2019. december 8., vasárnap

HOSSZÚ AZ ÚT A FELÉPÜLÉSIG A GYEREKKORI SZEXUÁLIS BÁNTALMAZÁSBÓL

24.HU
Szerző: SEREG TÍMEA
2019.12.07.


A gyerekekkel szembeni szexuális visszaélésekről nincs hazai statisztikai, hiszen az áldozatok többsége elfojtja a történteket és önmagukat hibáztatják, nem beszélnek. A négyéves kislány nem tudja elcsábítani a 19 éves fiút, ahogy egy hatéves fiú sem tudja elcsábítani a 24 éves mostohaanyját. A még fejlődésben lévő gyerek személyiségének harmóniája felborul, és felnőttkorban számtalan párkapcsolati és szexuális gondként jelenhet meg kvázi tünetként.

Amikor egy felnőtt férfi vagy nő rá tud venni egy gyereket arra, hogy szexuális játékokat játsszon vele, holott a gyerek anyát, apát, rokont, ismerőst, tanárt lát a felnőttben, akkor a gyerek fejlődését hosszú távra megzavarják. A gyerekkorban átélt szexuális bántalmazás, molesztálás minden esetben erőszaknak minősül, megbontja a fejlődésben lévő gyerekben a személyiség struktúráját, ami évek múlva sokféle szexuális és párkapcsolati problémákat okozhat. Ilyen esetekben nincs szervi ok a szexuális gondok hátterében, ezt a szakorvosok ki is zárják. Többféleképpen felbukkanhat felnőttként a gyerekkorban megélt intim kapcsolat problémaköre, a férfiaknál például előfordulhat, hogy hiányzik a lelki beteljesülés a szexben és csak fizikai szinten van meg az ejakuláció, nem nyújt örömet a szeretkezés felnőttként. A nőknél a vaginizmus is megjelenhet szexuális diszfunkcióként, ami a hüvely görcsös összehúzódása szexuális helyzetben, lehetetlenné téve a behatolást.

A legnagyobb árulás a gyerekekkel szemben, ha szexuálisan közeledik feléjük egy felnőtt, és annál is nagyobb árulás, ha valamelyik szülő teszi ezt vele. Azoknak, akiket gyerekkorukban szexuális erőszak ért, mindenképpen szükségük van szakpszichológus segítségére, terápiával bizonyos esetekben teljes gyógyulás is elérhető. Az önsegítő csoport is jó megoldás lehet, de csak akkor működhet, ha képzett szakember vezeti a csoportot. A terápia lényege minden esetben az, hogy az áldozat megélje az érzéseit a történtekkel szemben, hogy a düh, a gyász elkezdődjön. Ezeket az érzéseket általában elfojtják felnőttként, nem engedik felszínre törni, hiszen annak már vége, már elmúlt, miért is kellene beszélni róla. Csakhogy ameddig az áldozat elhessegeti a valós érzelmeit a traumával kapcsolatban, addig az állandó problémákat okozhat a mindennapi életben. Ráadásul terápiával azt is szükséges és el is lehet érni, hogy a felelősség átháruljon arra az egyénre, aki valójában felelős a molesztálásért. A folyamatban kvázi meg kell gyászolni a gyerekkort, ezzel együtt pedig fontos meglátnia az igazságot: nem ő a hibás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.