MIÉRT VONZÓDNAK A LUXUSHOZ A HAVERI RENDSZER VÁLLALKOZÓI?

G7.HU
Szerző: TÓTH ISTVÁN JÁNOS
2019.12.03.

Szembetűnő, hogy a járadékvadászaton (rent seeking, lásd itt és itt) alapuló haveri vagy kleptokrata rendszerekben (itt és itt) meglehetősen erős a kedvezményezett vállalkozók hajlama a luxusfogyasztásra.

Ha e vállalkozók* maguknak vagy vezérüknek partit szerveznek, akkor ennek minden képzeletet felülmúlónak kell lennie (lásd Silvio és a többiek). Ha nyaralni mennek a tengerre, akkor nem érhetik be egy populáris, bárki által elérhető hajóval, hanem csak a drágábbak felelhetnek meg e célra (lásd itt vagy itt). Ha a feleségeiknek karórát vesznek, az nem lehet egyszerű, hanem csak ritka és rendkívül drága (lásd itt). Ha repülőt bérelnek, akkor csakis luxusgépek jöhetnek szóba (lásd itt). Ha terepjárót vesznek, akkor az nem lehet egy mindennapi városi terepjáró, hanem csak a legdrágább típusok egyike (lásd itt). Ezen túl az is megfigyelhető, hogy a kizsákmányoló intézményeken (itt) keresztül megszerzett járadékot a rendszer kedvezményezett vállalkozói előszeretettel viszik külföldre, minek eredményeként egy országban a korrupció szintje pozitívan befolyásolja az országból való tőkekimenekítés (capital flight) relatív súlyát*.

De mi az az erő, ami a haveri vagy a kleptokrata rendszer kedvezményezettjeit, strómanjait, vállalkozóit ilyen mértékű luxusfogyasztásra ösztönzi? Miért hajlamos a rendszerhű, nemzeti érzelmű vállalkozó vagy a stróman kivinni a pénzt abból az országból, amelyikben ezt szerezte?

...

ITT OLVASHATÓ