Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.12.28.
A kommentár úgy látja, hogy az idei év fordulópont lehet a demokráciáért vívott világméretű harcban, de a döntő ütközet jövőre várható. A demokrácia hívei keményen beszálltak a küzdelembe, ám a történelem csak visszamenőleg mondja majd meg, hogy sikerült-e máris megfordítaniuk a tekintélyelvű nacionalista hullámot. De az biztos, hogy milliók keltek fel olyan erők ellen, amelyek jó egy évtizede letarolják a liberális demokráciát, szinte akadálytalanul lábbal tiporják a szabad társadalmak értékeit. Az eltelt időszakban olyan vezetők betonozták be a hatalmukat, mint Putyin, Hszi, Sissi és Erdogan, akik azután másokat is utánzásra ösztönöztek. De ebben az évben végre azt lehetett látni, hogy az emberek kiálltak a demokratikus eszmények mellett, habár az eredmények még nem egyértelműek. Mindenesetre a csata zajlik az USA-tól Kelet-Európáig. A döntő színtér az Egyesült Államok, ahol a Freedom House szerint jelentősen meggyengült a demokrácia. Habár szinte nulla az esély, hogy el lehet mozdítani hivatalából az elnököt, az alkotmányos vádemelési eljárás mindenesetre azt jelzi, hogy sok amerikainak elege van a demokratikus normák elleni támadásokból. A viadalhoz csatlakozott Kelet-Európa is, amelynek népei újabban autokrata vezetők bűvkörébe kerültek. A tömeges bevándorlás és a gazdasági válság ajtót nyitott a demagógoknak, akik aláásták az igazságszolgáltatás függetlenségét, többségi politizálást honosítottak meg és felszámolták a szabad sajtót. Ám a populista nacionalisták hosszú idő után érzékeny vereségeket szenvedtek több nagyvárosban is. A Visegrádi Csoport fővárosainak polgármesterei nemrég létrehozták a Szabad Városok Szövetségét a demokratikus játékszabályok védelmében. Ahol egyértelmű a győzelem, az Szudán, miután ott három évtized után sikerült elűzni a tömeggyilkos elnököt. Algériában szintén megbuktatták az elmozdíthatatlannak vélt vezetőt. Hongkongban hónapok óta tartanak a megmozdulások a szabadság korlátozása ellen. Indiában óriási felháborodás fogadta a muzulmánok jogfosztására tett lépéseket. Latin-Amerikán belül a legfőbb, hogy távozásra kényszerült a bolíviai elnök, de egy sor más országban is tömegek követelik az utcán a vezetők elszámoltatását.
Az emberek jó része bizonytalannak érzi magát az év vége közeledtével, a politikának minden erővel azon kell lennie, hogy ők is békében és nyugalomban élhessenek – ez a legjobb eszköz a populista szélsőséggel szemben. Annál is inkább, mert a magyaroknál és a lengyeleknél mind jobban szorul vissza jogállam. Az amerikai elnök mindent tagad, ami nincs ínyére, legyen szó a klímaváltozásról, a jogról vagy a szerződésekről. Már nem igaz a régi hit, hogy a demokrácia lassan ugyan, de fejlődik. A dolgok rosszul állnak, a barométer a nagyhatalmak között konfrontációra áll. Radikális demagógok megint a nacionalizmussal házalnak, noha az egyszer már szörnyű következményekkel járt. A világháló nagyban hozzásegít a tömeges elhülyüléshez, terjednek az előítéletek és a tévedések. De nem szabad hagyni, hogy szabadon garázdálkodjon a populista szélsőség és az új keletű, agresszív nacionalizmus. Egyik sem elkerülhetetlen. Nem a populizmustól, hanem a közönytől kell tartani, ami úgy tesz, mintha nem lehetne semmit sem tenni a demagógia ellen, vagyis a jövő eleve elrendeltetne. Ám az az emberek, a társadalmak döntésén múlik. A kilátásokat azonban nagyban fenyegeti a szegénység és gazdagság ellentéte. És mivel jelenleg nem látszik semmiféle új, mozgósító utópia, grasszál a szélsőséges populizmus és a politikai ostobaság. Jobb híján az emberek a történelem hulladékában keresnek eszményeket. Ez ellen csakis a gondolkodás segíthet.
A kommentár nem tudja biztosan megmondani, vajon tényleg a változás szelei fújnak-e a világban, de Salvini és Strache kudarcát mindenesetre reménykeltőnek tartja. Az viszont cseppet sem biztató, hogy az USA és Nagy-Britannia élén egy-egy populista áll. Választási győzelmét Johnson leginkább annak köszönheti, hogy a lakosság többsége nem kért a Munkáspárt vezéréből. A tengerentúlon megkezdődött a közelharc az ellenzék, a washingtoni elit és a köztisztviselők, illetve a gyűlölt elnök között. Az év küzdelme a liberális demokráciák és a populista kísértés között zajlik. Már lábra kapott az ellenmozgalom. Éppen a populistákkal szemben érzett félelem segített mozgósítani a polgárokat, nehogy rég bejáratott rendszerek omoljanak össze. Ezáltal stagnált a populizmus. A briteknél nem sikerült visszaszorítani, de másutt már csírázik a remény. A demagógok ellen lázadtak az emberek az európai választásokon a magyaroknál, a lengyeleknél, a spanyoloknál. Ráadásul utána a Fidesz és a PiS képviselői nem az új, jobboldali-populista frakcióba léptek be. A végén nem lett semmi Strasbourgban az euroszkeptikus erők blokkoló kisebbségéből. Az egyes országokban rendezett választások is arra utalnak, hogy megfordult az irányzat, főként a kontinens középső és keleti részén. A legnagyobb figyelmet az új szlovák elnök asszony győzelme keltette. A lengyeleknél, magyaroknál, cseheknél százezrek vonultak az utcákra a kormányok illiberális törekvései ellen. Érdekes, hogy milyen demográfiai megosztottságot tapasztalni a V4-ek országaiban. Mind a négy főváros új típusú tömeges tiltakozásokat élt át. A fiatalabb, liberálisabb, a világra nyitott polgárok nagy számban fordultak az uralkodó többség ellen. Budapesten kemény meglepetés érte Orbán Viktort, az illiberális demokrácia önjelölt vezetőjét, hiszen Karácsony Gergely lett a polgármester. Hasonló jelenség játszódott le a skandinávoknál is. Ausztriában az FPÖ megkapta várt számlát Strache botrányáért. Az olaszoknál Salvini elszámította magát, az ország nyugalomhoz jutott. A Szardínia-mozgalom kezdeményezésére tízezrek tüntetnek a populista politika durvaságai ellen. Dahrendorf fogalmazta meg 16 éve, hogy a populisták, ha hatalomra jutnak, nem képesek megbirkózni a gondok szövevényével. Ahhoz keményebb figurák kellenek, mint ők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.