Szerző: KÖVESDI PÉTER
2019.12.28.
„Csak tegyétek le a sarokba, mindjárt szólok Janikának, ő majd felviszi a tanodába.” Az apró, csillogó szemű asszony maga is nekiveselkedik, és elkezdi lepakolni a kocsiról a dobozokat. A kartonrekeszek majdnem akkorák, mint ő maga. Karácsonyi segélycsomagot hoztunk Kishajmásra, egy alig 150 lelkes baranyai faluba. Egyikébe azoknak a településeknek, ahol a magyar gazdaság dübörgése legfeljebb távoli morajnak tűnik, és ahol a „nemzeti” még dohányboltot se igen jelent. Ahol minden második ember cigány, de aki nem, az is szegény. Ahol ha dolgozni akar az ember, minimum Dombóvárig kell buszoznia, de az igazi megélhetés az, ha valaki a családból „Németbe” megy, és onnan küldi haza a pénzt. Ahogy például Jani édesapja is. Vajon Jani tudja, hogy ki az a Bán Mária, pontosabban, hogy ki volt valamikor? – kérdezem az asszonyt, miközben a nagydarab legény sorra viszi fel a dobozokat a polgármesteri hivatal emeletére, ahol a „közgyűlési termen” át lehet bejutni a tanoda kis szobájába. „Itt mindenki tudja, ki vagyok és ki voltam, de ez ma már nem annyira érdekes” – mondja Bán Mária. De persze ez nem igaz, nagyon is fontos a történet szempontjából.
Bán Mária (akkor még Mari) a legendás alternatív rockbanda, az A.E. Bizottság dobosa volt, valamikor a ’80-as évek közepén. Később a Mora Lisa nevű formációban is dobolt. Évekkel később egész másfajta ismertséget hozott neki Bódis Kriszta dokumentumfilmje, a Falusi románc, amely egy fővárosból leköltözött leszbikus zenész és a szomszédságában élő roma nő szerelmének történetét meséli el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.