- Egyértelmű, átlátható tervek helyett továbbra is kiszivárogtatott dokumentumokból tájékozódik a magyar nyilvánosság az MTA kutatóhálózatát érintő átalakítási tervekről.
- A legújabb tipp szerint egy alapítványba szuszakolnák az MTA 500 milliárdos vagyonát.
- Az államnak ennyi pénze nincs, mégis megszerezné az alapítványban a többséget.
- A vagyonnál nemcsak az ingatlanokra kell gondolni, hanem a hihetetlenül értékes gyűjteményekre, adattárakra.
- Olyat pedig már láttunk, hogy Magyarországon az Orbán-kormány alatt az alapítványi vagyon „elvesztette közpénz jellegét”.
- Talán azt sem túlzás állítani, az állam egyszerűen államosítja az eddig jelentős részben tőle függetlenül működő Akadémiát.
„A kormány azt akarja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) önként adja oda a székházait és az összes vonatkozó vagyontárgyát egy új alapítványnak, melynek a törvényi kereteit csak most kezdi tárgyalni a parlament” - írja az Index egy birtokába került jegyzőkönyv alapján, amely múlt szerdán, az MTA vezetése és a fejlesztési minisztérium (ITM) delegációja közötti tanácskozásról készült.
A jegyzőkönyv szerint a szerdai találkozón az MTA főtitkárával, Török Ádámmal és az MTA gazdasági vezetőivel a Corvinus kancellárja, Pavlik Lívia és két jogász tárgyalt, egyikük, Czermann János a volt államtitkár, Gál András Levente ügyvédi irodájából érkezett, másikuk, Bogdán Tibor Trócsányi László igazságügyminiszter saját korábbi irodájából érkezett...
Trombitás Kristóf újságíró nemrégiben két produkcióban is megemlékezett a budapesti német-magyar védősereg 1945 februári kitörési kísérletéről. A Mandiner nevű portálon rövid eszmefuttatásban fejtette ki, hogy a kitörőknek ugyan nem lehettek különösen „hősies” mozgatórugói (ahogyan szerinte Zrínyinek sem), de bátorságuk és önfeláldozásuk figyelmet érdemlő, annál is inkább mert „a mieink” [sic!] hajtották végre.
Végül leszögezi, hogy a helytállás még nem heroizmus, és a kitörés nem nevezhető a „valódi hősiesség” megnyilvánulásának.
A gondolatmenet önmagában is felvet problémákat. Ezek csokra azonban akkor bomlik ki igazán, ha összevetjük az ugyanaznap az M5-ön sugárzott Ez itt a kérdés című műsorban elhangzottakkal. Itt ugyanis műsorvezetőként mást fejtegetett. Az olvasó döntse el, hogy a súgógép zavarta-e meg, vagy a nézeteit akár egy napon belül is változtatni tudja (saját azóta törölt Facebook-bejegyzése, amely szerint akár a legnagyobb baromság levezénylése is rendben van, ha a politika ezt kívánja, mindenesetre orientáló lehet). Produkciója azért is figyelemre méltó, mert jó példa arra, amikor egy ideológiai üzenet alátámasztására a behívott „szakértőket” csak mikrofonállványként használják. Mutatja ezt Trombitás első megszólalása, amelyben Havas Henrik legjobb hagyományait követve rögtön meg is válaszolja az önmaga által feltett kérdését.
"Mégis miért van az, hogy sok esetben, aki meg szeretne emlékezni arról, hogy mi történt ’45 februárjában Budapesten, és önmagában [sic!], a budapesti ostrom mekkora hasznot hajtott mondjuk [sic!] Európa számára, azt lenézik és megvetik. Mi erről a véleményetek? Lesújtó gondolom."
A műsor vezetője az adás felvezetőjét eleve azzal kezdte, hogy „míg a doni hősökről már megemlékezhetünk, Budapest védőinek, akik egyben Európa védői is voltak, még mindig csak lopva lehet emléket állítani.”
Ebből a hallgató nem gondolhat mást, hogy szerinte Budapest védői is hősök… Holott áldozatok.
Ennél azonban sokkal nagyobb baj, hogy a mondat többszörösen tartalmaz olyan értékítéleteket, amelyek kimondása nem a műsorvezető, hanem a történész-szakértő dolga lenne. Emellett nyílt hazugságot is állít.
Bizonyos szempontból persze érthető, hogy Trombitás fogalmazza meg azokat az üzeneteket, amelyeket egy normális műsorban a szakértők mondanak ki.
Olyan történészt ugyanis még most is nehezen találni, aki nyíltan képes lenne kamerába mondani többes szám első személyben, hogy Budapesten Európát védték. Ez ugyanis a náci-nyilas haditudósítók színvonala, és aki ezt használja, nem teheti véletlenül.
Hiszen bizonyára Trombitás is tudja, hogy Budapest ostroma alatt már működött egy antifasiszta kormány is Debrecenben, aminek semmivel sem volt kevesebb legitimitása, mint a nyilasoknak. Azt is nyilván tudja, hogy a főváros ostromának idején az európai kontinens jelentős részén már nem a nácik voltak az urak. Nyugaton a front a Rajnánál húzódott. Ebből adódóan Budapesten nem Európát, hanem csakis a náci birodalom még megmaradt részeit lehetett védeni...
Kiskőrösön olyan hajléktalanprogramot csináltak a baptisták, ami sehol máshol nincs. Közmunkát, normális lakhatást és szociális segítséget kínálnak azoknak, akik kilépnének a mostani helyzetükből. A programot a kormány támogatja, és úgy tűnik, nagyon elégedettek vele. Kérdés, kiterjesztenék-e, és ha igen, lenne-e értelme. Kiskőrösön olyan hajléktalanprogramot csináltak a baptisták, ami sehol máshol nincs. Közmunkát, normális lakhatást és szociális segítséget kínálnak azoknak, akik kilépnének a mostani helyzetükből. Eleinte sok budapesti hajléktalannak megtetszett a dolog, de mostanában inkább csak vidékieket érnek el. Akik jobb állapotban voltak, azóta elköltöztek és munkát is találtak, de vannak, akik belekényelmesedtek ebbe a helyzetbe, és még évekig közmunkások maradnának. A programot a kormány támogatja, és úgy tűnik, nagyon elégedettek vele. Kérdés, kiterjesztenék-e, és ha igen, lenne-e értelme.
Gizit három legkisebb gyerekével együtt tette utcára az anyósa. Bélának nem volt hová mennie, amikor a családja eladta a feje felől a düledező tanyát. Erzsébet egykori párja elől menekült el otthonról, lassan húsz éve munkanélküli.
Mindhárman közel álltak ahhoz, hogy hajléktalanokká váljanak, de szerencséjükre legfeljebb néhány éjszakát kellett erdőben, garázsban, vagy utcán tölteniük. Most Kiskőrösön, a baptista Sorsfordító Szolgáltató Központ programjában vesznek részt, amelyben lakhatást és szociális segítséget kínálnak nekik, ők pedig szinte mindnyájan közmunkát végeznek. Több mint százan vannak még így, közülük jó néhányan Budapestről költöztek vidékre, jellemzően a Baptista Szeretetszolgálat Bánya utcai hajléktalanszállójáról.
A programhoz 205 millió forintos támogatást adott a Belügyminisztérium 2016-ban, és láthatóan elégedettek az eddig elért eredményekkel. Ez abból is látszik, hogy pozitív példaként említették abban az év végén kiszivárgott kormányelőterjesztésben, amely speciális közmunkaprogramokkal próbálna választ adni az utcán élők problémáira. A hvg.hu által megszerzett dokumentum szerint a minisztériumoknak január 31-ig kellett kidolgozniuk,
- pontosan milyen foglalkoztatási programokkal segítenék a hajléktalan embereket,
- milyen képzési programokat lehetne kidolgozni számukra, és
- hogyan lehetne minden nappali melegedőn elérhetővé tenni az internetet és szociális munkások segítségét.
A tervek szerint a jobb egészségügyi és mentális állapotban levőket vonnák be a közmunkaprogramba, hátha ezen keresztül vissza tudnak kerülni az elsődleges munkaerőpiacra. A többieket hajléktalanotthonokban, rehabilitációs intézetekben látnák el, és adott esetben fejlesztő foglalkoztatásban vennének részt.
Január végéig azt is fel kellett mérnie a kormánynak, hogyan lehetne kiterjeszteni a karitatív szervezetek hajléktalanoknak szóló munkaprogramjait.“A minisztérium és köztünk folyamatos az egyeztetés, szakmai kapcsolattartás. Nemrég a Belügyminisztérium egyik főosztályvezetője már keresett is engem, kíváncsi volttapasztalataink szerint mennyi szociális munkásra van szükség, hogy a hajléktalanok életében tartós változást tudjunk okozni” – mondta Opauszki György, a kiskőrösi Filadelfia Integrált Szociális Intézmény vezetője.
Az előterjeszés alapján könnyen lehet, hogy a kormány országos szinten is támaszkodna a baptisták hajléktalanprogramjára, ezért közelebbről is megnéztük, hogyan működik...
„Több legyet ütnek egy csapásra Orbánék azzal, hogy amit csak tudnak, kivisznek alapítványi formába, nem csak a pénzre, a lopásra mennek ezzel rá, mellékhaszonként az autonómiák teljes legyilkolását is el akarják érni” – véli Kende Péter jogász, közíró. Úgy látja, hogy nem is nagyon lehet ez ellen mit tenni – ezt az MTA ügye is mutatja. Van egyfajta tehetetlenség, igaz – tette hozzá – a társadalom kiszámíthatatlanul működik. Orbánnal azonban az összes pénzével és hatalmával együtt sem cserélne. A beszélgetés elkészítése után érkezett a hír: a kormány az „MTA-problémát” is alapítvánnyal oldaná meg. „Abban a pillanatban, hogy átteszik alapítványba, a vagyont kihúzzák az ellenőrzés alól, ’elveszíti a közpénz jellegét’, s hiába tolnak be például a Corvinus esetében tőzsdei részvényeket, ha valaki erre hivatkozva indítana pert információk kiadásáért, a bíróság azt elutasítaná” – szögezte le a Hírklikknek Kende Péter.
Azzal kapcsolatban kerestük, hogy szerinte miért kedvelik annyira kormányzati és jegybanki körökben az alapítványi formát, legyen szó akár egyetemről (Corvinus), akár médiaholdingról (Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány, Kesma), akár jegybanki alapítványokról. Kende szerint ki lehetne mást találni az információk kiperlésére, hiszen – például a Corvinus esetében – „mégiscsak állami funkciók ellátásáról van szó”, ám az már más kérdés, hogy melyik bírónál állna meg az érvelés, s melyiknél nem.
Orbánék mindent ki akarnak húzni a magánszférába, amivel egyszersmind az autonómiát is meg tudják szüntetni. „Ha ugyanis például egy egyetem nem egyetemi, hanem alapítványi formában működik, akkor már az alapítványokra vonatkozó jogszabályok lesznek érvényesek, nem pedig az egyetemekre évszázadok során kialakult szabályok, amelyeknek legalább annyi hatásuk lehetne, hogy botrány alakul ki, ha ezeket áthágva „szemétségeket művelnek” – szögezte le Kende...
Egy olyan rendszerben, ahol nem lehet szabadon gondolkodni, nem jó élni – mondta a hvg.hu-nak adott interjújában Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke. A 2018 nyaráig a kutatás-fejlesztési források elosztását felügyelő Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatalt is vezető fizikusprofesszor arról is beszélt, hogy miért nem jó stratégia az akadémiai alapkutatások beszántása, és hogy mi különbözteti meg a tudományt a propagandától. A tíz évig a Fideszben politizáló volt MTA-elnök szerint ma már biztosan nem kérné felvételét a mai Fideszbe, Orbán Viktor pedig hiába nyert egymás után három választást, ez nem jogosítja fel az arrogáns döntésekre. hvg.hu: Az Akadémia korábbi elnökeként egyetértett az MTA elnökségének múlt heti döntésével, amellyel – mint az okos lány meséjében – kicsit igent, de egy kicsit nemet is mondtak a miniszternek?
Pálinkás József: Azt gondolom, az adott körülmények között ez volt az egyetlen lehetséges út: egy olyan kompromisszum, amely nem csapja be az ajtót a tárgyalások előtt, de nem mondja azt sem, hogy csináljanak, amit akarnak. Már csak azért sem, mert nem világos, hogy a miniszter úr mit akar, ugyanis még egyszer sem tett le olyan, jogilag is értelmezhető anyagot, amelyben egyértelműen kifejtené, hogyan látná kívánatosnak az akadémiai kutatóintézetek finanszírozását. Abból, hogy kilenc hónap alatt nem sikerült előállnia ilyen tervvel, azt kell feltételeznem, hogy nem is volt ilyen, vagyis enélkül vették el az intézmény működési költségeit. Ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni.
hvg.hu: Abban a kivételes helyzetben van, hogy az Akadémia és a kutatás-fejlesztési források elosztásának rendszere mellett még a kormánypárt és vezetőjének gondolkodását is ismeri: ötlete van azért, hogy mi állhat valójában az átalakítás mögött?
Pálinkás József: Mindezeket valóban elég jól ismerem belülről, de ennek ellenére nem tudom megmondani, mi vezérli most ezt a zűrzavart, amit a miniszter úr előidézett. Amíg 2018 júniusáig a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal élén álltam, nem beszéltem a miniszterelnökkel soha ilyen átalakításról. Igaz, nem is kérdeztek. Mindössze a miniszterelnökkel és Palkovics miniszterrel beszéltem annyit még májusban, hogy a továbbiakban nem fogunk tudni együtt dolgozni. Az elmúlt 9 hónap egyébként igazolta is ezt...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: TÓTH ILONA 2019.02.18.
Azt a bitang kocsmai töltelék fejünket! Plusz az egész becstelen és erkölcstelen lényünket – tetőtől talpig. Kellett ez nekünk? Basszus, ha ezt előbb tudom, akkor beállok valamelyik seggnyaldosó kormánylaphoz, de csak miután a kocsmában megittam öt felest és rá egy litykó bort, kicsit később még esetleg két-három pohár sört. Stílusosan. Ha élve maradok, akkor olyan jó újságíró leszek, mint akik a jobboldalon dolgoznak. „Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent” – mondta a Magyar Hírlapnak adott interjújában a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely. Nahát, ezt az embert vajon miért kéne szeretnünk, elfogadnunk véleményét? A szépségéért? Az intelligenciájáért? Dehogy, kérem szépen, a humoráért. Belelépett a morális szar a palacsintába Gulyáséknál, amióta a Fidesz médiaalapítványának éléről lemondott Varga István kijelentései miatt búval aszottak lettek a kormánypárti zsurnaliszták. A volt fideszes képviselő szerint „igényes, jó tollú újságírókat csak a másik oldalon”, azaz a független, illetve baloldali, liberális sajtóban lát. A kancelláriaminiszter a közbeszéd állapotával kapcsolatban azt mondta: „Egy-egy erőseb megjegyzés a mi oldalunkról is elhangzik, viszont az a kocsmai stílus, amely az ellenzék részéről általánossá vált, nálunk nem szokás”.
Így van ez, amikor kormánypárti politikus gondolkodni próbál, de egy istennek nem megy neki. Valahol nagyon elveszítette a fonalat ez a Fidesz-unalom. Észre sem veszi, nem is akarja, mekkora valótlanságokat beszél. Amit elvárnak tőle azon az oldalon, kicsicsázni nincs esze hozzá, marad a már kurva unalmas félreduma. Ezt tanulta, ezt tudja. Büszke lehet rá minden erkölcs-közeli Fidesz bábu. Pálinkás József, volt oktatási miniszternek már csak hisz a kecske ólban kikupálódott banda. Ő mondta, hogy a Palkovics miniszter stílusa, viselkedése kritikán aluli. Azt meg én mondom, hogy olyan stílusban beszél Lovász László akadémiai elnökkel, világhírű matematika professzorral, mint egy kapcaronggyal, pedig a cipőjében még talpbetét sem lehetne ez a motyogó garázda, aki az oktatásügynek is csak ártott. Használhatatlan, ám ő is ákádémikus. Már ideje és esze sincs hozzá, hogy publikáljon, jön a pénz e nélkül is: az Akadémia rendes tagjaként havi 455 ezer forintot kap Palkovics, míg a SZTAKI-tól (legalább tavaly júniusig) havi 800 ezer forintot kapott, írja az egyik kocsmatöltelékekkel teli lap, a Magyar Narancs. Munka nélkül gazdagodni, nesztek, ez a gulyási erkölcsösség. Az orbáni butasági lottón az övék a főnyeremény...
Megszereztük a minisztérium és az MTA múlt héten megkezdett tárgyalásainak jegyzőkönyvét, az iratok azt mutatják, hogy a kormány teljesen elvenné az Akadémiától a kutatóintézeteket, azokat egy új alapítványba tenné, megszüntetve a kutatók közalkalmazotti státuszát. A kormány azt akarja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) önként adja oda a székházait és az összes vonatkozó vagyontárgyát egy új alapítványnak, melynek a törvényi kereteit csak most kezdi tárgyalni a parlament. A Corvinuséhoz hasonló alapítványi struktúrát a múlt heti tárgyalásokon Palkovics minisztériumának és Trócsányi ügyvédi irodájának emberei ismertették az Akadémia vezetőivel. Ha az Akadémia belemegy, a kutatóintézetekben dolgozók elvesztik a közalkalmazotti státuszukat, és a kormány a jövőben parlamenti szavazás nélkül dönthet a finanszírozási kérdésekről.
A parlament most hétfőn már el is kezdi tárgyalni annak az újfajta, nagy vagyonokra szabott alapítványi konstrukciónak a törvénytervezetét (pdf), melybe kivinnék az MTA kutatóintézeti vagyonát. Erről a vagyonkezelői alapítványi (trust) formáról idáig azt lehetett tudni, hogy ebben a modellben működne július 1-től az idáig állami Corvinus Egyetem. A minimálisan 600 millió forinttal létesíthető, kedvező adózást ígérő vagyonkezelő alapítványokat komoly vagyonok kezelésére hoznák létre, egyrészt nagy családi vagyonokra, másrészt – és a Corvinus és az MTA szempontjából most ez az érdekesebb – közérdekű célt szolgáló intézmény fenntartására.
Az, hogy az Akadémia vagyonát is elalapítványosítanák, múlt szerdán derülhetett ki az MTA vezetésének. Aznap mi Lovász László MTA-elnökkel készítettünk interjút arról, hogy miben bízik még a Palkovics-féle minisztériumi tervekkel kapcsolatban, meddig tud ellenállni az Akadémia a pénzügyi zsarolástól az intézmények elvételével való fenyegetésig sok mindenről szóló változatos kormányzati nyomásnak. Lovász László már ekkor jelezte, hogy elindulnak Palkovics László minisztériumával, az ITM-mel a tárgyalások...
INDEX Szerző: BÍRÓ MARIANNA, DULL SZABOLCS 2019.02.18.
Decemberben az ellenzék lezárta az elnöki pulpitust, most pedig újabb akciókra készül a parlamentben. Hétfőn eskütételekkel, büntetésekkel és várható ellenzéki performanszokkal kezdi újra a munkát az Országgyűlés. Az akadémiai kutatóintézetek átalakítása, a szakképzési reform és még egy rakás jelentős kormányzati terv szorul háttérbe a családvédelmi akcióterv miatt. Nemcsak a májusi európai parlamenti (EP) és az őszi önkormányzati választások kampányhangulata, hanem az ellenzéki pártok képviselőinek újszerűként beharangozott parlamenti eszköztára, a tavaly év végi botrányos ülésnapok nyomán várható Kövér László-féle retorziók, továbbá az Orbán Viktor által bejelentett családvédelmi akcióterv miatt is izgalmasabbnak ígérkezik a tavaszi parlamenti ülésszak, mint az megszokott.
Mivel az utolsó decemberi ülésnap jókora botránnyal ért véget, sípolással, szirénázással, az elnöki pulpitus elfoglalásával készültek az ellenzéki képviselők a túlóratörvény megszavazására, hetek óta beszédtéma, vajon most mi várható az ellenzéki frakcióktól. Arra több pártvezető is tett célzást, hogy semmi nem folytatódhat úgy, mint korábban. Tóth Bertalan MSZP-elnök például a Facebook-oldalára azt az idézetet rakta ki, hogy
vége annak az időnek, amikor úriember módjára kérdezgettük a minisztereket!
Az egyelőre nem derült ki, hogy ez a rejtélyes idézet mit jelenthet. Az Index információi szerint napok óta a háttérben egyeztetnek az ellenzéki pártok kijelölt képviselői arról, mivel lepjék meg a Fideszt, és mivel hozzák zavarba Orbán Viktort (egyelőre ugyanakkor nincs arról hír, hogy biztosan részt vesz a miniszterelnök az első ülésnapon). És az ellenzéki egyeztetésen minden frakció, így a Jobbik is részt vesz már. Annyi biztos, erre több képviselő is célzást tett háttérben, hogy a jövőben nagyobb teret szánnak a performanszoknak és a szemléltető eszközöknek...
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE Szerző: Amerikai Népszava 2019.02.17.
"Többen azt feszegették, hogy Orbánnal az Európai Unió integritása is veszélyben van, mert az Európai Unió alapértékeire a legnagyobb kihívás éppen a magyar illiberális diktátor." A müncheni védelmi és nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó konferencián Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője kérdéseket kapott Orbánnal kapcsolatban, miszerint “ha az Európai Néppárt csúcsjelöltjeként ő lesz az Európai Bizottság elnöke, hogyan tervezi megőrizni az uniós értékeket úgy, hogy közben Orbán Viktor és a Fidesz a Néppárt tagja marad?”
Weber a kérdésekre elődta a szokásos szöveget, hogy az uniós értékek mellett csak úgy lehet harcolni, “ha azt az intézményrendszeren belül tesszük”. Természetesen, ez a hivatkozás nagy hazugság, mert akkor is az “intézményrendszeren belül” védheti az európai értékeket, ha Orbán kikerül a Néppártból. Az EU intézményrendszere nem azonos a Néppárttal. Majd hozzátette, hogy “párbeszédre van szükség”, továbbá (és most jön a legcinikusabb érv), “tiszteletben kell tartani a magyarországi választások eredményét, a magyar nép őt megválasztotta”.
Hogy mit ért eddig a párbeszéd Orbánnal, azt csak azok látják világosan, akik ismerik a helyzetet, a nagy pávatáncost és hazudozót, és nagyjából látták azt, hogy mit ért Hitlerrel a párbeszéd. Orbán még nem Hitler, de funkcióját tekintve még az lehet. De ha akit zavar a hitleres párhuzam, az még nagyot nézhet, másrészt vegye figyelembe, hogy szélsőjobboldallal, diktátorokkal szemben soha semmiféle párbeszéd nem hozott eredményt. A “párbeszéd”, amíg ezek a zsarnokok hajlandóak a “párbeszédre”, csak az időhúzást szolgálta, amíg úgy megerősödnek, hogy a párbeszéd az ő parancsaikra redukálódik...
Liberális masszával nem lehet mindenkit leönteni, de a szembenállások helyett az egységre kellene törekednünk – véli Kollár-Klemencz László. A zenész, író szerint gyerekcipőben jár a világ. Milyen viszonyban áll egymással a nemrég megjelent, A műanyag kerti székek élete című novelláskötet, a Rengeteg című lemez, és a Kistehén együttes Bocsánat című albuma?
A Rengeteg és a kötet nagyon egy húron pendül. A zenében és a szövegekben is benne van a természetközeliség. Az írások alaphelyzete az én közvetlen környezetem, ami pedig maga az erdő, a vidék és az ott élő emberek. A Bocsánat viszont nagyon más, eleve a műfaj is más. Az egy alternatív rock műfaj, más hangon fogalmazok oda szöveget. Az ingerküszöb a műfaj miatt sokkal magasabban van, amit nehezebb vagy sokszor lehetetlen átütni finomsággal. Ezért ebben nekem nehezebb dolgoznom.
A Rengetegnek viszont van egy népzenei vonala is. Ugyanolyan könnyedén lehet kapcsolódni mindkét műfajhoz?
Nekem mindig fontos volt, hogy kellő progresszió legyen abban, amit csinálok. Ez fontos akkor is, ha a természet és ember viszonyaiban merülök el az irodalomban, akkor is, ha klasszikus, illetve népzenei alapokon építkezem a kamarazenekarommal, vagy rock alapokon a Kistehénnel. Hogy valami újat tudjak nyújtani magamnak, és másnak is. A népzene kellően visszanyúlik a múltba, erre tudok támaszkodni, de közben keresek valamit a jövőben. Egyszerre van jelen a múlt, egy hatalmas értékhalom, amit be tudok húzni, és közben olyan új fogást találni helyzeteken, problémákon ami által évezredeken át sötétben nyugvó tudatlanság kaphat fényt, s válhat tudássá.
Az előrenézés, de a múlthoz való tudatos visszanyúlás kapcsolata a kötetben is jelen van, leginkább a Miért nincs az embernek hátul szeme? című novellában.
Össze lehet kötni azt, hogy az embernek miért van elöl szeme, és miért előre néz, azzal, hogy előttünk van a jövő, mögöttünk a múlt, és a jó Isten azt mondta, a múltat ne nézzük, és a jelent se annyira, hiszen mégsem oldalt van a szemünk. Igazán ezen kalandozott el a novella. Filozófiák, amelyek időről-időre váltakoznak. Furcsa számomra, hogy mindenki ugyanolyan meggyőződéssel fújja a saját igazát, és a saját jövőbe vetett hitét. A másik fele pedig ugyanolyan erősen mondja a múltba vetett hitét. Akik pedig középen állnak, és azt mondják, egyaránt fontos a múlt is és a jövő is, azok ugyanolyan hittel mondják – én is ez vagyok –, hogy az mind hülye, aki csak a múltban vagy a jövőben hisz. Az a világ természete – a jó Isten így alkotta meg –, hogy mindkettő fontos és mindkettő most fontos a jelenben. Ez nagyon érdekel. Például izgat az, hogy itt van ez a politika, amely ugyanúgy ketté van szakadva: az egyik azt mondja, csak konzervatív hozzáállással látja a dolgokat megoldhatónak, a másik meg teljesen a progresszivitást nyomja. És itt van egy kettészakadt ország. Furcsa, hogy miért nem termelődik ki olyan, aki azt mondaná, ennek a két dolognak kéz a kézben kellene járnia. Itt van egy ilyen társadalom, ahol az egyik azért üti az asztalt, hogy márpedig a mi liberális értékeink vannak csak és kész, nincs megalkuvás, és a másik, aki azt mondja, hogy illiberális államot kell létrehozni, és létre is hozzák. Ez a helyzet nem generál erős közép-csoportot, szociáldemokráciát, amely azt mondaná, hogy márpedig együtt az erő. Lehet, hogy elméleti síkon ez jelen van a mindennapjainkban, de a gyakorlatban nem jelenik meg.
A tüntetéseken sem?
Szerintem az ellenzéki összefogás nem tart ott, hogy ezekről elvi viták szülessenek. Alapvetően olyan ez, mint Amerikában a 2001. szeptember 11-e utáni helyzet. Az nem az elvi vitákról szólt, hanem egyszerűen össze kellett fogni és el kellett takarítani, vagy azt a helyzetet kellett teremteni, hogy el lehessen takarítani. Szerintem nem tart még itt a politika. De én nem értek a politikához, bár vannak elképzeléseim erről a saját életemmel kapcsolatban. A politikusok nagyon magasan képzett emberek, és sok-sok egyetemi diplomájuk van – már, akinek. Azért csiszolták őket, hogy a lehető legfinomabb szinten űzzék a politikát. Ebben a rendszerben én naiv kívülálló vagyok. Inkább elvi szinten érdekel, hogy miért tud még mindig felállni egy ilyen ország, ahol a kettéválasztásnak semmilyen filozófiai háttere nincsen, de én és a szomszédom két oldalra szavazunk, ez nem lenne baj, de amikor szavazunk, kvázi ellenségként állunk a szavazófülke előtt a sorban. Aztán ismét szomszédok, barátok leszünk, és megint mindent meg tudunk osztani egymással. Ez egy teljesen abnormális helyzet. Csak annyit tudok csinálni, hogy megpróbálom minimalizálni ezt az életemben. Habár a Bocsánat című új Kistehén lemezen vannak olyan szövegek, amelyek ezt valamelyest érintik.
Hogyan lehetne megszüntetni a kettéosztottságot?
Sokat gondolkodtam azon, hogy vannak emberek, akik nagyon nyitottak a vallásosságra, Istenre; bármilyen nem látható dolgot könnyen el tudnak képzelni, hinni. Vannak akik meg nem. Szerintem ez olyan adottság, ami velünk születik. Eleve egy ilyen csomaggal jövünk. Valószínűleg maga a konzervatív, mint gondolkodási rendszer is ilyen lehet: van, aki eleve, „genetikailag” konzervatív. Erre igazán érzékeny, és soha nem fog tudni ebből kilépni. Ahogy az sem, aki óriási szabadságvággyal rendelkezik, és nem bírja a kötöttségeket. Ha pedig ez a kétfajta gondolkodás veleszületett, akkor el kell fogadnunk, nincs mese. Nincs jó vagy rossz, az egyik így gondolkodik, a másik úgy. A probléma az, hogy egyik oldal sem tud a másikra úgy nézni, hogy őt így kell elfogadni...
Ebben a cikksorozatban a piacgazdaság melletti és elleni baloldali érvekkel foglalkozunk. Az előző részben meghatároztuk a piacot, mint a javak elosztását szolgáló intézményt. Két fő érvet azonosítottunk a javak piaci elosztása mellett, amelyeket hatékonyságérvnek és szabadságérvnek neveztünk. Ebben a részben a hatékonyságérvvel foglalkozunk. A hatékonyságérv azt állítja, hogy a piacgazdaság képes a javak hatékony vagy leghatékonyabb elosztására. A hatékonyság itt annyit jelent, hogy a piac a javak Pareto-optimális elosztását valósítja meg, amelynek megvalósulása esetén senki jóléte nem növelhető tovább anélkül, hogy mások jóléte közben ne csökkenjen. A különböző javakból mindannyian más és más mennyiségű jólétet, hasznosságot tudunk kisajtolni. Ha te jobban szereted az almát mint a körtét, akkor egy darab almából több jólétet, hasznosságot, örömérzetet, elégedettséget, miegymást szerzel mint ugyanannyi körtéből.
Ha nem hajlandó a cserére, akkor a körte-alma elosztás már eleve Pareto-hatékony, és a piac megőrzi ezt a hatékony elosztást. Bár te jobban járnál a körtével, a másik rosszabbul jár az almával; a jóléted növelése csak az ő jóléte csökkenése árán valósulhatna meg. De mivel a piac szabad, a másik nem köteles elcserélni a körtéjét. Így a piac mindig a Pareto-javítás irányába hat. Más szavakkal: egy ideális piaci elosztás minden jószágot oda juttat, ahol az a lehető legtöbb jólétet termeli...
A meglévő kettő mellé egy harmadik ipari park is lesz Szigetszentmiklóson, annak Sáméhegyként ismert részén. Az önkormányzat ezt azzal igyekszik „eladni” a helybelieknek, hogy lesz még egy le- és felhajtó az M0-sra, de helyi ellenzékiek és civilek szerint az új felhajtót épp az ipari park miatt inkább kamionok fogják használni, a lakosság kevésbé. A fideszes polgármester viszont biztosan jól jár. Százmillió forintos nagyságrendben.
Szabó Józsefnek és közeli hozzátartozóinak, feleségének és nővérének ugyanis épp ott vannak földjei, ahol az ipari park és a felhajtó lesz. Ezek a földek eddig szántóföldek voltak (a földhivatali nyilvántartás szerint nagyrészt kivett beépítetlen területek), de átminősítik őket, belterületbe vonják, ehhez az önkormányzat már megadta az engedélyt. Így pedig már a többszörösüket érik.
Helyi forgalmi adatok alapján 1 négyzetméternyi termőföld ára 1000-2000 forint, tehát 1 hektár 10-20 millió forint körül alakul, míg a belterületek, fejleszthető ingatlanok ára ennek a 10-15 szeresét is elérheti. De ha az ügyről pénteken beszámoló Magyar Narancs becslését vesszük alapul, akkor is 4-10-szeres a szorzó.
Az új ipari park kialakítását és az új felhajtót magába foglaló projekt összesen 50 hektárt érint, ebből 16 hektár az Auchan melletti, egyelőre beépítetlen terület, de ez az áruházlánc ingatlanfejlesztő és -hasznosító cégéé. Hogy a fennmaradó 34 hektárból pontosan mennyi a polgármester és közeli hozzátartozóinak érdekeltsége, azt Szabó József nem árulta el kérdésünkre, válasza arra szorítkozott, hogy közhiteles nyilvántartásokból ez kiderül.
Az általunk lekért földhivatali tulajdoni lapok alapján mindenesetre jelentősnek tűnik az érintettség, amelyet maga a polgármester is elismert egy tavalyi képviselő-testületi ülésen, ezért ki is vonta magát a szavazás alól. Véletlenszerűen lekérdeztünk 10 telket abból a 36-ból, amelyekre kiterjed az önkormányzat és a fejlesztő cégek közötti szerződés. Minden második teleknél kizárólagos vagy résztulajdonosként találtuk Szabó Józsefet, feleségét, Szabó Józsefnét, illetve nővérét, Szabó Esztert. Ezek összesen 10 hektárt adnak ki, a résztulajdonok alapján a polgármester nevén ebből 5 hektár van.
Ezekért a már említett forgalmi árak alapján pár száz millió forint is ütheti Szabó József polgármester markát. Felesége és nővére révén a Szabó családhoz álló összeg ennek a duplájára rúghat. Vannak még olyan területek, amelyeket nem néztünk át, az átnézettekből kirajzolódó minta alapján elképzelhető, hogy azok között is van érdekeltségük Szabóéknak, tovább növelve az elért hasznot...
Szép csendben tavaly év végén megjelent egy MNB-rendelet, amelyben a bankok haladékot kaptak. Eszerint 2019. január eleje helyett csak szeptember 14-én válik teljes mértékben élessé a PSD2-es szabályozás, amely a várakozások szerint komolyan felforgathatja a bankpiacot - tudtuk meg az MNB-től. A fintechek március 14-én tudják meg a bankoktól, hogyan lehet rákapcsolódni a banki rendszerekre, és innentől kezdhetik el a teszteket. Igaz, eddig az MNB-nél mindössze egy számlaaggregációs szolgáltató szerzett PSD2-es engedélyt. Megkérdeztük a bankokat is, hogy állnak a felkészüléssel erre a szép új világra.
PSD2
Az unión belüli pénzforgalmat harmonizáló PSD2 nevű irányelv a bankoknak kiélezettebb versenyt, a fintechcégeknek könnyebb, szabályozott piacra lépést hozhat. A PSD2 2018. január 13-a óta éles, de egy sor technikai részletszabály csak később született meg, ráadásul ezek csak a kihirdetésük után legkorábban másfél évvel később alkalmazhatók.
A legfontosabb, már gyakorlatban is alkalmazott, leginkább kártyás fizetéshez kapcsolódó szabályokról itt írtunk.
Az irányelv legfoltosabb újítása a pénzforgalmi finomhangolásokon túl, hogy új úgynevezett harmadik fél szolgáltatók (TPP-k) jöhetnek létre, amelyek kétféle új szolgáltatást nyújthatnak:
- számlainformációs (AISP) - és fizetéskezdeményezési (PISP) szolgáltatást.
A számlaaggregátorok szoftverén/appján keresztül egyszerre több számlát láthatunk, egy helyről intézhetjük pénzügyeinket, míg a fizetéskezdeményezési szolgáltatók mobilos vagy éppen online - a kártyatársaságokat az értékláncból kihagyó - pénzküldési megoldásokat fejleszthetnek.
Ilyen típusú szolgáltatások már eddig is léteztek, csakhogy nem szabályozottan működtek, hanem valahol a szürkezónában foglaltak helyet (pl. Sofort, Mint, Magyarországon a Wyze.me stb.). A PSD2 célja, hogy ezt a helyzetet felszámolja, a most szürkezónában mozgó szolgáltatóknak világos szabályokat adjon, illetve a szabályozó (nálunk az MNB) "cserébe" felügyeletet is kap az új szolgáltatók felett...
AZ ÉN PÉNZEM BLOG Szerző: Az Én Pénzem 2019.02.18.
A sokasodó fapados botrányok és a légitársaságokkal elhúzódó kártérítési viták egyre több utazót ösztönöznek arra, hogy repülős kiegészítő biztosítást kössenek. A Posta Biztosító eddig több mint tízezer repülőutat biztosított, és több millió forint kártérítést fizetett a biztosítottaknak. A tapasztalatok szerint heteket, de akár éveket is várhatnak az utazók jogos kártérítésükre a légitársaságoktól, ha egyáltalán hajlandó a végén a társaság fizetni. Éppen ezért egyre többen kötnek repülős kiegészítő biztosítást utasbiztosításukhoz, hogy megkíméljék magukat a hosszú kártérítési vitáktól.
A PostaUtasŐr Repülős kiegészítő biztosítást2018 májusi bevezetése óta már több mint 6500 ügyfél választotta, ami több mint tízezer biztosított repülőutat jelent – mondta portálunknak Mester Péter, a Posta Biztosító marketingvezetője. Hozzátette: egy ember esetében csak az oda-vissza utazás már két repülőutat jelent, de a személyenként 990 forintba kerülő kiegészítő biztosításért akár 4 átszállás is rögzíthető az oda és a visszaútra is. Jellemzően egy szerződésen belül 2 biztosítottra kérik a védelmet.
A Repülős kiegészítő a fiatalokat, az online felhasználókat és a technikai újdonságok iránt érdeklődőket célzó, augusztusban elindult új utasbiztosításhoz, a Hello Utazóhoz is kapcsolható. A magyar fejlesztésű applikációt használók közül is több mint százan választották már ezt a lehetőséget...
Akik figyelemmel követték a blogot az elmúlt hetekben, azok megismerhették a Dániából Ázsiába induló Balázs nem akármilyen kalandjait. Balázs Thaiföldön kezdett (némileg szürreális első napokkal), majd elvonult egy buddhista meditációs központba (a benti hétköznapok valóságát itt ismerheted meg részletesebben), majd folytatta útját. Következzen tehát a legfrissebb beszámoló fantasztikusan gyönyörű helyekről, borzalmas szállásról és egy gyanúsan orosz városról. „Az elmúlt két hétben bejártam Krabi-t, Phi Phi szigeteket és végül Phuketet. Koh Lanta maradt ki egyedül, de arról is lesz néhány szó később. Ami igazán fontos egy jó nyaralás- illetve utazástervezésnél, hogy tudjuk, mit várunk a helytől.
Ebben próbálok tanácsot adni, hogy melyik helyen pontosan mit tud lehet csinálni, illetve nekem milyen szubjektív véleményem van a helyről.
Krabi
Az első Chiang Maiban töltött hét után úgy éreztem, hogy tovább kell lépjek és itt az ideje valami tengerparti, de lényegében más hangulatú városba kell menjek. Bangkokba ment a repülő, majd onnan átszálltam és közvetlenül Krabin landoltam.
Ez normális esetben nagyjából 5-10.000 HUF, ha az ember egy nappal előtte veszi meg (nem ajánlom) akkor inkább 40.000 HUF körül van. A reptérről transzferbusszal lehet bejutni a városba, ami nagyjából 1200 HUF. Mivel Krabi egy félsziget, rengeteg különböző strand, illetve városrész van, amit érdemes meglátogatni.
Ao Nang
Ez a leglátogatottabb, amolyan kiindulópont a legtöbb ember számára, különösen, mert hajóval innen szinte bárhova el lehet jutni. Hatalmas sziklák, hegyek ölelik körbe az öblöt, a víz szép tiszta és hosszú a strand is.
Alapvetően a legtöbb vendég itt vagy nyaraló pár/családok, vagy nyugdíjasok. Nemzetiségek tekintetében hatalmas keverék, nincs túlnyomó kínai, orosz vagy bármilyen nemzet, ami kivételesnek mondható Thaiföldön.
Az árak abszolút nem elrugaszkodottak, az országhoz képest olcsók. Van lehetőség piacon és éttermekben is enni. Az éjszakai élet alapvetően élő-zenés bárokban manifesztálódik és abszolút nyugis, barátságos környék. Én abszolút tudom ajánlani – hostelek közül pedig a StayIn hostelt...
„Nagyon nyugtalanító jelenségeket tapasztalok Magyarországgal kapcsolatban, úgy vélem, katasztrofális következményekkel járhat az ország számára, ha a vezetés nem tér észhez, nem vesz nagy fordulatot és nem érti meg az amerikai gesztusokat, az azokba csomagolt világos jelzéseket” – szögezte le Mike Pompeo minapi budapesti látogatása után Simonyi András, volt washingtoni magyar nagykövet, aki a többi között Orbán Viktor NATO-nagykövete is volt. „Húsz évvel ezelőtt, amikor a brüsszeli NATO-központban Orbán Viktor mellett állva néztem, ahogy felhúzták a magyar zászlót, álmomba nem gondoltam volna, hogy húsz évvel később ott fogunk tartani, ahol ma tartunk” – mondta, leszögezve: „nincs annál szomorúbb, mint amikor egy ország pozitívan jelentős országból szépen fokozatosan jelentéktelenné válik. Magyarország sajnos ezen az úton halad”. „Nagyon fontos látogatás volt, amelynek kimenetele – Magyarország számára – rendkívül fontos volt, de egyelőre inkább nyugtalanító jeleket látok” – összegezte az amerikai külügyminiszter budapesti látogatásából leszűrhető következtetéseket a tapasztalt diplomata, aki jelenleg az amerikai fővárosban, a George Washington Egyetem Műszaki Tanszékén projekt igazgató.
Állítja, hogy az amerikai külpolitikának is előbb kellett volna lépnie, világos és egyértelmű üzenetet megfogalmazva, hogy nem „ejtette” Magyarországot, egyben jelezve, hogy a barátságnak vannak feltételei. Elemzőként és megfigyelőként egyaránt azt látja, hogy a tárgyalásokon messze nem volt teljes az egyetértés. Magyarország azonban, most kivételes esélyt kapott arra, hogy visszatáncoljon a gödör széléről és világossá tegye, hova akar tartozni. Elsősorban az Oroszországhoz és Kínához fűződő kapcsolat, annak bizonyos, hosszútávon igencsak kockázatos elemei és annak minősége nyugtalanítja az Egyesült Államokat...
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA Szerző: MIHÁLYI PÉTER 2019.02.15.
Nehéz szavakat találni annak érzékeltetéséhez, mekkora károkat okozott már eddig is (és még mekkorát fog okozni) az MTA kutatóintézeti hálózatának szétszedése, amit a 4. Orbán-kormány innovációs és technológiai minisztere magára vállalt. A magyarázatokat keresve nyilvánvaló, hogy nem pénzről, hanem a tudomány – és ezen belül a társadalomtudományok – autonómiájának megkurtításáról van szó, és az is világos, hogy ami a szemünk előtt zajlik, az annak a koncepciónak a következetes végrehajtása, amit Tellér Gyula kormánytanácsadó már 2009-ben és 2014-ben megfogalmazott: „az államgépezetet teljesen szét kell szedni, és újra össze kell rakni”. Ez az átalakítás már eddig is pusztító volt: megroggyantotta a III. Köztársaság alkotmányos rendjét, a települési önkormányzatok autonómiáját, a teljes köz- és felsőoktatást, az egészségügyet és a média függetlenségét is. A Collegium Budapest (2011) és a CEU (2018) után most a Magyar Tudományos Akadémia és annak intézeti hálózata került sorra. Csakhogy van ennek a szemünk láttára kibontakozó intézményrombolásnak egy olyan ideológiai alátámasztása, ami mind a tudomány, mind a gazdaság, mind az élet más területein dolgozó és alkotó szakemberek jelentős része számára meggyőzően hangzik. Egyszerűen azért, mert évek, évtizedek óta szajkózott állításról van szó, amiről nem könnyű belátni, miért elhibázott. Ez pedig a következő: a magyar versenyképesség kulcsa a jobb innovációs teljesítmény. Könnyen lehet, hogy ezt az állítást még az MTA akadémikusainak többsége is szemrebbenés nélkül aláírná.
Ha valaki szó szerinti idézetet kíván találni, azt megleli a minisztérium honlapján, 2019. január 24-i dátummal. Mint ott olvasható, ezt a rövid tételmondatot – nyilvánvalóan ezredszer a közelmúltban – maga Palkovics László miniszter jelentette ki a Magyar Telekom és a T-Systems Magyarország, valamint két egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Szent István Egyetem stratégiai együttműködésének aláírásakor. Amihez még hozzáfűzött két cirkalmasabb állítást: ezt a célt „a magyar innovációs ökoszisztéma” javításával, az oktatási intézmények és a vállalatok együttműködésével lehet megvalósítani; a magyar gazdaságpolitika alapvető célja, hogy a gazdasági növekedés egyre inkább elmozduljon „a nagyobb hozzáadott érték teremtése, az innovációorientált pálya” felé. Majd hozzátette: a kormány a hatékonyság fokozása, a gyakorlatban hasznosuló szabadalmak számának növelése érdekében versenyezteti meg a kutatóhelyeket a forrásokért. Az összehangolt erőfeszítések eredményei, ha azonnal nem is, de néhány éven belül mindenképpen megmutatkoznak a kutatás-fejlesztés és innováció mérhetően javuló teljesítményében.
Mi a baj ezzel a sokszor hallott gondolatmenettel? Az, hogy összekeveri az újonnan megszerzett tudást (azaz az innovációt) és az innováció hasznosulását. Csaba László akadémikus most megjelent könyvében (Válság–Gazdaság–Világ, Éghajlat Könyvkiadó, 2019) nagy nyomatékkal utal erre a hibára, és Kínát hozza fel példaként. Közismert, hogy a történelmi múlt századaiban szinte mindent a kínaiak találtak fel, a porcelántól a könyvnyomtatásig, ők jöttek rá arra, miképpen lehet robbanóanyagot csinálni, ők használtak először papírpénzt stb. Mégis ez a hatalmas ország a XIX. század közepére peremre szorult, szétesett állam volt csupán. Eközben pedig – az ismeretek társadalmi hasznosítása révén, amit az értékrend, a normák, a társadalmi közbeszéd alapozott meg – Nyugat-Európa lekörözte a „sikeresen innováló”, önmagát fallal körülvevő Mennyei Birodalmat...
Mind kevésbé zárható ki annak a lehetősége, hogy a britek megállapodás nélkül lépnek ki az Európai Unióból. Ez sok területen teremt finoman szólva bizonytalan helyzetet, és nemcsak az üzletemberek, de az egyszerű turisták és a kint élő magyarok számára is. Elő az útlevelet, egy kártyafüggetlen telefont: jó tanácsaink 20 pontban. A brit kormány ugyan ígéretet tett arra, hogy megőrzik jogaikat az Egyesült Királyságban dolgozó uniós polgárok még egy rendezetlen Brexit esetén is, ez azonban távolról sem ennyire egyértelmű. A magyar kormány most készül jogszabályalkotással rendezni a helyzetet– erről Schmitt Pál Péter beszélt a Deloitte konferenciáján, a tanácsadó cég vezetői pedig ezt annak ellenére örömmel konstatálták, hogy a Miniszterelnökség helyettes államtitkára részleteket nem árult el a készülő jogszabályokról.
Rendezendő probléma ugyanis van bőven, aminek egyszerű oka van: az EU-tagságból adódóan számtalan területet nem kétoldalú egyezmények szabályoznak. Amíg ezek – akár változatlan formában – mennek tovább egy no deal Brexitnél is, az uniós szerződések egyik pillanatról a másikra érvényüket vesztik, és az Egyesült Királyság hirtelen harmadik országgá lép elő. Egyelőre az sem világos, hogy ha van megállapodás, akkor később mi fog történni, ám ebben az esetben 2020 végéig minden változatlan lesz, és lesz idő rendezni a kérdéseket.
Megnéztük, hol érdemes készülni változásra, és miért érdemes drukkolni, hogy megszülessen mégis a megállapodás – vagy maradjon el legalább a Brexit...
Az Orbán család jogi ügyeit intéző ügyvédi irodának sem kéri a magyar kormány az uniós támogatást – tudta meg a 24.hu. A magyar adófizetők állják a cechet. Negyedrészben a magyar kormány is elismerte, hogy az Orbán Viktor családjáig érő Elios-ügyben helye van az uniós támogatásmegvonásnak. Legalábbis a tárgyalásokon a 24.hu információja szerint eredetileg 25 százalékos büntetést vállalt volna be a magyar fél, de ezt az ajánlatot nem fogadta el az Európai Bizottság. Ragaszkodott a teljes összeg, a 43,7 millió eurós (jelenlegi árfolyamon durván 13,9 milliárd forintos) támogatás megvonásához. Ezt javasolta ugyanis az OLAF, az unió csalás elleni hivatala.
Mint tavalyi cikksorozatunkban bemutattuk, a korábban a miniszterelnök veje, Tiborcz Istvánérdekeltségében álló Elios Innovatív Energetikai Zrt. közvilágítási beruházások sorát nyerte el, és a tarolás körülményeit vizsgálva az OLAF különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanúját állapította meg. Azt javasolta az Európai Bizottságnak, hogy a szűrőn fennakadt 35 projektre ne utaljon egyetlen eurót se az uniós polgárok adójából. Ugyanakkor a magyar hatóságoknak is megküldte a vádirattal felérő jelentését, és kérte az ügy kivizsgálását.
Az OLAF ennyit tehet, de a büntetőjogi procedúrát az adott országnak kell végigvinnie, ha akarja. Magyarország nem akarta: ugyan Polt Péter legfőbb ügyész tavaly év elején vizsgálatot rendelt el, de novemberre kiderült, hogy a magyar nyomozóhatóság nem találta bűncselekmény nyomát, akármilyen részletesen taglalta is az OLAF a kiépített csalási szisztémát és annak összefonódó szereplőit. Meg is nevezte a gyanúja szerinti csalás szervezőit, cégeket és személyeket, a központi figurák között Tiborcz Istvánt és üzlettársát, Hamar Endrét is említve. Az OLAF azt kérte, a magyar hatóságok vizsgálják meg, valóban szervezett bűncselekmény történt-e. Ha a válasz igen, akkor a fő szervezők öttől tíz évig terjedő börtönbüntetést is kaphattak volna...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: H. ANDREA 2019.02.18.
Jó reggelt kívánok mindenkinek ezen a tavaszias jellegű februári hétfőn! Állítólag lesz ez még így se, már ami a tavaszt illeti, de ez legyen Róbert kolléga problémája.
Lássuk be, aligha van szebb nap annál, mint amikor a magyarországi kirakatdemokrácia egyik fellgvára hosszú idő után újra munkába lendül. Ez fog történni ma az Országgyűléssel, és ha véletlenül el is felejtettük volna, hogy ma lesz a tavaszi parlamenti ülésszak első napja, a nyolcaskák és egyéb hasznos propagandacsövek már nagy erőkkel készülnek arra, amit ők egyszerűen csak ellenzéki provokációnak neveznek. Arról hosszan lehetne beszélni, és kell is, hogy mennyire jó ötlet az ellenzék részéről a nagy közös fogadalmak és a közös ellenállás meghirdetése után most úgy visszaülni a parlamenti padokba, mintha mi sem történt volna, úgyhogy kíváncsian várjuk (no nem azt, hogy miként fog dönteni a kétharmad a becsületsértés miatt feljelentett Budai Gyula mentelmi jogáról, vagy Tordai Bence és Varju László tiszteletdíjának csökkentéséről, mert ezeket már most is borítékolni lehet), hogy egészen pontosan milyen elképzelései vannak az ellenzéki térfélnek arról, hogy a boldogkarácsonyozás és a Kövér-féle morcos önkény szintjére süllyedt, valamikor tisztelt házban bármi szóra érdemes eredményt képesek legyenek produkálni.
Azoknak, akik hajlamosak a bukott balliberálisok irigységének szeretik tulajdonítani és ezzel a lendülettel le is tagadják a miniszterelnök családjának és udvartartásának unortodox vagyonosodását, továbbá kilencedik éve azzal vigasztalják magukat, hogy különben meg amazok is loptak, és rendben van a közpénzlopás, ha nem bezzeg a Gurcsány meg az emúlt nyolc év követi el, egészen biztosan jó hír lesz az is, hogy nem csak Tiborcz István és az Elios számláit kell kifizetniük, hanem az Orbán-famíliának dolgozó ügyvédi iroda által szabálytalanul elzabrált uniós támogatásokat is. Nem mintha érdemes volna meglepődni ezen, de több mint beszédes, ahogyan a kétharmados kormánypárt apraja-nagyja olyannyira el van foglalva Soros, Timmermans és a bevándorlók folyamatos köpködésével (Macron és Franciaország vegytiszta hazugságokon alapuló fikázása is felkapaszkodott a népbutító propaganda sorába), hogy közben mélyen elhallgatják a rajongóik előtt: az Elios-ügy kapcsán súlyos adóforintok bánják azt, hogy a közvilágítás érdemi korszerűsítése helyett Tiborcz szabálytalan, túlárazott beruházásaira fordítottak nem kevés uniós támogatás. Ez nem minden, ugyanis botrányos szabálytalanságokat találtak egyebek mellett a Miniszterelnökség 4,8 milliárd forintos megbízása körül is, amely elméletileg arra szolgált volna, hogy az uniós támogatású projektek közbeszerzéseinek szabályosságát segítse. A szabályosság elősegítésével megbízott tanácsadó konzorcium tagjai között volt mások mellett a Bajkai István Fidesz-alapító, országgyűlési képviselő nevével fémjelzett, Orbán Viktor jogi ügyeiben is eljáró SBGK Ügyvédi Iroda. Az ő saruk is immár a magyar adófizetők sara, Bajkai jó elvtárs disznóságait is a migránsparától kettőig nem látó drága magyar emberek fizetik.
Akiket arról sem fog tájékoztatni hőn szeretett kormányuk, hogy miközben ők, a kormány a bevándorlással való riogatásból élnek egyik választástól a másikig, és tízmilliós nagyságrendben érkező migránshordákkal kábítják a híveiket (Földi-Nógrádi-Bakondi és társaik), kevesebb menedékkérelmet adnak be az Európai Unióban, mint a menekültválság előtti évben, 2014-ben, amikor a Fidesz népszerűsége tetőzött. Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (ugye, hogy már a neve is rosszul hangzik?) éves jelentése szerint 2018-ban 634 700-an kértek nemzetközi védelmet az EU huszonnyolc tagállamában, illetve Izlandon, Norvégiában és Svájcban, ami 10 százalékos csökkenés a 44 százalékos visszaesést produkáló megelőző évhez képest. Összehasonításképpen: 2014-ben 641 ezren, 2015-ben 1,4, míg 2016-ban 1,3 millióan érkeztek. A Hollik-Kocsis-Hidvéghi-Halász tengelyen arról sem nagyon lesz szó, úgyhogy rögzítsük ezt is: a Frontex januári tájékoztatása szerint az illegális határátlépések száma tavaly 92 százalékkal alacsonyabb volt a migrációs válság csúcspontján, a 2015-ben regisztrált több mint egymilliónál. Ezek a számok sajnos nem illeszkednek a Fidesz gyűlöletbugyraiban megkonstruált migránsapokalipszis narratívájába, úgyhogy majd hajlítanak még párat a valóságon, és jó is lesz...
Sikertelennek nyilvánították és elvetették a feltétel nélküli alapjövedelem-kísérletet Finnországban. Az ötlettel azonban egyre több helyen próbálkoznak. Bár a kedvezményezettek általános jóléte növekedett, a foglalkoztatottság körükben nem nőtt – röviden összefoglalva ez a végeredménye annak a kétéves finnországi kísérletnek, melynek során 2000, véletlenszerűen kiválasztott munkanélküli havonta 560 eurós támogatásban részesült.
A feltétel nélküli alapjövedelem társadalomra gyakorolt hatásait vizsgáló kísérletet a finn társadalombiztosítási intézet (KELA) kezdeményezte, mert a kormány szeretné megreformálni az egyre drágább finn társadalombiztosítási rendszert.
Már tavaly tudni lehetett, hogy a kísérlet nem egy átütő siker, így nem okozott meglepetést, hogy a kormány elutasította a folytatást. Egy, a kísérletben dolgozó szakértő, Olli Kangas azonban felhívta a figyelmet arra, hogy két év túlságosan rövid idő arra, hogy a kísérletből messzemenő következtetéseket lehessen levonni.
A finn próbálkozás egyik fontos eleme az volt, hogy a támogatást mindentől függetlenül megkapták az alanyok: akkor is, ha közben dolgozni kezdtek.
Ezzel azt szerették volna tesztelni a döntéshozók, hogy vajon motiváltabbak-e a résztvevők, hogy munkát keressenek vagy valamilyen vállalkozást indítsanak, ha nem kell attól félniük, hogy kudarc esetén elveszítik a megélhetéshez szükséges minimális jövedelmet?
Az alapjövedelemből nem lehetett kényelmesen megélni
Fontos eleme volt még a finn kísérletnek az, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem összege valamivel kevesebb volt, mint a munkanélküli segély (körülbelül 1000 euró, ami után 30 százalék adót kell fizetni).
A segéllyel ellentétben a feltétel nélküli alapjövedelem ugyan adómentes, de az 560 euró épp csak a legszükségesebbekre elég, így próbálták a kedvezményezetteket motiválni, hogy valamilyen kiegészítő jövedelem után nézzenek.
A kísérlet résztvevői kevésbé voltak stresszesek, emellett egészségesebbek és optimistábbak voltak a munkanélküli segélyben részesülő kontrollcsoportnál – foglalta össze az eredményeket Minna Ylikkano, a KELA kutatója. Ugyanakkor viszont mindkét csoport nagyjából ugyanannyi munkanapot dolgozott a vizsgált időszakban...
Orbán szeret azzal dicsekedni, idehaza is, de főként nemzetközi fórumokon, hogy a magyar kormány az egyetlen, amely megkérdezte polgárait arról, akarnak-e bevándorlókkal együtt élni. Orbán valójában hülyének nézi a magyarokat, és ő maga is játssza a hülyét, úgy tesz, mintha tanácstalan volna, és az ő derék népétől várna ötleteket, kérne felhatalmazást. Nemzeti konzultációnak nevezi az ilyen megkérdezéseket Orbán, amiben persze van némi perverzitás, de lelke rajta, ha ő így szerez magának örömet, legyen így.
Csak hát vannak bajok ezzel a konzultációnak nevezett inzultálással. Nem csak az, hogy mi, adófizetők perkáljuk ki a rávalót. Ez is baj, mert sokba kerül, és nekünk sem feneketlen a zsebünk, lenne helye a pénzünknek máshol is. Most nem sorolnánk, hogy hol mindenütt, mert demagógiának tűnne, ha az oktatást és az egészségügyet említenénk, vagy a szegénység felszámolását, de legalábbis, csökkentését.
Nem tudni amúgy, hogy mennyibe kerülnek ezek a konzultációk, pártok és civil szervezetek időnként kiperlik ezeket az összegeket, innen tudjuk, hogy egyenként hozzávetőlegesen egymilliárd körül fájnak. A kormány úgy kommunikálja mindezt, hogy megkérdezik az embereket, miközben valójában szó sincs megkérdezésről. Vélhetően meg sem nézik a visszaküldött leveleket, amelyek amúgy is csak a címlista frissítésére alkalmasak, már ha egyáltalán szükség van még ilyenre. Azért nem nézik meg, hogy mit válaszolnak az emberek, mert nem érdekel senkit. Orbán ugyanis csak formailag kérdez ebben a levélben, valójában a szánkba rágja, hogy miről legyen ugyanaz a véleményünk, mint neki...
Méla ború és komor látlelet – ez jellemezte a Bibó István Közéleti Társaság évértékelőjét, amely a szándék ellenére csúszott épp az orbáni ön(év)értékelő elé. „A köztársaság állapotáról” az új elnök, Balázs Péter volt külügyminiszter adott számot. Előtte még a távozó elnök, Kuncze Gábor udvariasan leköszönt. Elég volt, megtiszteltetés volt, jöjjenek mások. A Bibó kör közönségéről (150-200 ember) külsőre nem látszik, hogy a NER harcos ellenfelei. Igaz, ez nem tapsokban, szimbólumokban, hanem a névadóban és a közönség összetételében nyilvánul meg. Ifjabb Bibó Istvántól és Vásárhelyi Máriától Dés Lászlón és Lendvai Ildikón át mindenki itt van, aki mindig itt van. Balázs Péter látlelete az összes sebet számba vette. Vörös Imre volt alkotmánybíró a közigazgatási bíróságokról szóló előterjesztést ismertette, nem kis derültség közepette. Péterfy Gergely a magyar kultúra állapotát elemezte, noÁr (Molnár Áron) közéleti rappelése reményt adott. Zárás után az új elnököt, Balázs Pétert kérdeztük.
– „Az általánosan elterjedt nézettel szemben le kell szögeznünk, hogy a politikában hazudni nem lehet – írta Bibó István, majd így folytatta: – Pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai (…) programot felépíteni.” A Bibó társaságban gyakran idézik ezt. Talán mert olyan biztató. Mégis zavart a méla pesszimizmus, amely a közönség arcát keretezte.
– A közhangulat ma pesszimista és haragos. De tudok biztatót is mondani. A politikában éledeznek a fiatalok. Nem csupán rappelő vendégünk, a kiváló noÁr szövegei mozgósítanak. Egyre gyakrabban látni-hallani tüntetéseken üde, szókimondó ifjakat, akik nem tesznek féket a nyelvükre. A Momentum EP-listáját is két fiatal lány vezeti. Ők egy nemzedéknek olyan tagjai, akik megjárták a Nyugatot, hazatértek, és látják, rosszul állnak a dolgok.
– Ami, ha így van, nagy szó, mivel a többség egyáltalán nem akar hazajönni.
– Mégis akadnak olyanok, akik tanultak, dolgoztak odakinn, és azzal a szándékkal térnek haza, hogy tegyenek valamit Magyarországért.
– Rendhagyó évértékelőjében említette, hogy három ötvenhatos exodusnak felel meg az iszonyatos mértékű veszteség. Ez Magyarország újkori történetében kivándorlási csúcs.
– Világháborús emberveszteséget idéz. A prognózis sem biztató. Számuk még növekedhet. Lépten-nyomon találkozom külföldön olyan fiatal magyarokkal, akik a végleges maradást tervezik... ITT OLVASHATÓ
