Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.12.26.
“Ha valaki a “tudomány és művészet pártfogója”, ez majdnem oly nevetséges, mintha egy vallásos emberre azt mondanák “az Isten pártfogója”. Ahogy Isten nem függ attól, hogy hisznek-e benne, éppúgy a tudományt és művészetet sem érinti, hogy törődnek-e vele” – idézi Weöres Sándort Hegedűs D. Géza művész a Hírklikknek adott interjújában. A nemrég elfogadott kulturális törvény kapcsán azt is mondja, hogy az állam bármennyire is szeretné egyszínűvé, monokrómmá tenni a kultúrát, ezt nem tudja megtenni.
- Aggódsz-e azért, hogy a kultúra elveszítheti a szabadságát?
- Kettős gondolataim vannak ilyenkor mindig. Van egy adminisztratív határok közé beszorított, intézményesített kulturális élet, amiben teszi mindenki a dolgát, a maga helyén, és itt a kultúrpolitikát gyakorló adminisztráció rendeletekkel, törvényekkel preferenciákat tud felállítani, olyan feltételeket szabni, amelyek irányt szabnak és ezek sokszor korlátokat is jelenthetnek. Ha a kultúrát szűken értelmezzük, csak a művészetekre, vagy a tudományos, szférára tekintünk, akkor ezekben a mindenkori kormányzat, vagy önkormányzat által, adminisztratíven fenntartott intézményekben az alkalmazottaknak, a vezetőknek az említett szabályok mentén kell tevékenykedniük. De, ne felejtsük el, hogy itt döntő módon alkotó emberek végzik a dolgukat. Ez pedig annyit jelent, hogy az ő szellemük nem korlátozható, mert egy művész, vagy tudós kutató fantáziája szárnyal, és ily módon teremti meg a saját alkotását, jut újabb tudományos eredményre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.