Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.11.15.
„A Fidesz egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy elveszítse az országgyűlési választást, hiszen, nem a kormány, hanem a rendszer bukna, az a rendszer, amely a törvénytelen gyarapodást és a büntetlenséget biztosítja Orbánnak és klienseinek” – nyilatkozta Magyar Bálint volt miniszter a Hírklikknek adott interjú második részében. Hozzátette: a magyar autokrata rendszerben nem az a kérdés, hogy ki veszi át a kormányzást, hanem, hogy az uralkodó párt teljhatalmat kap-e, vagy börtönbe kerülnek vezetői.
- Azt, amit most tapasztalunk, már az első részben jeleztem, te lényegében öt évvel ezelőtt leírtad. Van, volt tehát diagnózis, de mi a terápia? Más szóval: mit lehet ellene tenni? Mit lehet az Orbán-féle, ahogy te fogalmaztál kultúra elleni harccal kezdeni?
- Kicsit messzebbről kell kezdenünk. Ha demokráciában élünk, akkor az azt jelenti, hogy a rendszer alapértékeiben konszenzus van a különböző politikai szereplők között, csak a kormányzás konkrét kérdéseiben vitáznak, még ha eltérő ideológiai alapállásból is. Ilyenkor a mindenkori ellenzék kormánykritikai alapon áll. Azonban egy autokráciában nem ez a helyzet, hiszen az egy a demokrácia játékszabályait tudatosan felrúgó rendszer. Nálunk egy olyan maffiaállam épült ki, melyben a hatalom birtokosainak a motivációja a hatalomkoncentráció és a személyes vagyonosodás. Ehhez a politikai hatalom monopóliumával kell rendelkezniük, és ezen keresztül biztosítani a bűnszervezetként működtetett kormányzásban a vagyonszerzést, annak tisztára mosását, és a saját büntetlenségüket. A 2010-es választáson a szavazatok alig több mint felével megszerzett parlamenti kétharmaduk tette lehetővé, hogy egy autokratikus rendszert építsenek ki. Ez tényleg egy újabb rendszerváltás volt, amit Vörös Imre alkotmányjogász helyesen nevezett alkotmányos puccsnak.
Az ellenzéki pártok azonban fellépésükben csak nagyon lassan jutottak el a kormánykritikai paradigmától a rendszerkritikai paradigmáig. Ez a megközelítés biztosította kétszer újra a Fidesz választási győzelmét, igaz, a kétharmadhoz már kellett a megbuherált választási rendszer, a korlátlan pénzügyi forrásokkal folytatott agymosó kampányok, az abszurd médiahatalom, amely korlátlan politikai hatalmát biztosított. Az ellenzéki pártok azonban hosszú időn keresztül elkövették azt a hibát, hogy szakpolitikai fejtegetések formájában bírálták a kormány azon intézkedéseit, amelyeknek szakpolitikai céljaik soha nem voltak, csak szakpolitikai következményei. Minden szakpolitikainak lefestett intézkedés mögött fel lehetett fedezni a hatalmi és vagyonosodási motívumot. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az agymosás és pénzmosás együttese határozza meg a kormányzat törekvéseit. Márpedig ebben a helyzetben úgy vitatkozni ezekkel az intézkedésekkel, mintha szakpolitikai racionalitásuk lenne, olyan defenzív álláspont, amely eleve vereségre van ítélve. Hogy friss példát mondjak: mennyire más azon siránkozni, hogy a kormány nem egyeztetett a színházakat érintő törvényről, mint azt mondani: a kormány az autonómiák felszámolását folytatja. Erről nincs mit egyeztetni! Nem elfelejtettek egyeztetni, hanem nem látják értelmét, hiszen olyasmit akarnak, amit az érintettek nem. Ez a „felirati párti” hozzáállás megkönnyítette a Fidesznek a térhódítását; az ellenzéki politika területén, de a civil szférában is szétaprózódást jelentett. A „politikamentes szakmaizás”eredményezte, hogy külön-külön mindenki úgy gondolta, szakmaizásban versengenek az ellenzéki pártok, és megúszhatják, hogy a hatalom ledarálja őket. Mostanra azonban talán az ellenzék is felismerte, hogy egy autokratikus rendszer megdöntése csak rendszerkritikai paradigma talaján lehetséges. Ebből a felismerésből következhetett az önkormányzati választásokra az ellenzéki együttműködés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.