BOJÁR GÁBOR: A MÁJUSI VÁLASZTÁS TÉTJE - ORBÁN EURÓPA SZÉTVERÉSÉRE KÉR FELHATALMAZÁST

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: BOJÁR GÁBOR
2019.01.11.

A nyolcvanas évek elején, amikor már bizonyítani tudtuk volt cégem, a Graphisoft exportképességét, kitartó utánjárással szolgálati útlevélhez is jutottunk. Ez akkoriban privilégiumnak számított, ezért viszonylag ritka volt a magyar rendszámú autó Nyugat-Európában. Egyik müncheni utam során, amikor Ladámmal megálltam egy piros lámpánál, a mellettem megálló német kocsi vezetője intett, hogy tekerjem le az ablakot. Megtettem, mire ő beordított németül valami ilyesmit: „Dögölj meg, te rohadt szemét kommunista!” Csak mert magyar voltam. Mert kormányzatunkkal azonosítottak. Azután néhány év múlva elégtételt kaptam: 1989 szeptemberében a vasfüggöny lebontásának záró aktusaként rendezett páneurópai piknik során a nyugati TV állomások kameráinak kereszttüzében kelet-németek ezrei lépték át a magyar – osztrák határt. Ekkor éppen Londonban voltam üzleti úton, és ottani partnereim elismerően gratuláltak, mint magyarnak. Mert ekkor is kormányzatunkkal azonosítottak. És ez most is így van. Nyugati partnereink és barátaink nem értik, mi történik nálunk, nem értik miért hagyjuk. Most is kormányunkkal azonosítanak, de most sokkal jogosabban, mint 1989 előtt.

Kevés dologban értek egyet Orbán Viktorral, de abban igen, hogy a tavaszi EU parlamenti választások tétje nagyobb, mint eddig bármikor. Mert itt most megmutathatnánk, azonosak vagyunk-e Orbánnal. Tavaly áprilisban nem tudtuk ezt megmutatni, hiszen sokan az ellenzék fő erőivel sem tudtak azonosulni, torzított a választási rendszer, Budapesten kívül gyakorlatilag nincs ellenzéki sajtó, a kormánypárt beépült az ellenzékbe, és még sokáig magyarázkodhatnánk miért lett újabb kétharmad. De az uniós parlamenti választás más. Itt nem torzít a rendszer, csalni is nehezebb, de főleg a tét más. Most nem arról kell dönteni kit segítünk itthon hatalomba, hanem arról, hogy akarunk-e az Unió része lenni, sőt, hogy akarjuk-e egyáltalán, hogy legyen Unió.

Valóban sokkal nagyobb most a tét, mit valaha. De nem az, hogy illegális bevándorlók kontinense lesz-e Európa. Ezt senki sem akarja, és hiszem, hogy a magyar választók túlnyomó többsége nem dől be ennek az évek óta nyomott primitív félelemkampánynak. Tehát nem ez a tét. A valódi tét az, hogy tud-e működni és megmarad-e az Unió. Az Unió létét pedig nem az illegális bevándorlók fenyegetik, hanem Orbán és társai, az olasz Északi Liga, a német AfD, a francia Le Pen és a többi Orbánhoz hasonló populista erő, akik nyíltan vagy kevésbé nyíltan az Unió szétverésén dolgoznak. Mert amiről beszélnek, az ún. „Nemzetek Európája”, az az Unió szétverését jelenti. Aki ismeri Európa történetét, tudhatja, hogy ez csak egymással marakodó nemzetek Európáját jelentheti, pontosan azt, ami ellen az Unió több, mint fél évszázada létrejött. Arról kell tehát szavazni, hogy akarunk-e Uniót, más szóval továbbra is békét akarunk-e Európában, mely béke fennmaradásának egyetlen záloga az Unió...
ITT OLVASHATÓ

NEM AZZAL A LILA FÜSTSZÓRÓVAL KEZDŐDÖTT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. ANDREA
2019.01.11.

Ígérem, nem fogom sokadikként sokadszorra szilánkokra összetörni, majd újra összerakni, mi mindent mondott az ő szájával a miniszterelnök úr, midőn január 10-én, évtizedes bátorságát összeszedve kimerészkedett a kormányinfó alakú mikrofonállvány mögé. Hagyománteremtésileg. Nem mintha nem lehetne mondatokra, félmondatokra cincálni a hobbifocista jogászkodás és politikuskodás tankönyvébe illő kommunikációs lavírozáását a nemzeti pofátlanság útvesztőjében, nem mintha ne szolgáltatna pusztán ez a két órás gyalázat könyvtárnyi szakirodalmat az utókor számára, de semmi értelme nincs.

Viszont ha már a mellét önelégülten döngető nemzetvezető – a médiáról vallott igen sajátosan illiberális elképzelései kíséretében – egy odahányt röffenet erejéig megismételte azt a sokat hangoztatott propaganda-evidenciát, miszerint 4 milliárdos, puritán Várba költözésére kizárólag azért került sor, mert a hatalmi ágak szétválasztása és a kommunista örökség felszámolása ezt megkívánta (egyébként is a világ legszebb munkahelyéről, a Parlamentből cuccolt át a kolostorba, tehát ha jól hüvelyesem a mondanivalót, talán még áldozatot is hozott szegény), eszembe jutott néhány aktuális történés, ami közvetett módon igencsak kapcsolódik a pártállam hatalmi ágainak, intézményeinek, valamint az érdekeit utasításra kiszolgáló különféle harci egységeknek a sikamlós összefonódásához. Amely összefonódás olyannyira erőteljes (akárhova költözik is a sleppjével Orbán), hogy ember és leendő kormány legyen a talpán, aki képes lesz ezeket érdemben különválogatni.

Azért, hogy ne sikkadjon el a lényeg – amiről Orbán halált megvető bátorságról gazemberségről tanúskodó performansza most jótékonyan tereli a figyelmet -, felmerült bennem néhány kérdés, amire nincsen válasz (tegnap sem volt, holnap sem lesz), pedig módfelett tanulságos volna tudni valamit arról, hogy

– miként landolhatott az Origó nevű kormánylapnál az a videófelvétel, amit a decemberi ellenzéki tüntetések egyikén a rendőrség készített a demonstrálókról?

– miként lehetséges az, hogy Fekete-Győr András, aki a decemberi ellenzéki tüntetések egyikén füstgránátot (szerintem is a füstszóró a valósághoz közelebb álló megfogalmazása ennek a bármely közönséges játékboltban beszerezhető pirotechnikai eszköznek) dobott a rendőrök közé, az Origó (kivételesen a nevét is vállaló propagandistájának) cikkéből, és az azt továbbcifrázó másik, vagy harmadik valósághajlító gyár termékéből értesül arról, hogy nyomozás folyik ellene?

Hogy lehet az, hogy abban az országban, amely ország kilencedik éve kétharmaddal pöffeszkedő miniszterelnökének ábrázatára ráfér az, hogy ő minden reggel úgy kell fel, hogy a balliberális médiatúlsúly agyonnyomja és ellenszélben kell küzdenie, pedig neki is fáj, ha báncsák, a miniszterelnök bandája által összelopott, bedarált, a Habony-Rogán páros utasításaira egyenbégető állampárti médiamocsár hamarabb tudja, ki ellen indul nyomozás, mint maguk az érintettek?

...

ITT OLVASHATÓ

MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR: NINCS FENNAKADÁS A NYUGDÍJAK KIFIZETÉSÉBEN

444
Szerző: MAGYARI PÉTER
2019.01.11.

Mint arról beszámoltunk, pénteken hiába várták a magyarországi nyugdíjasok a pénzüket. A nyugdíjakat mindig 12-én utalták eddig, de ha a 12-e hétvégére esett, akkor előző pénteken utalt az állam. Kivéve most.

Hivatalos magyarázat fél 11-ig nem volt. Utána a Magyar Államkincstártól az alábbi közleményt küldték:

A Magyar Államkincstár felhívja a figyelmet, hogy nincs fennakadás a nyugdíjak kifizetésében. A bankszámlákra érkező nyugdíjak jóváírása technikai okok miatt napközbeni jóváírással történik meg.

A bankszámlára érkező nyugdíjakat tehát az érintettek a mai nap folyamán megkapják.

A postai kifizetések 2019. január 14-én indulnak el.

Az OTP viszont korábban arról értesítette az ügyfeleit, hogy csak hétfőn lesz a számlájukon a nyugdíjuk...

ITT OLVASHATÓ

AZ ORBÁN-RENDSZER HAMARABB VÉGET ÉR, MINT GONDOLJÁK - BESZÉLGETÉS CSABA LÁSZLÓVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: KARDOS ERNŐ
2019.01.11.

Több ezermilliárdnyi euró ömlene Magyarországra, ha a kormány nem a „migránsozással” foglalkozna, hanem az európai pénzpiac hazai hálózatának kiépítésén fáradozna. Érdekeinket ugyanis nem a Brüsszel ellen folytatott háborúskodás szolgálja, hanem az, ha részesei lennénk az európai tőkepiac és bankunió létrehozásának, ami végre komoly esélyt teremtene a gyors felzárkózásra – állítja Csaba László, a CEU és a Corvinus Egyetem professzora. A közgazdász legújabb könyvében (Gazdaság – válság – világ) arra keresi a választ, hogy az elmúlt években a rendszerváltoztató országok közül egyesek miért tudtak, mások viszont – köztük Magyarország – miért képtelenek felzárkózni a Nyugathoz, s miért maradunk el a szomszédos országoktól is. Csaba László, az Orbán-kormány egykori tanácsadója először lapunknak nyilatkozik korábbi szerepéről. Mint mondja: „hinni akartuk, hogy csak jobb lehet, miközben már rosszabb volt.”

– A Törpéknek ajánlja megjelent könyvét, de kik a Törpék, professzor úr?

– A következő nemzedék, benne a két unokám, akik ma három- és négyévesek. Az ő bőrükre megy az a sok kihagyott lehetőség, a képtelen politikai játék, a sok irracionális gazdasági fordulat, amelyet a rendszerváltás óta hatalomra került politikai elit elkövetett az ország ellen.

– Tehát nem azoknak a Törpéknek íródott a tanulmány, akik mára teljhatalmat szereztek, s hadat üzennek a fél világnak?

– Nem, de a könyvet ettől bárki elolvashatja. Az tudható, hogy rövid ideig gazdasági szakértője lehettem az Orbán-kormánynak, amit fontosnak tartottam, akkor személyesen mondtam el. Ma már inkább a következő generációnak segítek felismerni a hibákat. Feltéve, ha őket érdekli majd.

– A könyv ajánlójában elég baljósan jelzi, hogy azt fogja elemezni, miként jutottunk ide. Ön szerint hol tart az ország?

– A fejlett országokat nem értük utol, de előrébb tartunk, mint Ukrajna vagy Azerbajdzsán, Örményország vagy Grúzia, és fejlettebbek vagyunk, mint Montenegró, Macedónia, valamint Szíria. Tehát élnek emberek nálunk sokkal rosszabb körülmények között is. De leginkább Ukrajna példája intő, mert röviddel utánunk vált függetlenné, és másfél évtized jutott volna a felzárkózás megkezdésére. De a politikai osztály alapvető kérdésekben sem jutott egyezségre, elszabotálták az európai intézményrendszer kiépítését, s mára szinte kilátástalan helyzetbe lavírozták magukat. Vagyis, aki kimarad az európai fejlődési folyamatból, az könnyen véglegesen lemarad. Ezt nekünk is tudni kell!

Viszont van példa a felzárkózásra, hisz a felbomló szovjet birodalom perifériájáról indult észtek nemcsak az eurót vezették be idejében, hanem valódi nemzeti konszenzusra törekedve megalapozták a korszerű, informatikai rendszerre épülő társadalmat is. De jóval előbbre jutott nálunk Lengyelország is, pedig az idősebbek még emlékeznek a ’80-as években a Keleti pályaudvaron törülközővel vagy piperecikkel seftelőkre, sőt, magam is láttam a kígyózó sorokat az üres varsói üzletek előtt. Ma viszont már egyértelmű, hogy előttünk vannak. Az egy főre eső jövedelem egy évtizede magasabb. De említhetném a szlovákok lendületes fejlődését is, akik bebizonyították, hogy prágai gyámkodás nélkül is boldogulnak. A gazdasági teljesítményük legtöbb mutatója előrébb tart, beleértve az euró bevezetését is, az egy főre jutó jövedelemben is jobbak. Folytathatnám a sort a románokkal, akik rövidesen szintén megelőzhetik a magyar gazdaság tempóját. Mi fejlődünk ugyan, de előre csak lassan jutunk, mások viszont megragadták az uniós csatlakozás adta lehetőségeket...

ITT OLVASHATÓ

MIÉRT ASSZISZTÁLUNK EHHEZ?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
 - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2019.01.11.

Orbán Viktor sajtót tájékoztatott/válaszolt az újságírók kérdéseire – többnyire ilyen és hasonló címmel jelentek meg cikkek a hazai sajtó nagy részében. A valóság ezzel szemben az, hogy a magasságos Orbán Viktor úgy tett, mintha Magyarországon még mindig demokrácia lenne és a miniszterelnök egyébként hetente szóba állna a sajtó képviselőivel, ha azok kérdést intéznek felé. Orbán tegnap nem sajtót tájékoztatott, hanem megmutatta, hogy ebben az országban azt tesz, amit csak akar, amilyen címen akarja. Nincs felháborodás, nincs bojkott. Ha ő bejelenti, hogy hosszú évek után végre hajlandó válaszolni újságírói kérdésekre, a fél hazai és nemzetközi sajtó ugrik és asszisztál az egészhez. Ugyan a többség valós kérdéseket tett fel, Orbán mégsem válaszolt érdemeben egyetlen komoly kérdésre sem. Megteheti.

Megteheti, mert nem vonja őt felelősségre senki. Megteheti, mert úgy érzi, ő a nép által felhatalmazott vezető, aki egy személyben dönt arról, hogy milyen irányba haladjon az ország. Noha több újságírót is kitiltottak a kormányinfóról, ez nem érdekelt senkit. Elintézték a szokásos, nem volt már hely a teremben hazugsággal. Ismerve a kormányinfók menetét, vélhetően valami olyan kérdést tettek volna fel – emlékeim szerint azokat előre elküldik a hivatalnak ellenőrzésre –, amire Orbán talán nem tudott volna egy boldogkarácsonyozással válaszolni.

- Magyar Hang
- Azonnali
- Klubrádió
- Mérce
- Direkt36
- Hócipő
- Alfahír

Orbán elhíresült strasbourgi beszéde óta tudjuk, hogy ők bizony soha nem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, akik nem értenek egyet velük. Itt sem ez történt természetesen, mindössze helyhiányról volt szó. Az, hogy mi történt a kormánysajtó által nemzetközi sajtótájékoztatónak beállított cirkuszon, én most nem írnám le, ugyanis sem értelme nem lenne, sem pedig jeletősége, különben meg már mások máshol leírták. Ott ugyanis semmi olyan hazugság nem hangzott el, amelyet ne kürtölt volna világgá korábban vagy maga Orbán, vagy valamelyik öltönyös szolgája.

Ott tartunk ma, 2019-ben, hogy a miniszterek elnökének kegyéből sajtótájékoztatónak csúfolt cirkuszt tartanak Budapesten. Noha Orbán munkaköri leírásában szerepel az, hogy tájékoztatnia kell a sajtó munkatársait és válaszolnia minden egyes feltett kérdésekre, ennek mégsem tesz eleget immár évek óta. Mint ahogy nem válaszol érdemben Rogán, Kósa és Németh sem. Főnökük példáját követve nemes egyszerűséggel elmenekülnek a kérdések elől, amivel természetesen a magyar embereket köpik szemen. Mégsem zavarja őket, a fizetésükön ugyanis ez nem látszik meg...

ITT OLVASHATÓ

FEKETE-GYŐR ANDRÁS: ORBÁN LEHETŐSÉGEI A BÖRTÖN VAGY PUTYIN OROSZORSZÁGA

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: hvg.hu
2019.01.11. 

Alkalmatlan és gyáva Orbán Viktort látott a Momentum elnöke a csütörtöki kétórás kormányinfón.

Alkalmatlan és gyáva Orbán Viktort látott Fekete-Győr András (interjúnk vele itt), a Momentum elnöke a csütörtöki Kormányinfón. Szerinte a korrupció mértéke, a munkaerő elándorlása, az orvoshiány, az alcsony bérek mind ellenmondanak az Orbán által mondottakat. Az pedig Orbán gyávaságát bizonyítja, hogy semmit nem mondott aról, hogy lett belőle (Mészáros Lőrincből) a leggazdagabb magyar, miért nem engedtek be médiumokat a kormány információs sajtótájékoztatójára, és miért nem egyeztetett a túlóratörvény elfogadása előtt a szakszervezetekkel. "Orbán Viktor előtt két út áll: politikus bűnözőként a magyar büntetésvégrehajtás valamely intézménye, vagy Vlagyimir Putyin oroszországi menedéke."

...

ITT OLVASHATÓ

EBBŐL AZ ÁBRÁBÓL KIDERÜL, MIÉRT NEM KAPSZ OLYAN KÖNNYEN BÉREMELÉST, HA MAGYAR CÉGNÉL DOLGOZOL

G7
Szerző: STUBNYA BENCE
2019.01.11.

Többször írtunk már arról, hogy a magyarországi magyar tulajdonú cégek mintha más dimenzióban léteznének, mint a Magyarországon működő külföldi cégek. Az országban futó nagyberuházások között nagyítóval kell keresni a magyar cégek projektjeit, ha pedig azt nézzük, hogy egy foglalkoztatott átlagosan mennyivel járul hozzá az ország teljesítményéhez, akkor ég és föld a különbség a magyar és a külföldi tulajdonú cégek között.

Most megnéztük, hogy hogyan alakultak ezek a mutatók a feldolgozóiparon belül, és annak különböző ágazataiban. Ez azért érdekes összehasonlítás, mert itt egymáshoz hasonlóbb vállalatokat találunk, mint a gazdaság egészében. Bár az is igaz, hogy itt is lényeges különbség van a jellemző vállalatméretben, azaz sokkal több a mikrovállalkozás a magyar tulajdonú cégek között, a külföldieknél pedig lényegesen kevesebb, de jóval nagyobb vállalatokat találunk*.

A feldolgozóipar szerepét nem lehet túlbecsülni Magyarországon. Ennek a szektornak a vállalataiban dolgozik a foglalkoztatottak közel negyede, több mint 750 ezer ember, és ezek a cégek termelik a hozzáadott érték több mint felét, a magyar export közel kétharmadát. Viszont nagyon kevés magyar cégnél láthattuk azt, hogy képes lett volna felemelkedni ebben az ágazatban, és a külföldi cégek beszállítójából nagyobb hozzáadott értéket termelő, dinamikusan fejlődő céggé vált volna.

A kevés, mindössze 2161 darab külföldi cég, amelyik ebben a szektorban dolgozik, több mint kétszer annyi hozzáadott értéket termel, mint a több mint húszszor annyi magyar feldolgozóipari cég. De nem arról van szó, hogy csak a vegetálgató, névleg létező cégek tízezrei rontanák le a magyar cégek statisztikáit. A jellemzően kisebb magyar cégek ugyanis egy alkalmazottra bontva is lényegesen kevesebb hozzáadott értéket állítanak elő.

Ez egyértelműen kiderül a következő ábránkról, amelyen azt mutattuk be, hogy egy alkalmazottra átlagosan mennyi személyi költség (függőleges tengely) és nyereség (vízszintes tengely) jut a cégek tulajdoni hovatartozása szerint.* A piros buborékok az adott alágazaton belüli magyar, a kékek pedig a külföldi cégeket jelzik. A buborékok mérete az összes alkalmazottal arányos. (Az évek között kattintva végig lehet követni az arányok változását 2008-tól kezdve.)...

ITT OLVASHATÓ

TÉNYLEG LEHAGYTA A ROMÁN MINIMÁLBÉR A MAGYART?

INDEX
Szerző: STUBNYA BENCE
2019.01.11.

149 ezer forintra nőtt idén a magyar minimálbér. Mennyire számít ez soknak a régió más országaihoz képest? És ha az emelés mértékét hasonítjuk össze, akkor hol állunk? Tényleg lehagyja a román minimálbér a magyart? Megpróbáltunk összeszedni mindent, ami a régiós minimálbérhelyzetről érdekes lehet.

Varga Mihály pénzügyminiszter 2018 utolsó napjaiban jelentette be, hogy 2019-ben nyolc százalékkal emelkedik a minimálbér Magyarországon, ami így 138 ezer forintról 149 ezerre nő.

Mikor Romániában október végén bejelentették, hogy a teljes munkaidőben kötelezően adandó legkisebb bér bruttó 1900 lejről 2080-ra emelkedik, a magyar sajtóban több helyen is megjelent, hogy a román minimálbér lehagyhatja a magyart. Ez végül nem történt meg, de ettől függetlenül érdekes megnézni, hogy mi a helyzet a régióban minimálbérügyben.

Mielőtt még módszertani kéztördeléssel és ábrákkal bonyolítanánk az olvasó életét, előjáróban annyit elárulhatunk, hogy:

- Magyarország régiós (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia és Magyarország) összehasonlításban középmezőnyben van a 2019-es minimálbér-emelés mértékét tekintve, de valójában mindenhol hasonló, 7 és 9 százalék közötti emelés volt.

- A magyar minimálbér az elmúlt 10 évben a lengyel és a szlovák minimálbérhez hasonló tempóban növekedett. Románia viszont messze lenyomta a régiót minimálbér-növekedésben, (kérdés persze, hogy ez fenntartható-e?)

- Forintban és bruttóban számolva idén csak Romániában lesz kevesebb a minimálbér, mint Magyarországon az öt vizsgált országban, Szlovákia és Csehország idén utolérte Lengyelországot, ahol forintban eddig a legmagasabb volt a minimálbér. Lengyelország viszont a magas adóterhek miatt nettóban csak harmadik helyezett, adózás után már a szlovák minimálbéresek járnak a legjobban a régióban. Magyarország nettóban is negyedik.

- Mind az öt országban közelítettek a minimálbérek 2009 és 2017 között az átlagfizetésekhez, a legnagyobb mértékben Romániában, kicsit kevésbé tempósan Lengyelországon és Magyarországon, ahol már amúgy is közelebb voltak, és legkevésbé Szlovákiában és Csehországban, ahol a legmesszebb vannak a minimálbérek az átlagbérektől.

És akkor jöjjön a módszertani kitérő. A 2019-es minimálbéreket akkor tudnánk igazán jól összehasonlítani, ha a nettóban és vásárlóerő-paritáson tudnánk átszámítani az összegeket, hosszabb időtáv esetén pedig mindezt reálértelemben véve kéne nézni, tehát az infláció kiszűrésével. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, kiszűrve annak a hatását, hogy a különböző országokban eltérnek az árak. A nettó az a pénz, ami adózás után marad, tehát ez az, amit el lehet költeni vagy meg lehet takarítani.

2018-ra és 2019-re vonatkozóan viszont még nem állnak rendelkezésre vásárolóerő-paritás számításához szükséges adatok, viszont a nettókat ki tudtuk számítani. Hosszabb távú összehasonításra már rendelkezésre áll a vásárlóerő-paritás, itt viszont az a probléma, hogy az Eurostatnak csak bruttóban vannak meg az adatok. A módszertani siránkozásnak itt vége, jöjjenek a számok!

...

ITT OLVASHATÓ

KHALED HOSSEINI: EGY SZEMPILLANTÁS ALATT BÁRKI MENEKÜLTTÉ VÁLHAT

KÖNYVES BLOG
Szerző: konyvesblog.hu
2019.01.11.

Khaled Hosseini, a világ legismertebb afgán származású írója 2003-ban robbant be a Papírsárkányok című regényével, és azóta bármit ír, annak bérelt helye van a New York Times sikerlistáján. Eddigi három könyvét (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap, És a hegyek visszhangozzák ) több mint hetven nyelvre fordították le, és több mint ötvenöt millió példányban keltek el világszerte. Hosseini, aki egykor maga is menekült volt, 2006 óta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagykövete, Ima a tengeren című, gyönyörűen illusztrált könyvével pedig annak a több ezer menekültnek állít emléket, akik az elmúlt években a Földközi-tengerbe fulladtak. Hosseinit a 2015 szeptemberében vízbe fúlt szír kisfiú, Alan Kurdi tragédiája indította arra, hogy a kisfiú apjának helyébe képzelve magát monológot írjon arról, mit érezhetett a férfi a tengeren való átkelés előtti estén.

Az Ima a tengeren azt az elképzelt pillanatot örökíti meg egy prózaversszerű szövegben, ahogy apa és fia a tengerparton állva fohászkodnak a holdfényben, több száz sorstársukkal együtt, akik mind más és más nyelven beszélnek, és csak az köti össze őket, hogy mindannyiuknk el kell hagyniuk a hazájukat. Az apa először felidézi egykori boldog, békés életüket Szíriában, majd a háború pusztítását, az elképzelhetetlen borzalmakat, ami arra késztette őket, hogy az életüket is kockára téve átkeljenek a tengeren egy biztonságos, élhető élet reményében. A lírai szöveg nagyon jól működik együtt Dan Williams illusztrációival, nem csupán Hosseini mondatai lesznek szikárabbak és komorabbak a háború kitörésével, a színvilág is egyre sötétebbé válik, de jól egyensúlyoz a gyerekeknek szóló képeskönyv és a felnőtteknek (politikusoknak!) szánt üzenet között. Hosseini eredetileg egy adománygyűjtő rendezvényre írta a szöveget, ahol azt kérték tőle, olvasson fel valamelyik regényéből, ő viszont inkább megírta ezt a monológot, melyből később VR videó is készült a Google és a Guardian együttműködésében, végül könyvként nyerte el végső formáját, és ez is áll a legjobban neki.

Az Ima a tengeren együttérzéssel, méltóságteljesen beszél arról, mit jelent egyik napról a másikra menekültté válni, néhány sorba sűrítve a teljes kiszolgáltatottságot és a végső kétségbeesést. Ez a hangvétel nagyon hiányzik a menekültválságról szóló közbeszédből, és a könyv például abban is nagy segítségünkre lehet, ha kisgyerekeknek szeretnénk megmagyarázni, mit jelent menekültnek lenni, és miért teszik kockára az életüket emberek ezrei a tengeren. Megvásárlásával ráadásul jó ügyet szolgálunk, Hosseini ugyanis a kötet minden bevételével az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát és a Khaled Hosseini Alapítványt támogatja, hogy a szervezetek világszerte életmentő segítséget nyújthassanak a menekülteknek. ..

ITT OLVASHATÓ

AMIKOR ORBÁN ARRÓL BESZÉLT, HOGYAN KÖVETELTE MUNKÁSKÉNT A BÉRÉT, AKKOR TÉNYLEG LESZAKADHATOTT VOLNA A PLAFON

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2019.01.11.

A tegnapi, egyébként teljesen unalmas Orbáninfón egyetlen igazán izgalmas rész volt. Az RTL Klub újságírója, Vorák Anita kérdezte meg Orbántól, hogy megfontolják-e a rabszolgatörvény visszavonását. Majd amikor ezután a miniszterelnök arról beszélt, mindenkinek hó végén ki lesz fizetve a bére, Vorák visszakérdezett, miszerint a törvény lehetőséget ad a 36 hónapos kifizetésre.

Ekkor jött Orbán monológja, hogy ő mint munkás ember, hogyan harcolt a bérért.

„Én csak azt tudom mondani önnek, mint aki elég sokat dolgozott már, hogy amikor ledolgoztam a melómat, akkor várom a munkabéremet. És azt vagy azonnal, vagy heti bontásban vagy hónap végén ki kell fizetni. Sosem fogadtam el, hogy ne fizessenek ki. És szerintem Magyarországon a munkavállalók vannak is elég erősek, hogy ha túlórát vállalnak, előre tudják tisztázni, mik a fizetési feltételek. Törvény szerint megkövetelhetik, hogy őket fizessék ki, és azt is javaslom nekik, hogy követeljék is meg.”

Orbán Viktor 1990 óta parlamenti képviselő, előtte Soros-ösztöndíjas volt, illetve az állampárt Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának Vezetőképző Intézetében dolgozott, azelőtt pedig szakkollégista, egyetemista volt. Vajon Orbán hol szerezte e nagy tapasztalatait a munka világában?
A miniszterelnöki fizetésért harcolt meg vagy a képviselői fizetésért vagy Soros György elé állt oda, amikor későn kapta meg az ösztöndíját? Persze elképzelhető, hogy Orbán Viktornak voltak alkalmi munkái, 32-33 évvel ezelőtt, de ennek mi köze van ahhoz, amin ma a dolgozók keresztülmennek?

Ez a pár mondat jól jellemzi, mennyire elrugaszkodott a Fidesz-elit a hétköznapoktól. Egyrészt, ha ők maguk foglalják törvénybe a 36 hónapos kifizetés lehetőségét, akkor milyen törvény szerint követelheti meg a dolgozó a hó végi kifizetést? Meg egyébként is, már a korábbi munka törvénykönyvével megteremtették a lehetőséget a rugalmas kifizetésre, bár akkor csak egy évet hagytak a túlóra kifizetés csúszására.

De ki az, akinek ebben az országban nincs olyan története, akár családi,ismerősi körből nem hó végén, hanem egyáltalán ki nem fizetett munkára? Ki az, aki nem hallott még lehúzós főnökökről, a munkavállalókra rákényszerített alkukról?

...

ITT OLVASHATÓ

NEM ROSSZABB, MINT A HALÁLTÁBOR, CSAK MÁSKÉPP TAGADJA AZ ÉLET ÉRTÉKÉT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2019.01.11.

Vegyük át még egyszer, csak a rend kedvéért, nem mintha bármi értelme volna. A tüntetések kapcsán az egyik fő „vita” alap az erőszak kérdése, a másik, hogy mi miért tépjük a pofánkat, és firkálunk itt, miért nem tesszük inkább azt, amiről írunk. Kérdezik írásban a lánglelkűek, akik különben bizonyára géppisztollyal a vállukon rohangálnak a városokban, meg-megeresztve gyilkos sorozatokat. Erre a kérdésre van egy egyszerű válaszom: ha az írástudók nem a dolgukat tennék, akkor az effajta hozzászólóknak nem volna mihez hozzászólniuk, és még a jelenleginél is hülyébben néznének ki a fejükből, mert még annyira sem értenék, mi zajlik körülöttük, amennyire így alkothatnának maguknak némi fogalmat az események lényegéről, hogy vannak néhányan, akik próbálják elmagyarázni.

A másik kérdés fontosabb. Évekkel ezelőtt leírtam, ma sem tudok mást mondani, vér fog folyni, mert a csúti gazember ahhoz elég okos, hogy tudja, mi lesz a sorsa, ha elveszíti a teljhatalmat, de ahhoz túlságosan ostoba, hogy azt is tudná, ez elkerülhetetlenül be fog következni. Akkor majd hadonászni kezd, mint kollégája, a Kárpátok géniusza tette, hogy majd ő megmutatja, és valószínűleg lesz ideje a páncélkocsijait az utcára küldeni, mert ez a nép valószínűleg azt is megvárja. Utána már nincs több kérdés. Azaz van, ez a primitív bunkó megússza-e élve, az ugyanis nagyon rossz volna, ha nem – ezt is elmondtam már sokszor -, mert még sokáig kell bűnhődnie, hogy a fegyházablakon át lássa, az ember törvényei végül mindig eltakarítják az embertelenség pusztításának a romjait...

ITT OLVASHATÓ

GONDOS ATYAFIAK

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.01.11.

Itt vannak ezek a gondos, kormánypárti atyafiak, akik annyi mindenre ügyelnek, hogy azt elmondani nem lehet – strázsálnak ők mindent, koronától káromkodásig, bár a legtöbb nem fizetett pribék, hanem önkéntes poroszló, akik csak remélik, hogy egyszer majd pénzt is látnak a nagy hevületükért. Azért is olyan hangosak most.

Mert amelyik pénzt lát, az egyből megcsendesedik. No lássuk, mire vitt minket tegnap is a jó erkölcs szerelme és a hagyományok nagy tisztelete?

Hát például arra, hogy a Szent Koronát a Várba kell vinni. Nem azért, hogy kéznél legyen, hanem épp azért, hogy ne legyen kéznél. No, de miért a nagybetű? Első sorban is azért, mert törvény vagyon a védelmére, s a kisbetű tán megbántaná. Másodsorban azért, mert az érvényes Helyesírási Szótárban is így szerepel, márpedig azt nekem jó ismerősöm szerkesztette, derék, okos ember, akit főleg nem bántanék meg – mit nekem a koronasértés, ahhoz képest? No, de ha nagybetű, légyen nagybetű. Hanem hát mi a baj?

Nemzetünk legismertebb nyugdíjas miniszterelnöke, Boross Péter emelt szót, ugyanis kifogásolja, miszerint a Parlament Kupolacsarnokában van kiállítva a történelmi ereklye – mert ez esetben akárki megnézheti. Mondjuk

„Fiatalemberek egy gatyában, és fiatal nők lenge öltözetben, fedetlen keblekkel”

– ahogy az idős honatya fogalmazott. Őszerinte különben is elég volna évente egyszer-kétszer megmutatni, még sok is, mert így

„nem kapja meg azt a tiszteletet, mely évszázadokon keresztül bevésődött a generációkba.”

Csak annyit mondhatok, hogy ilyen a gondos atyafi: én magam ugyan elég sokat jártam a Parlamentben (tudósítani), és soha nem láttam egy szál gatyába öltözött csikósokat, valamint fedetlen keblű nimfákat körtáncot lejteni a Szent Korona körül, csak egy alkalommal egy szibériai sámánt, de mivel a fizika törvényei nem zárják ki, hogy egyszer csak megjönnek a meztelen felsőtestű orgiázók is (bár a magyar törvények elég alaposan kizárják, van Házőrség), hát értem, hogy tart ettől a veszélytől Boross úr.

A meztelen keblű hölgyektől amúgy is szokás félni kormányoldalon, 2013-ban még Bencsik mester vizionálta azt, hogy „félmeztelen nők fognak a Békemenetre rontani”, ami kétségtelenül kéjes látomás, nedves álom a tiszteletreméltó csataló részéről, ámde a félmeztelen hölgyeknek is van ízlésük, így az affér – Bencsik legnagyobb fájdalmára – elmaradt. Boross aggodalma is meglehetősen felesleges, bár az ő korában már az is eredmény, hogy ilyesmik foglalkoztatják. Holott ő maga tanúsíthatja, mekkora tisztelet vésődött be évszázadokon át a generációkba a Szent Korona iránt, ugyanis ahogy elnézem, végig ott volt.

Az összes évszázadon át.

A kebelcsodáktól azonban felesleges a Parlamentben tartani, olyan jók ott az erkölcsök, hogy azokon maga a hatalmas küproszi Aphrodité se bírna rontani. Vagy mert olyan jók, vagy mert nem találná őket, ami pedig nincs, annak ártani sem lehet...

ITT OLVASHATÓ

A II. VILÁGHÁBORÚS TENGERI ERŐDÖKBŐL KALÓZRÁDIÓK SUGÁROZTAK

MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG
Szerző: MOLNÁR CSABA
2019.01.11.

Miután Nagy-Britannia de facto megnyerte az angliai csatát, a brit kormány úgy határozott, hogy a légvédelmi állásokat igyekszik távolabb helyezni a legérzékenyebb célpontoktól. Stratégiai szempontból a legfontosabb helyszíneknek a kereskedelmi kikötők – legfőképpen Liverpool, ahová rengeteg Amerikából indított hajókaraván futott be –, illetve a déli folyók tölcsértorkolatai számítottak. Ezeket pedig leghatékonyabban a tengerre épített vas monstrumokkal kívánták megvédeni.

A Temze torkolatát használták a német bombázók a London felé vezető út legfőbb irányjelzőjeként, majd a folyót – a kor legforgalmasabb vízi útját – követve csalhatatlanul rátaláltak a fővárosra. Tengerre épített erődök már a napóleoni háborúkban is léteztek, így adta magát az ötlet, hogy ilyen hadállásokat telepítsenek a folyók védelmére. Csakhogy 1942-ben nem álltak rendelkezésre évek a felépítésükre. Ezért Guy Maunsell mérnök olyan vas erődöket tervezett, amelyeket a parton építettek fel, majd hajón szállítottak a számukra kijelölt pontokra, jellemzően 10-15 kilométerre a szárazföldtől. Ott az olajfúró tornyokhoz hasonlóan, beton alapra épített fém állványokra rögzítették őket. Kinézetük sokak számára H. G. Wells világát idézi. Egy-egy erődöt öt-hat, körben elhelyezett szigetszerű épület alkotott, amelyek alapterülete 2-300 négyzetméter volt...

ITT OLVASHATÓ

EZT TANÁCSOLJÁK ERRE AZ ÉVRE A BANKOK

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.01.11.

A hitelintézetek várakozása szerint az idén sem lankad a lakosság eladósodási kedve, de nem minden haladhat majd úgy, mint tavaly. A várható piaci környezet nagyobb figyelmet igényelhet a hitelfelvevőktől, megtakarítóktól, de maguktól a bankoktól is.

Szinte minden bank arra számít, hogy már ebben az évben megindul a hozamok emelkedése. Arról már elég sok szó esett, hogy ez a hitelfelvételt fontolgatókat mindenképpen a hosszabb távú kamatfixálás felé tereli (ezt a folyamatot a jegybank szabályozási lépésekkel is elősegíti). Úgy tűnik, az adósok megértették, mi a teendőjük. Mint Budapest Banktól (BB) az Azénpénzem.hu megtudta: náluk az újonnan felvett jelzáloghitelek 80 százaléka már 2018-ban fix kamatozású volt.

A BB szerint az eladósodást fontolgatóknak érdemes a jövedelemátutalás vagy egyéb szolgáltatások igénybevétele esetén kapható kamatkedvezményeket is megragadni. Ezt mi is célszerűnek tartjuk (a tétet növeli, hogy a hosszabb távú kamatfixálás drágább, ami viszont határozottan csökkenthető a különböző diszkontálási lehetőségek kihasználásával). Az is nagyon fontos azonban, hogy mindenki legyen résen, emellett figyeljen az elvárt feltételekre. Nemcsak a hitel felvételekor, hanem később is. Ellenkező esetben élethelyzetének rosszabbra fordulásakor csúnya meglepetés érheti az adóst.

Gond, ha nincs pénz, de az is fejtörést okozhat, ha van...

ITT OLVASHATÓ

MIT CSINÁLJUNK A FINN TÉLBEN?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Richárd
2019.01.11. 

A fázás mellett azért sok más (és tartalmasabb) elfoglaltságot is találhatunk magunknak Finnországban. Persze nem árt alaposan felkészülni, különben csúnya meglepetések érhetik az embert, ha viszont jól átgondoljuk a dolgokat, nagyszerű élmények érhetnek – derül ki a Helsinkiben élő Richárd írásából (és képeiből).

„Finnországgal kapcsolatban jó sok sztereotípia él az emberekben, amik közül talán nem az összes, de sok valóban igaz is.

Az egyik ilyen, hogy Finnországban hideg van. Nagyon. Ráadásul 4-5 hónapig tart a tél, ami ugye jóval több, mint 1-2 hét, így komoly felkészülést igényel, a lehető legtöbb szempontból.

Nem csak fizikailag kell felkészülni a finn télre, meleg ruhákkal, szöges téligumival az autóra, hanem kifogyhatatlan mennyiségű hobbival, ötlettel, és tervekkel, hiszen október közepén elmegy a nap, és május közepéig kettőnél több alkalommal nem is fogunk találkozni vele, ami nagyon sok ember számára igazán megterhelő tud lenni, ha nem foglalja el magát hasznos, és értékes tennivalókkal..."...

ITT OLVASHATÓ 

EZÉRT KÉSNEK A NYUGDÍJAK, VÉRLÁZÍTÓ HOZZÁÁLLÁS A KINCSTÁRNÁL

24.HU
Szerző: TAMÁSNÉ SZABÓ ZSUZSANNA
2019.01.11.

Mint hírt adtunk róla, késnek a nyugdíjak. Az utalással érkező nyugdíjaknak 12-én kell megérkezniük a számlákra. Ha a 12-e hétvégére esik, akkor pedig a megelőző munkanapon. Azaz ma van a nyugdíj napja.

Több idős olvasónk is jelezte azonban, hogy a januári pénzük nem érkezett meg pénteken reggel. Holott máskor már reggel negyed nyolc körül kapják a banki sms-t, hogy megjött a pénzük. De pénteken nem jött ilyen üzenetük, sem nekik, sem házastársaiknak. Több banknál is ugyanez volt a tapasztalat.

Egyikük, akinek éppen életmentő gyógyszereket kellene sürgősen kiváltania, fel is hívta a Magyar Államkincstár hozzá legközelebb eső veszprémi fiókját, hogy érdeklődjön. Amikor forszírozta, mennyire nagy szüksége lenne most a pénzre, a gyógyszerkiváltás miatt, az ügyintéző nem túl együttérzően a fejéhez vágta:

"Úgy látom, azért telefonálni még van pénze".

A nyugdíjjal kapcsolatban azt közölték a nővel, hogy az államkincstár már elindította a pénzeket. Felhívta bankját, az OTP-t is, ahol érdeklődésére elmondták, hozzájuk még nem érkeztek meg a nyugdíjak.

Mi is megkérdeztük az érintetteket, a Magyar Államkincstárt és a bankokat is. A válaszokat még várjuk. Közben az OTP oldalán a következő tájékoztatás jelent meg, amelyből kiderül, hogy

hétfőnél előbb nem számíthatnak az idősek a pénzükre, és nem a bank miatt van csúszás:...

Az MSZP-s Korózs Lajos a Facebookon közzétett videójában azt mondja, tudomása szerint új informatikai rendszerre álltak át, ezért nem érkezhettek meg időben a nyugdíjak. Utoljára 40 napja kapták meg a pénzüket az idősek (a karácsony miatt előrehozták az utalást), és mintegy 1 millió időst érinthet az elmaradt utalás...

ITT OLVASHATÓ

JAKUS IBOLYA: ÉN MAGYAROK, TE MAGYARSZ, Ő MAGYARIK - SZUBJEKTÍV LAPAJÁNLÓ

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: JAKUS IBOLYA
2019.01.10.

Hogyan lett Krull József kispesti villanyszerelőből III. József, a magyarok királya? A korabeli forrásmunkák szerint úgy, hogy a parlament által egy nap alatt megalapított Legitimista Légió begyűjtötte az összes magyar DNS-mintáját, lengyel papok pedig titkos akció keretében Magyarországra csempészték Jagelló Kázmér 0,15 gramm súlyú csontdarabkáját, majd a mintákat egybevető kutatók rábukkantak a derék mesterember csodálatosan tiszta Jagelló-génállományára. Míg II. József csak kalapos király volt, az Isten Ostora nevű szakközépiskolában közepes eredménnyel érettségizett szakit 38 négyzetméteres panellakásából nyomban a budai Várba költöztették, és a Duna műjegén meg is koronázták. A dicsőséges történet a korona melletti dísztárlóban elhelyezett dokumentumban olvasható, de eredetét nem az év elején megalakult Magyarságkutató Intézet jóvoltából ismerhettük meg, hanem Spiró György vetette papírra a Feleségverseny című szatirikus utópiájában. Melynek ijesztően nagy része az elmúlt 10 évben sajnálatos módon megvalósult. Mintha maga az „őstörténet megújítására” létrejött intézmény is az abszurd regény lapjairól kelt volna életre: lesz hozzá 101 fős stáb, 800 millió forint közpénz és számos iránymutatás a történelmi alvilág nézeteit pártoló Kásler Miklóstól, aki például egy genetikai kutatás alapján kijelentette, hogy az Árpád-ház tagjai biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek. Címlapsztorink persze a komikus összevisszaságban felleli a praktikus megfontolást is, ami nem más, mint az akadémiai intézetekkel szemben alternatív kutató-, de leginkább kifizetőhelyek felállítása.

A nagy magyarokkal persze vigyázni kell – ezt, ha máshonnan nem, Esterházy Péter Így gondozd a magyarodat című hangjátékából tudjuk, mely szerint például a lakás méretének összhangban kell állnia a magyar nagyságával, ezért a legnagyobb, Széchenyi például lakótelepen abszolút használhatatlan. Bizonyára ez magyarázza a legkirályabb kortárs szerelő, Mészáros Lőrinc kastélyait és szállodáit, de, mint Fókuszban összeállításunkból kiderül, a leggazdagabb magyarnak már a Kárpát-medence is szűkössé vált, s a külpiacokról próbál az étvágyát kielégítő finanszírozáshoz és befektetésekhez jutni. A kismagyart, vagy Esterházy szavaival az összement magyart, a savó leöntése után túrónak használhatjuk, és a kormány a jelek szerint így is tesz. Dossziénkban Mellár Tamás, a KSH volt elnöke elmagyarázza, hogy miért kell hárommal elosztani azt, amit a propaganda állít a reálbér-növekedésről, a Gazdaságban pedig cikkek sorában kivesézzük, mi marad a lakáskasszák ellehetetlenítése, a cafeteriajuttatások megnyirbálása, a népegészségügyi szűrőprogramok elhalasztása és az M0-s körgyűrű befejezésének elnapolása után.

Esterházyt és Spirót a kultúrharcosok előszeretettel vádolják magyargyalázással, a Magyarország rovatunkban ismertetett MTA–Medián-kutatás szerint azonban a kulturális és tudományos elit a legnagyobb tekintélyű kulturális szereplők között értékeli őket. A kulturális ágankénti toplistákból kiderül, kik a legnagyobb író-, zenész- vagy színészfejedelmek, s hogy miként változott a kortárskánon a tíz évvel ezelőtti felméréshez képest. Szellem rovatunkban pedig olyan, magyarul most megjelent amerikai regényt ismertetünk, amelyben a próféciák a valóságot alakító algoritmusokká válnak. A címe önmagáért beszél: Végtelen tréfa.

ITT OLVASHATÓ

TÉNYLEG VANNAK, AKIK MINÉL TÖBBET AKARNAK TÚLÓRÁZNI, DE EZ NEKIK SEM JÓ

444
Szerző: ALBERT ÁKOS
2019.01.11.

- A túlóratörvényről rendeztek vitát csütörtök este a Kossuth klubban.

- Meghívták a nagy német autógyárak magyarországi vezetőit, de ők nem mentek, mondván, hogy politikai kérdésekben nem nyilvánítanak véleményt.

- Ott voltak viszont az Audi és a Mercedes szakszervezetisei, akik kivesézték, miért káros a sok túlóra, és miért átláthatatlan a rendszer a munkások számára.

- S mégis, a dolgozókegy része még több pluszmunkát vállalna. Hogy lehet ez?

Egyelőre nincs napirenden a túlóratörvény módosítása - mondta újságírói kérdésre Orbán Viktor a csütörtök délelőtti sajtótájékoztatóján. A miniszterelnök most is hangsúlyozta, hogy aki túlórázik, azt ki fogják fizetni, és azt is hozzátette, hogy a magyar kkv-k szenvednek attól, hogy stikliket kell alkalmazniuk, ha túlórában akarnak embereket foglalkoztatni, a törvény ezért nagyobb mozgásteret fog nekik adni.

Orbánnak és a kormánypárti képviselőknek nem hiába kell annyit magyarázniuk a szakszervezetek által csak rabszolgatörvénynek nevezett túlóratörvényt:

tényleg nagyon nehéz ezt úgy értelmezni, mint ami a magyar munkások helyzetét könnyíti, és nem elsősorban a cégeknek kedvez.

A törvény kimondja, hogy 2019. januártól a dolgozó hozzájárulásával elrendelhető akár évi 400 túlóra is, és három évre növelhető a munkaidőkeret, amely az elszámolásnál fontos. Palkovics László ITM-miniszter korábban azt mondta, a módosítást a “gazdasági szereplők” kérték...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM LXIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (FOLYTATÁS)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.01.11.

I R O D A L O M

Turi Tímea: Mégis mire ment azzal a tulajdonjoggal?


Én is azok közé tartozom, akik nem ott alapítanak családot, ahol születnek, ezért tudom, ha az embernek gyereke születik, onnantól nem az az otthona, ahol felnőtt, hanem ahonnan el fogják hagyni. Az otthon töltött két év alatt, amíg a kisfiam nem kezdett közösségbe járni, jobban kiismertem a környéket, mint a férjem, aki pedig születése óta erre él. Ahogy ráncba szedtük napjaink, úgy ütötte fel a fejét Berci bácsiéknál a romlás. Vagy csak én figyeltem jobban, és most tűnt fel, hogy már eddig is ott volt? Klári néni egyre sápadtabb lett, az arca beesett, és gyakran találkoztunk össze a sarkon, én a babakocsit tologattam körbe-körbe a ház körül, ő cigarettázni járt ki naponta többször is. Hogy tetszik lenni? Tüdőrákom van, mondta, és szívott egyet a kezében tartott cigarettából. Ilyen nincs, gondoltam, ha valaki egy ilyen jelenetet írna le egy kéziratban, megpróbálnám kihúzatni, hogy túlzás, hiteltelen.

Vári Attila: Boldog Berta

Valahányszor hazajött a temetőből, mindennapi menetrendjének egyetlen biztos állomásáról, megboldogult Berta mákgubóval kevert mentateát ivott, mert, mint mondta, az hidegen tartotta az álmait, nem izzadta át rémséges látomásaitól a lepedőjét. Nem is tudtuk más nevét, csak azt, ahogy nagyanyám emlegette az ikernővérét, akinek mintha nem is lettek volna élő ismerősei. A család számára, ő, a megboldogult Berta volt.

– Meglátogattam a megboldogult Ferimet – mondta a világ legtermészetesebb hangján és olyan szagot árasztott a sírnál töltött órák miatt, mintha belefeküdt volna a kárminvörös bazsarózsákba. – Az én Ferim igazi huszárkapitány volt, még a vendéglőbe is belovagolt, mert olyan fenegyerek volt az én Ferim.

Nagyanyámtól tudtuk, hogy az én Ferim, egyszerű közrendőr volt a lovas alakulatnál, akiknek megengedte a polgármester, amikor kiszuperálták a lovakat, mert motorbiciklivel, autóval látták el a külterületeken járőröző milicistákat, hogy búcsú felvonulást tartsanak a főtéren. Megboldogult Berta a járda szélén állt, amikor melléje ért az Én-Ferim, aki viccből, mert se nem kellett lehajoljon a nyeregből, sem felállnia a kengyelbe, mert éppen olyan magas volt a lovon, mint nagyanyám ikertestvére a maga valójában, oldalozva léptetve a lovát, mintha a spanyol lovas-iskola bemutatóján lenne, szájon csókolta nagyanyám ikertestvérét.

Lévai Júlia Míra: Elégtétel

– De ugye azért itt is a kommunisták vannak hatalmon? – ezt egy ifjú szovjet látogató kérdezi most a templom közepén, miután megtudta, hogy ide rendszeresen járnak misére emberek, és hogy attól nem lesz semmi bajuk. Ortodox keresztény, közismertebb nevén görögkeleti templom, Budapest belvárosában. Otthon ők az ilyet pravoszlávnak hívják. De ez itt nem orosz, hanem szerb.

A tolmács kissé szorongva fordítja le a kérdést a mellette álló esperesnek (az imént mutatkoztak be egymásnak, onnan tudja a rangját), aki ugyan csak egy órára ment le a templomba, de így, hogy Zorka is beugrott a szomszédból, meg szovjet vendégek is jöttek, maradt még kicsit. És persze válaszol a kérdésekre:

– Ki más is lehetne hatalmon? Viszont amióta a maguk Sztálinja meghalt, úgy tudom, az egész szovjet tömbben inkább szocialistának hívják a rendszert.

Vécsei Rita Andrea: Egy mosoly, egy kéz

Bobóka hányingert kapott azon a szép őszi reggelen a hegyen futóktól. Összevissza szaladgáltak előtte pink és neonsárga felsőkben. Vörös fejjel kacsáztak utcahosszakon, csak kerülgette, mikor vitte volna a gyereket misére, hadd ministráljon. Magányos futók voltak szerteszét, tulajdonképpen nem zavarták a közlekedést, nejlontrikóik elképzelt izzadságszaga, talán az önfeledtség, az tud zavarni, ha az ember maga is épp nem fut, de hát hogy tehetné meg, hogy fut pont vasárnap. Nem volt szép őszi reggel, illetve hiába volt kívülről az, belül ragacsos volt, és szürke. Egészen vasszürke, mint az ég rosszabb őszökön.

Ozsváth Zsuzsa: Utazóknak kijelölt hely

Ozsváth Zsuzsa: IMG_0450

Ozsváth Zsuzsa: Edisonnak szeretettel

Háy János: Csavar

K R I T I K A

Selyem Zsuzsa: Anarcho-misztikus költészet
Röhrig Géza: Angyalvakond. Menhely Alapítvány–Fedél Nélkül, Budapest, 2018, 97 oldal, 2290 Ft

Hasonlatairól írta Nádas Péter a kötet utószavában, hogy fordítottak, „nem a természetit hasonlítja a mesterségeshez, a művihez, hanem a művit, a mesterségest a természetihez.” Nem az ismeretlent hasonlítja az ismerthez, a vadat a megszelídítetthez, hanem fordítva: „szabad s oly tiszta / mint egy dugihely / ha meghalt az alkoholista” (lackó) Ezek a hasonlatok – legyen itt még egy a nyitóversből: „a hold meg úgy tespedt moccanatlan / akár a vécésnénik üres tányérjára / pillanatragasztózott euró” és még egy a pöcök megtorpanból: „ő mint szagot kapott őz áll egy kereszteződésben” – jelzik a versek nézőpontját. Kint vagyunk, elhagyatott helyen, ahol a rutinos létező alig is figyel, maximum átvág konvenciókkal zárt érzékszervekkel.

A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Bihari Péter: Ex libris

Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság
Ungváry Krisztián–Meruk József: Rákosi Mátyás eltitkolt szolgálatai
Eörsi László: A „budai srácok” 1956
Szvák Gyula: „Nem lelkendezhetek főállásban”

Pető Péter: Magyar napló
Anna Politkovszkaja: Orosz nap­ló. Fordította Szieberth Ádám. Athe­naeum Kiadó, Budapest, 2018, 416 oldal, 4499 Ft

A legbátrabb újságírók egyikét 2006-ban meggyilkolták, naplója az utolsó munkája, ami a halála előtti időszak eseményeit örökíti meg: az autoriter rezsim kiteljesedését, a nyomorult árulásokat és lopásokat. Kérlelhetetlen következetességgel mutatja be Vlagyimir Putyin politikájának valódi természetét, az oligarchák szolgai igazodását, az ellenzék domesztikációját. Borzongató olvasni a 15 évvel ezelőtti Oroszország valóságának krónikáját, mert Politkovszkaja tanulságtétele szükségszerűen az egyik lehetséges magyar út felrajzolása. Filippov Gábor, e kötet nagyszerű szerkesztője többször felhívta már a figyelmet arra, hogy ha a magyar modellt nem tekintjük unikumnak, az egyetemes históriában nem látott kreálmánynak, akkor összevethető más versengő autoriter rendszerekkel. Márpedig ezek egyike Oroszország. A hasonlóságot bizonyítja a napló, amelyben bizonyos szöveghelyeken tényleg csak neveket kell cserélnünk, hogy magyar újságcikkek köszönjenek ránk. Különösen figyelemreméltóak az rendszerkonform, öltönyös ellenzék gyávaságát taglaló részek.

Hahner Péter: Az első virtuális város
Roger Crowley: Kalmár-köztársaság. Hogyan hozta létre és veszítette el tengeri hatalmát Velence. Park Könyvkiadó. Budapest, 2018, 455 oldal, 4900 Ft

Crowley igen emlékezetesen mutatja be a város intézményeit, kulturális sokszínűségét, kereskedelmi tevékenységének kulisszatitkait. Könyve távolról sem történelmi kézikönyv, nem Velence évszázadainak átfogó története, viszont haszonnal forgathatja minden műveltebb olvasó, aki tervezi, hogy ellátogat ebbe a városba. A kötet (számunkra) legfőbb hiányossága, hogy a szerző szinte tökéletesen figyelmen kívül hagyta a velencei-magyar konfliktusokat. Ezeket B. Szabó János utószavából ismerhetjük meg, amelyet a gondos szerkesztők a kötet végére illesztettek.

Konkoly Dániel: Mi van a mélyben?
Fekete Vince: Szárnyvonal. Időmérték sorozat, 21., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 104 oldal, 1999 Ft

A kötet leghosszabb, ám nem csak a terjedelme miatt legelgondolkodtatóbb költeménye a Cété, amely nemcsak az erdélyi irodalom több ízben is jelölt szerzőihez kötődik, hanem az anyaország költőinek is számos alkotásához. A komputertomográfia tulajdonképpen térben rajzolja ki azt, amit a hagyományos röntgen csak síkban enged szemlélni. Noha a röntgensugárzás korai értelmezői úgy vélekedtek, hogy ezzel a technikával majd olvashatunk a másik gondolataiban, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem annyira az addig hozzáférhetetlen titkot mutatja meg a technika, hanem éppen azt, hogy mennyire nem valami metafizikai rejtőzik a mélyben, megidézve ezzel Kassák avantgárd korszakának, a korai József Attilának, vagy éppen a Tücsökzene Szabó Lőrincének röntgen-verseit.

Margócsy István: „Tér-kép e táj”
Visy Beatrix: Madártávlat és halszemoptika. Irodalomkritikák. Műút könyvek, Miskolc, 2017, 327 oldal, 2500 Ft

Visy Beatrix, a mostanában dívó kritikusi gyakorlattól kissé eltérő módon, nem tartózkodik attól, hogy személyes elfogódottságait, időnként elragadtatásait is beleírja analitikus leírásaiba (amint az egyik ÉS-kvartett-béli megszólalásában, az értékelésbeni állásfoglalás során, nyíltan ki is mondja: „Ha megtartottam volna a kritikusi énemet, akkor eggyel kevesebb pontot adtam volna. Végül azért adtam 9 pontot, mert érzelmileg, érzékileg nagyon nagy hatással volt rám a könyv”). E kritikagyűjtemény szerzője bátran vállalja értékelésének szubjektív mozzanatait is – érdekes túlzásokkal, látványos hiperbolákkal, mindig vállalva véleményének bekövetkezendő bizonyítását is (ahogy Závada regényének rajongó bírálatában fogalmaz: „Nagy kincs ez nekünk”). Épp emiatt lesznek érdekesek és rokonszenvesek kicsiny „vallomásai”, melyekben nem beismeri, hanem szinte kihirdeti, hogy el van ragadtatva a műtől, hogy azonosult vagy a szerzői szándékkal, vagy a történettel, vagy valamely szereplővel – az analitikus kritikát kedvesen és értelmezhetően vegyíti az olvasó beleélés „élmény-kategóriájával” (ismét a szerzőt idézem: „mintha ott lennénk e dolgok között…”).

Radnóti Sándor: Egy romantikus kritikus

John Ruskin: A XIX. század vi­har­felhője. Válogatott írások. Válogatta Csuka Botond, Déri Ákos és Ke­­resz­tes Balázs. Fordította Csuka Bo­tond és Keresztes Balázs. Vers­for­dí­tások: Kepes János. A be­ve­zető tanulmányt írta Gyenge Zoltán. Typotex Kiadó, Budapest, 2018, 348 oldal, 3900 Ft

Nehéz lenne tömör összképet adni Ruskin teljesítményéről. Jellegzetes brit különc volt, idioszinkrázia jellemezte (mint az előző évszázad centrumban álló angol kritikusát, dr. Johnsont), ellentmondásokat állításai között nemcsak az egész életműben, hanem még ebben a kis kötetben is bőven föl lehet fedezni. Mindenesetre vele jött létre a művészeti író típusa, egyszerre volt jelentős képzőművészet-, irodalom- és társadalomkritikus.

Wagner István: Japán-mánia
(Im Japanfieber – Von Monet bis Manga, Arp Museum Bahnhof Rolandseck, Remagen. Megtekinthető január 20-ig.)

Králl Csaba: Előttük a vízözön
(Budapest Kortárstánc Főiskola: Fent és lent – Trafó, december 20.)

A BKTF anyagi helyzete sosem volt rózsás, de mindig elevickélt valahogy a háborgó tengeren, miközben gondjai idővel csak szaporodtak. A megszűnés okai is összetettek, bár kétségtelen, hogy az egyik legnagyobb érvágást az államilag finanszírozott helyek nullára történő szisztematikus leépítése jelentette (ekkor vált az iskola végleg fizetőssé, és nyitotta meg kapuit 2014-ben a külföldi diákok előtt), továbbá az a szomorú tény, hogy nem volt kinek átadni a stafétát, mert senki nem volt olyan bátor és elszánt, hogy ilyen finanszírozási nehézségek mellett és ennyire harcias társadalmi-kultúrpolitikai közegben átvegye az intézmény vezetését. Azaz fejjel menjen a falnak.

György Péter: A kurátori koncept art
(Csak tiszta forrásból. Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső művészetében – Magyar Nemzeti Galéria, április 7-ig)

Stőhr Lóránt: Legyőzni a felnőtteket
(Reisz Gábor: Rossz versek)

Reisz szédítő tempót diktál, nincs üresjárat a filmjében, egyik poén a másikat követi, egyik szellemes rendezői húzás a másikba ér – ahogy egy buszút mogorva valóságából a muzsikás képzeletbe vált, ahogy a jelenből egy szellemes vágás, látványos kameramozgás a múltba vezet. A rendezés képzeletgazdagsága a film legfontosabb állítása. Reisz szórakoztatóan könnyeden, mégis meggyőzően és átélten emlékeztet az álmodozás hatalmára és az alkotás örömére.

Végső Zoltán: Határponton
(Váczi Dániel Multet: Reticular – Future Music Records, 2018)

Magyarán Váczi arra tesz kísérletet, hogy világosan megfogalmazzon olyan átjárási pontokat XX. századi, klasszikus-kortárs és jazz zene között, amelyeket érzünk ugyan, hogy jelen vannak, de annak a kompozícióhoz köthető szabályszerűségeit, majd az onnan való leszakadás mikéntjét eddig nem láttuk ennyire pontosan. Tulajdonképpen nem is kísérletről van szó, mert Váczi egy meglehetősen erős lábakon álló kompozíciós technikát dolgozott ki az utóbbi években, amit retikuláris zeneként ír le.

Herczog Noémi: Szomszédok
(Székely Csaba: 10. R.: Sebestyén Aba. Radnóti Színház)

A matematikai szerkezet és a számmal azonosított szereplők Székely Csaba egyik legfontosabb drámaírói készségét teszik próbára, az összetett karakterábrázolást. Hiszen darabjait nem annyira azok egyéni nyelvezete, mint inkább problémafelvetése – a komplex identitások – teszi egyedivé és fontossá.

Fáy Miklós: A közös életünk
(Cecilia Bartoli: Antonio Vivaldi – Decca, 2018)

Én is tudom, hogy nem fogja ez a lemez úgy fejbe csapni a világot, mint az 1999-ben megjelent album. A közönség is hozzászokott a gondolathoz, hogy Bartoli köztünk van, és ha szerencsés vidéken lakunk, akkor időnként hallhatjuk is őt. Hozzászoktunk az énekelhető Vivaldihoz, még nálunk is játszották a Farnacét, és nem is rosszul. Nem lett tőle nagyobb a barokk operák rajongói tábora, ahhoz túl sok ellenállást kellene legyőzni, túl nagy erőfeszítést kellene tennie a közönségnek, és jelenleg nem dolgozik olyan operarendező az országban, akinek a kedvéért az operabarátok vagy -ellenségek meg is tennék ezt az erőfeszítést. De az áriák itt vannak, és néha figyelmeztetnek, hogy valami mellett elmegyünk.

Károlyi Csaba: Fékezett tárgyilagosság
(Az Inforádió elmúlt heti híreiről)

A normális persze az lenne, ha sehol se manipulálnának. Azonban, ha a kormánymédia manipulál, akkor a „tárgyilagos” média pozitív diszkriminációval tudhatna csak egyensúlyt teremteni. Ha csak a Klubrádió és az ATV meg pár hírportál számol be rendesen a tüntetésről, akkor kérdéses azt gondolni, hogy egy „tárgyilagos médiának” egyformán kellene távolságot tartania a kormánymédiától és az ellenzéki médiától. Pláne nehéz volna azt mondani, hogy a „tárgyilagosság” azt jelenti, hogy a kormányhoz állunk közelebb. (A szombat délutáni mélypont: az Origón nem volt hír a tüntetésről, csak a Fidesz sorosozós reagálásáról.)

Siba Antal: Mindenük a gyerek
(Költözik az iskola, költözik a hivatal. RTL Klub)

A két híradás időben öt-tíz perc különbséggel volt látható, ennek a szerencsétlen sorsú országnak két külön világa. Egyik helyen nem jut pénz a gyerekekre, mert az állam odalökött ugyan valamit, de hogy elég volt-e, vagy sem, az már nem érdekes. A másik világ az, amelyik egyre többen egyre nagyobb csodálkozással figyelnek.

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM LXIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.01.11.

P U B L I C I S Z T I K A

Kovács Zoltán: A nagy stratéga

Egy hete a parlamenti ellenzéki pártok a Momentummal kiegészülve, szakszervezetek és civilek közös kormányellenes tüntetésén az MSZP elnöke bejelentette, hogy létrejött az egység a parlamentben és az utcákon, ezért egységre kell törekedni az EP- és az önkormányzati választásokon is. Közös ellenzéki jelöltet kell indítani mindenhol.

Állnak a dobogón az összetartó pártvezetők, zászlaikat tépi a hideg januári szél, és nem tudom, tízből hány ember hiszi, amit mondanak. Most ők állnak ott. De ha ezek elmennek, akkor jönnek ugyanezen pártok Luciferei, a Luciferek politológusai, akik elővezetik, hogy a pártok között akkora értékkülönbségek vannak, hogy az ilyen gondolat szimpla illúzió. Máig nem értem, vajon ma van-e annál alapvetőbb közös érték ebben az országban, hogy történetének egyik legkártékonyabb és alighanem legkorruptabb kormánya lelépjen a színről. Pedig nem lett volna lehetetlen. Én is úgy látom, mint Filippov Gábor, aki a 168 Óraegyik év végi számában úgy nyilatkozott, hogy „a NER struktúrája a 2018-as állapotában még leváltható lett volna”.

Molnár Erzsébet: Vízkereszt

Kardos Julianna: Akadémiai abszurd

„Cáfolni makacskodás nélkül, megcáfoltatni haragvás nélkül.” Az idézet a Magyar Tudományos Akadémia egykori titoknokától, Toldy Ferenc akadémikustól származik, aki – ahogy monográfusától, Dávidházi Pétertől tudjuk – a „sine ira et studio” tacitusi módszerének meghonosításán munkálkodott. Írásomat az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetőjének, a mérnök-miniszter Palkovics László akadémikusnak ajánlom. Feltételezve, hogy az érvek számítanak, és közös erővel sikerül őt meggyőzni arról, hogy az MTA-kutatóhálózat finanszírozástechnikainak mondott felszámolása helytelen.

Gadó Gábor: Számvevők szolgálatban

Halmai Gábor: A jogállami gondolkodás csapdája

Váncsa István: Viszi a szél a fűrészport

Frölich Róbert–Gábor György: „Nem hatalommal, sem erővel”

Köves Slomó a hozzá igen közelálló 168 Óra című lapnak adott interjúban arról beszél, hogy „két felfogás ütközik annak kapcsán, hogy egy szervezet (értsd: egy egyház vagy felekezet – F. R.–G. Gy.) milyen viszonyt ápoljon a mindenkori, szalonképes hatalommal. Az egyik azt tekinti kiindulópontnak, hogy az adott szervezet erkölcsi integritását az határozza meg, kikkel köt szövetséget, kikkel működik együtt és kivel nem hajlandó erre. A másik iskola szerint az erkölcsi integritást éppen a cselekvés, vagyis a közélet konkrét ügyek mentén történő aktív alakítása teremti meg. Kijelölünk olyan ügyeket, amelyeket értékrendünkben fontosnak tartunk, és ezekhez keresünk szövetségeseket. Ebbe természeténél fogva beleértendő az aktuális kormányzat is. Én az utóbbi iskolának vagyok az elkötelezett híve, ezért számomra nem az a kérdés, hogy az EMIH közel áll-e a kormányzathoz, hanem az érdekel, melyek azok a konkrét, értékalapú ügyek, amelyekben a mindenkori hatalommal, jelen esetben Orbán Viktor kormányával egy egyházi szervezet számára kötelesség együttműködni.”

Darvas Béla: Az emberi csíravonal átfogalmazása

Szemlélődő természetű ember vagyok, akit érdekel, honnan merre tartunk. A géntechnológia vagy annak genomszerkesztési változata nem tölt el rettegéssel, persze túlfokozott várakozással sem. A bonyolultnak tűnő történet, amiről most írok, egy ideje lázban tartja a kutatói társadalmat. Az emberi csíravonal kínai ikermagzatokban elvégzett módosításának híre november 25-én ért el bennünket, és pár nappal később alig volt jelentősebb sajtóorgánum, amely ne tárgyalta volna. A hír röviden úgy szól, hogy a HIV-pozitív apa spermiumának és ettől mentes anya petesejtjének genomszerkesztésével (a módszer neve CRISPR/Cas9, a továbbiakban CC) inaktiválták az egyik legismertebb HIV-receptorfehérjét termelő emberi gént (CCR5). E gén által termelt, ún. kemokinreceptor-fehérje segíti be a sejten belülre a vírust, mely folyamat a betegség kialakításához nélkülözhetetlen. A gén csendesítése – ezáltal a fehérje termelődésének gátlása – révén a kínai ikerpár több HIV-törzs ellen védetté vált.

Lukácsi Béla: Nemzeti áltudomány

Kozák Márton: Az EP-választás és a magyar szabadság

Elöljáróban, a hatalomkoncentráció magyarországi mértékének pusztító következményei miatti aggodalmat egy pillanatra félretéve, hideg fejjel, tárgyszerűen, harag és indulat nélkül le kell szögezni az alábbia­kat. Elviselhetetlen szégyen, hogy a hatalommegosztás polgári elvének szentségét megcsúfolva minden hatalom egyetlen ember, Batthyány Lajos és Nagy Imre mártír miniszterelnökök közös kasszát dézsmáló, nemzetközileg koszos tolvajként számon tartott utóda, a büdös bunkó módjára egyetemet kiebrudaló, baltás gyilkost kiszabadító, korrupt bűnözőknek menedéket nyújtó és üldözötteket üldöző, és a Bartók, Neumann, Puskás és Rubik által fényessé tett magyar nevet beszennyező ember kezében összpontosul. A teljhatalom akkor is tűrhetetlen, ha jó ember gyakorolja. Ha Orbán, akkor kiváltképp.

Láng Zsolt: Ahogyan élsz - Balla Zsófia születésnapjára

Ádám Péter: Testvérellenfelek

Hazai sajtóban emberemlékezet óta nem beszéltek olyan alpári hangon francia köztársasági elnökről és általában Franciaországról, mint ahogyan – rájátszva a mesterségesen is gerjesztett Trianon utáni francia-gyűlöletre – mostanában beszélnek a kormánylap hasábjain. Legutóbb Macron és a nacionalista lepra című cikkében (Magyar Idők, 2018. november 23.) Fricz Tamás egyenesen „hamiskártyásnak”, sőt (a szót, igaz, ki nem mondva, csak sejtetve)zsidóbérencnek nevezte a francia államfőt. Mindez azért olyan abszurd, mert a kormányoldal Macronra uszított újságírói vagy nem látják, vagy nem is akarják látni, milyen sok a hasonlóság, párhuzam, analógia a francia köztársasági elnök meg a magyar kormányfő között.

Majtényi László: „Minden üldöztetés ellen” - Ludassy Mária hetvenötödik születésnapján

F E U I L L E T O N

Szilasi László: Jeles napok

I N T E R J Ú 

Kardos Ernő: Az Orbán-rendszer hamarabb véget ér, mint gondolnák - Beszélgetés Csaba Lászlóval

V I S S Z H A N G

Ungváry Rudolf: A normalitás jó érzése

a Muzsika szerkesztősége: Nem vész el, csak átalakul

Kürti László: A punci és társai

Horváth Judit: Nem tűrte

Tájékoztatás

Helyesbítés

P Á R A T L A N  O L D A L

os: HOLT-TENGERI TEKERCSEK

d. magyari: PROPAGANDA

Huszár Ágnes: ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS

-pé-: KIRAKAT?

Ladányi András: KIKOSARAZVA

A. J.:  REMÉNYTELEN?

MŰFAJ

Róna György: VILÁGOSABB LESZ?

-skó: EGY JÓ TANÁCS

(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ

ITT OLVASHATÓ