PRESSER GÁBOR: A VILÁG KEZD TOTÁLISAN MEGHÜLYÜLNI

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: BODACZ PÉTER
2019.12.05.

Kollaboráltunk akkor, amikor átvettük az útlevelünket. Amikor a határon kérdeztek bennünket, válaszoltunk. Amikor kiforgatták a zsebeinket, nem kiabáltunk. Mindannyian a rendszer része voltunk – mondja Presser Gábor, aki szerint inkább irodalmi, mint történelmi kérdés a múlt magyarázata. A zeneszerzővel besúgók és besúgottak történeteiről, C. jelentéseiről, a hat nap alatt felvett Bummm!-ról, a Rolling Stones hitetlenkedő produceréről, a jó dalszövegekről és rossz versekről, valamint A padlás amerikai kalandjáról is beszélgettünk. Az egykori LGT vezetője úgy véli, a Beatlesnek sem volt könnyebb jó lemezekhez jutnia, mint a magyar zenészeknek, és mostanra a zene ugyanolyan lelketlen fogyasztási cikk lett, mint a benzin.

Részletek a Magyar Hang december 6-i (2019/49.) számában megjelenő interjúból!
(…)

– Az ön zenei pályája az átkosban kezdődött és teljesedett ki, aztán jött a rendszerváltás, majd eltelt harminc év. A közéletet inkább nem követi. Jobb nem tudni, mi történik?
– Már nagyon fiatalon kiábrándultam, próbáltam inkább a zenei közéletben maradni. Azt gondolom, hogy ha ismert ember hallatja a hangját a közéleti kérdésekben, az legyen felkészült és elhivatott. Én nem vagyok az. A rendszerváltás időszaka eleinte izgalmas volt, aztán már csak idegesítő. Ma azt látom, hogy az egész világ kezd totálisan meghülyülni, háborúkat közvetítenek, mi meg nézzük, mint a focimeccseket. Lehet, hogy valaki már azon az applikáción dolgozik, amivel otthonról, a fotelból emelt díjas előfizetéssel belelövöldözhetsz az igazi háborúkba. Bocs, ez rossz tréfa volt… Az emberek szisztematikusan irtják maguk körül a világot, aztán pihenésképpen széttárják a karjukat, és sóhajtoznak, hát ez van. Dőlnek a fák, halnak az állatok, s persze az emberek is, a tengereken nemsokára felparcellázhatjuk az első szemétszigeteket. De hát itt van nekünk a Duna és a többi folyónk, erdők, patakok, lehetne még mit tenni...

ITT OLVASHATÓ