Szerző: VINCZE MIKLÓS
2019.12.06.
Az első tervekkel ellentétben mára már csak a víztorony és a főkapu maradt meg a továbbra is védett épületegyüttesből.
Az egy évvel, Buda, Pest és Óbuda egyesítése előtt, 1872-ben tizennégy hektáron megnyílt Közvágóhíd több mint száz éven át volt a főváros húsellátásának központja, hiszen a város különböző részein lévő, sokáig létező magánvágóhidak helyett innen, az egykor város szélét jelentő Soroksári úti komplexumból jutott el a boltokba a friss marhahús.
Az ötezer szarvasmarhát, illetve tízezer aprómarhát időlegesen befogadni képes marhavásártérrel is rendelkező, megszületésükkor Európa legfejlettebbjének számító épületcsoport az első évben 185 ezer állat utolsó megállóját jelentette, Julius Hennicke terve pedig időtállónak bizonyult, hiszen egy 1897-es nagy átépítést leszámítva a Közvágóhíd 1984-es végső bezárásáig közel változatlan formában működött.
A helyzet sokáig kezelhetőnek tűnt, a némi optimizmussal megáldottak közül pedig sokan már-már a következő Mataderót – Madrid kulturális központtá vált egykori vágóhídját – látták benne, a valóság azonban ennek szöges ellentéte lett: 2017 őszén egy Erdoğan-párti milliárdosokból álló csoport vásárolta meg az addig a Budapesti Húsnagykereskedelmi Vállalathoz tartozó, a kétezres években a telek egy részének beépítésével egy sor társasház és a zajos Soroksári út közé szorult, eredeti mérete harmadára szűkült épületegyüttest...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.