Szerző: TÓTH MIHÁLY
2019.12.19.
Örök módszerek, lassú változások
Az első kérdéskör megérdemel egy rövid visszapillantást.
A titkos vizsgálódások, rejtett kihallgatások, lopva szerzett értesülések mindig az emberi kapcsolatokkal járó intrikák, leleplezési kísérletek velejárói voltak, s az ilyen esetek irodalmi, művészeti feldolgozása sem ritka. Elég a rabok kihallgatását módszeresen végző Dionüszioszra, Mozart Varázsfuvolájában Monostatosra vagy Jókai Aranyemberére gondolnunk.
A hasonló módszerek vélt vagy valódi bűnök nyomozásában is gyorsan elterjedtek. Évszázadokon keresztül legfeljebb a módszerek finomodtak, s bővültek persze a technikai lehetőségek is. A titkos eszközök rendszeres alkalmazását az ezt leplezni próbáló formális jogi kirakatok mögé rejtették.
Nálunk a múlt század utolsó évtizedéig a rendőrség magánszférát érintő titkos technikai eszközeiről és módszereinek alkalmazásáról stílszerűen titkos jogszabályok rendelkeztek. A részletes szabályozás több mint száz (!), szintén a titkos ügykezelés előírásai szerint készült és használt parancs, utasítás, módszertani útmutató feladata volt a rendőrségen, a határőrségnél és az ügyészségen. A rendszerváltozás ezen a területen sem egyik napról a másikra következett be. A Legfőbb Ügyészség 1988 őszén tudományos konferenciát rendezett a vádhatóság aktuális feladatairól, s ezen már felvetették, hogy a rendőrség büntetőeljáráson kívüli, különösen „nyílt nyomozással párhuzamosan folytatott” felderítő tevékenysége „nemcsak eszközeit és eredményeit, hanem létét és alkalmazását tekintve is eltitkolt még az ügyész előtt is”...
Az évezred utolsó évtizedébe lépve nálunk is elkerülhetetlenné vált a titkos nyomozási tevékenység törvényi keretek közé szorítása. Valóságos jogszabálydömpinggel próbálták legalizálni a titkos eszközök változatlan prosperálását, az ezek igénybevételére jogosító különleges felhatalmazás szinte „státusszimbólummá” vált. Úgy vélték, a jogi háttér, az „alkalmazás nyílttá tétele” igazolhatóvá teszi, hogy a következő években öt nyomozati feladatokat ellátó szerv, öt titkosszolgálat és a rendőrség belső elhárítása (összesen tehát 11 szervezet!) kapjon jogosultságot titkos eszközök igénybevételére. A maival lényegében azonos törvényi feltételek mellett kialakult az engedélyhez nem kötött, az ügyészi engedély alapján gyűjthető és a bíró, illetve igazságügy-miniszter engedélyével beszerezhető bizonyítékok rendszere. A büntető eljárásban „titkos adatszerzés” folyt, eljáráson kívül (jellemzően azt megelőzően) a bűnügyekkel kapcsolatba hozható bizonyítékokat „titkos információgyűjtés” keretében rögzítették, és későbbi bírósági felhasználásukat, határidejüket bonyolult, folyamatosan vitatott előírásokkal szabályozták.
A másfél éve hatályba lépett új büntetőeljárási törvényünk kétségtelenül pozitív változást hozott azzal, hogy tartalmilag is fontos „profiltisztítást” végezve a különböző törvényekben szereplő bűnüldözés célú titkos eszközöket lényegében egységesen az eljárási kódexbe iktatta, egyben lehetővé téve, hogy már a bűncselekmény gyanúját megelőző, újonnan bevezetett ún. előkészítő eljárásban – a nyomozás megalapozása vagy kizárása érdekében – ilyen eszközöket vehessenek igénybe.
Finnyáskodhatunk persze, hogy erősen aggályos lehet az előkészítés során, tehát már a gyanú gyanújának körében akár bírói engedélyhez kötött lehallgatásokat végezni, ám mégis, e szabályozással valamelyest előbbre léptünk a korábbi helyzethez képest, amikor büntető eljáráson kívül beszerzett bírói engedélyt semmiféle későbbi ellenőrzési lehetőség, felügyelet nem kísérte. Az előkészítő eljárásban alkalmazható eszközök ma már elvileg ügyészi felügyelet alá tartoznak.
Sajnos azonban ez év elejétől ezen a (még távolról sem tökéletes) szabályrendszeren is rést ütöttek. Egyes titkos eljárások ismét kikerültek, kikerülnek a büntető eljárásból, s amik maradnak, azok is általában nélkülözik a megfelelő törvényességi kontrollt...
A másfél éve hatályba lépett új büntetőeljárási törvényünk kétségtelenül pozitív változást hozott azzal, hogy tartalmilag is fontos „profiltisztítást” végezve a különböző törvényekben szereplő bűnüldözés célú titkos eszközöket lényegében egységesen az eljárási kódexbe iktatta, egyben lehetővé téve, hogy már a bűncselekmény gyanúját megelőző, újonnan bevezetett ún. előkészítő eljárásban – a nyomozás megalapozása vagy kizárása érdekében – ilyen eszközöket vehessenek igénybe.
Finnyáskodhatunk persze, hogy erősen aggályos lehet az előkészítés során, tehát már a gyanú gyanújának körében akár bírói engedélyhez kötött lehallgatásokat végezni, ám mégis, e szabályozással valamelyest előbbre léptünk a korábbi helyzethez képest, amikor büntető eljáráson kívül beszerzett bírói engedélyt semmiféle későbbi ellenőrzési lehetőség, felügyelet nem kísérte. Az előkészítő eljárásban alkalmazható eszközök ma már elvileg ügyészi felügyelet alá tartoznak.
Sajnos azonban ez év elejétől ezen a (még távolról sem tökéletes) szabályrendszeren is rést ütöttek. Egyes titkos eljárások ismét kikerültek, kikerülnek a büntető eljárásból, s amik maradnak, azok is általában nélkülözik a megfelelő törvényességi kontrollt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.