KOCSIS MÁTÉ IDOMÍTOTT MACSKÁJA ÉPP CSAK BEKÖSZÖN PINTÉR BÉLÁÉKHOZ - KRITIKA PINTÉR BÉLA ANYASZEMEFÉNYE CÍMŰ ELŐADÁSÁRÓL

INDEX
Szerző: KOVÁCS BÁLINT
2019.12.22.

Pintér Béla a magyar színháznak nemcsak az egyik legtehetségesebb, de az egyik „legbátrabb” alkotója is, már amennyiben bátorságnak nevezzük, ha valaki kimondja a saját véleményét, nyíltan reagál a politikusok nyilvánvalóan rossz ötleteire – legutóbb például arra, hogy a kormány nyílegyenesen visszavitte volna a kultúrpolitikát a kádári diktatúra elvei közé –, és még az előadásaiban sem csak egy újabb III. Richárddal kíván a bennünket körülvevő viszonyokról beszélni. Aki kiáll több ezer ember elé, és azt mondja: „A színház kritikus, vagy kurva unalmas és hazudik.”

Mégsem lehet azt mondani, hogy Pintér Béla egyértelműen saját, korábbi aranyköpésének megfelelően dolgozna: „Az előző rendszer pénzt adott a színházaknak, a mostani témát”, mondta annak idején. Írt és rendezett már előadást arról, hogyan sodródik valaki a Magyar Gárda tagságába (Szutyok), beszélt arról, hogy az országunk az előző rendszerből magunkkal hozott hazugságokra és besúgásra épül (Titkaink), az előző, rendhagyó bemutatója pedig egy színházi közönségtalálkozónak álcázva beszélt pont arról, hogy vajon politizálhat-e ma egy társulat, kell-e félnie a retorzióktól (Jubileumi beszélgetések). De voltak olyan zseniális előadásai, amelyeknek az ég adta világon semmi közük a politikához, mint a magyar színházban valaha bemutatott egyik legjobb előadás, A Sütemények Királynője, vagy a 42. hét.

És most, amikor a legnagyobbak a viharok a magyar kultúrában – egyszerre van jelen az NKA eltörlésének egyelőre talán elnapolt terve, a kormánytól független színházak kormányzati einstandolása és a kultúrtao-pénzek pofátlan és hazug szétszórása a kormány holdudvarába –,

PINTÉR ÚJRA EGY POLITIKAFÜGGETLEN ELŐADÁSSAL ÁLLT ELŐ, MINTHA AZ ALKOTÁS NORMALITÁSA LENNE A MENTSVÁR A CIVIL SZEREPVÁLLALÁSBA BELEŐRÜLNI NEM AKARÓ MŰVÉSZ SZÁMÁRA...

ITT OLVASHATÓ