JAJ, DE SZÉP A KARÁCSONYFA, CSAK A ROSSEBNEK VAN TALPA

QUBIT
Szerző: DIPPOLD ÁDÁM
2019.12.24.

Karácsonyfát állítani német dolog, mármint annyira német, mint egy csomó minden más: lehet germán, kelta, sőt, akár római vagy görög hagyomány is, mindenesetre mostanra hétköznapivá vált, hogy beviszünk egy fenyőt a lakásba. Ez két nagyobb és újabb népszokásban szokott mostanában kicsúcsosodni: ugyan csak 1824 óta ismert itthon a szokás, azóta biztosan megszaporodott az aprószentek egyre sűrűbb emlegetése, legalábbis akkor, amikor befaragják és kidobják a fát. A karácsonyfa mézeskalács-illatú, vidám történetét végigkíséri a faragással együtt járó szerencsétlenkedés. 

A fa állítólag távol tudja tartani a szellemeket, ártó démonokat és egyebeket, de jobban is teszi, ha már muszáj valamilyen talpba beleállítani, ez ugyanis még traumatikusabb élmény, mint a panel fürdőkádjában döglődő halat kerülgetni. A hal még elkerülhető, a fenyőfa már kevésbé (igaz, van, aki a műfenyőre esküszik, de annak semmilyen sportértéke sincs). Finnországban úgy tartják, hogy a fenyő ölelgetésétől az ember bátor lesz, és bár igaz, hogy ők ezt erdőben csinálják, a panel harmadik emeletére egész egyszerűen lehetetlen úgy feljutni, hogy az ember ne ölelgesse meg alaposan a karácsonyfát, ezzel valószínűleg egy egész évnyi bátorságadaghoz lehet jutni.

A német pékek tehetnek mindenről

Bár abban többé-kevésbé konszenzus uralkodik, hogy a karácsonyfa valami pogány csökevény, és sem az imák, sem az egyházi énekek nem említik, az már homályosabb, hogy mióta tért vissza a köztudatba. Magyarországon az óvódaalapító Brunszvik Teréz (Jozefa Anna Johanna Alojzia) faragtatta be valaki mással az első fát, maga a szokás pedig valószínűleg Németországban maradt fenn, onnan terjedt el aztán az egész világon

Bernd Brunner német ismeretterjesztő író a karácsonyfa történetéről szóló kötetében (Reinventing the Christmas Tree) azt írja, hogy először a freiburgi péksegédek társasága találta ki 1419-ben, hogy milyen jó ötlet lenne kivágni egy fát, bevinni a helyi kórházba és almákkal meg mézeskaláccsal feldíszíteni, de erről pontos adatok nem maradtak fenn. Arról sem maradt fenn semmi, hogy vajon kinek jutott a fenyőfa befaragásának megtisztelő feladata. Mások szerint Tallinnban állították fel az első fát, hogy körbetáncolják (1441-ben). Az ismeretlen hős faragóról itt sem emlékeztek meg, és különben is, Brunner szerint lehet, hogy csak valami pózna körül táncoltak az észtek, fáról szó sem volt. Riga is magának követeli az első karácsonyfa dicsőségét, szerintük 1510 körül itt díszítették fel az első jegenyefenyőt, és azt táncolták körbe...

ITT OLVASHATÓ