HIDEG

INDEX / KULTÚR
Szerző: HAÁSZ JÁNOS
2019.12.28.

Az előszobában hideg a kő, átsüt a papucsom vékony talpán. A leheletemet is látnám talán, ha felkelt volna már a nap. A konyhába megyek, itt is ugyanaz a hideg kő, ugyanazok a minták, pókhálószerű halvány csíkok, praktikus, nem látszanak rajta az apró repedések.

Felteszem a kávét, míg a kotyogóban melegszik a víz, visszamegyek a hálószobába. Minden mozdulatlan, mintha minden megfagyott volna. Ő is az ágyon fekszik, úgy, ahogy kikeltem mellőle. Óvatosan elrendezgetem az ágyneműt, közben őt nézem. Kilencven múlt szeptemberben. Mekkora ünnep volt, még a polgármester is eljött, pezsgőt hozott, meg Bözsi-utalványokat. Mondjuk harminc éve, hogy nem ittunk alkoholt, akkor is csak az egyetlen unokánk születése miatt, és a mozgóboltos se fogadta el az utalványt, de majd a lányunknak adom, mikor legközelebb hazajön.

Visszacsoszogok a konyhába. A kávé épp lefőtt, kis tejet öntök bele, odaállok az ablakhoz. Világosodik, a távolban látszanak a Mecsek körvonalai. Fentről, az üresen maradt padlásszobából akár a Badacsonyig is elláthatnánk, ha szép idő lenne...

ITT OLVASHATÓ