani az újratermelődésnek ezt a vonalát is.
De biztosan érzem, tudom, hogy nem a kiemelés, az állami gondoskodás a megoldás. A gyereknevelésre alkalmas családi élet biztosítása lehet csak a járható út, a társadalom minden rétegében. Tudom, mindig lesz, ahol ez megteremthetetlen. De az arány nem mindegy. Oka van annak is, hogy ma rengeteg olyan család van, ahol nem tudnak a gyerekeknek megfelelő alapot adni egy másfajta élethez. Az okok pedig sokkal inkább keresendők a politika, az állam oldalán, és nem az egyénén. Politikai szándék azonban ma nem mutatkozik arra, hogy velük is gondolkodnának.
Ahhoz, hogy itt is működőképes családok legyenek, egy nagyon komoly állami stratégia kellene. Megfelelő oktatással a gyerekeknek, és közösségfejlesztéssel, felnőttoktatással, családgondozással, munkahelyteremtéssel a felnőtteknek. Egyszer be kellene pótolni náluk mindazt, amit generációkon keresztül elmulasztottunk.
A működőképes család az olyan minta, amiből a gyerekeknek esélye lehet egy élhető jövőre. Esélye lehetne. De ezek a családok segítség nélkül már nem tudnak működőképessé válni. Ha magukra hagyjuk őket, a gyerekeiktől vesszük el az esélyt. És ez nemcsak ennyi. Mert ez a mi gyerekeink jövőjét is befolyásolja majd.
EZ AZ, FIDESZ-HUSZÁROK! ÜSSÉTEK A LEGELESETTEBBEKET! — LAPZSEMLE
VÁROSI KURÍR
Szerző: TAMÁS TIBOR
2019.05.05.
Karácsony táján a Városi Kurírban is továbbítottuk a segélykiáltást: olyan diákok várnak támaszt, akiknek semmilyen más esélyük sincs. Köszönjük a segítséget mindazon olvasóinknak, akik akkor velünk együtt mozdultak a felhívásra. Ha egy mélyszegénységben élő cigány diák “tudja, hol a helye”, számíthat valami ösztöndíjra. Akinek viszont érettségi, sőt diploma megszerzése a vágya, őt nem támogatja ez a rezsim, sőt, még bele is rúg egyet. Így teszik tönkre a roma diákokért küzdő iskolákat. A Heti lapzsemle témája ez a friss botrány.
Víz alá a fuldoklót
A 168 ÓRA főszerkesztője, Tóth Ákos drámai fejleményről számolt be: a Sajókazán alapított, és néhány éve Diósgyőrben is kollégiumot működtető Dr. Ámbédkár Gimnáziumot eddig is következetesen fojtogatta a szegényellenes “oktatáspolitika”, most pedig nagy kegyesen azt javasolta az oktatási kormányzat, hogy szeptembertől államosítják az intézményt.
Ne legyen a roma közösség kezében!
Setét Jenő, kiváló cigány polgárjogi aktivista a Klubrádióban Szénási Sándornak nyilatkozva így kommentálta a hírt: a Dr. Ámbédkár Gimnázium az utolsó oktatási intézmény, amely az azt fenntartó Dzsaj Bhim buddhista közösségen keresztül még a roma közösség kezében van. Az államosítási szándék egyértelműen kifejezi, hogy ne legyen önálló iskola a romák kezében. (A beszélgetés a felvételen 16:30-tól hallható.)
Segítség a kínzóktól
2018 nyarának végén a 168 ÓRA újságírója, Ónody-Molnár Dóra számolt be a miskolci Martin Luther King Kollégium avatásáról.
Megtudtuk, hogy civil támogatók segítsége mellett a jelenlegi rezsimtől is csorgott a kiváló gimnáziumnak valami furcsa infúzió. Az a kormányzat, amely szisztematikus lépésekkel építi a szegényeket és esély nélkül indulókat letaroló oktatási rendszerét, a korábbi emberminiszter lobbizásának “köszönhetően” nyújtott szalmaszálat a gimnáziumnak — vagyis azért támogatta ilyen kerülőúton, hogy az elnyomottak éppen az ő elnyomását túlélhessék valahogy…
Az ilyen rezsimek és az ilyen kegyes engedményekre alapuló alkuk azonban mindig bizonytalanok. A jelenlegi “emberminiszter” pedig elődjénél is embertelenebb, aminek aztán meg is van a következménye. A korábbi, semmire sem kötelező megállapodásokat most felrúgták, a Dr. Ámbédkár Gimnázium végveszélybe került.
Eltüntetik a cigány gimnazistákat
A tavalyi avatóünnepségen is elhangzott már, hogy mekkora itt a baj.
“Az aHang ezúttal az Ámbédkar Iskola céljainak elérésébe és problémái felhangosításába is bekapcsolódna. Mik ezek a problémák? – Jelenleg ott tartunk, hogy ha 16 évesen egy diák ott hagyja az iskolát és bekopogtat a munkaügyi hivatal kapuján, azzal, hogy munkanélküli, akkor azonnal kap havi szinten 50 ezer forintot, de inkább többet. A közmunka és a leszállított tankötelezettség eltünteti a cigány fiatalokat a gimnáziumból, ez a helyzet.”
A rezsim lényege: pofátlan cinizmus
Csütörtökön a Klubrádió reggeli műsorában Ónody-Molnár Dóra (ÓMD) nyilatkozott a botrány fejleményeiről Rózsa Péternek. (A hangfelvételen 01:08-tól hallható.)
Időközben az Orbán-kormány szakminisztériuma is közleményt adott ki az ügyről, amelyben azt találták mondani, hogy dehogyis akarnak ők államosítani, csak akkor lesz államosítás, ha “az intézmény maga kéri.”
Ónody-Molnár Dórát ez a cinizmus végképp felpaprikázta, hiszen, mint elmondta, nem arról van itt szó, hogy a Dr. Ámbédkár Gimnázium felelőtlen gazdálkodása sodorta volna őket ilyen helyzetbe, hanem éppen az az aljas oktatáspolitika, amelyik a legszegényebbeknek minőségi oktatást és valódi előrelépést kínáló iskolákból rosszul célzott ösztöndíjakkal és közmunkával kiszipkázza a nyomorgó családok gyerekeit.
Majtényi Lászlóval egyetértve az újságíró úgy látja, mindez megérne egy alkotmánybírósági beadványt, mert az még az “alaptörvénnyel” is ellenkezik, hogy az állam befagyasztja a legszegényebbek gyerekeit a hátrányos helyzetet újratermelő iskolákba… A részletes elemzést a friss 168 ÓRA hasábjain “Ösztöndíj a lemaradásért” címmel írta meg ÓMD...
Szerző: TAMÁS TIBOR
2019.05.05.
Víz alá a fuldoklót
A 168 ÓRA főszerkesztője, Tóth Ákos drámai fejleményről számolt be: a Sajókazán alapított, és néhány éve Diósgyőrben is kollégiumot működtető Dr. Ámbédkár Gimnáziumot eddig is következetesen fojtogatta a szegényellenes “oktatáspolitika”, most pedig nagy kegyesen azt javasolta az oktatási kormányzat, hogy szeptembertől államosítják az intézményt.
Ne legyen a roma közösség kezében!
Setét Jenő, kiváló cigány polgárjogi aktivista a Klubrádióban Szénási Sándornak nyilatkozva így kommentálta a hírt: a Dr. Ámbédkár Gimnázium az utolsó oktatási intézmény, amely az azt fenntartó Dzsaj Bhim buddhista közösségen keresztül még a roma közösség kezében van. Az államosítási szándék egyértelműen kifejezi, hogy ne legyen önálló iskola a romák kezében. (A beszélgetés a felvételen 16:30-tól hallható.)
Segítség a kínzóktól
2018 nyarának végén a 168 ÓRA újságírója, Ónody-Molnár Dóra számolt be a miskolci Martin Luther King Kollégium avatásáról.
Megtudtuk, hogy civil támogatók segítsége mellett a jelenlegi rezsimtől is csorgott a kiváló gimnáziumnak valami furcsa infúzió. Az a kormányzat, amely szisztematikus lépésekkel építi a szegényeket és esély nélkül indulókat letaroló oktatási rendszerét, a korábbi emberminiszter lobbizásának “köszönhetően” nyújtott szalmaszálat a gimnáziumnak — vagyis azért támogatta ilyen kerülőúton, hogy az elnyomottak éppen az ő elnyomását túlélhessék valahogy…
Az ilyen rezsimek és az ilyen kegyes engedményekre alapuló alkuk azonban mindig bizonytalanok. A jelenlegi “emberminiszter” pedig elődjénél is embertelenebb, aminek aztán meg is van a következménye. A korábbi, semmire sem kötelező megállapodásokat most felrúgták, a Dr. Ámbédkár Gimnázium végveszélybe került.
Eltüntetik a cigány gimnazistákat
A tavalyi avatóünnepségen is elhangzott már, hogy mekkora itt a baj.
“Az aHang ezúttal az Ámbédkar Iskola céljainak elérésébe és problémái felhangosításába is bekapcsolódna. Mik ezek a problémák? – Jelenleg ott tartunk, hogy ha 16 évesen egy diák ott hagyja az iskolát és bekopogtat a munkaügyi hivatal kapuján, azzal, hogy munkanélküli, akkor azonnal kap havi szinten 50 ezer forintot, de inkább többet. A közmunka és a leszállított tankötelezettség eltünteti a cigány fiatalokat a gimnáziumból, ez a helyzet.”
A rezsim lényege: pofátlan cinizmus
Csütörtökön a Klubrádió reggeli műsorában Ónody-Molnár Dóra (ÓMD) nyilatkozott a botrány fejleményeiről Rózsa Péternek. (A hangfelvételen 01:08-tól hallható.)
Időközben az Orbán-kormány szakminisztériuma is közleményt adott ki az ügyről, amelyben azt találták mondani, hogy dehogyis akarnak ők államosítani, csak akkor lesz államosítás, ha “az intézmény maga kéri.”
Ónody-Molnár Dórát ez a cinizmus végképp felpaprikázta, hiszen, mint elmondta, nem arról van itt szó, hogy a Dr. Ámbédkár Gimnázium felelőtlen gazdálkodása sodorta volna őket ilyen helyzetbe, hanem éppen az az aljas oktatáspolitika, amelyik a legszegényebbeknek minőségi oktatást és valódi előrelépést kínáló iskolákból rosszul célzott ösztöndíjakkal és közmunkával kiszipkázza a nyomorgó családok gyerekeit.
Majtényi Lászlóval egyetértve az újságíró úgy látja, mindez megérne egy alkotmánybírósági beadványt, mert az még az “alaptörvénnyel” is ellenkezik, hogy az állam befagyasztja a legszegényebbek gyerekeit a hátrányos helyzetet újratermelő iskolákba… A részletes elemzést a friss 168 ÓRA hasábjain “Ösztöndíj a lemaradásért” címmel írta meg ÓMD...
TIBORCZÉ AZ ARANYTOJÁST TOJÓ TYÚK – ÉS MÉG?
HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.05.05.
Noha megszületett az egyezség az őszi, önkormányzati választásokra az ellenzék pártjai és a civil szervezetek között Keszthelyen, a polgármesteri posztnak még nincs várományosa; mindenki fél a Fidesz gyűlöletkampányától. Pedig, a Balaton fővárosában nem szeretik a Fideszt, legalább is ezt állítja a Hírklikknek nyilatkozó Weller-Jakus Tamás, az ellenzéket tömörítő Kisvárosunkért Érdekvédő Egyesület elnöke, valamit az egyik egyéni képviselő-jelölt, az MSZP-s Czuth Zoltán. Az ellenszenvnek az is az oka, hogy három éve Tiborcz István szerezte meg a vitorlás-kikötőt, de most már szinte a teljes Balaton-part ehhez a konglomerátumhoz kötődik. Lassan, állítják, semmi nem lesz a keszthelyieké. De itt is működik a gyűlölet-kampány, valamint az a hűbérúri rendszer, amely egzisztenciális bizonytalanságot teremt az emberekben.
Hírklikk: - Az a hír, hogy létrejött az ellenzéki megállapodás Keszthelyen is. Mely pártok alkotják a közös csapatot?
WJT: - Mindenkit, aki a városban létezik, természetesen a Fidesz kivételével. És nem csupán a pártok, hanem a valódi civil szervezetek közül is többen csatlakoztak az együttműködéshez. Azért hangsúlyozom, hogy valódi, mert olyanok is akadnak Keszthelyen, amelyek civilnek mondják magukat, de egyértelműen köthetőek a Fideszhez. A pártok közül pedig a Jobbik, a Demokratikus Koalíció, az MSZP és a Momentum is. LMP itt nincs, meg MI Hazánk sincs.
Hk: - Ha jól tudom, megvannak a képviselő-jelöltek…
CZ: - Igen, megvan mind a nyolc egyéni képviselő-jelöltünk. Minden választókerületben egy ernyőszervezet égisze alatt indulnak a kiválasztottak. A neveket még nem publikáltuk, nincs közös álláspontunk arról, hogy mikor tesszük meg, mert nem akarjuk őket támadásoknak kitenni. Ameddig lehet, megóvjuk őket a karaktergyilkosságoktól, amelyek persze biztos bekövetkeznek: a Fidesz a korlátlanul rendelkezésére álló pénzekkel és a gépezetével úgy is meg fogja tenni...
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.05.05.
Hírklikk: - Az a hír, hogy létrejött az ellenzéki megállapodás Keszthelyen is. Mely pártok alkotják a közös csapatot?
WJT: - Mindenkit, aki a városban létezik, természetesen a Fidesz kivételével. És nem csupán a pártok, hanem a valódi civil szervezetek közül is többen csatlakoztak az együttműködéshez. Azért hangsúlyozom, hogy valódi, mert olyanok is akadnak Keszthelyen, amelyek civilnek mondják magukat, de egyértelműen köthetőek a Fideszhez. A pártok közül pedig a Jobbik, a Demokratikus Koalíció, az MSZP és a Momentum is. LMP itt nincs, meg MI Hazánk sincs.
Hk: - Ha jól tudom, megvannak a képviselő-jelöltek…
CZ: - Igen, megvan mind a nyolc egyéni képviselő-jelöltünk. Minden választókerületben egy ernyőszervezet égisze alatt indulnak a kiválasztottak. A neveket még nem publikáltuk, nincs közös álláspontunk arról, hogy mikor tesszük meg, mert nem akarjuk őket támadásoknak kitenni. Ameddig lehet, megóvjuk őket a karaktergyilkosságoktól, amelyek persze biztos bekövetkeznek: a Fidesz a korlátlanul rendelkezésére álló pénzekkel és a gépezetével úgy is meg fogja tenni...
ÉRETTSÉGI
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- VENDÉG
Szerző: SÁGI ZSUZSANNA
2019.05.04.
Matrózblúz.
Rohadt hideg van. Meg korán reggel. Ráadásul még ez a hülye matrózblúz is. Mi a fenének kellett kivasalni, mikor a kabát úgyis össze fogja gyűrni a gallérját? Különben is, micsoda marhaság, nem is vagyok matróz. Bár most inkább lennék… Meg a szoknya. Soha nem hordok szoknyát, de most kötelező. Na, mindegy. Indulás. Tömött busz. Igaz, hogy korán reggel van, de rajtunk kívül mindenki boldog. Jó, lehet, hogy az a dagadt arcú pacák nem annyira, nyilván fogorvoshoz megy, az a hölgy a nagy hasával meg nyilván terhes. Nagy cucc. A pacáknak max. kihúzzák a fogát, a csaj meg lebabázik, oszt annyi. De mit szóljak én? Érettségire megyek, a fene egye meg!
Hetek óta készülök. Jó, tudom, a többiek is, de én még jobban. A fejem tele van, mint a káposztás hordó. Tegnap késő estig magoltam, de minden hiába. Azt mondják, hogy az ember agya minél tekervényesebb, annál több tudást képes felhalmozni. Az én agyam szerintem tök sima, sehol egy tekervény, de biztos baromi jól nézne ki, ha felboncolnának…
Lerogyok egy ülésre, van harminc percem a végállomásig. Hurrá. Legalább egy kicsit le tudom csukni a szemeimet… hátha. Nincs hátha. Megint jönnek. Á négyzet plusz bé négyzet egyenlő Brazília teljes évi fakitermelésének összegével. Közben Thalész azt kérdezi, hogy mit gondolt a költő, amikor azt írta, hogy …. írt, amit írt, a fene egye meg. Nyilván azt gondolta, hogy kéne valamit írni, hátha kap érte annyit, hogy jusson egy fröccsre, hogy tudjon koccintani a nemtomhányadik Bélával vagy Lajossal, vagy kivel, mielőtt az belefullad a Csele patakba, ahová a tatárok vagy tanárok vagy kik kergették. Vagy a Dagályba. Én is rohadtul tudnék inni egyet, mert azt tanultam kémiából, hogy van a katód, meg az anód, és ha a pasimnak van egy Katója, vagy katódja, az nekem negatív. Naná, hogy Kató, a fene egye meg! Ha Kató egy csonka gúla, a tömegét úgy számolom ki, hogy leverem, mint vak a poharat, majd kivonom a levert fejét a törzse együtthatójának és az alapterületének az összegéből. Hurrá. Sínen vagyok, mint József Attila. Nem volt jó vicc. Szegény, miután felment a padlásra az anyukájával a város peremén, bekerült egy időspirálba és egyből harminckét éves lett, aztán még csodálkozott, hogy kicseszték az iskolából. A mázlista. Neki már nem kell érettségiznie. Csak írogatott. Én meg találjam ki, hogy mit gondolt…. Gőzöm sincs. Nyilván oroszul gondolta. Átyéc Aljosi rányse bül kocsegárom. Aljosa apja régen kazánfűtő volt. Na persze, kazánfűtő. Érettségi és matrózblúz nélkül…. még egy a mázlista. Jó, elismerem, azért valamit nyilván neki is kellett tanulnia, hiszen nem kis meló az övé. Legalább fizikát csak tanult! Mondjuk én is, csak most nem jut eszembe. Joule meg Coulomb vagy ki, na mindegy, nem vagyok kazánfűtő. Meg nem is leszek. De akkor mi lesz velem? Gőzöm sincs. Viszont bátran állíthatom, hogy … mit állítok? Volt. Ki volt? Apja. Kinek? Aljosának. Ki a franc az az Aljosa? És egyáltalán, micsoda hülye név. Nem is magyar. Pedig szép nyelv a magyar. Meg rohadt nehéz. Mégis szinte anyanyelvi szinten beszélem. Szerintem emiatt jogos lenne egy felmentés a magyar érettségi alól… Mindegy, most már késő. Befejezett múlt. Ja, nem. Magyarban ilyen nincs is. Csak az angolban. To be or not to be, vagyis galamb vagy nem galamb, ez itt a kérdés. Mi van? Milyen galamb? Ezt nem is tanultuk! Vagy mégis? Bár, ha jól emlékszem, de, csak éppen nem galambot, hanem békát boncoltunk. Vagyis felnégyeltük. Koppánynak hívták és pogány volt, de jó útra akart térni, aztán mégis négy felé kellett vágni. A szabálytalan mértani test negyedének tömegét úgy számítjuk ki, hogy … hogy is? Ja, ha vízbe mártjuk, az általa kiszorított víz súlya a valószínűségszámítás szerint megegyezik a Mengyelejev táblázat harminckettedik eleme atomsúlyának a köbgyöke szorozva cosinus negyvenhárom, osztva néggyel. Mi van? Vajon mit gondolt a költő, amikor ezt a matematikai halmazt gondolta? Tudja a fene. De ha összehasonlítjuk azzal a költeménnyel, amit egy másik költő gondolt, amikor azt írta, hogy “ötszáz, bizony, dalolva ment lángsírba welszi bárd”…. Hát ez már megint mi a nyavalya? Mióta dalolnak a hentes bárdok? És egyáltalán, hol van Welsz? És hol vagyunk mi?
...
- VENDÉG
Szerző: SÁGI ZSUZSANNA
2019.05.04.
Rohadt hideg van. Meg korán reggel. Ráadásul még ez a hülye matrózblúz is. Mi a fenének kellett kivasalni, mikor a kabát úgyis össze fogja gyűrni a gallérját? Különben is, micsoda marhaság, nem is vagyok matróz. Bár most inkább lennék… Meg a szoknya. Soha nem hordok szoknyát, de most kötelező. Na, mindegy. Indulás. Tömött busz. Igaz, hogy korán reggel van, de rajtunk kívül mindenki boldog. Jó, lehet, hogy az a dagadt arcú pacák nem annyira, nyilván fogorvoshoz megy, az a hölgy a nagy hasával meg nyilván terhes. Nagy cucc. A pacáknak max. kihúzzák a fogát, a csaj meg lebabázik, oszt annyi. De mit szóljak én? Érettségire megyek, a fene egye meg!
Hetek óta készülök. Jó, tudom, a többiek is, de én még jobban. A fejem tele van, mint a káposztás hordó. Tegnap késő estig magoltam, de minden hiába. Azt mondják, hogy az ember agya minél tekervényesebb, annál több tudást képes felhalmozni. Az én agyam szerintem tök sima, sehol egy tekervény, de biztos baromi jól nézne ki, ha felboncolnának…
Lerogyok egy ülésre, van harminc percem a végállomásig. Hurrá. Legalább egy kicsit le tudom csukni a szemeimet… hátha. Nincs hátha. Megint jönnek. Á négyzet plusz bé négyzet egyenlő Brazília teljes évi fakitermelésének összegével. Közben Thalész azt kérdezi, hogy mit gondolt a költő, amikor azt írta, hogy …. írt, amit írt, a fene egye meg. Nyilván azt gondolta, hogy kéne valamit írni, hátha kap érte annyit, hogy jusson egy fröccsre, hogy tudjon koccintani a nemtomhányadik Bélával vagy Lajossal, vagy kivel, mielőtt az belefullad a Csele patakba, ahová a tatárok vagy tanárok vagy kik kergették. Vagy a Dagályba. Én is rohadtul tudnék inni egyet, mert azt tanultam kémiából, hogy van a katód, meg az anód, és ha a pasimnak van egy Katója, vagy katódja, az nekem negatív. Naná, hogy Kató, a fene egye meg! Ha Kató egy csonka gúla, a tömegét úgy számolom ki, hogy leverem, mint vak a poharat, majd kivonom a levert fejét a törzse együtthatójának és az alapterületének az összegéből. Hurrá. Sínen vagyok, mint József Attila. Nem volt jó vicc. Szegény, miután felment a padlásra az anyukájával a város peremén, bekerült egy időspirálba és egyből harminckét éves lett, aztán még csodálkozott, hogy kicseszték az iskolából. A mázlista. Neki már nem kell érettségiznie. Csak írogatott. Én meg találjam ki, hogy mit gondolt…. Gőzöm sincs. Nyilván oroszul gondolta. Átyéc Aljosi rányse bül kocsegárom. Aljosa apja régen kazánfűtő volt. Na persze, kazánfűtő. Érettségi és matrózblúz nélkül…. még egy a mázlista. Jó, elismerem, azért valamit nyilván neki is kellett tanulnia, hiszen nem kis meló az övé. Legalább fizikát csak tanult! Mondjuk én is, csak most nem jut eszembe. Joule meg Coulomb vagy ki, na mindegy, nem vagyok kazánfűtő. Meg nem is leszek. De akkor mi lesz velem? Gőzöm sincs. Viszont bátran állíthatom, hogy … mit állítok? Volt. Ki volt? Apja. Kinek? Aljosának. Ki a franc az az Aljosa? És egyáltalán, micsoda hülye név. Nem is magyar. Pedig szép nyelv a magyar. Meg rohadt nehéz. Mégis szinte anyanyelvi szinten beszélem. Szerintem emiatt jogos lenne egy felmentés a magyar érettségi alól… Mindegy, most már késő. Befejezett múlt. Ja, nem. Magyarban ilyen nincs is. Csak az angolban. To be or not to be, vagyis galamb vagy nem galamb, ez itt a kérdés. Mi van? Milyen galamb? Ezt nem is tanultuk! Vagy mégis? Bár, ha jól emlékszem, de, csak éppen nem galambot, hanem békát boncoltunk. Vagyis felnégyeltük. Koppánynak hívták és pogány volt, de jó útra akart térni, aztán mégis négy felé kellett vágni. A szabálytalan mértani test negyedének tömegét úgy számítjuk ki, hogy … hogy is? Ja, ha vízbe mártjuk, az általa kiszorított víz súlya a valószínűségszámítás szerint megegyezik a Mengyelejev táblázat harminckettedik eleme atomsúlyának a köbgyöke szorozva cosinus negyvenhárom, osztva néggyel. Mi van? Vajon mit gondolt a költő, amikor ezt a matematikai halmazt gondolta? Tudja a fene. De ha összehasonlítjuk azzal a költeménnyel, amit egy másik költő gondolt, amikor azt írta, hogy “ötszáz, bizony, dalolva ment lángsírba welszi bárd”…. Hát ez már megint mi a nyavalya? Mióta dalolnak a hentes bárdok? És egyáltalán, hol van Welsz? És hol vagyunk mi?
...
BETILTJÁK AZ ELEKTROMOS ROLLEREZÉST A JÁRDÁN FRANCIAORSZÁGBAN
INDEX
Szerző: -KB-
2019.05.04.
A közlekedési miniszter tájékoztatása szerint szeptembertől betiltják az elektromos rollerek használatát a járdákon Franciaországban, mivel a járművek már elárasztják a gyalogosok számára kijelölt területeket - írja a France 24.
Csak Párizsban a becslések szerint már 15 ezer, különféle vállalatok által működtetett, kölcsönözhető elektromos roller van, pedig még csak tavaly vezették be, így az év végére akár 40 ezerre is nőhet a számuk.
Elisabeth Borne azt is elmondta, aki a tiltás után bármilyen rollerhez hasonló elektromos járművel - egykerekűvel, hoverboarddal - a járdán közlekedik, az 135 eurós (43 ezer forintos) bírságra számíthat. A járművekkel az utakat és a kijelölt kerékpárutakat lehet igénybe venni, "hogy a gyalogosokat többé ne szorítsák a falhoz". Hozzátette: a gyors terjedés közben "egy kicsit anarchikusan" alakult az elektromos rollerek bevezetése.
A tiltás nem vonatkozik a parkolásra: a járműveket a jövőben is a járdán lehet hagyni...
Szerző: -KB-
2019.05.04.
Csak Párizsban a becslések szerint már 15 ezer, különféle vállalatok által működtetett, kölcsönözhető elektromos roller van, pedig még csak tavaly vezették be, így az év végére akár 40 ezerre is nőhet a számuk.
Elisabeth Borne azt is elmondta, aki a tiltás után bármilyen rollerhez hasonló elektromos járművel - egykerekűvel, hoverboarddal - a járdán közlekedik, az 135 eurós (43 ezer forintos) bírságra számíthat. A járművekkel az utakat és a kijelölt kerékpárutakat lehet igénybe venni, "hogy a gyalogosokat többé ne szorítsák a falhoz". Hozzátette: a gyors terjedés közben "egy kicsit anarchikusan" alakult az elektromos rollerek bevezetése.
A tiltás nem vonatkozik a parkolásra: a járműveket a jövőben is a járdán lehet hagyni...
NEM CSODA, HOGY A TŰZOLTÓK ELÉGEDETLENEK, UNIÓS ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN ALIG KÖLT RÁJUK A KORMÁNY
HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2019.05.04.
...A magyar állam lakosonként körülbelül 28 eurónyi összeget költött tűzvédelmi szolgáltatásokra 2017-ben (beleértve a tűzoltóság működtetését és a tűzoltók fizetését), ez az egyik legalacsonyabb összeg az uniós tagországok között – derül ki az Eurostat jelentéséből. A legkevesebbet Málta költött (lakosonként 17 eurót), illetve Bulgária (21 eurót), Horvátország és Portugália (22 eurót). Az uniós átlag lakosonként 61 euró. A legtöbbet Luxemburg, Finnország, Hollandia és Svédország költöttek, lakosonként több mint 100 eurót, de Németország és Franciaország kiadásai sem maradtak el sokkal ettől.
A teljes állami kiadások tortájából a magyar állam 0,5 százaléknyi szeletet szánt tűzvédelemre, ami uniós összehasonlításban már sokkal jobb arány, a középmezőnyt jelenti, és több a 0,4 százalékos uniós átlagnál. A dán állam csak összkiadásai 0,1 százalékát fordította erre a célra, a másik végletet Bulgária jelenti, amely összkiadásai 0,8 százalékát...
Szerző: hvg.hu
2019.05.04.
A teljes állami kiadások tortájából a magyar állam 0,5 százaléknyi szeletet szánt tűzvédelemre, ami uniós összehasonlításban már sokkal jobb arány, a középmezőnyt jelenti, és több a 0,4 százalékos uniós átlagnál. A dán állam csak összkiadásai 0,1 százalékát fordította erre a célra, a másik végletet Bulgária jelenti, amely összkiadásai 0,8 százalékát...
FAKIVÁGÁSI TERVET KÉRTEK TŐLÜK, PARKOKAT TERVEZTEK HELYETTE - GRABNER BALÁZS ÉS TERHES DÉNES LAUDÁCIÓJA AZ ÉV TÁJÉPÍTÉSZE DÍJ DÖNTŐJÉBEN
URBANISTA BLOG
Szerző: ZUBRECZKI DÁVID
2019.05.05.
A múlt héten adták át az Év tájépítésze díjat, melyet idén Andor Anikó nyert el. A döntőbe öt versenyző került, s mind az öt mellett egy-egy újságíró mondott amolyan védőbeszédet, mielőtt a zsűri meghozta volna a döntést. Engem is felkértek egy ilyen laudáció megírására és előadására, és ahogy tavaly, meg tavaly előtt, most is lehozom ezt a blogon.
Két éve a Pagony iroda munkásságát mutattam be, tavaly Szabó Gábor három történeti-kertrekonstrukciója mellett érveltem. Idén a Korzó Stúdió két vezetőjének - Grabner Balázs és Terhes Dénes - munkásságából mutathattam be három területet, öt percben. Olyan területet, amelyek elsőre jóval nehezebben megfoghatók, mint egy nagy virágos kert, vagy egy ősfás park helyre pofozása. Hiszen még megvalósulatlan elképzelésekről, küzdelmek árán létrejött csöpp terekről, és műszaki ellenőrzésről van szó. Mondhatnám, kommunikációs szempontból mindez "nem annyira szexi" - ahogy szegényeknek azonnal a lelkébe gázoltam az első háttérbeszélgetésen...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: ZUBRECZKI DÁVID
2019.05.05.
A múlt héten adták át az Év tájépítésze díjat, melyet idén Andor Anikó nyert el. A döntőbe öt versenyző került, s mind az öt mellett egy-egy újságíró mondott amolyan védőbeszédet, mielőtt a zsűri meghozta volna a döntést. Engem is felkértek egy ilyen laudáció megírására és előadására, és ahogy tavaly, meg tavaly előtt, most is lehozom ezt a blogon.Két éve a Pagony iroda munkásságát mutattam be, tavaly Szabó Gábor három történeti-kertrekonstrukciója mellett érveltem. Idén a Korzó Stúdió két vezetőjének - Grabner Balázs és Terhes Dénes - munkásságából mutathattam be három területet, öt percben. Olyan területet, amelyek elsőre jóval nehezebben megfoghatók, mint egy nagy virágos kert, vagy egy ősfás park helyre pofozása. Hiszen még megvalósulatlan elképzelésekről, küzdelmek árán létrejött csöpp terekről, és műszaki ellenőrzésről van szó. Mondhatnám, kommunikációs szempontból mindez "nem annyira szexi" - ahogy szegényeknek azonnal a lelkébe gázoltam az első háttérbeszélgetésen...
ITT OLVASHATÓ
A POPULISTÁK ROHAMMAL IGYEKEZNEK ELFOGLALNI STRASBOURGOT - NEMZETKÖZI LAPSZEMLE
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.05.05.
Spiegel
Deutschlandfunk
Wiener Zeitung
Die Zeit
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.05.05.
Spiegel
Manfred Weber úgy gondolja, hogy jól oldotta meg a Fidesz problémáját, amikor annak tagságát az Európa-ellenes irányvonal következményeként befagyasztotta a Néppárt. A politikus, aki kampánykörúton járja a tagállamokat, előtte személyesen próbálta jobb belátásra bírni Orbán Viktort. Budapesten jó két órán át négyszemközt győzködte, de teljesen hiába. Az eredményről árulkodik a pár napja megjelent La Stampa-interjú, amelyben a kormányfő óvja az „öngyilkosságtól” az EPP-t, egyben pedig felszólítja, hogy a kereszténydemokratákat, hogy működjenek együtt a Salvini vezette jobboldali populistákkal. Mint emlékezetes, ezt már Weber több ízben is elutasította.
Deutschlandfunk
A populisták arra készülnek, hogy lerohanásos támadással foglalják el az Európai Parlamentet. Erre figyelmeztet a német kereszténydemokraták egyik EP-képviselője, aki éppen ezért úgy gondolja, hogy egyrészt az egész unió jövőbeni irányát megszabja a választás eredménye, másrészt pedig egyértelmű stabil többséget kell kialakítani Strasbourgban, mert különben a nacionalisták és a populisták tönkreteszik az EU-t. McAllister, aki korábban Alsó-Szászország miniszterelnöke volt, egyetért Merkellel abban, hogy semmiféle együttműködés nem lehetséges a jobboldali radikálisokkal, illetve demagógokkal. Vagyis középről kell szövetségeseket találni. És az olyan erőknek, mint az Olasz Liga semmi keresnivalójuk az EPP-ben. Mert közismert, hogy a nacionalizmus a végén mindig nyomorhoz és pusztuláshoz vezet. A politikus elárulta: fejcsóválással vette tudomásul Orbán Viktor legutóbbi kijelentéseit. Ám most igazából a Fidesz viselkedésén múlik, hogy tag maradhat-e a Néppártban. Ebből a szempontból McAllister nem tudja hová tenni, hogy a magyar vezető Salvininek hízeleg, mert ez nem az a politika, amit a konzervatívok képviselnek. De ezt pontosan tudja Orbán is. Hozzátette: a pártcsalád jelzést adott a felfüggesztéssel és a példát követniük kellene a szociáldemokratáknak is a román tagpárt kapcsán. Meg a liberálisoknak, mert nekik is vannak hasonló gondjaik. A jogállam ügyében ugyanis nem szabad engedményeket tenni, mivel különben oda a nagy pártcsaládok hitele.
Wiener Zeitung
Az újság Orbán újabb provokációjának nevezi, hogy a kormányfő holnap fogadja a szélsőséges Osztrák Szabadságpárt vezérét és EP-listavezetőjét. Azaz a magyar politikus egyre jobban eltávolodik az Európai Néppárttól, pedig sokáig visszautasította az FPÖ közeledési kísérleteit. De a jég már tavaly januárban megtört, amikor a miniszterelnök Bécsbe látogatott, ám azóta csak most hétfőn találkoznak újra. Éspedig immár a lehető leghivatalosabb formában. Nyilvánvaló, hogy a házigazda a választási kampányhoz igyekszik segítséget adni, akárcsak előzőleg Salvininek. Kokettál az alakuló új európai pártszövetséggel, így az EPP hiába bízott abban, hogy a Fidesz felfüggesztése után megnyugodnak a kedélyek.
Die Zeit
A magyarokat ellentmondásos viszony fűzi az EU-hoz, ez pontosan kifejezésre jut Orbán Viktor személyében: a politikus legkésőbb a menekültválság óta megtestesíti a jobboldali populistákat, illetve az Európa-ellenes erőket. Előtte már véget vetett a sajtószabadságnak és a hatalmi ágak megosztásának, hogy megalkossa az illiberális demokráciát. Pedig annak idején egész másként indult, ám amikor 9 éve hatalomra jutott, azonnal nekilátott a demokráciaellenes, nemzeti forradalomnak. Sok minden szól amellett, hogy csupán saját politikájának igazolására támadja Brüsszelt, de felfogásával külföldön is fontos ideget talált el, mert Kelet-Európában sokan az unió másodrendű polgárainak érzik magukat. Mert ugyan gyorsan nő a gazdaság és a jólét, csak éppen nemigen csökken a hátrány a Nyugathoz képest, sőt csak nőtt. Ennek pedig politikai következményei vannak...
A NER VÁRATLANUL TALÁLKOZOTT A JOGÁLLAMMAL A III. KERÜLETI BÍRÓSÁGON
444.HU
Szerző: erdelyip
2019.05.05.
Bíró (Gáti Péter Gyula) - Ez az országos légi riasztási rendszer, ide melyik felperes kívánt bejutni?
Az MTVA ügyvédje (Dr. Lovas András) - Azok a felperesek, akik egyébként azt a helyzetet nem fogadták el, hogy az MTVA szabályzatában kijelölt VIP váróban kell nekik várakozni, és ott tartózkodni. Ezt egyik felperes sem fogadta el, tisztelt bíróság, mindegyik országgyűlési képviselő, ha tehette volna húszan húsz fele szaladtak volna ebben a hatalmas komplexumban.
Azt a tárgyalást vezető bíró és hallgatóság később sem tudta meg, hogy az MTVA ügyvédje szerint konkrétan kik lettek volna azok az országgyűlési képviselők, akik tavaly december közepén a közmédia épületében megpróbáltak az országos légi riasztási rendszer közelébe jutni.
2018. december 16-án és 17-én is ellenzéki országgyűlési képviselők mentek az MTVA székházába. Nem sokkal korábban fogadta el az országgyűlési kormánypárti többsége a túlóra-törvényt, emiatt országszerte demonstrációk kezdődtek. December 16-án vasárnap este több ezren vonultak az MTVA székháza elé. Több ellenzéki országgyűlési képviselő is bement az épületbe, nekik a képviselők jogállásáról szóló törvény lehetőséget biztosít, hogy bármely közintézménybe belépjenek. A politikusok az MTVA vezetőjével akartak beszélni, illetve elérni, hogy az ellenzéki pártok öt pontos petícióját olvassák be. Több országgyűlési képviselőt, például Hadházy Ákost mentelmi joguk ellenére erőszakkal dobtak ki az épületből az MTVA biztonsági őrei, a maradék pedig december 17-én este, nem sokkal a szocialista Molnár Zsolt érkezése után önként hagyta el az épületet. Egy MTVA-s belső jegyzőkönyv szerint Molnár azt ígérte a közmédia előtt várakozó rendőröknek, hogy lebeszéli
Szerző: erdelyip
2019.05.05.
Az MTVA ügyvédje (Dr. Lovas András) - Azok a felperesek, akik egyébként azt a helyzetet nem fogadták el, hogy az MTVA szabályzatában kijelölt VIP váróban kell nekik várakozni, és ott tartózkodni. Ezt egyik felperes sem fogadta el, tisztelt bíróság, mindegyik országgyűlési képviselő, ha tehette volna húszan húsz fele szaladtak volna ebben a hatalmas komplexumban.
Azt a tárgyalást vezető bíró és hallgatóság később sem tudta meg, hogy az MTVA ügyvédje szerint konkrétan kik lettek volna azok az országgyűlési képviselők, akik tavaly december közepén a közmédia épületében megpróbáltak az országos légi riasztási rendszer közelébe jutni.
2018. december 16-án és 17-én is ellenzéki országgyűlési képviselők mentek az MTVA székházába. Nem sokkal korábban fogadta el az országgyűlési kormánypárti többsége a túlóra-törvényt, emiatt országszerte demonstrációk kezdődtek. December 16-án vasárnap este több ezren vonultak az MTVA székháza elé. Több ellenzéki országgyűlési képviselő is bement az épületbe, nekik a képviselők jogállásáról szóló törvény lehetőséget biztosít, hogy bármely közintézménybe belépjenek. A politikusok az MTVA vezetőjével akartak beszélni, illetve elérni, hogy az ellenzéki pártok öt pontos petícióját olvassák be. Több országgyűlési képviselőt, például Hadházy Ákost mentelmi joguk ellenére erőszakkal dobtak ki az épületből az MTVA biztonsági őrei, a maradék pedig december 17-én este, nem sokkal a szocialista Molnár Zsolt érkezése után önként hagyta el az épületet. Egy MTVA-s belső jegyzőkönyv szerint Molnár azt ígérte a közmédia előtt várakozó rendőröknek, hogy lebeszéli
„társait az épületben való tartózkodásról, annak érdekében, hogy ne kelljen a birtokvédelmi eljárás kertében született jegyzői határozatot karhatalmi erővel végrehajtani.”
December 17-én délelőtt ugyanis Papp Dániel MTVA-s vezérigazgató kérésre Óbuda jegyzője birtokvédelmi eljárást indított, ennek eredményeként pedig akár rendőri erővel is elvitethették volna az ellenzéki politikusokat, ha nem mennek ki maguktól az épületből.
Ez az a birtokvédelmi eljárás, amit több ellenzéki képviselő is bíróságon támadott meg, és ebben a perben hozta fel az MTVA ügyvédje, hogy a légi riasztási rendszer is veszélyben volt a politikusok miatt, például ezért is kellett ellenük birtokvédelmet kérni...
December 17-én délelőtt ugyanis Papp Dániel MTVA-s vezérigazgató kérésre Óbuda jegyzője birtokvédelmi eljárást indított, ennek eredményeként pedig akár rendőri erővel is elvitethették volna az ellenzéki politikusokat, ha nem mennek ki maguktól az épületből.
Ez az a birtokvédelmi eljárás, amit több ellenzéki képviselő is bíróságon támadott meg, és ebben a perben hozta fel az MTVA ügyvédje, hogy a légi riasztási rendszer is veszélyben volt a politikusok miatt, például ezért is kellett ellenük birtokvédelmet kérni...
KORSZAKVÁLTÁS TESTKÖZELBŐL
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.05.03.
Számomra mindig érdekes közvetlen közelről megélni a történelmet, látni a nagy fordulópontokat. Különösen igaz ez akkor, amikor az ember nem csak utólag döbben rá, hogy történelmet lát(ott), hanem az abban a pillanatban egyértelmű. Nos, Japánban éppen ez történt a napokban, amikor lemondott a régi uralkodó és jött az új császár. De mit jelent ez a hétköznapokban?
Például egy (némi trükközéssel) 10 napos extra szabadságot, nem csoda, hogy ilyenkor az ember első gondolata az utazás. Más kérdés, hogy kicsit kellemetlen, amikor ezt még 125 millió másik ember is így gondolja - derül ki a Tokyo Reloaded írásából.
„Az ország nem panaszkodhat, a köz gondos mérnökei úgy ítélték meg, hogy ilyen jeles eseményre kijár a népnek egy kis pihenés és kiosztották minden idők leghosszabb állami ünnepét, 10 nap fizetett szabi! ami a szokásos május eleji Golden Week és pár nap extra szabadság ügyes kombinációjából jött össze. És akkor rögtön itt a dilemma; mit is kezdjünk ezzel a ránk szakadt, gigantikus sabbatical-lal?
Az első gondolat, ami rögtön adja magát, hogy mialatt az ország polgárai ünnepelnek, mi menjünk utazni!
Végre egy tisztes hosszúságú alapvakáció, ezt egy-két nappal feltuningolva már egy európai fejjel is értelemezhető időtartamú utat lehetne összekalapálni. Jó próbálkozás, de hibás: úgy tűnik, hogy a lakosság is úgy döntött, hogy ezt a különleges alkalmat utazással ünnepli meg, minek következtében a repülőjegyek sztratoszferikus magasságokba szöktek fel, értsd ezalatt, hogy a legfapadosabb economy jegyek 3.000 euró környékén indulnak.
És még ha valami csoda, vagy gondos előre tervezés, folytán valaki szert is tenne egy jegyre, a reptéri földi poklot nem lehet elkerülni, Naritán már egy héttel a Golden Week előtt jó órás sor állt az átvilágításnál, ott voltam, láttam.
Rendben, akkor tehát az ország kiürül, menjünk mi egy jó kis belföldi vakációra! Wrong again, 125 millió emberből jut is, marad is, próbálkoztunk többfelé is, de az volt a benyomásunk, hogy belföldön is foglalt minden elképzelhető szálláshely.
És még ha találunk is valamit: hogy jutunk oda? A repülő- és shinkanzen-jegyek elkeltek, marad a helyjegy nélküli, vagyis leginkább állva, utazás a shinanzenen vagy az autóbérlés, ami pedig nagyjából ekvivalens a 6-12 órás mega-dugókban való ücsörgéssel, és ezt most saját tapasztalatból mondom.
Vagyis ez is kihúzva, így hát akkor a gaijin otthon marad, rövid sétákat tesz vagy biciklizik egyet-egyet Tokióban, esetleg szigorúan egynapos! túrákat tesz a környékbeli hegyekben. Aki pedig igazán ravasz, és hát mi persze ilyenek vagyunk! az előveszi a laptopját és megcsinálja mindenféle elmaradt munkáját.”
A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!
Szerző: Határátkelő
2019.05.03.
Például egy (némi trükközéssel) 10 napos extra szabadságot, nem csoda, hogy ilyenkor az ember első gondolata az utazás. Más kérdés, hogy kicsit kellemetlen, amikor ezt még 125 millió másik ember is így gondolja - derül ki a Tokyo Reloaded írásából.
„Az ország nem panaszkodhat, a köz gondos mérnökei úgy ítélték meg, hogy ilyen jeles eseményre kijár a népnek egy kis pihenés és kiosztották minden idők leghosszabb állami ünnepét, 10 nap fizetett szabi! ami a szokásos május eleji Golden Week és pár nap extra szabadság ügyes kombinációjából jött össze. És akkor rögtön itt a dilemma; mit is kezdjünk ezzel a ránk szakadt, gigantikus sabbatical-lal?
Az első gondolat, ami rögtön adja magát, hogy mialatt az ország polgárai ünnepelnek, mi menjünk utazni!
Végre egy tisztes hosszúságú alapvakáció, ezt egy-két nappal feltuningolva már egy európai fejjel is értelemezhető időtartamú utat lehetne összekalapálni. Jó próbálkozás, de hibás: úgy tűnik, hogy a lakosság is úgy döntött, hogy ezt a különleges alkalmat utazással ünnepli meg, minek következtében a repülőjegyek sztratoszferikus magasságokba szöktek fel, értsd ezalatt, hogy a legfapadosabb economy jegyek 3.000 euró környékén indulnak.
És még ha valami csoda, vagy gondos előre tervezés, folytán valaki szert is tenne egy jegyre, a reptéri földi poklot nem lehet elkerülni, Naritán már egy héttel a Golden Week előtt jó órás sor állt az átvilágításnál, ott voltam, láttam.
Rendben, akkor tehát az ország kiürül, menjünk mi egy jó kis belföldi vakációra! Wrong again, 125 millió emberből jut is, marad is, próbálkoztunk többfelé is, de az volt a benyomásunk, hogy belföldön is foglalt minden elképzelhető szálláshely.
És még ha találunk is valamit: hogy jutunk oda? A repülő- és shinkanzen-jegyek elkeltek, marad a helyjegy nélküli, vagyis leginkább állva, utazás a shinanzenen vagy az autóbérlés, ami pedig nagyjából ekvivalens a 6-12 órás mega-dugókban való ücsörgéssel, és ezt most saját tapasztalatból mondom.
Vagyis ez is kihúzva, így hát akkor a gaijin otthon marad, rövid sétákat tesz vagy biciklizik egyet-egyet Tokióban, esetleg szigorúan egynapos! túrákat tesz a környékbeli hegyekben. Aki pedig igazán ravasz, és hát mi persze ilyenek vagyunk! az előveszi a laptopját és megcsinálja mindenféle elmaradt munkáját.”
A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!
MIT KÍVÁN A MAGYAR BETEG?
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZENCZI TÓTH KÁROLY
2019.05.04.
Alig zajlott le tavaly az áprilisi választás, amikor elkezdett a politikai viták levegője forrósodni. Azt az ellenzéki politikust, aki nyilvános mondandóját, szóljon bármiről, nem az egészségügy szidalmazásával kezdte, tán még pártfegyelmi is fenyegette. A hangnem agresszívvé, számonkérővé vált. Az ellenzék a nemes cél érdekében minden fronton harcba lendült, váll a vállhoz bozótharc, élesre töltött fegyverek, percről percre, előre.
Már jóval korábban forradalmi magaslatokba emelték azt a budapesti hős fekete ruhás ápolónőt, aki szót emelt az elsinkófált túlórapénzekért, aztán egy elzárt kórházi területre kóborolt hajléktalan holtteste fölött ültek médiatort, máskor a politikus hölgyek összeálltak brigádba, és illatos kézkrémhez szokott kezeikre gumikesztyűt húztak, elmentek kórházat takarítani. Ha már ott voltak, szemügyre vették a toaletteket, mert micsoda egészségügy az, ahol nincs WC-papír?! (Teszem hozzá zárójelben, kórházi osztályom esetére hivatkozva, micsoda ország az, ahol a kórtermi folyosó illemhelyéről egyetlen éjszaka alatt ellopják az összes WC‑deszkát?) Kollektív szörnyülködés az interneten; nyilvános fotókon a hazai kórházi koszt; szegényes és gusztustalan; aprócska vaj, szelet párizsi, töppedt zsemle, híg leves, főzeléklötty. (Paralel tudósítás: a miniszterelnök munkahelyi Gundel-menüt eszik.) A sürgősségi osztályon órákat várakozik a súlyos beteg, a műtétest nyílt mellkassal szállítják CT-re másik kórházba, a vidéki kórházban felmond az összes betegszállító, a gyerekbetegek szülei a kórházban éjjel a földön matracoznak, az orvosnál zsúfoltság van, vizsgálati időpontot távoli hónapokra adnak, a műtéti várólisták végtelen hosszúak.
A harsány, szenzációhajhász és szándékosan túlzó kampány máris célhoz ért. Idelent és odafent egyformán. Idelent sikerült a betegeket kellőképp felhergelni és azok ellen fordítani, akik semmiről sem tehetnek. Ez tény, naponta érzékelhető. A WC-papír-színvonalú primitív propaganda a közvetlen betegellátó egészségügyi személyzetet találta telibe, noha ők ártatlanok, a rendszer minden hibájának éppúgy elszenvedői, mint a betegek. A politikai handabanda otrombán lesajnál beteget, orvost egyformán, eszközként használja őket, és a gyógyításhoz elengedhetetlen bizalmi viszonyukat tiporja sárba.
Mi, orvosok, ápolók és asszisztensek, akik a betegekkel naponta találkozunk, egyre mélyebbre süllyedünk az iszapban, lihegve, kínlódva próbálunk a felszínen maradni, helytállni abban a létszámhiányban, melynek okozói ugyancsak nem mi vagyunk. Mert szögezzük le: nem mi húztunk el boldogabb tájakra. Mi itt maradtunk. Megjegyzem, az, hogy kevesen vagyunk, nem csak a munkaerő elvándorlásának a következménye. Magyarországon a beteglétszámhoz igazított hivatalos orvos- és ápolószám mindig is, bármely kormány idején, eleve jóval kisebb volt a szükségesnél.
A rendelőkben, kórházi folyosókon, a beteg és orvos találkozásaiban egyre gyakrabban kell türelmetlenség, rosszhiszeműség közepett dolgozni. A kisváros rendelőintézetében az előjegyző recepciós hölgy naponta kap sírógörcsöt, olyan durván kérik számon rajta a hosszú várakozási időket. Ki máson? Ez nyilván így van rendjén. Miként az is, hogy a beteg vagy hozzátartozója izgága indulatában mentőst, orvost ütlegel, szétrúgja a mentőautót, letöri a visszapillantót és meglopja a segélymotorost. Az internet fórumain megjelenő névtelen hozzászólások hihetetlen gyűlölettel gyalázzák az egészségügy intézményeit és dolgozóit. Műhibaperekre éhes ügyvédek dörzsölik a tenyerüket. Egyenest minősíthetetlen, hogy a vidéki város polgármestere meg nyilvános beszédben szólja le saját városa kórházát. Néhány hete még kezemben az illemhely kulcsával a rendelőszobába siettem vissza, amikor a váróban utamat állta egy vehemens hozzátartozó. „Nem sétálgatni kéne, hanem dolgozni!” – mondta indulatosan. (Hét perccel voltunk öreg édesapjának bejegyzett időpontja után). Elnézést kértem a súlyos késedelemért. Nem szabadkoztam, hogy természetes szükségleteim nekem is vannak. Nem magyarázkodtam, bár ambulanciánkra szabály szerint csak előjegyzéssel lehet érkezni, késedelem előfordul, mert igenis soron kívül fogadom a slendriánokat; akik hirtelen döbbennek rá, lejárt a jogosítványuk vagy kedvezményes szakorvosi gyógyszerjavaslatuk, noha mindkettőről idejekorán tudni lehetett, mikor veszti érvényét. Soron kívüliséget élvez, ha vizsgálatomat kitűzött műtéti időpont sürgeti, vagy ha valaki táppénzes. Ha tudná ez az okostóni, hogy a betegek későbbi vizsgálatait ott helyben, időt rabló telefonálással azonnal intézem, kérek számukra időpontot (idő, hely, ajtószám), nem pedig csak a beutalót nyomom kezükbe. Nem tettem hozzá, de igenis gondoltam, ha csak ez kell, a pontos idő betartásának szent fétise kedvéért ezentúl minden beteg ügyét elsietjük, ha késésben vagyunk, összecsapjuk. Legelőször az apjáét... Azt is tudom, a váróhelyiség zsúfolt, a sűrű tömeg lázító ingerültséget okoz, gyakori a veszekedés. A járóbeteg-vizsgálati előjegyzés különben világszerte érzékeny ügy, nemzetközi szakcikkek foglalkoznak az optimális megoldással, a tág időintervallumra való csoportos előjegyzéstől a percre pontos egyéni időpontig. A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség időnként felméri a várakozási listákat. 2018-ban 28 intézményt vizsgáltak meg, ennek alapján rendelői szakorvosi vizsgálatra manapság átlag 22,8 napot kell várni. Annak, aki beteg, minden félelemmel töltött nap és perc sok. Három hét – már hogyne.
Ami a harci zajban megszokott, a média most is elővette a paraszolvencia csúsztatásokkal teli, jól (ki)forgatható, pocskondiázó érveit. L. G. „egészségügyi szakértő” asszony szerint, „amíg nincs súlyos, elrettentő szankció, a rendszer virágozni fog”. Szolgál mindjárt kreatív tanáccsal is: be kellene börtönözni tíz orvosbárót és tíz nénit (tetszik érteni; a pénzt a báró kapja, a szegény néni adja). „Ez hatna” – mondja a hölgy egy interjúban, mely csupa hasonló okosságot tartalmaz. Ni csak, az orvosi kamara elnöke meg állítja: orvosbárók pedig nincsenek... (Az orvosbáró fogalmával különben adós, aki kitalálta. Afféle marxi, proli indulatra alapozott, arisztokratát gyűlölő megjelölés ez a régi időkből.) Ahogy én értem, valamiféle dúsgazdag hűbérúr lenne ő, aki mást nem enged a vályúhoz, továbbá előnyökért lefizethető, egyszerre dolgozik az állami és a magánegészségügyben, a kettő közt pénzzel vásárolható kapcsolatot tart fenn. Összességében korrupt gazember, aki az orvosi rangsorban elfoglalt magas pozícióját használja ki, börtönbe vele. Egy korábbi kórháztulajdonos szerint egy menő orvos Magyarországon megkereshet akár 4-8 milliót is havonta. Hiszem is, nem is, de ha így lenne is, ennek mi köze ahhoz az évtizedek óta ártó, bal- és jobboldali állami kötelességszegéshez, mely az egészségügyet jelen helyzetébe juttatta?
Szerző: SZENCZI TÓTH KÁROLY
2019.05.04.
Már jóval korábban forradalmi magaslatokba emelték azt a budapesti hős fekete ruhás ápolónőt, aki szót emelt az elsinkófált túlórapénzekért, aztán egy elzárt kórházi területre kóborolt hajléktalan holtteste fölött ültek médiatort, máskor a politikus hölgyek összeálltak brigádba, és illatos kézkrémhez szokott kezeikre gumikesztyűt húztak, elmentek kórházat takarítani. Ha már ott voltak, szemügyre vették a toaletteket, mert micsoda egészségügy az, ahol nincs WC-papír?! (Teszem hozzá zárójelben, kórházi osztályom esetére hivatkozva, micsoda ország az, ahol a kórtermi folyosó illemhelyéről egyetlen éjszaka alatt ellopják az összes WC‑deszkát?) Kollektív szörnyülködés az interneten; nyilvános fotókon a hazai kórházi koszt; szegényes és gusztustalan; aprócska vaj, szelet párizsi, töppedt zsemle, híg leves, főzeléklötty. (Paralel tudósítás: a miniszterelnök munkahelyi Gundel-menüt eszik.) A sürgősségi osztályon órákat várakozik a súlyos beteg, a műtétest nyílt mellkassal szállítják CT-re másik kórházba, a vidéki kórházban felmond az összes betegszállító, a gyerekbetegek szülei a kórházban éjjel a földön matracoznak, az orvosnál zsúfoltság van, vizsgálati időpontot távoli hónapokra adnak, a műtéti várólisták végtelen hosszúak.
A harsány, szenzációhajhász és szándékosan túlzó kampány máris célhoz ért. Idelent és odafent egyformán. Idelent sikerült a betegeket kellőképp felhergelni és azok ellen fordítani, akik semmiről sem tehetnek. Ez tény, naponta érzékelhető. A WC-papír-színvonalú primitív propaganda a közvetlen betegellátó egészségügyi személyzetet találta telibe, noha ők ártatlanok, a rendszer minden hibájának éppúgy elszenvedői, mint a betegek. A politikai handabanda otrombán lesajnál beteget, orvost egyformán, eszközként használja őket, és a gyógyításhoz elengedhetetlen bizalmi viszonyukat tiporja sárba.
Mi, orvosok, ápolók és asszisztensek, akik a betegekkel naponta találkozunk, egyre mélyebbre süllyedünk az iszapban, lihegve, kínlódva próbálunk a felszínen maradni, helytállni abban a létszámhiányban, melynek okozói ugyancsak nem mi vagyunk. Mert szögezzük le: nem mi húztunk el boldogabb tájakra. Mi itt maradtunk. Megjegyzem, az, hogy kevesen vagyunk, nem csak a munkaerő elvándorlásának a következménye. Magyarországon a beteglétszámhoz igazított hivatalos orvos- és ápolószám mindig is, bármely kormány idején, eleve jóval kisebb volt a szükségesnél.
A rendelőkben, kórházi folyosókon, a beteg és orvos találkozásaiban egyre gyakrabban kell türelmetlenség, rosszhiszeműség közepett dolgozni. A kisváros rendelőintézetében az előjegyző recepciós hölgy naponta kap sírógörcsöt, olyan durván kérik számon rajta a hosszú várakozási időket. Ki máson? Ez nyilván így van rendjén. Miként az is, hogy a beteg vagy hozzátartozója izgága indulatában mentőst, orvost ütlegel, szétrúgja a mentőautót, letöri a visszapillantót és meglopja a segélymotorost. Az internet fórumain megjelenő névtelen hozzászólások hihetetlen gyűlölettel gyalázzák az egészségügy intézményeit és dolgozóit. Műhibaperekre éhes ügyvédek dörzsölik a tenyerüket. Egyenest minősíthetetlen, hogy a vidéki város polgármestere meg nyilvános beszédben szólja le saját városa kórházát. Néhány hete még kezemben az illemhely kulcsával a rendelőszobába siettem vissza, amikor a váróban utamat állta egy vehemens hozzátartozó. „Nem sétálgatni kéne, hanem dolgozni!” – mondta indulatosan. (Hét perccel voltunk öreg édesapjának bejegyzett időpontja után). Elnézést kértem a súlyos késedelemért. Nem szabadkoztam, hogy természetes szükségleteim nekem is vannak. Nem magyarázkodtam, bár ambulanciánkra szabály szerint csak előjegyzéssel lehet érkezni, késedelem előfordul, mert igenis soron kívül fogadom a slendriánokat; akik hirtelen döbbennek rá, lejárt a jogosítványuk vagy kedvezményes szakorvosi gyógyszerjavaslatuk, noha mindkettőről idejekorán tudni lehetett, mikor veszti érvényét. Soron kívüliséget élvez, ha vizsgálatomat kitűzött műtéti időpont sürgeti, vagy ha valaki táppénzes. Ha tudná ez az okostóni, hogy a betegek későbbi vizsgálatait ott helyben, időt rabló telefonálással azonnal intézem, kérek számukra időpontot (idő, hely, ajtószám), nem pedig csak a beutalót nyomom kezükbe. Nem tettem hozzá, de igenis gondoltam, ha csak ez kell, a pontos idő betartásának szent fétise kedvéért ezentúl minden beteg ügyét elsietjük, ha késésben vagyunk, összecsapjuk. Legelőször az apjáét... Azt is tudom, a váróhelyiség zsúfolt, a sűrű tömeg lázító ingerültséget okoz, gyakori a veszekedés. A járóbeteg-vizsgálati előjegyzés különben világszerte érzékeny ügy, nemzetközi szakcikkek foglalkoznak az optimális megoldással, a tág időintervallumra való csoportos előjegyzéstől a percre pontos egyéni időpontig. A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség időnként felméri a várakozási listákat. 2018-ban 28 intézményt vizsgáltak meg, ennek alapján rendelői szakorvosi vizsgálatra manapság átlag 22,8 napot kell várni. Annak, aki beteg, minden félelemmel töltött nap és perc sok. Három hét – már hogyne.
Ami a harci zajban megszokott, a média most is elővette a paraszolvencia csúsztatásokkal teli, jól (ki)forgatható, pocskondiázó érveit. L. G. „egészségügyi szakértő” asszony szerint, „amíg nincs súlyos, elrettentő szankció, a rendszer virágozni fog”. Szolgál mindjárt kreatív tanáccsal is: be kellene börtönözni tíz orvosbárót és tíz nénit (tetszik érteni; a pénzt a báró kapja, a szegény néni adja). „Ez hatna” – mondja a hölgy egy interjúban, mely csupa hasonló okosságot tartalmaz. Ni csak, az orvosi kamara elnöke meg állítja: orvosbárók pedig nincsenek... (Az orvosbáró fogalmával különben adós, aki kitalálta. Afféle marxi, proli indulatra alapozott, arisztokratát gyűlölő megjelölés ez a régi időkből.) Ahogy én értem, valamiféle dúsgazdag hűbérúr lenne ő, aki mást nem enged a vályúhoz, továbbá előnyökért lefizethető, egyszerre dolgozik az állami és a magánegészségügyben, a kettő közt pénzzel vásárolható kapcsolatot tart fenn. Összességében korrupt gazember, aki az orvosi rangsorban elfoglalt magas pozícióját használja ki, börtönbe vele. Egy korábbi kórháztulajdonos szerint egy menő orvos Magyarországon megkereshet akár 4-8 milliót is havonta. Hiszem is, nem is, de ha így lenne is, ennek mi köze ahhoz az évtizedek óta ártó, bal- és jobboldali állami kötelességszegéshez, mely az egészségügyet jelen helyzetébe juttatta?
ALACSONY BÉREK, MUNKAERŐHIÁNY, MEGBECSÜLETLENSÉG: NEHÉZ ÜNNEPELNI A TŰZOLTÓK NAPJÁN
MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2019.05.04.
Ma van a tűzoltók napja, illetve Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének ünnepe. A tűzoltók szerint azonban nem igazán van mit ünnepelni a mai napon. A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete (HTFSZ) az év elején akkora létszámhiányt helyezett kilátásba, amelyet érzésük szerint már nem fognak tudni kezelni.
Szerző: CSENGEL KARINA
2019.05.04.
Az alacsony bérek, a nehéz munkakörülmények és a korkedvezményes nyugdíj eltörtése ugyanis egyre több tűzoltót kényszerítenek a pálya elhagyására, az utánpótlás pedig egyre csekélyebb.
„Az elmúlt években sajnos nem úgy alakultak a dolgaink, mint ahogy azt mi szerettük volna. Először elvették önállóságunkat, aztán több olyan jogunkat, ami egyre nehezebbé tette mindennapjainkat. Ezen az életpálya modell során bevezetett béremelés sem tudott segíteni”
– értékeli a helyzetet a Hivatalos Tűzoltók Független Szakszervezete elnöke, Salamon Lajos tűzoltó napi köszöntőjében.
Valóban sokminden változott: a tűzoltók korábban még az önkormányzatok alá tartoztak, a laktanyák szinte önfenntartó módon működtek, még az eszközöket is maguknak vásárolták. Miután 2012-ben államosították a tűzoltóságot, és a Belügyminisztérium illetve az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) felügyelete alá került, minden megváltozott. Ma már hatalmi harcok, létszámhiány és megbecsületlenség jellemzi a tűzoltóságot...
„Az elmúlt években sajnos nem úgy alakultak a dolgaink, mint ahogy azt mi szerettük volna. Először elvették önállóságunkat, aztán több olyan jogunkat, ami egyre nehezebbé tette mindennapjainkat. Ezen az életpálya modell során bevezetett béremelés sem tudott segíteni”
– értékeli a helyzetet a Hivatalos Tűzoltók Független Szakszervezete elnöke, Salamon Lajos tűzoltó napi köszöntőjében.
Valóban sokminden változott: a tűzoltók korábban még az önkormányzatok alá tartoztak, a laktanyák szinte önfenntartó módon működtek, még az eszközöket is maguknak vásárolták. Miután 2012-ben államosították a tűzoltóságot, és a Belügyminisztérium illetve az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) felügyelete alá került, minden megváltozott. Ma már hatalmi harcok, létszámhiány és megbecsületlenség jellemzi a tűzoltóságot...
ÉS AKKOR TIZENÖT ÉV SEM VOLT ELÉG, HOGY BETILTSÁK A MÁKOS GUBÁT - HVG HETI GAZDASÁGI ÖSSZEFOGLALÓJA
HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2019.05.05.
Elárulta a kormány, milyen gazdaságpolitikát tervez a következő négy évre; az EU-csatlakozásunk tizenötödik évfordulóját ünnepeltük; még mindig nem sikerült megállapodni a Norvég Alap támogatásairól. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.
Tizenöt éve léptünk be az EU-ba. Megnéztük, mi mindent köszönhetünk az uniónak, és mennyire tudtunk élni a csatlakozás adta lehetőségekkel. Az egy főre jutó GDP a csatlakozás után nagyon nőtt, de már régóta nem tudtunk közelíteni az EU-átlaghoz, igaz, a szegénységtől fenyegetettek aránya jelentősen csökkent. Egy magyar munkaóra még mindig nagyjából az EU-átlag harmadába kerül, és a termelékenység is alig nőtt. Az euróbevezetésre 2011 óta nincs céldátum.
Átnéztük azt is, hogy a régiónk mire jutott az EU-tagság megszerzése óta. A szlovákok már bevezették az eurót, ezt egyértelmű sikertörténetként élik meg, de az sem elhanyagolható, hány tőkeerős, munkahelyek ezreit ide vonzó céget sikerült a csatlakozás óta a régiónkba csábítani...
Szerző: hvg.hu
2019.05.05.
Tizenöt éve léptünk be az EU-ba. Megnéztük, mi mindent köszönhetünk az uniónak, és mennyire tudtunk élni a csatlakozás adta lehetőségekkel. Az egy főre jutó GDP a csatlakozás után nagyon nőtt, de már régóta nem tudtunk közelíteni az EU-átlaghoz, igaz, a szegénységtől fenyegetettek aránya jelentősen csökkent. Egy magyar munkaóra még mindig nagyjából az EU-átlag harmadába kerül, és a termelékenység is alig nőtt. Az euróbevezetésre 2011 óta nincs céldátum.
Átnéztük azt is, hogy a régiónk mire jutott az EU-tagság megszerzése óta. A szlovákok már bevezették az eurót, ezt egyértelmű sikertörténetként élik meg, de az sem elhanyagolható, hány tőkeerős, munkahelyek ezreit ide vonzó céget sikerült a csatlakozás óta a régiónkba csábítani...
NIX EURO?
HÍRKLIKK
Szerző: Dr. DÁVID FERENC
2019.05.04.
„A kormánynak nem szándéka, hogy olyan övezethez csatlakozzon, amelynek jelenleg is változnak a szabályai, átalakulás alatt áll az övezet” - mondta Varga Mihály, amikor az Európai Bizottsághoz benyújtott konvergencia-programot ismertette.
Pedig az övezetbe való belépés – 15 év EU-tagság után – egy komoly előkészítő munkát igénylő, előremutató programpont lehetne és a kormányzati propaganda jól használhatná, akár konkrét dátumot is megjelölhetne.
A nemrég ismertetett konvergencia program azt igazolja/sugallja, hogy Magyarország alkalmas lehet a közös fizetőeszköz bevezetésére. A feltételek döntő többségét már teljesítettük, mindössze az államadósság szintje nincs még a kívánt 60 százalék alatt. De a benyújtott dokumentum szerint 2022-re ez a feltétel is teljesül.
Magyarország a közösséghez való csatlakozáskor – dátum megkötés nélkül – vállalta a közös fizetőeszköz bevezetését. Az euró-övezetbe való belépés egyébként nem történhet fordulónappal. A csatlakozni kívánó tagállamnak legalább 2 éven keresztül részt kell vennie az árfolyam-mechanizmusban (ERM II) anélkül, hogy pénzneme erőteljesen eltérne az ERM II-ben alkalmazott középárfolyamtól, vagy pénznemének az euróval szembeni középárfolyamát ugyanebben az időszakban lejjebb szállította volna.
A 28 tagország közül 19 már alkalmazza a közös fizetőeszközt, a világ második legelterjedtebb nemzetközi valutáját. Maradt 9 kívülálló, amelyek közül a távozóban lévő Egyesült Királyság és a bennmaradó Dánia már a közösséghez való csatlakozáskor sem vállalta az euró-övezethez való kapcsolódását. Az Unió egyik legmagasabb életszínvonalat biztosító tagja, Svédország (a világ hetedik legversenyképesebb gazdasága,) a „kinnrekedt kakukktojás”. Jól el is vannak a „körön” kívül, csakúgy, mint Dánia. A további hatból 3 (Bulgária, Horvátország, Románia) már jelezte a közös fizetőeszközhöz való csatlakozás szándékát, holott még a schengeni övezetnek sem tagjai...
Szerző: Dr. DÁVID FERENC
2019.05.04.
Pedig az övezetbe való belépés – 15 év EU-tagság után – egy komoly előkészítő munkát igénylő, előremutató programpont lehetne és a kormányzati propaganda jól használhatná, akár konkrét dátumot is megjelölhetne.
A nemrég ismertetett konvergencia program azt igazolja/sugallja, hogy Magyarország alkalmas lehet a közös fizetőeszköz bevezetésére. A feltételek döntő többségét már teljesítettük, mindössze az államadósság szintje nincs még a kívánt 60 százalék alatt. De a benyújtott dokumentum szerint 2022-re ez a feltétel is teljesül.
Magyarország a közösséghez való csatlakozáskor – dátum megkötés nélkül – vállalta a közös fizetőeszköz bevezetését. Az euró-övezetbe való belépés egyébként nem történhet fordulónappal. A csatlakozni kívánó tagállamnak legalább 2 éven keresztül részt kell vennie az árfolyam-mechanizmusban (ERM II) anélkül, hogy pénzneme erőteljesen eltérne az ERM II-ben alkalmazott középárfolyamtól, vagy pénznemének az euróval szembeni középárfolyamát ugyanebben az időszakban lejjebb szállította volna.
A 28 tagország közül 19 már alkalmazza a közös fizetőeszközt, a világ második legelterjedtebb nemzetközi valutáját. Maradt 9 kívülálló, amelyek közül a távozóban lévő Egyesült Királyság és a bennmaradó Dánia már a közösséghez való csatlakozáskor sem vállalta az euró-övezethez való kapcsolódását. Az Unió egyik legmagasabb életszínvonalat biztosító tagja, Svédország (a világ hetedik legversenyképesebb gazdasága,) a „kinnrekedt kakukktojás”. Jól el is vannak a „körön” kívül, csakúgy, mint Dánia. A további hatból 3 (Bulgária, Horvátország, Románia) már jelezte a közös fizetőeszközhöz való csatlakozás szándékát, holott még a schengeni övezetnek sem tagjai...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)