Szerző: Határátkelő
2019.12.23.
Nagyon jó szakmával, komoly hátszéllel is élete legnehezebb öt évén van túl Viktor – ennyi ideig tartott, amíg az átlagosnál jobb feltételek között is sikerült megtapadni, saját, biztos életet és egzisztenciát kialakítani az Egyesült Államokban. A történet befejező része (az előző részt itt találjátok).
„Költözünk megint
Bár szidtam magam, hogy eddig húztam a dolgokat, és most azon kell drukkolni, hogy hamarabb találok jó munkát, mint hogy a billentyűzet fölött fogok elpatkolni, azért nem volt teljesen új az ötlet, hogy lehet, hogy nem ennél a cégnél találom meg a jövőmet.
Egy ideje figyeltem már a környéken az állásajánlatokat, de egyrészt nem akartam neve-nincs cégekhez menni, másrészt nem nagyon voltak jobb fizuk. New York-ban lett volna, de oda nem akartam visszaköltözni, és 2-2.5 órát utazni sem egy irányba minden nap a jelenlegi lakhelyünkről, bár jópáran csinálták ezt.
Így jött a döntés, hogy akkor legyen a nyugati part, az informatikai cégek egyik Paradicsomában. Ez nem tűnik nagy lépésnek, országon belül maradunk, de távolságban ez nagyobb, mint Moszkvától Portugália.
Ezen felül a hócipő tele volt már az ismeretlen helyre költözésektől. Gyerekeknek hátrahagyni a megszokott iskolát, haverokat, a páromnak már voltak kialakult barátságai.
A döntés után felgyorsultak a folyamatok, megkerestem egy fejvadászt, hatórás repülőutak az egész napos, sok fordulós interjúkra, majd éjszaka vissza, hogy másnap tudjam hegeszteni a kereskedőrendszert frissen és vidáman, lehetőleg szívroham nélkül. Hamarosan volt is ajánlatom, amit elfogadtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.