Szerző: 30Y
2016.12.18.
ITT NÉZHETŐ MEG
2019. február 20., szerda
RÁADÁS: S(O)UNDAY SESSION - 30Y
YOUTUBE
Szerző: 30Y
2016.12.18.
A soundcity:szeged bemutatja:
s(o)unday sessions - 30Y
01. Öltöztetnéd megint 0:00
02. Egypár 03:27
03. Tanító 07:10
04. Úgyis mindegy 10:15
05. Ahogy elképzeltem 13:15
06. Révbe ér 16:30
07. Egy perccel tovább 19:03
Helyszín: Miracle Sound
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: 30Y
2016.12.18.
ITT NÉZHETŐ MEG
RÁADÁS: 30Y - FISHING ON ORFŰ 2015
YOTUBE / FISHING ON ORFŰ
Szerző: 30Y
2016.05.01.
A 30Y 2015-ös koncertje a Fishing on Orfű fesztiválon.
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: 30Y
2016.05.01.
RÁADÁS: BECK ZOLI (30Y) SZERZŐI ESTJE
YOUTUBE / A38 / M2 PETŐFI
Szerző: BECK ZOLTÁN
2016.08.19.
Az A38 hajó színpadán Beck Zoltán.
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: BECK ZOLTÁN
2016.08.19.
ITT NÉZHETŐ MEG
RÁADÁS: SZAR-ÜGY
SZILI FURGONNAL VLOG
Szerző: Szili
2019.02.19.
Sziasztok...aszongya, hogy aszondja.. lesz itt Németország, Dingolfing BMW gyár lerakódás, onnan át Dinkelsbühlbe. mála fel és irány Sümeg.
A következő kanyar szintén Németország, de ez már Neutraubling, szinten BMW gyár egyik logisztikája.
Majd egy másik német felrakó Herzogenaurach-ban a Schaeffler cég.
Itt három paletta cuccot veszek fel, és irány Franciaország Blanqufort (Bordeaux), Ford gyár. Egy másik francia felrakó Masevauax, két paletta fel, a lerakó Lébény, Transdanubia. (ez a lerakás nincs a videóban)
Amiről szó van:
- a nagy szaros kérdés, hova lesz a kaki?
- kutyarovat: tejintolerancia
- reagálok pár kommentre
- képeken a miért is nem vagyok kamionos
- fasza szendvicset készítettem
- rapid tornaóra kizárólag fitteknek
- a mindenki által szeretett és híres francia sör
- melyik tejet ne vedd és melyik üdítőt vedd Franciaországban
- nem szeretem parkoló
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: Szili
2019.02.19.
ITT NÉZHETŐ MEG
FŐVÁROSI KÖZGYŰLÉS: ELFOGADTÁK AZ IDEI KÖLTSÉGVETÉST, CSAKNEM 67 MILLIÁRDOS HITELT VESZ FEL BUDAPEST
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: MTI-Népszava
2019.02.20.
Karácsony Gergely szerint a büdzsé azt mutatja, hogy a főváros még saját működését sem képes finanszírozni, Gál József pedig közölte: Tarlós nem jó menedzsere Budapestnek.
Elfogadta a fővárosi önkormányzat 2019-es összevont költségvetését a Fővárosi Közgyűlés szerdán.
Szerző: MTI-Népszava
2019.02.20.
Elfogadta a fővárosi önkormányzat 2019-es összevont költségvetését a Fővárosi Közgyűlés szerdán.
A költségvetési rendelet az önkormányzat költségvetési bevételét 266 milliárd 39 millió 233 ezer forintban, kiadásait 380 milliárd 58 millió 282 ezer forintban állapítja meg.
Az így keletkező 114 milliárd 19 millió 49 ezer forintos hiányt az előző évek maradványának – 25 milliárd 372 millió 92 ezer forintos – igénybevételével, a hitelszerződések alapján lehívni tervezett 66 milliárd 718 millió 391 ezer forintból, valamint belföldi értékpapírok 27 milliárd 987 millió 314 ezer forintos bevételeiből finanszírozzák. Ugyanakkor külföldi adósság tőketörlesztésére 6 milliárd 58 millió 753 ezer forintot fordít a fővárosi önkormányzat.
A közgyűlés húsz igen szavazattal, kilenc nem ellenében, egy tartózkodás mellett fogadta el az idei büdzsét.
Kedden a Világgazdaság arról írt: a 2017 óta tartó béremelkedéssel lépést kell tartaniuk az önkormányzati cégeknek is a munkaerő magtartása érdekében, ami növeli a működési kiadásokat. Jelentős többletkiadással jár a 3-as metró pótlása is, és a korábbi 5-ről 10 milliárd forintra nő a főváros által fizetendő szolidaritási adó. A kiadásokat részben ellensúlyozza az iparűzési adó 15,7 milliárd forintos többlete, ám még ez is kevés a működési bevételek és kiadások kiegyensúlyozásához – ezért van szükség 25 milliárd forintnyi pénzmaradvány felhasználására. Mivel ma már a működési egyenleg sem pozitív, nem meglepő módon a fejlesztések egy részéhez a költségvetési és uniós forrásokon túl szükség van hitelfelvételre.
A legnagyobb felújítási tétel az M3-as metró renoválása. Bár az állami költségvetés 217,5 milliárd forintos támogatást nyújt, ez az egyik legnagyobb költségvetési kockázat, mivel a költségek további emelkedésére nincs már fedezete Budapestnek. A közösségi közlekedésben a kedvezményes árú utazások után kapott állami támogatás sem fedezi a tényleges költségeket, mivel a főváros lakossága elöregszik, és a finanszírozási olló egyre tágabbra nyílik – írta a gazdasági napilap...
ELLEHETETLENÍTIK A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUMOT
24.HU
Szerző: LUGOSI PÉTER
2019.02.20.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma döntése alapján Debrecenbe költözhet a Magyar Természettudományi Múzeum. Az intézmény áttelepítése ugyanakkor sokak szerint ellehetetlenítheti annak működését. Összeszámolni is nehéz a költözés elleni érveket, ugyanakkor lenne alternatív megoldás, amellyel mindenki jól járna.
A vidékre költözés ötlete először 2017 novemberében vetődött fel, akkor Kósa Lajos egy interjúban arról beszélt, hogy csökkenteni kell Budapest vízfejjellegét, ezért egyes minisztériumok mellett múzeumokat is érdemes vidékre telepíteni. Kósa akkor a Magyar Néprajzi Múzeum mellett a Magyar Természettudományi Múzeumot (MTM) is felhozta példaként.
Tavaly decemberben Palkovics László az ATV-n egy beszélgetés során szintén megemlítette, hogy vidéken, az egyik nagy egyetemi városban akarják létrehozni az új Természettudományi Múzeumot. Néhány napra rá aztán közzétették az MTM vidékre költöztetésének vizsgálatáról szóló kormányhatározatot is. Mint utóbb kiderült, az intézmény új otthona Debrecenben lenne.
A 24.hu információi szerint a döntés az érintettek megkérdezése nélkül született meg. Bár az intézmény vezetősége és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) között jelenleg zajlanak egyeztetések, úgy tűnik, hogy a múzeumnak nincs sok beleszólása a történésekbe. Ennek ellenére az MTM-en belül kidolgoztak egy olyan alternatív tervet, amely az intézmény működőképességét is megóvná, és egy debreceni természettudományi központ felállítását is biztosítaná...
Szerző: LUGOSI PÉTER
2019.02.20.
A vidékre költözés ötlete először 2017 novemberében vetődött fel, akkor Kósa Lajos egy interjúban arról beszélt, hogy csökkenteni kell Budapest vízfejjellegét, ezért egyes minisztériumok mellett múzeumokat is érdemes vidékre telepíteni. Kósa akkor a Magyar Néprajzi Múzeum mellett a Magyar Természettudományi Múzeumot (MTM) is felhozta példaként.
Tavaly decemberben Palkovics László az ATV-n egy beszélgetés során szintén megemlítette, hogy vidéken, az egyik nagy egyetemi városban akarják létrehozni az új Természettudományi Múzeumot. Néhány napra rá aztán közzétették az MTM vidékre költöztetésének vizsgálatáról szóló kormányhatározatot is. Mint utóbb kiderült, az intézmény új otthona Debrecenben lenne.
A 24.hu információi szerint a döntés az érintettek megkérdezése nélkül született meg. Bár az intézmény vezetősége és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) között jelenleg zajlanak egyeztetések, úgy tűnik, hogy a múzeumnak nincs sok beleszólása a történésekbe. Ennek ellenére az MTM-en belül kidolgoztak egy olyan alternatív tervet, amely az intézmény működőképességét is megóvná, és egy debreceni természettudományi központ felállítását is biztosítaná...
"CSAK MONDJAK VALAMI ÜTŐSET CZEGLÉDY ELLEN" - MEGSZÓLAL EGY VÁDALKUVAL MEGKÖRNYÉKEZETT VÁDLOTT
HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: GERGELY ZSÓFIA
2019.02.20.
Minimális büntetéssel megúszhatja, ha mondd valami „extrát”, „nagyon ütőset” Czeglédy Csaba ellen – ilyen „vádalkut” ajánlott az ügy egyik gyanúsítottjának több körben is az ügyészség. Kecsegtető ajánlat volt, főleg, hogy szerinte azzal próbáltak nyomást gyakorolni rá, hogy ellenkező esetben hosszú évekre börtönbe kerülhet – erről maga az azóta már meg is vádolt férfi beszélt a hvg.hu-nak, aki végül nem fogadta el az egyezséget. Czeglédy szerint törvénytelen, hogy így kufárkodik az ügyészség, csak hogy rá nézve terhelő vallomásokat csikarjon ki.
„Több alkalommal kaptam üzenetet egy közvetítőn keresztül, soha nem írták le, minden esetben szóban jött az ajánlat. Nem egyszerűen beismerő vallomást akartak tőlem, hanem a lényeg az volt, hogy mondjak valami extrát, valami nagyon ütőset elsősorban Czeglédy Csaba ellen. Az alku pedig az lett volna, hogy ha szállítok ilyen információt, akkor 3 év 3 hónap letöltendő börtönnel megúszom” – mondta a Czeglédy Csaba és társai elleni költségvetési csalási ügy egyik vádlottja. Tisztára, mint amikor egy értékesítővel tárgyal valaki, volt, hogy azzal igyekeztek nyomást gyakorolni rám, ez az „utolsó lehetőség”, hogy elfogadjam – tette hozzá forrásunk, aki Czeglédy Csaba alkalmazottja volt.
Mivel a büntetési tétel alsó határa 5 év, így kifejezetten enyhének tűnt a felajánlott időtartam, főleg, hogy a 3 év 3 hónapos szabadságvesztés egy részét elengedhetik jó magaviseletért, illetve lejön még belőle a reintegráció, az előzetesben eltöltött idő, így végül a vádlott végül egész kevéssel megúszhatta volna. Ezzel szembeállítva viszont azzal riogatták, mivel bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalásról van szó, a büntetési tétel felső határa akár 20 év is lehet...
Szerző: GERGELY ZSÓFIA
2019.02.20.
„Több alkalommal kaptam üzenetet egy közvetítőn keresztül, soha nem írták le, minden esetben szóban jött az ajánlat. Nem egyszerűen beismerő vallomást akartak tőlem, hanem a lényeg az volt, hogy mondjak valami extrát, valami nagyon ütőset elsősorban Czeglédy Csaba ellen. Az alku pedig az lett volna, hogy ha szállítok ilyen információt, akkor 3 év 3 hónap letöltendő börtönnel megúszom” – mondta a Czeglédy Csaba és társai elleni költségvetési csalási ügy egyik vádlottja. Tisztára, mint amikor egy értékesítővel tárgyal valaki, volt, hogy azzal igyekeztek nyomást gyakorolni rám, ez az „utolsó lehetőség”, hogy elfogadjam – tette hozzá forrásunk, aki Czeglédy Csaba alkalmazottja volt.
Mivel a büntetési tétel alsó határa 5 év, így kifejezetten enyhének tűnt a felajánlott időtartam, főleg, hogy a 3 év 3 hónapos szabadságvesztés egy részét elengedhetik jó magaviseletért, illetve lejön még belőle a reintegráció, az előzetesben eltöltött idő, így végül a vádlott végül egész kevéssel megúszhatta volna. Ezzel szembeállítva viszont azzal riogatták, mivel bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalásról van szó, a büntetési tétel felső határa akár 20 év is lehet...
NINCSTELENEK
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2019.02.20.
Tegnap öt éve halt meg Borbély Szilárd. Ma is úgy gondolom, ahogyan akkor, amikor a Nincstelenek megjelent, hogy az a könyv a világirodalom egyik legnagyobb, semmihez sem hasonlítható, kiemelkedő műve. Ő még olvashatta, amit akkor írtam róla, amikor elküldte nekem a könyvét:
A könyvben nincs egyetlen történet sem. Eleje, közepe és vége sincs a könyvnek. Egyszercsak elkezdődik, akkor jönnek egymás után a betűk, aztán egyszercsak abbamarad. Nem jut el valahonnan valahová. Azaz nincs fejlődés. Visszafejlődés sincs. Rejtély sincs. Titok sincs. Semmi sincs.
A könyv szavai és mondatai ide-oda bóklásznak, de nemcsak azt nem tudom megmondani, mikor, azt sem, hogy hol. Egy faluban. Az is lehet, hogy egy falu fölött, úgy egy méterrel. Néha ezer méterrel. Olykor ezer kilométerrel. Miközben az van odaírva, hogy milyen a budi. Mi van benne és milyen büdös. Oldalakkal később megint le van írva valami, amit már mintha olvastam volna oldalakkal ezelőtt, de ez most más. Valószínűleg véletlenül. Csak mert nem emlékszik rá, hogy már van valami ilyesmi, és most megint eszébe jutott.
Hogy kinek? Ja azt nem tudom. Ez is olyan összevissza, hogy ki mondja. Egy gyerek. Aki hol hatéves, hol tíz, hol nem tudom, mennyi (a hatot meg a tízet is csak úgy mondom, találomra, arra vigyáztam, hogy ne legyen prímszám), de leginkább valami felnőtt, aki kintről és fentről szemléli ezt az egészet, de aztán hamar rájövök, hogy nincs itt felnőtt sem, mert egy felnőtt legalább azt tudja, hogy ha egyszer mesélni kezdek, akkor annak a mesének van egy története, vagy legalább sok kis epizód, gusztusos kis adomák, szájról szájra jártak. Ebben a könyvben nincs ilyen. Ahogy elkezdődne valami felnőttes, rögtön megszólal megint a gyerek.
Az íráskép, mint a Bibliáé. Nincsenek gondolatjelek, nincs, hogy ki mondja, miért mondja, hogyan mondja, amit mond, egyszerűen csak mondja. A mondatok egyszerűek és rövidek. Hemingway és Móricz meg a többiek, akik megpróbáltak így írni, kimódoltak, csináltak, folyton rajtakapom őket, hogy csak pózolnak. Ehhez a könyvhöz képest meg különösen.
Amikor az anyósom 1963-ban bemutatott Ottlik Gézának (stílusosan a Lukács napozóteraszán), még nem olvastam az Iskolát. Az anyósom azt mondta, ne azért olvassam el, mert Cipi a család barátja, hanem mert fontos könyv. Egyedül tudja azt, ami úgy általában az egész irodalom dolga különben, benne van a világ.
Én most valami hasonlót akarok mondani. Ne azért tessék elolvasni a Nincsteleneket, mert én mondom, és aki engem olvas, az mégiscsak a családhoz tartozik, hanem mert fontos könyv. Benne van a világ.
Életemben nem olvastam ilyen bonyolultan és rafináltan szerkesztett könyvet. Amiben így váltják egymást, olykor egyetlen mondatba összetorlódva az idősíkok, a nézőpontok és csak azért nem mondom, hogy a cselekményszálak, mert nincs cselekmény. Különben az ilyesmit, hogy “szerkesztés” meg “idősíkok” nekem hivatalból tudnom kell, mert ez a szakmám, de csak nagyképűsködöm, értelmes ember nem észlel a könyvben ilyeneket, észre sem lehet venni. Lehet, hogy nincs is. Csak én gondolom úgy is mint fene. És nem azért nem lehet abbahagyni, mert az ember nem hiszi el, hogy lehet könyvet írni cselekmény nélkül, és irtó izgatottan várom, hogy mikor fog már történni valami. Nem várom, mert az első oldalon kiderül, mire számíthatok. Hidegrázást kapok, amikor az irodalom felkent tudósai és más bennfentesek azt mondják, hogy a „szöveg”, ez a szó itt nem fog szerepelni, de azt is hiába várják, hogy előkerüljön a „regény” vagy a „nagynovella” vagy mit tudom én, mi.
Ez egy könyv. Még azt sem mondhatom, amit ugyancsak Ottliktól tudok, hogy egy könyvről akkor lehet megtudni, miről szól, ha elolvasod. Más lehetőség nincs. Mert erről a könyvről akkor még nem lehet tudni, ha elolvasod. Nem, nem. Nem kell újra elolvasni. Csak hagyni kell neki időt. Akkor majd kiderül, ebben a könyvben benne van a világ. Olyan fundamentumszinten. Úgy értem, enélkül nem lehet megérteni a többit...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2019.02.20.
A könyvben nincs egyetlen történet sem. Eleje, közepe és vége sincs a könyvnek. Egyszercsak elkezdődik, akkor jönnek egymás után a betűk, aztán egyszercsak abbamarad. Nem jut el valahonnan valahová. Azaz nincs fejlődés. Visszafejlődés sincs. Rejtély sincs. Titok sincs. Semmi sincs.
A könyv szavai és mondatai ide-oda bóklásznak, de nemcsak azt nem tudom megmondani, mikor, azt sem, hogy hol. Egy faluban. Az is lehet, hogy egy falu fölött, úgy egy méterrel. Néha ezer méterrel. Olykor ezer kilométerrel. Miközben az van odaírva, hogy milyen a budi. Mi van benne és milyen büdös. Oldalakkal később megint le van írva valami, amit már mintha olvastam volna oldalakkal ezelőtt, de ez most más. Valószínűleg véletlenül. Csak mert nem emlékszik rá, hogy már van valami ilyesmi, és most megint eszébe jutott.
Hogy kinek? Ja azt nem tudom. Ez is olyan összevissza, hogy ki mondja. Egy gyerek. Aki hol hatéves, hol tíz, hol nem tudom, mennyi (a hatot meg a tízet is csak úgy mondom, találomra, arra vigyáztam, hogy ne legyen prímszám), de leginkább valami felnőtt, aki kintről és fentről szemléli ezt az egészet, de aztán hamar rájövök, hogy nincs itt felnőtt sem, mert egy felnőtt legalább azt tudja, hogy ha egyszer mesélni kezdek, akkor annak a mesének van egy története, vagy legalább sok kis epizód, gusztusos kis adomák, szájról szájra jártak. Ebben a könyvben nincs ilyen. Ahogy elkezdődne valami felnőttes, rögtön megszólal megint a gyerek.
Az íráskép, mint a Bibliáé. Nincsenek gondolatjelek, nincs, hogy ki mondja, miért mondja, hogyan mondja, amit mond, egyszerűen csak mondja. A mondatok egyszerűek és rövidek. Hemingway és Móricz meg a többiek, akik megpróbáltak így írni, kimódoltak, csináltak, folyton rajtakapom őket, hogy csak pózolnak. Ehhez a könyvhöz képest meg különösen.
Amikor az anyósom 1963-ban bemutatott Ottlik Gézának (stílusosan a Lukács napozóteraszán), még nem olvastam az Iskolát. Az anyósom azt mondta, ne azért olvassam el, mert Cipi a család barátja, hanem mert fontos könyv. Egyedül tudja azt, ami úgy általában az egész irodalom dolga különben, benne van a világ.
Én most valami hasonlót akarok mondani. Ne azért tessék elolvasni a Nincsteleneket, mert én mondom, és aki engem olvas, az mégiscsak a családhoz tartozik, hanem mert fontos könyv. Benne van a világ.
Életemben nem olvastam ilyen bonyolultan és rafináltan szerkesztett könyvet. Amiben így váltják egymást, olykor egyetlen mondatba összetorlódva az idősíkok, a nézőpontok és csak azért nem mondom, hogy a cselekményszálak, mert nincs cselekmény. Különben az ilyesmit, hogy “szerkesztés” meg “idősíkok” nekem hivatalból tudnom kell, mert ez a szakmám, de csak nagyképűsködöm, értelmes ember nem észlel a könyvben ilyeneket, észre sem lehet venni. Lehet, hogy nincs is. Csak én gondolom úgy is mint fene. És nem azért nem lehet abbahagyni, mert az ember nem hiszi el, hogy lehet könyvet írni cselekmény nélkül, és irtó izgatottan várom, hogy mikor fog már történni valami. Nem várom, mert az első oldalon kiderül, mire számíthatok. Hidegrázást kapok, amikor az irodalom felkent tudósai és más bennfentesek azt mondják, hogy a „szöveg”, ez a szó itt nem fog szerepelni, de azt is hiába várják, hogy előkerüljön a „regény” vagy a „nagynovella” vagy mit tudom én, mi.
Ez egy könyv. Még azt sem mondhatom, amit ugyancsak Ottliktól tudok, hogy egy könyvről akkor lehet megtudni, miről szól, ha elolvasod. Más lehetőség nincs. Mert erről a könyvről akkor még nem lehet tudni, ha elolvasod. Nem, nem. Nem kell újra elolvasni. Csak hagyni kell neki időt. Akkor majd kiderül, ebben a könyvben benne van a világ. Olyan fundamentumszinten. Úgy értem, enélkül nem lehet megérteni a többit...
MI A MAGYAR EU-KILÉPÉS (HUXIT) KORMÁNYZATI STRATÉGIÁJA?
1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2019.02.20.
Szerző: HaFr
2019.02.20.
Az MTA is az adófizetők pénzén él. Ezt érzem kulcsmondatnak a nemrég kiszivárgott tervek mellett, hogy privatizálnák az MTA vagyonát. A kormány fokozatosan kivonul a legtöbb közszolgáltatásból, hogy a megcsappanó (esetleg végleg elfogyó) EU-támogatások után is biztosítsa a szükséges forrásokat a kiterjedt bűnözői csoport egységének megőrzéséhez -- de most már nem a nyugati, hanem a hazai adófizetők pénzéből.
Az EU-ból való kifarolás módját szerintem nem látják még pontosan, de a Juncker (tehát az EU) elleni támadással és a párhuzamosan tovább erősödő tahó hangvétellel a nyugati nemzetállami politikusokkal szemben máris tesztelik a hazai közvéleményt: elég erős-e a migránsozó-sorosozó militáns narratíva az EU-tagság ellenében is, illetve már nem annyira bánják eközben a degenerált Néppárt (megkésett) tweetjeit. A NATO-tagság (ha nem lesz semlegesség), a fegyverkezés (az egyéb regionális stratégiai előnyei mellett), a nagy arányban jól robotizálható nyugati termelő cégek betelepülésének támogatása kombinálva a nyugat-európai ellátási láncokba való jó földrajzi illeszkedésünkkel mind a megfelelő exit alkupozícióját hivatott erősíteni. Ne feledjük, hogy a mostani 60 körüli élcsapatnak nemcsak saját maga számára kell biztosítania az elszámoltatás elkerülését, hanem a gyerekei számára is, ami miatt nem engedhetik meg maguknak még az esélyét sem annak, hogy visszatérjen a jogállam. Azaz egy erős(ebb) EU nem lehet opció az országnak. Azt gondolom, Orbán már beletörődött abba, hogy az A-terv (az EU és a Nyugat átfordulása a nacionalista ellenforradalomba) nem fog működni. A B terv viszont a magyar kilépés (huxit) a rövidesen bizonyossá váló EU-s reintegrációból...
Az EU-ból való kifarolás módját szerintem nem látják még pontosan, de a Juncker (tehát az EU) elleni támadással és a párhuzamosan tovább erősödő tahó hangvétellel a nyugati nemzetállami politikusokkal szemben máris tesztelik a hazai közvéleményt: elég erős-e a migránsozó-sorosozó militáns narratíva az EU-tagság ellenében is, illetve már nem annyira bánják eközben a degenerált Néppárt (megkésett) tweetjeit. A NATO-tagság (ha nem lesz semlegesség), a fegyverkezés (az egyéb regionális stratégiai előnyei mellett), a nagy arányban jól robotizálható nyugati termelő cégek betelepülésének támogatása kombinálva a nyugat-európai ellátási láncokba való jó földrajzi illeszkedésünkkel mind a megfelelő exit alkupozícióját hivatott erősíteni. Ne feledjük, hogy a mostani 60 körüli élcsapatnak nemcsak saját maga számára kell biztosítania az elszámoltatás elkerülését, hanem a gyerekei számára is, ami miatt nem engedhetik meg maguknak még az esélyét sem annak, hogy visszatérjen a jogállam. Azaz egy erős(ebb) EU nem lehet opció az országnak. Azt gondolom, Orbán már beletörődött abba, hogy az A-terv (az EU és a Nyugat átfordulása a nacionalista ellenforradalomba) nem fog működni. A B terv viszont a magyar kilépés (huxit) a rövidesen bizonyossá váló EU-s reintegrációból...
ATTÓL, HOGY 90 MILLIÁRDBÓL KÜLFÖLDRE UTAZTATJUK A DIÁKOKAT, MÉG ITT MARAD MINDEN, AMIRE KÖLTENI KELLENE
24.HU
Szerző: KOVÁCS MÁRTA
2019.02.19.
A kormány terve szerint évente 140 ezer diák részesülne ingyenes külföldi nyelvtanfolyamokban, azonban a szakértők és a témában készült kutatások szerint is lenne sokkal jobb helye az erre szánt összegnek. Egyetlen kéthetes utazás majdnem annyiba kerül, mint amit a közoktatásban összesen ráköltünk egy diák nyelvtanítására.
"A váratlanul bedobott program az azóta megismert részleteket is figyelembe véve tökéletesen irreális, megvalósíthatatlan"
– mondta Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért – Országos Nyelvoktatási és Nyelvvizsgáztatási Szakmai Egyesület elnöke a 24.hu-nak.
Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében jelentette be, hogy korszerűsítik a nyelvoktatást. A 9. és a 11. osztályban minden tanuló kéthetes külföldi nyelvtanfolyamon vehet részt, a költségeket a kormány állja. A 2020/21-es tanévben induló programban évente 140 ezer diák mehet külföldre, mindez évi 90 milliárd forintba kerülne. A tervek szerint csoportos, iskolai és egyéni pályázásra is lesz lehetőség, Kásler Miklós miniszter szerint a diákok külföldi családoknál tölthetik a kétszer kéthetes nyelvi kurzust.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 24.hu megkeresésére közölte, a kormánydöntés végrehajtása, a program és a pályázatok részleteinek kidolgozása csak most kezdődik.
"Célnyelvi országot az alapján választhatnak majd a diákok, hogy ki melyik nyelvet tanulja első idegen nyelvként. Az országok listája természetesen szerepelni fog a 11 hónap múlva elérhető pályázati kiírásban, de Magyarország európai uniós tagságára való tekintettel ha valaki németül tanul, Ausztriába vagy Németországba mehet, ha angolul, akkor az Egyesült Királyság, Írország vagy Málta, ha pedig franciául, akkor Franciaország lehet a célország"
Pénz van, hely nincs:...
Szerző: KOVÁCS MÁRTA
2019.02.19.
"A váratlanul bedobott program az azóta megismert részleteket is figyelembe véve tökéletesen irreális, megvalósíthatatlan"
– mondta Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért – Országos Nyelvoktatási és Nyelvvizsgáztatási Szakmai Egyesület elnöke a 24.hu-nak.
Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében jelentette be, hogy korszerűsítik a nyelvoktatást. A 9. és a 11. osztályban minden tanuló kéthetes külföldi nyelvtanfolyamon vehet részt, a költségeket a kormány állja. A 2020/21-es tanévben induló programban évente 140 ezer diák mehet külföldre, mindez évi 90 milliárd forintba kerülne. A tervek szerint csoportos, iskolai és egyéni pályázásra is lesz lehetőség, Kásler Miklós miniszter szerint a diákok külföldi családoknál tölthetik a kétszer kéthetes nyelvi kurzust.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 24.hu megkeresésére közölte, a kormánydöntés végrehajtása, a program és a pályázatok részleteinek kidolgozása csak most kezdődik.
"Célnyelvi országot az alapján választhatnak majd a diákok, hogy ki melyik nyelvet tanulja első idegen nyelvként. Az országok listája természetesen szerepelni fog a 11 hónap múlva elérhető pályázati kiírásban, de Magyarország európai uniós tagságára való tekintettel ha valaki németül tanul, Ausztriába vagy Németországba mehet, ha angolul, akkor az Egyesült Királyság, Írország vagy Málta, ha pedig franciául, akkor Franciaország lehet a célország"
– közölte a minisztérium.
Megerősítették, hogy az állam a 90 milliárdos keretösszegből a diákok utazási- és kurzusköltségeit, valamint a teljes ellátásukat finanszírozza a program ideje alatt. Ha valaki egyénileg pályázik, önállóan kell keresnie a kiírásnak megfelelő nyelvi programot, amelynek általában része a szállás és a befogadó család is, csoportos pályázat esetén ebben segítségére lesz az az iskola, ahol tanul.
A Nyelvtudásért Egyesület elnöke azonban más megvilágításba helyezi a belengetett intézkedést. Ha 140 ezer diákra 90 milliárd forint költséget veszünk alapul, az a kéthetes tanfolyamra nézve diákonként nagyjából 640 ezer forint. Rozgonyi szerint ez a turnusköltség a javaslat egyetlen reális eleme, hiszen egy külföldi tanfolyam utazással és ellátással valóban ennyibe kerül.
Megerősítették, hogy az állam a 90 milliárdos keretösszegből a diákok utazási- és kurzusköltségeit, valamint a teljes ellátásukat finanszírozza a program ideje alatt. Ha valaki egyénileg pályázik, önállóan kell keresnie a kiírásnak megfelelő nyelvi programot, amelynek általában része a szállás és a befogadó család is, csoportos pályázat esetén ebben segítségére lesz az az iskola, ahol tanul.
A Nyelvtudásért Egyesület elnöke azonban más megvilágításba helyezi a belengetett intézkedést. Ha 140 ezer diákra 90 milliárd forint költséget veszünk alapul, az a kéthetes tanfolyamra nézve diákonként nagyjából 640 ezer forint. Rozgonyi szerint ez a turnusköltség a javaslat egyetlen reális eleme, hiszen egy külföldi tanfolyam utazással és ellátással valóban ennyibe kerül.
MAGUKRA HAGYTÁK A KÖZSZOLGÁKAT: CSAKNEM 70 EZER EMBER NEM TUDJA, MIT HOZ AZ ÚJ BESOROLÁS
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: GULYÁS ERIKA
2019.02.20.
Egyelőre sűrű köd borítja a kormányzati igazgatásról szóló, tavaly decemberben elfogadott törvény végrehajtását – ezt jelezték lapunknak több minisztériumból, háttérintézményből és kormányhivatalból is. Majdnem 70 ezer ember sorsa vált bizonytalanná. A jogszabály szerint ugyanis múlt péntekig a fenti kör minden munkahelyén el kellett volna készülni a listáknak, hogy az egyes dolgozók milyen besorolású álláshelyre kerülnek és ennek alapján mekkora lesz a bérük, de informátoraink szerint óriási a csend a hivatalokban. Ha készült is ilyen terv, azt egyelőre nem merik megmutatni a munkatársaknak, így azt sem lehet tudni, mindenki kap-e új kinevezést és a kormány ígéretének megfelelően 30 százalékos béremelést januártól visszamenőleg. A közszféra szakszervezetei szerint a megemelt munkaterhek miatt rengetegen várják a márciusi bérpapírjukat azzal a gondolattal, hogy ha nem kapnak annyi pénzt, amit tisztességesnek tartanak, tömegesen mondanak majd fel.
Szerző: GULYÁS ERIKA
2019.02.20.
Korábbi köztisztviselőkből és állami tisztviselőkből egységesen kormánytisztviselők lesznek a az állami a hivatalok munkatársai, amihez új kinevezési papírt kellene aláírniuk. A törvény szó szerint azt írja, 2019. február 15-ig a „jövedelem számításának módját a Kormány rendeletben állapítja meg”, de ilyen rendelet eddig nem jelent meg a Magyar Közlönyben.
Egyes forrásaink állítják, létezik ilyen jogszabály, de azt a kormány 2000-esnek minősítette, vagyis titkosította, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy mindenhol csak a munkáltatók kapták meg, más nem férhet hozzá. Kormányzati tisztviselő ugyanis csak az lesz, akit írásban kineveznek és aláírásával igazolja, hogy elfogadta a felajánlott munkát és fizetést. Mivel a személyhez kötött béreket nem ismerik az érintettek, a törvény mellékletében olvasható bértáblákat bogarásszák. Ez alapján a legalacsonyabb besorolású minisztériumi kormánytanácsos bruttó 250 ezer forintot kereshet, de az ebbe a körbe sorolt közigazgatási államtitkár pénze akár 1 millió 900 ezer forintra is emelkedhet. A kormányhivatalokban kevesebbet lehet keresni.
A kormánytisztviselők helyzete és munkavégzése az eddigi stabilitással szemben teljesen bizonytalanná és kiszámíthatatlanná vált, a terület munkavállalói számára „kardinális változásokat” hozott a kormányzati igazgatásról szóló törvény – fogalmazott lapunknak Kerekes Edit munkajogász. A szakember szerint ezzel kiüresednek a kormánytisztviselők korábbi kedvezményei, most például sorra kap olyan jelzéseket, hogy a hivatali dolgozók szabadsága és pótszabadsága együtt nem éri el a munka törvénykönyve alá esők szabadságának mértékét, de az érintettek közül sokan nehezményezik azt is, hogy az életkor alapján mostantól nem lehet feljebb lépni, megszűnik az automatikus átsorolás rendszere, a tapasztalat sem számít...
MEGUGRÓ KÖLTSÉGEK, CSÚSZÁS, BARÁTI ZSEBEK: EZ LETT ORBÁN NAGY ÚTÉPÍTÉSI ÍGÉRETEIBŐL
HVG ONLINE
Szerző: BALLA GYÖRGYI
2019.02.20.
Orbán Viktor miniszterelnök 2015-ben sokat ígért a megyei jogú városoknak, egyebek között azt, hogy 2018-ig minden magyarországi autópálya eléri az országhatárt. A határidő lejárt, és még mindig van olyan beruházás, amelyik el sem kezdődött. Az azonban már látszik, hogy kik járhatnak jól a Modern Városok Program útépítéseinél.
Orbán Viktor 2015 márciusa és 2017 májusa között 23 megyei jogú városba ment el, a legfontosabb közös ígérete mindenütt az volt, hogy mindannyian kapnak új autóutakat. A miniszterelnök azt mondta, az a cél, hogy minden megyei jogú várost 2018-ig bekapcsoljanak a már létező autóút- és autópálya-rendszerbe, illetve hogy az autópályák elérjék az országhatárt. Ez Zalaegerszegnek, Békéscsabának és Salgótarjánnak volt igazán jó hír, ezek a városok ugyanis messze esnek a közúti „vérkeringéstől”. Összesen
Szerző: BALLA GYÖRGYI
2019.02.20.
Orbán Viktor 2015 márciusa és 2017 májusa között 23 megyei jogú városba ment el, a legfontosabb közös ígérete mindenütt az volt, hogy mindannyian kapnak új autóutakat. A miniszterelnök azt mondta, az a cél, hogy minden megyei jogú várost 2018-ig bekapcsoljanak a már létező autóút- és autópálya-rendszerbe, illetve hogy az autópályák elérjék az országhatárt. Ez Zalaegerszegnek, Békéscsabának és Salgótarjánnak volt igazán jó hír, ezek a városok ugyanis messze esnek a közúti „vérkeringéstől”. Összesen
- 690 kilométernyi út megépítését,
- 21 fejlesztést,
- 1921 milliárd forint elköltését jelentette be országjárásán a kormányfő.
Megnéztük, hogy mi valósult meg a tervekből. Összességében elmondható, hogy
Megnéztük, hogy mi valósult meg a tervekből. Összességében elmondható, hogy
- egyetlen megyei jogú városban sem készültek a munkával 2018-ra,
- alig akad olyan város, ahol tartani tudták az eredetileg tervezett költségeket,
- 1 kilométernyi új autópályát átlagosan 2,5 milliárd forintból hoztak ki,
- a nagyberuházásokkal a kormánybarát cégek jártak jól.
Azokat a nagyobb közútfejlesztéseket szedtük sorba, amelyeket magyar állami, illetve európai uniós pénzből finanszíroznak a Modern Városok Program keretében:...
Azokat a nagyobb közútfejlesztéseket szedtük sorba, amelyeket magyar állami, illetve európai uniós pénzből finanszíroznak a Modern Városok Program keretében:...
"MI, A DUNÁTÓL KELETRE, MÁR ROMÁNIÁNAK VAGYUNK NÉZVE"
MAGYAR HANG
Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2019.02.20.
Mezőtúrról Szarvasra zötyögök a hófödte tanyavilágon keresztül a csehszlovák gyártású Zsuzsi vonattal. A halott tájhoz illene a csend, az viszont itt nincs. A csattogó csehszlovák vasúti csodát megpróbálja románul túlkiabálni mögöttem egy tarka kendős, melegítős asszony. És mivel ő kiabál, kénytelen emelt hangon társalogni mellettem két indiai fiatal, ahogy a pótlóbuszokról érdeklődő asszony is kénytelen kicsit hangosabban szólni a kalauzhoz – magyarul.
Szarvason aztán az indiai srácokkal elegyedem szóba, hiszen miattuk jöttem. Kíváncsi voltam, milyen az a város, ahol van egy nagy múltú, magyarokat alkalmazó hazai gyár, amelynek nem dob mentőövet a magyar kormány, így az kénytelen bezárni, miközben mindenféle központi akadály nélkül működik egy baromfifeldolgozó üzem, ahová nemcsak Indiából, hanem Mongóliából is hoznak alkalmazottakat, hogy a kormányzati propagandaszöveget ideidézzük: „elvegye a magyarok munkáját”.
Az indiai fiúk sokat mosolyognak, miközben beszélgetünk, de ettől még nem értjük meg jobban egymást. Az mindenesetre kiderül, hogy szerintük angolul kevesen beszélnek Szarvason, az ő pandzsábi nyelvüket meg nyilván még kevesebben értik. De nem tragédia, valamelyest beszélnek magyarul. Rá is kérdezek, hol tanulták meg a nyelvünket, de a választ nem értem. Témát is váltok. – Mennyivel kerestek többet itt, mint odahaza?
A mosoly ezúttal eltűnik egyikük arcáról, az enyémre viszont a döbbenet ül ki, amikor mutatja a számot a kijelzőn: 60. Vagyis hatvanszor többet keresnek Szarvason, mint Indiában. Elképesztő szám, de még ha lecsapnák a nullát a hatos mögül, az is az lenne. Nem kérdezek semmit, így is kapom a gesztikulációval kísért választ: a fiú két tenyerével nyom lefelé, és úgy mondja itteni bérére utalva: „very low, nagyon kicsi”.
„Nagyon nagy érvágás”
Az első kocsmába, ahová betérek, nem Szarvasi gépből kapom a kávét. Ez igaz volt egyébként az összes általam meglátogatott presszóra, ám ezen a helyen még a frissen bezárt Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. jegyzetfüzete díszeleg a pulton. Nem is lepődöm meg hát, amikor a csapos lány közli, milyen kényes téma ez itt.
– Nagyon nagy érvágás volt ez sokaknak, van olyan vendég, aki 30 évet dolgozott ott, és a szívet-lelkét beletette a munkába. Aztán egyszer csak szóltak neki, hogy többet nem kell jönni – meséli...
Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2019.02.20.
Szarvason aztán az indiai srácokkal elegyedem szóba, hiszen miattuk jöttem. Kíváncsi voltam, milyen az a város, ahol van egy nagy múltú, magyarokat alkalmazó hazai gyár, amelynek nem dob mentőövet a magyar kormány, így az kénytelen bezárni, miközben mindenféle központi akadály nélkül működik egy baromfifeldolgozó üzem, ahová nemcsak Indiából, hanem Mongóliából is hoznak alkalmazottakat, hogy a kormányzati propagandaszöveget ideidézzük: „elvegye a magyarok munkáját”.
Az indiai fiúk sokat mosolyognak, miközben beszélgetünk, de ettől még nem értjük meg jobban egymást. Az mindenesetre kiderül, hogy szerintük angolul kevesen beszélnek Szarvason, az ő pandzsábi nyelvüket meg nyilván még kevesebben értik. De nem tragédia, valamelyest beszélnek magyarul. Rá is kérdezek, hol tanulták meg a nyelvünket, de a választ nem értem. Témát is váltok. – Mennyivel kerestek többet itt, mint odahaza?
A mosoly ezúttal eltűnik egyikük arcáról, az enyémre viszont a döbbenet ül ki, amikor mutatja a számot a kijelzőn: 60. Vagyis hatvanszor többet keresnek Szarvason, mint Indiában. Elképesztő szám, de még ha lecsapnák a nullát a hatos mögül, az is az lenne. Nem kérdezek semmit, így is kapom a gesztikulációval kísért választ: a fiú két tenyerével nyom lefelé, és úgy mondja itteni bérére utalva: „very low, nagyon kicsi”.
„Nagyon nagy érvágás”
Az első kocsmába, ahová betérek, nem Szarvasi gépből kapom a kávét. Ez igaz volt egyébként az összes általam meglátogatott presszóra, ám ezen a helyen még a frissen bezárt Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. jegyzetfüzete díszeleg a pulton. Nem is lepődöm meg hát, amikor a csapos lány közli, milyen kényes téma ez itt.
– Nagyon nagy érvágás volt ez sokaknak, van olyan vendég, aki 30 évet dolgozott ott, és a szívet-lelkét beletette a munkába. Aztán egyszer csak szóltak neki, hogy többet nem kell jönni – meséli...
MEGKÖNNYÍTENÉ A CSALÁDI VAGYONOK KEZELÉSÉT A KORMÁNY
444.HU
Szerző: CZINKÓCZI SÁNDOR
2019.02.20.
Szerdán kezdik tárgyalni a vagyonkezelő alapítványok létrehozásáról szóló javaslatot a parlamentben. A Trócsányi László igazságügyi miniszter nevéhez főződő javaslat egy olyan új típusú alapítványi formát hozna létre, amely családi vagyonok professzionális kezelését, illetve közfeladatokat, például felsőoktatási célokat is szolgálhat.
A javaslatról a G7 korábban megjegyezte, hogy bár a vagyonkezelő alapítványokat a Corvinus kiszervezésére hozzák létre, de lehetőséget adnak majd a legnagyobb magyar vagyonok alapítványba mentésére is. A porttál megjegyzi, hogy eddig is lehetett családi alapítványokat létrehozni, csakhogy ezek nem végezhettek nyereségcélú, gazdasági tevékenységet. A kormány indoklása szerint szerint a külföldi minták azt mutatják, hogy alapítványi formában generációkat átívelően is lehet magánvagyonokat kezelni.
Szerző: CZINKÓCZI SÁNDOR
2019.02.20.
A javaslatról a G7 korábban megjegyezte, hogy bár a vagyonkezelő alapítványokat a Corvinus kiszervezésére hozzák létre, de lehetőséget adnak majd a legnagyobb magyar vagyonok alapítványba mentésére is. A porttál megjegyzi, hogy eddig is lehetett családi alapítványokat létrehozni, csakhogy ezek nem végezhettek nyereségcélú, gazdasági tevékenységet. A kormány indoklása szerint szerint a külföldi minták azt mutatják, hogy alapítványi formában generációkat átívelően is lehet magánvagyonokat kezelni.
TRÍCIUMSZIVÁRGÁS ÉS NEJLONBA CSOMAGOLT HULLADÉK: KÉRDÉSEK A PÜSPÖKSZILÁGYI ATOMTEMETŐ KÖRÜL
ÁTLÁTSZÓ / ORSZÁGSZERTE BLOG
Szerző: OROSZI BABETT
2019.02.18.
Sugárfertőzés a telepen, fejetlenség a rendszerváltás előtt lerakott hulladékok dokumentálásában, csomagolásában és tárolásában, magas háttérsugárzás, káros anyag szivárgása a talajvízbe – a püspökszilágyi atomtemető körül több rémtörténet is kering. Az Átlátszó és az Energiaklub csapata, a Paksi Riot úgy döntött, beleássa magát a témába, és utánajár ezeknek az ügyeknek. Számos hivatalos dokumentumot néztünk át, többször ellátogattunk a településre, és bejutottunk magába a létesítménybe is. Kifaggattuk emellett a helyi polgármestert, a tároló vezetőit, és beszéltünk szakértőkkel is. Jöjjenek, és barangoljanak velünk az ország egyetlen felszíni atomhulladék-tárolójában! Ígérjük, nem fognak elveszni, ellenben mindent megtudhatnak arról, mi folyik a létesítményben.
Püspökszilágy. Egy csendes, barátságos, alig 800 fős település Budapesttől 50 kilométerre. A faluról valószínűleg csak kevesen hallottak, pedig különleges: határában működik Magyarország egyetlen felszínközeli atomtemetője. Ez azt jelenti, hogy itt a radioaktív hulladékok közel vannak a földfelszínhez, körülbelül 15-30 méter mélyen fekszenek.
Az atomtemetőt, hivatalos nevén Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tárolót (RHFT) az 1970-es években építették azért, hogy legyen hol elhelyezni a hazánkban keletkező kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat. 1996 óta az RHFT kizárólag nem atomerőműből származó, úgynevezett intézményi radioaktív hulladékot fogad.
Ilyenek számos iparágban keletkeznek: a gyógyításban, a kutatásban, a mezőgazdaságban és az iparban. Kis- és közepes aktivitású hulladéknak számítanak például a radioaktivitással szennyezett védőruhák, szerszámok, kesztyűk. Ezek mindegyike veszélyes hulladék, hiszen a radioaktív sugárzás – persze a sugárzás erősségétől és fajtájától függően – az emberekre és a környezetre is ártalmas...
Szerző: OROSZI BABETT
2019.02.18.
Püspökszilágy. Egy csendes, barátságos, alig 800 fős település Budapesttől 50 kilométerre. A faluról valószínűleg csak kevesen hallottak, pedig különleges: határában működik Magyarország egyetlen felszínközeli atomtemetője. Ez azt jelenti, hogy itt a radioaktív hulladékok közel vannak a földfelszínhez, körülbelül 15-30 méter mélyen fekszenek.
Az atomtemetőt, hivatalos nevén Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tárolót (RHFT) az 1970-es években építették azért, hogy legyen hol elhelyezni a hazánkban keletkező kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat. 1996 óta az RHFT kizárólag nem atomerőműből származó, úgynevezett intézményi radioaktív hulladékot fogad.
Ilyenek számos iparágban keletkeznek: a gyógyításban, a kutatásban, a mezőgazdaságban és az iparban. Kis- és közepes aktivitású hulladéknak számítanak például a radioaktivitással szennyezett védőruhák, szerszámok, kesztyűk. Ezek mindegyike veszélyes hulladék, hiszen a radioaktív sugárzás – persze a sugárzás erősségétől és fajtájától függően – az emberekre és a környezetre is ártalmas...
OSZTOZKODIK A KÉT MILLIÁRDOS, MÉSZÁROS LŐRINC ÉS SZÍJJ LÁSZLÓ
24.HU
Szerző: VITÉZ F. IBOLYA
2019.02.20.
Nem molyolt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) piaci hatásvizsgálattal, két nap alatt eldöntötte, hogy nincs gond azzal, ha a Mészáros-klán egy újabb céget kebelez be, olyat, amelyik történetesen 50 milliárd forint árbevételt tervezett 2018-ra. Eddig sem akadékoskodott a Juhász Miklós vezette hivatal, és most a felettébb gyorsan növekvő, állami megrendelésekkel jól eleresztett építőipari vállalkozás, a ZÁÉV Építőipari Zrt. megszerzése elé sem gördített akadályt.
A Puskás Stadiontól a kormány médiaholdingjáig
A Magyarország első számú milliárdosa, Mészáros Lőrinc és felesége tulajdonában álló Talentis Group Beruházás-szervező Zrt. január 21-én jelentette be a versenyhivatalnak irányításszerzését a Pannon Speed Pro Vagyonkezelő Zrt. felett, és rögvest, 23-án meg is kapta a hatósági bizonyítványt arról, hogy szabad az út a fúzió előtt. A cégbejegyzés szerint Peresztegi Imre ZÁÉV-vezér tulajdonában álló vagyonkezelő több építőipari vállalkozásban érdekelt, de közülük csak a legnagyobb, a ZÁÉV igazán érdekes. Ez a társaság közpénzes építkezések közbeszerzésein rendkívül sikeres, olyan óriásmegrendelések részese, mint a lassan 200 milliárd forintosra kerekedett új Puskás Ferenc Stadion és a 40 milliárd forintos zalaegerszegi járműipari tesztpálya beruházása. Amúgy az egyik leggyorsabban növekvő építőipari vállalkozás, forgalma 2016-ban 15 milliárdnál, 2017-ben már 35 milliárdnál tartott, 2018-ra pedig újabb ugrást, 50 milliárdos árbevételt tűzött ki célul. Ez már bőven eléri a versenyhivatal ingerküszöbét, hiszen 15 milliárd forint árbevétel felett be kell jelenteni a fúziót.
A Talentis Groupnak ugyan nincs ehhez fogható mérlege, de azért a 2017-ben nyilvántartott 4,3 milliárd forint befektetett eszköze és közel félmilliárdos nyeresége nem elhanyagolható. Nem beszélve arról, hogy rajta keresztül vásárolt meg Mészáros egy egész sor médiacéget és rögvest a Liszkay Gábor-féle médiaholdingnak ajándékozta a teljes médiacsomagját. Ettől még a Talentis Grouphoz közelebb áll az építőipar, legalábbis főprofilja a cégdokumentáció szerint épületépítési projektektszervezés...
Szerző: VITÉZ F. IBOLYA
2019.02.20.
A Puskás Stadiontól a kormány médiaholdingjáig
A Magyarország első számú milliárdosa, Mészáros Lőrinc és felesége tulajdonában álló Talentis Group Beruházás-szervező Zrt. január 21-én jelentette be a versenyhivatalnak irányításszerzését a Pannon Speed Pro Vagyonkezelő Zrt. felett, és rögvest, 23-án meg is kapta a hatósági bizonyítványt arról, hogy szabad az út a fúzió előtt. A cégbejegyzés szerint Peresztegi Imre ZÁÉV-vezér tulajdonában álló vagyonkezelő több építőipari vállalkozásban érdekelt, de közülük csak a legnagyobb, a ZÁÉV igazán érdekes. Ez a társaság közpénzes építkezések közbeszerzésein rendkívül sikeres, olyan óriásmegrendelések részese, mint a lassan 200 milliárd forintosra kerekedett új Puskás Ferenc Stadion és a 40 milliárd forintos zalaegerszegi járműipari tesztpálya beruházása. Amúgy az egyik leggyorsabban növekvő építőipari vállalkozás, forgalma 2016-ban 15 milliárdnál, 2017-ben már 35 milliárdnál tartott, 2018-ra pedig újabb ugrást, 50 milliárdos árbevételt tűzött ki célul. Ez már bőven eléri a versenyhivatal ingerküszöbét, hiszen 15 milliárd forint árbevétel felett be kell jelenteni a fúziót.
A Talentis Groupnak ugyan nincs ehhez fogható mérlege, de azért a 2017-ben nyilvántartott 4,3 milliárd forint befektetett eszköze és közel félmilliárdos nyeresége nem elhanyagolható. Nem beszélve arról, hogy rajta keresztül vásárolt meg Mészáros egy egész sor médiacéget és rögvest a Liszkay Gábor-féle médiaholdingnak ajándékozta a teljes médiacsomagját. Ettől még a Talentis Grouphoz közelebb áll az építőipar, legalábbis főprofilja a cégdokumentáció szerint épületépítési projektektszervezés...
SOROS GYÖRGY HOZZON MAGÁVAL EGY JUNCKERT!
SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2019.02.19.
Újabb szintet lépett az Orbán-kabinet a sorosozásban, hiszen legújabb „tájékoztató kampányában” Jean-Claude Juncker személyében új (cinkos)társat talált az amerikai milliárdos mellé. Eddig is tudtuk, hogy Orbán Viktor nem rajong az Európai Bizottság elnökéért, de azért a patás ördög mellé helyezése egészen elképesztő támadás a poszttól búcsúzó politikus ellen. Nem mellékesen a luxemburgi bizottsági elnök annak a néppárti frakciónak a legfőbb vezetője, amelyben a Fidesz is tevékenykedik. A magyar kormánypárt tehát lényegében saját pártcsaládja ellen kampányol, ami még mindig nem elég bűn ahhoz, hogy kitegyék őket a kereszténydemokrata pártok szövetségéből.
A Fidesz kormányzati médiakolhozba szervezett propagandahálózata főként azzal támadja Jean-Claude Junckert, hogy túl jó kapcsolatot ápol alkoholtartalmú italokkal. Magyarországon egyébként egy füves cigi elszívásáért egy egész életre megbélyegeznek egy közszereplőt (erről Juhász Péter naphosszat tudna regélni), ám a piálás lényegében elismerést kiváltó virtus nálunk. Például, amikor a tavalyi parlamenti választások kampányában Orbán Viktor egy részeg kukás emberrel ölelkezett, senki sem borzadt el a gesztustól. Juncker azonban amellett, hogy előszeretettel kortyol alkoholos italokból, olykor fogadta Soros Györgyöt is a hivatalában, és ez már elegendő bűn ahhoz, hogy a magyar kormány pellengérre állítsa Európai Bizottság leköszönő elnökét.
Láthatóan nagy élvezettel rúg bele saját párttársaiba Orbán olyankor, amikor korábbi sérelmeiért akar elégtételt venni. Juncker bűne főként az, hogy nyíltan a Sargentini-jelentés támogatására szólította fel a néppárti képviselőket, aminek aztán az is lett az eredménye, hogy a magyar kormányt több ponton elítélő dokumentumot kétharmados többséggel elfogadta az Európai Parlament plenáris ülése. Akkor ezt mélyütésként élte meg Orbán, és nem is rejtette véka alá, hogy bosszút fog állni azokon a kereszténydemokrata képviselőkön, akik támogatták a Judit Sargentini, holland képviselőnő által jegyzett dokumentum elfogadását. Ennek ellenére a Fideszt nem zárta ki sorai közül az Európai Néppárt, és gyaníthatóan ez most sem fog megtörténni annak ellenére, hogy a pártcsalád egy emblematikus figuráját állítja pellengérre a magyar kormány...
Szerző: SZEKA
2019.02.19.
A Fidesz kormányzati médiakolhozba szervezett propagandahálózata főként azzal támadja Jean-Claude Junckert, hogy túl jó kapcsolatot ápol alkoholtartalmú italokkal. Magyarországon egyébként egy füves cigi elszívásáért egy egész életre megbélyegeznek egy közszereplőt (erről Juhász Péter naphosszat tudna regélni), ám a piálás lényegében elismerést kiváltó virtus nálunk. Például, amikor a tavalyi parlamenti választások kampányában Orbán Viktor egy részeg kukás emberrel ölelkezett, senki sem borzadt el a gesztustól. Juncker azonban amellett, hogy előszeretettel kortyol alkoholos italokból, olykor fogadta Soros Györgyöt is a hivatalában, és ez már elegendő bűn ahhoz, hogy a magyar kormány pellengérre állítsa Európai Bizottság leköszönő elnökét.
Láthatóan nagy élvezettel rúg bele saját párttársaiba Orbán olyankor, amikor korábbi sérelmeiért akar elégtételt venni. Juncker bűne főként az, hogy nyíltan a Sargentini-jelentés támogatására szólította fel a néppárti képviselőket, aminek aztán az is lett az eredménye, hogy a magyar kormányt több ponton elítélő dokumentumot kétharmados többséggel elfogadta az Európai Parlament plenáris ülése. Akkor ezt mélyütésként élte meg Orbán, és nem is rejtette véka alá, hogy bosszút fog állni azokon a kereszténydemokrata képviselőkön, akik támogatták a Judit Sargentini, holland képviselőnő által jegyzett dokumentum elfogadását. Ennek ellenére a Fideszt nem zárta ki sorai közül az Európai Néppárt, és gyaníthatóan ez most sem fog megtörténni annak ellenére, hogy a pártcsalád egy emblematikus figuráját állítja pellengérre a magyar kormány...
"A JOBBIK SOSEM VOLT ANTISZEMITA" - AZ EGYKOR "ZSIDÓLISTÁZÓ" GYÖNGYÖSI MÁRTON A VÁLASZNAK
VÁLASZ ONLINE
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2019.02.19.
Szégyenteljes „szocialista-náci koalícióról” értekezett évértékelőjében Orbán Viktor, ezt bizonyítandó pedig a kormánymédia újra előtúrta a Jobbik frakcióvezetőjének zsidókat listázni vágyó 2012-es parlamenti felszólalását. Gyöngyösi Márton most a Válasz kérésére visszaugrik az időben, hogy beszámoljon botrányos mondatainak keletkezéséről. Meg arról, hogy a tanácsköztársaság az ő szemüvegükön át „zsidó vircsaft”-e, van-e joga Izraelnek, hogy megvédje magát, és hogy „holokamu”-e a holokauszt. Szembesítő nagyinterjú a Jobbik frakcióvezetőjével:...
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2019.02.19.
AKIKET BIZTOSAN KIZÁRNAK A CSALÁDI HITELEKBŐL - A NEGATÍV ADÓSLISTA REJTELMEI
AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.02.20.
A miniszterelnök által bejelentett „családvédelmi akcióterv” számos részlete még most sem tisztázott, de az kiderült, hogy több pont valójában kölcsön, aminél nem maradhat el a hitelbírálat. Ebből is egyértelmű, hogy rossz hitelmúlttal (egykori BAR-listások) rendelkezők bármennyi gyerekük van, vagy lesz, nem számíthatnak erre a pénzre. Az Azénpénzem.hu körbejárta a kérdést.
Jókora „családvédelmi akciótervet” jelentett be Orbán Viktor miniszterelnök. A családügyi államtitkár, Novák Katalin később bontotta ki a különböző pontok részleteit. Később tovább finomodott a kép (erről itt és itt írtunk). A lényeg azonban nem változott: a 18-40 közötti nők, és a használt lakást vevő többgyerekes családok is hitelként kaphatják a támogatást. A kölcsönt pedig bank folyósítja előzetes hitelbírálat után.
A jogszabályok is megengedik, hogy a hitelbírálat részletei titkosak legyenek. Az azonban teljesen egyértelmű, hogy a Központi Hitelinformációs rendszerben (KHR, egykori nevén BAR-lista) negatív minősítéssel szereplő adósok nem számíthatnak hiteligényük kedvező elbírálására. Bármennyi gyerekük is van vagy lesz. Persze mindent meg lehet tenni (így minősíthetik az akár sokadik házasságot elsőnek, és a férfiakat is fiatal nőnek), de ha a jogalkotók külön semmit sem intézkednek az ügyben, akkor nagyon sokan maradhatnak ki az új lehetőségekből.
Az egykori devizahitelesek közül nem kevesen a mai napig kínlódnak részleteikkel, nem ritkán újra és újra fizetési nehézségekkel szembesülve. Három évvel ezelőtt jelent meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ajánlása, amelyben pontról pontra végigvették, mit kell tenniük a pénzintézeteknek nem fizető adósaikkal. Két évvel ezelőtt látszott, hogy bankok által kötelezően megkeresett, bajban levő egykori devizahitelesek nem egészen hat százalékával sikerült megállapodni.
Ez is négyezer hiteles volt, az igazán jelentős szám azonban azokat az adósokat jelenti, akiknek tartozását követeléskezelőnek adták át. Akinek még van jelentősebb összegű tartozása egy bank (vagy faktoring, illetve behajtó) felé, annak tudnia kell, hogy szerepel a KHR negatív nyilvántartásában. Tapasztalataink szerint viszont az egyezséget kötött adósok úgy gondolják, már megszabadultak a stigmától. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű...
Szerző: Az Én Pénzem
2019.02.20.
Jókora „családvédelmi akciótervet” jelentett be Orbán Viktor miniszterelnök. A családügyi államtitkár, Novák Katalin később bontotta ki a különböző pontok részleteit. Később tovább finomodott a kép (erről itt és itt írtunk). A lényeg azonban nem változott: a 18-40 közötti nők, és a használt lakást vevő többgyerekes családok is hitelként kaphatják a támogatást. A kölcsönt pedig bank folyósítja előzetes hitelbírálat után.
A jogszabályok is megengedik, hogy a hitelbírálat részletei titkosak legyenek. Az azonban teljesen egyértelmű, hogy a Központi Hitelinformációs rendszerben (KHR, egykori nevén BAR-lista) negatív minősítéssel szereplő adósok nem számíthatnak hiteligényük kedvező elbírálására. Bármennyi gyerekük is van vagy lesz. Persze mindent meg lehet tenni (így minősíthetik az akár sokadik házasságot elsőnek, és a férfiakat is fiatal nőnek), de ha a jogalkotók külön semmit sem intézkednek az ügyben, akkor nagyon sokan maradhatnak ki az új lehetőségekből.
Az egykori devizahitelesek közül nem kevesen a mai napig kínlódnak részleteikkel, nem ritkán újra és újra fizetési nehézségekkel szembesülve. Három évvel ezelőtt jelent meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ajánlása, amelyben pontról pontra végigvették, mit kell tenniük a pénzintézeteknek nem fizető adósaikkal. Két évvel ezelőtt látszott, hogy bankok által kötelezően megkeresett, bajban levő egykori devizahitelesek nem egészen hat százalékával sikerült megállapodni.
Ez is négyezer hiteles volt, az igazán jelentős szám azonban azokat az adósokat jelenti, akiknek tartozását követeléskezelőnek adták át. Akinek még van jelentősebb összegű tartozása egy bank (vagy faktoring, illetve behajtó) felé, annak tudnia kell, hogy szerepel a KHR negatív nyilvántartásában. Tapasztalataink szerint viszont az egyezséget kötött adósok úgy gondolják, már megszabadultak a stigmától. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű...
A MUNKAERŐHIÁNY MIATT A DUÁLIS KÉPZÉS SEM ÉRDEKLI A FIATALOKAT
ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2019.02.08.
Úgy tűnik, kudarcba fullad a kormány próbálkozása, hogy enyhítse a munkaerőhiányt: 2015-ben azért vezették be a országosan a német mintára kidolgozott duális képzést, hogy a hallgatók kész szakemberekként hagyják el a felsőoktatást. A számok azonban azt mutatják, hogy hiába a rengeteg támogatás, sem a cégek, sem pedig a hallgatók számára nem lett igazán vonzó a gyakorlatorientált képzési forma. Sőt, az Állami Számvevőszék elemzése nemrég megállapította, hogy az elmúlt években súlyosbodó munkaerőhiány miatt már nem jelent versenyelőnyt a duális diploma.
2015 őszén vezették be országosan a felsőoktatásban a duális képzést. A német mintára létrehozott gyakorlatorientált oktatási forma addig sem volt ismeretlen Magyarországon, bár korábban csupán egy-egy egyetem, főiskola működtetett ilyen típusú képzést: elsősorban azok az intézmények, ahol már volt együttműködés valamelyik multinacionális nagyvállalattal, mint például a győri Széchenyi István Egyetem és az Audi, illetve a kecskémeti Neumann János Egyetem és a Mercedes-Benz esetében. Ennek megfelelően az új képzési forma leginkább műszaki területen (villamosmérnöki szak, gépészmérnöki szak, járműmérnöki szak) vált népszerűvé. Jelenleg több mint 20 felsőoktatási intézmény kínál duális képzést, műszaki, informatikai, agrár- és gazdaságtudományi területen.
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2019.02.08.
2015 őszén vezették be országosan a felsőoktatásban a duális képzést. A német mintára létrehozott gyakorlatorientált oktatási forma addig sem volt ismeretlen Magyarországon, bár korábban csupán egy-egy egyetem, főiskola működtetett ilyen típusú képzést: elsősorban azok az intézmények, ahol már volt együttműködés valamelyik multinacionális nagyvállalattal, mint például a győri Széchenyi István Egyetem és az Audi, illetve a kecskémeti Neumann János Egyetem és a Mercedes-Benz esetében. Ennek megfelelően az új képzési forma leginkább műszaki területen (villamosmérnöki szak, gépészmérnöki szak, járműmérnöki szak) vált népszerűvé. Jelenleg több mint 20 felsőoktatási intézmény kínál duális képzést, műszaki, informatikai, agrár- és gazdaságtudományi területen.
Kész szakembereket kapnak a cégek
A duális képzés abban különbözik a hagyományos alapképzésektől, hogy a hallgatók minden tanévben 22-24 hetet a választott partnercégeknél töltenek szakmai gyakorlaton, ahol a cég emberei foglalkoznak velük. Ezért a képzés teljes ideje alatt fizetést kapnak – a mindenkori minimálbér 15 százalékának megfelelő összeget hetente. (Ettől csak felfelé térhetnek el a cégek.) Ez most körülbelül 80-90 ezer forintot jelent egy hónapra. Cserébe ugyanúgy be kell járniuk a céghez, mint bármelyik munkavállalónak, és csak meghatározott számú szabadnapjuk vannak, vagyis nincsenek hosszabb szüneteik, sem nyári vakációjuk.
A duális modell országos kiterjesztésétől azt remélte a kormány, hogy a piaci igényekhez jobban passzoló, gyakorlati tudást nyújtó képzésnek köszönhetően a hallgatók azonnal bevethető szakemberekként kerülnek ki a felsőoktatásból, ezzel biztosítva a cégek munkaerőutánpótlását. Elvileg a hallgatók is jól járnának ezzel a konstrukcióval, hiszen logikus lenne, hogy ha a partnercég éveken át nem kevés időt, energiát és pénzt áldoz a képzésükre, akkor a diploma megszerzése után állást ajánljon nekik. Főleg, hogy addigra megismerik a cég felépítését és működését, vagyis nem kell a bajlódni a betanításukkal, ami mindig egy költséges és hosszadalmas folyamat...
A duális képzés abban különbözik a hagyományos alapképzésektől, hogy a hallgatók minden tanévben 22-24 hetet a választott partnercégeknél töltenek szakmai gyakorlaton, ahol a cég emberei foglalkoznak velük. Ezért a képzés teljes ideje alatt fizetést kapnak – a mindenkori minimálbér 15 százalékának megfelelő összeget hetente. (Ettől csak felfelé térhetnek el a cégek.) Ez most körülbelül 80-90 ezer forintot jelent egy hónapra. Cserébe ugyanúgy be kell járniuk a céghez, mint bármelyik munkavállalónak, és csak meghatározott számú szabadnapjuk vannak, vagyis nincsenek hosszabb szüneteik, sem nyári vakációjuk.
A duális modell országos kiterjesztésétől azt remélte a kormány, hogy a piaci igényekhez jobban passzoló, gyakorlati tudást nyújtó képzésnek köszönhetően a hallgatók azonnal bevethető szakemberekként kerülnek ki a felsőoktatásból, ezzel biztosítva a cégek munkaerőutánpótlását. Elvileg a hallgatók is jól járnának ezzel a konstrukcióval, hiszen logikus lenne, hogy ha a partnercég éveken át nem kevés időt, energiát és pénzt áldoz a képzésükre, akkor a diploma megszerzése után állást ajánljon nekik. Főleg, hogy addigra megismerik a cég felépítését és működését, vagyis nem kell a bajlódni a betanításukkal, ami mindig egy költséges és hosszadalmas folyamat...
CSELÉDSÉG VAGY ÖNMEGVALÓSÍTÁS?
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.02.20.
A külföldi házi idősápolás sokszor gerjeszt vitát, elsősorban azért, mert míg egyesek előszeretettel nevezik cselédnek az azt végzőket, mások abszolút professzionális munkának tartják. (Arról nem beszélve, hogy még az idősápolást végzők sem feltétlenül értékelik ugyanúgy a helyzetüket.) Vajon mitől függ, melyik az igaz narratíva?
A „cselédség” nyilván elsősorban történelmi okokból merül fel, hiszen például a két világháború közti Magyarországon a háztartási alkalmazott („házicseléd”) sok szempontból ugyanúgy a család részeként működött, mint ma a házi ápoló.
Különbségből persze akad jó pár, például az, hogy míg az előbbiek egy fedél alatt éltek a családdal, az utóbbiak között ez már nem feltétlenül van így, legalábbis választhatnak a lehetőségek közül.
Az alábbiakban két olyan ember története következik, akik mindketten voltak házi idősápolók külföldön, ami külön érdekes, hogy ketten kétféleképpen élték meg az általuk elvégzett munkát.
Németh Krisztina házi idősgondozásról szóló nagyszerű tanulmányában (itt olvasható el teljes egészében a 94. oldaltól) több történetet is ismertet. Egyikük, a 60 éves Ágnes több, az egészségügyben töltött évtized után, már nyugdíjasként kezdett külföldre járni (nem egyszer bejelentés nélkül) házi ápolónak Ausztriába és Németországba (nem sokkal a beszélgetések előtt hagyott fel vele).
Másik főhősünk, a negyvenes éveiben járó Ditta is pénzért vállalt házi ápolást, de annyira megszerette, hogy végül ez vált a hivatásává. A külföldi munkából hazatérve falujában most is az idősek otthonában dolgozik. Ő kifejezetten visszautasította, hogy az általa végzett munka cselédség lett volna.
„Itt ez a marha, majd ellátja”
Ágnes tehát már nyugdíjas volt, amikor nekivágott a külföldi munkának. Az interjúban azt mondta, szerinte a munkát, amire a két ország közötti gazdasági különbség miatt rákényszerült, az adott ország lakói lenézik, és nem is végeznék el, annyi pénzért biztosan nem, amennyit ő kapott.
Akadtak nehéz pillanatok, dolgozott például olyan családnál, ahol a pincehelyiségben jutott neki hely. Márpedig ez (és a megfelelő személyes tér hiánya) jócskán érzékelteti a társadalmi alá-fölérendeltséget.
„Na, azt is megfogadtam, hogy olyan helyre, ahol az egész család ott van, ott vannak az öregek, ott van az egyik gyerek az egyik emeleten, aztán a másik, én meg lemegyek a kellerbe, a pincébe, egy… egy olyan szar matracon – én nem vagyok egy nagyigényű, de akkor…, ahová bejárnak, még azt is megkérdezték, hogy éjszaka mér’ égett a villany a fürdőben” – mesélte a tanulmány szerzőjének.
Ágnes akkor érezte leginkább a cselédlétet, amikor egy németországi gazdálkodó családnál nem csak a gondozást, de egyéb feladatokat is elvártak tőle. Nehezítette a helyzetet, hogy kis településről volt szó, meglehetősen el volt zárva mindentől és így függő helyzetbe került.
Neki az a megoldás felelt meg a legjobban, amikor csak a segítségre szoruló időssel élt egy házban, annak társa pedig csak látogatóba érkezett, akár rendszeresen is, de nem szólt be a háztartása vezetésébe.
Ezen a helyen például szabad kezet kapott a heti kosztpénz beosztásában és általában a háztartás vezetésében is, így értelemszerűen azt is ette, amit főzött a páciensnek.
(Érdemes itt egy zárójeles pillanatra megállni, ugyanis a tanulmányban is szerepel, mennyire fontos és szimbolikus határvonalat jelent egy ilyen kapcsolatban az, hogy az ápoló és a befogadó család közösen étkezik-e, lévén az az egyenrangúság kifejeződése.)
Egy idő után jó esetben kialakul egyfajta közelebbi viszony az ápoló és az idős ember között, Ágnes is a legtöbbször keresztnevükön emlegette őket, azt a férfit pedig, akit viszonylag hosszú ideig ápolt, „az én öregemnek” hívta.
Az ápolói munka (csakúgy, mint az au pairség) egyik lehetséges feszültségforrása az, ha a család többet vár el a megállapodottnál, ráadásul úgy gondolja, hogy nem is kell érte pluszban fizetnie.
„Ők úgy gondolják, hogy nekik szükségük van, hogy valaki lemossa azt az üvegházat, meg ott pikírozzon, ami nem az én feladatom, akkor adjon rá [plusz pénzt]. Úgy vannak vele, hogy nem kell pénzt fizetni babysitterre, itt ez a marha, majd ez ellátja, hát izé, hát cselédkedni megy ki az ember” – mesélte Ágnes.
„Gyakorlatilag ők semmit nem fizetnek. És egyszer kértem meg, hoznának nekem gyümölcsöt a boltból. Egyszer hoztak, másodjára megkértem, nem hoztak. Nem hoztak. Nem hoztak. Pedig oda is vittem a pénzt. Nem, nem megyek ki úgy, hogy külföldön ne legyen pénz, mindenkinek ajánlom, hogy annyi, mint az útiköltség legyen nála, kaja, meg tudjon hazajönni” – emlegette fel az egyik megalázó pillanatot.
Ágnes szerint tehát akkor lesz cseléd valaki, ha egyrészt olyan munkát végez, amiért nem fizetik meg (vagy legalább nem kap érte valamilyen megbecsülést), illetve ami nem szerepel a munkaköri leírásában; másrészt az által mesélthez hasonló, megalázó helyzetek is erősíthetik ezt az érzést.
A határvonal persze rendkívül vékony ilyen esetekben, és nagyon sokszor nem elsősorban pénzkérdés (gondolom én), de kétségtelen, hogy így lehet a legegyszerűbben megfogni a lényegét.
Akkor nem vagy cseléd, ha azt a munkát végzed, amit előre rögzített feltételekkel és elvárásokkal, előre megbeszélt pénzért vállaltál. A helyzetet nehezíti, hogy ha a családnál lakik az ember, akkor gyakorlatilag csak a távozással lehet kifejezni az ellenállást.
Legalább ilyen fontos kérdés a szakmaiság. Mivel Ágnes mögött több évtizedes egészségügyi gyakorlat állt, konfliktushelyzetet jelentett, amikor az idősek hozzátartozói elkezdték utasítgatni olyan dolgokra is, melyek ellentmondtak a szaktudásának.
Ágnes ilyenkor minden esetben a szakmát helyezte előtérbe, több esetben is a család kifejezett kívánsága ellenére cselekedve. Mint a tanulmány szerzője megjegyzi, Ágnes szemében az a cseléd, aki „teljesen dilettáns” az ápolói feladatokhoz, így minden helyzetben feltétel nélkül és automatikusan a család elvárásai szerint cselekszik, ily módon fel sem merülnek benne a szakmai és laikus elvárások közötti ellentétek.
Ágnes ma már Magyarországon dolgozik, napi 1-2 órás ápolásokat vállal, de azt mondta, ha lehetősége lenne rá, pár évre még visszamenne külföldre dolgozni...
Szerző: Határátkelő
2019.02.20.
A „cselédség” nyilván elsősorban történelmi okokból merül fel, hiszen például a két világháború közti Magyarországon a háztartási alkalmazott („házicseléd”) sok szempontból ugyanúgy a család részeként működött, mint ma a házi ápoló.
Különbségből persze akad jó pár, például az, hogy míg az előbbiek egy fedél alatt éltek a családdal, az utóbbiak között ez már nem feltétlenül van így, legalábbis választhatnak a lehetőségek közül.
Az alábbiakban két olyan ember története következik, akik mindketten voltak házi idősápolók külföldön, ami külön érdekes, hogy ketten kétféleképpen élték meg az általuk elvégzett munkát.
Németh Krisztina házi idősgondozásról szóló nagyszerű tanulmányában (itt olvasható el teljes egészében a 94. oldaltól) több történetet is ismertet. Egyikük, a 60 éves Ágnes több, az egészségügyben töltött évtized után, már nyugdíjasként kezdett külföldre járni (nem egyszer bejelentés nélkül) házi ápolónak Ausztriába és Németországba (nem sokkal a beszélgetések előtt hagyott fel vele).
Másik főhősünk, a negyvenes éveiben járó Ditta is pénzért vállalt házi ápolást, de annyira megszerette, hogy végül ez vált a hivatásává. A külföldi munkából hazatérve falujában most is az idősek otthonában dolgozik. Ő kifejezetten visszautasította, hogy az általa végzett munka cselédség lett volna.
„Itt ez a marha, majd ellátja”
Ágnes tehát már nyugdíjas volt, amikor nekivágott a külföldi munkának. Az interjúban azt mondta, szerinte a munkát, amire a két ország közötti gazdasági különbség miatt rákényszerült, az adott ország lakói lenézik, és nem is végeznék el, annyi pénzért biztosan nem, amennyit ő kapott.
Akadtak nehéz pillanatok, dolgozott például olyan családnál, ahol a pincehelyiségben jutott neki hely. Márpedig ez (és a megfelelő személyes tér hiánya) jócskán érzékelteti a társadalmi alá-fölérendeltséget.
„Na, azt is megfogadtam, hogy olyan helyre, ahol az egész család ott van, ott vannak az öregek, ott van az egyik gyerek az egyik emeleten, aztán a másik, én meg lemegyek a kellerbe, a pincébe, egy… egy olyan szar matracon – én nem vagyok egy nagyigényű, de akkor…, ahová bejárnak, még azt is megkérdezték, hogy éjszaka mér’ égett a villany a fürdőben” – mesélte a tanulmány szerzőjének.
Ágnes akkor érezte leginkább a cselédlétet, amikor egy németországi gazdálkodó családnál nem csak a gondozást, de egyéb feladatokat is elvártak tőle. Nehezítette a helyzetet, hogy kis településről volt szó, meglehetősen el volt zárva mindentől és így függő helyzetbe került.
Neki az a megoldás felelt meg a legjobban, amikor csak a segítségre szoruló időssel élt egy házban, annak társa pedig csak látogatóba érkezett, akár rendszeresen is, de nem szólt be a háztartása vezetésébe.
Ezen a helyen például szabad kezet kapott a heti kosztpénz beosztásában és általában a háztartás vezetésében is, így értelemszerűen azt is ette, amit főzött a páciensnek.
(Érdemes itt egy zárójeles pillanatra megállni, ugyanis a tanulmányban is szerepel, mennyire fontos és szimbolikus határvonalat jelent egy ilyen kapcsolatban az, hogy az ápoló és a befogadó család közösen étkezik-e, lévén az az egyenrangúság kifejeződése.)
Egy idő után jó esetben kialakul egyfajta közelebbi viszony az ápoló és az idős ember között, Ágnes is a legtöbbször keresztnevükön emlegette őket, azt a férfit pedig, akit viszonylag hosszú ideig ápolt, „az én öregemnek” hívta.
Az ápolói munka (csakúgy, mint az au pairség) egyik lehetséges feszültségforrása az, ha a család többet vár el a megállapodottnál, ráadásul úgy gondolja, hogy nem is kell érte pluszban fizetnie.
„Ők úgy gondolják, hogy nekik szükségük van, hogy valaki lemossa azt az üvegházat, meg ott pikírozzon, ami nem az én feladatom, akkor adjon rá [plusz pénzt]. Úgy vannak vele, hogy nem kell pénzt fizetni babysitterre, itt ez a marha, majd ez ellátja, hát izé, hát cselédkedni megy ki az ember” – mesélte Ágnes.
„Gyakorlatilag ők semmit nem fizetnek. És egyszer kértem meg, hoznának nekem gyümölcsöt a boltból. Egyszer hoztak, másodjára megkértem, nem hoztak. Nem hoztak. Nem hoztak. Pedig oda is vittem a pénzt. Nem, nem megyek ki úgy, hogy külföldön ne legyen pénz, mindenkinek ajánlom, hogy annyi, mint az útiköltség legyen nála, kaja, meg tudjon hazajönni” – emlegette fel az egyik megalázó pillanatot.
Ágnes szerint tehát akkor lesz cseléd valaki, ha egyrészt olyan munkát végez, amiért nem fizetik meg (vagy legalább nem kap érte valamilyen megbecsülést), illetve ami nem szerepel a munkaköri leírásában; másrészt az által mesélthez hasonló, megalázó helyzetek is erősíthetik ezt az érzést.
A határvonal persze rendkívül vékony ilyen esetekben, és nagyon sokszor nem elsősorban pénzkérdés (gondolom én), de kétségtelen, hogy így lehet a legegyszerűbben megfogni a lényegét.
Akkor nem vagy cseléd, ha azt a munkát végzed, amit előre rögzített feltételekkel és elvárásokkal, előre megbeszélt pénzért vállaltál. A helyzetet nehezíti, hogy ha a családnál lakik az ember, akkor gyakorlatilag csak a távozással lehet kifejezni az ellenállást.
Legalább ilyen fontos kérdés a szakmaiság. Mivel Ágnes mögött több évtizedes egészségügyi gyakorlat állt, konfliktushelyzetet jelentett, amikor az idősek hozzátartozói elkezdték utasítgatni olyan dolgokra is, melyek ellentmondtak a szaktudásának.
Ágnes ilyenkor minden esetben a szakmát helyezte előtérbe, több esetben is a család kifejezett kívánsága ellenére cselekedve. Mint a tanulmány szerzője megjegyzi, Ágnes szemében az a cseléd, aki „teljesen dilettáns” az ápolói feladatokhoz, így minden helyzetben feltétel nélkül és automatikusan a család elvárásai szerint cselekszik, ily módon fel sem merülnek benne a szakmai és laikus elvárások közötti ellentétek.
Ágnes ma már Magyarországon dolgozik, napi 1-2 órás ápolásokat vállal, de azt mondta, ha lehetősége lenne rá, pár évre még visszamenne külföldre dolgozni...
MAGYARORSZÁG NEM HELYEZI ÁT A NAGYKÖVETSÉGÉT JERUZSÁLEMBE - AZ ANTISZEMITÁK, A KÖZÉP-EURÓPAI HOLOKAUSZTHAMISÍTÓK MÁR AZ IZRAELI SPÁJZOKBAN ÉS A MINISZTERELNÖKI IRODÁBAN VANNAK
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2019.02.19.
"Orbán jeruzsálemi tartózkodása alatt jelentek meg a magyar kormány új antiszemita plakátjai a “nevető zsidó” motívumával, Soros György fotójával, amely a zsidó világösszeesküvéselméletet ábrázolja. Jelentése az, hogy “Brüsszel” mögött a zsidó pénztőke áll, és az diktál. Eközben Orbán azt mondta Jeruzsálemben, hogy az európai parlamenti választás tétje, amelyről a saját náci szellemiségű plakátjuk is szól, az antiszemitizmus visszaszorítása."
Orbán Viktor bejelentette Jeruzsálemben a meghiúsult V4 csúcstalálkozó helyszínén, hogy Magyarország külgazdasági képviseletet nyit Jeruzsálemben. A hír negatív üzenete nagyobb, mert ez azt jelenti, hogy Magyarország nem követi Trumpot, és nem helyezi át a magyar nagykövetséget Tel Aviv-ból Jeruzsálembe. Ez a lépés azt jelentené, hogy Magyarország mindenféle deklarációkon túl elismeri Jeruzsálemet Izrael egy és oszthatatlan fővárosának.
Orbán emellett igazi illiberális kijelentéseket tett, miszerint arra törekszenek, hogy a választás után olyan új vezetők legyenek az EU-ban, akik nem finanszíroznak olyan NGO-kat (civilszervezeteket), amelyek beleavatkoznak a politikai ügyekbe és Izrael-ellenes álláspontot képviselnek. Orbán ezzel kétségbe vonta a civilszervezetek létét és jogát is arra, hogy a hatalom által “politikainak” nevezett kérdésekben véleményt nyilvánítsanak. Orbán beavatkozott az izraeli belügyekbe, burkoltan sorosozatt és illiberális antiszemita propagandát fejtett ki. Emellett kétségbe vonta izraeli civilszervezetek jogát arra, hogy az éppen hatalmon levő izraeli kormány politikáját, tevékenységét, egyes ügyekkel kapcsolatos magatartását bírálják, és egyetlen izraeli pártot és politikai irányzatot “Izraellel” azonosított. Aki Netanjahu-t és politikai nézeteit, magatartását bírálni meri, az “Izrael-ellenes”, mert Netanjahu maga Izrael.
Ezt az illiberális fasiszta elméletet Netanjahunak és Orbánnak is Arthur Finkeltsein kampánytanácsadó tanította, akit mértékadó amerikai lapok is csak a “megtestesült Gonosznak” neveztek. Erre is utalhatott Netanjahu akkor, amikor azt mondta, hogy “sok közös van a két ország múltjában”. Való igaz, nekünk eszünkbe jutott még egy, a holokauszt, amelyben a Horthy Miklós vezette “keresztény Magyarország”, a törvényes és legitim magyar állam 435 ezer magyar zsidót fosztott ki, terelt gettókba és deportált haláltáborokba, amiről Orbán Viktor és kormánya azt állítja, hogy a magyarok felelőssége csak annyi volt, hogy nem “védték meg zsidó honfitársaikat”. Ezzel szemben a valóság az, hogy tőlük kellett volna megvédeni a zsidó honfitársakat, mert a népirtásban tevékenyen részt vettek, ők adták halálba a magyar zsidókat.
Ennek meghamisítására készült egy látványos szobor is a Szabadság téren, amelyet érdemes lenne felavatni, mert az ünnepélyes felavatás még nem történt meg, és érdemes felkérni a szobor átadására Izrael illiberális szövetségeseket gyűjtő miniszterelnökét, Benjamin Netanjahut. Esetleg egy kalap alatt felavathatná mindjárt a történelemhamisító Sorsok Házát is, és átvehetne egy példányt a magyar alaptörvényből, amelyben Orbán Viktor törvénybe iktatta, hogy az a magyar kormány, amelyet a hivatalban levő magyar kormányzó nevezett ki, és amely a németeket megdöbbentő alapossággal és gyorsasággal szállította Auschwitzba a gázkamrákba a magyar zsidókat, nem is létezett, mert Magyarország elveszítette az önrendelkezését, a magyar csendőrök a közelben sem voltak...
Szerző: Amerikai Népszava
2019.02.19.
Orbán Viktor bejelentette Jeruzsálemben a meghiúsult V4 csúcstalálkozó helyszínén, hogy Magyarország külgazdasági képviseletet nyit Jeruzsálemben. A hír negatív üzenete nagyobb, mert ez azt jelenti, hogy Magyarország nem követi Trumpot, és nem helyezi át a magyar nagykövetséget Tel Aviv-ból Jeruzsálembe. Ez a lépés azt jelentené, hogy Magyarország mindenféle deklarációkon túl elismeri Jeruzsálemet Izrael egy és oszthatatlan fővárosának.
Orbán emellett igazi illiberális kijelentéseket tett, miszerint arra törekszenek, hogy a választás után olyan új vezetők legyenek az EU-ban, akik nem finanszíroznak olyan NGO-kat (civilszervezeteket), amelyek beleavatkoznak a politikai ügyekbe és Izrael-ellenes álláspontot képviselnek. Orbán ezzel kétségbe vonta a civilszervezetek létét és jogát is arra, hogy a hatalom által “politikainak” nevezett kérdésekben véleményt nyilvánítsanak. Orbán beavatkozott az izraeli belügyekbe, burkoltan sorosozatt és illiberális antiszemita propagandát fejtett ki. Emellett kétségbe vonta izraeli civilszervezetek jogát arra, hogy az éppen hatalmon levő izraeli kormány politikáját, tevékenységét, egyes ügyekkel kapcsolatos magatartását bírálják, és egyetlen izraeli pártot és politikai irányzatot “Izraellel” azonosított. Aki Netanjahu-t és politikai nézeteit, magatartását bírálni meri, az “Izrael-ellenes”, mert Netanjahu maga Izrael.
Ezt az illiberális fasiszta elméletet Netanjahunak és Orbánnak is Arthur Finkeltsein kampánytanácsadó tanította, akit mértékadó amerikai lapok is csak a “megtestesült Gonosznak” neveztek. Erre is utalhatott Netanjahu akkor, amikor azt mondta, hogy “sok közös van a két ország múltjában”. Való igaz, nekünk eszünkbe jutott még egy, a holokauszt, amelyben a Horthy Miklós vezette “keresztény Magyarország”, a törvényes és legitim magyar állam 435 ezer magyar zsidót fosztott ki, terelt gettókba és deportált haláltáborokba, amiről Orbán Viktor és kormánya azt állítja, hogy a magyarok felelőssége csak annyi volt, hogy nem “védték meg zsidó honfitársaikat”. Ezzel szemben a valóság az, hogy tőlük kellett volna megvédeni a zsidó honfitársakat, mert a népirtásban tevékenyen részt vettek, ők adták halálba a magyar zsidókat.
Ennek meghamisítására készült egy látványos szobor is a Szabadság téren, amelyet érdemes lenne felavatni, mert az ünnepélyes felavatás még nem történt meg, és érdemes felkérni a szobor átadására Izrael illiberális szövetségeseket gyűjtő miniszterelnökét, Benjamin Netanjahut. Esetleg egy kalap alatt felavathatná mindjárt a történelemhamisító Sorsok Házát is, és átvehetne egy példányt a magyar alaptörvényből, amelyben Orbán Viktor törvénybe iktatta, hogy az a magyar kormány, amelyet a hivatalban levő magyar kormányzó nevezett ki, és amely a németeket megdöbbentő alapossággal és gyorsasággal szállította Auschwitzba a gázkamrákba a magyar zsidókat, nem is létezett, mert Magyarország elveszítette az önrendelkezését, a magyar csendőrök a közelben sem voltak...
"VANNAK HAMIS PRÓFÉTÁK"
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: HAVAS ATTILA
2019.02.15.
Magyarországon 2018-ban befejeződött a családok éve, és 2019-ben folytatódik az MTA-intézetek gyökeres – de sokunk előtt még ismeretlen terv szerinti – átalakítása, aminek csak egyik következménye, hogy ötezer család sorsa vált bizonytalanná. Ez sem elhanyagolható, de a tét sokkal nagyobb. Ha ilyen tudomány-, technológia- és innovációpolitikát (TTI-politikát) folytat a kormány, azzal veszélybe kerül a magyar kultúra ápolása, a közoktatás tartalmi és módszertani megalapozása, a társadalmi önismeret erősítése, a közös gondolkodás lehetősége a múltról, a jelen problémáiról és lehetőségeiről, a kívánatos és lehetséges jövőről. A tények és összefüggések feltárása, a megfelelő módszerek kialakítása nélkül eredményes szakpolitikai intézkedéseket sem lehet tervezni. Az intézkedések hatásait sem mérhetjük és elemezhetjük, azaz esetlegessé válik, hogy a köz pénzét eredményesen és költséghatékonyan vagy pazarlóan, alacsony hatásfokkal költjük el. Ha megvalósulnak a most még csak csepegtetve ismertetett elképzelések, az az életminőség és a gazdasági versenyképesség javításának, valamint a környezeti problémák megoldásának lehetőségeit évtizedekkel vetheti vissza. De közben a világ nem fog leállni, hogy udvariasan megvárja, amíg felébredünk – még jobban lemaradunk egyre több ország mögött.
Politikai csatározások vs. szakpolitikai viták: a párbeszéd lehetősége
A fontos, nagy hatású döntéseket a fejlett országokban alapos elemzésekkel és az érintettek bevonásával folytatott érdemi szakmai vitákkal készítik elő. Az alapelveket és az előzetes elgondolásokat általában egy „Fehér Könyv”-ben széles körben hozzáférhetővé teszik, azokat megvitatják, majd egy „Zöld Könyv”-ben összefoglalják a részletesebb, már kidolgozottabb javaslatokat, ami tehát még mindig nem döntés, hanem a további finomítást, egyeztetést szolgálja. Ez a megközelítés – az alapos szakmai előkészítés és az érintettek bevonásának módszere – természetesen Magyarországon is ismert, de sajnálatos módon csak ritkán alkalmazzák. Az MTA tervezett gyökeres átalakítása – ami Kenesei István levezetése szerint egy mesterterv megvalósításának befejező lépése (Az Akadémia végórái, ÉS, 2019/5., febr. 1.) – nem az üdítő kivételek számát növeli.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a következő lépésekkel és módszerekkel készítette elő az MTA átalakítását.
1) A miniszter szisztematikusan megismételt néhány könnyen felfogható és jól megjegyezhető állítást számos interjúban: az MTA intézetei elenyészően kevés szabadalmat nyújtanak be, nem jó a kutatási teljesítményük, és miközben az MTA politizál, az MTA elnöke még sohasem járt nála, hogy tárgyaljanak.
2) Diasorozatokban és miniszteri interjúkban csepegteti az elképzeléseit az MTA-intézethálózat átalakításáról és más, innovációpolitikainak látszó célokról, valamint a tervezett lépésekről, tehát címszavakban, nem kidolgozott stratégiai dokumentum formájában. A miniszter tanácsadója, Grüner György fizikus, aki évtizedekig Kaliforniában dolgozott, szintén interjúkat ad a Mandinernek, és nem szakmai vitákon fejti ki a javaslatait.
3) Az MTA honlapján elérhető közlemények tanúsága szerint a miniszter nem reagál a leginkább érintett szervezet felvetéseire, kérdéseire, javaslataira – még annak a bizottságnak a javaslataira sem, amelyet az ő kérésére hoztak létre, és amelyikbe hét tagot delegált –, érdemi egyeztetésre nem ad lehetőséget.
4) Az MTA-tól azt kérte, hogy március 31-ig „világítsák át” a kutatóhálózatot, és az „átvilágítás” eredményei alapján osszák fel az egyes intézetek között az állami támogatást. A megállapodás felgyorsítása érdekében az ITM csak a bérköltségek fedezetét utalja át az MTA-nak, de azt is csak egy-egy hónapra (szemben a sajtóban rendszeresen emlegetett negyedévvel), a működési költségekre fordítandó összeget pedig egyáltalán nem. Így a hatályos törvények és egyéb szabályok betartása mellett nem lehet folyóiratokat rendelni, a műszerek és berendezések működtetéséhez szükséges anyagokat és energiát megvenni, a különböző tudományos gyűjtemények fenntartási költségeit fedezni, az állatházakat, génbankokat stb. fenntartani. Az ITM szerint az egyébként rosszul teljesítő MTA-intézetek hazai és nemzetközi pályázatokon annyi pénzt nyertek, hogy nem lehetnek likviditási gondjaik: a pályázati pénzek fedezetet nyújtanak minden költségre. Azt soha nem teszik hozzá, hogy ez az érvényben lévő jogszabályokba ütközne.
5) A korábban rögzített március 31-i határidőt figyelmen kívül hagyva az ITM felügyelete alá tartozó Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal január 31‑én meghirdette a Tématerületi Kiválósági Programot, amelynek keretében elosztanák az eredetileg az MTA-intézetek alaptevékenységének támogatására szánt 20 milliárd forintot (más források becsatornázásával összesen 27 milliárd forintot). Az igénybejelentésnek nevezett „nem pályázatok” benyújtására 28 napot kaptak a pályázók. Az irreálisan rövid (1 gépelt oldal!) pályaművekben be kell mutatni az eddigi eredményeket, a jövőképet, a hosszú távú célokat és a várható eredmények társadalmi-gazdasági hasznosítását, viszont a finanszírozás csak 2019-re szól. A 27 milliárd forintra az MTA intézetei mellett az utóbbi években kivéreztetett egyetemek és a jól kistafírozott állami alapítású kutatóintézetek is „igényt jelenthetnek be”.
6) Az átalakítási elképzeléseket bemutató diákon a következő megjegyzést tüntette fel az ITM: „Az anyagot a Kormány nem tárgyalta, nem annak véleményét tükrözi, szigorúan munkaanyag, bizalmasan kezelendő, csak a Versenyképességi Tanács tagjai számára készült.”
Ez egy mesterien szerkesztett csapda: ha az MTA valamelyik vezetője vagy alkalmazottja véleményt mond az átalakítás tervéről, azzal egyszerre politizál és „bizalmat” (értsd: titkot) is sért. Ezt a csapdát azzal próbálom elkerülni, hogy az innováció közgazdaságtana néhány idevágó eredményét és azok szakpolitikai következményeit emelem ki az alábbiakban. Emiatt meglehetősen száraz lesz a cikk nagyobb része. Azok kedvéért, akiket ez esetleg elriasztana, megelőlegezek két fontos állítást.
Az MTA intézetei sem érinthetetlenek, bizonyosan lehet javítani a teljesítményükön is, de főként a kutatási eredmények megismertetésére, terjesztésére és hasznosítására szolgáló módszereken. A mostani átalakítási terv céljai és módszerei azonban szembemennek a fejlett országokban követett célokkal és szakpolitikai gyakorlattal.
Az MTA-kutatóhálózat reformja akkor lehet eredményes, ha első lépésként az érintettek bevonásával, a sikeres országokban bevált módszerekre támaszkodva, elkészül egy átfogó TTI-politikai stratégia, ami a közpénzből finanszírozott kutatóhelyek szerepét, feladatait, teljesítménymérését és a finanszírozásuk módját is meghatározza. Egy ilyen stratégia kidolgozása időigényes, komoly szakmai feladat, nem végezhető el néhány hónap alatt...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: HAVAS ATTILA
2019.02.15.
Politikai csatározások vs. szakpolitikai viták: a párbeszéd lehetősége
A fontos, nagy hatású döntéseket a fejlett országokban alapos elemzésekkel és az érintettek bevonásával folytatott érdemi szakmai vitákkal készítik elő. Az alapelveket és az előzetes elgondolásokat általában egy „Fehér Könyv”-ben széles körben hozzáférhetővé teszik, azokat megvitatják, majd egy „Zöld Könyv”-ben összefoglalják a részletesebb, már kidolgozottabb javaslatokat, ami tehát még mindig nem döntés, hanem a további finomítást, egyeztetést szolgálja. Ez a megközelítés – az alapos szakmai előkészítés és az érintettek bevonásának módszere – természetesen Magyarországon is ismert, de sajnálatos módon csak ritkán alkalmazzák. Az MTA tervezett gyökeres átalakítása – ami Kenesei István levezetése szerint egy mesterterv megvalósításának befejező lépése (Az Akadémia végórái, ÉS, 2019/5., febr. 1.) – nem az üdítő kivételek számát növeli.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a következő lépésekkel és módszerekkel készítette elő az MTA átalakítását.
1) A miniszter szisztematikusan megismételt néhány könnyen felfogható és jól megjegyezhető állítást számos interjúban: az MTA intézetei elenyészően kevés szabadalmat nyújtanak be, nem jó a kutatási teljesítményük, és miközben az MTA politizál, az MTA elnöke még sohasem járt nála, hogy tárgyaljanak.
2) Diasorozatokban és miniszteri interjúkban csepegteti az elképzeléseit az MTA-intézethálózat átalakításáról és más, innovációpolitikainak látszó célokról, valamint a tervezett lépésekről, tehát címszavakban, nem kidolgozott stratégiai dokumentum formájában. A miniszter tanácsadója, Grüner György fizikus, aki évtizedekig Kaliforniában dolgozott, szintén interjúkat ad a Mandinernek, és nem szakmai vitákon fejti ki a javaslatait.
3) Az MTA honlapján elérhető közlemények tanúsága szerint a miniszter nem reagál a leginkább érintett szervezet felvetéseire, kérdéseire, javaslataira – még annak a bizottságnak a javaslataira sem, amelyet az ő kérésére hoztak létre, és amelyikbe hét tagot delegált –, érdemi egyeztetésre nem ad lehetőséget.
4) Az MTA-tól azt kérte, hogy március 31-ig „világítsák át” a kutatóhálózatot, és az „átvilágítás” eredményei alapján osszák fel az egyes intézetek között az állami támogatást. A megállapodás felgyorsítása érdekében az ITM csak a bérköltségek fedezetét utalja át az MTA-nak, de azt is csak egy-egy hónapra (szemben a sajtóban rendszeresen emlegetett negyedévvel), a működési költségekre fordítandó összeget pedig egyáltalán nem. Így a hatályos törvények és egyéb szabályok betartása mellett nem lehet folyóiratokat rendelni, a műszerek és berendezések működtetéséhez szükséges anyagokat és energiát megvenni, a különböző tudományos gyűjtemények fenntartási költségeit fedezni, az állatházakat, génbankokat stb. fenntartani. Az ITM szerint az egyébként rosszul teljesítő MTA-intézetek hazai és nemzetközi pályázatokon annyi pénzt nyertek, hogy nem lehetnek likviditási gondjaik: a pályázati pénzek fedezetet nyújtanak minden költségre. Azt soha nem teszik hozzá, hogy ez az érvényben lévő jogszabályokba ütközne.
5) A korábban rögzített március 31-i határidőt figyelmen kívül hagyva az ITM felügyelete alá tartozó Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal január 31‑én meghirdette a Tématerületi Kiválósági Programot, amelynek keretében elosztanák az eredetileg az MTA-intézetek alaptevékenységének támogatására szánt 20 milliárd forintot (más források becsatornázásával összesen 27 milliárd forintot). Az igénybejelentésnek nevezett „nem pályázatok” benyújtására 28 napot kaptak a pályázók. Az irreálisan rövid (1 gépelt oldal!) pályaművekben be kell mutatni az eddigi eredményeket, a jövőképet, a hosszú távú célokat és a várható eredmények társadalmi-gazdasági hasznosítását, viszont a finanszírozás csak 2019-re szól. A 27 milliárd forintra az MTA intézetei mellett az utóbbi években kivéreztetett egyetemek és a jól kistafírozott állami alapítású kutatóintézetek is „igényt jelenthetnek be”.
6) Az átalakítási elképzeléseket bemutató diákon a következő megjegyzést tüntette fel az ITM: „Az anyagot a Kormány nem tárgyalta, nem annak véleményét tükrözi, szigorúan munkaanyag, bizalmasan kezelendő, csak a Versenyképességi Tanács tagjai számára készült.”
Ez egy mesterien szerkesztett csapda: ha az MTA valamelyik vezetője vagy alkalmazottja véleményt mond az átalakítás tervéről, azzal egyszerre politizál és „bizalmat” (értsd: titkot) is sért. Ezt a csapdát azzal próbálom elkerülni, hogy az innováció közgazdaságtana néhány idevágó eredményét és azok szakpolitikai következményeit emelem ki az alábbiakban. Emiatt meglehetősen száraz lesz a cikk nagyobb része. Azok kedvéért, akiket ez esetleg elriasztana, megelőlegezek két fontos állítást.
Az MTA intézetei sem érinthetetlenek, bizonyosan lehet javítani a teljesítményükön is, de főként a kutatási eredmények megismertetésére, terjesztésére és hasznosítására szolgáló módszereken. A mostani átalakítási terv céljai és módszerei azonban szembemennek a fejlett országokban követett célokkal és szakpolitikai gyakorlattal.
Az MTA-kutatóhálózat reformja akkor lehet eredményes, ha első lépésként az érintettek bevonásával, a sikeres országokban bevált módszerekre támaszkodva, elkészül egy átfogó TTI-politikai stratégia, ami a közpénzből finanszírozott kutatóhelyek szerepét, feladatait, teljesítménymérését és a finanszírozásuk módját is meghatározza. Egy ilyen stratégia kidolgozása időigényes, komoly szakmai feladat, nem végezhető el néhány hónap alatt...
ITT OLVASHATÓ
EURÓPAI ELVÁRÁSOK
MÉRCE
Szerző: ANDOR LÁSZLÓ
2019.02.19.
Erősödő integráció
Az idén záruló politikai ciklus az Európai Unióban számos fontos kezdeményezést hozott, elsősorban annak érdekében, hogy megerősödjön az EU gazdasága. A pénzügyi világválság és a nagy recesszió után csökkenteni kellett a bankrendszer, a tőkepiacok és az energia-ellátás kockázatait, és bővíteni a beruházásokat. Tekintettel az EU közvetlen környezetének fokozódó instabilitására (ld. Ukrajna, Szíria, Líbia stb.), valamint a megelőző évek terrorista támadásaira, mélyült a tagországok közötti együttműködés a biztonságpolitika területén is ebben az időszakban.
Ez a cikk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének a mai cikke. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít. A rovat többi cikkéért kattints ide!
Bár az EU politikai közegéből már hosszabb ideje hiányzik a föderalista lendület, ezeket a kezdeményezéseket olyan nevekkel illették, mint Bankunió, Tőkepiaci Unió, Energiaunió, illetőleg Biztonsági Unió (vagy Védelmi Unió).
Ezek fontos fejlemények, ugyanakkor megint csak azt igazolják vissza, hogy az EU számára a gazdaság a legfontosabb, és sok minden más, ami az állampolgároknak fontos, háttérbe szorul.
Adja magát a kérdés: mikor követi ezeket az újabb integrációs rétegeket a Szociális Unió meghirdetése. Két kiváló professzor, a flamand Frank Vandenbroucke (Amszterdami Egyetem) és az olasz Maurizio Ferrera (Milánói Egyetem) a múlt év végén indított vitát arról, most van-e itt az ideje a Szociális Unió napirendre tűzésének, s ha igen, milyen elemekből kell annak programját összeállítani.
A vitában résztvevők számos érvet és javaslatot fogalmaztak meg, amelyeket végigtekintve rögtön kitűnik az, hogy sokak számára a fő kérdés nem is az EU-szintű szociálpolitika erősítése, hanem a gazdaságpolitika és az európai üzleti modell korrekciója.
Például : ha a versenypolitika vagy a külkereskedelmi megállapodások rendszere jobban tekintetbe tudja venni a kiegyensúlyozott fejlődés igényét, ha több EU-forrás jut hátrányos helyzetű régiók beruházásainak célzott finanszírozására és a szociális gazdaság fejelsztésére, illetve ha a valutaunió jobban tudja kezelni a ciklusokat és a tagországok adósságait befolyásoló tényezőket, úgy a munkanélküliség és az elszegényedés kockázata csökken, és a szociálpolitikának kevesebb feladattal kell megbirkóznia.
Ugyanakkor azonban vannak olyan javaslatok is, amelyek kimondottan az EU szociális profiljának megerősítéséről szólnak, és amelyekről jelenleg is sok vita folyik...
Szerző: ANDOR LÁSZLÓ
2019.02.19.
Az idén záruló politikai ciklus az Európai Unióban számos fontos kezdeményezést hozott, elsősorban annak érdekében, hogy megerősödjön az EU gazdasága. A pénzügyi világválság és a nagy recesszió után csökkenteni kellett a bankrendszer, a tőkepiacok és az energia-ellátás kockázatait, és bővíteni a beruházásokat. Tekintettel az EU közvetlen környezetének fokozódó instabilitására (ld. Ukrajna, Szíria, Líbia stb.), valamint a megelőző évek terrorista támadásaira, mélyült a tagországok közötti együttműködés a biztonságpolitika területén is ebben az időszakban.
Ez a cikk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének a mai cikke. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít. A rovat többi cikkéért kattints ide!
Bár az EU politikai közegéből már hosszabb ideje hiányzik a föderalista lendület, ezeket a kezdeményezéseket olyan nevekkel illették, mint Bankunió, Tőkepiaci Unió, Energiaunió, illetőleg Biztonsági Unió (vagy Védelmi Unió).
Ezek fontos fejlemények, ugyanakkor megint csak azt igazolják vissza, hogy az EU számára a gazdaság a legfontosabb, és sok minden más, ami az állampolgároknak fontos, háttérbe szorul.
Adja magát a kérdés: mikor követi ezeket az újabb integrációs rétegeket a Szociális Unió meghirdetése. Két kiváló professzor, a flamand Frank Vandenbroucke (Amszterdami Egyetem) és az olasz Maurizio Ferrera (Milánói Egyetem) a múlt év végén indított vitát arról, most van-e itt az ideje a Szociális Unió napirendre tűzésének, s ha igen, milyen elemekből kell annak programját összeállítani.
A vitában résztvevők számos érvet és javaslatot fogalmaztak meg, amelyeket végigtekintve rögtön kitűnik az, hogy sokak számára a fő kérdés nem is az EU-szintű szociálpolitika erősítése, hanem a gazdaságpolitika és az európai üzleti modell korrekciója.
Például : ha a versenypolitika vagy a külkereskedelmi megállapodások rendszere jobban tekintetbe tudja venni a kiegyensúlyozott fejlődés igényét, ha több EU-forrás jut hátrányos helyzetű régiók beruházásainak célzott finanszírozására és a szociális gazdaság fejelsztésére, illetve ha a valutaunió jobban tudja kezelni a ciklusokat és a tagországok adósságait befolyásoló tényezőket, úgy a munkanélküliség és az elszegényedés kockázata csökken, és a szociálpolitikának kevesebb feladattal kell megbirkóznia.
Ugyanakkor azonban vannak olyan javaslatok is, amelyek kimondottan az EU szociális profiljának megerősítéséről szólnak, és amelyekről jelenleg is sok vita folyik...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)