Szerző: SZATHMÁRY ISTVÁN PÁL
2019.12.25.
Vannak ezek a vaskos közhelyek a csehekről, amelyek majdnem olyan tartósak, mint a sörhabjuk. Hogy a csehek nem háborúznak, meg hogy milyen ironikusak, és úgy egyáltalán, ők a kelet-közép-európai, komlóban áztatott zen-nyugalom kivételes példái. Sajnos keveset tudok a csehekről, de az biztos, hogy az Eszmélet című, az HBO-n futó sorozat alapján feltétlen elmondható: tudják, mikor nem kell ironizálni, és azt is, mennyire felesleges időnként az a pátosz, amely, mondjuk, a lengyelek vagy éppen a magyarok történelemhez való viszonyát áthatja.
Az Eszmélet ritka példája annak, amikor a Nyugatról importált szakmai fegyelmezettség és profizmus mellett csalhatatlanul magunkénak érezzük a végterméket, nincs az a kínos, viszkető mellékhatás, hogy amit látunk, csupán előre gyártott klisék igyekvő másolása, és a régiónkra jellemző filmes sajátosságok ez esetben nem a rosszul összetákolt párbeszédekben vagy az esetlen színészvezetésben érhetők tetten.
A sorozatot a szerencsésebb történelmi fejlődésű országok nézői is gond nélkül érthetik és élvezhetik. A műfaj kémfilmbe oltott thriller, amelyet olyan magától értetődően és gazdagon ölel körbe az erkölcsi-történelmi tanulságok finomra pácolt elegye, mint a sörkorcsolyák királynője, a hermelin esetében a hagymarakás a fűszeres sajtot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.