Szerző: BECK ZOLTÁN
2016.08.19.
ITT NÉZHETŐ MEG
2019. január 13., vasárnap
RÁADÁS: BECK ZOLTÁN (30Y) ARCKÉP
YOUTUBE
Szerző: KADARKAI ENDRE
2013.10.24.
Szerző: KADARKAI ENDRE
2013.10.24.
Az ArcKép egy portréműsor. Kadarkai Endre beszélgetőpartnerei izgalmas, eredeti, valóságos személyiségek, nem divatos percemberek, csereszabatos sztárok. Ők tálentumukkal, állhatatosságukkal, intellektusukkal vívták ki nem csak a műsor készítőinek csodálatát.
A sorozat a Zugló Televízióban látható Szerkesztő-műsorvezető: Kadarkai Endre, rendező: Duljánszky Tibor, operatőr: Harrach László, Ormos Tibor, technikus: Vértes Zsolt, stúdióvezető:Kővári Miklós. Főcím: Huszti Gábor ( http://www.monoszkop.hu/ ), főcímzene: Alexander Holeczy
A 30Y 2000-ben alapított öttagú pécsi alternatív rockegyüttes. Zenéjükre a Nirvana és a Red Hot Chili Peppers mellett egyértelműen nagy hatással volt a Rage Against the Machine, a Pearl Jam, a Muse, a Radiohead és a Blur, de kalandozó hangzásvilágukban felfedezhető a Queens of the Stone Age-től kezdve a U2-n és a Depeche Mode-on át a Cardigans-ig szinte minden kísérletező hajlamú, ezredforduló környéki zenekar lenyomata. Ők maguk a 30Y sarokpontjának az 1990-es évek amerikai zenekarainak életérzését tartják. Pályájuk korai szakaszában jelentős szakmai támogatást kaptak a szintén pécsi Kispál és a Borztól.
RÁJÁTSZÁS: KÖLTÉSZET POPRITMUSBAN
YOUTUBE / BOOKLINE
Szerző: BECK ZOLTÁN
2013.11.23.
Beck Zoltán - Nincs mese:
egyszer volt
hol nem volt
volt egyszer
de már nincs
se a kert
se a kút
se a zsák
se a kincs
se a kard
se a hős
se a csúf
se a nős
se igaz
se szegény
se vigasz
se remény
se muris
marabú
se akit
mar a bú
gyerekem
gyereked
se nekem
se neked
se hegy
se hegytető
se hegyhen
- gergető
se béna
se ügyes
se kanga
se füles
se gebém
se gidám
se vitéz
se vidám
se tré
se takaros
se vip
se fapados
se sárga
gyalogút
se fény
se alagút
se dorka
se totó
se dia
se fotó
se panda
se grizli
se élő
se disney
se dobrüj
gyéduska
se nyúl
se jézuska
se most
se semmikor
se védett
férfikor
se bunda
se mutyi
se utca
se dutyi
se cukros
bácsika
se varázs
pálcika
se veled
se velem
se örök
szerelem
se óriás
se mini
se szakma
se gimi
egyedem
begyedem
se ingyen
egyetem
se bécs
se baracska
se jófej
halacska
se ózd
se kolontár
se kohn
se kolompár
se üzi
se teló
se fizu
se meló
sejehaj
se a baj
se a tej
se a vaj
se tüzes
paripa
se közös
tarifa
se család
se haza
se galád
se fasza
se fele
királyság
se hülye
kívánság
se kár
se kárhozat
se vezér-
áldozat
se vége
se hossza
se tárca
se glossza
se semmi
malacság
se szólás
szabadság
se bajok
se gondok
se nacis
vakondok
se bú
se vigasság
se magyar
igazság
se híre
se hamva
se pogi
se manna
se szíved
se szavad
se bátor
se szabad
egyszer-volt
de-már-nincs
se a zsák
se a kincs
se ásó
se kapa
se anya
se apa
se bársony
takaró
se bögre
kakaó
föle se
leve se
se puszi
se mese (Szöveg - Erdős Virág)
ITT HALLGATHATÓ MEG
Szerző: BECK ZOLTÁN
2013.11.23.
egyszer volt
hol nem volt
volt egyszer
de már nincs
se a kert
se a kút
se a zsák
se a kincs
se a kard
se a hős
se a csúf
se a nős
se igaz
se szegény
se vigasz
se remény
se muris
marabú
se akit
mar a bú
gyerekem
gyereked
se nekem
se neked
se hegy
se hegytető
se hegyhen
- gergető
se béna
se ügyes
se kanga
se füles
se gebém
se gidám
se vitéz
se vidám
se tré
se takaros
se vip
se fapados
se sárga
gyalogút
se fény
se alagút
se dorka
se totó
se dia
se fotó
se panda
se grizli
se élő
se disney
se dobrüj
gyéduska
se nyúl
se jézuska
se most
se semmikor
se védett
férfikor
se bunda
se mutyi
se utca
se dutyi
se cukros
bácsika
se varázs
pálcika
se veled
se velem
se örök
szerelem
se óriás
se mini
se szakma
se gimi
egyedem
begyedem
se ingyen
egyetem
se bécs
se baracska
se jófej
halacska
se ózd
se kolontár
se kohn
se kolompár
se üzi
se teló
se fizu
se meló
sejehaj
se a baj
se a tej
se a vaj
se tüzes
paripa
se közös
tarifa
se család
se haza
se galád
se fasza
se fele
királyság
se hülye
kívánság
se kár
se kárhozat
se vezér-
áldozat
se vége
se hossza
se tárca
se glossza
se semmi
malacság
se szólás
szabadság
se bajok
se gondok
se nacis
vakondok
se bú
se vigasság
se magyar
igazság
se híre
se hamva
se pogi
se manna
se szíved
se szavad
se bátor
se szabad
egyszer-volt
de-már-nincs
se a zsák
se a kincs
se ásó
se kapa
se anya
se apa
se bársony
takaró
se bögre
kakaó
föle se
leve se
se puszi
se mese (Szöveg - Erdős Virág)
ITT HALLGATHATÓ MEG
RÁADÁS: 30Y - FISHING ON ORFÜ 2017
YOUTUBE
Szerző: 30y
2018.02.12.
A 30y 2017-es koncertje a Fishing on Orfű fesztiválon.
Szerző: 30y
2018.02.12.
Rendezte: Kálocz Tamás
Vágás/színezés: Fekete Gyula
Hang keverés/master: Kálocz Tamás
Felvétel: Majoros Adrián, Turucz István,
Balogh Dániel
Balogh Dániel
A 2017-ben 10 éves Fishing on Orfű a
jubileum apropóján elérhetővé tette az elmúlt
évek teljes archívumát - így már több mint
500 koncertfelvétel található meg a
weboldalon: http://fishingonorfu.hu/archivum
jubileum apropóján elérhetővé tette az elmúlt
évek teljes archívumát - így már több mint
500 koncertfelvétel található meg a
weboldalon: http://fishingonorfu.hu/archivum
RÁADÁS: 30Y MR2 AKUSZTIK, 2013
YOUTUBE / MR2 AKUSZTIK
Szerző: 30Y
2013.03.02.
2009 márciusában az MR 8-as studiójából.
A számcímek:
01. Kerti csap
02. Ül és vár
03. Olyankor
04. A világ lepedője
05. Próbáld fel
06. Öltöztetnéd megint
07. UFO
08. Baksa-Soós János + Kex: Család
09. Felhő csorog
10. Pécsi tánctanár
11. Suhanjon
12. Egy perccel tovább
13. Azt hittem érdemes
14. Ágyéktól szívig
15. Elrobog
16. Bicskei Titusz: DJ Hentesch
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: 30Y
2013.03.02.
ITT NÉZHETŐ MEG
DEÁK BILL GYULA: A TENGERNYI SZERETET TART ÉLETBEN
24.HU
Szerző: NAGY JÓZSEF
2019.01.13.
A Király szól most nektek szeretetről és gizdaságról, tehetségről és kutatásról, szívről és infarktusról, lábról és szemről, lentről és fentről, Dönciről és Rudiról, Radics Béláról és Bencsik Samuról, Kőbányáról és Fradiról. Rossz vér. Nagyinterjú.
Deák Bill Gyula édesanyja tényleg nem kapott virágot?
Anyám? Dehogynem! Bár Kőbánya sose volt az a nagyon virágvivős hely. Miért kérded? Csíped azt a dalt?
Kölyökkoromban nem múlt el hét, nap se nagyon, hogy föl ne tettem volna a Rossz vér című bakelitet a Tesla NZC 431 típusú lemezjátszómra: „Anyáááám nem kapott viráágot, apám keze odavágott, aztán elhagyta a csaláádot, rossz vér, roosz vééér.” Biztos voltam benne, hogy ez itt Bill sztorija.
Az enyém az életérzés, a szegénység, az a talaj, amiből kinőttek a szövegek. Ez a lényeg. Nekem könnyű írni, mert rólam szól ez az egész, még ha nem is minden szó szerint. Témaötleteim ugyan akadtak, de magam sose írtam dalszöveget, nem vagyok egy jó tollú srác. Szerencsére mások megcsinálják helyettem.Mondta is a Hobo, micsoda mázlista vagyok, hogy fogalmaz helyettem ő és olyan kiválóságok, mint a kormorános Horváth Attila és Koltay Gergely.Amúgy az se kis művészet, hogy rátedd a versre a dallamot, Pavarotti is „csak” énekel, mégis ismeri a nevét a világ. Nagyon lentről jöttem, gyerekkoromban hatan éltünk egy ötször ötös szobában, lavórban fürödtünk, vécé a folyosó végén. A blues egy érzés, amihez sok pofont kell kapni az élettől, és én aztán kaptam annyit, mint másik tíz. Szeretnek az emberek. És tudod, miért? Mert nem vagyok olyan gizda, mint sokan mások, akik elfelejtik, honnan indultak, hová tartoznak. Kérdezgetik, miért lakom még mindig Kőbányán, miért nem a Rózsadombon. Hát, mert ez a hazám. Itt érzem jól magam ebben az önkormányzati bérlakásban. Hiteles voltam, vagyok, és maradok, mert kizárólag olyan dologban veszek részt, ami összefér a blueszal. Hívtak a Hal a tortánba és a Vacsoracsatába, de nem álltam be bohóckodni. Sőt, hívtak az X-faktorba és a Voice-ba is, oda se mentem, pedig nem kis pénzt kínáltak.
Tehetségkutatózni is lehet elegánsan, szívvel, Presser Gábor megoldotta.
Ő nagyon nagy ember, szeretem. De én azért se mentem, mert nem fogok senki lelkivilágába beletaposni. Az is járt a fejemben, hogy néhány befutott zenésztársam azon aggódik, hogy a tehetségkutatók a nyakunkra hozzák konkurenciának az új hangokat, amire persze én azt felelem, hogy ha valaki annyira tehetséges, műsor nélkül is befut. Meg eleve arról szól ez az egész kutatósdi, hogy megcsináljuk az embereket, pár évig jut nekik némi hakni, aztán szegénykéim eltűnnek a süllyesztőben...
Szerző: NAGY JÓZSEF
2019.01.13.
Deák Bill Gyula édesanyja tényleg nem kapott virágot?
Anyám? Dehogynem! Bár Kőbánya sose volt az a nagyon virágvivős hely. Miért kérded? Csíped azt a dalt?
Kölyökkoromban nem múlt el hét, nap se nagyon, hogy föl ne tettem volna a Rossz vér című bakelitet a Tesla NZC 431 típusú lemezjátszómra: „Anyáááám nem kapott viráágot, apám keze odavágott, aztán elhagyta a csaláádot, rossz vér, roosz vééér.” Biztos voltam benne, hogy ez itt Bill sztorija.
Az enyém az életérzés, a szegénység, az a talaj, amiből kinőttek a szövegek. Ez a lényeg. Nekem könnyű írni, mert rólam szól ez az egész, még ha nem is minden szó szerint. Témaötleteim ugyan akadtak, de magam sose írtam dalszöveget, nem vagyok egy jó tollú srác. Szerencsére mások megcsinálják helyettem.Mondta is a Hobo, micsoda mázlista vagyok, hogy fogalmaz helyettem ő és olyan kiválóságok, mint a kormorános Horváth Attila és Koltay Gergely.Amúgy az se kis művészet, hogy rátedd a versre a dallamot, Pavarotti is „csak” énekel, mégis ismeri a nevét a világ. Nagyon lentről jöttem, gyerekkoromban hatan éltünk egy ötször ötös szobában, lavórban fürödtünk, vécé a folyosó végén. A blues egy érzés, amihez sok pofont kell kapni az élettől, és én aztán kaptam annyit, mint másik tíz. Szeretnek az emberek. És tudod, miért? Mert nem vagyok olyan gizda, mint sokan mások, akik elfelejtik, honnan indultak, hová tartoznak. Kérdezgetik, miért lakom még mindig Kőbányán, miért nem a Rózsadombon. Hát, mert ez a hazám. Itt érzem jól magam ebben az önkormányzati bérlakásban. Hiteles voltam, vagyok, és maradok, mert kizárólag olyan dologban veszek részt, ami összefér a blueszal. Hívtak a Hal a tortánba és a Vacsoracsatába, de nem álltam be bohóckodni. Sőt, hívtak az X-faktorba és a Voice-ba is, oda se mentem, pedig nem kis pénzt kínáltak.
Tehetségkutatózni is lehet elegánsan, szívvel, Presser Gábor megoldotta.
Ő nagyon nagy ember, szeretem. De én azért se mentem, mert nem fogok senki lelkivilágába beletaposni. Az is járt a fejemben, hogy néhány befutott zenésztársam azon aggódik, hogy a tehetségkutatók a nyakunkra hozzák konkurenciának az új hangokat, amire persze én azt felelem, hogy ha valaki annyira tehetséges, műsor nélkül is befut. Meg eleve arról szól ez az egész kutatósdi, hogy megcsináljuk az embereket, pár évig jut nekik némi hakni, aztán szegénykéim eltűnnek a süllyesztőben...
HOGY LESZ PÉNZE JOGDÍJBÓL EGY ZENÉSZNEK?
INDEX / KULTÚRA
Szerző: SIXX
2019.01.12.
Minél több sikeres dalt ír valaki, annál több pénzt keres - legalábbis elméletileg. A hazai jogdíjpiacon három szervezet működik, ezek közül az Artisjus foglalkozik a szerzőkkel, azaz, ha írtam egy nótát, és az valahol el is hangzott, velük kell megbeszélnem, hogy mennyit kapok érte. Tóth Péter Benjamintól, az egyesület üzleti transzformációs igazgatójától mindent megkérdeztünk, ami a témáról eszünkbe jutot.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy mi szükség van az Artisjusra. A vendéglátós szerint a bőrt is lenyúzzák róla, a zenész azt mondja, nem kap annyit, mint járna neki. Akkor meg minek van?
Tóth Péter Benjamin: Az Artisjus egy egyesület, amit zeneszerzők, szövegírók, írók és zeneműkiadók működtetnek. A létrejöttét az indokolta, hogy legyen egy olyan szervezet, amitől minden jogot, minden engedélyt meg lehet kapni. Tehát egy rádió, ha működni akar, akkor csak egy helyre fizet jogdíjat, és nem fordulhat vele elő az, hogy az X szerző ezt akarja, Y szerző meg azt, és szétforgácsolódik az egész. A tömeges felhasználásoknál ugyanis nem életszerű, hogy a szerzők egyenként tárgyaljanak a felhasználókkal, a fenti példában minden egyes rádióadóval.
Tehát az Artisjus nélkül anarchia lenne a jogdíjpiacon?
Ha nem lenne egy ilyen szervezet, akkor egyenként kéne engedélyt kérni a különböző szerzőktől és az őket képviselő zeneműkiadóktól. Ehelyett van országonként egy, tulajdonképpen monopolhelyzetben működő szervezet. Ebből egyébként sok megértési nehézség fakad. Nekünk elsősorban az a fontos, hogy a zeneszerzők, szövegírók, jogutódok értsék és támogassák ezt a rendszert, és ebben azért elég jó eredményeink vannak. Nyilván soha nem lesz 100%-os elégedettség, de a szerzők háromnegyede elégedett a működésünkkel, és ez az arány folyamatosan növekszik...
Szerző: SIXX
2019.01.12.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy mi szükség van az Artisjusra. A vendéglátós szerint a bőrt is lenyúzzák róla, a zenész azt mondja, nem kap annyit, mint járna neki. Akkor meg minek van?
Tóth Péter Benjamin: Az Artisjus egy egyesület, amit zeneszerzők, szövegírók, írók és zeneműkiadók működtetnek. A létrejöttét az indokolta, hogy legyen egy olyan szervezet, amitől minden jogot, minden engedélyt meg lehet kapni. Tehát egy rádió, ha működni akar, akkor csak egy helyre fizet jogdíjat, és nem fordulhat vele elő az, hogy az X szerző ezt akarja, Y szerző meg azt, és szétforgácsolódik az egész. A tömeges felhasználásoknál ugyanis nem életszerű, hogy a szerzők egyenként tárgyaljanak a felhasználókkal, a fenti példában minden egyes rádióadóval.
Tehát az Artisjus nélkül anarchia lenne a jogdíjpiacon?
Ha nem lenne egy ilyen szervezet, akkor egyenként kéne engedélyt kérni a különböző szerzőktől és az őket képviselő zeneműkiadóktól. Ehelyett van országonként egy, tulajdonképpen monopolhelyzetben működő szervezet. Ebből egyébként sok megértési nehézség fakad. Nekünk elsősorban az a fontos, hogy a zeneszerzők, szövegírók, jogutódok értsék és támogassák ezt a rendszert, és ebben azért elég jó eredményeink vannak. Nyilván soha nem lesz 100%-os elégedettség, de a szerzők háromnegyede elégedett a működésünkkel, és ez az arány folyamatosan növekszik...
A FESZÜLTSÉG NEM SZŰNIK
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2019.01.13.
Miközben a tüntetések – jelen pillanatban legalábbis – elcsendesedtek, voltak olyanok, akik fontosnak tartották, hogy hallassák hangjukat. Ezek pedig nem voltak mások, mint a diákok, akik köszöntötték Dr. Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárt az Educatio oktatási szakkiállításon. Valószínűleg az államtitkár asszony nem erre a fogadtatásra számított, amennyiben csak a felsőoktatásban elérhető ösztöndíjakról, valamint a minőségi felsőoktatásról szeretett volna előadást tartani. Senki nem készítette őt fel arra, hogy ott olyan diákok is jelen lesznek majd, akik szembesítik a kormány oktatáspolitikát (is) romboló intézkedéseivel. Az államtitkárok és a politikusok úgy általánosságban hozzászoktak ahhoz, hogy úgy nyilatkoznak meg egy társadalmi csoportról, hogy velük erről még véletlenül sem egyeztetnek.
Dr. Horváth Zita 2017. május 15-e óta van államtitkári pozícióban, ezért feltételezhetően pontosan tisztában van azzal – amellett hogy asszisztált az egészhez –, amit az Orbán-kormány tett, tesz és tenni fog Magyarország fiataljaival. Több százezer diákot üldöztek el az országból, akik nélkül ennek az országnak nincs jövője. Ugyanis akár tetszik, akár nem – noha természetesen elengedhetetlen szükségünk van rájuk – nem a gyártósorok munkásai, és nem is az utcaseprők fogják ezt az országot előrevinni. A kiművelt fiatalság minden ország legnagyobb kincse, amelyet mindenáron az országban kellene tartani. A kormány számára azonban ezek a fiatalok nem fontosak, nincs ugyanis olyan állampolgárokra szükségük, akik meg merik kérdőjelezni döntéseiket.
Rabszolgákra és a rendszer kiszolgáltatottjaira van szükségük, nem pedig egyetemet végzett, saját gondolatokkal rendelkező fiatalokra. Ezt bizonyítja az is, hogy az ország egyik legjobb egyetemét üldözték el az országból Sorosra hivatkozva. Százmilliós leépítések zajlanak az ELTE több karán is, miközben Orbán Viktor több milliárd forint közpénzből felköltözött a Várba. Az ország több tucat gimnáziumában és általános iskolájában neveznek ki tehetségtelen, rendszerhű seggnyalókat az intézmények élére, ezzel is tovább rontva a magyarországi helyzetet...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2019.01.13.
Rabszolgákra és a rendszer kiszolgáltatottjaira van szükségük, nem pedig egyetemet végzett, saját gondolatokkal rendelkező fiatalokra. Ezt bizonyítja az is, hogy az ország egyik legjobb egyetemét üldözték el az országból Sorosra hivatkozva. Százmilliós leépítések zajlanak az ELTE több karán is, miközben Orbán Viktor több milliárd forint közpénzből felköltözött a Várba. Az ország több tucat gimnáziumában és általános iskolájában neveznek ki tehetségtelen, rendszerhű seggnyalókat az intézmények élére, ezzel is tovább rontva a magyarországi helyzetet...
MÁR KÉSZ VAN ORBÁN VIKTOR FORGATÓKÖNYVE
HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: hvg.hu
2019.01.13.
Napokig egy étlap határozta meg a közbeszédet. Milliók csámcsogtak a hvg.hu információján, azon, hogy a füstölt csülkös bableves és a burgonyafőzelék is 300 forint azon a menün, amelyet a Gundel készített a Budai Várba költöző Miniszterelnökségnek. Nagy falat volt ez, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Orbán Viktor „kormányinfója” egy súlycsoportba került a karmelita menüjével.
Ez jól van így? Kiderül a hvg.hu heti belpolitikai összefoglalójából:...
Szerző: hvg.hu
2019.01.13.
Ez jól van így? Kiderül a hvg.hu heti belpolitikai összefoglalójából:...
A MI HAZÁNKNAK MÉG SAJÁT LEJÁRATÓ ÖTLETRE SEM FUTOTTA
ÁTLÁTSZÓ / VASTAGBŐR
Szerző: ERIC
2019.01.13.
Két napja került ki a Mi Hazánk budapesti szervezetének oldalára az a grafika, melyben a Jobbik frakcióvezetőjét, Gyöngyösi Mártont próbálják összemosni Heller Ágnessel. A fotómontázs kísértetiesen hasonlít a Polgári Együttműködés Hódmezővásárhelyért Egyesület napokban megjelent, Márki-Zay Pétert lejáratni próbáló óriásplakátjaira.
Gyöngyösi Márton múlt hét hétfőn adott interjút a kormányinfóról kitiltott Azonnali.hu-nak. Itt szóba került a rabszolgatörvény elleni tüntetés is, ahol a DK és a Jobbik egy közös célért, egymás mellett vonulva demonstrált...
Szerző: ERIC
2019.01.13.
Gyöngyösi Márton múlt hét hétfőn adott interjút a kormányinfóról kitiltott Azonnali.hu-nak. Itt szóba került a rabszolgatörvény elleni tüntetés is, ahol a DK és a Jobbik egy közös célért, egymás mellett vonulva demonstrált...
FELDOLGOZÓ NAGYÜZEM
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HEGYI IVÁN
2019.01.12.
Noha Koncz Zsuzsa azt énekelte hetvenhétben, hogy „hatvannégyben épphogy elindultunk”, a Rolling Stones igazán erősen kezdte az 1964-es esztendőt. Az együttesnek még nem volt albuma, de hatvanháromban kijött két kislemezzel – az egyiken John Lennon és Paul McCartney dalát, az I Wanna Be Your Mant adta elő –, és az újév elején, amikor az Egyesült Királyságban a Beatles I Want to Hold Your Handje vezetett a Dave Clark Five Glad All Overje előtt, négy számot tartalmazó korongot jelentetett meg.
George Harrison a kedvencei között tartotta nyilván, így azt hiszem, a legkevésbé sem kell szégyenkeznem, amiért az én fülembe és szívembe is belopta magát a You Better Move On. Arról persze fogalmam sem volt, miről énekel a számomra ugyancsak ismeretlen zenekar, de ez egyáltalán nem zavart, és teli torokból üvöltöttem (halandzsázva) a refrént. Azt meg végképp nem sejtettem, hogy a szám egy korábbi darab feldolgozása. Ma már tudom: 1961-ben írta és vette lemezre – az alabamai FAME stúdióban kizárólag fehér muzsikusokkal körülvéve – a színes bőrű Arthur Alexander, s az amerikai boltokban mindjárt el is kelt a korongból 800 ezer példány. Ne becsüljük le e mennyiséget: Cliff Richard fülbemászó Living Dollja ugyanígy fogyott az Egyesült Királyságban két évvel azelőtt...
Szerző: HEGYI IVÁN
2019.01.12.
George Harrison a kedvencei között tartotta nyilván, így azt hiszem, a legkevésbé sem kell szégyenkeznem, amiért az én fülembe és szívembe is belopta magát a You Better Move On. Arról persze fogalmam sem volt, miről énekel a számomra ugyancsak ismeretlen zenekar, de ez egyáltalán nem zavart, és teli torokból üvöltöttem (halandzsázva) a refrént. Azt meg végképp nem sejtettem, hogy a szám egy korábbi darab feldolgozása. Ma már tudom: 1961-ben írta és vette lemezre – az alabamai FAME stúdióban kizárólag fehér muzsikusokkal körülvéve – a színes bőrű Arthur Alexander, s az amerikai boltokban mindjárt el is kelt a korongból 800 ezer példány. Ne becsüljük le e mennyiséget: Cliff Richard fülbemászó Living Dollja ugyanígy fogyott az Egyesült Királyságban két évvel azelőtt...
EGY (NEM IS OLYAN) TIPIKUS SVÁJCI VÁROS
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Zuzzer
2019.01.13.
A svájci Neuchâtel az azonos nevű kanton fővárosa, ezzel együtt is alig 30 ezer ember lakja. Közéjük tartozik (majdnem) a családjával Zuzzer is, ő mutatja be a települést és a környéket. Emellett kiderül, mi az a Dutchlish és eszünk vadállatot is.
Kezdjük Svájcban! Zuzzerék 10 éve költöztek egy Neuchâtellel szomszédos faluba, de az csak 10 km-re van, szóval amikor a Bemutatom a városom sorozat darabját készített, akkor nem volt kérdés, hogy miről ír majd.
„Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket?
Egy baráti, rokoni látogatás általában a történelmi belváros bejárásával kezdődik, ami szerintem maximum 3-4 órás program, tokkal-vonóval, kávéval és sörökkel, lehet ebéd is belefér. Azaz múzeumok nélkül, mert abból is van pár a városban. Aztán előbb vagy utóbb, de azokat, akik nem vízparti városban élnek, odavonzza a Lac de Neuchâtel partján elnyúló sétány, a Quai Osterwald.
Nem kell hozzá nagy szerencse, csak egy átlagosabb nyári, vagy tavaszi szép idő és a „túlparton” – azaz jóval messzebb, de a perspektíva csalóka – látszanak az Alpok és különösen jó időben az Utópia nevű, szobornak számító mólónál elhelyezett hegycsúcs térképen lehet elemezgetni az idáig látszó Mont Blanc-t és egyebeket.
Nagyon érdekes és központi eleme a parti sétának egyébként ez a rövid mólószerű műalkotás, minden vizit alapeleme a rajta, mellőle, róla készített selfie és családi fotó.
Mivel mi errefelé lakunk, azt hiszem legalább hárommilliószor lefényképeztem már a mű ezen tárgyát, Zuzzerrel, Zuzzer családdal, vagy anélkül. (...)
Standard program még, hogy ha szép az idő, akkor felmegyünk a város fölé a Chaumont-ra, ahol egy kilátó található és gyönyörű kilátás nyílik a „Pays de trois lacs-ra”, a három tó országára.
Ezen a vidéken ugyanis három tó van csatornákkal összekötve; a kilátóból szép kilátás nyílik a morati, neuchateli és a bieli tóra is. Azzal, hogy összekötötték a tavakat egy újabb programra nyílik lehetőség, hajókázni is lehet, akár mindhárom tavat magába foglaló útra is be lehet fizetni.
Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban?
A lélegzetvétel, a nyugalom, a tópart. De most komolyan, mi ingyenes az életben, főleg Svájcban? Kis túlzással ha valami csak 10 frankba kerül, az már ingyenesnek minősül. :)...
Szerző: Határátkelő / Zuzzer
2019.01.13.
Kezdjük Svájcban! Zuzzerék 10 éve költöztek egy Neuchâtellel szomszédos faluba, de az csak 10 km-re van, szóval amikor a Bemutatom a városom sorozat darabját készített, akkor nem volt kérdés, hogy miről ír majd.
„Melyik az a hely, ahová először elviszed a városodba látogató ismerősöket?
Egy baráti, rokoni látogatás általában a történelmi belváros bejárásával kezdődik, ami szerintem maximum 3-4 órás program, tokkal-vonóval, kávéval és sörökkel, lehet ebéd is belefér. Azaz múzeumok nélkül, mert abból is van pár a városban. Aztán előbb vagy utóbb, de azokat, akik nem vízparti városban élnek, odavonzza a Lac de Neuchâtel partján elnyúló sétány, a Quai Osterwald.
Nem kell hozzá nagy szerencse, csak egy átlagosabb nyári, vagy tavaszi szép idő és a „túlparton” – azaz jóval messzebb, de a perspektíva csalóka – látszanak az Alpok és különösen jó időben az Utópia nevű, szobornak számító mólónál elhelyezett hegycsúcs térképen lehet elemezgetni az idáig látszó Mont Blanc-t és egyebeket.
Nagyon érdekes és központi eleme a parti sétának egyébként ez a rövid mólószerű műalkotás, minden vizit alapeleme a rajta, mellőle, róla készített selfie és családi fotó.
Mivel mi errefelé lakunk, azt hiszem legalább hárommilliószor lefényképeztem már a mű ezen tárgyát, Zuzzerrel, Zuzzer családdal, vagy anélkül. (...)
Standard program még, hogy ha szép az idő, akkor felmegyünk a város fölé a Chaumont-ra, ahol egy kilátó található és gyönyörű kilátás nyílik a „Pays de trois lacs-ra”, a három tó országára.
Ezen a vidéken ugyanis három tó van csatornákkal összekötve; a kilátóból szép kilátás nyílik a morati, neuchateli és a bieli tóra is. Azzal, hogy összekötötték a tavakat egy újabb programra nyílik lehetőség, hajókázni is lehet, akár mindhárom tavat magába foglaló útra is be lehet fizetni.
Mi a három legjobb ingyenes dolog a városban?
A lélegzetvétel, a nyugalom, a tópart. De most komolyan, mi ingyenes az életben, főleg Svájcban? Kis túlzással ha valami csak 10 frankba kerül, az már ingyenesnek minősül. :)...
ORBÁN VIKTOR ESETE AZ IGAZI KERESZTÉNYDEMOKRÁCIÁVAL (MEGJEGYZÉSPOSZT)
ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2019.01.10.
1. Orbán Viktor szerint az igazi kereszténydemokráciát az új brazil kormány testesíti meg.
2. Jair Bolsonaro brazil elnök azt mondta, hogy szívesebben látná a fiát halottnak, mint melegnek.
Szerző: jotunder
2019.01.10.
2. Jair Bolsonaro brazil elnök azt mondta, hogy szívesebben látná a fiát halottnak, mint melegnek.
BARTUS LÁSZLÓ: NEM KERESZTÉNYÜLDÖZÉS, HANEM KERESZTÉNY ÜLDÖZÉS VAN
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2019.01.12.
"A második nyilvánosságban olyan elképesztő hazugságokat, ferdítéseket terjesztenek, hitetnek el emberekkel, hogy azok a szabadság, a jogállam és a demokrácia ellenségei lesznek".
Sajnálatosan kevés figyelmet szentel a sajtó a “kereszténység” nevében terjesztett álhírekre, torzításokra és uszításokra, amelyekkel a liberális demokrácia és a jogállam ellen hangolják hívő emberek tömegeit. Márpedig, ha nem így lenne, azonnal érthetővé válna, miért támogatnak teljesen normális emberek fasisztoid rendszereket és illiberális politikusokat.
Azt a látszatot keltik, mintha a liberális demokrácia a melegek és a muszlimok, az ellenségnek kijelölt csoportok kezében lennének, és a liberális jogállam működése keresztényellenes lenne. Ez az oka annak, hogy a liberális demokráciák ellen harcolnak.
Kezdjük egy példával, hogy érthető legyen. Svédországban például egy férfi egyedi rendszámtáblát szeretett volna készíttetni, melyre a Krisztus vagy a Jézus nevet szerette volna íratni. A hatóságok mindkét kérést elutasították, mert indoklásuk szerint ez mások érzékenységét sértheti. Nem engednek olyan szavakat használni, amelyek másokat sérthetnek, bánthatnak. Ezt úgy interpretálják a hívőknek, hogy már le sem lehet írni Krisztus vagy Jézus nevét egy európai “keresztény” országban, mert Jézus neve “hivatalosan” sértő. Lám, ez a liberalizmus, üldözik a kereszténységet.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a rendszámtábla hivatalos állami “okmány”. Az egyház és az állam szétválasztásának tökéletes példája ez, hogy az állami okmányokon, dokumentumokon vallási jellegű neveket, jelképeket nem engedélyeznek. Nemcsak Jézust, Mohamedet sem, és bármilyen más vallási jelképet sem. A svéd példa mintaszerű eljárás, csak dicséret illeti. A vallás magánügy, az Isten országa nem látható módon jön el. Mindenki abban hisz, amiben akar, úgy gyakorolja a vallását, ahogy akarja. Ez a férfi akkora “Jézus” feliratot tehet az autójára, amekkorát csak akkor, kivéve a rendszámtáblát, mert az nem privát tulajdona, hanem a semleges svéd állam hivatalos “okmánya”. A svéd állam egyformán állama a keresztény, az ateista, a panteista, a mohamedán, a hindu, a zsidó és a buddhista svéd állampolgároknak is. Ezért a svéd állam a világnézeti semlegesség jegyében nem engedélyezi egyik vallás jelképét sem állami okmányokon feltüntetni, mert az sérti más vallásúak vagy ateisták szabadságát. Amit szeretnéd, hogy mások tegyenek veled, te is azt tedd másokkal...
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2019.01.12.
Azt a látszatot keltik, mintha a liberális demokrácia a melegek és a muszlimok, az ellenségnek kijelölt csoportok kezében lennének, és a liberális jogállam működése keresztényellenes lenne. Ez az oka annak, hogy a liberális demokráciák ellen harcolnak.
Kezdjük egy példával, hogy érthető legyen. Svédországban például egy férfi egyedi rendszámtáblát szeretett volna készíttetni, melyre a Krisztus vagy a Jézus nevet szerette volna íratni. A hatóságok mindkét kérést elutasították, mert indoklásuk szerint ez mások érzékenységét sértheti. Nem engednek olyan szavakat használni, amelyek másokat sérthetnek, bánthatnak. Ezt úgy interpretálják a hívőknek, hogy már le sem lehet írni Krisztus vagy Jézus nevét egy európai “keresztény” országban, mert Jézus neve “hivatalosan” sértő. Lám, ez a liberalizmus, üldözik a kereszténységet.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a rendszámtábla hivatalos állami “okmány”. Az egyház és az állam szétválasztásának tökéletes példája ez, hogy az állami okmányokon, dokumentumokon vallási jellegű neveket, jelképeket nem engedélyeznek. Nemcsak Jézust, Mohamedet sem, és bármilyen más vallási jelképet sem. A svéd példa mintaszerű eljárás, csak dicséret illeti. A vallás magánügy, az Isten országa nem látható módon jön el. Mindenki abban hisz, amiben akar, úgy gyakorolja a vallását, ahogy akarja. Ez a férfi akkora “Jézus” feliratot tehet az autójára, amekkorát csak akkor, kivéve a rendszámtáblát, mert az nem privát tulajdona, hanem a semleges svéd állam hivatalos “okmánya”. A svéd állam egyformán állama a keresztény, az ateista, a panteista, a mohamedán, a hindu, a zsidó és a buddhista svéd állampolgároknak is. Ezért a svéd állam a világnézeti semlegesség jegyében nem engedélyezi egyik vallás jelképét sem állami okmányokon feltüntetni, mert az sérti más vallásúak vagy ateisták szabadságát. Amit szeretnéd, hogy mások tegyenek veled, te is azt tedd másokkal...
LETAGLÓZ ÉS FELRÖPÍT A TÍZPARANCSOLATRÓL SZÓLÓ ELŐADÁS A RADNÓTIBAN
NÉPSZAVA
Szerző: BALOGH GYULA
2019.01.12.
Megrázó és egyben felemelő előadást rendezett Sebestyén Aba a Radnóti Színházban Székely Csaba új darabjából a 10-ből. Olyan mint egy fájdalmas zenemű, nem enged el, magában tart sokáig.
Úgy látszik a bűn problematikája slágertémává lett a mai magyar színházi életben. Lépten-nyomon olyan előadásokkal találkozhatunk ahol ez kerül a fókuszba. Évekkel ezelőtt, amikor még Alföldi Róbert vezette a Nemzetit, felkértek drámaírókat, hogy írjanak olyan művet, melyet a tízparancsolat valamelyike ihlet. Született is néhány, mindenki választhatott kedvére egyet a tíz közül. Székely Csaba új drámája, a 10 valamennyit, illetve az összes megszegését számba veszi, nem hagy ki egyet sem. A produkció teljes játékideje, vagyis a csaknem három és fél óra alatt a színpadon jelen van mind a tíz szereplő. A kivetítőn, egyébként is fontos eszköz a kamera, sorban jelennek meg egymás után a parancsolatok és mindegyikhez kapunk egy történetet. Ahogy haladunk előre úgy kapcsolódnak össze. Olyan az egész, mint egy kirakós játék, mindig újabb darab kerül egymáshoz, hogy a végén kirajzolódjon a teljes kép. A történetek egymásba nyúlnak, keresztezik egymást, mint ahogy a bűnök is...
Szerző: BALOGH GYULA
2019.01.12.
Úgy látszik a bűn problematikája slágertémává lett a mai magyar színházi életben. Lépten-nyomon olyan előadásokkal találkozhatunk ahol ez kerül a fókuszba. Évekkel ezelőtt, amikor még Alföldi Róbert vezette a Nemzetit, felkértek drámaírókat, hogy írjanak olyan művet, melyet a tízparancsolat valamelyike ihlet. Született is néhány, mindenki választhatott kedvére egyet a tíz közül. Székely Csaba új drámája, a 10 valamennyit, illetve az összes megszegését számba veszi, nem hagy ki egyet sem. A produkció teljes játékideje, vagyis a csaknem három és fél óra alatt a színpadon jelen van mind a tíz szereplő. A kivetítőn, egyébként is fontos eszköz a kamera, sorban jelennek meg egymás után a parancsolatok és mindegyikhez kapunk egy történetet. Ahogy haladunk előre úgy kapcsolódnak össze. Olyan az egész, mint egy kirakós játék, mindig újabb darab kerül egymáshoz, hogy a végén kirajzolódjon a teljes kép. A történetek egymásba nyúlnak, keresztezik egymást, mint ahogy a bűnök is...
AZ EP-VÁLASZTÁS ÉS A MAGYAR SZABADSÁG
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOZÁK MÁRTON
2019.01.11.
Elöljáróban, a hatalomkoncentráció magyarországi mértékének pusztító következményei miatti aggodalmat egy pillanatra félretéve, hideg fejjel, tárgyszerűen, harag és indulat nélkül le kell szögezni az alábbiakat. Elviselhetetlen szégyen, hogy a hatalommegosztás polgári elvének szentségét megcsúfolva minden hatalom egyetlen ember, Batthyány Lajos és Nagy Imre mártír miniszterelnökök közös kasszát dézsmáló, nemzetközileg koszos tolvajként számon tartott utóda, a büdös bunkó módjára egyetemet kiebrudaló, baltás gyilkost kiszabadító, korrupt bűnözőknek menedéket nyújtó és üldözötteket üldöző, és a Bartók, Neumann, Puskás és Rubik által fényessé tett magyar nevet beszennyező ember kezében összpontosul. A teljhatalom akkor is tűrhetetlen, ha jó ember gyakorolja. Ha Orbán, akkor kiváltképp.
A májusi európai parlamenti választásokon dől el, hogy végleg megköt-e a totálissá váló hatalomkoncentráció építményének betonja, hogy elvész-e a nyugati világ normáihoz a nyugati civilizációban szabványos processzusok (értsd: szabad és tisztességes választások) keretében történő, rendezett visszatérés esélye. Ha az Orbán személyes szolgálatát ellátó képződmény (Fidesz) megszerzi a mandátumok többségét, akkor igen. Ha a teljhatalom ellenzői jutnak többséghez, lehet visszaút a normalitáshoz.
Ezért a májusi EP-választás összehasonlíthatatlanul fontosabb az őszi önkormányzatinál. Nemcsak azért, mert ez az első híd, amelyen át kell kelni, hanem mert ez a stratégiailag lényeges objektum, archimédeszi pont a kurzus kibillentéséhez. Az Orbán-rezsimet most védő burok ugyanis a hazai és a nemzetközi elemek fogaskerékszerű összekapcsolódásának terméke: mivel sok mandátumot szállítanak az Európai Néppártnak, a Néppárt jobb meggyőződése (ha van ilyen) ellenére is védelmezi a Fideszt, amivel a pártcsalád legitimálja magyar testvérének joguralom-felszámoló tevékenységét, ami aztán azt a benyomást kelti a magyarországi polgárokban, hogy a Fidesz kóser és sérthetetlen. Az EP-választáson, és csak ott, viszont acélrudat lehet helyezni a hazai és a nemzetközi fogaskerekek közé. Ezért aki most az önkormányzati, különösen a főpolgármesteri előválasztási kavarással eltereli a figyelmet a valóban fontos dologról, a Fidesz érdekei szerint cselekszik.
Az EP-választás lehetőség: ki is lehet használni, el is lehet puskázni. Lehetőség, mert az uniós előírások hatályon kívül helyezik a fideszes túlhatalom-megszerzés és -megtartás legfőbb biztosítékát, az egyéni választókerületeket preferáló, szélsőségesen aránytalan választási rendszert (szerzette Áder János). Ez az arányos képviseletet előíró, tisztán listás választási szabály az a valóban az európai kohéziót szolgáló, sajátos uniós támogatás, amit nem lehet ellopni, és aminek segítségével a „Brüsszel” (értsd: a joguralom, a hatalommegosztás etc.) magyar ellenségeit valóban legyőzni kívánó politikai pártok remekül használható eszközt állíthatnak elő...
Szerző: KOZÁK MÁRTON
2019.01.11.
A májusi európai parlamenti választásokon dől el, hogy végleg megköt-e a totálissá váló hatalomkoncentráció építményének betonja, hogy elvész-e a nyugati világ normáihoz a nyugati civilizációban szabványos processzusok (értsd: szabad és tisztességes választások) keretében történő, rendezett visszatérés esélye. Ha az Orbán személyes szolgálatát ellátó képződmény (Fidesz) megszerzi a mandátumok többségét, akkor igen. Ha a teljhatalom ellenzői jutnak többséghez, lehet visszaút a normalitáshoz.
Ezért a májusi EP-választás összehasonlíthatatlanul fontosabb az őszi önkormányzatinál. Nemcsak azért, mert ez az első híd, amelyen át kell kelni, hanem mert ez a stratégiailag lényeges objektum, archimédeszi pont a kurzus kibillentéséhez. Az Orbán-rezsimet most védő burok ugyanis a hazai és a nemzetközi elemek fogaskerékszerű összekapcsolódásának terméke: mivel sok mandátumot szállítanak az Európai Néppártnak, a Néppárt jobb meggyőződése (ha van ilyen) ellenére is védelmezi a Fideszt, amivel a pártcsalád legitimálja magyar testvérének joguralom-felszámoló tevékenységét, ami aztán azt a benyomást kelti a magyarországi polgárokban, hogy a Fidesz kóser és sérthetetlen. Az EP-választáson, és csak ott, viszont acélrudat lehet helyezni a hazai és a nemzetközi fogaskerekek közé. Ezért aki most az önkormányzati, különösen a főpolgármesteri előválasztási kavarással eltereli a figyelmet a valóban fontos dologról, a Fidesz érdekei szerint cselekszik.
Az EP-választás lehetőség: ki is lehet használni, el is lehet puskázni. Lehetőség, mert az uniós előírások hatályon kívül helyezik a fideszes túlhatalom-megszerzés és -megtartás legfőbb biztosítékát, az egyéni választókerületeket preferáló, szélsőségesen aránytalan választási rendszert (szerzette Áder János). Ez az arányos képviseletet előíró, tisztán listás választási szabály az a valóban az európai kohéziót szolgáló, sajátos uniós támogatás, amit nem lehet ellopni, és aminek segítségével a „Brüsszel” (értsd: a joguralom, a hatalommegosztás etc.) magyar ellenségeit valóban legyőzni kívánó politikai pártok remekül használható eszközt állíthatnak elő...
NER, AHOL A GÉNIUSZOK CSINÁLÓDNAK
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.01.13.
Riadó! Reggel van, én már jó ideje kénytelen voltam felkelni, úgyhogy senki ne lustálkodjon tovább. Akkor sem, ha vasárnap van.
Franciaországban nem igazán csitulnak a kedélyek. Már több mint két hónapja folyamatosak az utcai demonstrációk – amit a fideszes média kitörő örömmel fogad, csak azok a hazaáruló aljadékok, akik itthon Orbán ellen tüntetnek – most a rendőrség becslései szerint 32 ezer ember vonult utcára. Párizsban 8000, a többi egyéb városokban. Az ország méreteit nézve ez arányosan semennyivel sem több, mint ahányan nálunk tiltakoznak. Csak éppen a franciák nem annyira békés népség, mint a magyar. Ott a tiltakozások általában nagyot szólnak.
Baj van a NER kommunikációval. Miközben a teljes visszhangbrigád teli torokból azt üvöltözi, hogy Soros György megtámadta Magyarországot (külön Orbán Viktort) és Soros György fizeti a tüntetőket és Soros György hadserege vonul az utcákra, Hende Csaba még úgy tudja, hogy mindez Gyurcsány Ferenc műve. Pedig csak az Origót kellene olvasnia Hende Csabának és máris tudná a miheztartást. Tessék:...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.01.13.
Franciaországban nem igazán csitulnak a kedélyek. Már több mint két hónapja folyamatosak az utcai demonstrációk – amit a fideszes média kitörő örömmel fogad, csak azok a hazaáruló aljadékok, akik itthon Orbán ellen tüntetnek – most a rendőrség becslései szerint 32 ezer ember vonult utcára. Párizsban 8000, a többi egyéb városokban. Az ország méreteit nézve ez arányosan semennyivel sem több, mint ahányan nálunk tiltakoznak. Csak éppen a franciák nem annyira békés népség, mint a magyar. Ott a tiltakozások általában nagyot szólnak.
Baj van a NER kommunikációval. Miközben a teljes visszhangbrigád teli torokból azt üvöltözi, hogy Soros György megtámadta Magyarországot (külön Orbán Viktort) és Soros György fizeti a tüntetőket és Soros György hadserege vonul az utcákra, Hende Csaba még úgy tudja, hogy mindez Gyurcsány Ferenc műve. Pedig csak az Origót kellene olvasnia Hende Csabának és máris tudná a miheztartást. Tessék:...
OSTROMLOTT BÁSTYÁK, LEGYŐZHETŐ FÉLELMEK
Szerző: Magyar Hang
2019.01.13.
Jellemzően ha egy munkaadó bárhol az országban, bármilyen módon függ a hatalomtól, akár csak az önkormányzattól, igyekszik távol tartani dolgozóit minden politikai aktivitástól. Egy bíráló hangvételű beszéd elmondása, egy nyilatkozat, vagy névvel megjelenő kritikus cikk pedig rögvest az illető állásába kerülhet. (Járt már így külsős szerzőnk.) Pedig Pécs viszonylag nagy város, aránylag aktív és kritikus polgársággal – még ha a város pezsgése már messze nem olyan, mint tíz-tizenöt éve. Akárhogy is, az elmúlt hetek azt bizonyították, hogy minden nehézség ellenére a magyar vidéki városok egy része is kezd a sarkára állni, és az eddiginél jóval hangosabban mond véleményt a jórészt Pesten, a fejük felett meghozott döntésekről...
ÉS AKKOR ORBÁN VIKTOR TIZENHATODSZOR IS ELMONDTA, HOGY NEM FOGLALKOZIK ÜZLETTEL
HVG ONLINE / GAZDASÁG
Szerző: hvg.hu
2019.01.13.
Kikerülte Orbán Viktor a válaszokat, amikor a kormányközeli üzletemberek gazdagodásáról kérdeztük; valaki valamit nagyon elszúrt a nyugdíjátutalásokkal; tárgyalnak a cégek a szakszervezetekkel, hogy ne legyen 400 óra túlmunka. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.
Kellemetlen meglepetés fogadta a nyugdíjasokat péntek reggel: hiába kellett volna megkapniuk a nyugdíjukat, nem érkezett egy fillér sem. A bankok hamar jelezték, nem kapták meg a Magyar Államkincstártól a pénzt. Majd amikor már órák óta nem történt semmi előrelépés, a kincstár kiadott egy közleményt arról, hogy nincs fennakadás.
Lehet, hogy egy egészen banális hiba történt: állítólag rossz értéknappal küldte be a kincstár a tranzakciókat a GIRO éjszakai rendszerébe, de ezt a híresztelést hivatalosan nem erősítették meg. Elkezdtek dolgozni azon, hogy már pénteken átmenjenek az utalások, de így is vannak, akiknek egészen szerdáig várniuk kell a pénzükre..
Szerző: hvg.hu
2019.01.13.
Kellemetlen meglepetés fogadta a nyugdíjasokat péntek reggel: hiába kellett volna megkapniuk a nyugdíjukat, nem érkezett egy fillér sem. A bankok hamar jelezték, nem kapták meg a Magyar Államkincstártól a pénzt. Majd amikor már órák óta nem történt semmi előrelépés, a kincstár kiadott egy közleményt arról, hogy nincs fennakadás.
Lehet, hogy egy egészen banális hiba történt: állítólag rossz értéknappal küldte be a kincstár a tranzakciókat a GIRO éjszakai rendszerébe, de ezt a híresztelést hivatalosan nem erősítették meg. Elkezdtek dolgozni azon, hogy már pénteken átmenjenek az utalások, de így is vannak, akiknek egészen szerdáig várniuk kell a pénzükre..
Évindító sajtótájékoztatón büszkélkedett Orbán Viktor a gazdaság eredményeivel. Már amikor beszélni akart róla: a Mészáros Lőrinc gazdagodásáról szóló kérdésünket elintézte annyival, már tizenhatodszor mondja el, hogy nem foglalkozik üzleti ügyekkel. A fő számokat nézve most nincs gond: a gazdaság 4,6 százalékkal nőtt, az államháztartás hiánya pedig a GDP 2 százaléka volt. Azzal viszont a miniszterelnök is tisztában van, hogy a tavalyi ütem nem tartható beavatkozás nélkül.
A 2010-es nagy ígéret, hogy tíz év alatt egymillióval nőne a munkában állók létszáma, egyre kevésbé látszik tarthatónak: ahogy Orbán fogalmazott, „elfogytunk”...
A 2010-es nagy ígéret, hogy tíz év alatt egymillióval nőne a munkában állók létszáma, egyre kevésbé látszik tarthatónak: ahogy Orbán fogalmazott, „elfogytunk”...
FELOLDHATATLAN ELLENTMONDÁSOK
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.01.12.
Az alapítványnál a gyerekekért dolgozunk. Azért, hogy nekik jobb legyen majd felnőttként az életük. Ám pontosan tudjuk, hogy változást, kizárólag a gyerekekre fókuszálva nem lehet elérni. Muszáj a családokkal is foglalkoznunk, mert családi támogatás nélkül a gyerekekre irányuló hatásaink leamortizálódnak. A családok többségében olyan szülőkkel kell dolgoznunk, akik maguk sem kaptak elég muníciót ahhoz, hogy más alapot adjanak a gyerekeiknek. Sem a családjuktól, sem az iskolától. Azt tudják csak adni, átadni, amit ők tudnak, ahogy ők élnek. A kör pedig itt bezárul, és a generációk ismétlik magukat. Ennek a megtörése nagyon nehéz folyamat.
A munkánk során felismertük, hogy a családokra irányuló fejlesztéseink akkor a leghatékonyabbak, ha azt közösségfejlesztésbe ágyazzuk bele. Mert a közösen kialakított, írott vagy íratlan közösségi szabályok, az emberek egymásra hatása tud tartósan változtatni. Ezt kell segítenünk, támogatnunk, minden eszközzel, leginkább lehetőségekkel, és közösségépítő módszerekkel. A szétesett közösségben, a nyomorúságban mindenért egymásnak feszülő családokban ennek kialakítása nagyon hosszadalmas, küzdelmes folyamat.
Sokat dolgoztunk azon, hogy legyen egy kis közösségi mag, amihez pozitív üzenetek kapcsolódnak. Biztonság, jövőkép, perspektíva. Őket igyekszünk legjobban „helyzetbe hozni”, a közösségben kezdeményező pozíciót teremteni nekik. A szabályokat velük közösen hozzuk meg, és igyekszünk azokat következetesen betartani. Mert nekik kell magyarázatot adni a történésekre, a félreértelmezéseket helyre tenni, mikor mi nem vagyunk ott. Ami azért nagyon nehéz, mert ők maguk is érintettek minden problémában. És általában akkor jönnek ezek a kérdések elő, mikor a családok munka után, vagy hétvégén beszélgetnek egymással.
Fontos, hogy ők, a kis közösségi mag biztonságban érezze magát, mert csak akkor tud szolidáris lenni a többiek felé. Fontos, hogy nagyobb tudásuk legyen a lehetőségek értelmezésében. Hogy jól kommunikáljanak. Számunkra is érthetően fogalmazzák meg a gondokat, és azokkal is meg tudják értetni, akikkel talán csak ők tudják. Nagyon fontos tanulási folyamat ez nekik is, és nekünk is. Hiszen a legfontosabb, hogy értsük egymást. És bízzunk egymásban.
Megy is ez, sőt, egyre biztosabban épül a kis mag „holdudvarában” levő családok köre, akik az általunk kínált lehetőségeket és feltételeket is értik, képesek ezeket használni, ezekhez alkalmazkodni. Nagy küzdelmek árán sikerült a többséggel elfogadtatni a szabályokat. De mindig van egy pár család, aki csak ideig-óráig képes ehhez kapcsolódni, többnyire valami félreértelmezett információ miatt megsértődnek, és elhatárolódnak tőlünk.
A konfliktuskezelésnek egy állomása lett, hogy amikor úgy érezzük, ha továbbra is beleállunk, mindkét oldal sérülni fog. Ekkor célravezetőbb eltávolodni kicsit, és várni egy szerencsésebb csillagállásra, amikor indulat nélkül, nyugodtan meg lehet beszélni a konfliktus tárgyát, és levonva a következtetéseket, megadni az újrakezdés lehetőségét az együttműködésre, mindannyiunknak.
Nincs ez időhöz kötve, van, hogy csak pár hónap, van, hogy évek is lehetnek, nem szabad sürgetni, hagyni kell, hogy megérjen belül a szándék. Ha pedig ehhez is segítség kell, finoman ezt is megtanultuk már támogatni.
Eddig ehhez tartottuk magunkat, bízva abban, hogy működni fog. Ám mindig voltak ezekben a helyzetekben feloldhatatlan ellentmondások. Mert, ha a szülőkkel történő vita átmeneti elhatárolódáshoz vezetett, az sok esetben magával vonta azt is, hogy a gyerekeket sem engedték hozzánk. Sem a művészetis foglalkozásokra, de volt olyan, hogy a tanodába sem. Ilyenkor mi szenvedtünk a legjobban, hiszen pontosan láttuk, hogy a gyerek sérül az egészben. A gyerek, akinek a fejlesztését nem szabad „felfüggeszteni”, mert a hátrányok így csak halmozódni fognak. Ám ezt a támadó pozícióba helyezkedő szülők nem értették meg. A “bosszúállás” eszköze lett ilyenkor náluk a gyerek.
Aztán, miközben szűkült a tőlünk időnként elhatárolódó családok köre, durvult is a helyzet. Mert ezek a szülők nem elégedtek meg azzal, hogy hagyjuk egymást békén valameddig, hanem, néha egyedül, néha összefogva inkább támadólag léptek fel. Feljelentettek, rossz hírünket keltették, fenyegettek minket. Mindig sikertelen volt ez, de mindig mérgezte a közösséget, tőlünk pedig időt és energiát vett el, hiszen a rágalmazásaik valótlanságát meg kellett magyarázni a többieknek, sokszor hetekig foglalkoznunk kellett a méltatlan támadásaikkal.
Az esetek közben és utána is, mindig próbáltuk a közösségi maggal megbeszélni, hogyan lehetne kivédeni ezeket. A megoldás mindig a következetességben, a szabályok betartásában körvonalazódott. Pl. abban az alapvető elvben, hogy aki igaztalan támadásokat intéz az alapítvány ellen, ahogy ők mondják, „folyamatosan kavar” a közösségben, az ne várjon segítséget tőlünk. Mert ugye, „a madár sem piszkít a fészkébe”…vagy „ahonnan eszünk, oda nem….”
Aztán még furcsább helyzet alakult ki az utóbbi időben. A szülők egy része, leválasztotta magát az egészről, ő maradt egy elhatárolódó, negatív viszonyban, de a gyerekeknek nyújtott szolgáltatásainkat, a baba-mama klubot, vagy a tanodát a gyerekeikkel változatlanul igénybe veszik. Faramuci helyzet, ami sok vitát hoz.
A közösségi mag azt javasolja, aki extrém módon támadja az alapítványt, azt ki kell zárni mindenből. Ha nem így teszünk, kihasználnak minket, és még gúnyolódnak is a faluban, hogy ők ezt is megtehetik. Mert tudják, a gyerekekre mi minden körülmény között tekintettel vagyunk. Szerintük azért újul ki ezekben a családokban mindig a támadás ellenünk, mert nincs szankciója semminek. Mert nem vagyunk következetesek, ha tartanánk a közösen kialakított szabályokat, akkor ezt nem lehetne megtenni.
A gyerekek fejlesztését végző szakembereink pedig azt mondják, hogyha a gyereket együtt kezeljük a szülőkkel a konfliktusban, abban, amiről ők semmit sem tehetnek, a lehetőséget is elveszítjük, hogy a gyerekek mások lehessenek. És az alapítvány alapelveivel megy szembe, ha rájuk is kiterjesztjük a közösség javasolt szankcióit.
Mindkét oldalnak igaza van. Jó ideje vitatkozunk ezen. Rettentő nehéz azokon a gyerekeken segíteni, ahol a szülők nem együttműködők, sőt. Nem tehetjük meg, hogy a gyerekeket kizárjuk, ám azt sem engedhetjük, hogy a szülők kihasználják a gyerekek iránti maximális elköteleződésünket, miközben ellenünk dolgoznak. Mégiscsak egységes etikai elvek szerint kellene hatni, együttműködni. Nem lehet leköpni az alapítványt, közben ösztöndíjat várni tőlünk azért a tanulmányi eredményért, ami nálunk alapozódik meg a tanodában.
Hogy csapódik le ez a gyerekben? Micsoda ellentmondásokat kell megélnie… És a legnehezebb, hogy ezek a szülők nem érzik ezt az egészet morális kérdésnek.
A jövő héten megpróbálunk valami stratégiát kialakítani erre. Nehéz lesz konszenzusra jutni. De muszáj.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.01.12.
A munkánk során felismertük, hogy a családokra irányuló fejlesztéseink akkor a leghatékonyabbak, ha azt közösségfejlesztésbe ágyazzuk bele. Mert a közösen kialakított, írott vagy íratlan közösségi szabályok, az emberek egymásra hatása tud tartósan változtatni. Ezt kell segítenünk, támogatnunk, minden eszközzel, leginkább lehetőségekkel, és közösségépítő módszerekkel. A szétesett közösségben, a nyomorúságban mindenért egymásnak feszülő családokban ennek kialakítása nagyon hosszadalmas, küzdelmes folyamat.
Sokat dolgoztunk azon, hogy legyen egy kis közösségi mag, amihez pozitív üzenetek kapcsolódnak. Biztonság, jövőkép, perspektíva. Őket igyekszünk legjobban „helyzetbe hozni”, a közösségben kezdeményező pozíciót teremteni nekik. A szabályokat velük közösen hozzuk meg, és igyekszünk azokat következetesen betartani. Mert nekik kell magyarázatot adni a történésekre, a félreértelmezéseket helyre tenni, mikor mi nem vagyunk ott. Ami azért nagyon nehéz, mert ők maguk is érintettek minden problémában. És általában akkor jönnek ezek a kérdések elő, mikor a családok munka után, vagy hétvégén beszélgetnek egymással.
Fontos, hogy ők, a kis közösségi mag biztonságban érezze magát, mert csak akkor tud szolidáris lenni a többiek felé. Fontos, hogy nagyobb tudásuk legyen a lehetőségek értelmezésében. Hogy jól kommunikáljanak. Számunkra is érthetően fogalmazzák meg a gondokat, és azokkal is meg tudják értetni, akikkel talán csak ők tudják. Nagyon fontos tanulási folyamat ez nekik is, és nekünk is. Hiszen a legfontosabb, hogy értsük egymást. És bízzunk egymásban.
Megy is ez, sőt, egyre biztosabban épül a kis mag „holdudvarában” levő családok köre, akik az általunk kínált lehetőségeket és feltételeket is értik, képesek ezeket használni, ezekhez alkalmazkodni. Nagy küzdelmek árán sikerült a többséggel elfogadtatni a szabályokat. De mindig van egy pár család, aki csak ideig-óráig képes ehhez kapcsolódni, többnyire valami félreértelmezett információ miatt megsértődnek, és elhatárolódnak tőlünk.
A konfliktuskezelésnek egy állomása lett, hogy amikor úgy érezzük, ha továbbra is beleállunk, mindkét oldal sérülni fog. Ekkor célravezetőbb eltávolodni kicsit, és várni egy szerencsésebb csillagállásra, amikor indulat nélkül, nyugodtan meg lehet beszélni a konfliktus tárgyát, és levonva a következtetéseket, megadni az újrakezdés lehetőségét az együttműködésre, mindannyiunknak.
Nincs ez időhöz kötve, van, hogy csak pár hónap, van, hogy évek is lehetnek, nem szabad sürgetni, hagyni kell, hogy megérjen belül a szándék. Ha pedig ehhez is segítség kell, finoman ezt is megtanultuk már támogatni.
Eddig ehhez tartottuk magunkat, bízva abban, hogy működni fog. Ám mindig voltak ezekben a helyzetekben feloldhatatlan ellentmondások. Mert, ha a szülőkkel történő vita átmeneti elhatárolódáshoz vezetett, az sok esetben magával vonta azt is, hogy a gyerekeket sem engedték hozzánk. Sem a művészetis foglalkozásokra, de volt olyan, hogy a tanodába sem. Ilyenkor mi szenvedtünk a legjobban, hiszen pontosan láttuk, hogy a gyerek sérül az egészben. A gyerek, akinek a fejlesztését nem szabad „felfüggeszteni”, mert a hátrányok így csak halmozódni fognak. Ám ezt a támadó pozícióba helyezkedő szülők nem értették meg. A “bosszúállás” eszköze lett ilyenkor náluk a gyerek.
Aztán, miközben szűkült a tőlünk időnként elhatárolódó családok köre, durvult is a helyzet. Mert ezek a szülők nem elégedtek meg azzal, hogy hagyjuk egymást békén valameddig, hanem, néha egyedül, néha összefogva inkább támadólag léptek fel. Feljelentettek, rossz hírünket keltették, fenyegettek minket. Mindig sikertelen volt ez, de mindig mérgezte a közösséget, tőlünk pedig időt és energiát vett el, hiszen a rágalmazásaik valótlanságát meg kellett magyarázni a többieknek, sokszor hetekig foglalkoznunk kellett a méltatlan támadásaikkal.
Az esetek közben és utána is, mindig próbáltuk a közösségi maggal megbeszélni, hogyan lehetne kivédeni ezeket. A megoldás mindig a következetességben, a szabályok betartásában körvonalazódott. Pl. abban az alapvető elvben, hogy aki igaztalan támadásokat intéz az alapítvány ellen, ahogy ők mondják, „folyamatosan kavar” a közösségben, az ne várjon segítséget tőlünk. Mert ugye, „a madár sem piszkít a fészkébe”…vagy „ahonnan eszünk, oda nem….”
Aztán még furcsább helyzet alakult ki az utóbbi időben. A szülők egy része, leválasztotta magát az egészről, ő maradt egy elhatárolódó, negatív viszonyban, de a gyerekeknek nyújtott szolgáltatásainkat, a baba-mama klubot, vagy a tanodát a gyerekeikkel változatlanul igénybe veszik. Faramuci helyzet, ami sok vitát hoz.
A közösségi mag azt javasolja, aki extrém módon támadja az alapítványt, azt ki kell zárni mindenből. Ha nem így teszünk, kihasználnak minket, és még gúnyolódnak is a faluban, hogy ők ezt is megtehetik. Mert tudják, a gyerekekre mi minden körülmény között tekintettel vagyunk. Szerintük azért újul ki ezekben a családokban mindig a támadás ellenünk, mert nincs szankciója semminek. Mert nem vagyunk következetesek, ha tartanánk a közösen kialakított szabályokat, akkor ezt nem lehetne megtenni.
A gyerekek fejlesztését végző szakembereink pedig azt mondják, hogyha a gyereket együtt kezeljük a szülőkkel a konfliktusban, abban, amiről ők semmit sem tehetnek, a lehetőséget is elveszítjük, hogy a gyerekek mások lehessenek. És az alapítvány alapelveivel megy szembe, ha rájuk is kiterjesztjük a közösség javasolt szankcióit.
Mindkét oldalnak igaza van. Jó ideje vitatkozunk ezen. Rettentő nehéz azokon a gyerekeken segíteni, ahol a szülők nem együttműködők, sőt. Nem tehetjük meg, hogy a gyerekeket kizárjuk, ám azt sem engedhetjük, hogy a szülők kihasználják a gyerekek iránti maximális elköteleződésünket, miközben ellenünk dolgoznak. Mégiscsak egységes etikai elvek szerint kellene hatni, együttműködni. Nem lehet leköpni az alapítványt, közben ösztöndíjat várni tőlünk azért a tanulmányi eredményért, ami nálunk alapozódik meg a tanodában.
Hogy csapódik le ez a gyerekben? Micsoda ellentmondásokat kell megélnie… És a legnehezebb, hogy ezek a szülők nem érzik ezt az egészet morális kérdésnek.
A jövő héten megpróbálunk valami stratégiát kialakítani erre. Nehéz lesz konszenzusra jutni. De muszáj.
MICSODA KUPLERÁJ VOLT ITT - KIÁLLÍTÁS NYÍLT KELET-EURÓPA TÖRTÉNETÉRŐL
168 ÓRA
Szerző: BALÁZS GÁBOR
2019.01.12.
Ritkán van ilyen Párizsban, nem árt megbecsülni – kiállítás nyílt Kelet-Európa történetéről. Ráadásul nekünk, magyaroknak annyira érzékeny témában, mint az első világháborút követő forradalmak és békék kora. Igen, a franciák többek között Trianonról, és igen, nem is akárhol, az Invalidusokban található Hadtörténeti Múzeumban.
A kiállítás a Keleten háború vég nélkül: 1918–1923 címet viseli, és bizony, magyar szemmel talán már a koncepciója is kissé különös. Itt minden Keletnek számít, ami Franciaországtól errefelé esik, azaz szó van itt Berlinről éppen úgy, mint Varsóról, Budapestről, Moszkváról, Jeruzsálemről és Jerevánról. Maga a rendező elv az lehetett, hogy minden szerepeljen, ami az első világháború vége, vagyis 1918 novembere után történt Európa keleti felén. Forradalmak és ellenforradalmak, persze háborúk, menekültek, pogromok.
A kiállítás szervezői Európába és a keletbe beleértették még az Oszmán Birodalmat is, annak a világháború előtti határaival, azaz a Közel-Keletet is. A záródátum éppen 1923. július 24., a törökökkel kötött lausanne-i békeszerődés aláírása, amely a világháborút lezáró utolsó békeszerződés volt. Logikus álláspont, hiszen Törökország végül is valóban Európa beteg embere volt, míg a háború után a Közel-Keleten két európai nagyhatalom, Franciaország és Nagy-Britannia rajzolgatta a határokat, gyakran szó szerint, meglehetősen tragikus eredményekkel. Érdekes lehet, hogy vajon Olaszország miért maradt ki a kiállításból. Az úgynevezett Biennio Rosso, a világháborút követő két vörös év, gyárfoglalásokkal, sztrájkokkal, Antonio Gramscival és a fasizmus közeledő árnyékával talán nem volt elég forradalmi, bár a német szpartakisták nagyon is szerepelnek. Vagy nem volt elég véres. Vagy nem elég „Kelet”.
Így is volt persze történelemi nyersanyag elég. Őszintén szólva néha kicsit sajnálatra méltóak voltak a kiállítást megtekintő franciák vagy a nem kelet-európai turisták a rájuk zúduló információmennyiség miatt egy olyan témában, amelyről a nagy többségnek fogalma sincs. Nem az első világháború utáni Kelet-Európáról beszélünk természetesen, hanem Kelet-Európáról mint olyanról. El lehet képzelni, hogy a kiállításnak mennyire kellett didaktikusnak lennie, hogy valamelyest kontextusba hozza a Bánát, Szmirna, a Memel-vidék, Felső-Szilézia vagy éppen Fiume hovatartozása kapcsán felmerülő vitákat olyan közönség számára, amely sokszor nemhogy a régiókat, de az országokat sem nagyon tudja elhelyezni...
Szerző: BALÁZS GÁBOR
2019.01.12.
A kiállítás a Keleten háború vég nélkül: 1918–1923 címet viseli, és bizony, magyar szemmel talán már a koncepciója is kissé különös. Itt minden Keletnek számít, ami Franciaországtól errefelé esik, azaz szó van itt Berlinről éppen úgy, mint Varsóról, Budapestről, Moszkváról, Jeruzsálemről és Jerevánról. Maga a rendező elv az lehetett, hogy minden szerepeljen, ami az első világháború vége, vagyis 1918 novembere után történt Európa keleti felén. Forradalmak és ellenforradalmak, persze háborúk, menekültek, pogromok.
A kiállítás szervezői Európába és a keletbe beleértették még az Oszmán Birodalmat is, annak a világháború előtti határaival, azaz a Közel-Keletet is. A záródátum éppen 1923. július 24., a törökökkel kötött lausanne-i békeszerődés aláírása, amely a világháborút lezáró utolsó békeszerződés volt. Logikus álláspont, hiszen Törökország végül is valóban Európa beteg embere volt, míg a háború után a Közel-Keleten két európai nagyhatalom, Franciaország és Nagy-Britannia rajzolgatta a határokat, gyakran szó szerint, meglehetősen tragikus eredményekkel. Érdekes lehet, hogy vajon Olaszország miért maradt ki a kiállításból. Az úgynevezett Biennio Rosso, a világháborút követő két vörös év, gyárfoglalásokkal, sztrájkokkal, Antonio Gramscival és a fasizmus közeledő árnyékával talán nem volt elég forradalmi, bár a német szpartakisták nagyon is szerepelnek. Vagy nem volt elég véres. Vagy nem elég „Kelet”.
Így is volt persze történelemi nyersanyag elég. Őszintén szólva néha kicsit sajnálatra méltóak voltak a kiállítást megtekintő franciák vagy a nem kelet-európai turisták a rájuk zúduló információmennyiség miatt egy olyan témában, amelyről a nagy többségnek fogalma sincs. Nem az első világháború utáni Kelet-Európáról beszélünk természetesen, hanem Kelet-Európáról mint olyanról. El lehet képzelni, hogy a kiállításnak mennyire kellett didaktikusnak lennie, hogy valamelyest kontextusba hozza a Bánát, Szmirna, a Memel-vidék, Felső-Szilézia vagy éppen Fiume hovatartozása kapcsán felmerülő vitákat olyan közönség számára, amely sokszor nemhogy a régiókat, de az országokat sem nagyon tudja elhelyezni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)