444
Szerző: KÓSA ANDRÁS
2019.02.09.
A 444.hu alapító főszerkesztője, Uj Péter portáljuk fizetőssé válásáról, az újraindult Magyar Nemzetről, a magyar sajtó jelenéről és nem túl biztató jövőjéről beszélt lapunknak adott interjújában.
Mit szól a Magyar Nemzet újraindulásához?
Nincs nagy jelentősége. Nyilvánvaló volt már akkor, amikor Simicska Lajos feladta a médiaérdekeltségeit is, hogy valamikor újra fogják indítani. Lehet, hogy számukra fontos, de az újságírás szempontjából nem az. Azt úgyis felszámolták már.
El tudja képzelni bármely más országban, hogy egy lap politikai profilját a tulajdonos kénye-kedve szerint ide-oda rángassák?
Azért nem példa nélküli ez a régióban. Ha utánanéznénk alaposan, biztos találnánk néhány példát. Ne menjünk messzire, a legnagyobb szlovák napilap, a Sme is megszenvedte, amikor tulajdonost váltott, de azért Szlovákiában mégsem mászott be annyira durván a politika a médiába. Mi ebben élen járunk. A politikának sokkal erősebb és közvetlenebb a befolyása a sajtóra, mint bárhol a környéken.
Korábbi jelentős médiapiaci szereplők vonulnak ki fokozatosan az országból, mint például a Sanoma és más külföldi befektetők. Ezt hogy értékeli?
Bár a magyar gazdaságban a legtöbb területen pozitív szerepet játszanak a multinacionális cégek, éppen a médiában nem gondolom, hogy ez feltétlenül így lett volna. Az Axel Springer itteni pályafutása például arról szólt, hogy megszerzett egy nagyon értékes portfóliót, majd üzletileg ugyan nagyon racionálisan menedzselte, de közben teljesen kifacsarta, semmilyen innovációt nem hozott a piacra, tartalmi értelemben legalábbis. A Sanomával kábé ugyanez volt a helyzet. A Bertelsmann sem volt nagy innovátor, de talán pozitívabb szerepet játszott, amíg el nem adta a Népszabadságot 2003-ban. De ezeknek a szereplőknek a kitessékelése a magyar médiapiacról tudatos politikai művelet volt. Ment az üzengetés, titokban, hogy „na most kéne eladni, mert még jól jártok, de ha nem...” Meg aztán egy nemzetközi befektetőnek éppen elég, ha változtatgatod az adótörvényeket, rángatod az üzleti környezetet, egy idő után elege lesz és kivonul. Ironikus, hogy mára éppen az lett a magyar médiapiac egyik problémája, hogy nincs külföldi befektető. Illetve nem csak külföldi, belföldi sincs – mármint olyan, aki nem politikai motivációtól hajtva jelenik meg a médiapiacon. És ma már nem is titkolják.
Mit?
Azt, hogy a befektető valójában maga a párt. Évekig ment ez a komédia: úgy csinálni, mintha ez nem a párt volna, hanem valami vállalkozó, még Simicska Lajos cégeinél is kikérték maguknak, hogy ők a Fidesznek dolgoznának. Aztán, hopp, mi lett? Most a nevükre vették az egészet.
Több helyről hallani, hogy idén a miniszterelnök célkeresztjében az Index és az RTL Klub van, őket még „semlegesíteni” akarja valahogy.
Az Index „done”: az már az övék. Nekem ez nagyon nehéz történet, nehéz beszélni is róla. Az Indexről 2010-ig azt gondoltam, hogy az az életművem. Aztán jött a Fidesz kormány, és azt vettem észre, hogy már nem az. Nagyon nehéz most úgy beszélni erről, hogy ne sértsek meg valakit. Rettenetes csapdába kerültek, akik még ott dolgoznak. Belekerültek játszmába, amire semmilyen ráhatásuk nincs. Ez a folyamat régen kezdődött, már Spéder Zoltánról is lehetett tudni, hogy a kormányváltás pillanatában, sőt előtte teljesen kiszolgáltatottá vált a Fidesz felé, próbál Lázár János felé kapcsolatot építeni, és retteg Simicska Lajostól. Már akkor jöttek a pletykák, hogy Lajos valahogy tulajdonos lesz. És emlékezzen csak vissza, minden ilyen pletyka mindenkiről igaznak bizonyult végül: sorolhatjuk a példákat a Ringier-Mediaworks strómanoltatásától a vidéki lapokig, aztán Tarjányi Péter médiakalandjaitól az Infocenterig. Erre talán már nem is nagyon emlékeznek az olvasók: Simicska, aki akkor még a Fidesz volt, 2010-ben megvette magának az RTL-t – egy Infocenter nevű cégen keresztül, amiről egy darabig azt hazudták, hogy valami dán befektetőcsoporté. Mindenki tudta, hogy kié. Aztán egyébként visszacsinálták azt a dealt valami miatt, az RTL maradt. Mindenki látja, milyen cégek, figurák, tulajdonosok jelentek meg az Index körül. Kicsit szomorkásan szoktuk mondani egymásnak Kardos Gáborral (az Index volt lapigazgatója), akár büszkék is lehetnénk rá, hogy ilyen masszív maradt az Index. Kilenc éve nem tudnak vele mit kezdeni. Nem tudták bedarálni, nem tudták bezárni, csak kínlódnak vele. De az irány egyértelmű, és már nem sok lehet hátra...
