LENGYEL LÁSZLÓ: FELNYITJA FÉL SZEMÉT AZ ORSZÁG

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2019.02.24.

Egy álomban lévő ország lassan ébred. Amit 2019-ben elérhetünk, hogy a májusi EP-, majd az októberi önkormányzati választáson felnyitja fél szemét. Talán sikerül az ellenzéknek jó esetben 9, jobb esetben 10 helyet szereznie a Fidesz 12 vagy 11 helyével szemben májusban, és visszanyerni Budapestet és néhány fontos várost októberben. Ehhez azonban a két választást össze kell kapcsolni, és az ellenzéknek három megállapodást meg kell kötnie a választásokra: az ellenzéki és potenciális ellenzéki önkormányzatok vezetőivel és jelöltjeivel; a szakszervezetekkel és a civil szervezetekkel. Orbán Viktor éppen felmondott három szerződést, a helyi elitekkel, a bérből és fizetésből élő munkavállalókkal és a civil világgal: janicsárokkal központosít, lelepleződött titkos házassága a nemzetközi és hazai munkáltatókkal, legázolja a tudományos, az igazságszolgáltatási, az oktatási szellemi világot.

Központi hatalommal a helyi elitek ellen

Az első paktum tulajdonképpen több mint kétszáz éves hagyomány: a központi hatalom és a helyi hatalmak közötti hatalom-, jövedelem-, státusz-, presztízs-elosztás és újraelosztás. Ez a magyar politikai mező egyik legfontosabb összekapcsoló és szétválasztó eleme. A rendszerváltás során először az MSZP és az SZDSZ 1994-98-as koalíciója tudott átmeneti integrációt kialakítani a központi és a helyi hatalom, illetve Budapest és a vidék között. Másodszor a Fidesznek és Orbánnak sikerült 2010-ben - ez komoly teljesítmény. Orbán eredeti alkuja egyértelmű volt: a stratégiai központi hatalmat és a vele járó jövedelmet, státuszt, presztízst én birtoklom, mint uralkodó, de a helyi hatalmat, jövedelmet, státuszt és presztízst a helyi elitekre hagyom, lojalitásukért és a választók biztosításáért cserébe. Mindezt lefordíthatjuk egyszerűbben: fent miénk, a mi patrónusunké és klienseié az egyeduralom és a szabad rablás, de városotokban, falvatokban tiétek, a ti patrónusotoké és azé a néhány családé, akiben megbíztok.

Már a 2010-14-es Simicska korszakban is bele-belenyúlt a központi hatalom a helyi hatalomba és jövedelemelosztásba, de 2014 után irányt vett az Orbán-rendszer az oktatási, az egészségügyi, a szociális, illetve a pénzügyi szolgáltató rendszerek központosítására, majd a ciklus végén, és különösen 2018 után, brutálisan hozzákezdett a helyi elitek kiszorításához a fejlesztési pénzeknél is. A korábbi rendi monarchia egyértelműen abszolút monarchiává vált, s a királyi birtok növekedése megállíthatatlanná. Nincs alku: minden a központi hatalomé. Aki nem vejem – ellenem. Az orbáni monarchiában, a királyi család és számtartói óriás jövedelmeket és vagyonokat szereznek. Minden jövedelem-, státusszerzés a királytól és szűk kegyenc csoportjától függ. A központi és a helyi elitek egyensúlya felborult, a helyi eliteknek se formális intézményi, se informális személyi érdeknyilvánításra nincs módjuk.

A központosításnak nincs pártszínezete és ideológiája. A központi hatalom a Fidesz helyi hatalmainak is elveszi intézményeit, jövedelmeit, minden döntést fent, a központban hoznak. A Fidesz-párti önkormányzatoknak nincs semmilyen közös érdekképviselete, se politikus érdekképviselője. Minden Orbán Viktortól és családjától, semmi sem a helyi Fidesz-elitektől függ. A központosítás vidéki és erdélyi janicsárokkal, a fejletlen és sértett, állami védelemre szoruló térségek többségi szavazóival megy végbe az autonómiáért küzdő Budapest és néhány nagyváros kisebbségi szavazóival szemben. Ilyen rendszer hosszabb távon csak külső erővel tartható fenn...

ITT OLVASHATÓ

KONCZ ZSUZSA: NAGY BŰN HATALMI POZÍCIÓBÓL FELSZÍTANI EZT AZ OKTALAN GYŰLÖLETET

24.HU
Szerző: LÁSZLÓ PÁL
2019.02.24.

Az énekesnő szerint macsó szakma a zenélés, férfiak írják, többnyire ők is adják elő, a közönség pedig nőkből áll. Ennek ellenére, vagy éppen ezért március 9-én, a tizenkettedik Aréna-koncertjét tartja. Szó lesz zsidózásról, politikáról, mai zenekarokról, drogokról és arról is, milyen koncertre megy a rövidesen szülinapját ünneplő Koncz Zsuzsa. Nagyinterjú.

Azt figyeltem meg, hogy ha valaki Koncz Zsuzsával interjúra készül, kicsit cidrizik. Én is. Miért alakult ez így, és hogy kell csinálni, hogy ne billenjen át a dolog, és ne tartsák félelmetes hisztérikának?

Sajnálom, de határozott elképzelésem van arról, hogy nekem mi a dolgom a sajtóval, és a sajtónak mi a dolga az én munkámmal, és ez még baráti viszony esetén is jelenthet valamiféle távolságtartást. Lehet, hogy van, aki ezt nem szereti, de én ilyen vagyok, ezt szoktam meg. Nem vagyok fecsegő vagy pletykálkodó típus, tudom, hogy ezt nem szeretik bennem az újságírók. És hát díva sem vagyok.

Nem is díva, de Koncz Zsuzsa egy nagyon autonóm brand. Mikortól tudja, hogy maga A Koncz?

Miután nem vagyok olyan alkat, aki állandóan vizsgálgatja önmagát, inkább figyelőállásban töltöm az életet, mert sok minden érdekel magamon kívül is, tehát önvizsgálatot szinte csak a válsághelyzetekben tartok. Állítólag ez a numerikus megjelenésem is. Azt mondja ez a számokkal foglalkozó tudományág, hogy nincs túlságosan nagy egóm. Tehát, hogy brand lennék soha nem jutott volna eszembe, autonóm viszont vagyok, ezt vállalom. Egyébként meg nem én vagyok a fontos, hanem az, amit csinálok, illetve a végeredmény.

Nem volt olyan, hogy a huszonéves Koncz elhitte magáról, hogy sztár? Ott állt maga mögött az Illés, meg tulajdonképpen majdnem mindenki, aki akkor már számított.

Nem, haverok álltak mögöttem mindig. Igaz, hogy ők akkor még részben egyetemisták voltak, én pedig még csak gimnazista, de úgy éltem meg, hogy egyenrangúak vagyunk. Ők választottak engem, én meg igent mondtam. De azért az általános véleményüket a nőkről nem tudtam megváltoztatni.

Vagyis?

Hát a csapat nagyobbik fele úgy gondolt a nőkre, hogy menjenek inkább vissza a konyhába, talán Bródy volt az egyetlen, aki nem.

Na, de ő nagy nőcsábász is volt állítólag.

Jajj, hát azt láttuk.

Mondjuk akkor, ha most nézem, az országban sem változott sokat a nőkhöz való viszony.

Szerintem a rendszerváltással nagyot változott. Amikor megjelentek meztelen női testekkel autót hirdető plakátok, arra gondoltam, hogy most kiszolgáltatottabb helyzete lett a nőknek.

A rendszerváltás szerintem a nőknek rosszabb helyzetet hozott.

A nőket a parlamentben már akkor is kisanyámozták a pletykák szerint, és ugye ma sem jobb a helyzet.

Sosem volt olyan élménye, hogy a „nősége”miatt voltak konfliktusai?

Macsó szakma a zenélés, férfiak írják a dalokat, többnyire ők is adják elő, a közönség pedig nőkből áll. Amikor az Illéssel léptünk fel, akkor viszonylag egyértelmű volt, hogy nem miattam, hanem a zenekar férfi tagjai miatt jön a közönség. De azért háttérbe nem szorultam sosem, mert mindig tiszteltek, azt hiszem. És ez abból eredhet, hogy nagyon fiatalon kerültem ezek közé a srácok közé, akik eljöttek az anyuhoz, elkértek, este 10-ig kaptam kimenőt, hogy énekelhessek velük. Így aztán védelmeztek, amitől a légkör körülöttem valahogy tisztelettudóbb volt. Őszintén szólva nem hallottam arról, hogy egy énekesnő jobban ki lett volna téve zaklatásnak, mint amennyire egy irodában egy alkalmazott...

ITT OLVASHATÓ

A FIDESZNEK 2 HÓNAP SEM KELLETT, HOGY KINYÍRJA AZ EGYETLEN DOLGOT, AMI A HATALMÁT VESZÉLYEZTETTE VOLNA

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: nickgrabowszki
2019.02.24.

Vasárnap írt alá közös nyilatkozatot öt lengyelországi ellenzéki párt, amelynek értelmében közös listán indulnak a májusi európai parlamenti választáson. A koalíció célja, hogy az EP-választásokon legyőzzék a kormányzó jobboldali Jog és Igazságosságot.

Ennek a hírnek Magyarországra nézve az a relevanciája, hogy itt meg nem lesz ilyen.
Lengyelországban képes volt belátni az ellenzék, hogy mi a rezsim leváltásának egyetlen esélye, Magyarországon nem.

Nézzük mi történt az elmúlt héten:

- Az MSZP saját EP-listát állított, bár a DK-nak és a Párbeszédnek felajánlották a közös indulást.

- A Gyurcsány-párt ezt azonnal el is utasította. Saját listájuk élére a pártelnök feleségét rakták, hogy a szociknak végképp vállalhatatlanná tegyék a közös indulást.

- A Párbeszéd is saját listát állított. Ők indulnának együtt az MSZP-vel, de csak akkor, ha 

Jávor Benedek befutó (azaz legalább a 3.) helyet kapja a közös listán.

- Az LMP is saját listát állított. Az azt vezető Vágó Gábor azt vizionálja, hogy 2 képviselőjük is bejuthat. Ennek kb. annyi a valószínűsége, mint annak volt, hogy tavaly tavasszal Szél-kormány alakulhat.

- A Jobbik még nem állított listát, de szombaton közölték, hogy mindenképpen fognak, és az ellenzéki együttműködést legfeljebb az LMP-vel tudják elképzelni, de velük is csak hosszútávon, valamikor a távoli, ködös jövőben.

Érdemes észrevenni, hogy a múlt héten péntekig ütötte a Fidesz a Jobbikot, amíg az ellenzéki közös listának volt némi esélye. A kormánypropaganda laponként és naponként 3-4 anyagot is közölt arról, hogy a baloldal antiszemitákkal akart összefogni - nyilván azért, hogy ha már a pártokat nem tudja elrettenteni a közösen indulástól, hátha a szavazók egy részét lebeszélheti róla.

Péntek délben azonban - mintegy vezényszóra - leálltak a támadások,

és egy nappal későbbi kongresszusán a Jobbik is csak az EP-választás utáni megszüntetés esélyét latolgatta már. Alighanem tisztában voltak vele, hogy a Fidesznek addig nem érdeke a felszámolásuk, mert azzal csak hozzájárulnának az ellenzéki oldal egységesítéséhez...

ITT OLVASHATÓ

MÁRKI-ZAY: A PÁRTÁLLAM VEZETŐI MAGÁNREPÜLŐN MENEKÜLNEK EL, HA ENNEK A RENDSZERNEK VÉGE LESZ

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: hvg.hu
2019.02.24.

...Az első felszólaló Hadházy Ákos volt. Úgy kezdte:

"Egy ilyen helyzetben, mint a mai, két dolgot lehet tenni: sopánkodni, hogy milyen rossz nekünk. Vagy dolgozni azért, hogy jobb legyen."

Hadházy azt is elmondta: a hatalom ugyanazt csinálja most is, amit az államszocializmus idején megszokhattunk: miután hiteltelenül hangoztatták Orbánék, hogy hogyan és mikor fogjuk utolérni a nyugatot, inkább azt kezdték el harsogni: a nyugat rossz és hanyatlik.

A független képviselő azt is hozzátette: a Fidesz erről a hanyatlásba vezető útról, amelybe az országot viszi, soha nem fog visszafordulni, nekünk kell visszafordítanunk őket.

Arról is beszélt: Szerbiában is hetekig-hónapokig tízezrek mentek ki az utcára, a TV-székházhoz, egyelőre nem értékel követelésüket. De el fogják, ahogy el fogjuk mi is.

Mivel egy olyan pályán játszunk, ahol az egyik kaput bedeszkázták, és még a biztonság kedvéért lejt is az a pálya, nekünk ezen a pályán kell nyernünk. Hadházy azonban már előre leszögezte:

"ennek a közelgő EP-választásnak a legitimitása így előre megkérdőjelezhető, bármi is lesz az eredmény, azt nem lehet elfogadni legitimnek."

A következő felszólaló Lukácsi Katalin. A KDNP-nek hátat fordító egykori politikus azt mondta: azért alakultunk most, mert sokszínűséget szeretnénk, de egységesen lépünk fel.

Márki-Zay: Ismét egy párthoz való hűség dönti el, kiből mi lesz

Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely független politikusa volt a következő felszólaló.

"Egy éve volt, hogy a szeretet hatalma legyőzte a hatalom szeretetét",

utalt Márki-Zay polgármesterré választására. 30 év után ismét egy párthoz való hűség határozza meg, hogy kiből lesz portás, és kiből vállalatvezető. Ismét Oroszország és Törökország felé fordultunk a nyugat helyett.

Én azért jöttem haza tíz éve, hogy gyerekeimet magyarnak és Magyarországon nevelhessem. De valakik kisajátították a "nemzet" kifejezést - mondta a hódmezővásárhelyi polgármester.

Mozgalmunk azért jött létre, hogy bebizonyítsuk országosan, amit már Hódmezővásárhelyen sikerült: az összefogás legyőzi a korrupciót, folytatta Márki-Zay.

Üdvözölte az eseményen jelenlévő többi ellenzéki polgármestert, akik vállalták, hogy az ő színeikben indulnak el.

Márki-Zay azt is elmondta: bebizonyosodott, hogy ennek a hatalomnak a pénz kell, annak megszerzéséhez és megtartásához pedig pártállam kell, kormánypropaganda kell, és rabszolgák kellenek. Üzent a rendszer "kiszolgálóinak" is:

"Míg a pártállam vezetői magánrepülőjükön fogják elhagyni az országot, ti, akik a hivatalokban ültök és segítitek a rendszert, ti nem mehettek velük. Ti bizonyítékok lesztek, amikor eljön az elszámoltatás ideje"...

ITT OLVASHATÓ

PEDIG A NEVETSÉGESSÉG ÖLNI TUD

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2019.02.24.

Ismét – ki tudja, hányadszor – várok, hogy majdcsak valaki fölteszi a kérdést. Ismét arra gondolok, hogy nem olvasok eleget, valahol valaki már bizonyára föltette.

Azt szeretném tudni, van-e itt egy bizonyos üvöltő ellentmondás, vagy csak én látok valamit rosszul. Látható mindenfelé egy plakát, amin két emberfej mellett egy szöveg olvasható. A két emberfej közül az egyik az Európai Unió legfőbb tisztségviselőjének a portréja, a másik meg azé az emberé, aki állítólag bábúként mozgatja a legfőbb tisztségviselőt, valamint értelemszerűen mindenki mást is, azaz mindenki az ő tenyeréből eszik, az Európai Unió egy magatehetetlen gittegylet, mely szervezetnek Soros György szabja meg a tevékenységét.

Ennek a plakátnak a szövege egyáltalán nem áttételesen azt állítja, hogy az Európai Unió egy hazug és ostoba intézmény, ami megpróbál letagadni bizonyos tervezeteket, amik mind a magyar emberek ellen irányulnak, azaz készülnek tönkretenni ezt a virágzó országot, és megnyomorítani annak békés, függetlenségre törő, szabadságszerető népét. Soros és Juncker a két főbűnös, mert igaz ugyan, hogy Brüsszel készül az aljas támadásra, de azért közöljük a jóhiszemű, ártatlan és becsületes magyar néppel, hogy ez a két zsidó (bocsánat, nem vagyok tájékozott fajelméletileg, de valahol azt olvastam, Juncker is zsidó, különben nem kerülhetett volna Soros mellé), egyszóval hogy ez a két rohadék irányítja Brüsszelt a mi drága és okos népünk elleni gyalázatos támadásban.

Namármost. Azt mondják, hogy ez a plakát a kampány legelső számú alapeleme, mely kampány arra irányul, hogy ennek a plakátnak a kitalálói, kivitelezői és terjesztői minél nagyobb számban juthassanak be abba az Európai Unióba, amiről a plakáton megjelenített módon a lehető legrosszabb véleménnyel vannak. Másképpen szólva hatalmas összegeket költenek arra a tolakodásra, ami az Európai Unió kapuja felé irányul, megpróbálnak mindenkit félrelökni, hogy minél előbb bejussanak abba az épületbe, ahonnan különben szüntelenül korlátozzák a mi végtelen függetlenségünket és lobogó szabadságvágyunkat, és ahol nem képesek tudomásul venni, hogy a mi keresztényi szeretetünket és demokratikus berendezkedésünket nem óhajtjuk alárendelni semmiféle bevándorlásnak.

Érthető a kérdésem? A csúti dagadék és az ő seggének szorgos nyalói miért használnak föl rengeteg pénzt és számtalan piszkos eszközt annak érdekében, hogy tagjai legyenek egy általuk fenekedve gyűlölt, lenézett és megvetett egyesületnek? Olyan baromian ostobák, hogy nemcsak a világ arcába nyomják ezt a feloldhatatlan ellentmondást, de abban is bíznak, hogy ezt senki nem fogja észrevenni? Vagy még ennél a feltételezésnél is ostobábbak, és maguk sem veszik észre, mit tesznek? Utóbbi a valószínűbb...

ITT OLVASHATÓ

LÁBAK NÉLKÜL LETT HŐS VADÁSZPILÓTA, DE CSAK IDEGESÍTETTE AZ ISTENÍTÉSE

MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG

Szerző: -KG-

2019.02.24.

Január végén írtunk a Ma is tanultam valamit sorozatban Sir Douglas Bader brit vadászpilótáról, aki egy 1931-es balesetben vesztette el két lábát, ám a második világháborúban újra repülőre engedték, és az amputációjának is köszönhetően lett sikeres belőle vadászpilóta, hiszen az elvesztett végtagok miatt nem volt hova áramoljon a vér a testéből, így nem ájult el a veszélyesebb manőverek alatt.

A front túloldalán, a szovjeteknél is volt egy hasonló pilóta, Alekszej Mareszjev, akiből ráadásul hatalmas szovjet hős lett – Baderhez hasonlóan könyvet írtak róla, majd filmet is készítettek az életéről. Borisz Polevoj könyve (amiből Aleksandr Stolper rendezésével készült hasonló címmel film, sőt, Szergej Prokofjev még egy operában is feldolgozta a történetet) tananyag lett a szovjet iskolákban, és generációk nőttek fel azon, micsoda hőstetteket hajtott végre Mareszjev a háborúban.

Ez viszont borzasztóan irritálta magát a hőst, aki egyébként 86 légi csatában vett részt és 11 náci repülőt lőtt le, egyes források szerint ebből hetet a tíznapos kurszki csatában. Hőstetteit viszont mindig próbálta kisebbíteni. „Nincs semmi különleges abban, amiket elmondtam. Az, hogy legendává tettek, csak irritál” – mondta 2001-ben, a halála előtt röviddel adott interjúban...

ITT OLVASHATÓ

SÍRÁS LESZ A VÉGE

HUPPA
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2019.02.24.

Egész biztosan így lesz, a pusztítás ütemét és méreteit látva ez immár aligha elkerülhető. Most azonban egyelőre pont az a főpolgármester fenyegette meg ezekkel a szavakkal a fővárosi ellenzéki képviselőket, aki a budapestieket évtizedekre belekényszerítette a 3-as metró orosz szerelvényeibe. Ezeket az elavult, minden kényelmet nélkülöző kocsikat más nyugati fővárosok polgármesterei ingyen sem vették volna át, hát még egy olyan korszerű metró áráért, mint amennyibe a két másik vonalon futó Alstom került. Tarlósnak nagy szerencséje van, egy jogállamban ez a Btk. 376. paragrafusa, nagy vagyoni kárt okozó hűtlen gazdálkodás: 5-10 év börtön. Persze, ahol a legfőbb ügyészt a Fidesz-bűnök és bűnözök védelmére tartják, ott Tarlós is biztonságban van. Rajtuk kívül viszont lassan senki más.

Az egészségügy nyilvánvalóan összeomlóban van, legutóbb a Péterfy kórház jelentette be, hogy május végéig orvoshiány miatt nem tudja ellátni az akut érsebészeti ügyeletet. Mivel Magyarországon összesen úgy hatvan érsebész maradt – már több a fideszes, mint az érsebész – ez sok száz beteget sodor közvetlen életveszélybe. (Érszűkület miatt levágott lábakból is háromszor annyi van nálunk, mint másutt az EU-ban). A hírekben pedig mind gyakrabban találkozni a működőképességük határára jutott kórházakról. Például a Honvéd kórházban több olyan osztály is működik, amely a minimálfeltételeknek sem felel meg, márpedig ebbe elkerülhetetlenül menthető állapotú emberek halnak bele.

A kormányt azonban nem érdekli az egészségügy, helyesebben az ember nem érdekli őket: az ő sorsuk, szenvedésük, kiszolgáltatottságuk, kétségbeesésük. Ezeket a szörnyeket kizárólag saját vagyoni gyarapodásuk érdekli, és valóban mindegyik irgalmatlan ütemben gazdagodik. Miközben a születésszám növelésére iszonyatos pénzért lényegében állami béranya programot hirdettek meg, az élőket tervszerűen gyilkolják, sorsukra hagyják, a magánegészségügybe kényszerítik, amit azonban a betegeknek csak egy kisebb része képes megfizetni. Csakhogy az élet-halálról döntő nagyműtétek továbbra is az elsorvasztásra ítélt és már valóban haldokló állami egészségügyben folynak. Ez népirtás, nincs rá más kifejezés.

Az, hogy Orbán a sportra, sportolókra elszórt iszonyatos pénzek mellett „engedélyezte” – az Index cikke szerint akár közepes magyar kézilabdázók is havi 10 ezer eurót kereshetnek, amin a dúsgazdag Svájcban csak hüledeznek –, hogy a Szépművészeti Múzeum 2.1 milliárdért megvegye Stuart Mária Henrietta portréját (Van Dyck festménye), nem más, mint a nyilvános szotyizás ellensúlyozása. Ah, édes kultúra, mily becses vagy nékem! Van Dyck egyébként akkor festette a képet, amikor a Stuart monarchia már a végét járta. Lehet, hogy a vétel rossz ómen az Orbán monarchiának is?

Csakhogy egy olyan eltartott, kitartott országnak, mint amilyen Magyarország, minden ingyen kapott eurót a jövőbe kéne fektetnie, s addig minél puritánabbul élnie. Például nem múzeumi értékekkel teletömött miniszterelnöki „munkahelyet” építtetni a Várban milliárdokért. Legalábbis addig, amíg a korszerű iparra, technológiákra, versenyképességre, oktatásra, egészségügyre fordított pénz nem kezd eredményeket hozni, már ha ezekre költene sokkal többet a kormány. Mert nekünk se lenne más út felfelé, minden sikeressé vált nemzet ezt az utat járta be. Csakhogy azokat az országokat épeszű és többnyire tisztességes politikusok irányították, és nem Fidesz-fajtájúak, akik nem csak kifosztják saját népüket, és többnyire haszontalan beruházásokra szórják el az eurómilliárdokat, hanem ráadásul ismét Moszkva csatlósává teszik Magyarországot...

ITT OLVASHATÓ

A SZEGÉNYSÉG MEGMUTATÁSA

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.02.24.

Amikor elkezdtem ezt az egészet a nyilvánosság előtt is megmutatni, a közösségi oldalak használata még nem volt ennyire általános. Persze akkor is megkérdeztem mindig, megengedik-e, hogy fotót készítsek, és használjam is a problémák megértetésében. Volt, akinek sosem jelentett gondot, másnak igen, és ezt mindig tiszteletben tartottam. Sokat beszéltem nekik arról, fontos, hogy az emberek lássák is a szegénységet, mert különben nehezen értik meg, nehezen élik át, nem hiszik el, stb. És azt is mindig mondtam, hogy erre nemcsak azért van szükségünk, hogy támogatókat szerezzünk a krízishelyzetek kezeléséhez, és legyen miből segítenünk, hanem azért is, hogy a szegénység megmutatásával, a probléma megértetésével hatást gyakorolhatunk nemcsak az emberekre, hanem talán magára a rendszerre is.

Eleinte örültem minden megkeresésnek, ami a nyilvánossághoz segített. Aztán kezdtem figyelni azt az oldalt is, és láttam, sok esetben teljesen más elköteleződéssel jelennek meg mellettünk, mint amilyennel mi vagyunk jelen. Legtöbbjüknek a cikk, riport sikere, olvasottsága, nézettsége a fontos (tisztelet azoknak, akik a hatását is fontosnak érzik), nyilván azért, mert mi is, és ők is más céllal jelenünk meg a problémában, ám ennek a két célnak valahol össze kellene hangolódnia. És ez bizony nem egyszerű.

Voltak komoly konfliktusaim, mire megtanultam úgy-ahogy uralni a helyzetet. Mert az újságíró, a fotós, a filmes elmegy…neki eddig tart a történet, viszi az anyagot, hogy olyan cikket írjon, olyan videót vágjon össze belőle, amit az ő szakmaisága és embersége (meg a főnöke) enged. Mi viszont maradunk. Azokkal az emberekkel, az ő problémáikkal, tudásukkal, akikre aztán ezek a nyilvános megjelenések is hatnak.

Nagyon keserves történeteken kellett átverekednem magam. Egy szenzációhajhász cím, amiről a szerző azt gondolta, még több olvasót vonz, a faluban viszont ellehetetlenítette egy asszony helyzetét. Egy film, ami legalább két évvel vetette vissza a bizalmat a munkám iránt (még a mai napig felbukkan a közösségben), mert magamra hagytak a forgatás alatt másként beharangozott ígéretekkel, és minden rám csorgott vissza, mikor a filmesek elmentek. Egy videó, amiben örömmel vett részt valaki akkor, de aztán elköltözött, változott az élete, és utána másképp gondolta, és minden alkalommal, mikor felbukkan újra a facebookon valakinek a megosztásában felhív, és megfenyeget… és nem érti meg, hogy én nem tudom levenni a megosztásokban önálló életet élő felvételt. Vagy, az álhíreket összeszerkesztő oldal, amiben gátlás nélkül tesz a készítője a szövegei mellé fotókat rólam, vagy a kapcsolatrendszerünkben levő gyerekekről, a nélkül, hogy közünk lenne hozzá. És nem tudom megmagyarázni annak, akinek a gyereke rajta van, hogy ezt nem én csinálom, hanem valaki kiragadta abból a közegből, amiben az én közlésemben még pozitív volt, ám ebben az újban már nem az.

Szóval, már nagyon óvatos vagyok. Megtanultam, hogy nem engedek ki riportot egyeztetés nélkül, és ha valakiről szó van benne, vagy fotó róla, vele is jóvá hagyatom. Ám a nyilvánosság egyre több médiát vonz hozzánk. Sokan még mindig úgy próbálják beállítani, hogy nekünk mekkora dolog az, hogy ők eljönnek. De én már pontosan tudom, hogy ez nem így van. Már ez elsősorban nem nekünk fontos, hanem nekik, akik, ha meg szeretnék mutatni a probléma egy-egy szegmensét, és megjelennek egy szegregátumban, feltehetően nem találnak bizalmat, nyitást, ahol informálódhatnak a kérdésekről, vagy forgathatnának róla. Mi egy kapu vagyunk, amivel ők rengeteg időt spórolhatnak, hiszen rajtunk keresztül hamar megtalálják a számukra érdekes élethelyzeteket.

Sokan, ha itt vannak, úgy érzik, ők diktálnak. Gondolkodás nélkül borítanák fel a napi életet, hogy minden úgy legyen, amiből ők a legjobb anyagot vehetik fel. Igazodjunk a fényviszonyokhoz, az életünkhöz, munkánkhoz egyáltalán nem illeszkedő ötleteikhez, a technikai bénázásokhoz, és vegyük fel újra, aztán megint újra, ne, most ne kezdjük el a szöveget, ja, bocs, nem vettem észre, hogy megtelt a lemez, kezdhetnénk elölről? stb. Lassan telítődtünk ezzel a szereppel.

Ma már mindenkivel így kezdem, aki jönni szeretne: ez nem nekünk fontos. Mi dolgozunk, visszük a teendőket a magunk megszokott ritmusában, és lehet ebben követni minket. Persze válaszolunk a kérdésekre, de meghatározzuk az időt is, amit erre fordítani tudunk. És nem kell jönni hozzánk, ha ez gond. Hiszen annyi hely van még, ahova mehetnek.

Közben meg én is tipródom mindig, hogyan tudnánk ezt jól megmutatni, hitelesen, de nem kihasználva a szegénységben élő embereket. Megmutatni ennek a mélységeit, de meg is védeni őket. Mert sokszor én látom azt, amit ők nem is vesznek észre. Sokszor meg tehetetlen vagyok. Mint a fiúval, akit beszippantott egy műsorféle pár éve, és miközben nevetségessé tették, kihasználták, ő meg volt győződve arról, hogy híres lett, és tehetséges. Írtam ugyan a szerkesztőnek egy üzenetet, hogy szégyelljék magukat, de ezen gondolom ugyanúgy röhögtek, mint azon a nyomorulton. Mert sokféle ember kerül a médiába dolgozni, a szakmaisággal bíróknak egyre nehezebb, azok aránya pedig, akiknek csak és kizárólag az olvasottság és nézettség számít, az egyre nő. Néha elképzelek egy-két szerkesztőségi ülést. Vajon hogy döntenek a témákról? Hogy jön elő, milyen mondatokkal, hogy éppen most kit alázzanak meg, kit járassanak le? Hogyan vezethet egy ilyen ülést a főnök? Vajon neki megadja valaki a konkrét feladatot, vagy ő maga keresi? És aztán erről beszámol, megdicsérik, hogy nagyon jól sikerült pl. egy hamis híren alapuló lejáratás? Van még olyan, aki a nyelv szerint átfésüli a szövegeket? Biztosan nincs, mert akkor nem menne át alpári nyelvezetbe az írás… vagy ezekről is megállapodnak előre? Vajon az ő sikerkritériumaik és az újságírói etika hogyan viszonyul egymáshoz?

Aztán ott a nagy kérdés is, hogy melyik médiával kerülünk kapcsolatba? Hogy mondjuk a bulvár az ebben a mi általunk képviselt témában partner lehet-e? Ha azt nézem, hogy akik azt olvassák, azok lehet, másképp nem is találkoznának a témával, akkor igen. De jó-e az üzenete egymás mellett a gyerekszegénységnek és a celebek magánéletének? Ugyanezt az ellentmondást érzem a kereskedelmi tv-ben. Hova illik ez a téma? Nehezen viselem, ha öt percig a lakhatási szegénységről beszélünk, majd hirtelen a csokiszuflé elkészítésére váltanak. Nekik fel sem merül, ők ettől érdekesnek, változatosnak érzik a műsorukat, én meg napokig eszem magam, mert félrecsúszottnak érzem az üzenetet.

Persze vannak más műsorok, ahol lehetne erről beszélni, de ott meg mindjárt ott a politika. Mivel a kormányzati médiában nincs meg ez a témaválasztás, hiszen ott sosem beszélnek az állam működési hibáiról, marad a többi, egyre kevesebb (független?) csatorna. Nagyon ritkán felbukkanunk a kormányközeli médiában is a témával, ilyenkor mindig rákérdezek, hogy itt most tényleg lehet erről beszélni? A válasz többnyire az, hogy igen, próbáljuk meg, ők nincsenek annyira szem előtt (többnyire azért, mert olyan idősávban van a műsoruk, amikor nagyon kevesen néznek tv-t) de nyilván vigyázniuk kell a mondatokra, üzenetekre. Ezek mindig kicsit mindig rózsaszínűbb bemutatások, de azért, aki akarja, meglátja a problémákat is. Szóval, míg a kormányzati médiában, azokban a ritka pillanatokban, mikor ott lehetünk, arra kell vigyázni, hogy egyáltalán szóba hozhassuk, a többiben arra, hogy ne tolják túl, a helyzet drámaiságát valótlanságig fokozva, politikai kontextusba helyezve az egészet.

Alig találni olyan helyet, ahol tényleg hitelesen tud megjelenni a probléma. Olyan médiát, ahol az ÜGY reálisan fókuszba hozható. Ahol még megértik, hogy a szegény is ember. És úgy tudják bemutatni, hogy közben nem alázzák meg. A szegénységet ki lehet teríteni, hogy lássák – írta valaki egy remek kommentben egy posztom alá…de a szegény embert nem szabad.

Meg kellene, hogy szólaljon mindenkiben, aki ehhez a témához nyúl, egy hang belül: ezt már nem szabad. Bele kellene gondolni, hogy ő vajon mit válaszolna, ha ilyen helyzetben élne, és tőle kérdeznének, nyilvánosan, mondjuk a gyereke előtt?

Nem lenne szabad felülírnia az emberséget sehol, semminek. Sem a nézettségnek, sem a megfelelési kényszernek. Reálisan és hitelesen kellene bemutatni ezt. Etikusan. Nem a saját érdekek szerint. Így segíthetne a média a megoldások megtalálásában. De azt hiszem, ma ettől is egyre távolabb kerülünk.

ITT OLVASHATÓ

SZINTE BIZTOSAN TÖRVÉNYT SÉRT FIDESZES MÉDIAALAPÍTVÁNY, DE A HATÓSÁG NEM LÁT PROBLÉMÁT

G7
Szerző: KASNYIK MÁRTON
2019.02.22.

Egy jogi kiskapuval próbálták meg elérni, hogy a törvényben rögzítettnél több rádiója lehessen a kormányközeli médiatermékeket tömörítő Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA), de porszem került a gépezetbe. Emiatt a szervezet most csak akkor nem sért jogszabályt, ha nagyon kicsavarva próbáljuk értelmezni a Fidesz által alkotott médiatörvényt. Az üggyel szinte biztosan több állami hatóságnak is lenne dolga, mégsem vizsgálódik senki.

A KESMA tavaly év végén vált a kormánysajtó központi szervezetévé azzal, hogy a Fidesz-közeli vállalkozók több tízmilliárd forint értékben adtak át különböző médiatermékeket az alapítványnak. Ennek a tranzakciónak a keretében került a szervezethez az országosan fogható, korábban Andy Vajna üzleti köréhez tartozó Retro Rádió, az előzőleg Szíjj László által birtokolt alföldi Gong Rádió és balatoni Part FM, illetve a Magyar Időkkel szimbiózisban élő Karc FM.

A gond csak az, hogy ennyi rádiót egyetlen piaci szereplő nem birtokolhat. A médiatörvényben ugyanis próbáltak gátat szabni a túlzott piaci koncentrációnak, és ennek érdekében a jogszabályba belekerült, hogy egy tulajdonos egyidejűleg

- egy országos analóg vagy
- két körzeti és négy helyi analóg lineáris rádiós médiaszolgáltatás, vagy
- tizenkét helyi analóg lineáris rádiós médiaszolgáltatás végzésére rendelkezhet jogosultsággal.

Országosnak azt a rádiót nevezzük, amely az ország lakosságának legalább felét eléri, míg a körzeti adások legalább félmillió, a helyiek ennél kevesebb, de minimum százezer embert érnek el.

A felajánlások után a KESMA-nak pedig az országos csatornája (Retro Rádió) mellett két körzeti (Gong és Karc FM), illetve egy helyi rádiója is lett, ami teljesen ellentmond a fent említett törvényi előírásnak.

Igen ám, de a médiatörvényben van egy kitétel, miszerint a tematikus csatornáknál a fenti korlátozás nem érvényesül. A Retro Rádió pedig még a tulajdonosváltás előtt kérvényezte, hogy tematikus adóvá válhasson, amit a kormányzati akarattal szemben nem túl sok ellenállást mutató Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), illetve annak ügydöntő szerve, a Médiatanács októberben engedélyezett is.

A probléma mindössze annyi, hogy a nyilvánvalóan a törvény megkerülését célzó lépés kifundálója valószínűleg félreértette a jogszabályt. Amihez nagyban hozzájárul, hogy a vonatkozó bekezdés nagyjából annyira kétértelmű, mint János esztergomi érsek híres mondata Gertrudis királyné meggyilkolásáról*...

ITT OLVASHATÓ

NEM AZ ÜZLETI SIKER NETOVÁBBJA, AMIT AZ MNB-S ALAPÍTVÁNYOK EDDIG ÖSSZEHOZTAK

HVG ONLINE
Szerző: KOVÁCS GÁBOR
2019.02.24.

Négy év alatt 5,3 százalékkal sikerült megnövelniük 266 milliárd forintos kezdőtőkéjüket.

A görög panteonban a bölcsesség és a jog istennője Pallasz Athéné, Matolcsy György jegybankelnök alapítványi birodalmában viszont inkább az a nagymama, aki már mindenét odaadta a gyerekeinek, a maradék pénzére pedig az unoka tenyerel rá. A Magyar Nemzeti Bank Pallas Athéné-alapítványai 6,7 milliárd forintot tartanak hitelfedezeti számlán az MKB Bankban – tudta meg a HVG az alapítványok tulajdonában álló és a vagyonukat kezelő Optima Zrt.-től. Az összeg a budai Postapalota felújítására 2016-ban az Optima leánya, az Optimum-Penta Kft. által felvett hitel óvadékaként szolgál.

A Penta 2016-ban vette meg a Széll Kálmán tér fölé magasodó Postapalotát 22,3 millió euróért (mai árfolyamon 7,1 milliárd forintért), miután az alapítványok – 2031-ben lejáró vállalati kötvények formájában – 7,8 milliárd forintot tettek a cégbe. Az MNB 2018 júniusában jelentette be, hogy a 22,1 millió euró értékű felújítás után 45,3 millió euróért „tulajdonába kerül” az épület. A Postapalotára két hónappal később 11,2 milliárd forint értékű jelzálogot jegyeztek be az MNB nevére. Papíron az ingatlan még mindig a Penta tulajdonában van, az adásvétel a „zárási feltételek bekövetkeztével” válik véglegessé – közölte a jegybank a HVG-vel.

Ezekkel a manőverekkel az alapítványok új értelmet adnak a sikeres ingatlanbiznisz fogalmának: a Penta az alapítványoktól kapott kvázi kölcsönből vette meg a Postapalotát, az alapítványok kezességével felvett hitelből újítja fel, majd a felújított épületet eladja a jegybanknak, ahonnan az alapítványok a pénzüket eredetileg kapták. Avagy az Optima megfogalmazásában: „Az alapító által juttatott vagyont az alapítványok körültekintő kockázatvállalással kezelik oly módon, hogy biztonságos befektetéssel a lehető legmagasabb hozamot érik el.”...

ITT OLVASHATÓ

BELÉPETT A POLITIKA ÉS A PÉNZ, KITÖRT A HÁBORÚ A SPORTBAN

MAGYAR HANG
Szerző: B. MOLNÁR LÁSZLÓ
2019.02.23.

Hiába emelte Orbán Viktor létfontosságú ágazattá a sportot, egyre több probléma kerül napvilágra a közpénzmilliárdokból fenntartott sportágakhoz a politikai körökből érkező vezetők miatt.
Vélhetően maga a kormányfő sem gondolta annak idején, amikor 2011-ben útjára indította a társaságiadókedvezmény (tao) rendszerét, és stratégiai ágazattá tette a sportot, hogy az addig a pénztelenségre panaszkodó szövetségekben ekkora harc indul majd a milliárdokért. A tao megjelenése szinte teljesen eltüntette a piaci alapú támogatást a hazai sportból, a hat látványsportág – labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong és 2017 szeptemberétől a röplabda – esetében az elképesztő mennyiségű közpénzt előre beépítették a klubvezetők a következő éves büdzséjükbe. Amikor a kormány tavaly decemberi határozatában éves szinten 50 milliárd forintra csökkentette a tao keretét, a hat szövetségben elképesztő kapkodás és politikai nyomásgyakorlás vette kezdetét, hogy a megmaradt koncból minél többet maguknak kaparintsanak meg.

Aztán a szövetségek hirtelen összezártak kifelé. És győztek. Orbán Viktor találkozott az érintett látványsportok szövetségi elnökeivel, úgy döntött, hogy a korábbi kormányhatározatban szereplő 50 milliárd forint az infrastrukturális fejlesztésekre bőven elegendő, de a működési tao támogatást nem tartalmazza, ezért ezt a keretet 125 milliárd forintra kell emelni.

Persze ez a döntés nem fogja megoldani és semmissé tenni a politikai vonalról érkező vezetők vagy a számolatlanul ömlő állami támogatás által okozott károkat. A Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MÖSZ) esetét ismerjük: a tavaly augusztusi ifjúsági világbajnokságon még a nagynál is nagyobbat mertek álmodni, és azt hitték, a központi költségvetés majd kipótolja az általuk összehozott 348 millió forintos hiányt, amelynek következtében kis híján becsődölt a szövetség. Nos, a még mindig népszerű Erdei Zsolt a botrány ellenére is maradhatott az elnöki székben, de a konszolidáció fejében – még karácsony előtt 300 milliós gyorssegélyt utaltak a MÖSZ számlájára – kapott a nyakába egy kormánypárti pénzügyi biztost Bajkai István személyében aki tárgyal a hitelezőkkel és beszállítókkal, sőt a szakmai és szerkezeti működésre is ő tesz majd javaslatokat...

ITT OLVASHATÓ

VASÁRNAPI MESE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.02.24. 

Arra ébredt, hogy marhára elzsibbadt a bal karja. Valahogy a teste alá csavarodott, elfeküdte. Egy ideig dörzsölgette, majd amikor alább hagyott a bőre alatt a hangyainvázió, felállt. Aztán azzal a lendülettel le is ült, mert a sötétben nem látta a feje felett a sziklát és jól hókon csapta magát vele. Már óvatosabban elkúszott odáig, ahol fényt látott beszűrődni. Próbálta kilökni az ajtót, de rájött, hogy valami hülye egy nagyobb követ tett a kijárathoz. Hosszasan küszködött, mire sikerült elgörgetnie az akadályt és ki tudott mászni a szabadba.

Mivel nem akart egy szál alsógatyában mutatkozni, maga köré tekerte a lepedőt, amit valaki gondosan ráterített előző este és elindult a faluba. Erősen korgott a gyomra, gondolta, szerez valami ennivalót, aztán átgondolja a teendőket. Merthogy vannak teendői, ebben teljesen biztos volt. Hogy pontosan mik ezek, azt nem tudta, eléggé elzombisodott az agya. Biztosan a hosszú alvástól.

Pénze nem volt ugyan, de szerencsére belebotlott egy jókedvű társaságba, akik annyira viccesnek találták a szellemnek maszkírozott szakállas alakot, hogy meghívták az asztalukhoz és meg is vendégelték. Belakmározott a friss kenyérből és halból, jóféle borral leöblítette. Evés közben figyelmesen hallgatta a vendéglátói beszélgetését. Mire jóllakott, már tudta is, hová kell mennie. Azt is megértette, hogy nagyon sokat aludt. Annyira sokat, hogy minden megváltozott, abból a világból, amelyet ismert, már semmi nincs. Elmúlt, elenyészett mindaz, ami ismerős volt számára. Nem baj, tele a hasa, tudja a feladatát, mással nem törődött. Még útbaigazítást kért az asztal körül vidáman beszélgető emberektől és elindult a mutatott irányba.

Rengeteget gyalogolt. Ha talált egy patakot, abban megfürdött, ivott belőle. Fura íze volt a víznek, de a hasmenésen kívül más baja nem lett tőle. Az erdőben néha talált bogyókat, azon élt. Később összetalálkozott másokkal, akik szintén arra mentek, amerre ő. Tőlük kapott némi élelmet, egy kedves idős hölgy megajándékozta egy kissé rongyos, de tiszta pulóverrel, egy férfi neki adta az ünneplőnek tartogatott nadrágját, amelyik pont olyan kopott volt, mint a nem ünneplő, de mivel összesen csak két nadrág volt a tulajdonában, elnevezte őket hétköznapinak és ünnepinek.

Ünneplő nadrágban és ajándék pulóverben gyalogolt tovább, út közben szóba elegyedett egy családdal. Amikor megtudta, hogy ők is oda tartanak, ahová menni szeretne, már velük is maradt. Együtt szálltak be abba a fura csónakba, aminek nem fából volt az oldala, hanem valami különös, puha anyagból, nagyon szorosan ültek egymás mellett és amikor már minden oldalról víz vette körül őket, akkor imádkozni kezdtek. Érdekes volt hallgatni a szavaikat, az imában előadott kívánságaikat. Éppen elszunnyadt – ülve, mert lefeküdni nem lehetett, mivel nem volt hely a csónakban – amikor kitört a vihar. A hullámok úgy dobálták a lélekvesztőt, mint pajkos gyerekek a labdát. Az emberek sikoltoztak, aztán csend lett...

ITT OLVASHATÓ

AMI TÖRTÉNT, BÁRMELYIK PILLANATBAN ÚJRA MEGTÖRTÉNHET

ABCÚG BLOG
Szerző: LESTYÁNSZKY ÁDÁM
2019.02.23.

A tatárszentgyörgyi Fenyves sor utolsó házára 2009. február 23-ra virradóra dobtak Molotov-koktélokat, majd az épületből kimenekülőkre négy célzott lövést adtak le. Egy 27 éves férfi és ötéves kisfia azonnal meghalt, hatéves kislánya súlyosan megsérült. Magyarország legújabb kori történelmének legsúlyosabb bűncselekmény-sorozata országszerte hat halálos áldozatot követelt. A 2008 júliusában kezdődő támadássorozat első áldozatai egy nagycsécsi férfi és nő voltak, majd következett Tatárszentgyörgy. Nem sokkal később, 2009 áprilisában Tiszalökön, augusztusban pedig Kislétán egy-egy halálos áldozata volt az elkövetőknek, akiket még az utolsó támadás hónapjában elfogtak. A végső ítéletre – melyben tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtották őket – egészen 2016 januárjáig kellett várni. A tatárszentgyörgyi gyilkosság tizedik évfordulóján országszerte megemlékezéseket tartottak, Tatárszentgyörgyön kicsivel több mint százan gyűltek össze. Videó.

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

TRUMP SEGÍT MEGÉRTENI A HITLERIZMUST - BESZÉLGETÉS JEREMY KING AMERIKAI TÖRTÉNÉSSZEL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: FÓTI TAMÁS
2019.02.22. 

„Donald Trump több mint jelenség, egy szindróma. Az Egyesült Államok elnöke egyetlen dologban jó, a pusztításban.” A nacionalizmuskutató elavultnak tartja az amerikai alkotmányt, amely nem tükrözi az elmúlt két évszázad változásait, miközben a két domináns párt nem hajlandó a választási rendszer reformjára. Jeremy King történészként azt vallja, nem feladata, hogy megmondja olvasóinak, mit gondoljanak, hanem a politikai tettek következményeire kell felhívnia a figyelmet.

– A cseh kisvárosról, České Budějovicéről (Budweis) szóló könyvében a német és cseh lakosság 1848 és 1948 közötti történetét írta le, feltéve a kérdést: valóban azok voltak, vagy azokká váltak? Ez többévi kutatásának gyümölcse volt – a szakma a nacionalizmuskutatás egyik alapművének tartja. Pedig első hallásra provinciális témának látszik...

– Azzal próbálkoztam – és azért ebben nincs semmi radikálisan újszerű –, hogy bemutassam a társadalom hétköznapi szereplőinek életét. Vagyis nemcsak a politikai elitet és fő intézményeit, mint a parlamentet vagy a sajtót vizsgáltam, hanem inkább azokra a „névtelenekre” koncentráltam, akik nem szereztek hírnevet, nem ismertek, nem dokumentáltak a történeteik. Egy szélesebb időtávlatban szűkebb csoportokra fókuszáltam, és nem a bevett módszereket követtem. A könyv hozadéka talán annak a kiderítése volt, hogy vajon mennyire voltak nemzetiek ezek az emberek, mennyire volt tartós az elkötelezettségük. Annak idején korántsem volt világos, hogy a nemzeti csatározások közepette ki melyik nemzeti oldalon állt. A nemzeti vezetőknek alig volt fogalmuk arról, kiket is sorolhatnak követőik közé, azok mennyire megbízhatóak. Alkalmanként erővel kényszerítették támogatóikat, hogy kötelezzék el magukat az ő oldalukon, nehogy átálljanak a másik táborba. Még a második világháború végén is, a hatesztendei totális háború és népirtás után, voltak olyanok, akik – rácáfolva több mint 100 évnyi nemzeti történelmükre – simán oldalt váltottak. Történészek ezt nemzeti közömbösségnek hívják, ami nem azt jelenti, hogy az emberek maguk közömbösek, hanem azt, hogy aki ma valamely nemzeti irányba elkötelezett, azt ne találhatnánk két év múlva a másik oldalon. Az emberek nemzeti vagy ideológiai felfogása személyes, gyakorlati, pragmatikus megfontolásból, gazdasági vagy politikai okokból változhat. A könyvem témája a nacionalizmus általában. Elvetem azt a gondolatot, hogy egy nacionalizmus lenne, és azt mutatom meg, hogy külön, sajátos nacionalizmusok léteztek, mint például cseh, német vagy magyar, és talán etnikai, polgári vagy történelmi stb. kategóriákba sorolhatók. Ez újdonságnak számított, felvetve például azt a kérdést, hogy a nacionalizmus problémáját a nemzetállamok keretein belül kell-e vizsgálniuk a történészeknek.

– Bécsben beszélgetünk, osztrák levéltárakban kutat. Min dolgozik most?

– Készülő könyvem az első világháború előtti osztrák birodalom államát vizsgálja. Az egyéni jogokat tiszteletben tartó, liberális, toleráns ország kialakítása volt a cél, de küzdöttek egy tipikusan osztrák problémával, a nemzetiségi-etnikai-faji különbségekkel. Azaz jogegyenlőséget akartak teremteni, miközben eltérő volt az emberek nyelvi és kulturális közege, vallási háttere, ami természetesen befolyásolta az életkilátásaikat. Például a német ajkú keresztények jelentősen kedvezőbb helyzetben voltak. Kutatásomban arra fókuszálok, hogyan törekedtek arra, hogy a különféle hátterű polgárok úgy lássák, egyazon államnak az egyenlő polgárai. Ehhez elkerülhetetlen volt a csehek, németek, keresztények, zsidók, muszlimok megkülönböztetése, hiszen az államnak tudnia kell, hogy ki kicsoda... Ami egy liberális államnak komoly dilemmája. Hitlernek nem okozott fejtörést, önkényesen szabta meg, ki számított zsidónak, és ezt erőszakkal érvényesítette. De egy liberális állam tiszteletben tartja az egyéni jogokat, rábízza polgáraira, hogy maguk döntsék el, kik ők, hova akarnak tartozni. Az osztrák állam, azzal együtt, hogy igyekezett liberális lenni, a nemzeti feszültségek nyomására megpróbálta megakadályozni, hogy az egyének maguk törekedjenek arra, hogy érdekből szabaduljanak nemzeti, etnikai, faji vagy vallási identitásuktól. Például azért, mert úgy gondolják, ezzel inkább egyengetik gyermekeik érvényesülésének útját. Kiderült, hogy a levéltárakban fellelhetők ilyesfajta német, cseh bírósági ügyek, amelyeket magam is hosszú évek óta kutatok. A kérdés, miképpen lehet olyan közpolitikát alakítani, amelyik megágyaz az egyes csoportokat preferáló politikának. Ezeket a kisebbségvédő törvényeket összehasonlítom az amerikai színes bőrűekre vagy nőkre, vagy az apartheid után a dél-afrikaiakra vonatkozó, az igazságtalanságok orvoslására hozott hasonló pozitív diszkriminatív intézkedésekkel...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM LXIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM LXIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ERDŐS VIRÁG: MEZTELEN VALÓSÁG

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: ERDŐS VIRÁG
2019.02.24.



A „Meztelen Valóság” címmel megrendezett 5. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál megnyitójára.

ez itt a valóság. / a valóság: pőre. kicsi a melle és / színes a bőre. rémlik, hogy láttad már / valamiben… beül pont eléd egy / szál semmiben kelleti magát és / szánalmat gerjeszt titkokat tár fel és / tanokat terjeszt bármire képes, hogy / oldja a feszkót alapból hidegen / hagyja a dresszkód... másokra szabott / keretek között egekig stresszelt és / alulöltözött ideje: van. de még / nincs meg a helye. tüntet a teste. / és beszél a feje.      

*

ez itt a valóság. / a valóság: pucér. nem esztétikus, de / nem is az a cél. hibák és / hegek és / ütésnyomok: a valóság nem mindig / vidám dolog… hófehér tincsek közt / éjsötét ráncok? legyőzött démonok. / letépett láncok. ha eddig megúsztad / most légy erős! hoppá, egy anyajegy! / nem ismerős? érintsd meg bátran, hogy / legyőzd az undorod ja, hogy te gyárilag / különb vagy? / gondolod? jé! te a szemeddel / érzed a szagát? hahó, nem neki kell / szégyellni magát. 

*

ez itt a valóság. / a valóság: csupasz. lúzernek tűnik, de / vigyázz, mert nem az. sőt: minél / prosztóbb a / szerkója / annál egeket / rengetőbb / szavakat / skandál nem cserél hacukát / senkivel, semmivel vészek közt hánykódik / kezében bömbivel… lobog a lelke és / robban az ágyéka basztat, hogy te se légy / önmagad árnyéka állj hozzá kevésbé / negatívan dokumentálj / és élj / kreatívan nem baj, ha nem jutunk / egyről a kettőre: minden jó / film fel van / töltve a / felhőre nem vész el semmi. / csak a test. kétezertizenki / lenc budapest.

ITT OLVASHATÓ

ÁLOMORSZÁG GYILKOSAI

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.02.24.

Álomgyilkosság történt a budapesti olimpia ügyében. Két évvel ezelőtt, 2017. február 24-én mondta ezt Orbán Viktor a Kossuth Rádióban. Merthogy, megölték Orbán egyik álmát, az olimpiát.

Nekünk, többi magyaroknak, akiket nem Orbán Viktornak hívnak, és nem vagyunk miniszterelnökök, nem egy, hanem sok álmunk volt. Például az, hogy jó lett volna egy normális Magyarországon élni. Olyan országot szeretnénk, ahol a három T nem azt jelenti, amit az egypártrendszer idején és most megint: Tilt, Tűr, Támogat. Hanem azt, hogy Tehetség, Tudás, Teljesítmény. Vagyis, hogy tisztességes és nemes verseny van mindenütt, nem a csókosok a haverok nyerik el a jól fizető munkákat. Amúgy az olimpia is arról szól, hogy nem mindig Mészáros Lőrinc nyeri a 100 méteres gyorsúszást.

Olyan országról álmodtunk, ahol az erre hivatott szervek a bűnt nem pártolják, hanem üldözik. Ahol nem demokráciának nevezett diktatúra van, hanem jogállam, mert olyan kormány vezeti az országot, amelyik nem fél megkérdezni az emberek véleményét. Olyan miniszterelnökkel az élén, aki nem hazudik. Nem mondja párbeszédnek az olvasatlanul a szemétbe kerülő nemzeti konzultációs leveleket.

Olyan országról álmodtunk, amelyben nem csak a csókosok gazdagodnak, hanem az ország gyarapodik. Ahol nem alulképzett, tájékozatlan és ily módon könnyen manipulálható embereket nevelnek az iskolákban, hanem olyan polgárokat, akik képesek a változások követelésére. Ahol a kórházba gyógyulni és nem meghalni mennek az emberek.
Olyan országról álmodtunk, ahol az adófizetők pénzéből élő közmédia nem az adófizetők szemébe hazudik, hanem beszámol mindenről, ami fontos. Nem beszél mellé, nem ködösít, nem maszatol, hanem tájékoztat. Gyorsan, pontosan, hitelesen. Nem megszállt sajtóról, kormányhoz közeli milliárdosok által felvásárolt, egy hazug eszme szolgálatába állított, a politikai ellenfeleket aljas eszközökkel lejárató médiáról álmodtunk...

ITT OLVASHATÓ

HIÁBA VAN VIDEÓFELVÉTEL A FÜSTGYERTYÁS ESETRŐL, A RENDŐRÖK TOVÁBBRA IS AZT ÁLLÍTJÁK, DONÁTH ANNA FELÉJÜK FORDULT, HIÁBA LÁTHATJA BÁRKI, HOGY EZ NEM IGAZ

444
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2019.02.24.

Egyszerre tanulságos és a maga módján szórakoztató olvasmány az a két, a 444 birtokába került rendőrségi határozat, amiben a X. kerületi kapitányság, illetve a Készenléti Rendőrség reagál - több, mint 2 hónap elteltével - a Momentum alelnöke, Donáth Anna ügyvédjének írásban beadott panaszaira. 

December 13-án, a Kossuth téren tartott tüntetésen Donáth Anna este 10 óra tájban meggyújtott egy füstgyertyát, amit a rendőrsorfalnak hátat fordítva a magasba tartott. Egy-két másodperc sem telt el, éppen annyi ideje volt, hogy az eszközt a magasba emelje, amikor a mögüle érkező készenléti rendőrök a földre rántották, majd villámgyosan bevitték a rendőrsorfal mögé. Mindez meg is tekinthető az alábbi videón:...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

EGY DOLOGBAN EGYETÉRT SOROS ÉS TRUMP, DE ORBÁN MÁS ÚTON JÁR

24.HU
Szerző: KERNER ZSOLT
2019.02.24.

Kínát lassan nevezhetjük a világ legmegosztóbb szuperhatalmának, ami elég nagy szó, tekintve, hogy ebben a versenyszámban az Egyesült Államok és Oroszország is indul. Ami viszont ennél sokkal meglepőbb, hogy úgy néz ki, Kína ellen lassan összeáll egy egészen színes koalíció. Ennek a koalíciónak az egyik oldalán Donald Trump, Soros György és Steve Bannon áll, a másikon pedig, úgy tűnik, például Orbán Viktor.

Azt túlzás lenne állítani, hogy a Kínával kapcsolatos aggodalmak a csúcsponton lennének. Ez jelenleg leginkább Oroszországra igaz, hiszen a hidegháború óta nem volt ilyen komoly oroszellenes paranoia sem Amerikában, sem Európában. Pedig miközben Oroszország gazdasági súlya egy közepes méretű amerikai államhoz hasonló, Kína a világ második legnagyobb gazdasága, amely a semmiből épült fel néhány évtized alatt. Ezért a Kínával kapcsolatos gazdasági és információs félelmek, még ha alaposabbnak nem is, indokoltabbnak sokkal inkább tűnnek.

De hogy néz ki ez a furcsa koalíció? Soros György a davosi Világgazdasági Fórumon minden évben tart egy zártkörű vacsorát, amelyen elmond egy beszédet. Idén azzal lepte meg a hallgatóságát, hogy nem Donald Trumpról vagy Orbán Viktorról beszélt, holott mindkét téma aktuális lett volna. Soros a Demokrata Párt egyik legnagyobb adományozója, Orbán Viktor pedig komplett kitalált kampányt épített fel ellene Magyarországon. Ennek ellenére Soros úgy döntött, hogy egy ennél sokkal fontosabb dologról fog beszélni: Kínáról.

Az idős milliárdos egy előre megírt beszédet olvasott fel, amelyben elmondta, hogy a nyitott határokra a legnagyobb fenyegetést nem más, mint Hszi Csinping kínai elnök jelenti.

Kína jelenleg épp egy országos megfigyelőrendszert épít ki, amellyel hamarosan lehetősége lesz rá, hogy mesterséges intelligencia segítségével másfél milliárd embert figyeltessen meg. Erről sok cikk született már, és az egész úgy hangzik, mint egy disztópikus mozifilm...

ITT OLVASHATÓ

MAGYAR BULI LONDONBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.02.24.

A brit főváros (legalábbis egyelőre) a magyar fellépők egyik fellegvára, ami nem csoda, hiszen rengeteg magyar van, akik szívesen mennek el egy-egy koncertre vagy buliba. Más kérdés, hogy miért, de ezt majd vitassátok meg ti… Mondjuk a koncertet még értem, de hogy mitől lehet érdekes Dévényi Tibi bá retró diszkója (tudom, nosztalgia). Akárhogy is, ma ellátogatunk egy ilyen rendezvényre.

Nem csoda, hogy az Életem morzsái szerzője is erős fenntartásokkal indult el a buliba, lássuk, mi kerekedett ki belőle!

„Este 11 előtt elindultam itthonról, majd Camden Town-ál feljöttem a metróból. Én sosem jártam még ilyen későn Camden-ben. Nem maradtam le sok mindenről…a járdán bulira igyekvő fiatalokat láttam csupán.

A pubot megtaláltam, a bejáratot elrontottam. Személyzet útbaigazított. Számítottam rá, hogy az alagsorban leszünk, mint Viszkis estjén is.

Fél 12 után éppen a söröm kértem ki. Tibi bácsi már nyomta a színpadon. De kevesen voltunk!

A tánctér eléggé foghíjasan telítődött. Nem bántam, talán éjfél után még jönnek. Többen lettünk, de nem elegem. Ha 3x-4x többen eljöttek volna, akkor sem lett volna heringparti.

Ezek szerint a londoni magyaroknak nem sok igényük van Tibi bácsira a zenei műsorával együtt. Pedig az öreg jól nyomta. Szépen konferálta fel egymás után valami kis sztorival a számokat, jól építette a hangulatot.

Rövid időn belül ellazultam, s átengedtem magam a zenének. Úgy táncoltam, ahogy éppen jól esett, fesztelenül és otthonosan. Felpörgetett az este.

A parti úgy 1 körül indult be igazán, de akkor is csak a lenti táncos rész telt meg nagyjából.

Tegnap kimondottam jól esett lelkemnek a magyar buli. Mert mi a magyarság érzése külföldön, ha nem az, hogy egy Republic-számra jót tombolunk együtt? Vagy együtt énekeljük a Neotontól a Holnap hajnalig dalt? Ez a mi összetartó erőnk, a közös gyökerünk. Le lehet nézni, de a partin nagyon magyarnak éreztem magam, pont az előbbiek miatt.

Az éjszaka folyamán több könnyes magyar szemet láttam. Egy – egy retró dal, emlékeket hozott elő többekből, belőlem is. Emlékszem, hogy 4. osztályban melyik számra táncolva szerepeltünk az iskolai Ki-mit tudon…emlékszem, hogy az x számra x éve Siófokon roptam stb. Ezek mind Magyarországhoz, a múltamhoz kötnek.

Egyedül mentem, remekül éreztem magam. Két sör is pont elég volt, piálás nélkül is lehetett élvezni.”

A teljes posztot itt találjátok...

ITT OLVASHATÓ

EURÓPA KÜZDELME ORBÁNNAL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2019.02.24.

...most mintha a Néppárt korifeusai is berágtak volna azon, hogy a magyarok direktben szidalmazzák és rágalmazzák őket. Angela Merkel maximális szolidaritásáról biztosította Junckert, Joseph Daul az Európai Néppárt elnöke „hamisnak, félrevezetőnek és nem tényeken alapulónak" nevezte a kampányt, Manfred Weber a Süddeutsche Zeitungnak arról beszélt, hogy „Orbán évértékelőjének bizonyos részei és a Juncker-ellenes kampány értetlenséget és haragot váltott ki a Néppártban”. És persze meglebegtették a Fidesz Néppártból való kizárásának lehetőségét.

De hát egyfelől, tudjuk jól, a derék népparti atyafiak éppen pártpolitikai érdekből nem fognak nagyon keménykedni, különösen nem az EP-választás előtt. Másfelől meg Orbán már nagyon is beárazta ezeket a reakciókat, nemhogy számít rájuk, de provokálja is őket, mint azt a Politico cikkében is megállapítja egy EP-képviselő.

Az uniós zsörtölődések belpolitikailag mindig is jól jöttek Orbánnak, segítettek felépíteni annak a bátor népfinak az imázsát, aki rettenthetetlen kurucként, Elios-fénykarddal a kezében vívja szabadságharcát a bennünket euromilliárdokkal leigázni kívánó Unió ellen.

Másfelől meg Orbán olyan, mint régen az egyszeri komcsi, aki jó, hát nem úgy, hanem mert belülről bomlaszt. Meg akarja osztani a Néppártot, s ha felrobbantania nem is sikerülhet, pár tagot azért talán le tud szakítani, hogy megalakíthassa majd a saját széljobb frakcióját, amelynek élén tényleg lehet erős ember.

Európa valóban mély válságban van. A ciklikusan egymásra következő gazdasági természetű krízisekkel jól-rosszul meg tud birkózni, de most ennél komolyabb és mélyebb baj van. Orbán nem téved abban, hogy Európa súlyos érték- és identitásválsággal küzd, ennek pregnáns terméke és elmélyítője éppen maga Orbán Viktor.

Ha Európa megtalálja a módját – nem lesz könnyű –, hogy átvészelje a válságot és újjászülessen, akkor Orbán és politikája, ha el nem tűnik is, de háttérbe szorul, és érdektelenné válik. Ha viszont ez a válság eszkalálódik, Orbánból lehet még a káosz fejedelme.

ITT OLVASHATÓ.

ÍGY NEVELD AZ ORBÁNODAT

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.02.24.

A lehető legautentikusabb forrásból, enszájából tudjuk már, hogy Orbán paraszt volt, és az is maradt. Egészen sajnálatos módon azonban nem az ábrándos és búzavirágos, tiszta tekintetű, Toldi-féle (…szép öcsém be nagy kár…) értelemben, hanem XX. századi, szocreál, ganajozó, ügyeskedő, stikában pálinkát főző, okosba megoldó módon. Ez pedig olyan messze van az idilli parasztromantikától, mint Móra rózsaszín ábrándozása Móricz furkósbotjától, de mit lehessen tenni.

Orbán olyan képet igyekszik festeni magáról ezzel, mintha a romlatlan, tiszta embertípus képviselője volna, holott csak a kommunista paraszt archetípusa ő, amely organizmus tulajdonképpen párhuzamos egójú az ötvenes évek Kelet-Texasának kisvárosi, republikánus férfijáéval. Az ilyen férfi kemény kézzel tartja egyben a nagycsaládot, furgonja van, csalja a feleségét, bowlingozik és lelövi a kertjébe tévedt idegent. Viszont áldást mond ebéd előtt.

A Clint Eastwood-féle vadnyugati hős továbbfejlesztett változata ő, aki hallgat, néz, kérlelhetetlen, és mást sem tud a világról, de szúrós a szeme. Viszont nem vágyok egyáltalán spengleri babérokra, csupán azt állapítottam meg ezzel, hogy Orbán miért rajong Trumpért, talán, mert egyforma tulok mindkettő. Ilyen eltorzult cowboyok, visszamaradt kövületek, amelyek bökik a normális világ talpát, hogy érzékletes, ámde óvodás képpel mutassam be korunk tragédiáját, és ebből ennyi elég is.

Az Európai Néppárt azon tagjai, akikben mocorog még a lelkiismeret, és maradt bennük valami a kamaszkor kérlelhetetlen erkölcséből, megunták Orbán aljasságait. Eddig is tudták, hogy leprás, de gumikesztyűben megfogták a kezét, viszont most már szaglik is, és nem elég, ha befogják az orrukat, meg kell szabadulni tőle. Ergo, a Fidesz-t ki akarják rúgni. De úgysem lesz belőle semmi, mert mindig akad egy idealista, aki reménykedik, hogy megjavul, vagy, hogy így is lesz valami haszna...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN KÖNNYEN POFÁRA ESHET A NÉPPÁRT MIATT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2019.02.24.

- Ha a magyar miniszterelnök nem lép egyet hátra, még az európai választás előtt a Néppárton kívül találhatja magát 

- Timmermans szerint Orbán Weber Achilles-sarkát jelenti a Bizottság elnöki tisztéért vívott csatában

- A fiataloknak még nincs egzisztenciális vesztenivalójuk és a múltjuk miatt sem lehet zsarolni őket, ezért nagy veszélyt jelenthetnek az illiberális rezsimre nézve, nemtelen eszközökkel azonban le lehet járatni őket - mondja Donáth Anna

FAZ

Orbán csúszik lefelé – írja a konzervatív lap kommentárja. A kormányfő a jól bevált módszerekkel akarta lefolytatni a kampányt, miután azok csaknem 50 %-ot hoztak neki a legutóbbi választáson. Azaz a Bizottság, az EU migrációs politikája, a muzulmánok és kedvenc ellensége, a Soros elleni harc jelszavával vonult hadba. Csakhogy nála mindig emelni kell a tétet, ez a populizmusból természetéből fakad. Neki mindig fenn kell tartania a nyugtalanság légkörét, amit újabb és újabb tabuk megtörésével lehet elérni. Egy populistának nem lehetnek gátlásai. Orbán ezt pontosan felismerte, szinte mindenki másnál jobban. Így azután az utóbbi napokban radikalizálódott, Messzire vitte országát a jogállamtól, a Fideszt pedig a kereszténydemokrata értékektől.

Ennélfogva jött az újabb provokáció, ezúttal Soroson kívül Junckert is célba vette. A magyar vezető szemszögéből volt ebben némi logika. A Bizottság elnöke támogatja a szorosabb uniót, Orbán viszont elutasítja azt. A menekültválság még inkább eltávolította egymástól őket. De most hozzájön még valami: a luxemburgi politikust úgy ábrázolják a plakátok, hogy az a náci időket idézi. Ezt a baljós antiszemita játékot a kormányfő már Soros kapcsán is előadta, az része a saját radikalizálódásának. Csakhogy ezúttal elszámította magát, a Néppárt nem hagyja annyiban. Az „állj!’-kiáltás éppen eddigi legfőbb szövetségesétől, a CSU-tól érkezett. Sőt, Söder a lépést összehangolta a CDU új elnök asszonyával és Weberrel. Nem követelik a Fidesz kizárását, de komolyan mérlegelik a lehetőséget.

Úgy hírlik, hogy ha a magyar miniszterelnök nem visszakozik, akkor elszabadulnak a dolgok és a még a májusi választás előtt jöhet a robbanás. Nem csupán a németek gondolják így. A svédek javaslatot kívánnak előterjeszteni ez ügyben és készen állnak a franciák, a görögök, a lengyelek és a románok is. Vagyis hamar összejönne a többség. Az EPP jelenleg főként taktikai meggondolásokból nem kíván begyorsítani. A kizárás után ugyanis a választási hadjárat átfordulna Európa barátainak és ellenfeleinek küzdelmévé, amit Weber szeretne elkerülni, mert az csak a populisták kezére játszana. Azon kívül Orbán egyfajta Visegrád-pártot hozhatna létre a lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal. Sok konzervatív örülne, ha beadná a derekát, de ilyesmit egyelőre nem tapasztalni nála. Képes egyáltalán még rá?

Spiegel

1. Orbán Viktor kisiklásai szorult helyzetbe hozzák a német uniópártokat, ám azok a szakításon azonban még nem gondolkodnak. A „Nem-szeretem barát” címmel megjelent kommentár szerint a Soros és Juncker elleni támadás az orosz trollok álhíreire emlékeztet. A téma kényes a CDU-CSU számára, hiszen mindkettő tagja a Néppártnak, akárcsak a Fidesz. Épp ezért először abban állapodtak meg, hogy óvatos hangot ütnek meg. Elítélik az akciót, de nem követelik a kizárást. Ám ez a taktika könnyen tarthatatlanná válhat, ahogy közeledik az EP-választás. Épp ezért a kereszténydemokraták elnök asszonya eggyel magasabb fokozatba kapcsolt, kilátásba helyezte, hogy megszakítják a pártközi párbeszédet a magyar féllel.

A bajorok számára különösen kínosak a magyar kilengések, hiszen ők a menekültpolitika körüli vitában sokáig szövetségesként udvaroltak Orbánnak. Ám most a keresztény szociálisok 180 fokos fordulatot hajtanak végre. Söder a legszívesebben az egész problémát rátestálná az EPP-re. Csakhogy Weber a konzervatívok jelöltjeként szeretne a Bizottság elnöke lenni és szüksége lehet a Fidesz szavazataira. Ráadásul a magyar politikusnak továbbra is sok támogatója van a CSU-ban.

2. A hetilap anti-Orbánként mutatja be Frans Timmermanst. akit a populisták első számú ellenségképnek tettek meg az európai választási hadjáratban. A cikk szerzője szemtanúja volt, amint Budapesten ismeretlenek magukat újságírónak kiadva provokálták a szociáldemokraták bizottsági elnökjelöltjét, alig két órával azután, hogy a politikus gépe leszállt Ferihegyen. Pár nappal korábban Orbán Viktor Soros zsoldosaként bélyegezte meg a holland politikust. A magyar és a lengyel ellenzék számára viszont ő a reménysugár, részben azért, mert alelnökként a jogállami elvek betartásáért felelt Brüsszelben. A baja nem abból ered, hogy sok ellensége van, hanem a szociáldemokraták súlyos helyzete okoz neki fejtörést. Csakhogy váratlan esélyt is kínál számára a populisták elleni csata, mert az európai jobboldal szét akarja verni az EU-t, a magyar kormányfő immár a végső ütközetről beszél.

Timmermans a fiatalokban bízik, úgy látja, hogy azok megmozdultak. Magyarországról szólva azt mondja, hogy nálunk a légkör a Szovjetunió összeomlásának időszakára emlékezteti, diplomataként Moszkvában élte át a végjátékot. Csakhogy az most Európa szívében zajlik. Alelnökként megpróbálta megakadályozni, hogy Magyarország illiberális demokráciába csússzon át (le). Ennek megfelelően, a magyar kormány igencsak idegesen reagál a politikus választási kampányára. Első pillantásra ideális ellenségnek tűnik, csakhogy ő nem elitcsemete. A nagyapja szénbányászként, az apja nem diplomata, hanem adminisztratív alkalmazott volt több követségen is.

Ismeri azokat, akik a populistákra akarnak szavazni, velük együtt nőtt fel. Nagy Blankával arról beszélt Budapesten, hogy a hatalom lopakodva ássa alá a demokráciát. A kormányellenes tüntetések egyik ikonjának számító lánynak arra a kérdésére, hogy miként lehet feltartóztatni a gyűlöletpolitikát, a vendég úgy válaszolt, hogy az autokraták nem szeretik, ha rajtuk ironizálnak. Be kell mutatni a korrupciót.

A Bizottság elnöki tisztéért zajló küzdelem ezúttal aligha lesz olyan bársonyos, mint 5 éve, ennek részben Orbán az oka, mivel a személyében újabb ellenség jelent meg a színen. Ily módon sorsdöntő a kérdés, hogy megkíséreljék-e jobbról bekeríteni Európa ellenségeit, vagy menjenek nekik frontálisan? Különben Weber a múlt hónapban megpróbálta személyesen kipuhatolni, hogy Timmermans akarja-e támadni a magyar vezető miatt. Nos, a holland politikus nem kívánja annyiban hagyni, hogy néppárti riválisa ugyan mind egyértelműbben bírálja Orbánt, ám nem hajlandó a végleges szakításra. Ezáltal aki Weberre voksol, az követve a magyar vezetőt is támogatja. Ezzel szemben a szociáldemokrata vetélytárs arra figyelmeztet, hogy a magyar és az olasz példa könnyen fertőző lehet.

Timmermans számára az kínál esélyt, hogy a kereszténydemokraták várhatóan meggyengülnek, ezért előreláthatólag több pártcsaláddal is össze kell fogniuk, ha meg akarják őrizni a vezető pozíciót Strasbourgban. Csakhogy egy ilyen színes kompánia nem fog beállni az Orbán iránt megértést tanúsító Weber mögé. A holland ereje viszont éppen abban van, hogy komolyan gondolja a populisták visszaszorítását. Viszont attól messze jár, hogy olyan népszerű legyen, mint Amerikában Bernie Sanders...

ITT OLVASHATÓ