KENTAURBESZÉD - MARKÓ BÉLA: SZERPENTIN A KÁRPÁTOKBAN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: MARKÓ BÉLA
2019.12.07. 

...A lényeg: alig egy hónappal a romániai forradalom harmincéves évfordulója előtt egy erdélyi német politikus másodszor is elnöke lett a kommunista diktatúrától annak idején súlyos véráldozat árán megszabadult Romániának. Forradalom volt? Népfelkelés? Államcsíny? Valószínűleg mindhárom. Ám ezt még sokáig fogják vitatni, hiszen errefelé évszázadok óta soha nem sikerül megnyugtatóan tisztázni a múltat. Befejezett múlt idő csak a nyelvtankönyvekben van minálunk, nem a történelmi krónikákban.

Annyi biztos, hogy egy emberöltővel a nemzeti elnyomás legrafináltabb módszereit használó rezsim bukása után, íme, másodjára is kisebbségi elnöke van Romániának. Minden jó, minden szép ezek szerint? Semmi sem jó, semmi sem szép, mondanám kedvem szerint, de nem szeretek sarkítani. 

Maradjunk annyiban, hogy ez az emberöltőnyi idő tényleg sok változást hozott, többek közt a román-magyar viszonyban is, jobb az alkotmány, jobbak a törvények, van számos oktatási és művelődési intézményünk, és visszaszereztük az államosított javak jelentős részét. Csakhogy közben megint elkezdődött itt is, akárcsak a környező országokban, egy újabb nemzetállam-építés, sőt, újabban mintha az egypártrendszer is kezdene kívánatos lenni sokaknak. Úgy tűnik, belefáradtunk a demokráciába, a parlamenti huzavonába, a helyi és megyei önkormányzatok korrupciójába, egy-egy hosszú éveken át épülő falusi híd látványába, a kormányról kormányra módosuló, de továbbra is csapnivaló oktatási és egészségügyi rendszerbe. 

Klaus Iohannist első alkalommal, 2014-ben talán azért is választották meg, mert nyugati mentalitásra, németes fegyelemre, kisebbségi érzékenységre számítottak tőle, de másodszor már nem erről volt szó, hanem egy központosított, már-már egyszemélyes államvezetés ígéretéről, a lassan-lassan alkotmánymódosítás nélkül is kialakuló elnöki-félelnöki rendszerről. Lehetséges-e ez? Természetesen igen. A román alkotmány kellőképpen sok ellentmondást tartalmaz ahhoz, hogy némi ügyészi, bírói segédlettel folytatni lehessen a hatalmi viszonyok átrendezését, ami egyébként nemcsak Klaus Iohannis előző mandátuma alatt, hanem korábban, Traian Băsescu idején is zajlott. 

A második fordulóban valószínűleg azért is volt olyan alacsony a magyar részvétel, mert a választóknak rá kellett jönniük, hogy nem azt kínálja az elnök, amit elvártak tőle. Éveken át minden alkalmat megragadott, hogy az egyébként is rendkívül rossz hatásfokkal működő és még rosszabbul kommunikáló, nagyjából félévente cserélődő szociáldemokrata kormányok intézkedéseit elakassza, de ugyanakkor kisebbségi kérdésekben egyáltalán nem szólalt meg, sem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, sem a szintén marosvásárhelyi római-katolikus középiskola, sem az úzvölgyi katonatemető miatt kirobbant konfliktusra nem reagált. Sőt, az RMDSZ 2015-ös kolozsvári kongresszusához intézett üzenetéből, amelyet közben már el is juttattak a sajtónak, az utolsó pillanatban kikerült egy olyan obligát mondat, ami az addigi elnökök hasonló szövegeiben mindig szerepelt valamilyen formában: „Számos kérdést kell még megoldani annak érdekében, hogy a kisebbségek törvény által szavatolt jogait mindenki tiszteletben tartsa, és hogy nemzeti identitásuk megőrzését és kinyilvánítását teljes mértékben biztosítsák.” Vagyis Klaus Iohannisnak már az is sok volt, hogy úgymond vannak még problémák a többség-kisebbség viszonyában. Le is mondott nagyhamar az elnöki hivatal szóvivője, bár azt senki sem ismerte be, hogy emiatt.

Kettészakadt ország...

ITT OLVASHATÓ