IGA-ZODJ!

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerzők: HERCZOG NOÉMI, MOLNÁR ZSÓFIA
2019.12.13.

Mint ismert, a múlt héten megszellőzött egy rejtélyes, a dokumentumban foglaltak szerint már október végén tárgyalt törvénymódosítás-tervezet, amelyet könnyen azonosítható stilisztikai jegyekből ítélve minden bizonnyal a kultúrpolitika legfrissebb felkentje, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős (nyilván mindenhez értő) miniszteri biztosa, Demeter Szilárd jegyzett. Az eredeti, nagyívű elképzelés számos strukturális átalakítási javaslatot vázol fel, köztük új, úgynevezett kultúrstratégiai intézményi státuszt alapítana, amelynek viselőit így jellemzi: „kulturális agytröszt: a kultúrpolitika stratégiai irányainak meghatározásához nélkülözhetetlen szakmai fundamentum, javaslatok, szektoriális és társadalmi elemzések dedikált letéteményese”. (Kiemelés tőlünk.) Emellett létrehozná a Magyar Nemzeti Kultúrközpontot, amely a könyvkultúra, az irodalom, a kortárs alkotóművészet és könnyűzene részterületeinek „széttartó szinergiáit” fogná össze (vagyis az előadó-művészet és a komolyzene például nem tartozna alá), a testület élén a PIM főigazgatójával. „Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység” – kívánkozik ide az örökbecsű idézet A tanúból. És az alapkérdés is, hogy ilyen piramisban hol van a minden kulturális szakágazatot átfogó szakmaiság.

Az azóta benyújtott és a bejáratott módon többséggel elfogadott „A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról” szóló (az országgyűlés honlapján megtekinthető) javaslatban ez a csúcsdísz már nem szerepel, ahogy a nagy közfelhördülést kiváltó NKA-átalakítás sem. Hogy ez elsősorban a Független Előadó-művészeti Szövetség aktivizmusának, az ismert és kedvelt színészek mozgósító erejének, a szerdán több mint ötvenezer aláírást számláló petíciónak, a hétfő esti – többek között Pintér Béla nagyszerű alakításának köszönhetően (még sok ilyet, bár lehetőleg ne terepen) komolyságában is szórakoztató, igazi – részvételi népszínházi eseménynek is beillő tüntetésnek (tekintsük ezt most a szükségesnek ítélt, de elmaradt társadalmi egyeztetés fórumának) eredménye-e, nem tudhatjuk. Viszont legalább a független színházak kicsit fellélegezhetnek, hiszen az NKA elképzelt átalakítása – a szakkollégiumi rendszer felszámolása, a miniszter döntési jogköre „a Nemzeti Kulturális Tanács adott kulturális szakágazatért felelős tagja javaslatára vagy ad hoc jellegű véleményező bizottság javaslatára figyelemmel”, a működési támogatás megszüntetése – alapvetően őket sújtotta volna halálos ítélettel. Nem úgy az önkormányzati fenntartású színházak – mit szépítsük, ez a módosítás elsősorban a budapesti művészszínházakat (értsd: nem szórakoztató, nem felemelő nemzeti értékeket hirdető stb.; a minőség piha) célozza, azokat, amelyek teljes vállszélességgel beleálltak a hétfői megmozdulásba: a Katonát, az Örkényt, a Radnótit. A többi fővárosi (vagy vidéki, fideszes önkormányzattól függő) kőszínházról nem érdemes beszélni, hiszen hallgatásukból úgy tűnik, nemigen érzik a fenyegetettséget. Vagy mert tudnak valamit, vagy mert már csendben megkötötték különalkuikat. Persze attól még lehetnének szolidárisak, végtére is itt olyan ügyekről beszélünk, amelyek az egész szakmát érintik, legyen szó nagy múltú repertoárszínházról vagy fiatal független társulatról. Vagy nem? (Mindeközben abszurd, hogy a több színházat fenntartó főváros is csupán informális forrásból jutott hozzá a tervezethez.)...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/50. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/50. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)