KÖNYV-VEKKER

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: PANDULA DEZSŐ
2019.12.08.

Adva van egy ország, ahol a kormány ikonikusan hajtalan és hajlíthatatlan államtitkára szerint a sajtónak nem dolga a hatalom ellenőrzése, a magukat független újságíróknak mondók pedig valójában a tudjukki(k)nek a politikai aktivistái. Ezt a körmöst Kovács Zoltán államtitkár válasznak szánta a hat nemzetközi médiaszervezet által összeállított jelentésre, mely szerint e honban az állam fokozatosan felszámolta a média függetlenségét és sokszínűségét. Az élkeresztény kormánynak pediglen titkolhatatlan célja a kritikus sajtó elhallgattatása. „Haj ne hátra, haj előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem, Haj rá haj!” – vallja Arany Jánossal a hajbókoló kártárs.

Adva van egy ország, ahol a hatalom nem bír belenyugodni abba, hogy megkopasztott polgárai szinte korlátlanul kifejthetik véleményüket az – általa egyébként digitálisan és élő erővel erőst megfigyelt és befolyásolt – elektronikus közösségi médiában. Ennek a rosszallásnak a legutóbbi jele, hogy példátlanul nagy összegre, 1,2 milliárd forintra büntették a Facebook-ot, hajánál fogva előrángatott ürüggyel. A bikkfanyelvi blabla nem leplezi a tényt, hogy az elnyomó rezsim nem csupán a népszerű, milliók által látogatott site megregulázására hajt, hanem végső soron annak kiiktatását tervezi. Ebben ideig-óráig csak a várható nagyfokú tiltakozási hullám készteti álcselekvéses toporgásra.

Adva van egy ország, amelynek kórmánya az autokrácia nagy mintapéldáit – Kínát, Oroszországot, Törökországot, Észak-Koreát – plagizálva, most épp a könyvszakma leigázására gyúr, izompólóban. Az MTA bekebelezése, a független színházi műhelyek támogatásának megszüntetése valamint az önkormányzati színházak miniszteri gyámság alá rendelésének a hírei után már megint túltolják a vízibiciklit. Egy kiszivárgott tervezet szerint valamennyi könyvkiadó szenzitív adatához hozzáférnek majd a kormány megbízott illetéktelenjei. Megismerhetik a példányszámokat, az írók, jogtulajdonosok személyes adatait – még akkor is, ha ez az előírás egyébként törvényt sért. Tudni akarnak a jövőbeni tervekről is, bekéretik a kiadni szándékozott művek nyomdai pdf-ét. Minden magára valamit is adó, trendkorrekt diktatúrában csak a megjelenés után szokás elégetni a nemkívánatos könyveket (és esetleg azok szerzőit is), de nem így nálunk! Itt még a kiadás előtt lehetetlenítik majd el mindet. Megszüntetik a nem elég nemzeti Nemzeti Kulturális Alapot, a pályázatokat ezután párthűségileg makulátlan elmék bírálják majd el a bírálhatatlan direktívák szerint. A rendszerváltás frenetikus évei után – amikor még mindenki papírra nyomtatott szövegeket olvasott, s még újságokat is vettek a népek (hihetetlen, nem?) – előbb csak a kiadványok utcai árusítását tiltották be, aztán az árak is a csillagászat magasságáig kúsztak. A könyvek és a hajléktalanok a rendszer legnagyobb ellenségei, talán mert tükröt tartanak elébe. Nem csoda hát, hogy eme izgágáknak nincs helyük az utcán. Haljanak meg másutt, lehetőleg! Aztán jöttek a matyidezsők, akik elsíbolják a könyvkiadók szerényke jövedelmét. Nem elég, hogy az eladott produktumok árának 50-60%-át teszik zsebre a terjesztés ürügye alatt ezek a cégek – maximális haszon, nulla kockázat -, de még azt a kevéskét is lenyúlják lehetőleg. Nyomozás, az van (az Alexandra tulajdonosa ellen legalábbis) – és már mióta!… Régóta politikailag kontrollált, a közkönyvtárakba mi juthat be. Ilyen körülmények között a tőkeerőtlen, jelentős olvasói bázis nélküli magyar könyvkiadók csak elvétve mernek kiadni bármit is, a szerzőknek honor helyett többnyire meg kell elégedniük pár tiszteletpéldánnyal. Bevezetik továbbá egyetemlegesen – a könyvkiadókat eddig jobbára nem érintő – NAV-hoz bekötött elektronikus számlaadási kötelezettséget. A kézírásos számlázás megszüntetése újabb szög a Gutenberg-galaxis koporsójában... 

ITT OLVASHATÓ