Szerző: HAJDÚ D. ANDRÁS, NEUBERGER ESZTER
2019.02.04.
18 éves korukban Viki és Gina voltak az egyedüli lányok a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bódvalenkén, akiknek ennyi idősen még nem voltak gyerekeik. A két lány váltig állította, hogy nem szeretnének túl fiatalon babát vállalni, de maguk körül azt látták, hogy a korukbeli lányok előbb vagy utóbb ebbe menekülnek, annyira nem tudnak mit kezdeni magukkal a lehetőségek nélküli településen. Három és fél év múlva visszalátogattunk hozzájuk, és három másik helyi fiatalhoz Bódvalenkére, hogy megnézzük, merre tart az életük. Egyedül egy srácnál, Bálintnál tűnik úgy, hogy sikerülhet neki, amire vágyik: jó messzire, Németországig menni egy értékes szakmával. Viki és Gina mindketten anyák már, akik csak akkor tudnának családjukkal meglépni a faluból, ha lenne pénzük az önállósodásra. A nagyra törő álmokat inkább elengedik, és megpróbálják élvezni az életet úgy, ahogy van.
2015. augusztusában két napot töltöttünk Bódvalenke Freskófalu éves roma folkfesztiválján, a korábban Sárkányünnep néven futó Bóvalenkei Vigasságokon. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, határ menti kis faluban ez az egyetlen szórakozási lehetőség – egy évben egyszer. Öt fiatal, akikkel a fesztiválon ismerkedtünk meg, arról mesélt az Abcúgnak, milyen kamaszként, fiatalként élni egy ilyen isten háta mögötti helyen, és arról, nekik milyen terveik vannak a jövőre.
Három és fél év elteltével kitaláltuk, felkeressük Vikit, Ginát, Bálintot, Patrikot és Timit, hogy megnézzük, merre halad az életük, és mi lett velük azóta, hogy először és utoljára találkoztunk. Ilyenek, és így élnek most:...