KENTAURBESZÉD - A VISSZASZÁMLÁLÁS ELKEZDŐDÖTT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HUNČÍK PÉTER
2019.12.14.

1976-ban Svájcban politikai botrányt okozott Jean Ziegler, egyetemi tanár könyve, a Vizsgálat egy minden gyanú fölött álló ország ügyében, melyben a svájci pénz- és bankvilág ügyeit, valamint a svájci társadalom képmutató viselkedését vette górcső alá. Abban az időben sok ország számára Svájc volt a követendő példa. A svájciak nem háborúztak, kiváló gyógyszereket gyártottak, és remek csokoládéjuk volt. A svájci óra a pontosság és megbízhatóság jelképe volt. A rendmániás ország polgárainak tisztességét senki sem vonta kétségbe. Bankrendszerük egyedülálló volt a világon. Nos, ezt az idillikus képet zúzta össze Ziegler professzor, aki az országot nemes egyszerűséggel az orgazdák nemzetének titulálta, amelyik a banktitok leple alatt véreskezű diktátorok, korrupt politikai rendszerek és nemzetközi szélhámosok szennyes pénzügyeit legalizálja.
***
Ez a könyv jutott eszembe tavaly karácsonykor, amikor kiderült, hogy Marián Kočner, Szlovákia legismertebb szélhámosa mégis rács mögött marad a szent ünnepen. Kočnernek az elmúlt évek során már számtalan gyanús „ügye“ volt, ám mindig akadt egy „jóindulatú“ rendőrnyomozó, vagy egy trehány ügyész, aki nem vette komolyan az ügyet, és elfuserálta az ügyészségi beadványt. Ha a sajtó farkast kiáltott, mindig akadt egy miniszter, vagy egy államtitkár, aki lecsillapította a háborgó újságírókat. 

Kočner intelligens ember, és az osztogatásnál mindig jó helyen állt. A szlovák politikai elit minden tagjával tegező viszonyban volt és mindenkiről volt egy jó sztorija és egy titkos videófelvétele is. Realista ember, értékrendje stabil lábakon áll. Amikor kiderült, hogy az egyik ismerőse kormányfői álmokat dédelget, miközben egy másik, még jobb ismerőse éppenséggel meg akarja tartani magának a kormányfői tisztséget, akkor nem habozott és nyilvánosságra hozta a reggeliző asztalnál készült álomzúzó „kisfilmjét“. És a rosszabbik jóbarát máris eltakarodott az útból. Ám az is igaz, hogy feleslegesen nem zsarolt senkit. 

Sokéves „tevékenysége“ az újságírók figyelmét is felkeltette, de csak egy csendes, ám kitartó, fiatal oknyomozó újságíró, Ján Kuciak volt képes arra, hogy kibogozza a gordiuszi csomót. Kuciak cikkeit csak olyan ember tudta végigolvasni, akinek volt bőr a fenekén, és képes volt arra, hogy órákon át üljön és egyeztesse az újságíró által közölt adatokat a hivatalos bejegyzésekkel. A 27 éves újságíró Kočner disznóságain kívül olyan összefonódásokról is írt, melyekben a miniszterek és parlamenti képviselők mellett az országos rendőr főkapitány és az olasz maffia Szlovákiába delegált képviselői is szerepeltek. Kočner megérezte a veszélyt és megfenyegette az újságírót. Kuciak a rendőrséghez fordult segítségért, de a rendőrök nem volt hajlandók foglalkozni az üggyel. 

2018. február 21-én Ján Kuciakot és jövendőbelijét a saját házukban meggyilkolták. A kettős gyilkosságnak olyan hatása lett, melyet csak az 1989-es eseményekhez lehet hasonlítani. A szlovák nagyvárosok terei megteltek dühös emberekkel. A tiltakozók olyan elszántsággal követelték a bűntett kivizsgálását és az elkövetők megbüntetését, hogy ennek a nyomásnak a kormány két legvisszataszítóbb figurája, Kaliňák belügyminiszter és Fico kormányelnök nem tudott ellenállni és lemondott. Rajtuk kívül a rendőrfőkapitány is távozott posztjáról...

ITT OLVASHATÓ